hirdetés
jako.jpg

Szörnyeket és horrorfigurákat tervez az első magyar, aki hivatalosan Batmant rajzolt a DC-nek

A korábban gyermekszínészként ismert Jakó Máté 15 éve él külföldön, londoni grafikai stúdiója egyre komolyabb megbízásokat kap. Az elsőre riasztó figurákkal benépesített világa elismert a rajongók körében, és ma már a legnagyobbakkal dolgozhat.
Jásper Ferenc interjúja - szmo.hu
2020. augusztus 05.


hirdetés

Jakó Máté útja látszólag kanyargós volt, amíg eljutott oda, hogy saját stúdiója legyen Londonban, és csak azzal foglalkozhasson, amivel szeretett volna már kisgyerekkora óta. Már gyerekszínészként is rajongott a szörnyek és a fantasyfigurák iránt, és folyamatosan rajzolt. Meg filmezett, verset írt és horrormaszkokat gyűjtött. Az út valójában nyílegyenes volt, és mindig visszatért rá. Ma pedig már a DC is elfogadta az egyik Batman-rajzát, amin ő lepődött meg a legjobban.

– Gyermekkorod óra gyűjtesz horror-relikviákat. Honnan a vonzódás?

– A "horror-relikviák" talán nem a legpontosabb kifejezés. Kisgyermek korom óta gyűjtöttem akciófigurákat. A filmek, könyvek és a képregények bűvöletében éltem, és a sötétebb történetekhez mindig jobban vonzódtam. Egyszer, nagyon fiatalon, véletlenül egy másik film előtt, amelyet az unokatestvéremék házában néztünk, láttam egy horrorfilm-előzetest. Azon az éjszakán tapasztaltam életem első rémálmát. Soha nem fogom elfelejteni, mennyire féltem, és mégis mennyire elvarázsolt a sötétségnek és furcsa teremtményeknek ez a dimenziója. Tudtam, ennél több kell. Röviddel ezután kezdtem a saját történeteimet elmesélni.

Szörnyfigurákat és "horror-relikviákat" később kezdtem csak gyűjteni, mivel ezek Magyarországon nem voltak elérhetők akkoriban. Természetesen voltak dinoszauruszaim, és mar a kilencvenes évek legelején néhány cég őrületesen szép figurákat kezdett el gyártani, de ezek inkább képregény-karakterek voltak, néhány szörnnyel, vagy groteszk karakterrel. Faltam az ehhez kapcsolódó médiát, irodalmat, filmeket. Ennek a szenvedélynek a története kitenne egy másik cikket. Röviden: tudtam, hogy ki vagyok, mit szeretnék csinálni, mivel szeretnék foglalkozni az életem hátralevő részében.

– Elég sok minden predesztinált arra, hogy színész legyél. Kölyökidő, drámaosztály, színházi munkák. Miért nem lettél az?

hirdetés

– Ez egy olyan kérdés, amelyet rendszeresen megkapok. Imádtam a színházat, a filmeket, és gyermekkoromban azért is vonzott a pálya, mert nem voltam vele tisztában, hogy a színészek nem rendezők. Vagy csak ritkán. Számomra a történetmesélés volt a lényeg. A színészethez a különböző, gyakran fantasztikus karakterek létrehozása vonzott. Illusztrátorként ugyanezt teszem: belehelyezem magam a karaktereim, szereplőim bőrébe, mikor elmondok egy történetet a képeimmel. Arra, hogy miért nem színész lettem végül, talán úgy tudnék legegyszerűbben válaszolni, hogy túlságosan naiv és idealista voltam fiatalabbként. És annak, aki gyermekkora óta művészetekről, a történetmesélésről álmodott, nehéz volt ezt és a valóság hideg felszínességet összebarátkoztatni. Ez persze az én hibám, senki másé. Azt hiszem, hogy ma már könnyebben tudnám venni azokat a dolgokat, amelyekkel abban az időben nehezebb volt számomra megbirkózni. Soha nem voltam jó politikus.

Viszont talán ami ennél még fontosabb, hogy teljesebb kreatív kontrollra vágytam. Megvalósítani egy víziót. Amelyet illusztrátorként könnyebben elérhetőnek látok.

