Akinek a pénzünket köszönhetjük
Az összes magyar bankjegy jobb alsó sarkában szerepel egy apró betűs felirat. Ha még nem vettétek észre, nézzétek meg most: Vagyóczky K. del. et sc. Utóbbi latin rövidítés, azt jelenti, tervezte és metszette. Nem tévedés, a jelenleg forgalomban lévő papírpénzeink kinézete egyetlen ember munkáját dicséri. A mester több mint három évtizeden át dolgozott a Pénzjegynyomdában, alkotásai pedig a mai napig hatással vannak mindannyiunk életére. Otthonában kerestük fel, hogy nem mindennapi karrierjéről beszélgessünk vele.
- Mikor kezdett el érdeklődni a művészetek, azon belül is a rézmetszés iránt?
- Már gyerekként is nagyon jól tudtam rajzolni, középiskolai tanulmányaimat pedig a Képzőművészeti Gimnáziumban végeztem. Remek tanáraim voltak, így elsőre felvettek a főiskolára is, ahol festő szakra kerültem. Harmadéves koromban jelentkeztem át grafikára, mert nagyon megfogott a műhelyek hangulata, illetve a grafikai technikák szépsége. Miután diplomáztam, nyertem egy hároméves ösztöndíjat, ezt követően kerültem a Pénzjegynyomdába. Bár édesapám is ott dolgozott nyomdászként, de nem az ő közbenjárására vettek fel, az egyik tanárom ajánlott be.
Úgy mentem oda, hogy vállaltam további öt év tanulóidőt, ami alatt elsajátítottam a rézmetszés fortélyait. Ez egy rettentő bonyolult tudomány, rengeteg türelem és hatalmas koncentráció szükséges hozzá. Egyetlen, néhány négyzetcentiméteres rézlemez megmunkálása ugyanis több hónapig tart, amit azért meg lehet unni, ha például kinéz az ember az ablakon és látja, hogy odakint süt a nap… Én mindenesetre nagyon élveztem a tanulási folyamatot, mert olyan különleges tudásra tehettem szert, amely szinte már feledésbe merült.
Vagyóczky Károly 1941-ben született Budapesten. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán tanult 1959-től 1966-ig. Sokszorosító grafikával, alkalmazott grafikával és festészettel foglalkozik, egyéni kiállításai mellett több nemzetközi grafikai kiállításon szerepeltek munkái. Huszonöt évig állt a Pénzjegynyomda művészeti osztályának élén, legfontosabb és legjelentősebb műve az új magyar forgalmi bankjegysor.
A bankjegyek mellett közel 100 bélyeget készített a Magyar Posta számára. 1990 után több száz értékpapírt, részvényt, kötvényt, illetékbélyeget és védettséget igénylő nyomtatványt tervezett. A Veszprém megyei helyi pénzként funkcionáló Balatoni Koronának is ő a tervezője, illetve kivitelezője (bővebben lásd a cikk végén). A Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetsége elnökségének tagja. 1998-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend Kiskeresztjével tüntették ki.
(Forrás: vagyoczkykaroly.hu)
A millenniumi 2000 forintossal
- Ezután hogy alakult a pályája? Melyik volt az első bankjegy, amelynek részt vett a tervezésében?
- Az öt év leteltével helyettes vezetői pozícióba kerültem, majd miután 1978-ban a mesterem, Nagy Zoltán nyugdíjba ment, én vettem át a helyét a művészeti osztály élén. Akkoriban teljes generációváltás zajlott le, rajtam kívül más fontos pozíciókba is fiatal szakembereket vettek fel. Az első igazán komoly feladatunk a Bartók Bélát ábrázoló 1000 forintos bankjegy volt 1981-ben, majd a rendszerváltás környékén következett az 5000-es Széchenyivel. Ezekben az években már érezni lehetett, benne volt a levegőben, hogy nemsokára teljesen új bankjegysort vezetnek be. Onnantól, hogy ez nyilvánvalóvá vált, szinte minden energiánkat az előkészületekre fordítottuk.
- Hogy zajlott ez a munka?
- Nagyon sok próbanyomatot csináltunk, amelyek soha nem kerültek forgalomba, de részleteiben gyakorolni tudtuk rajtuk a később alkalmazott grafikai megoldásokat. Aki rézmetszéssel foglalkozik, annak állandóan tréningeznie kell magát, hogy ne essen ki a rutinból. Emellett rengeteg szakértő véleményét kértük ki, a Magyar Tudományos Akadémia és más szervezetek is beleszóltak például az arcok ábrázolásokba, vagy a feliratokba.
A bankjegyeket teljes egészében én terveztem meg, és az előoldalukat én is metszettem. A hátoldalnál az utóbbit a tanítványaim végezték, hiszen az ott szereplő ábrák annyira összetettek, hogy ha nem osztottuk volna meg a munkát, kis túlzással máig se végeztem volna vele. Egy portré megalkotása nagyjából négy és fél hónapomba telt, ha pedig minden kísérőtevékenységet beleszámolok, az egész bankjegysor elkészítése olyan 8-9 évet vett igénybe.
