hirdetés
liszt-Copy.jpg

Színpadra dobott bugyik és szétvert zongorák - 10 őrületes tény a Lisztomániáról

Liszt Ferenc igazi szupersztár volt a maga korában. Voltak nők, akik alsóneműt dobáltak neki, vagy cigarettacsikkjéből ékszert készítettek, és volt olyan is, aki szétverte a hotel berendezését miatta.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2017. december 14.


hirdetés

Egy komolyzenei koncert említése hallatán nem hiszem, hogy sokunknak alsóneműjüket hajigáló nők jutnak eszébe. Pedig jóval Elvis, a Beatles és Justin Bieber előtt élt egy ifjú zseni, aki sikoltozó, ájuldozó, szerelemittas nőkkel töltötte meg a koncerttermeket: Liszt Ferencnek hívták.

A jelenséget Lisztomániának nevezték el. És valóban egyfajta rögeszme volt. Nők százai őrültek meg, amikor a fantasztikus zongoraművész leütötte hangszerén az első billentyűt. Olyannyira, hogy az orvosok komolyan azt hitték, rajongói járványos mentális betegségben szenvednek.

A Lisztománia a következő furcsa „tünetekben” nyilvánult meg:

1. A nők rádobálták a művészre alsóneműiket

Liszt Ferenc olyan szexszimbólum volt, amilyet addig még nem látott a világ. Korábban a klasszikus koncertek közönsége maximum annyival jelezte, hogy elvesztette önuralmát a hallottak hatására, hogy a szokottnál tovább tapsoltak. Ám amikor Liszt jelent meg a koncertteremben, a nők elkezdték feldobálni alsóneműjüket a színpadra. Persze azért nem mindenki. Akadtak szolidabb hölgyek is, akik csupán zsebkendőket, rózsacsokrokat vagy letépett ruhadarabokat hajigáltak a nagy művész lába elé. Vagy éppen odatelepedtek az első sorba, és színházi látcsővel vizslatták Liszt arcbőrének pórusait.

hirdetés

Egy berlini koncertjén, 1842-ben, néhány nő hisztérikus nevetőgörcsöt kapott már Liszt puszta látványától. Voltak, akik nemes egyszerűséggel elájultak.

2. Liszt cigarettacsikkjeiből medalionokat készítettek

Mikor Liszt egy-egy koncertje véget ért, a nők felrohantak a színpadra, és relikviákat gyűjtöttek, amiket a zongoraművész hagyott maga után. Harcoltak a zsebkendőjéért, vagy apró foszlányokra tépték kesztyűjét, hogy minél többen vihessenek haza egy kis darabot az imádott művészből.

Voltak, akik előre felkészültek. Beszámoltak olyan nőkről is, akik üvegfiolát vittek magukkal a koncertre, hogy a művész által otthagyott csészékből összegyűjtsék a kávézaccot. Boldogságot okozott nekik, ha olyasmit hordhattak, amit a művész az ajkaival érintett. Arról is szól a fáma, hogy egyszer egy nőt „tetten értek”, amint a szemetesből kitúrta Liszt cigarettacsikkjeit. De nem elégedett meg azzal, hogy hazavigye: medalionba zárta a cigarettavégeket, és gyémántból kirakatta rá az F. L. monogramot. Nem volt túl jó szaga, de az asszony rendületlenül viselte.

3. Még a férfiak is szerették

Nem csak a nők őrültek meg Liszt Ferencért. A férfiak is szerették – olyannyira, hogy hosszú, szinte szerelmes leírásokban ecsetelték, mennyire jóképű. Miután Jurij Arnold orosz kritikus személyesen találkozott vele, a következőket vetette papírra: „Amint hazaértem, kibújtam a kabátomból, leheveredtem a szófára, és keserű könnyeket hullattam.”

Arnold nem volt ezzel egyedül. Sokakat egy életre elbűvölt a művész csodálatos zongorajátéka. Maga Hans Christian Andersen is igyekezett személyesen megismerni Liszt Ferencet. Naplójában azt írta róla: „Amikor Liszt belépett a szalonba, mintha elektromos áramütés ért volna mindenkit. Mintha napsugár ömlött volna szét az arcokon.”

