hirdetés
cyberbullying-kiber-zaklatas-megfelemlites.jpg

Szörnyű módszerekkel félemlítik meg egymást a tinik

Egyre gyakoribb az iskolások között a cyberbullying. Huber Károly, a téma hazai szakértője beszélt a durva jelenségről.
Szegedi Éva interjúja, Fotó: Pixabay.com - szmo.hu
2016. április 03.


hirdetés

Pár nap eltéréssel két tini szexbotrány is kipattant januárban: mindkét eset ugyanabban a salgótarjáni iskolában történt, mindkét esetben egy-egy 15 éves lány volt az áldozat. Mindkét alkalommal nemi aktust vettek videóra, mindkét alkalommal nyilvánosság elé került a videó, és mindkét esetben a magát sértve érző fiatalember, illetve kamaszfiú állt bosszút. A történtekről, a képmással való visszaélésről mi is megírtuk a véleményünket.

Mivel egyre több ehhez hasonló eset fordul elő, és a digitális világban egyre több tinédzser esik zaklatás, bántalmazás, megfélemlítés áldozatául. Kiközösítik őket, gúnyt űznek belőlük, megalázó helyzetbe hozzák őket, rájuk nézve kellemetlen vagy intim fotókat hoznak nyilvánosságra róluk, kéretlen zaklató, durva hangú üzenetekkel bombázzák vagy éppen zsarolják őket.

tamadas

A téma egyik szakértőjéhez, Huber Károlyhoz, a Felelős Társadalomért Alapítvány kuratóriumi elnökéhez fordultunk a kérdéseinkkel. Miért történik mindez? Mikor és hogyan kezdődik? És miként lehet véget vetni a megfélemlítésnek? Éppen az interjú napján volt a témához kapcsolódó friss regény, a Massza kapcsán egy beszélgetés a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban. A könyv főhőse olyan tinédzser fiú, aki belesodródik egy ilyen helyzetbe, és előre lehet sejteni, hogy bele fog roppanni a mindennapos megfélemlítésbe.

- Azt olvastam a honlapjukon, hogy már óvodás korban is elkezdődhet a megfélemlítés. Ennyire súlyos a helyzet?

- Óvodások esetén még nem hívnánk megfélemlítésnek, hanem bántalmazásnak.

Annyira gyakori ez a helyzet, hogy bennünket a szakmában is meglepett.

Amikor 2013 áprilisában bemutattuk a Megfélemlítés Elleni Programot, egymás után érkeztek a megkeresések ismerősöktől, azok ismerősétől, olyan óvónőktől, akik hallottak a programról, és teljesen ismeretlenektől is.

- Hogyan nyilvánul meg a bántalmazás az óvodában?

- Legfőképpen fizikai bántalmazásról van szó, persze nem az ártatlan kis lökdösődésre kell fókuszálni. Sajnos olyan szintre juthat a bántalmazás, hogy nem tudnak mit kezdeni egy-egy gyerekkel, aki szó szerint püföli a többieket. Ám még erre sem mondhatjuk, hogy megfélemlítés.

A megfélemlítés ugyanis olyan viselkedési folyamat, amely hosszú távon, ismétlődően folytatódik, és amelynek célja az erőegyensúly felborítása, és az új erőpozíció megvédése. Egy óvodás még nincsen tisztában az erőpozícióval, ők "csak ütnek".

gyerekek

Egyéni döntés, kollektív következmény, egyéni felelősségvállalás – ez Huber Károly, a Megfélemlítés Elleni Program létrehozójának, a Felelős Társadalomért Alapítvány kuratórium elnökének a mottója.

Az alapítvány egyik célja a Felelős Digitális Állampolgárság fejlesztése, melynek része az, hogy Magyarországon digitálisan felelős gyermekek nőjenek fel. Olyan emberekké váljanak, akik ügyelnek többek között arra, hogy milyen információkat osztanak meg magukról, mit posztolnak a közösségi oldalakon és hogyan viselkednek a kibertérben.

- Ahogyan nőnek a gyerekek, a nevelés és oktatás hatására csökken ez a fajta agresszió?