Természetesen (hiszen ma is dolgozom filmeken, videójátékokon vagy szobrokon) a kliens elvárásai számomra a legfontosabbak, és a professzionális munka esetében mindig van egy művészeti vezető, de eddigi karrierem során kimondhatatlanul szerencsés voltam - le is kopogom - mert a klienseim magamért bíznak meg, nem azért, hogy valami olyasmit kérjenek tőlem, amivel én nem foglalkozom. Az igazság az, hogy nem is nagyon vállalok el olyan munkát, ami nem áll közel hozzám. Ostobaság lenne. A saját és a kliensem idejét vesztegetném vele. Arról nem is beszélve, hogy ha olyan felkérést kapok, amellyel nem érzek rokonságot, abban a pillanatban tudom, hogy az illető nem is ismeri a munkáimat (talán egyet látott), és azért keresett fel, mert mondjuk kell neki egy grafikus.

De azt hiszem, nem fordítottam hátat végleg a színészetnek vagy a rendezésnek. Talán egyszer eljön az idő. Számos olyan projekt van, amit szívesen megvalósítanék, legfőképp az a forgatókönyv, amit azelőtt írtam, mielőtt eljöttem otthonról. De ez már egy másik történet.

– Mikor kezdtél el rajzolni komolyabban?

Komolyabban? Soha. :) Nem tudom. Ez bonyolult. Egy fejlődés része volt ez, mint minden az életben. Mindig is vonzott a vizuális kifejezés - lásd filmek, képregények - és mindig rajzoltam valamit. De talán 11 éves lehettem, amikor láttam egy néhányoldalas összefoglalót az akkori Cinema Magazinban Stan Winstonról (aki olyan filmek speciális effektjeiért volt felelős, mint a Terminátor, Predator, Jurassic Park, Aliens, Ollókezű Edward, stb), ami megváltoztatta az életemet. Ugyan nem ekkor kezdődött a megszállottságom a speciális effektusok és szörnyek iránt, de ez a cikk óriási hatással volt rám. A kétoldalas fotó ebben a magazinban, ahogy Mr. Winston a kiállítótermében összefont karokkal a teremtményei között áll, ma bekeretezve lóg a stúdióm falán! Abban a pillanatban elkezdtem karaktereket és szörnyeket megszállottan kifundálni és tervezni. Egyik füzet telt meg a másik után.

Érdekes sztori: mikor megmutattam a teremtményeimet az általános iskolai rajztanáromnak, az így nyilatkozott "Én nem pazarolnám a tehetségemet ilyen ostobaságokra." Belegondolni is borzasztó, hogy mi lett volna, ha akkor abbahagyom. Sírva mentem haza.

De ez természetesen nem állított meg. Kamaszkoromban pedig rájöttem arra, hogy a rajzolás egy fantasztikus kifejezőeszköz. Úgyhogy elkezdtem a saját történeteimet, ötleteimet illusztrálni.

Végig, a kölyökidős pályafutásom alatt is (ahol amúgy 14 évesen meg is rendeztem első horrorfilmemet, amit be is mutattak a Magyar Televízióban) rajzoltam. A rendező, Takács Vera számos interjút készített velem ezekről a művekről, és a kollégáim is

mindig feltették a kérdést: "Honnan a vonzódás, miért szörnyek?". Furcsa, mert ma egy olyan világban, ahol van egy Guillermo del Torónk is, ez már majdnem mindennapos.

Aztán, mikor elhagytam Magyarországot 15 évvel ezelőtt, a rajzolás egy kicsit abbamaradt. Külföldön nyilván a megélhetésemet kellett biztosítani, és mindenféle munkát bevállaltam. De a húszas éveim közepén folytattam, és úgy döntöttem, hogy ezt az utat követem.

– Hogy jutottál ki Angliába? Mi volt a cél először?

– Először Írországba költöztem. Előtte a Madách Színházban dolgoztam három gyönyörű évet, és bizony sok minden történt, de többre vágytam. Azt a forgatókönyvet, amit az imént említettem, szerettem volna megvalósítani. Mindent függetlenül, a saját zsebemből. Keményen dolgoztam, és két éven belül vásároltam egy professzionális videóstúdiót, és tulajdonképp készen álltam. De egy kicsit elcsúsztam, elvesztettem a fókuszt, és egy sötét korszak következett. Megnyugodtam. Az pedig egy művész halála. Kicsit túl sok alkohol, ez, az...