4. A művész közelében elállt az emberek szava

Liszt Ferenc minden asszony szívét elrabolta. Nem volt ez alól kivétel még Honoré de Balzac felesége sem. Amikor a regényíró meghívta otthonába a művészt, Balzac szeretője - leendő felesége -, Eva Hanska annyira izgatott lett, hogy meg sem tudott szólalni. Amikor Liszt távozott tőlük, akkor viszont naplójában ódákat zengett a találkozásról.

5. Az emberek úgy kezelték, mintha a királyok fölött állna

Lisztért mindenki rajongott. Még az uralkodók is. Ahogy egy korabeli kritikus írta: „Franzot nem úgy kezelték, mint egy királyt, hanem királynak tartották.” Még uralkodói körökben is.

És ez nem volt túlzás. Amikor Németországból európai koncertturnéra indult, a király és a királyné kiálltak a balkonra, hogy búcsút intsenek neki. Egész menet kísérte ki a városból. Még a királyi hintót is a rendelkezésére bocsátották, amit hat fehér ló húzott. Ezt harminc díszhintó követte, és a királyi gárda.

Liszt egyébként meg is követelte a kivételes bánásmódot. Amikor Miklós cár udvarában lépett fel, nagyon csalódott volt, hogy a cár beszélgetett a koncert alatt. Olyannyira, hogy abbahagyta a játékot, és enyhe szarkazmussal szólalt meg: „A zenének el kell némulnia, amikor Miklós megszólal!”

6. Liszt kutyát vett, hogy a fürtjeire szóló igényt kielégíthesse

Liszt Ferenc népszerűségéhez fényes, szokatlanul hosszúra hagyott frizurája is jelentősen hozzájárult. Korábban senkit sem láttak még ilyen hajjal, és sokan szenvedélyesen rajongtak a művész fizurájáért. A nők levelekkel ostromolták, melyekben egy-egy hajtincsért esedeztek. Végül már nem tudta kielégíteni az igényeket, ezért nem mindennapi megoldást talált ki: vett egy kutyát, aminek a bundája színe megegyezett a művész hajszínével. Onnantól fogva kutyaszőrt küldözgetett a rajongóknak.

Az a nő, aki Liszt holttestét megtalálta, és értesítette a művész lányát a halálhírről, csupán egy percnyi gyászt engedélyezett, aztán máris engedélyt kért, hogy lenyisszanthasson egy tincset a halott művész hajából. Meglehetősen morbid történet…

7. Egy nő szétvert egy szállodát, miután Liszt otthagyta őt

Lisztnek sok szerelmi románca volt, ám egyik sem olyan pusztító erejű, mint a Lola Montezzel folytatott viszonya. A nő érzéki táncosnő volt, aki arról híresült el, hogy nem nagyon akadt férfi, akivel ne létesített volna intim kapcsolatot. Valahol a szeretők sorában ott volt Liszt Ferenc is. De a jelek szerint a nagy zeneszerző nagyobb hatással volt rá, mint a többiek. Miután együtt töltöttek egy pásztorórát egy hotelszobában, Liszt az éj leple alatt angolosan távozott. A hölgy nem fogadta kitörő örömmel, hogy magára hagyták, és a szoba valamennyi mozdítható berendezését apró darabokra törte. Liszt valószínűleg előre érezte, hogy nem lesz könnyű menet, és hagyott ott némi pénzt a szállodaportásnál.

8. Liszt menedzsere fizetett a közönségnek, hogy egy koncert nyitójelenténél rózsákat dobáljanak a színpadra

Amikor a híres énekes, Giovanni Battista Rubini együtt lépett fel Liszt Ferenccel, Signor Belloni, Liszt menedzsere, aggódott, hogy Rubini miként tudja majd kezelni Liszt határtalan népszerűségét. Ezért megelőzte az esetleges problémákat. Fizetett a közönség bizonyos tagjainak, hogy Rubini jelenetei alatt dobáljanak rózsákat az énekes lába elé. Még költőket is fogadott fel, hogy zengjenek ódákat Rubini hangjáról.

