KULT
A Rovatból

A szoftpornóval indult, visszavonult Cameron Diaz 50 évesen tér vissza

Néhány sötét folt a múltban, egy sokszínű karrier, kiábrándulás Hollywoodból és az igaz szerelem megtalálása. Filmbe illő életút.

Link másolása

Bármilyen hihetetlen, utoljára 2015 januárjában láthattuk a magyar mozikban Cameron Diazt, méghozzá a nem túl szép emlékű Annie című musicalben. Az akkor 42 esztendős filmsztár a karrierje csúcsán volt, hiszen sorra jelentek meg a filmjei, pár évvel korábban pedig az egyik legjobban kereső, 40 év alatti színésznő volt. Cameron azonban 2014-ben úgy döntött, nem vállal több filmszerepet, és határozatlan időre szögre akasztja a hollywoodi karrierjét.

Egy 2020-as interjúban, amelyet Gwyneth Paltrow-val készített a Goop Health című beszélgetős sorozatához, Diaz sok év után végre elárulta, miért hagyta ott a színészkedést. Elmagyarázta, hogy ő rendkívül érzékeny "bizonyos energiákra", amelyek a mentális egészségét hátráltatták, amikor sajtókörutakra és nagy nyilvánosságot kapó eseményekre ment.

A késő kilencvenes években kezdett rájönni, hogy nem elégedett azzal, ahol az életében tart, és 2012-re úgy döntött, újrakezd mindent, hátha az segít.

Rájött, hogy más dolgokat akar az élettől, ezért belevágott egy lélekutazásba, hogy tisztán lásson. Cameron egész felnőtt életében szigorúan a filmes karrierjére koncentrált, gyakran megállás nélkül mozgott a forgatások, a promóció és a következő projekt között, kezdve azzal, hogy 21 évesen megkapta első szerepét a Jim Carrey-féle 1994-es A maszkban.

„Hónapokon keresztül napi 12 órát vagy ott, nincs időd másra, és rájöttem, hogy az életem egy részét átadtam ezeknek az embereknek, ők pedig elvették tőlem. Ideje volt, hogy felelősséget vállaljak a saját életemért” – magyarázta Diaz a hollywoodi rendszer mindent kontrolláló erejéről, és a visszavonulási döntéséről. Ez utóbbival kapcsolatban még azt is felhozta, hogy szerinte az iparág infantilizálja a színészeket, mivel mindenről gondoskodnak helyettük: „Elmész egy forgatásra, és mindenki azonnal a táskádat akarja vinni. Nem szabad semmit sem csinálnod, hiszen isten ments, hogy valami történjen veled!

Az életed borzasztóan beszűkül, és mindenki helyetted tesz meg mindent. Soha nem éreztem magam igazán jól ebben, nem az volt a komfortzónám, hogy gondoskodjanak rólam, de megértettem, hogy ez a munka része."

Az infantilizált állapot miatt Cameron úgy érezte, szünetet kell tartania, csak hogy bebizonyítsa magának: képes teljes mértékben irányítani az életét.

Szexvideó

Cameron karrierjének kezdeti csillogása sokakat elvakított, így ők, lehet, nincsenek is tisztában azzal, milyen sötét foltok vannak a múltjában. A színésznő egyébként Cameron Michelle Diaz néven 1972. augusztus 30-án született a kaliforniai San Diegóban. Anyja, Billie importexport-ügynök volt, apja, Emilio pedig a kaliforniai Unocal olajvállalat művezetője, és van egy Chimene nevű nővére is. Cameron Long Beach-en nőtt fel, és a Los Cerritos Általános Iskolába, majd a Long Beach Polytechnic középsuliba járt, ahol egyébként Snoop Dogg osztálytársa volt.

Még a középiskola alatt, egy buliban szúrta ki magának a 16 éves szépséget egy fotós, aki azt tanácsolta neki, hogy menjen el egy modellügynökséghez, mert szerinte szép pénzeket kereshetne.

Cameron így is tett, és sikerült szerződést kötnie az Elite Model Managementtel, nem sokkal később pedig szerepelt a Calvin Klein és a Levi's reklámjaiban. A következő évben, 17 évesen a Seventeen magazin 1990. júliusi számának címlapján szerepelt, illetve 2-3 hónapig modellkedett Ausztráliában is, 1991-ben pedig Sydney-ben forgatott egy reklámot a Coca-Cola számára.