- Amit észrevettünk: minél nagyobb lesz egy gyermek, ahogy megy óvodából iskolába, középiskolába, majd főiskolára, egyetemre, ahogy lassan elhagyjuk a fizikai megfélemlítés formáját, és megyünk át a közösségi fórumokra, egyre több az anonim és kreatív technikákat alkalmazó megfélemlítés.

Azt ugye nem tudjuk elképzelni, hogy a munkahelyünkön az irodában úgy püföljük egymást, ahogyan azt a gyermekek az általános iskola hetedik osztályában teszik?

- Ezek szerint felnőtt korban, a munkahelyen folytatódik az agresszió?

- Erről zseniális videó is született. Egy francia televízió forgatott reklámfilmet, amely pontosan úgy mutatja be, mintha a munkahelyi közösség egy tipikus hatodikos osztály lenne: meglökik, ráöntik a kávéját a számítógépére, megrugdossák – az irodában.

Nagyon bizarrul néz ki, ha felnőttek csinálják! Ha ezt a viselkedést nem fogadjuk el a felnőttektől, miért fogadjuk el a gyerekektől? Ez azt hiszem pozicionálja is az óvodai bántalmazás helyzetét. Ha azt nem kezelik, vagy rosszul kezelik, akkor az igenis átalakulhat megfélemlítéssé.

VIDEÓ: Borzalmas látvány a megfélemlítés, de még borzasztóbb átélni:

Ezért kell megoldani a zűrös helyzeteket

Amikor a zaklatásról, bántalmazásról, megfélemlítésről beszélünk, a legtöbbször szemtanúk előtt zajlik. Akkor is, ha cyber megfélemlítésről van szó, és akkor is, ha ez a megfélemlített tudta nélkül történik. A lényeg, hogy a legtöbb esetben szemlélők is jelen vannak.

A környezet nem csak azt az adott két célszemélyt vagy célcsoportot – az elkövetőt és a célszemélyt – érinti a szocializációban, hanem magukat a szemlélőket is, akik azt látják, például az iskolában, hogy ezt lehet csinálni, mert nincsen semmilyen intézményi segítség. Azt látják, hogy ez egy megfelelő, elfogadott viselkedési forma az érdekeinket érvényesítésére.

Huber Károly hangsúlyozza, hogy agyon rossz példa, ha azt mutatjuk a személőknek, hogy nem ismerjük el problémaként a fennálló helyzetet, és ha az áldozatnak azt mondjuk, ne árulkodjon, a másiknak meg azt, hogy nőjön fel. Ezzel azt üzenjük: nem segítünk.

bullying-679274_960_720

- Mi a különbség az óvoda és az általános iskola, illetve az általános iskola és a középiskola között?

- A belépő magatartások, mint a bántalmazás, erőszak, stb vagy a megfélemlítés kezelésének szükségességének függvényében semmi. Nincsen olyan varázspálca, amely eltüntetné a problémákat, megtanítaná a környezetet a kezelésre ezért ugyanúgy viszik tovább azt, amit láttak, és tanultak.

- Melyik korosztály szorul leginkább segítségre?

- A legtöbb közösségi szolgáltató 13 éves kornál húzza meg a határt. Bár tudjuk, hogy ennél fiatalabbak is regisztrálnak, hamis születési dátummal, tekintsük mégis azt alaphelyzetnek, hogy elvileg tíz éves nem regisztrálhat a Facebookra.

Milyen típusú segítségre gondolunk? Megelőző és reaktív jellegű segítségre. Mindkettő szükséges, de mi úgy gondoljuk,

hasznosabb, ha nagyobb erőfeszítést helyezünk a megelőzésre. Akkor kevesebb áldozatnak/célszemélynek kell elviselnie ezeket a viselkedésformákat,

és minél kevesebb lesz belőlük, annál könnyebb lesz kezelni a problémákat.

Cyberbullying-da6fbdc250168f8eb694cda0e95ca508eb4f8f7e-s40-c85-648x385

- Hol kezdődik a megelőzés?