Nagyon hosszú ideig semmiféle (vagy nagyon kicsi) eredményt nem sikerült felmutatnom. Később, miután Londonba költöztem, és három és fél évig itt éltem, volt egy kisebb idegösszeroppanásom. Amim volt, egy raktárházba költöztettem, és hét hónapig utazgattam, jártam Európát. Voltak nálam füzetek, amikbe folyamatosan rajzolgattam.

Miután visszatértem Londonba, döntöttem el, hogy mostantól csak magamnak fogok bármit is készíteni. Semmi trendet nem követve, nem azért, mert valamit meg akarok valósítani, hanem csak az expresszió tiszta élvezetéért. S akkor történt a változás.

2014-ben pedig elkezdtem a partnerem segítségével Comic Conokon (képregényfesztivál) megjelenni, és a munkáimat kiállítani. A válaszreakció elképesztő volt. Félreértés ne essek, eredeti munkát nagyon nehéz eladni, de azok, akik ezt értékelik, akik ebben a közegben mozognak, ők fantasztikusan szenvedélyes gyűjtők. Aztán már minden ment a maga útján.

[next

- Hogy alakult a stúdiód?

– Az “Entenn” szót még kamaszkoromban találtam ki, egy (borzasztó) versben, amit akkortájt írtam. Azt a fajta vágyódást szerettem volna kifejezni vele, ami számomra égő szenvedély, elvágyódás, az a fajta szerelem, amit én a gyönyörű groteszkben találtam meg. Így alakult a stúdió röviden. Tudtam, hogy mi az, amit akarok, és szakadatlanul, megállás nélkül, fáradhatatlan, és kimeríthetetlen szenvedéllyel üldöztem, és üldözöm meg most is.

– Kiknek dolgoztál eddig, mik azok a munkák, amelyekre büszke vagy?

– Ahogy mondottam volt, elmondhatatlanul szerencsésnek tartom magam ebből a szempontból. Olyan cégeknek és klienseknek dolgoztam, amelyeket talán a legmerészebb álmaimban tudtam volna elképzelni, ha egyáltalán belegondoltam volna.

A legnagyobbak talán Alexander McQueen, az Oscar-díjas Chris Nelson (maszkmester) és a Sideshow Collectibles voltak idáig.

Ami szintén nagy örömöt okoz, hogy olyan publikációkban is jelentek meg műveim, és olyan galériákban is állítottam ki, amelyeket soha nem gondoltam volna. Ezek között van a Spectrum, 3D Total: Sketching from the imagination - creature design, Copro Nason Gallery, és WowXwoW Art.

– Hogy sorolnád be, amit csinálsz? Alkalmazott művészet?

– A kliensmunka gyakran igen. De a személyes munkák talán az illusztratív, vagy narratív művészet kategóriájába sorolhatók legkönnyebben.

– Most milyen munkáid vannak?

– Sajnos ilyen dolgokról nem nagyon beszélhetek, de amit elmondhatok, hogy most fejeztem be az első fázisát az eddigi talán legambiciózusabb munkámnak, amelyet ismét a Sideshow Collectibles-nek készítek. Erről röviden csak annyit mondanék, hogy velük először mint gyűjtő kerültem kapcsolatba, mivelhogy filmes relikviákat, szobrokat is forgalmaznak. Soha életemben nem gondoltam volna, hogy egyszer velük dolgozom. És nemcsak erről van szó, hanem

én vagyok az első művész, akit felkértek arra, hogy az original art (tehát nem licenc, hanem eredeti munkák) művészeti print programjukat elindítsa. Az első, “Admissionem” című munkám, ami 160 számozott darabban jelent meg, 4 hét alatt elfogyott. Ez őrülten megtisztelő, és bizonyos szempontból alázatossá tesz.

Ezenkívül pedig három másik olyan projekten dolgozom, ami szinten a gyűjtőket fogja érdekelni: egy Crypt Stúdió nevű cégnek maszkokat tervezek, a másikról nem beszélhetek sajnos még, a harmadik pedig, hogy az egyik saját tervem háromdimenziós megvalósításán faradozunk egy őrülten tehetséges szobrászművész barátommal, Franco Carlesimóval.