Ám a karrierje egy ponton fordulatot vett, mivel a szép lányokat általában megpróbálják elcsábítani valamilyen erotikus munkára is, sokakkal ellentétben pedig Cameron vállalta is a szexi szerepeket.

19 éves volt, amikor 1992-ben John Rutter, egy profi fotós félmeztelenül fotózta és videózta őt egy szado-mazo fehérneműs újságcikkhez, amint Cameron rázza a kebleit, majd a jelenetek többi résztvevőjével együtt ordibál és élvezkedik. A felvételek azonban akkor nem kerültek nyilvánosságra.

Rutter 2003-ban kereste meg Diazt, amikor már világszerte ismert volt, és felajánlotta, hogy 3,5 millió dollárért eladja neki az ominózus képeket és videót, mielőtt esetleg más érdeklődőknek értékesítené azokat. Vagyis elővásárlási jogot ajánlott fel ezekre, a színésznő azonban ezt zsarolási kísérletnek tekintette, és beperelte a fotóst. 2004 júliusában aztán egy orosz weboldalon megjelent a fotózásról készült 30 perces videó She's No Angel (Nem egy angyal) címmel. Rutter tagadta a felvétel kiadását, 2005 szeptemberében ettől függetlenül több mint három év börtönre ítélték nagy értékű lopás, hamisítás és hamis tanúzás kísérlete miatt.

Az élet sója

Diaz mindig is kacérkodott a színészkedéssel, így a kissé kisiklott modellkarrierje után, 21 éves korában végül jelentkezett egy meghallgatásra, méghozzá egy Tina Carlyle nevű jazzénekesnő szerepére A maszk című filmbe. Az Elite egyik ügynöke ajánlotta őt be, aki találkozott a film producereivel, miközben a főszereplőt keresték. Cameron pedig meg is kapta a szerepet, ám, mivel nem rendelkezett korábbi színészi tapasztalattal, a szereplőválogatás után azonnal beiratkozott egy színésztanfolyamra.

A maszk óriási sikert aratott, 1994 ötödik legnagyobb bevételt hozó filmje lett az általa megkeresett 351,6 millió dollárrral, és amellett, hogy beindította Jim Carrey karrierjét, Diazból szexszimbólumot faragott.

A maszk után Cameron főleg független, kisebb költségvetésű filmekben (Az utolsó vacsora, Ő az igazi, Féktelen Minnesota, Hullázó kedélyek) szerepelt, amikben megcsilloghatatta tudását, bizonyítva, hogy ő több egy csinos pofikánál. Majd 1997-ben jött az Álljon meg a nászmenet!, amelyben Julia Roberts riválisának tették meg, s lám, abban a filmben sikerült is megutáltatnia a közönséggel Hollywood addigi legfőbb üdvöskéjét.

S bár az még csak mellékszerep volt, a következő évben már, mint a vágy titokzatos tárgya tűnt fel a Keresd a nőt!-ben, és vált egy csapásra világsztárrá.

Innentől kezdve szabadon válogathatott a szerepek között, ő pedig a sokszínű karrier mellett döntött. Hiszen ugyanúgy vállalt komolyabb vagy egyenesen mainstream hollywoodi nagy szerepeket (pl. Charlie angyalai 1-2, Minden héten háború, New York bandái, Kéjjel-nappal, Zöld Darázs), mint kisebb, szerzőibb független gyöngyszemeket (pl. Ronda ügy, A John Malkovich menet, Vanília égbolt, A nővérem húga, A doboz), nem utolsósorban pedig vígjátékokat. A karrierje későbbi, önnyugdíjazása előtti időszakában már inkább ezek voltak a jellemzőek, rá is került egyfajta komika-skatulya (Édes kis semmiség, Egy cipőben, Holiday, Míg a jackpot el nem választ, Rossz tanár, Várandósok – Az a bizonyos 9 hónap, Dől a moné, A csajok bosszúja, Szexvideó).

