hirdetés
abcu_3-1.jpg

Szívvel-lélekkel korrepetálják egymást a diákok

A Városmajori Gimnáziumban a felsőbb évesek segítenek a kisebbeknek a tananyag megértésében. A tanulók szerint a diákok könnyebben megértik egymást, mint a tanárokkal, mert sokkal inkább egy nyelvet beszélnek.
Fődi Kitti írása az Abcúgon - szmo.hu
2017. december 06.


hirdetés

A Városmajori Gimnáziumban trenddé vált, hogy a tanárok helyett a felsőbb évesek korrepetálják az alsóbb éveseket az órák után. A kezdeményezés tavaly szeptemberben indult, de ma már 30-40 diák is részt vett benne. Néhány gyerek a közösségi szolgálati óraszám teljesítése miatt csinálja,

de rengetegen csak önszorgalomból, vagy mert kíváncsiak, milyen tanítani.

A Városmajori Gimnáziumban két tanárnő egymástól teljesen függetlenül kezdte el megkérni az idősebb diákokat, hogy segítsenek be egy-egy témazáró előtt vagy felzárkózás céljából korrepetálni a diákokat. Matekból eleinte csoportos korrepetálásokat tartottak a matek fakultációsok, később viszont már tanulópárok is alakultak, akik nem csak a témazáró előtt ültek össze tanulni, hanem rendszeresen, több hónapon keresztül. A felsőbb évesek közül sokan csinálják azért, hogy ezzel túlessenek a közösségi szolgálaton, de nem kevesen vannak olyanok, akik segíteni akarásból vagy kíváncsiságból korrepetálnak.

A diák korrepetálás úgy vált bevett gyakorlattá, hogy Volf Anna, a gimnázium matektanára úgy érezte, hogy az egyik osztályának szüksége lenne a témazáró előtt egy kis korrepetálásra, de ahogy ránézett a diákok órarendjére, látta, hogy esélytelen, hogy ő tartsa meg nekik. Ekkor a tanárnő kiírta a 11. osztály matek fakultációs Facebook-csoportjába, hogy vállalna-e valaki csoport korrepetálást, amire jelentkezett is Tenke Áron.

„Nem tudtam hogyan kell tanítani, ezért is érdekelt, hogy milyen lehet. Annyi tapasztalatom volt, hogy amikor egy-egy osztálytársamnak magyaráztam egy feladatot, akkor nem volt elég, hogy én tudom, hanem úgy kellett elmondani a feladat megoldásának lépéseit, hogy egyszerű legyen, és a többiek is megértsék. Aztán valahogy belejöttem, de nem mondom, hogy jó vagyok korrepetálásból” – meséli a most végzős Áron.

hirdetés

Áronnak megtetszett a tanítás, és a csoportos korrepetálásban részt vevő Antalffy Attila is úgy érezte, hogy szüksége lenne rendszeres korrepetálásra, ezért a két fiú tanulópárrá alakult. Mindez tavaly tavasszal történt, ők azóta is heti rendszerességgel ülnek össze órák után, hogy matekpéldákat gyakoroljanak.

Attila szeretett volna matek fakultációra menni, de nem érezte annyira biztosnak a tudását. Az általános iskola után folyamatosan hármast-négyest kapott a dolgozataira.

„Nem tett volna jót az önbizalmamnak, ha külön tanárhoz kell járnom. De szerintem ez így jobb, mert kicsit közvetlenebb is a viszony.”

„Igazából Áron nekem egy nagyon jó példa is volt, mert nem gyakoroltam eleget, ezért rosszak voltak a jegyeim. Áron azt mondta, hogy nála is ez volt a helyzet, és utána neki is sokkal jobban ment” – meséli Attila, aki ma már matek fakultációra jár, és ötös dolgozatokat ír.

Mivel Áron az elsők között volt, akik elkezdték a korrepetálást, az első óráit még nem tudta levonni a közösségi szolgálat munkaóráiból, pusztán kíváncsiságból kezdte el. Áron nem csak Attilával lett nagyon jóban, aki akár Facebookon is írhat neki bármikor, ha elakadt, hanem az egész osztállyal, ahol korábban korrepetált.Diákok mutatják be egymás korrepetálását a budapesti Városmajori Gimnázium egyik tantermében, 2017. november 20-án.