- Egészen messzire vezethető vissza. Az is viselkedésforma, ha valaki úgy gondolja, hogy nem tesz meg valamit, mert elkapják. Ha olyan társadalmat nevelünk, ha olyan készségeket fejlesztünk, és az alapnevelésbe is bevesszük például azt, hogy a megfélemlítés soha nem célravezető, ha agressziómentes kommunikációra neveljük a gyermekeket, elkerülhetjük a tinidrámákat veszekedéseket.

Hatásos megelőzéshez nélkülözhetetlen a környezet megváltoztatása és a társadalom tudatformálása, hogy a megfélemlítés és az ahhoz szorosan kapcsolódó cyber-megfélemlítés soha nem elfogadható. A készségfejlesztések, mint az agressziómentes kommunikáció, biztonságos internethasználat, kritikus gondolkodás valamint a hatásos konfliktuskezelés és a mediáció, melyek a belépő magatartásokat kezelhetik mind hozzájárulnak egy megfélemlítésmentes környezet kialakításához.

Fontos, hogy a másságot elfogadó társadalmat toleráns neveljünk. És a legfontosabb: hogy felelős digitális állampolgárságra neveljünk – ezzel nem csak a kibermegfélemlítést, hanem a kiberbűnözést is megelőzhetjük. Egy gyereknek ugyanis nem kell feltétlenül kiposztolnia, hogy két hétre elutaznak anyuékkal, mi lesz a kutyussal – ez információ az elkövetőknek. Emellett meg kell tanítanunk a gyerekeknek, hogyan legyenek megértőek, hogyan reagáljanak segélyhelyzetben. Így a kibertérben is másképp fognak viselkedni.

cyberbullying

Sokan a cyberbullyingot internetes zaklatásnak hívják. A kettő nem ugyanaz.

- Mi a különbség a kettő között?

- Az internetes zaklatás egy gyakori formája a kibermegfélemlítésnek, például az, amikor egy fiúnak tetszik az osztálytársa, állandóan nyomul rá, vagy ha nem bírja feldolgozni a szakítást, és állandóan ír a másiknak Facebookon: lehet, hogy nem akarja megfélemlíteni, de az a célszemély számára már zaklatás lehet. Fontos, hogy itt az alapszándék nem negatív, a "zaklató" nem akarja felborítani az erőegyensúlyt.

A megfélemlítés, úgy a kibermegfélemlítés célja az erőegyensúly felborítása. Akár azzal, hogy szervezetten kiközösítsenek valakit. Az ilyesfajta tömegmanipuláció már nem rólam szól, hanem a másikról.

A cyber-megfélemlítés (cyberbullying) történhet interneten de telefonon vagy sms-ben is, a zaklatáson kívűl egyéb jogsértő viselkedések (rágalmazás, becsületsértés, stb) vagy nem jogsértő viselkedések által. Mindenképp előfeltétele az erőegyensúly felborításának szándéka. Ellentétben az internetes zaklatás az csak az interneten történhet és ahogy a fogalom is tükrözi a zaklatásra összpontosul erőegyensúlytól függetlenül.

- Miért fontos ennyire pontosan megkülönböztetni a kettőt?

- Mert másfajta kezelést kíván a két helyzet.

Törekednünk kell arra, hogy minél pontosabban fogalmazzunk, elkerülve a félreértéseket. Ez különösen fontos, sőt megkövetelendő a témával foglalkozó szakemberektől, hogy tudják miről beszélnek és tisztában legyenek az általuk használt fogalmak jelentésével.

Egyszeri bántalmazási esetnél még alkalmazhatunk mediációs technikákat, hogy visszaállítsuk az eredeti helyzetet. Ha viszont nem állítjuk meg a folyamatot már az elején, nem kezeljük vagy rosszul kezeljük, és az megfélemlítéssé fokozódik, akkor már ilyesmit már nem tehetünk mert kontraproduktív, sőt káros is lehet. Egyetlen célunk lehet: megállítani a folyamatot. Nem büntetünk, nem állunk bosszút, nem csinálunk példát az elkövetőből, mert anonim megfélemlítésbe torkollhat az eset.

facebook_veszely6

Egy nemrég megjelent, döbbenetes könyv, a Massza szakmai konzultációját végezte el a Felelős Társadalomért Alapítvány. Ők tették hitelessé a fiktív, ugyanakkor nagyon is életszerű történetet, amely szinte bármelyik tinédzserrel megtörténhet.

