Járai Máté szívszorító sorokkal búcsúzik édesapjától
A színész két éve karácsonykor veszítette el édesanyját, most pedig apját, Járai Alfrédot, akinek - szerinte - már megváltás volt a halál.
Járai Máté két éve, karácsonykor veszítette el édesanyját, most pedig szintén az ünnep közeledtével hunyt el édesapja. A fia szerint Járai Alfrédnak már megváltás volt a halál - írja a Blikk.
A lapnak elmondta:
"Bár a szüleim élete nagyrészt alkoholfüggőségben telt, ennek ellenére igazán szerették egymást. Azt mondják, ha valaki idősebb korban elveszti a hozzá legközelebb állót, hamarosan ő is követi. Nos, ez az ő esetükben is így volt. Apám 71 volt, amikor elment, anyám pedig mindössze 65. De miután anyám elment, apám már nem volt önmaga. Egy otthonban élt, onnan hívtak, amikor kórházba került, hogy készüljek fel a legrosszabbra, mert valószínűleg már nem jön ki".
Azt is elmesélte, hogy el tudtak búcsúzni:
"Sokan tapasztalják a haldoklók esetében, hogy a halál előtt hirtelen kitisztul az illető elméje, és jobban lesz egy időre, mintha tudná, hogy tiszta fejjel kell elbúcsúznia. Apámmal is ez történt. A húgommal sokat beszéltünk utána arról a pillanatról, amikor az utolsó vacsora után apám megcsókolta a kezét, amellyel etette. Mintha egy tánc után csókolt volna kezet búcsúzóul. Nagyon megható pillanat volt, egyben felemelő is".
A színész a közösségi oldalán megrendítő sorokkal búcsúztatta édesapját:
„Összerezzenek, pedig számítani lehetett rá, most mégis itt maradtam Nélküled. Akkor most fel kell nőnöm végérvényesen, ugye? Pedig sokkal korábban fel kellett, mint szerettem volna...
a függőségeid, a zárkózottságod, hogy mennyire nem értetted ezt az életnek nevezett dolgot... de volt persze, jó is: imádtad anyánkat és rajongtál Emmáért, azt mindig annyira szerettem látni, ahogy odavagy a húgomért! És a humorod, amit örököltem, és így talán túl lehet élni sok mindent, ezt is, hogy mától nincsenek szüleim, mától már fizikailag sem. Pár napja a kórházban, miután Emma megetetett, kezet csókoltál Neki, emlékszel? Míg élek nem felejtem el: mint aki megköszöni a táncot, de Te megköszönted Neki az életet, hogy köszönöd, de Te nem táncolsz tovább. Édesapám, mi még maradunk. Vigyázz tovább anyánkra...n e táncolj túl gyorsan, és, könyörgök, ne dohányozz annyit! Fiad: Máté”