– Amerika? Tervben van még?

– Mindig. Remélem, nem érzéketlenség ilyet mondani, a mostani világjárvány-helyzetre való tekintettel, de borzasztóan össze voltunk törve, hogy ez év májusában nem jutottunk újra el Los Angelesbe. Nekem két bemutatóm is lett volna, az egyik a Monsterpalooza nevű rendezvényen, ahol immáron harmadjára jelentünk volna meg, a másik pedig egy Santa Monica-i galériában lett volna az eddigi legnagyobb show-n.

Élni nem hiszem azonban, hogy tudnék ott. A karrierem szempontjából persze óriási volna, de nagyon sok dolog nem szimpatikus az amerikai társadalomban. Visszajárunk, szeretjük, imádom LA-t, ennyi pedig elég. Egyelőre.

– Hivatalosan rajzoltál a DC-nek is Batman-figurát. Ez hogy történt?

– A történet röviden annyi, hogy amikor tavaly áprilisban a Sideshow irodáiban voltunk, hogy személyesen alá tudjam írni a printjeimet (Admissionem), a művészeti vezetővel ment a társalgás, hogy tavaly nem pusztán a Detective Comics 1000. száma jelent meg, hanem a kedvenc hősöm, Batman is a 80. születésnapját ünnepelte.

Én akkor csak saját magamnak készítettem egy Batman-illusztrációt az iPadomon a szabadidőmben. A stáb a Sideshow-nál imádta, és arra kértek, hogy ha ezt odaadnám nekik, ők ezt elküldenék a Warner Bros/DC-hez, és ha jóváhagyják, akkor jelentessük meg. Én percekig nem tértem magamhoz.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

I guess the cat is out of the bag and I can finally share this with you guys. ? @sideshowartprints Lifelong fan Máté Jakó captures the steadfast resolve of Gotham’s defender in his Batman: World’s Greatest Detective Fine Art Print. Lovingly created by the artist as a tribute to celebrate 80+ years of Batman, this stunning piece will be sold in a limited edition of 400. Available for pre-order on Friday, August 7th!⠀ .⠀ Swing on over to the link in our bio for a chance to win this print!⠀ .⠀ .⠀ .⠀ @entennstudio #SideshowArtPrints #MateJako #Entennstudio #Popcultureart #geekart #artprints #framedprint #artcollector #sideshowartprints #nerdart #nerdartist #giveaway #fineart #artprint #batman #batmancollection #batmancollector #batmanfan #DC #DCComics #DCUniverse #dcfamily #dcu #dccollection #dccollector #Sideshowcollectibles #sideshow #Sideshowcollectors #batmanartwork #batmanart

Mate Jako (@entennstudio) által megosztott bejegyzés,

Hét vagy nyolc éves lehettem, mikor láttam Tim Burton Batmanjét, ami szinten fundamentális hatással volt rám, és körülbelül ugyanebben az időszakban lett meg életem első Batman-képregénye, amelyet a nagymamámtól kaptam. Pár héttel ezelőtt pedig megkaptam az emailt, hogy jön a print. Minden hivatalos.

Ha tudta volna az a hiperaktív, álmodozó szemű hódmezővásárhelyi kisfiú, hogy egy nap ő lesz az első magyar, aki a DC-nek hivatalosan Batman-t fog rajzolni, biztosan könnyebb lett volna neki elviselni az iskola megannyi kellemetlenségét. Szavakban elmondhatatlan büszkeséggel tölt el ez a csoda, ami történt.

– Elégedett vagy?

– Ennyi év után úgy érzem, hogy szépen lassan megértem, hogy ezt a pályát választottam, olyan, mintha az ember jegyet vásárolna egy igen hosszú utazásra. Egy olyan útra, ahol a végcél - ha van egyáltalán - borzasztó távoli, és talán nem is az a lényeg. A fontos az maga az utazás. Persze, hogy lehetne jobb, jobban jövedelmezőbb, biztonságosabb. De úgy érzem - mindig is így éreztem -, hogy az embernek mérlegre kell tennie azt, hogy mi az, ami igazan fontos. Számomra enélkül a szerelem, szenvedély, érdeklődés nélkül nincs élet. Nemcsak sikerült találkoznom a hőseimmel, akiket gyerekkorom óta szeretek, tisztelek, hanem néhány esetben kollégáknak/barátoknak nevezhetem őket. Ennyire szerencsés vagyok.