Kalapos Éva regénye egy tizenéves fiúról, Patrikról szól, aki fokozatosan csúszik bele valami borzalomba. Először levegőnek nézik az osztály hangadói. Akkor kezdődnek a bajok, amikor végre észreveszik, és mindennapossá válik életében a megfélemlítés.

Patrik élete olyanná válik, mintha párhuzamos világokban élne: az egyikben tehetséges fiatal színész, akire komoly jövő várhat, a másikban a túlterhelt és kissé érdektelen szülők furcsa kamasz fia, a harmadikban pedig egy "lúzer", egy "kretén", egy eltaposni való nyomorult, akibe néhány osztálytársa szinte szó szerint beletörölheti a cipőjét. A negyedikben egy fiú, aki élete első szerelmét éli át. Csak a végén derül ki, hogy Patrik beleragad valamelyik dimenzióba, vagy sikerül kitörnie. Bármilyen áron is.

A könyvbemutatón Kalapos Éva elmondta, hogy a könyv megírása előtt elolvasott megfélemlítésről és zaklatásról szóló valódi történeteket és szó szerint rosszul lett tőlük. Képtelen volt hozzáfogni az íráshoz. A helyzetet a szerkesztője mentette meg, aki leírta neki a készülő regény első mondatát.

- Pár hónapja kiderült, hogy egy salgótarjáni iskolában két fiatal lány intim képeivel is visszaéltek, kikerültek közösségi oldalra. Mi a véleménye a salgótarjáni esetről?

- Nem szeretnék semmilyen konkrét esetre reagálni, inkább általánosságban válaszolnék erre, egy példát mondanék. A Szegedi Tudományegyetem jogi karán részt vettünk egy előadáson – előző nap felhívott bennünket a szervező, hogy egy ehhez hasonló eset történt. A lány intim képeit valaki megszerezte, és azt írta neki, ha nem küld még több ilyet, nyilvánosságra hozza. Ezt az ügyet két nap alatt sikerült kezelni, teljesen csendben, úgy, hogy azzal mindenki meg volt elégedve.

A legelső tanulság ebben az ügyben, és ebből kell, hogy tanuljon a társadalom: miért voltak a lánynak intim képei? Nem ugyanaz, ha valakit lefognak, levetkőztetnek és úgy készül róla kép, vagy ha valakit nem tudtunk megtanítani a felelős digitális magatartásra.

Ezért azt szoktam mondani, hogy mindenki úgy készítsem és tároljon bármilyen tartalmat, akár telefonnal, akár más digitális eszközzel, hogy az bármikor kikerülhet a kibertérbe. Mindenki hibázhat.

facebook_veszely4

Mi a teendő, ha valaki nem kívánatos tartalmat közöl rólatok?

Ha már kikerültek a képek, azokat nehéz eltávolítani, nem tudjuk, ki látta őket, ki mentette le azokat.

Éppen ezért az első, amit Huber Károly tanácsol, hogy a bizonyítékokat mentsétek le. Másképpen nem tudjátok bizonyítani, hogy visszaélés történt.

Ha a bizonyítékokat elmentettétek, azonnal szólni kell a szolgáltatónak. Saját profilotokat ne töröljétek, de blokkoljátok az elkövetőt, hogy az üzenőfalatokra ne tudjon írni többet.

Ha elmentettetek minden bizonyítékot - akár kép, sms, chates beszélgetsé, e-mail stb. - a felnőttek eldöntik, hogy az iskola falai között marad-e és ők megoldják, vagy továbbviszik a rendőrségre az ügyet. „Ez azért is fontos, mert ha online térre kerül ki valami, ott már nem tudja az iskola hatékonyan orvosolni a problémát. Ha online térről is van szó, ha az iskolai közösséget érinti, szólni kell az intézmény igazgatójának, hogy ő kezelje a helyzetet” - mondja Huber Károly.

A szülők ne folyjanak bele az ügybe, egyik szülő ne hívja fel a másikat.