Sillár Barbara a másik kezdeményező tanár is kiemelte, hogy a korrepetálásnak ez a módja mindkét félnek kifizetődő, hiszen a korrepetáló átismételheti érettségi előtt az anyagot és nagyon gyakran barátságok is szövődnek a korrepetálások alatt.

Sillár Barbara a matektanárnővel szinte párhuzamosan kezdett el korrepetálást javasolni a diákjainak angolórán. Mindketten meglepődtek, amikor a tanáriban beszélgetve ráébredtek, hogy ugyanazt a módszert alkalmazzák.

Az iskolában azóta már több tanár is átvette, tanulópárok alakultak például fizikából, biológiából és kémiából is, de a legtöbben matekból és angolból vannak.

A korrepetálás olyannyira trenddé vált az iskolában, hogy már körülbelül 30-40 diák vesz részt így vagy úgy benne. Az iskola most azon dolgozik, hogy létrehozzanak az E-naplóban egy olyan felületet, ahova a korrepetálást vállaló diákok adatait töltenék fel, és azon keresztül jelentkezhetnének az alsóbb éves diákok.

A gyerekek közötti korrepetálás nem csak azért jó, mert elég nagy terheket vesz le a tanárok válláról, hanem azért is, mert a diákok sokkal szívesebben tanulnak hozzájuk korban közelebb állóktól.

„Én sokszor ajánlgatom a gyerekeknek, hogy jöjjenek és segítek, de szerintem van bennük egy gát. Másképp állnak ahhoz, hogy egy tanulótársuk segítsen. Ráadásul, ha a tanártól kér segítséget, akkor az inkább olyan, hogy egy-egy dologban segít, de ez meg folyamatos, akár hónapokon keresztül tartó segítség” – magyarázza Sillár Barbara angol tanárnő.

A tanulók azt mesélik, hogy szerintük a diákok sokkal könnyebben megértik egymást, mert inkább egy nyelvet beszélnek, mint a tanárokkal. Viszont ahhoz, hogy valaki korrepetálhasson, nem elég csak jónak lenni az adott tantárgyból, kommunikációs készség is kell hozzá. Épp ezért a tanulópárok kialakításában kulcsszerepük van a tanároknak, akik összekötő kapocsként funkcionálnak a diákok között.Diákok mutatják be egymás korrepetálását a budapesti Városmajori Gimnázium egyik tantermében, 2017. november 20-án.

A tanárok folyamatosan mentorálják a korrepetálókat, ha nekik igényük van rá. Például kérhetnek tőlük feladatokat, de ha véletlen a korrepetáló sem tud megmagyarázni valamit, akkor is megkereshetik a tanárt.

Laczik Dalma 11. osztályos volt, amikor elkezdte korrepetálni Bretz Bálintot, aki szeretett volna matek fakultációra menni a következő évben, viszont ehhez szüksége volt arra, hogy felzárkózzon, mert a normál matekórán nem vették elég részletesen a másodfokú egyenleteket. A matektanár, ekkor ajánlotta neki Dalmát. Három hónapon keresztül keményen tanultak, heti egyszer 8. órában. Akárcsak a többi korrepetálónak, Dalmának sem volt fogalma arról, hogy hogyan is kéne tanítani.

„Semmi nem volt a fejemben. A tanárnő megmondta, hogy miket kell átvennünk, Bálint elmondta, amit nem ért, és akkor elkezdtünk feladatokat csinálni. Igazából próbáltam a megérzéseimre hagyatkozni és valahogy csak átadni a dolgokat” – meséli Dalma.

Dalmának ekkor már megvolt az összes közmunkája, nem ezért jelentkezett a korrepetálásra. Egyszerűen csak ki szerette volna próbálni, de neki is nagyon kifizetődő volt, hiszen újratanulhatta az adott témakört.

A most végzős lány arra jött rá, hogy benne is hosszabb távon marad meg a tananyag, ha azt annyira meg kell értenie, hogy át is tudja adni valakinek.

Hogy Bálint is eleget gyakoroljon, a tanulópárja minden órán házi feladatot is adott neki, amit igyekezett lelkiismeretesen megcsinálni.