Akárki, aki ezeket a sorokat olvassa, és úgy érzi, hogy van valami az életében, egy olyan érzés, ami mellett minden más érzés eltörpül, egy álom, amelyet szeretne megvalósítani, csak azt tudom mondani, hogy irány a jegyiroda, és kezdődjön az utazás! Mi másért lennénk itt a Földön?



hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
1-2.jpg

Miért az Ozark az egyik legjobb streaming-sorozat ma?

Jason Bateman sorozatában egy család kezd új életet az Isten háta mögött – és mos pénzt. Milliókat.
Szajki-Vörös Adél, fotó: Netflix - szmo.hu
2020. szeptember 13.


hirdetés

Egyfajta Breaking Bad light az Ozark, amit sok minden miatt szeretünk.

Mert vagány, mint a Breaking Bad

Akárcsak a világ egyik legkedveltebb és legkultikusabb sorozata, a Netflix Ozarkja is az alvilág szövevényes labirintusába tévedt kisember története, aki erkölcsi normákat hátrahagyva indul el az ismeretlenbe. A sztori azonban onnantól kezdve meredeken más, mint a Totál szívás, hogy hősünk, Marty Byrde (itt: Jason Bateman alakítja) a családját kezdettől fogva maga mellett kénytelen tartani a pénzmosási bizniszben, hiszen együtt menekülnek a kartell és az FBI elől. Walter White pedig anno a Breaking Badben egy halálos betegséggel küzdve a családja jövőbeni egzisztenciáját akarja titokban - egy ideig - metamfetamin előállítással előteremteni - csak közben túlságosan is ráérez az ízére, mi több, meggyógyul.

Byrde karaktere az Ozarkban azért összetett, mert van egyfajta erkölcsi tartása és szeretetre méltó, akárcsak az egész család, és akármennyire is emelik a tétet az alkotók a harmadik évadig - és nagyon emelik - és akármilyen mocsokba keverednek is, kedveljük őket és drukkolunk nekik, mert a szívük mélyén jó emberek, és a kemény körülmények csak az összetartást hozzák ki belőlük. Vagy mégsem?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
KAP-RETUS-MER_2840-1-scaled.jpg

„Nekünk szerencsére a közönség a felettesünk” - Kovács András Péterrel Életed értelme című estje kapcsán beszélgettünk

KAP szerint nincs félnivalójuk a politikától. A tavaszi karantén viszont a Dumaszínházat is veszélybe sodorta. Ezen kívül beszéltünk a Comedy Centralon látható estjéről.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2020. szeptember 17.


hirdetés

– A legtöbb művész vagy híresség, ha közéleti kérdésekről kérdezzük, azzal vágja ki magát, hogy ő nem politizál. Ehhez képest kimondottan üdítő volt látni a tavaszi karantén időszak egyik „slágerét”, a Karantényeket, mely a korábbi propaganda híradó paródiák folytatása. Hogy érzed, tényleg bátorság kell ahhoz ma Magyarországon, hogy valaki politizáljon?

– Akinek ezen a téren van vesztenivalója, annak igen. Ha valaki közigazgatásban, államigazgatásban dolgozik, vagy az államtól függenek a fellépései, akkor vigyáznia kell.

Nekünk szerencsére a közönség a felettesünk. Inkább az teszi nagyon nehézzé a közéleti humort, hogy mi azt hisszük, egy focimeccsen ülünk a lelátón. A valóság viszont az, hogy még a stadionba sem engednek be, a szabályokat pedig még ők maguk sem értik, akik a pályán szaladgálnak.

Nagyon nehéz úgy viccelni, hogy az ember az igazságot lássa, és ne csak sárdobálás legyen.