Fotó: Northfoto - Moviestore Collection/face to face

A karrierje során, bár Oscarra egyszer sem, Golden Globe-ra viszont négyszer is jelölték 1999 és 2003 között (a Keresd a nőt!-ért, A John Malkovich menetért, a Vanília égboltért és a New York bandáiért), a pályája alakulását és ellentmondásait pedig hűen mutatja, hogy 2015-ben három filmjéért (A csajok bosszúja, Szexvideó, Annie) is Arany Málna-díjra nominálták, az előbbi kettőért pedig meg is kapta az év legrosszabb színésznőjének járó műanyag szobrocskát.

Ő az igazi

A hosszú szünetre elmondása szerint épp ezért több szempontból is szükség volt: a fentebb tárgyalt filmipartól való megcsömörlés és az utolsó években kissé egysíkú és nem túl minőségi szerepválasztásai mellett a saját életére, valamint a szerelmére és a családjára való odafigyelés is nagy szerepet játszott a döntés meghozatalában.

2014 májusában szeretett ugyanis bele a Good Charlotte nevű rockzenekar gitárosába, Benji Maddenbe, akihez 2015 januárjában hozzá is ment.

Majdnem öt évvel később, 2019 decemberében született meg béranya segítségével a kislányuk, Raddix, így Cameron 47 évesen végre anyuka lett. „Sokan fordítva csinálják. Megházasodnak, és fiatalon családot alapítanak. Én úgymond az életem második felében teszem ezt. Így az egyetlen nyomás számomra most az, hogy meg kéne érnem úgy kábé a 107. életévemet. Sima ügy, nem?” – viccelődött a színésznő.

Újra akcióban

A színésznő elmondása szerint egyáltalán nem rettegett attól, hogy 2022-ben betölti az ötvenet. „Alig várom, hogy 50 éves legyek! Ez számomra nagyszerű, hiszen ebben a korban egyszerűen többet tudsz mindenről” – magyarázta Cameron, aki nem aggódik az öregedéssel és a külsejével kapcsolatban sem: "Nem akarom, hogy arról szóljon az életem, hogy hogyan nézek ki. Én inkább életerősnek akarom érezni magam a gyermekem miatt. Olyan anya akarok lenni, aki fel-alá rohangál.”

Nos, úgy tűnik, Diaz számára az 50. életév betöltése valóban egy újabb mérföldkő, ami változásokat is hoz magával, hiszen úgy döntött, hogy nyolc év után újra filmszerepet vállal.

Nemrég pedig az is kiderült, mi vagy inkább ki áll a nyugdíj megszakításának hátterében: nos, nem más, mint Jamie Foxx! Ők ketten együtt forgatták Cameron eddigi utolsó filmjét, az Annie-t is, és úgy tűnik, újra együtt komédiázhatnak a stílszerűen Back in Action (Újra akcióban) című akció-vígjátékban. Foxx saját elmondása szerint úgy vette rá Diazt a forgatásra, hogy megkérdezte tőle: "Szeretnéd jól érezni magad? Akkor szórakozz egy kicsit! És azt hiszem, ez volt az, ami rávette őt. A szakmánkban néha lemaradunk a különleges pillanatokról, és szerintem ez egy ilyen különleges pillanat lesz. Szóval nagyon boldogok vagyunk, hogy ez tényleg megtörténik, és már nagyon várjuk” – magyarázta lelkesen Jamie.

A Back in Action rendezője Seth Gordon (Förtelmes főnökök) lesz, a film forgatása pedig még idén elkezdődik, és talán 2023 második felében fel is kerülhet a Netflix kínálatába. Cameron pedig majd az élmények hatására eldönti, hogy ez csak egy emlékidéző egyszeri alkalom volt a számára, vagy végérvényesen visszatér a mozgóképek birodalmába. Mi az utóbbinak drukkolunk!

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


KULT
A Rovatból
Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét Luca Guadagnino a Challengersben
Április 25-től játsszák a hazai mozik a Challengerst. Zendaya eddigi pályafutásának talán legfontosabb filmjét készítette el, és mindent meg is mutatott a cél érdekében.

Link másolása

FIGYELEM: A CIKK APRÓ SPOILEREKET TARTALMAZ!

Napok óta azon töprengek, miért is tetszett ennyire a Challengers. Hiszen ha az ember nagy vonalakban elmondja a sztorit, talán fel sem kelti a figyelmet. Szerelmi háromszög, a tenisz, mint az emberi kapcsolatok, játszmák metaforája, bla-bla-bla. De ahogy sokszor hangsúlyozzuk, a művészet fő kérdése a nem a „mit”, hanem a „hogyan”.