Volf Anna tanárnő szerint észrevehető egy eltérő tendencia a matek és az angol korrepetálások között. Matekból általában nem az a gyakori, hogy teljes anyagrészt tanítanak egymásnak a diákok, inkább csak bizonyos témaköröket, amik kevésbé mennek. Angolból pedig inkább a felzárkózás a cél, ugyanis bár tudásszintnek megfelelően alakítják ki az angol csoportokat, sokszor így is nagy az eltérés.

Így történt ez a most nyolcadikos Baracsi Lucával is, aki tavaly úgy került egy kezdő angol csoportba, hogy míg ő egy szót se tudott angolul, a többiek már valamennyit igen. Rajta kívül még három ilyen diák is volt, ezért a tanáruknak az volt az eredeti ötlete, hogy délután felzárkóztatást tart. Végül nem találtak olyan időpontot, ami mindenkinek megfelelt volna, ezért a tanár mindegyik diákhoz kerített egy tanulópárt.

Luca egy olyan lányt kapott, aki nagyon lelkesen próbált segíteni neki, hogy bepótoljon mindent. Luca azt meséli, hogy az első órán még bizonytalankodtak, hogy mit is kellene csinálniuk, de aztán Zsuzsa, a korrepetáló egyre jobban belelendült. Rendszeresen fordult a tanárnőhöz feladatokért, de saját maga olyan nyomtatványokat is készített, amin a szabályokat foglalta össze.

Luca a korrepetálásra nem úgy tekintett, mint egy 8. órára, hanem szerinte olyan volt, mint egy tea délután. Leültek az iskola büféjében, ettek valamit, miközben közösen feladatokat oldottak meg.

Noémi is pusztán kíváncsiság miatt vállalta el a korrepetálást. „Az volt benne az érdekes, hogy nekem nagyon sok minden magától jön, én nem magolva tanulok, hanem hallás alapján. Érdekes volt, hogy ami nekem teljesen egyértelműnek tűnik, azt hogy próbáljam meg elmondani” – mondja Noémi.

Régely András és Ambrus Máté a legfrissebb tanulópár jelenleg az iskolában, még csak egy közös órájuk volt, de máris meglett az eredménye. András először egy három fős korrepetálást tartott a 7. osztályban a témazáró előtt. A háromból ketten miután letudták a feladatot haza is mentek, de Máté ott maradt és tovább gyakorolt a nála idősebb iskolatársával.

Máté rájött, hogy a korrepetálás és az ezzel járó gyakorlás annyira hasznos, hogy a témazárója, amire András készítette fel, három jeggyel jobb lett, mint az előző. Kettesből ötös lett.

„Azt láttam, hogy az alapok megvoltak, és igazából a gondolatmenet is, csak vannak egyes részek, ahol kicsit homályosabb. Szóval én a korrepetálásnál csak azt csináltam, hogy segítettem világosabbá tenni, és ez ilyen sokat számított, hogy három jeggyel jobb lett” – mondja András.

Amikor arról kérdezzük a diákokat, hogy nem ciki-e az iskolában korrepetálni vagy korrepetáltnak lenni, akkor egyöntetűen vágják rá, hogy nem. Dalma azt meséli, hogy volt olyan, amikor mondta az osztálytársainak, hogy nem ér rá, mert mennie kell korrepetálni, mire ők ezt tök jó dolognak tartották és érdeklődni kezdtek.

„Szerintem a suliban egyáltalán nem lett cikinek kategorizálva a dolog, hogy de nagy stréber vagy, vagy hú de béna vagy. Én még senkitől se hallottam ilyet. Ha mondom, hogy megyek korrepetálni, akkor mindenki érdeklődik. A stréber kifejezést legutoljára általános iskolában hallottuk. Tizedikben volt menő nem nagyon tanulni, de azóta már mindenki lelkes” – mondja Áron.

A korrepetálást vállaló diákok között van, aki eleve azért vállalta el, mert tanár szeretne később lenni, de sok az olyan, aki a korrepetálás hatására tartja fenn annak a lehetőségét, hogy egyszer majd tanár legyen belőle.