Kezében a tervezési fázisban készült egyik próbanyomattal. Még több hasonlóért KATT IDE
Mindenki tudja, hogy a papírpénzekbe rengeteg biztonsági megoldást építenek be, így csökkentve minimálisra hamisítás kockázatát. Ehhez van köze annak is, hogy évszázadok óta egy ritkaságszámba menő művészeti ágat, a rézmetszést használják a bankjegyek megtervezésekor. Ugyanis ezt lehet a legkevésbé utánozni, mivel a metszett vonalak mindig kristálytisztán kivehetőek. Ha a szabályosságuk sérül, az rögtön felfedi, hogy hamisítványról van szó.
A rézmetszésnek két fő fajtája van, a szabad és az akadémikus. A kettő között az a különbség, hogy míg az elsőnél viszonylag kevés nyomat után elkopik a lemez mintázata, a második esetben a vonalakat olyan technikával alakítják ki, hogy bármennyi levonatot lehessen készíteni róla minőségbeli romlás nélkül. A bankjegyeknél természetesen az utóbbit használják, hiszen nem szabad, hogy akár a legkisebb különbség is legyen két tetszőleges példány között.
- Melyik bankjegytervére a legbüszkébb?
- Mindig az volt a legizgalmasabb, amelyiken éppen dolgoztam. De ha választani kell, talán a millenniumi 2000 forintos áll legközelebb hozzám, a portrék közül pedig Széchenyi. Úgy érzem, annál különösen jól sikerült a metszői munka.
- Milyen biztonsági intézkedések mellett dolgozott?
- Páncélajtók mögött ültünk, a rézlemezeket pedig trezorokban tárolták, és szigorúan el kellett számolnunk mindegyikkel. Külön személyzetet tartottak fenn arra, hogy a munkaidő kezdetén és végén kiadják, illetve visszavegyék őket, mindent iktatva. Szerencsére amíg ott dolgoztam, nem volt semmilyen biztonsági probléma, nagyon megbízható munkatársak vettek körül. Én rendkívüli módon szerettem csinálni ezt az egészet, bár a feleségem gyakran sérelmezte, hogy még hétvégenként is bent voltam – akadt olyan év, amikor 72 napnyi szabadságot nem használtam fel.
- Hogyan éli meg, hogy gyakorlatilag az ön alkotásaival találkoznak legtöbbször az emberek, napi szinten mennek át szinte mindenkinek a kezén, a neve még sincs benne a köztudatban?
- Az elején kicsit furcsa volt, mert akkor még nagyon elevenen élt bennem az egész: az egyik pillanatban ott feküdtek a rajzok, metszetek, próbanyomatok a munkaasztalon, a következőben pedig már kint láttam őket a Fény utcai piacon. Én soha nem dicsekedtem senkinek ezzel, de a szakmán belül persze ismerik a nevem, ahogy az ismerőseim is tisztában vannak a munkásságommal. Büszkeség azért természetesen van bennem, hiszen míg egy festőművész alkotásaival alapesetben legfeljebb néhány ezren találkoznak, az enyéimmel több millióan.
Amikor utazom mondjuk a metrón, a tömeget nézve gyakran eszembe jut, hogy majdnem mindenkinek a zsebében ott lapul a művem. És ez elég jó érzés.
A II. János Pál Pápa látogatása alkalmából készült emlékbélyeg. Alsó részén az esztergomi látkép került később a 10 ezres hátoldalára
A bankjegyek megtervezésénél komoly problémát jelentett, hogy a rajtuk szereplő történelmi személyiségek közül többről nem maradt fenn hiteles ábrázolás. Ez volt a helyzet Szent Istvánnal, de vele kapcsolatban azért akadt egy-két támpont (például az úgynevezett kalocsai királyfej a 13. századból), amire támaszkodni lehetett. Károly Róbert esetében viszont semmilyen forrás nem állt rendelkezésre.
Vagyóczky úr szavai szerint a következő történt: „épp a műteremben ültem ceruzával a kezemben, azon tűnődve, hogyan találhatnék megoldást a dologra, amikor egyszer csak bekopogott egy kollégám és barátom, Koltai Ferenc. Nagyon jó megjelenésű fazon volt, karakteres arccal. Ahogy ránéztem, hirtelen megfogott benne valami – szinte gondolkodás nélkül elhatároztam, hogy ő lesz a tökéletes modell.”
Kicsit persze stilizálta az arcot, a szakáll és a hajviselet is más lett, de a vonások ezzel együtt első ránézésre felismerhetőek. Így alakult, hogy a forgalomból pár éve kivont 200 forintos bankjegyen igazából egy ma is élő személy, a Pénzjegynyomda egykori munkatársa látható Károly Róbertként. Lesz neki egy jó sztorija az unokái számára, annyi biztos...