Luca Guadagnino rendező az egyszerű hozzávalókat mesterien elegyíti, a romantikus drámából már-már lélektani thrillert csinál. Az első pillanatban megalapozza az egész filmen átívelő feszültséget. Két férfi teniszezik. Izmosak, leharcoltak, feszültek. Már-már mitikus alakok. Csatájukat a nézőtérről figyeli egy szépséges nő.

A három szempárt látjuk egymás mellé vágva, és rögtön tudjuk, miről van szó, mi is lehet a valódi tétje ennek az összecsapásnak.

Ezután a film ügyesen ugrálva az idősíkokon azt mutatja be, hogy jutottak el a szereplők eddig a pontig.

Tashi (Zendaya) ígéretes teniszcsillagnak indult, ám egy sérülés miatt le kellett mondani az álmairól. Manapság férje, Art Donaldson (Mike Faist) teniszcsillag edzője és menedzsere, akivel van egy közös lányuk is. Art rossz passzban van, sorra veszti a meccseit, szíve legmélyén már szívesen visszavonulna, de fél, hogy elveszti felesége megbecsülését, ha feladja. Ám mindannyiuk életét felrázza, amikor egy kisebb rangú versenyen Art szembe találja magát Patrickkal (Josh O’Connor), aki egykor a legjobb barátja volt, egészen addig, amíg meg nem ismerkedtek Tashival.

Mindenképpen ki kell emelni még Trent Reznor és Atticus Ross zenéjét. Mert bármennyire jó is a rendező és a szereplőgárda, voltak olyan helyek a filmben, ahol egyedül a lüktető soundtrack biztosította a feszültséget, anélkül túl hosszú és lapos lett volna egy-egy snitt.

Bámulatos a fényképezés, minden beállítás talál, olykor egyenesen a száguldó labda szemszögéből látjuk a meccseket. Bár a filmben végig erős az erotikus túlfűtöttség, Luca Guadagnino remek ízléssel bánik a kérdéssel. Nem Zendaya cicijével próbálja eladni a filmjét, sosem látszik több, mint ami indokolt, és ami szükséges ahhoz, hogy plusz töltetet adjon egy-egy jelenetnek. Egyébként is túl sok a történés, amit követni kell ahhoz, hogy a szemünket legeltessük. Kimondottan szokatlan módon ebben a filmben sokkal többet vetkőznek a pasik.

Nem is emlékszem, láttam-e valaha olyan mainstream amerikai (vagy bármilyen) filmet, ahol a férfi öltözőt mutatják a maga természetes valóságában.

Itt ez is megtörtént. Sőt, Guadagnino attól sem fél, hogy kicsit behozza a képbe a látens homoszexualitás kérdését. Mindezt kellő lazasággal és humorral teszi.

Félreértés ne essen, a Challengers nem a szexről, és még csak nem is a teniszről szól. Ahogy maga Tashi ki is mondja valahol a film elején: a tenisz nem sport, hanem emberi kapcsolat. Akkor lesz jó egy meccs, ha a pályán lévő két ember szinte eggyé válik, tökéletesen érti egymást.

A Challengers három zseniális színész és egy nem kevésbé nagyszerű rendező összmunkájától lett az, ami, de ez mégiscsak Zendaya filmje, ő a csúcstámadó, a többiek az alaptábort biztosítják neki. A még mindig nagyon fiatal színésznő nem is választhatott volna jobb filmet, hogy megmutassa tehetségét azok számára, akik eddig legfeljebb a Pókember-filmekben és a Dűnében találkoztak vele.

A szép színésznők sokszor úgy próbálnak kitörni a skatulyából, hogy csúnya, vagy legalábbis a nőiességüket háttérbe szorító női karakterek bőrébe bújnak. Zendaya más utat választott: maximálisan kihasználja előnyös külsejét, erotikus kisugárzását, sőt, maga a szerep is arról szól részben, hogy egy vonzereje tudatában lévő fiatal nő miként manipulálja az életében lévő férfiakat. De közben láthatjuk fiatal lányként, anyukaként, femme fatale-ként, üzletasszonyként és tehetetlenül szerelmes nőként is. A színészi sokoldalúság olyan skáláját vonultatja fel, amire kevés szerep nyújt lehetőséget.