Fotók: Magócsi Márton


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
nagyijo-1000x667.jpg

„Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám” – Tímea dühös és válaszokat vár

Azt mondja, a nagymamája szinte biztosan koronavírusban halt meg, de nem került az áldozatok listájára. Az anyukája rajta van, de szerinte félrevezető adatokkal.
Belicza Bea írása, a címképen Tímea fotója a nagymama kezéről - szmo.hu
2020. május 30.


hirdetés

"Szavak nincsenek arra, amit érzek. Düh és elmondhatatlan fájdalom. Tíz napon belül halt meg a 99 éves nagyim és a 65 éves anyukám"

– mondja Tímea, akinek külföldi otthonából kellett követnie a történteket.

A nagymama majdnem 100 évet élt anélkül, hogy operációt végeztek volna rajta. Márciusban azonban kilyukadt a gyomra, ezért a Szent Imre kórházba vitték. Egyedül élt. Lánya, unokái segítették bevásárlással, főzéssel, de vigyáztak rá nagyon. Az utóbbi egy évben, ha volt egy kis nátha, influenza, senki nem ment a közelébe.

Tímea szerint a nagymama bottal, a hajlott hátával is fürge mozgású volt. Az életmentő műtétet is jól bírta, a hetedik napon mondták, hogy másnap mehet haza. Akkor viszont kiderült, lázas és tüdőgyulladása van.

"Ezen a napon zárták be a kórházat, többet nem lehetett látogatni. És ugyanezen a napon lett lázas édesanyám is, aki nagyit látogatta eddig."

hirdetés

Édesanyja gyenge, étvágytalan volt és nehezen vette a levegőt, a láza 39 fok volt. Érezte, hogy baj van, nagyon akart koronavírus tesztet. Kétszer is volt orvosnál, de hazaküldték antibiotikummal, hogy ne aggódjon, ez sima influenza. Öt nap múlva agyvérzés-gyanúval került ő is a Szent Imre kórházba.

Fél napon át vizsgálták védőfelszerelés nélkül. Tímea szerint a koronagyanú mindenkit meglepett: "Amikor kiderült, hogy tüdőgyulladása van, improvizálni kellett, nem voltak felkészülve az elkülönítésére. 24 óra múlva kiderült, hogy pozitív, át is vitték a László kórházba."

Tímea nagymamája és a dédunokák

A nagymama még ezelőtt pár nappal meghalt. Tímea két húgát és nevelőapját is kórházba vitték. Kettőjük tesztje pozitív lett, bár nem voltak tüneteik. Az egyik lánynak viszont - hiába érezte, hogy beteg - nem sikerült a tesztje, mert ivott egy kis vizet előtte. Elfelejtettek neki szólni, hogy nem lehet.

Tímea édesanyja végig rossz állapotban volt, lélegeztetőgépen. Nyolc nap múlva ő is meghalt.

A patológus szerint nem volt semmi baja édesanyámnak a koronán kívül

- állítja Tímea.

A halotti bizonyítványon is az áll, hogy alapbetegsége a koronavírus, amelynek a szövődménye volt a tüdőgyulladás, amelynek a következménye a vérmérgezés. Kísérőbetegségként jelölik meg a húgyhólyagrák miatti kezelést. Azt írja a formanyomtatvány, hogy ez az alapbetegségtől független dolog, de hozzájárulhatott a halálhoz.

Ezzel szemben az elhunytak nyilvános listáján, a koronavírus.gov.hu oldalon már alapbetegségként szerepel a rosszindulatú daganat.

Tímeát ez felháborította.

"A hivatalos statisztika szerint az áldozat a koronavírus mellett rákos is volt. Ez így hazugság. 21 évvel ezelőtt volt daganata, azóta gyógyult volt, semmiféle kezelése nem volt. Ez nem fair, így beleírhatják azt is, ha valaki koraszülött volt!"

Megkérdeztük az operatív törzset, hogyan kerülhetett a halotti bizonyítványon csak kísérőbetegségként szereplő, 21 évvel korábbi rák a hivatalos oldalra, immár mint alapbetegség. Nem kaptunk választ.

Tímea azt sem érti, a nagymamája miért nincs a listán. Ezt magyarázhatja, amit az egyik doktornő mondott neki, amikor telefonon beszéltek édesanyja fertőzéséről.