„Amiben a szülők segíthetnek, az a monitoring: utólag is figyeljék a gyermekük profilját, hogy mi történik, ha a gyermek nem akar felmenni a közösségi oldalra, és nem akarja látni. Időről időre érdemes ellenőrizni, hogy megszűnt-e a megfélemlítés, vagy új képeket tettek fel valakiről.”

facebook_veszely5

- Van, aki azt tanácsolja, ilyen esetben tűnjünk el teljesen a cíbertérből, töröljük a Facebook- Twitter- vagy más fiókunkat.

- Ezzel majdhogynem a célszemélyt büntetik. Attól, hogy nem látja, mi történik, attól ez még megtörténik. Ez csak az orvoslási esélyeket rontja. A másik, hogy ennek egy büntető-faktora is van: ha nem én vagyok az elkövető, akkor miért nekem kell eltűnni? Az más, ha megoldódott a helyzet és valaki öncenzúrát tart.

A fentiek viszont az az üzenete: veled tették meg, és neked kell azt az áldozatot meghoznod, hogy kilépsz az online közösségből.

Ha az iskola nem akarja ezt megoldani, szervezetekhez érdemes fordulni: hozzánk, a Kék Vonalhoz vagy a rendőrség bűnmegelőzési osztályához -utóbbiak szervezeteket is javasolnak a megoldáshoz.

- Sajnos egészen extrém eset is előfordul, öngyilkosság vagy öngyilkossági kísérlet.

- Pár éve például egy pécsi diák az ablakból vetette ki magát egy többszörösen rosszul kezelt ügy során.

Bár biztosan több ember érdeklődését felkelti, ha valaki öngyilkosságot kísérel meg, vagy valóban meg is hal, gondoljunk bele: hány olyan eset történik, amikor a diák fejében megfordul ez a lehetőség? Milyen élethelyzetben lehet az, aki akár csak egy pillanatra is azt gondolja, hogy ez megoldás lehet? És ez az, amibe sokan nem gondolnak bele. Az csupán jéghegy csúcsa, amikor egy véghezvitt öngyilkosságokról olvasunk híreket.

amandatodd

Amanda Todd, a cyberbullying egyik áldozata - megölte magát 15 évesen

- Hogyan lehet felhívni erre a tinik figyelmét? Hogyan védekezhetnek a megfélemlítés ellen?

- A felelősség elsősorban nem rajtuk van. A tinédzserek legfontosabb feladata az, hogy iskolába járjanak. A felelősség a felnőtteké, hogy megtanítsák őket, milyen társadalmi sztenderdekhez igazodjanak, hogyan ne viselkedjenek, és megadják nekik azt a tudást, hogy aszerint tudják élni az életüket.

Az első, hogy mi felnőttek elismerjük: ez probléma. És ne történjen meg az, hogy iskolaigazgatók például az írásbeli és szóbeli megkeresésünkre azt válaszolják: köszönik szépen, de a téma nem érdekli az iskola vezetését. Amíg a felnőttek, szülők, a pedagógusok és az intézményvezetők, a jogalkotók, a közigazgatás nem ismeri el, hogy ez valós probléma, addig nem születhetnek olyan valós, széles körű, egységes és átfogó megoldások, amelyeket be tudunk vezetni az iskolában. A diákok számára a tanuláson kívül az lehet, hogy hallgassák meg a felnőttek üzenetét. De még nincsen üzenet.


KÖVESS MINKET:




hirdetés
vilagsztar-nem-szul-anyasag.png

Női világsztárok, akik nyíltan felvállalják, hogy nem akarnak gyereket, és azt is, hogy miért

Meglepő nevekkel találkoztunk a People magazin összeállításában. Egészen fiatalok is vannak.
People - szmo.hu
2019. július 12.



Úgy tűnik, alaposan megváltoztak a gyerekvállalási szokások, berögződések, és úgy általában az anyasághoz való viszony a világhírességeknél (is). A People magazin legfrissebb összeállításában valóban A-listás, női világsztárokat mutatott be, akik nyíltan kiállnak amellett, hogy nem szeretnének (vagy soha nem is szerettek volna) anyák lenni. Az okok között is van néhány egészen új.