- Mennyire változtatta meg a szakmáját a számítógépek elterjedése?
- Teljesen más lett minden. Bár a modern technika rengeteg könnyebbséget hozott, ezzel együtt a számítógépes megoldásokban én érzek egyfajta személytelenséget. A hagyományos grafikát jobban szerettem, a maga tökéletlenségével együtt. Igaz, sokszor problémásabb a megvalósítása, de cserébe még a kezem rezdülései is érződnek a végeredményen. Ami számítógéppel készül, az mindenképp sokkal aprólékosabb, tökéletesebb lesz, de úgy gondolom, hogy ez nem feltétlenül erény. Valahogy lélek nélküli az egész, ráadásul ezzel végképp háttérbe szorul az az évszázados grafikai kultúra, amit már az én generációmból is csak alig néhányan ismertünk.
- A most bevezetett új 10 ezer forintos is számítógéppel készült már?
- Igen, csak az általam készített eredeti portrét hagyták meg, mert annál még a mai technikával is nehezen lehetne helyettesíteni a rézmetszést. De ezt leszámítva számítógéppel tervezték. A nevem sem ott szerepel rajta, ahol a többi bankjegyen – vagyis a jobb alsó sarokban –, hanem Szent István neve alá került, mint Mányoki Ádámé is az 500 forintoson (az ő munkája a festmény, amiről Rákóczi portréját mintáztam).
- Ki lépett a helyébe a nyomdánál, miután 2003-ban nyugdíjba ment?
- Erről csak egy kis keserűséggel tudok beszélni, ugyanis az a helyzet, hogy amikor én eljöttem, velem egy időben még tíz embert elküldtek arra hivatkozva, hogy nemsokára úgyis jön az euró. Mindannyian fantasztikus, több nyelven beszélő, nemzetközi szinten is elismert szakembernek számítottak, ráadásul nálam jóval fiatalabbak. De nem volt mit tenni: megszületett a döntés, hogy nincs rájuk többé szükség. Nekem volt bent egy nagyon szép műtermem, ahol többnyire alkottam – ahogy kitettem a lábamat, egyből felszámolták, és irodákat alakítottak ki a helyén.
Kicsit úgy érzem, hogy a távozásommal az egész szakmának elkezdődtek a végnapjai. Bár egy tanítványom dolgozik még ott, de a Nemzeti Bank is mintha száműzni akarná a történetéből Horváth Endrét, Nagy Zoltánt és a többi nagy elődömet, akik nélkül az én életművem se születhetett volna meg. Miközben látjuk, hogy az euróval kapcsolatos várakozások mennyire váltak valóra. Nagyon nem tartom helyesnek ezt a hozzáállást, de sajnos már nincs beleszólásom.
Már nyugdíjazása után, 2011-ben kapott felkérést Vagyóczky Károly egy úgynevezett helyi pénz, a Balatoni Korona megtervezésére. Ennek címletei megegyeznek a forintéval, és 1:1 arányban váltható rá át, például utazási irodákban. Veszprém megye hét településén ma már több száz helyen lehet vele fizetni, az elfogadóhelyek jelentős része 5-10 százalékos kedvezményt kínál azoknak, akik igénybe veszik.
Mivel a pénzkibocsátás monopóliuma Magyarországon a Magyar Nemzeti Banké, a Balatoni Korona hivatalosan készpénzt helyettesítő utalványnak számít. Forintfedezetét elhelyezték egy bankban, hogy bármikor szabadon átváltható legyen. Kinézet, illetve biztonsági elemek szempontjából viszont szinte semmiben nem különbözik a valódi bankjegyektől. Bevezetésétől azt várták, hogy élénkíti a helyi gazdaságot, segít a pénz helyben tartásában, illetve kuriózumjellege miatt a gyűjtőket is vonzani fogja. Az eddigi tapasztalatok alapján úgy tűnik, beváltotta a hozzá fűzött reményeket.
- Mivel tölti az idejét mostanában?
- Ház körüli munkákat végzek, illetve végre a festészetre is tudok időt szakítani. Amíg dolgoztam, erre szinte semmi lehetőségem nem volt. Főleg tájképeket és csendéleteket festek, olyan ez nekem, mint egyfajta kikapcsolódás. Rézmetszéssel már nem igazán foglalkozom, ahhoz nagy szükség volt azokra a körülményekre, amelyeket a Pénzjegynyomdában biztosítottak. Így egyedül, itthon, kiszolgáló személyzet nélkül nehéz lenne. Februárban nyílik egy kiállításom a Szabó Ervin Könyvtárban, aminek keretében bankjegytervek, festmények, rajzok és rézkarcok is láthatóak lesznek, jelenleg épp ennek az anyagát állítom össze.
Ha tetszett a cikk, oszd meg!
Balogh Levente és Keserű Balázs, Az álommeló 1. évadának győztese. Fotó: RTL
Fotó: Ujvári Sándor