"Sajnálkozva magyarázta, hogy nem tudja, honnan kaphatta el édesanyám a koronavírust. Félbeszakítva kérdeztem, ugye tudják, hogy a nagymamám ugyanitt hunyt el tüdőgyulladásban két nappal azelőtt?"

A doktornő azt mondta, össze sem rakták, hogy ők rokonok voltak. 

Tímea úgy gondolja, a nagymamája is fertőzött lehetett, és a kórházban elkapott koronavírus okozhatta nála a lázat és a tüdőgyulladást. Csak ez sohasem derült ki. Amikor az anyja tesztje elkészült, a nagymamája már napok óta halott volt.

"Ha tesztelték volna, akkor talán anyu is időben kórházba került volna, és talán túlélhette volna. Arról nem beszélve, hogy ha vírusos volt és védőfelszerelés nélkül ápolták, megfertőzhetett dolgozókat, mint ahogy nagyi is, ha ő is fertőzött volt." 

"A szeretteim a mulasztások és kezdeti fejetlenség áldozatai is" - összegzi Tímea, hogy látja ő a helyzetet.

A hivatalos lista amúgy is nehezen követhető

Tímea 65 éves édesanyja az akkori hivatalos bejelentés szerint az ötödik vagy hatodik áldozat lehetett. Egy 75 éves asszonnyal egy napon hunyt el. A jelenlegi hivatalos listán a második helyen van.

Megnéztük, hol szerepel a 75 éves asszony. Ilyen korú nő azonban csak 105. a listán.

Az operatív törzset erről is megkérdeztük, ez hogy lehet. Választ nem kaptunk.

Ahogy írtuk, Tímea édesanyja mellett a 21 évvel korábbi rákja szerepel alapbetegségként. A világon mindenütt vannak a halálos áldozatok között egészséges emberek. Magyarországon azonban a hivatalos tájékoztatás szerint szinte senki sem halt meg alapbetegség nélkül.

Összesen tizenegy embernél nincs megadva ebben a rubrikában betegség. Ebből 8 "feltöltés alatt áll", egynél szerepel, hogy "nincs adat", egynél, hogy "nem ismert" és egyetlen egynél, hogy "nincs". Egy 81 éves férfinél.

Vannak, akiknél latinul írják az alapbetegségeket, vannak, akiknél hosszan, minden valaha létezett betegséget, másoknál minimálisan, talán épp olyat említve, ami a koronavírusból származhat és nem fordítva. Ilyenek a tüdőgyulladások, gennygyülemek, légzési nehézségek, sokszor a szívpanaszok és sztrókok is.

Több egymást követő ember a listán ugyanazzal a betegséggel van fent. A 250. és a 251. helyen egy-egy 91 éves nő szerepel, szóról szóra ugyanazzal az alapbetegséggel: "magas vérnyomás, általános érelmeszesedés, szívelégtelenség."

Itt nemcsak a betegségek egyeznek, de a betegek életkora és neme is.

Bár a listával kapcsolatos kérdéseinkre hivatalos választ nem kaptunk, egy általunk megkérdezett orvos azt mondta, szerinte az adatokat szándékosan senki sem manipulálta.

"A magyar egészségügyi rendszer nagyon gyenge békeidőben is. A hibák nagy része ebből fakad, a másik részét meg a járvány okozta káosz, kapkodás hozta. A szabályok sokszor, hirtelen változtak. Ráadásul nem sokat tudunk a vírusról. A kevés információ a világon mindenütt probléma volt. Nincs durva eltussolás szerintem. Más országban sincs mindenki a listán, például az otthon, tesztelés nélkül meghaltak. Tudjuk, hogy Magyarországon nem beszélhetünk mindenről, de durva titkolózást nem engednének az orvosok, ebben biztos vagyok."

hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
antall-Copy.jpg

Két dolgot mondott Antall József a halálos ágyán Orbán Viktornak

Az első szabadon választott miniszterelnök elsőszülött fia, Antall György beszélt édesapjáról a Válasz Online-nak.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. május 28.


hirdetés

Exkluzív interjút adott a Válasz Online-nak Antall György, az első szabadon választott miniszterelnök, Antall József elsőszülött fia. Bár mint „titkos tanácsosaként” sok mindent látott és hallott, eddig mégsem beszélt édesapjáról.