Az énekesnek tetszett a nagy figyelem – egészen addig, míg Belloni a koncertsorozat végén be nem nyújtotta neki a számlát. Nem is a költségek ütötték szíven az énekest, hanem sokkal inkább az a felismerés, hogy nem is rajonganak érte annyian, ahogy azt korábban gondolta.

9. Az orvosok megpróbálták védetté tenni az embereket a Lisztománia ellen

Liszt nem pusztán népszerű volt – társadalmi problémát jelentett. Még értekezéseket is írtak arról, mekkora hatással van emberekre. Heinrich Heine, aki megalkotta a Lisztománia fogalmát, valóságos elmebajnak, kóros jelenségnek titulálta a rajongást.

Az orvosok is értekezésekben próbáltak magyarázattal szolgálni a jelenségre. Némelyikük úgy vélte, járványként fertőzi meg a közönség sorait a „betegség”. Még cikkeket is írtak arról, milyen módon lehetne védetté tenni ellene az embereket, bár gyógymódot senki sem talált rá. Szinte babonás félelemmel szemlélték, hogy tisztes családanyák miként fordulnak ki önmagukból Liszt láttán. Amikor egyszer távozott egy városból, megjelent egy megkönnyebbült hangú újságcikk, melyben azt ecsetelték, mekkora öröm, hogy az asszonyok végre ismét gyermekeik, férjük és a háztartás felé fordulhatnak.

10. A Lisztománia jelenségét ma is tanulmányozzák

Még napjainkban sem hagytak fel annak tanulmányozásával, mekkora hatással volt Liszt a közönségére. Némelyik tudományos magyarázat ugyan kissé túlzónak tűnik. Egy kutató például azt állítja, Liszt gyors tempója elektromos neurológiai hatást vált ki a közönség agyában, így elveszítik józan ítélőképességüket.

Egy másik tanulmány szerint a Lisztománia révén derült fény arra, hogy a zene mekkora szerepet tölt be a szexuális késztetés kialakulásában. Van, aki még tovább ment: a jelenség azt bizonyítja, hogy úgy viselkedünk, mint a madarak, de mi nem csak dalunk, hanem a zene segítségével próbálunk párt találni.

Végezetül hadd idézzük egy pszichológus gondolatait:

„Ha valaki gondoskodik önmagáról, és elsajátít egy olyan készséget, mint a zene, valószínűleg a párjáról is képes lesz gondoskodni. Liszt tehetséges zongoraművész volt, ápolt frizurával. Lényegében páva volt, teljes tolldíszben.”

Forrás: Listverse


hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
kozvagohid_ck.jpg

Különleges fotók a pesti marhavágás történetéből

150 éve épp ez idő tájt kezdték meg a Soroksár felé tartó út melletti szántóföldeken Pest város saját kezelésű közvágóhídjának és marhavásár-piacának az építését.
A FSzEK Budapest Gyűjteményének engedélyével - szmo.hu
2020. március 08.


hirdetés

Hétről hétre Budapest

2014-ben volt száz éve, hogy létrehozták a Budapest Gyűjteményt, a főváros könyvtárának várostörténeti különgyűjteményét, ahol a főváros helyismereti, helytörténeti anyagait találjátok meg. Folyamatosan gyarapodó gyűjteményükben százezer kötetnyi könyvet, kéziratot, hírlapot és folyóiratot, köztük számos régi, ritka dokumentumot tanulmányozhat bárki.

A fotótárban pedig mintegy százhetvenezer fényképet őriznek, amelyek bemutatják a városkép, az infrastruktúra változásait, a hétköznapok és történelmi fordulatok jeleneteit, a hírességek és mára elfeledett városlakók arcvonásait. Facebook-oldalukon ezeket mutatják be olyan történetekkel, amikről csak nagyon ritkán hallani.

