Hadas Krisztát minden előjel nélkül rúgták ki a halála előtt
Halála előtt egy online portálnak készített riportokat – olyan pénzért, ami nagyobb cégeknél talán egy vezető taxiszámláját sem fedezné. De ő így is megcsinálta, mert érdekelte az emberek élete, a küzdelmei.
Rácz Zsuzsának is kiszakadt a mellkasából a szíve a fájdalomtól, aki 30 éven keresztül ápolt jó viszonyt a csütörtökön elhunyt Hadas Krisztával. Az írónő megrendítő levéllel búcsúzott el kollegájától - tudatta a noivalto.hu.
Kriszta váratlan halálával nemcsak egy kiváló riportert, hanem egy mélyen emberséges embert veszítettünk el, akinek munkája mindannyiunkra hatással volt. Zsuzsa megosztotta azokat az utolsó közös beszélgetéseket és emlékeket, amelyek most különösen élesen élnek benne.
"Legutóbb, nemrég egy online portálnak forgatott riportokat, havonta kapott nevetségesen kevés pénzt, egy nagyobb cégnél egy vezető havi taxiszámlájára sem lenne elég. De ő akkor is csinálta, elképesztő történeteket, sorsokat tudott megmutatni. Mert szerette az alanyait, mert valóban érdekelte, mit gondolnak, hogyan élnek. Mivel küzdenek. Zuhogott az eső, amikor legutóbb felhívott, és elmesélte, hogy pár perc alatt szabadultak meg tőle, minden előjel nélkül rúgták ki. Miután kacifántos szavakkal méltatták, hogy mennyire nagyszerű, amit csinál, amit képvisel. Ez mindig olyan, mintha a nekrológomat mondanák – mondta. De mi még élünk!- kiáltottunk fel, szinte egyszerre. És akkor ezen, pár hete, jót nevettünk. Kínunkban. De nevettünk. És élt"
– mesélte Zsuzsa. A beszélgetések közben Kriszta mindig nevetett, néha kínjában, máskor igazi derűvel.
„Kriszta egész életművével az emberséget képviselte. Erején felül, mindig. Minden jó ügy mellé odaállt, teljes szívvel. Egy kihalt műfaj képviselői vagyunk, mondta. Be kell látnunk, hogy nincs ránk szükség. Nincs arra szükség, amit tudunk, amit létrehoztunk. Most majd magamra koncentrálok, mert ennek így rossz vége lesz. Ezt pár napja írta nekem.”
Kriszta olyan újságíró volt, aki soha nem adott fel egyetlen jó ügyet sem. „Kihalt műfajt képviseltünk,” idézi barátnője, „mindig a Moszkva téri 4-6-os megállójában találkoztunk munka után, és megfogadtuk, hogy majd másképp csináljuk. Mert így… így tényleg nem lehet.”
Kriszta 53 éves volt. Fia kiskamasz, lánya fiatal anya egy kisgyerekkel. „Most lett nagymama, és boldog volt tőle. Kriszta, nincs ennek semmi értelme, hogy én itt most rólad írok. Nem bírom leírni, drága Kriszta, de muszáj. Essünk túl rajta – ezt mondanád most, tudom.” Zsuzsa szavai azokhoz szólnak, akik ismerhették Krisztát, dolgozhattak vele, akik számára a riportjai, műsorai jelentettek valamit.
„Példaképünk maradsz, mindannyiunknak, akik dolgozhattunk veled. Embernek lenni – ezt tanítottad meg nekünk. Pihenj békében.”
(via Blikk)