Kisujjában van a színész és a nő egész eszköztára, és így könnyedén az ujja köré csavar mindenkit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

KULT
A Rovatból
Barátja és kollégája megható szavakkal búcsúzott a néhány napja meghalt magyar menedzsertől
Ferich Balázs Azahriah mellett a Wellhello, a Follow The Flow vagy az Anna and the Barbies partnere is volt. Az egész zenei szakma megrendülten búcsúzott a szakembertől.

Link másolása

Ferich Balázs halálát mi is megírtuk. Tóth Gergő, a menedzser üzlettársa és barátja jelentette be közösségi oldalán a hírt, egy rendhagyó megemlékezéssel. Ebből idézünk.

2012-ben vettük be a Blind Myselfbe basszusgitározni. Pillanatok alatt lettünk barátok. Rengeteget segített a zenekar dolgainak intézésében. Veleszületett tehetsége volt a menedzseléshez. Együtt találtunk ki minden hülyeséget is, nagyon egy húron pendültünk, ami a poénkodást illeti. Néha nem voltak határaink ebben, sokan nem is értették a vicceinket. Mi viszont nagyokat nevettünk együtt. A Blind egy underground banda volt, de a Bazsival töltött időszak volt az egyik legsikeresebb korszaka.

Amikor felvettek a Magneotonba és belekezdtem a zenekarok menedzselésébe, minden áldott nap a melómról beszéltem vele. Ő ajánlotta a Cloud 9+-t, én pedig megmutattam a főnökeimnek. (...) Amikor megalapítottuk a Supermanagementet, hatalmas kockázatot vállaltunk. A mai napig hatalmas hálát érzek a Wellhellónak, hogy bíztak bennünk, hiszen feladtak egy nagykiadós hátteret két fekete humorú hülyegyerek által összegrundolt, no name vállalkozásért. Velünk tartottak az újrakezdésben. Egy pici lakásban volt az első irodánk, Bazsi albérletében. Az első pár hétben csatlakozott az Anna and the Barbies és leszerződtettük a Follow the Flow-t. Aztán egyre nagyobb lett a cég. Megszállottként dolgoztunk, 24/7-ben. Egyre nagyobb irodákba kellett költöznünk, egyre több szuper, aranyos kollégánk lett. A cloudos Biksi Gabi beajánlotta nekünk Dzsúdlót, Szakács Geri a Follow-ból pedig Azahriah-t és Desht. A kis független kiadónkból, menedzsmentünkből komoly vállalkozás lett. (...) Bazsinak hatalmas szíve volt. Imádta a gyerekeit és feleségét, Dittát, a legjobb apuka volt, akit valaha ismertem. Soha nem emelte fel a hangját gyerekei jelenlétében, olyan kedves volt velük, hogy mindig ő lesz az egyik legnagyobb inspiráció számomra gyereknevelésben. (...) Persze voltak vitáink is. Egyszer nagyon megsértettem, és hiába kértem bocsánatot, egy darabig nem volt minden perfekt közöttünk. A kapcsolatunk akkor vált újra tökéletessé, amikor 3 évvel ezelőtt a legrohadtabb betegséggel diagnosztizálták. Az elmúlt időszakban soha semmin nem vitáztunk, mindent teljes egyetértésben csináltunk. Már most iszonyatosan hiányzik.

Nagyon szeretlek Bazsi.

– zárta megemlékezését Tóth Gergő.

Ferich Balázs három évig harcolt az életéért súlyos betegségével.

A zenésszakma részéről többen is búcsúztak a szakembertől:

Jajj, srácok... megrendülve állunk. Sok-sok szeretettel gondolunk Bazsira, a családjára és rátok, Geri. Őszintén együttérzünk és sok erőt kívánunk Nektek, az egész zenekar, a stáb nevében” – Anna and the Barbies.

Őszinte részvétem, Gergő, sok erőt a családnak, mérhetetlen fájdalom...” – Tóth Gabi.

Végtelenül sajnálom, sok erőt kívánok, Gergő!” – Czutor Zoltán.

Döbbenet, részvétem” – Molnár Tamás, fekete szíves emojival.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


A Rovatból
Több mint száz év után került elő egy eddig ismeretlen írás Agatha Christie-től
Az első Poirot-regénye környékén írhatta az első világháború alatt.