1. Miley Cyrus

A 26 éves énekesnő és filmsztár az Elle magazinnak adott nemrég egy interjút, ahol a következőket mondja az anyaságról: "Nem fogadom el, hogy a nők legfontosabb szerepe a bolygó benépesítése.

Ahogy azt sem, hogy a szeretet egyetlen formájának azt fogadjuk el, ha valaki mást (a gyerekünket) jobban szeretjük önmagunknál. És ha valaki azt választja, hogy önmagát szereti? Akkor mi van?"

De más indoka is van:

"Nem szülök gyereket egy olyan világra, ahol azt se tudom, lesz-e még hal a vizekben. Egy elcseszett, tönkretett bolygót adjak neki örökül? Ezt nem kockáztatom."

@ELLEusa August issue! Link in bio! ?

1.5m Likes, 7,061 Comments - Miley Cyrus (@mileycyrus) on Instagram: "@ELLEusa August issue! Link in bio! ?"

2. Ellen DeGeneres

Az egyik leghíresebb amerikai show-woman vállaltan leszbikus, tíz éve él együtt szerelmével, Portia De Rossival. A gyerekvállalást túl nagy kötöttségnek érzi:

"Óriási elkötelezettség, és nem lehet kiszállni belőle. Szeretem a gyerekeket. De mi van akkor, ha az enyém mondjuk nem lesz olyan cuki vagy okos vagy tehetséges, mint vártam? Óhatatlanul is hasonlítgatnám a többihez, és ez nem lenne jó senkinek."

Go follow @EDbyEllen! If they hit 1M followers, one follower is gonna win a $1,000 EDbyEllen gift card! I'm so excited, I fell off the couch.

645.3k Likes, 5,217 Comments - Ellen (@theellenshow) on Instagram: "Go follow @EDbyEllen! If they hit 1M followers, one follower is gonna win a $1,000 EDbyEllen gift..."

A többi világsztárért és álláspontjukért kérjük, lapozz!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
alcohol-492871_960_720.jpg

6 tévhit a másnaposság leküzdéséről - pedig csak egy dolog segít rajta

Aki már ivott életében többet a kelleténél, számos módszert ismer a másnaposság leküzdésére. Pedig igazából egyik sem működik.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. július 15.



Van, aki egy nagy, gazdag szendvicsre és óriási adag kávéra esküszik. Mások inkább nyakló nélkül vedelik a vizet, és nyomjuk magukba az ibuprofént. Ismert metódusnak számít a hideg limonádé, a tej, sőt, vannak, akik a „kutyaharapást szőrével” elv alapján ráisznak egy adagot. Pedig az egyetlen módja, hogy a macskajaj valóban elmúljon, a kivárás - írja a Business Insider, amely hat tévhitet igyekszik eloszlatni e téren.

A nehéz, zsíros reggelik egy átivott éjszaka után, mint arra Alexis Halpern New York-i orvos rámutat, azért nem használnak, mert a szervezetnek több energiát kell felhasználnia az étel megemésztésére, és ezáltal az alkohol lassabban szívódik fel a vérben. Ugyanakkor egy nagyobb szeszfogyasztás előtt nem árt olyan ételeket enni, amelyeknek magas a protein, a cink, a B-vitamin és a kálium-tartalma.

Nem segítenek igazán a cukros sportitalok sem, annak ellenére, hogy az alkoholfogyasztás a szervezet elektrolit-veszteségével jár. Az elektrolitok tartják egyensúlyban a folyadékszintet sejten belül és kívül. Ilyen irányú beavatkozásra csak akkor van szükség, ha a nagyarányú alkoholizálás miatt túl alacsonyra süllyed a vércukorszintünk.

Vannak, akik fájdalomcsillapítókkal próbálkoznak, különösen, ha a másnaposság fejfájással jár – nálunk is ismert az aszpirin-módszer – de ez nem veszélytelen. Az alkohollal való visszaélésekkel foglalkozó amerikai intézet szerint az ilyen kombinációk akár gyomorvérzést, fekélyt, májkárosodást, legjobb esetben heves szívdobogást okozhatnak. Ezért azt a módszert csak orvosi konzultáció után alkalmazzuk.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
banana-4008678_1280.jpg

8 dolog, ami végleg megváltozik, ha összeköltözöl a pároddal

Az 'alig várom, hogy megcsókolhassalak'-ot felváltotta a 'vennél hazafelé WC papírt?'
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. július 13.