Az építkezés megkezdése után két és fél évvel, 1872. július 27-én már sort keríthettek a közvágóhíd felavatására. A beszédeket követően a hatósági és szakmai vezetők, iparosok és nőegyleti tagok ünneplőruhás gyűrűjében egy virágokkal és szalagdísszel ékesített, méretes bikát vágtak le. Az eseményt „barátságos villásreggeli” zárta.

Korábban a városban több helyütt voltak állatvásárok és szerteszét működtek a magánvágóhidak.

1861-ben harminckét mészárszéken évente több mint háromszázezer ökröt, tehenet, borjút öltek le és dolgoztak fel a mészárosok.

hirdetés

A marhákat a házak között, a köztereken keresztül hajtották át. A kosz és a bűz egyre kevésbé volt elfogadható a polgárosodó város lakóinak. A megvadult állatok nemegyszer a közbiztonságot is veszélyeztették.

Az egykori Széna (ma Kálvin) tér a 19. század közepén. Marhajtás az Üllői út torkolatánál. Újházy Ferenc mára (1827–1921) elveszett festményéről készült régi fotóreprodukció (részlet)

Mészárszék a Dohány utcai izraelita templom tőszomszédságában, 1894 körül. Klösz György felvétele (részlet).

A pesti nép, köztük hentesek. Klösz György felvétele 1895 körül készült a bontás előtt álló Belvárosban. Az emberek mögött a Küttel-ház látható, ami 1692 óta állt itt, a megszűnt Duna és Torony utca sarkán, a mai Március 15. tér helyén.

Mészárszék, közélelmezési felügyelőségi és állatorvosi helyiségek a Várban, a Mátyás templommal szemben kezdődő Szentháromság utca elején. Azonosítatlan fényképész felvétele, 1900 körül (részlet).

Hőnig Károly hentesáru üzlete a józsefvárosi Óriás utca 37-ben. (Ma Leonardo Da Vinci utca.) Szomszédjában mészárszék, valószínűleg Zsák András húscsarnoka.

Zeidl Vencel Mészáros, Hentes, Szalámi- és Kolbászgyár Rt. VII. kerület Thököly út 4. alatti üzletének személyzete. A gyár a Józsefvárosban, az Illés utca 14. alatt működött.

Kvassay fényképészet, 1920-as évek.

Schillinger Miksa húscsarnoka a Király utcában, 1928. A tőkehúsokon nemzetiszín szalagok, mert a felvétel a magyar áruk vásárlását propagáló Magyar Hét idején készült.

A mészáros "céh" az 1930. évi Szent Jobb- körmenetben. Az Imre herceg halálának 900 éves évfordulójának tiszteletére tartott emlékév csúcspontjának számított az augusztus 20-i körmenet, amiben vagy nyolcszázezren vettek részt, sokan az ipartestületek csoportjaiban, beöltözve. Azonosítatlan fényképész felvétele.

„Utcahosszat bőg a szegény marha / Nincsen kedve menni vágópadra /Kínosan küzd öt-hat szelindekkel: /Életiért még öklelni is mer!” – írta egy ilyen jelenetről Arany János.

A vásár és a húsfeldolgozás központosítását közegészségügyi szempontok is megkövetelték,

így lehetett szervezetten megoldani az élőállatok orvosi szemléjét és a húsáruval kapcsolatos egyéb (mai szóval élve) élelmiszerbiztonsági kérdéseket. Az építkezés együtt járt a ferencvárosi vasút és a környék utcahálózatának fejlesztésével is.