– Én azt tapasztalom, a közéleti humorral kapcsolatban nagy nehézség, hogy a közönség is politikai táborokra oszlik. Te nem tapasztalod, hogy van, amin csak a közönség egyik fele nevet, vagy egyes nézők akár meg is sértődnek?

hirdetés

– Dehogynem. Egyre jobban érezhető. Van nekünk egy Duma Aktuál nevű műsorunk a Dumaszínházban, amről felvételt készítünk. Fura mód a közönség nagy része azért jön, hogy jól megkapja tőlünk a kormány,

de amikor az ellenzéki malőröket kezdjük boncolgatni akkor érezhetően lefagynak.

Pedig az is a műsor része.

– Téged, titeket mennyire tépázott meg a tavaszi leállás?

– Nagyon. Egyéni szinten, ha a fellépőket nézem, volt, akinek adott esetben használt, mert tudtunk töltekezni, pihenni. Viszont szervezeti szinten már-már a Dumaszínház léte került veszélybe.

– Sokan megosztották és olvasták a posztodat, ahol arról írtál, hogy azt hitted, koronavírusos vagy, és ez elgondolkoztatott a felelősségről. Azóta sikerült változtatnod?

– Igen, létrehoztam magam és az egész család számára egy protokollt, amit gondolkodás nélkül követünk, ha bármi tünet van, mert nem hiányzik az a fajta utólagos önmarcangolás, ami akkoriban zajlott, augusztusban.

A protokoll abból áll, hogy igyekszem kéthetente tesztelni. Ha pedig gyanús tüneteket észlelek magamon, akkor lemondom a fellépéseket és értesítem a Dumaszínházat, de hála Istennek erre eddig nem került sor.

Ahogy a politikusok maszkviselése serkentőbb lehet, mint bármilyen rendelkezés, nekünk, fellépőknek is nagyon nagy a felelősségünk, mert az emberekre jobban hat, amit látnak, mint amit hallanak.

– Láttam, hogy máris feldolgoztad a vírussal kapcsolatos eseményeket a színpadon. Mennyire nehéz megtalálni azt a határt, hogy mennyire lehet ezzel poénkodni? Hiszen azért ennek a történteknek van tragikus oldala is.

– A közönség nagyon jó lakmuszpapír. Azonnal tudják és jelzik, hol a jó ízlés határa. De azt remélem, a saját szenzoraim is vannak most már annyira finomak, hogy magamtól is érzem. Ha pedig mégis túllépem ezeket a határokat, annak oka van. Véletlenül én már nem csúszok bele semmibe.

– Pénteken mutatja be a Comedy Central „Életed filmje” című estedet.

– A címéhez mérten az est vállalásai is meglehetősen nagy. Kétszer 50 percben az emberi élet egészéről beszélek a születéstől a halálig, és az egyes életszakaszok kínjairól és nyűgjeiről. 42 évesen ezeket részben átéltem, részben idősebb barátaimon látom, mi vár rám. Ez a legjobb időszak talán, a negyvenes évek, hogy az ember megpróbálja egyben látni az egészet, és megkeresni az értelmét.

Ez az első olyan estem, de talán azt is meg lehet kockáztatni, hogy egész Magyarországon az első olyan est, ahol nem minden felhőtlen kacagás és nem mindig fergeteges slussz poén a vége, hanem vannak torokszorító pillanatok is. Sőt, volt olyan néző, aki katarzis élményről számolt be.

– Még arról beszélj kicsit, hogy ha nem lesz újabb karantén, mikre készülsz a közeljövőben akár előadóként, akár íróként.

– Nem tudom, el lehet-e árulni, de talán igen: a Magyar Állami Operaház felkérésre Donizetti Az ezred lánya című operájának librettóját dolgozom át kicsit modernebb, kicsit poéndúsabb szövegre. Ezen kívül tervezem a YouTube csatornám újraindítását ismert színészek bevonásával, de ez tényleg még csak terv.

– A Karantényeknek terveztek folytatást?

– Egyelőre nem, de szilveszterkor biztos lesz szokás szerint valamilyen humoros híradó különkiadás. Persze, ha közben történik valami, netán ismét összeáll az operatív törzs, mint az LGT, egy búcsúkoncert erejéig, akkor lehet, hogy megemlékezünk róla.

A Dumaszínház estjei a Comedy Centralon

Kovács András Péter "Életed filmje" című estjével indulnak a Dumaszínház estjei a Comedy Centralon.