A párkapcsolatok első hónapjaiban mindenkit elvakít a rózsaszín köd. A párunk egy tökéletes félisten/istennő, aki mindig csúcsformában van, és a legnehezebb helyzeteket is odaadással, toleranciával és szeretettel kezeli. Azonban mikor elérkezünk a várvavárt összeköltözéshez, lehull a lepel: a kapcsolat új irányt vesz, és egy egészen új oldalát tapasztalhatjuk meg a viszonynak. Ez olykor mókás, olykor bosszantó, de legfőképpen tanulságos.

1. Szembesültök vele, hogy mindkettőtök pukizik, és mindenkinek van anyagcseréje. Igen, még a legszebb lányoknak is.

Persze egy darabig lehet ezt titkolni, keresni az alkalmat, amikor szíved választottja éppen leviszi a kutyát sétálni, te pedig végre elfoglalhatod a mosdót, ám egy gyomorrontás gyorsan leleplezi az embert. Jobb ezen túlesni, hidd el.

2. Felöltözés = felvenni egy mackónadrágot és egy melltartót

Míg korábban minden randitokra új szettet választottál, és kilónyi sminket viseltél, most eljön az az időszak, amikor másnaposan, lefolyt sminkkel és kinyúlt mackókban mászkáltok egymás előtt.

3. Összevesztek azon, hogy ki viszi le a szemetet, aztán azzal lepitek meg egymást, hogy kitakarítjátok az egész házat.

Szereted őt, és szeretnéd, ha érezné a törődésed. De azért ne feledkezzen meg róla, hogy ez közös feladat!

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
no-szomoru-maganyos-pixa.jpg

„Ne teperj érte, ha ő nem törődik veled, mert ezzel csak saját magadnak ártasz!”

'Minél inkább loholsz utána, annál rosszabb lesz. Lehet, hogy azt hiszed, hogy boldog vagy, csak mert magad mellett tudhatod őt, de ennek egyszer vége lesz...'
Forrás: Mary Wright/The Power of Silence - szmo.hu
2019. július 16.



Érezted már úgy, hogy nagyon szeretsz valakit, de ő feleannyit sem tesz a kapcsolatotokért? Hogy hiába küzdesz a szerelméért, ő figyelemre sem méltat? Hogy te minden megtennél azért, hogy rendbe hozd a dolgokat köztetek, de ő észre sem veszi, hogy van egyáltalán valami baj? Esetleg most is ilyen helyzetben vagy? Akkor ezek a sorok neked szólnak:

"Ne üldözd, mert ezzel csak hatalmat adsz neki. Ha nem vagy elégedett és boldog azzal a minimális figyelemmel, amit tőle kapsz, akkor hagyd szépen ott. Ne hagyd, hogy megszokja, és azt higgye, teljesen oké az, hogy semmit nem tesz, ezzel pedig bánt téged.

NE TEDD EZT! Ne hagyd, hogy belekényelmesedjen ebbe! Mert ha továbbra is vele maradsz és így marad minden, akkor azt fogja hinni, hogy rendben van, hogy így bánik veled.

De ha ezt eltűröd, csak azt éred el, hogy ellustul. Nem fog neked üzeneteket írni és nem visz el randikra. Nem fog erőfeszítéseket tenni a kapcsolatotok érdekében, mert te mindent megteszel helyette. DE NE TEDD! Ne könnyítsd meg a dolgát!

Minél inkább loholsz utána, annál rosszabb lesz. Lehet, hogy azt hiszed, hogy boldog vagy, csak mert magad mellett tudhatod őt, de ennek egyszer vége lesz, és utálni fogod őt minden egyes üzenetért vagy hívásért, amit figyelembe sem vett. Büntetni fogod őt minden egyes randiért, amit lemondott és azért, mert képes volt téged újra és újra átverni, azok után, hogy te mindent megtettél érte.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x