A megannyi modern eszközzel (tetőhűtéssel, víztoronnyal, úsztatómedencével) felszerelt létesítmény Julius Hennike (1832-1892) és Hermann von der Hude (1830-1908) porosz építészek munkája. Egy korabeli újság tudni vélte, hogy „ezzel egy világvárost előzünk meg” mert „Hennike Gyula” régóta ajánlgatta munkáját Berlin városának, „de ott, talán a nagy költség miatt, haboztak, Pest városa felhasználta az alkalmat és elfogadván a tervet, azt végre is hajtatá.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
semmelweis.jpg

Koronavírus: Semmelweis előtt tiszteleg a Google – ő terjesztette el a kézmosást

173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé és és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással csökkenthető a fertőzések terjedése.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. március 20.


hirdetés

Ma a világhírű magyar orvos, Semmelweis Ignác előtt tiszteleg a Google. A különleges videologót nem véletlenül időzítették a kereső főoldalára március 20-ára. 173 éve ugyanis ezen a napon nevezték ki másodszorra (korábban elbocsátották) a Bécsi Közkórház szülészeti klinikáján tanársegéddé, és ebben a hónapban jött rá elsőként, hogy a kézmosással jelentősen csökkenthető a fertőzések terjedése.

Semmelweis Ignác életében jóval kevesebb megbecsülést és elismerést kapott, mint amennyit megérdemelt volna. Ráadásul halálának részben tisztázatlan körülményei sem voltak méltóak az orvostudományi egyetem névadójához. A sors fintoraként állítólag éppen az a betegség okozta a halálát, amelynek évekkel azelőtt ő maga fedezte fel a kórlényegét.

Semmelweis Ignác Buda szülötte. Apja, József fűszerkereskedő, anyja, a sváb származású Müller Terézia egy krisztinavárosi kerékgyártó leánya volt. Az Apród utcai ház, ahol a kis Ignác gyermekkorát töltötte, nemcsak Semmelweisék otthona, de a környék egyik fűszeresboltja (a Fehér Elefánt) is volt egyben; ma már orvostörténeti múzeum.

641px-Ignaz_Semmelweis

fomuve

hirdetés

Semmelweis Ignác fő műve

St_Rochus_Hospital_Budapest

A Rókus Kórház

A katolikus gimnázium elvégzése után Ignác a bölcsészettudománnyal kezdett ismerkedni, de a Pesti Tudományegyetemet már az első évben otthagyja, és atyja nyomására átjelentkezett a Bécsi Egyetem jogi karára. Hamar rájött azonban, hogy nem a törvények útvesztői között fogja megtalálni a hivatását, így rövidesen már az orvostudományi kar hallgatójaként járt be a szemináriumokra. Elkezdte Bécsben, majd folytatta Pesten, de 1844-ben végül mégis a császárvárosban állítják ki a diplomáját.

Bár doktorátusát botanikai értekezésével szerezte meg, néhány évre rá sebész- és szülészképesítést is kiérdemelt. Bécsben először a nagyhírű kórbonctani intézetben dolgozott, később a szülészeti klinikán lett asszisztens. Állásából sajnos elbocsátották, mivel lényegében csak helyettesített egy professzort, ekkoriban kezdte el foglalkoztatni egy külföldi utazás gondolata. Úgy tervezte, Dublinba megy, hogy ott praktizáljon, ezért angolul is megtanult. Az élet azonban nem a külföldi karriert tartogatta számára.

Egy velencei körútról visszatérve sokként érte az a hír, hogy barátja, a szintén orvos Kolletschka tragikusan elhunyt, míg ő távol volt. Kolletschka, mint kiderült, boncolás közben szerzett fertőzésben halt meg, és morbid módon éppen ez vezette rá Semmelweist, hogy megtegye a kor egyik legnagyobb felfedezését. Miután összehasonlította barátja és a gyermekágyi lázban elhalálozott anyák kórképét, rájött: a kórbonctani leletek egyeznek, az elváltozások azonosak.

763px-Ignaz_Semmelweis_1858

eskuvoikep

Az esküvői képük

felesege

Felesége

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
jarvany.jpg

A kolera: ez volt az első járvány, amit jól dokumentáltak, és és nagyon fejlődött utána a közegészségügy

Cikksorozat indult a járványok történetéről, hogy segítsenek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit
MTI - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

A világjárványok évezredek óta végigkísérték az emberiség történetét, ám a 19. századi kolera volt az első, amelyet jól dokumentáltak - erről Fónagy Zoltán, a Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézetének főmunkatársa beszélt. Most az intézet égisze alatt a járványok történetével foglalkozó új sorozat indult.