Most a Válasz Online kérdéseire többek között arról beszélt, igaz-e, hogy Antall József halálos ágyán politikai örökösének tette meg Orbán Viktort. A politikus fia elmondta, hogy valójában két tanácsot adott az akkor még fiatal, ellenzéki vezetőnek.

"Ott álltam akkor édesapám kórházi ágya mellett, pontosan tudom, mi hangzott el azon a beszélgetésen.

Azt mondta neki: „ne felejtsd el, miért harcoltunk”, mármint az Ellenzéki Kerekasztal idején. Illetve Orbán Viktor lelkére kötötte, hogy vigyázzon a pártjára. Körülbelül ez volt a két üzenet"

- mondta el Antall György.

hirdetés

Az interjúban azt is elmesélte, hogy azért sem beszélt édesapjáról, mert ügyvédként olyan helyen dolgozik, ahol megkérték, legyen visszafogott a közéletben, és ez neki tökéletesen megfelelt.

Édesapjáról elmondta, hogy nem volt naiv, "csak éppen mélyen bízott az emberi értelemben: ha valamit értelmes szavakkal elmondunk, azt az emberek megértik és talán méltányolják. Megdöbbentette az értetlenség, de még inkább a rosszhiszeműség, amivel minden egyes tettét és szavát az akkori sajtó fogadta. Pedig hol voltunk még a közösségi médiától! Amíg létezett nyomtatott sajtó, s az emberek újságokban, meg könyvekben közölték gondolataikat, volt egy természetes szűrő, de ma már nincs semmi" - mondta.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
igazgyongy-maradjotthon.jpg

L. Ritók Nóra: Rengetegen estek pánikba, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”

A járvány nem, a hangulatkeltés viszont azonnal megjelent a legszegényebb kelet-magyarországi településeken – mondja az Igazgyöngy Alapítvány vezetője. Arról is mesélt, mi valósult meg a gyakorlatban a digitális oktatásból.
Láng Dávid; képek forrása: Igazgyöngy Alapítvány - szmo.hu
2020. május 31.


hirdetés

L. Ritók Nórával legutóbb alig három hónapja beszélgettünk, akkor a gyöngyöspatai kártérítési ügy volt a fő téma. Azóta nagyot fordult a világ: rengeteg más dolog mellett az erről tervezett nemzeti konzultációt is elsöpörte a koronavírus.

Hozott viszont magával rengeteg új problémát, a járvánnyal kapcsolatos álhírek terjedésétől a munkanélküliségen át a digitális oktatásra való átállásig.

Most ezekről osztotta meg a tapasztalatait.

– Hogyan gyűrűzött be önökhöz a járványhelyzet, mikor észlelték az első jeleit?

hirdetés

– A megbetegedéseket szerencsésen megúsztuk, legalábbis azokban a falvakban, ahol dolgozunk, senkiről nem tudunk, aki elkapta volna. Karanténról hallottunk, itt közel a román határ, de fertőzésről nem. Ez óriási megkönnyebbülés, fogalmam sincs, mihez kezdtünk volna, ha valóban terjedni kezd a járvány.

Az intézkedések hatásait viszont azonnal érezni kezdtük. Az első két hét volt ebből a szempontból a legrázósabb, főleg azért, mert nagyon zavarosan terjedtek az információk.

A családok, akikkel kapcsolatban vagyunk, nehezen tudnak különbséget tenni az igaz és hamis állítások, a valós és az álhírek között. Emiatt rengeteg hergelő, pánikot keltő hírt véltek valósnak, ami nem segített nekünk abban, hogy uralni tudjuk a helyzetet.

Mondok egy példát. A környéken főleg Berettyóújfaluban vannak nagyáruházak, a többség oda jár vásárolni. Az első felhalmozási hullám idején itt is ürültek ki polcok, ha nem is gyakran, de volt olyan pillanat, amikor valamilyen tartós élelmiszert nem lehetett kapni. Az olyan Facebook-posztok pedig, hogy „lerabolták a berettyóújfalui Tescót”, futótűzként terjedni kezdtek, és komolyan megrengették azoknak a családoknak a létbiztonság-érzését, akiknek nem volt semmi tartalékuk.