További műsorok:

• 09. 18.: Kovács András Péter: Életed filmje 1-2. rész (egyben leadják)

• 09. 25.: Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 1. rész

• 10. 02.: Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 2. rész

• 10. 09.: Hadházi László: Megyünk a levesbe 1. rész

• 10. 16.: Hadházi László: Megyünk a levesbe 2. rész

• 10. 23.: Dombóvári István: Szóra sem érdemes!

fotó: Georgij Merjas

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
29595054_1756162914450967_1775482895707461082_n.jpg

„Soros György és Orbán Viktor békét kötnek” – drMáriás kiállítása az Esernyős Galériában

Fertelmesen mulatságos, de sajnos igaz
Göbölyös N. László - szmo.hu
2020. szeptember 14.


hirdetés

Fotók: Facebook/drMáriás

Utálatos közhely, hogy a történelem ismétli önmagát, először tragédiaként, majd komédiaként jelenik meg. Így aztán az emberiség nevetve búcsúzik tőle. Egy Karl Marx nevű, sokat idézett, de kevésbé értett 19. századi gondolkodó mondta, és aligha hitte volna, hogy a 20. században ez hányszor és hányféle alakban fog bekövetkezni. Különösen Kelet- és Közép-Európában. Nem véletlen, hogy az abszurd, a groteszk műfajának legjobb képviselői Franz Kafkától Parti Nagy Lajosig ebben a régióban születtek és alkottak, mint ahogyan drMáriás is, akinek az óbudai Esernyős Galériában megnyílt kiállítása is tökéletes lenyomata ennek a világnak, amely józan ésszel nehezen felfogható.

Soros György és Orbán Viktor békét kötnek – ez a tárlat címe, és egyik központi alkotásának is, amely van tovább is: „hogy közös erővel virágoztassák fel Magyarországot, amiért jutalmul a Paradicsomba jutnak a Nemzeti konzultáció műtermében”. E tengerikígyónyi cím a klasszikus szürrealistákat idézi, maga a festmény pedig azokat a népies falvédőket, amelyek nagyanyáink konyháját díszítették „nem adlak másnak, nekem rendelt az Isten” és hasonló feliratokkal. A két glóriás alak, akik bő harminc éve tényleg az ország felvirágoztatása érdekében találtak egymásra (legalábbis azt hittük), a szívet reptető madárkák, a színes virágok pompásan illusztrálják azt a „nemzeti szellemet”, amit le akarnak nyomni a torkunkon, holott sem a nemzetihez, sem a szellemhez semmi közük. De láthatjuk Szűz Schmidt Máriát a kisded Ungár Péterrel – csoda, hogy még nem indítottak vallásgyalázó pert a művész ellen. Aztán Szijjártó Pétert, aki űrhajón indul Jézus keresésére, no és újra a miniszterelnököt, aki az Európai Parlamentben üdvözült mosollyal megmenti Baby Yodát – mindegy, hogy kitől, a lényeg a megmentés, ellenség van rogyásig Strasbourgban és Brüsszelben, Baby Yoda pedig tetszés szerint behelyettesíthető a nyugdíjasoktól a munkanélkülieken át a migránsfélő magyarokig.

A harsány színek közül előbukkanó, képregény-szerű figurákon hatalmasakat röhöghetünk – ha már a hajdan legendás pesti politikai viccek kihaltak – csak az a röhej, hogy mindez nem vicc, mert mi megyünk házhoz azért a bizonyosért. Az Engels, a hajléktalan című képen egy hajdan szépnek hitt eszme (és a benne hívők) sanyarú sorsát látjuk. Az utolsó vacsora a járvány megállítása előtt Leonardo műtermében, amelyre talán nem mindenki figyel fel, mert viszonylag kisméretű, a középpontban természetesen újra csak Orbán Viktort mutatja, és körülötte „barátai, tisztelői” Donald Trumptól Vlagyimir Putyinig, Lévai Anikótól Mága Zoltánig. Ellentétben azonban az itáliai Mester remekművével, itt nem történik utalás arra, hogy ki fogja elárulni a „Megváltót”.

