A kihalás fenyegeti a világ legritkább és legveszélyeztetettebb majomfaját
A tapanuli orángután a világ legritkább és legveszélyeztetebb majomfaja. Már csak kevesebb mint 800 egyed él belőle az indonéziai Észak-Szumátrában található Batang Toru hegyvidéki erdeiben, alig 1000 négyzetkilométeren, három egyre inkább fogyó alpopulációban, amely arra figyelmeztet, hogy a faj hamarabb kihalhat, mint azt eddig gondoltuk - derül ki egy idei tanulmányból, amit a PLOS ONE akadémiai folyóiratban jelentettek meg.
- figyelmeztetett Erik Meijaard, a Borneo Futures természetvédelmi szervezet alapítója a The Hill című hírlapnak nyilatkozva.
A tanulmány a régió történelmi feljegyzéseiből megállapította, hogy a tapanuli orángutánok a majomvadászok, valamint egykori élőhelyük pusztulása miatt telepedtek le a Batang Toru-hegység erdeiben. Ideális esetben képesnek kellene lenniük arra, hogy különböző élőhelyekre vándoroljanak a túlélési esélyeik maximalizálása érdekében, de valamiért mégis a hegyvidéken maradnak, amely viszont nem a legideálisabb számukra.
Ráadásul a Batang Toru-folyón hamarosan épülő vízerőmű is veszélyeztetheti a túlélésüket, mivel a 122 hektáros erőmű megakadályozná a különböző alpopulációk keveredését, ami beltenyészethez vezethet, ezzel korlátozva a genetikai sokféleséget. Reményt egyelőre az adhat, hogy a vízerőmű építését a koronavírus-járvány miatt felfüggesztették, ráadásul a projekt elvesztette az állami tulajdonú kínai kereskedelmi bank, a Bank of China támogatását is, így akár több évig is szünetelhet.
A Borneo Futures azt szeretné elérni, hogy az erőművet építő társaság, a helyi kormány, a Természetvédelmi Világszövetség (IUCN) és a Szumátrai Orángutánvédelmi Program (SOCP) arra használja ki ezt a kényszerszünetet, hogy megvizsgálják, mekkora fenyegetésnek vannak kitéve az orángutánok. Az erőművet építő társaság korábban azt közölte, hogy ők már megvizsgálták ezt, és arra jutottak, hogy az erőmű nem veszélyeztetné a majmok élőhelyét. A Természetvédelmi Világszövetség viszont egy jelentésben vitatta a társaság értékelését.
Bár 2014-ben a Szumátrai Orángutánvédelmi Programnak sikerült elérnie, hogy a Batang Toru ökoszisztéma 85 százalékát védőerdőnek minősítsék, ahol tilos mindenféle termelési tevékenység. Viszont a fennmaradó területen élnek a tapanuli orangutánok a legnagyobb arányban.
A legnagyobb veszélyt a majmok befogása és vadászata jelenti Erik Meijaard szerint, amely a faj élőhelyének környékén évszázadok óta rendszeresnek számít a régió történelmi feljegyzései alapján. Bár az orángutánokat helyi törvények és nemzetközi egyezmények is védik, mégsem ítélik el azokat, akik illegálisan vadásznak ezekre a majmokra, bántalmazzák vagy befogják őket. Például míg a tigrisek esetében már 90 százalékban vádat emelnek orvvadászat miatt, addig ez az arány az orángutánok esetében csak 0,1 százalék.
A helyi majomvédő szervezetek szerint az is fontos lenne, hogy a helyi közösségeknek megtanítsák, hogyan tehetnek az ott élő majompopulációk fenntartásáért. Például, hogy használjanak olyan eszközöket (többek között bambuszágyút), amelyekkel elriaszthatják a településekre betévedő orángutánokat anélkül, hogy sérülést okoznának nekik vagy megölnék őket, vagy hogy olyan növényeket ültessenek (például kávé- vagy kakaóbabot), amelyeket az orángutánok nem fogyaszthatnak, ezért nem fogják megdézsmálni a termésüket. De fontos lenne olyan ökoturisztikai vállalkozásokat is létrehozni, amelyek bemutatják, milyen gazdasági értéke van a faj védelmének.