– Konkrét pánikhangulat is volt?

– Igen, határozottan. Azt tudni kell, hogy a generációs szegénységben élőknek a Facebook a legfontosabb tájékozódási forrás és egyben közösségi színtér. Minden családban van legalább egyvalakinek profilja, és mivel mi már régóta tartjuk így is a kapcsolatot a családokkal, rálátunk a posztjaikra és kommentjeikre. Sajnos bőven voltak olyanok ezek között, hogy „éhen fogunk dögleni, nem lesz kenyér, be fogják zárni a boltokat, lezárják az egész falut”, és még sorolhatnám.

Az állandó krízishelyzetben élők érzelmileg amúgy is elég labilisak, ehhez jött hozzá a mostani helyzet, szóval el lehet képzelni, mennyire volt olaj a tűzre egy-egy ilyen kiírás. Mi persze próbáltuk megnyugtatni őket, de legtöbbször eredménytelenül.

Sok tényező nehezítette a helyzetet, rögtön első körben az is, hogy az iskolák bezárásával otthon maradtak a gyerekek. Ezeknél a családoknál az iskolai étkezés olyan tétel, ami létfontosságú a túlélés szempontjából. Az első pár napban még az se volt tiszta, hogy lesz ezután az ebéd, kiszállítják-e, kell-e ételhordó, stb. Nagy zavart okozott az is, amikor a kisebbségi önkormányzatok elkezdtek kríziscsomagokat osztani, mert utána jött egy központi rendelkezés, hogy az erre fordított pénzek a működésre vannak, és nem segélyezésre. Ez megint csak felpaprikázta a kedélyeket, a roma önkormányzatok között is indulatos vitákat okozott.

Közben ne felejtsük el, hogy a közmédiában folyamatosan az hangzott el, hogy az önkormányzatoknak mindent meg kell oldaniuk, forduljanak hozzájuk az emberek a gondjaikkal. Ezt persze készpénznek vették a nehéz helyzetben élők, csak azt nem látták át, hogy az egyes települések anyagi helyzete nem azonos. Ha egy település nagyobb, és vannak üzemek, vállalkozások, ott a helyi adóbevétel nagyobb mozgásteret enged, mint azokban a kis falvakban, ahol semmi ilyen nincs.

Így aztán, amikor például egy kisvárosban élő kiposztolta a Facebookra, hogy „köszönjük szépen a segélycsomagot a polgármesternek”, a közeli falvakban élők nem értették, ők miért nem kapnak, és rögtön lázadozni kezdtek.

Kiosztott kríziscsomag egy ház udvarán

– Az Igazgyöngy Alapítvány miben tudott segíteni?

– Első lépésként fertőtlenítőszereket szereztünk be, hiszen mi is megijedtünk, hogy mi lesz, ha berobban a járvány ezekben a közösségekben. Akkor már észleltük, hogy ha a helyi intézményrendszertől (önkormányzat, családsegítő) hiába kérnek segítséget, és mi, civilek fogunk segíteni, az csak tovább bonyolítja a helyzetet.

Muszáj, hogy együtt, összefogva, és ne egymás ellenére dolgozzunk. Ezért a beszerzett fertőtlenítőket első körben igyekeztünk az erre nyitott intézményeknek eljuttatni, hogy ők adják oda az embereknek, ne feszüljön tovább a helyzet, és ne az legyen az üzenet, hogy ők nem, csak mi tudjuk megoldani a helyzetet.

Persze nekünk is plusz forrásokat kellett előteremtenünk, hiszen a sokszorosára nőttek a járványhelyzet miatt a kiadásaink. Van olyan településünk, ahol önmagában erre több mint 6 millió forintot költöttünk. Első körben a korábbi, nem címkézett céges támogatásokból csoportosítottunk át, amit például nyári táboroztatásra költöttünk volna eredetileg. Azzal, hogy az első pillanattól kezdve kommunikáltuk a helyzetet, szerencsére nagyon sok embert meg tudtunk szólítani, akik szolidárisak voltak. Akadt, aki kampányt szervezett nekünk, sőt egy amerikai egyházi szervezettől és egy nemzetközi cég alapítványától is érkezett egy nagyobb összeg. Ez tervezhetőbbé tette a működésünket, át tudtunk állni folyamatos segítségnyújtásra.