A profán tiszteletlenség mellett drMáriás a maga szellemes módján kalapot emel az elmúlt évszázad ikonikus festői és más személyiségei előtt olyan asszociációs rendszerrel, amelyek időnként már átlagon felüli műveltséget kívánnak: központi helyet kap Marilyn Monroe alakja, aki az Álmoskönyv olvasása után szeret bele Krúdy Gyulába. Matisse műhelyében Freud Picasso lelkét elemzi, Woody Allen pedig Schiele rettegő alakjaként szembesül önálló életre kelt klarinétjával. Feltűnik Ady Endre, és a „kommunizmus gyilkosainak” fura allegóriájában John Lennon, Elton John és Michael Jackson. Ezekkel a játékokkal a művész arra is ösztönöz bennünket, hogy ne felejtsük el mindazt az örökséget, amelytől a legmodernebb korban is emberek tudtunk maradnak, és bízzunk abban, hogy azok, akik most csak utalás-szerűen jelennek meg, akkor is velünk lesznek, amikor a mostani főszereplőknek tán már a nevükre sem fognak emlékezni.

drMáriás kiállítása október 9-ig látható az Esernyős Galériában.

hirdetés

hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
comedy.jpg

KAP, Hadházy, Kőhalmi és Dombi – újra pályán a nagydumás nevettetők

Comedy Club új évad szeptember 18-tól, Kovács András Péter nyitja, Dombi zárja.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 15.


hirdetés

„Első a club!” – hirdeti a Comedy Club új évadának promóvideója, mely egy humorra éhezett drukkercsapat szereplőit szólaltatja meg. Az új, hatodik évadban válogatott sztárgárda ölti magára a Comedy Club mezét: szeptember 18-tól péntek esténként visszatérnek a nagypályás nevettetők a Comedy Centralra.

Kovács András Péter, Hadházi László és Kőhalmi Zoltán két részben vetített önálló estjén passzolgatják egymásnak a humorlabdákat, ezt követően, október 23-án Dombóvári István egy lefordulós testcsellel tör kíméletlenül kapura, azaz zárja a standupos műsorfolyam hatodik évadát.

Security Check Required

null

Kovács András Péter a Comedy Club szeptember 18-i évadnyitója kapcsán nem kevesebbet ígér, minthogy ez lesz Életed filmje! A humorista visszatérő játékos a Comedy Club válogatottjában, ezúttal kétszer egy órában, hamisítatlan szélsőként, megállíthatatlanul száguld majd végig a pályán, edzésben tartva nemcsak magát, hanem a nézők rekeszizmait is.

hirdetés

Kőhalmi Zoltán igazi spílerként cselezi ki a tévé előtt unalomba süppedt átlagpolgár lelassult agytekervényeit, és mindazt, amit eddig a karrierünkről és a leendő hivatásunkról tudni véltünk. Új önálló estje, a Pályatévesztési tanácsadó első része szeptember 25-én debütál, a második epizódot október 2-án tekinthetik meg a Comedy Central nézői.

A sztárgárdában nem más, mint maga Tévélaci, azaz Hadházi László is mezt húz a Comedy Club színeiben, így október 9-én és október 16-án – két részben – közösen Megyünk a levesbe.

Bár október 23-án végleg a hálóba kerül a labda, és búcsúzik a Comedy Club hatodik évada, ám Dombóvári István szerint ez Szóra sem érdemes!

„Többek közt egy Dizájn Center is várható az előadásom során, amelyben a párkapcsolatok szétbomlásának egyik legfontosabb okát tárom fel. Ezekhez pedig begyűjtöttem eszközöket, amikkel meg lehet gátolni ezt a problémát” – árulta el Dombi a humorbajnokság idei szezonjának fináléjával kapcsolatban.

A Comedy Club adások sorrendje:

szeptember 18., 21:00 és 22:00 – Kovács András Péter: Életed filmje 1. és 2. rész

szeptember 25. 21:00 – Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 1. rész

október 2. 21:00 – Kőhalmi Zoltán: Pályatévesztési tanácsadó 2. rész

október 9. 21:00 – Hadházi László: Megyünk a levesbe 1. rész

október 16. 21:00 – Hadházi László: Megyünk a levesbe 2. rész

október 23. 21:00 – Dombóvári István: Szóra sem érdemes!

Amikor a rajongás és az imádat odáig fajul, hogy már nemcsak úgy érzel, hanem úgy is nézel (ki), mint az ideálod!!!!

Security Check Required

null


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!