Link másolása

Váratlan szerzőre bukkantak egy, a Brit Pszichoanalitikus Társaság archívumában talált magazin hasábjain: minden idők legtöbb könyvet eladott regényírójára, Agatha Christie-re.

A magazint Sylvia Payne, a psziszhoanalízis brit úttörőjének papírjai között találták meg, aki még az első világháborúban, nővérként ismerkedett meg a krimi későbbi koronázatlan királynőjével.

A Mit csináltunk a Nagy Háborúban című, hatvanoldalas, saját készítésű szatirikus magazin is ebből az időből származik és Christie, Payne, illetve kolléganőik különböző írásait tartalmazza: novellákat, verseket, színdarabokat – és egy képregényt is egy mérgezéses esetről, amit Christie és szintén nővér barátnői „követtek el”.

Christie a magazinban elsősorban a kérdezz-felelek rovat vezetőjeként szerepel, ahol képzeletbeli olvasók kérdéseire válaszol, válaszait Agatha néni néven szignózva,

de rejtvényoldalt is szerkesztett, továbbá írt egy bírósági álhíreket tartalmazó rovatot.

A belsős nővérmagazint könnyed, pozitív hangvétele miatt minden bizonnyal saját maguk lelkesítésére készítették a nővérek, akik nap mint nap szembesültek a világháború borzalmaival a Franciaországból hazatért brit háborús sebesültek révén.

Christie nagyjából a magazin keletkezésekor írhatta első regényét is, A titokzatos stylesi esetet, a később legendássá vált Hercule Poirot detektív főszereplésével, de ekkor még senki sem sejthette, hogy az írónő könyveinek eladását csak Shakespeare és a Biblia tudja majd megelőzni, ugyanis első regényének kéziratát három éven át hat különböző kiadó utasította vissza.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


KULT
A Rovatból
Zack Snyder tovább kínoz minket: itt a Rebel Moon második része, A sebejtő azonban ezer sebből vérzik
Bizony, ez lett a „scargiver” magyar megfelelője: sebejtő. Persze ez a legkisebb gond a filmmel, amely láttán tengernyi fékevesztett ökörség miatt foghatjuk a fejünket, a tavalyi első résznél mégis jobb lett. Mutatjuk, miben.

Link másolása

A kezdetekről, vagyis a Rebel Moon: 1. rész – A tűz gyermekéről netflixes premierje idején, vagyis 2023 decemberében mi is megírtuk, hogy nem az lett író-rendezője, Zack Snyder megváltó filmje. Pedig nagyon ráférne már egy kis üdvösség, hiszen amilyen ütősen indult a karrierje olyan darabokkal, mint a 2004-es Holtak hajnala, a 2006-os 300 vagy a 2009-es Watchmen: Az őrzők, olyan gyorsan ábrándította ki magából addigi rajongóinak többségét a hatalmas katyvasz Álomháborúval (2011), vagy a vérkomolyan vett, és nagy vehemenciával elkészített, ám jókora luftot rugó DC-s szösszeneteivel (Az acélember – 2013, Batman Superman ellen: Az igazság hajnala – 2016, Az Igazság Ligája – 2017), ráadásul a zombizsánerhez való reményteli visszatérése sem sikeredett túl fényesen Az élőhalottak hadseregével.

A csalódások sorozata pedig így olyan hosszú lett, hogy már egy olyan darab kapcsán sem tápláltunk vérmes reményeket az újjáéledésre, mint a Star Wars nyomdokain járó Rebel Moon című űropera.

Sajnos nem is cáfolt ránk Snyder az első résznek kikiáltott A tűz gyermekével, amiben nagyjából minden filmből volt valami nyúlás, amit a direktora életében látott. Alapvetően A hét szamuráj alapszituját turbósította fel vaskos Star Wars-lopásokkal, és még sorolhatnánk, mi minden mással.

Ha pedig már az első etapnál is ilyen komoly gondok adódtak, abban bízni, hogy a négy hónappal később streamingre felpattintott folytatásra (a két filmet természetesen egyszerre forgatták) Snyder hirtelen mindent kijavít, eléggé halott ügy.