Elkezdtünk szájmaszkokat varrni és osztani, ezekből szintén adtunk az intézményrendszernek is. Kialakítottuk a kríziscsomagok adminisztrációs rendszerét, egy kolléganőnk folyamatosan rögzítette a kéréseket. Pénzbeli segítségnyújtást is kellett tennünk a tárgyi adományok mellé, ez például Toldon nagyon szükséges volt ahhoz, hogy meg tudjuk nyugtatni őket, hiszen egy bolt nélküli zsákfaluról van szó, ahol még könnyebben eluralkodott a pánik. Egyébként 16 településen dolgoztunk a járvány alatt.

Kríziscsomagok kiosztás előtt

– A munkahelyek megszűnése mennyire érintette a környéken élőket?

– Ebben a térségben munkát leginkább a közszféra ad, tehát vagy az intézményrendszer, vagy a közmunkaprogram. Esetleg még a nagy- és kiskereskedelem. Aki nem tartozik a fenti körbe és dolgozik, az messzebbre jár, többnyire feketemunkában, vagy alkalmi bejelentéssel. Nagyjából a harmadik héten tapasztaltuk, hogy leálltak ezek a munkalehetőségek, és akiket addig szervezetten vittek például építkezésekre, onnantól otthon voltak.

A szolgáltatáshiány miatt más téren is virágzik a feketegazdaság a falvakban, enélkül a leszakadó települések már nem is élhetők: a cigaretta-kereskedelemtől a pénzért fuvarozásig jó néhány családnak származott innen a megélhetése.

Ezek szintén inogni kezdtek, mivel a jövedelmek csökkenése miatt szűkült a kereslet. A bizonytalanságérzés pedig emiatt is csak tovább fokozódott.

– A digitális oktatásra való átállás milyen gyakorlati nehézségeket hozott?

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
54236874_667260237024452_4244090496391053312_n.jpg

„A karantén luxus” – homlokegyenest mást mond az oxfordi professzor a járványról

A rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. június 02.


hirdetés

Tudományos körökben kétféle nézet áll egymással szemben. Az egyik szerint a Covid-19 halálos kimenetelű betegség, amely a Föld lakosságának csak töredékét érte el. A másik szerint egy enyhébb lefolyású világjárványról van szó, amellyel az emberek nagy része már találkozott és eltűnőben van.

Nagy-Britanniában Neil Ferguson, az Imperial College professzora képviseli az első álláspontot, míg Sunetra Gupta, az oxfordi egyetem elméleti epidemiológia professzor-asszonya a másodikat. Az ő csoportja még márciusban egy olyan modellt állított fel, amely azzal számolt, hogy a lakosságnak több mint 50%-a már megkapta a vírust, és hogy a fertőzés halálozási rátája 0,1% lehet.

Azóta számos antitest-tanulmány született a világban, és ezek azt mutatták, hogy az emberek igen kis százaléka rendelkezik ellenanyaggal a koronavírussal szemben. Gupta viszont az Unherd által idézett interjú szerint továbbra is meg van győződve modellje helyességéről.

A professzornő szerint ugyanis az antitest-tanulmányok nem jelzik sem a vírusnak való kitettség, sem pedig az immunitás szintjét. Ezenkívül a koronavírus által fertőzöttek közül sokan másfajta immunitásokkal is rendelkeznek, amelyeket az antitest-tesztek nem mutatnak ki. Ezek kialakulhattak genetikai adottságokból, vagy pedig korábbi, a koronavírushoz hasonló betegségekből. Tehát a valódi vírusellenállással rendelkezők sokkal többen lehetnek.

Guptát számos ország járványmintája erősítette meg abban, hogy ez a rejtőzködő immunitás az, amely leginkább befolyásolta a koronavírus terjedését, kicsúcsosodását, végül lecsengését. Az egyes országoknak a legkülönbözőbb karantén-politikája volt, a járvány mégis szinte mindenütt ugyanúgy viselkedett.

hirdetés

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!