Oscar-rekorder, négyszeres édesanya, átváltozóművész – A 73 éves Meryl Streep 8 legjobb alakítása
Meryl Streep az egyetemes filmtörténelem egyik megkerülhetetlen alakja. Az 1949. június 22-én született színésznő 1975-ben, a Yale-en végezte el a drámaszakot, majd New Yorkban próbálta ki magát a színpadon. Első filmszerepe az 1977-es Júlia című filmhez kötődik, egy évvel később, 29 évesen pedig már A szarvasvadászban játszott, amelyért (tehát a második mozgóképes alakításáért) megkapta első Oscar-jelölését is a legjobb női mellékszereplő kategóriában. Innentől kezdve pedig nem volt megállás, eddigi, 45 éves filmes karrierje során összesen 21-szer jelölték Oscarra, ezekből pedig hármat meg is kapott (az 1979-es Kramer kontra Kramerért, az 1982-es Sophie választásáért, valamint a 2011-es A Vasladyért), s bár négy szobrocskával Katherine Hepburn még mindig a legtöbbet díjazott színész, a nominációk tekintetében azonban abszolút Meryl a csúcstartó.
Streep 1978 szeptemberében ment hozzá a szobrászművész Don Gummerhez, akivel azóta is, (tehát lassan 44 éve) boldog házasságban élnek, és négy közös gyermekük született: Henry, Mamie, Grace és Louisa.
A színésznő eddig 65 mozfilmes és 17 tévés szerepet tudhat a háta mögött, így nehéz volt kiválasztani nyolcat a legjobb alakításai közül, mi azonban mégis megpróbáltuk a lehetetlent.
Kramer kontra Kramer (1979)
Streep az első Oscarját Joanna Kramer mellékszerepéért kapta meg, az anyáért, aki önmegvalósítás címén elhagyja a férjét és a kisfiát is, majd később mégis úgy dönt, kell neki a csemetéje, s bíróságra viszi az ügyet. S bár a színésznő csupán 10 percet töltött a vásznon, abban a 10 percben abszolút ellopta a show-t mindenki elől. Egyszerre hűvös, érzelmes és makacs, vagyis parádés.
Sophie választása (1982)
Streep második Oscarja (immár főszerepben, de ezúttal is anyaként) Zofia "Sophie" Zawstowski, a lengyel bevándorló szerepében, akinek apját egy német munkatáborban ölték meg. Ekkor derült ki végleg, hogy Meryl az akcentusok királynője, nagyjából bármilyen kiejtést képes tökéletesen elsajátítani. Persze nemcsak ezért fantasztikus a játéka ebben a nem éppen könnyed drámában.
Veszélyes vizeken (1994)
Próbáltunk nem csupán a drámák közül válogatni, hiszen a színésznő filmográfiája sokkal színesebb annál. Szerepelt ugyanis vígjátékban, musicalben, krimiben, thrillerben, fantasyben, valamint (ahogy jelen esetben) akciófilmben is. A Veszélyes vizeken családját védelmező vadvízi túravezető Gailjének karaktere meglepő volt a főként könnyes produkciókban feltűnő Streeptől, aki újfent bebizonyította, hogy ő tényleg minden egyes szerepében hihetetlenül hiteles.
A szív hídjai (1995)
A csurig ázós kiruccanás után Meryl visszatért a drámához és a romantikához, méghozzá Clint Eastwood rendezésében és partnereként a mester egyik legérzékenyebb filmjében. Streep itt a háziasszony Francescát alakítja, akinél férje és gyermekei távollétében kér négy napra szállást és idegenvezetést a National Geographicnak fotózó Robert Kincaid (Eastwood). Ennyi idő elég is egy életre szóló nagy szerelemre, Meryl pedig imádnivaló és szívszorító a vágyaival és bűntudatával küzdő Francescacként.
Az ördög Pradát visel (2006)
Vessünk egy pillantást akkor a színésznő sötétebb oldalára is! Bár szerepei nagy többségében a jó oldalon áll, azért nem egyszer bólintott rá negatív karakterek eljátszására is (pl. Kramer kontra Kramer, Nőstényördög, Adaptáció, A mandzsúriai jelölt, Az emlékek őre, Vadregény stb.). Ám mind közül a legikonikusabb talán Miranda Priestly, a menő divatmagazin főszerkesztője Az ördög Pradát viselben, amelyben Streep képes időnként egy kis szimpátiával kevert sajnálatot is ébreszteni a nézőkben amúgy utálnivaló figurája iránt. Zseniális!
Kétely (2008)
Abban biztosak voltunk, hogy a szigorú, konzervatív és mindenki által rettegett apáca szerepét Meryl kirázza a kisujjából, arra azonban nem voltunk felkészülve, hogy őt a megrontással vádolt pap (Philip Seymour Hoffman) ügyében nyomozó (kvázi) főhősként követhetjük végig a sztorin, akinek lehet drukkolni, és aki saját magával szemben is képes meghasonulni. Kétségtelenül Streep egyik legjobb alakítása.
Julie & Julia – Két nő, egy recept (2009)
Erre is csak Streep képes: a Kétely vaskalapos Aloysius nővére után átlényegülni a bohókás, harsány és zabálnivaló Julia Childdá, akinek fejhangon magyarázós főzős tévéműsora korának egyik legnépszerűbb tévé elé ültető indoka volt. Joggal érdemelte hát ki 16. Oscar-jelölését érte a legjobb női főszereplők közt, Nora Ephron édesbús filmjét pedig receptre kéne felírni.
Ne nézz fel! (2021)
Meryl Streep előjegyzésében jelenleg semmilyen egész estés tétel nem szerepel, csupán az Exploitations című sorozat egyik epizódja. Vagyis Adam McKay bombasztikus szatírája, a Ne nézz fel! az eddigi utolsó filmje, amelyben az Egyesült Államok nem éppen szimpatikus elnökét alakítja, méghozzá csodálatos nyegleséggel. Ő az egyik legviccesebb jelenség a műben, vagyis bátran kijelenthető, hogy Streep hetvenen túl is a csúcson van. Reméljük, még sokféle karakterré alakulhat át a továbbiakban.