A történész szerint a sorozat célja az ismeretterjesztésen kívül, hogy segítséget nyújtson az embereknek megérteni a mostani helyzet összefüggéseit. Mint mondta,

a járványok pusztítása az emberiség évezredes tapasztalata volt, történetük megismerése segíthet abban, hogy a mai ember ne úgy tekintsen erre a világméretű problémára, mint valamilyen ismeretlen eredetű veszélyre.

A sorozatból az is kiderül majd, hogy a mai orvostudományhoz, egészségügyi infrastruktúrához képest mennyire eszköztelenül néztek a járványokkal szembe évezredeken keresztül az emberek.

A hétköznapi élet története című blogon indított sorozat cikkeit olyan szakemberek jegyzik, akik eddigi munkásságuk alatt már foglalkoztak a járványok történetével. A szakértők a nagyközönség számára érthetően dolgozzák fel a témát.

hirdetés

A sorozatban a legnagyobb világjárványok, a pestis, a kolera, a spanyolnátha, a TBC mellett szó lesz majd a gyerekbetegségekről, a háborúkat követő vérhasjárványok és a harmadik világban pusztító betegségek történetéről, valamint kitekintést adnak a védőnői hálózat járványok megelőzésében játszott szerepére is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
PioXII_Coppi_Bartali.jpg

Kiderül-e az igazság XII. Pius pápának a II. világháború idején tanúsított magatartásáról?

Régóta várt ajtók nyílhatnak ki a történészek és múlt tisztázásának követelői előtt. Március 2-tól tanulmányozhatóvá váltak XII. Pius pápa (1939-1958) uralkodására vonatkozó dokumentumok a Vatikáni Apostoli Archívumban.
Göbölyös N. László - Fotó: Wikipedia - szmo.hu
2020. március 24.


hirdetés

Talán végre választ kap az utókor arra a kérdésre, hogy miért hallgatott a katolikus egyházfő a zsidók üldözésével és kiirtásával kapcsolatban a II.világháború idején. Pius ellentmondásos magatartása áll a középpontjában Rolf Hochhut A helytartó című világhírű drámájának, és ennek nyomán készült 2002-ben Costa-Gavras nem kevésbé nagy port felvert filmje, az Ámen.

Ebben a témában hosszú ideje két, egymásnak ellentmondó álláspont uralkodik. Az egyik szerint XII.Pius (Eugenio Pacelli) mindent megtett a zsidók megmentéséért, ugyanakkor óvatosnak is kellett lennie, hogy ne hozza veszélyes helyzetbe Európa katolikus lakosságát. Ennek a véleménynek a képviselői sürgetik a pápa szentté avatását, amelyet mindeddig nem sikerült keresztül vinnie a Szentszéknek. A másik szárny azt állítja, hogy Pius erkölcsi vezetőként megbukott: felemelhette volna a szavát és megállíthatta volna a Holokausztot anélkül, hogy egyházát veszélyeztette volna, amelyet a még a náci Németország is hatalomként tisztelt.

Ugyanakkor kezd erősödni egy harmadik nézet, amely a kérdést nem fekete-fehéren látja és mérlegre teszi a kor minden aspektusát, amelyben XII. Pius szerint kettős harcot kellett folytatni a nácizmus és a szovjet kommunizmus ellen, akiket a római katolikus egyház halálos ellenségnek tartott.

De ebben az összefüggésben figyelembe veszik azt is, hogy a katolikus egyházban elterjedt volt az antiszemita ideológia. (Az „istengyilkosság” vádját csak az 1962-65-ös II.Vatikáni Zsinat törölte az egyház dogmái közül). A Vatikán hivatalos lapjában, a Civiltá Cattolicában hemzsegtek a zsidóellenes hazugságok, és ezek az előítéletek az egyház legfőbb kiemelkedő alakjait is megfertőzték.

Példa erre Maximilian Kolbe lengyel pap, akit II. János Pál avatott szentté. Auschwitz-ba deportálták, ahol feláldozta magát egy fogolytársa helyett, ugyanakkor antiszemita nézeteket vallott, meg volt győződve arról, hogy egy nagy zsidó-szabadkőműves összeesküvés zajlik a világban és ennek hangot is adott.

hirdetés

Ennek a harmadik irányzatnak Piust egyfajta „hamleti” figurának állítja be, akinek nagy dilemmája a „beszélni vagy nem beszélni” volt.

Mindenesetre tény, hogy a II.világháború után a pápa sok zsidótól, zsidó vezetőtől kapott köszönetet a templomok, kolostorok mentési akcióiért. Maga a Vatikán is fogadott be üldözötteket és egy sor pap és apáca kapta meg  a Jad Vásem központtól a „Világ Igaza” kitüntetést. Az is igaz viszont, hogy nem tagadták ki Josef Tiso katolikus papot, aki a szlovák kollaboráns kormány elnöke volt 1939 és 1945 között és akit háborús és az emberiség ellen elkövetett bűnök miatt halálra ítéltek és kivégeztek.

Egy másik kulcskérdés: adott-e a pápa kifejezett utasítást az egyház részére a zsidók megmentésére? Eddig erre vonatkozóan nem találtak dokumentumot a Vatikán belső kommunikációjában.

Olaszországban sem a Szentszék, sem az egyház nem tiltakozott az 1938-ban hozott faji törvények ellen, csak arra szorítkoztak, hogy kegyelmet kérjenek a keresztény hitre áttérteknek és a katolikus polgárok zsidó házastársainak. Ez a hallgatólagos kollaboráció azzal magyarázható, hogy figyelembe vették azt az erős katolikus meggyőződést, mely szerint a zsidókat meg kell vetni, mert nem fogadják el Jézus Krisztust Messiásnak.

Róma zsidó közössége még emlékszik arra, hogy XII.Pius hallgatott, amikor 1943. október 16-án  a nácik behatoltak a gettóba és Auschwitz-ba deportálták az ott lévő férfiakat, nőket, gyermekeket, összesen 1023 embert. Elszállításuk előtt egy katonai kollégiumban tartották őket fogva, nem messze a Szent Péter bazilikától, „a pápa ablakai alatt”, ahogyan azt Ernst von Weizsäcker német követ, a későbbi nyugatnémet szövetségi elnök, Richard von Weizsäcker apja írta Berlinbe.

Most mindezekre a dolgokra, taktikázásokra fény derülhet. „Az egyház nem fél a történelemtől – jelentette ki José Tolentino de Mendonça bíboros, az archívum vezetője – Bizalommal tekintünk a tudományos kutatásra azzal a meggyőződéssel, hogy megérti cselekedeteink lényegét és szellemét.”

A Vatikán ennek kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy rendelkezésre áll egy dokumentum arról a találkozóról, amely a római gettó megszállása idején jött létre Luigi Maglioni bíboros, vatikáni államtitkár és Weizsäcker között. E találkozóról már tudtak a történészek. A korábbi kutatásokból kiderült, hogy a vatikáni diplomácia óvatossággal apellált a nácik „emberiességére”, és arra hivatkoztak, hogy „e szörnyű háború alatt soha nem tett semmit Németország ellen.” Maglione azt mondta, hogy „a Szentatyának fájdalmat okoz, hogy ennyi ember szenvedését látja csak azért, mert egy másik felekezethez tartoznak.” Arra a kérdésre, hogy mit csinálna a Szentszék, ha a dolgok folytatódnának, a bíboros így válaszolt: „A Szentszék nem akar olyan helyzetbe kerülni, hogy nemtetszésének kelljen hangot adni, és ha mégis erre kényszerülne, az isteni gondviselésre bízná magát a következményeket illetően.”

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!