Ritkán fordulnak elő csodák, és talán senki sem hökken nagyot, ha azt mondjuk, A sebejtő (ez a magyar cím de fincsi) sem lőtte ki a Rebel Moont sci-fi műfaj halhatatlanjait rangsoroló képzeletbeli listák élére. De nem lett rosszabb, és ez is valami…

A tűz gyermeke sztorija ott ért véget (vagy inkább maradt abba), hogy a Veldt békés népét gabonáért sanyargató gonosz Atticus Noble (Ed Skrein) a Korával (Sophia Boutella) való bunyóban szétzúzódott a sziklákon, így hőseink úgy hitték, megmenekültek, hiszen parancsnok nélkül nincs sanyargatás. Persze tévedtek. A szedett-vedett banda, köztük Kora, Gunnar (Michiel Huisman), Titus tábornok (Djimon Hounsou), Nemezis (Bae Doona), Tarak herceg (Staz Nair) és Milius (Elise Duffy) visszatérnek a Veldtre, hogy meghozzák a jó hírt, miszerint a szorgos hangyáknak nem kell a náci felhangokkal és dizájnnal pöffeszkedő Anyavilág katonáinak átengedni a megélhetésüket és élelmüket, amikor jön az értesítés: Noble nem halt meg, és öt nap múlva ott is van óriás űrhajójával, hogy begyűjtse a gabonát.

Szóval Koráéknak ennyi idejük van felkészíteni a békés farmereket a harcra, plusz kigondolni egy taktikát, amely segítségével legyőzik majd a jókora túlerőt. Ja, és az Anthony Hopkins hangján beszélő, palástot viselő agancsos robot, Jimmy is itt kószál valahol. A sebejtő tehát folytatja A hét szamuráj-A hét mesterlövész-A három amigó-Egy bogár élete-tematikát, amiben a kis közösséget veszélyeztető gonosz hadakat kell néhány bátor hősnek kitessékelnie a faluból.

Viszont, vagy tán épp ezért, annyi hülyeségre ez a terep nem adott alkalmat, mint A tűz gyermekében, ahol a harcosgyűjtés közepette ide-oda csapódtunk, és csak néha csücsültünk le egy kis dombra egy szusszanás erejéig.

Oké, hülyeségre Snydernél mindig lehet számítani, így most is kapunk olyan jeleneteket, mint pl. amikor a királygyilkosságos puccshoz az élőben ott játszó csellókvartett szolgáltatja rendíthetetlenül, egy pillanatra sem kizökkenve szerepéből a zenei aláfestést, vagy amikor azt látjuk, hogy Noble gigantikus űrhajójának van egy gigantikus kazánháza, amelyben emberek lapátolják a kemencékbe (vagy mikbe) a szenet (vagy mit). Igen, ezzel megy az űrhajó. (Vagy ezzel fűtenek?) És nem gépek végzik a melót, hanem emberek... A Rebel Moonnak kétségkívül van némi steampunkos beütése, na de azért abban is van egy határ…

Az viszont mindenképp A sebejtő számlájára írandó, hogy az akciók ezúttal jobban sikerültek, A tűz gyermeke ugyanis ebben is harmatgyengének számított. A Veldten játszódó ostrom kétségkívül a filmduó legjobb akcióit foglalja magába, Kora és Gunnar pedig ezalatt becsempészik magukat Noble hajójára, hogy belülről robbantsák fel a fenevadat, s itt is találunk megkapó csörtéket.

Na de körülbelül ennyi az a pozitívum, amivel A sebejtő szolgálhat, mivel a karakterek szintjén ezúttal is falakba ütközünk.

Egy csomót mesélnek magukról (hiszen van egy jelenet, amelyben egy asztalnál ülnek hőseink, és szépen sorban mindenki elmeséli a háttérsztoriját, amit persze meg is mutat Snyder, szóval ez is letudva), mégsem ismerjük meg őket igazán, a drámájuk hatástalan marad, és ha meg is hal valaki (márpedig A hét szamuráj alapján nem élheti túl mindenki a kalandot), nem valószínű, hogy krokodilkönnyeket hullatunk majd érte.

Aki pedig azt hitte, hogy mivel A sebejtő a két film közül a második, így végre megnézhetjük Koráék sztorijának lezárását, nos, annak korai volt az öröme. Kapunk egy minifinálét, az igaz, de még sok minden van itt hátra, Snyder tehát valóban arra a merényletre készül, hogy Star Wars-méretű franchise-á dúsítsa vérszegény sci-fi-eposzát. Alig várjuk…

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk