hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Már nem azt kell nézni, mit szeretsz, hanem azt, mi nyújt stabilitást” – óriási munkaerőhiány jöhet a vendéglátásban

Vannak, akik visszatértek eredeti munkahelyükre az újranyitáskor, más viszont soha többé nem akar ebből a szakmából élni, akkora trauma volt neki az elmúlt bő egy év. Korábbi interjúalanyainkat kérdeztük meg újra.

Link másolása

hirdetés

Év elején több cikkben is foglalkoztunk az akkor már hónapok óta padlón lévő vendéglátással, illetve az ott dolgozók kilátásaival.

Igyekeztünk személyes történeteken keresztül bemutatni, milyen hatással volt a járvány azoknak az életére, akik sokszor több évtizedes tapasztalattal a hátuk mögött szembesültek vele: megtiltották nekik, hogy a munkájukat végezzék.

Az újranyitás után egy hónappal ismét megkerestük korábbi nyilatkozóinkat, hogy meséljék el, mi történt velük az eltelt időben. Bár mindannyian próbálnak optimisták lenni, abban is egyetértenek, hogy a teljes kilábalás még odébb van.

„Abszolút időjárásfüggő a forgalom”

„A teraszok nyitásakor mi is megnyitottunk, de az időjárás eddig nem igazán kedvezett nekünk. Hiába van nyitva a fedett rész is, a vendégeim között egyelőre nem sokan kérték a vakcinát, így oda nem engedhetem be őket. És mivel mindenki a társaság miatt jár kocsmába, még a kevés oltott vendég is a teraszt választja, hogy a többiek között lehessen” – meséli a falusi kocsmát üzemeltető Anita.

hirdetés

A forgalma egyelőre teljesen az időjárástól függ: amikor süt a nap és meleg van, nagyon jól alakul, ha viszont hideg van és esik, vagy erős szél fúj, a nullához közelít. Különösen igaz ez hónap vége felé, amikor egyébként is elfogy az emberek pénze.

A fentiek miatt egy héten belül is óriási kilengések lehetnek. Ennek ellenére pozitívan áll hozzá: mint mondja, „örüljünk, hogy ennyit is kaptunk, megpróbáljuk ebből kihozni a maximumot.”

A tartalékai elég hamar elfogytak, januártól alkalmi munkákat vállalt és a családja segítségére támaszkodott. Azt még nem tudja megbecsülni, a kocsma bevételei hosszabb távon is fedezni fogják-e a megélhetését, de egyelőre ki tudja gazdálkodni a kiadásait.

Persze ehhez az is hozzátartozik, hogy alkalmazottat a költségek minimálisra szorítása miatt jelenleg csak hétvégén fizet, hétköznap reggeltől estig ő maga tartja a frontot. Ez természetesen nagyon fárasztó, de így marad a lehető legtöbb pénz a zsebében, ami most az elsődleges szempont.

„Bizakodó vagyok, szerintem a nehezén sikerült túljutnunk. Ha nem lesz újabb zárás, amiben nagyon bízom, lassan újra tudjuk majd építeni a korábbi forgalmat és vendégkört. Ugyanolyan biztos nem lesz, de hasonló talán lehet” – összegez, hozzátéve: tudja, hogy nincs egyszerű dolga, de annyi időt és energiát beleölt már, hogy semmiképp nem szeretné feladni.

„Szörnyű volt látni a megcsömörlött embereket, akik 10-20 éve ezt csinálják”

Az osztrák határ közelében élő Tímea legutóbb úgy fogalmazott: nem gondolta volna, hogy 20 év vendéglátás után az lesz az egyetlen alternatívája, elmenjen-e betanított gyári munkásnak havi 150 ezer forintért.

Végül tényleg erre kényszerült, két hónapig dolgozott egy gyárban váltott műszakokban.

„Nagyon érdekes tapasztalat volt olyan téren, mit kénytelen bevállalni rengeteg ember, ráadásul nevetséges összegért”

– meséli. Elmondása szerint ő még egész jól bírta, hiszen eleve kötött időre ment oda. Inkább az viselte meg, hogy csupa olyan dolgozót látott, aki 10-20 éve ezt csinálja, teljesen megcsömörlött benne, de semmi alternatívája nincs a váltásra.

„Hozzájuk képest én szerencsés voltam, már az elején megmondtam, hogy valószínűleg 2-3 hónapot tudok vállalni, amit a főnököm is elfogadott.”

Utána felmerült, hogy alkalmaznák egy osztrák oltóközpontban, de ebből végül nem lett semmi. Időközben viszont Ausztriában is megnyitottak a vendéglátóhelyek, őt pedig visszavették abba a rendezvényhelyszínként működő várba Kőszeg közelében, ahol tavaly augusztustól októberig dolgozott.

„Úgy is váltunk el ősszel, hogy amint lehet, várnak vissza. Egyelőre persze csak takaréklángon tudunk működni, mert bár az étterem üzemel, rendezvényeket még nem lehet tartani” – teszi hozzá.

Ennek ellenére bizakodó, ami rá is fér, a tartalékait ugyanis teljesen felélte: úgy becsüli, 10 ezer eurónál nagyobb összeggel csappant meg a megtakarítása a lezárások alatt.

„Nagyon bízom benne, hogy minden rendbe jön. Mindig pozitív beállítottságú voltam, úgy gondolom, hogy ennyi ember beoltásának meg kell, hogy legyen az eredménye. Ausztriában is szépen alakulnak a számok, meredeken csökken az aktív esetek száma. Ha belátható időn belül vissza tudunk állni a normál működésre, hosszabb távon is szeretnék itt maradni.”

„Harmadjára nem adok esélyt annak, hogy anyagi gondjaink legyenek”

A Debrecenben élő Mónika 27 év vendéglátós tapasztalattal a háta mögött döntött úgy két éve, hogy itt az ideje a váltásnak: elment dolgozni egy postára, de alig 11 hónap után rájött, hogy nem az ő világa. Visszament volna pultozni, az éppen kitörő járvány azonban keresztülhúzta a számításait.

Az újranyitáskor végül egy gyerekkori ismerőse sörözőjében helyezkedett el, családias légkörben, bejelentve, szóval úgy tűnt, minden rendbejön. Pár hónappal később viszont következtek az újbóli szigorítások.

„Novemberben még megmaradt a munkaviszonyom, de amikor egy hónappal később meghosszabbították a lezárást, már felhívtak, hogy a nyitás után várnak vissza, addig viszont nem tudnak fizetést adni” – mesélte legutóbb.

Ezután rengeteg helyre beadta a jelentkezését, de hiába. Összesen közel fél évet töltött otthon, míg nagyjából másfél hónapja sikerült elhelyezkednie egy családi kisboltban. Másodállásként megtartotta a vendéglátást is, az viszont már nem volt opció, hogy csak erre építsen.

„A korábbi helyemre valóban visszavártak, de egyszerűen nem mertem bevállalni, hogy mindent erre tegyek fel, és esetleg jöjjön egy újabb lezárás, amikor megint otthon kell ülnöm fél évig” – magyarázza.

Szerinte nagyon sokan gondolkodnak ugyanígy a szakmában. Ő már korábban is kipróbálta magát bolti eladóként, de végül visszatért a vendéglátásba. Most viszont úgy látja, többé nem azt kell nézni, mit szeret az ember, hanem azt, mi nyújt stabilitást.

„Éles váltás volt, fizikálisan teljesen másképp terhel meg, de szeretem. Ugyanúgy emberekkel foglalkozom és odafigyelek a vevőkre, még ha nem is állhatok melléjük kávézni, mint eddig, hiszen más a munka jellege.”

A boltban heti 3 napot tölt nyitástól zárásig (ez több mint 8 óra, így kiad egy főállást), mellette megy a sörözőbe havi néhány nap erejéig, de inkább csak a hangulat kedvéért.

„Legyünk őszinték, a kereskedelemben most már jobban lehet keresni, mint a vendéglátásban, így nem is annyira a pénz miatt járok vissza. Nekem ez a szívem csücske, de döntöttem: kétszer belecsúsztam, harmadjára nem adok esélyt annak, hogy anyagi gondjaink legyenek. Teljesen elengedni viszont nem szeretném” – összegez Mónika, hozzátéve: minden nehézség ellenére úgy gondolja, pozitív irányba fordult az élete.

„A munkáltatók nagy része vissza se jelzett”

„Amikor utoljára beszéltünk, egy logisztikai cégnél címkéztem. Ez a munka nem sokkal később befejeződött, utána beajánlottak egy partnerükhöz, ami az addigi alkalmival szemben szerződéses munka volt, de összesen egy hónapig bírtam” – meséli Orsi, aki 2017-től tavaly december elejéig felszolgáló volt egy nyugat-magyarországi szállodában. Hosszas bizonytalanság után végül november 7-én, tehát még épp a korlátozások bejelentése előtt kapta meg a felmondását. Rajta kívül akkor pár héten belül több tucat kollégáját is elküldték, az összes alkalmazott nagyjából fele került az utcára.

A szakmájában hiába próbált elhelyezkedni, négy műszakos gyári munkát ugyan kapott volna, azt viszont egyáltalán nem érezte testhezállónak. Ezután jött mentőövként a címkeragasztás, amit hosszas gondolkodás után mégis elvállalt.

„Akartam adni egy esélyt a gyári közegnek, különösen azután, hogy lejárt a munkanélkülim, de nem tudtam megszokni. Teljesen más világ, hiába próbáltam beilleszkedni. Végül április elején felmondtam.”

Ekkor már csak pár hét volt hátra a terasznyitásig, amivel egy időben alkalmi bejelentéssel el tudott helyezkedni egy ismerőse vendéglőjében, jelenleg is itt dolgozik.

Oltásra szinte az elsők között jelentkezett, bár ez végül egyik állásinterjún se került szóba, de így is örül neki, hogy túl van rajta.

A munkáltatók nagy része mellesleg vissza se jelzett arról, megkapta-e az önéletrajzát. Eredeti munkahelyétől, a szállodától viszont megkeresték, a tervek szerint a napokban ülnek le egyeztetni arról, folytathatja-e náluk.

„Az elmúlt hányattatott hónapok után örömhír, és egyfajta biztonsági hálót is ad, hogy számolnak velem. Addig is folytatom az alkalmi munkát, de bízom benne, hogy visszamehetek hozzájuk, ez lenne a legideálisabb kimenetel.”

Úgy látja, hogy őrületes munkaerőhiány jön a vendéglátásban, és mivel jelenleg nincs olyan terület, ahova szívesen váltana, marad. Tisztában van vele, hogy ez kockázatos is lehet, például egy esetleges negyedik hullám okozta újabb lezárás esetén, de annyira szereti csinálni, hogy bevállalja a rizikót.

„Az elmúlt 5 hónap arra mindenképp jó volt, hogy kipróbáljak jó néhány másik munkakört és rájöjjek, hogy ha nagyon kellene, fejet tudnék hajtani, beállva a sorba. De nem szeretnék.”

„Muszáj nyitni a magyarok felé, a külföldiekre idén még nem lehet alapozni”

Sík András 30 éve dolgozik a vendéglátásban, ennek több mint felében vezetői pozíciót töltött be. Korábban többek között a Citadella Étterem, a Pilvax Bisztró, a Centrál Kávéház és Étterem, illetve a Hot Stone Steak House üzletvezetője volt, utóbbival a Tripadvisor budapesti rangsorában kategóriaelsők lettek. Innen igazolt át a Fővám téri Up & Down étterembe tavaly tavasszal, gyakorlatilag a karantén kezdetével egy időben.

Hat napot tudott eltölteni az új helyen, amint a kihirdették a korlátozásokat, azonnal bezártak. Az első hullámot ki tudták húzni elbocsátások nélkül, nyár végén azonban már látszott, hogy egyhamar nem áll vissza a túléléshez szükséges forgalom, így elkezdték leépíteni a személyzetet. Bő egy hónappal az újbóli szigorítás előtt mindenkit elküldtek, András mellett még 11 ember vesztette el a munkáját.

Ezután rengeteg helyre jelentkezett a szakmán belül, de lényegében az esélytelenek nyugalmával. November elejétől karácsonyig egy játéknagykerben volt felelős a beszerzett áru szétosztásáért, majd újabb munkanélküli hónapok következtek.

Április elején kapott egy megkeresést: felkérték, hogy a nyitásra készülődve dolgozza ki két (ugyanahhoz a tulajdonoshoz tartozó) étterem stratégiáját. Főleg a gazdasági rész, a kapcsolatrendszer és a kommunikáció tartozott ide.

A forgalom egyelőre nagyon visszafogott, elmondása szerint látszik, hogy rengetegen kerültek nehéz anyagi helyzetbe, valamint a védettségi igazolvány körüli mizéria is sokakat elriaszt. Ugyanakkor sorra jönnek az érdeklődések esküvőkre és egyéb rendezvényekre, tehát remélhetőleg csak idő kérdése, hogy javuljon a helyzet.

A legnagyobb kihívást jelenleg a személyzetkeresés jelenti. Az órabérek rettentően elszálltak az újranyitás óta, sok étterem irreális összegekkel próbálja magához vonzani a munkaerőt, még úgy is, hogy ezt adott esetben csak néhány hónapig tudják kigazdálkodni. Így viszont elszippantják az embereket a normális – tehát kevesebb, de hosszú távon is tartható – pénzt fizető helyektől.

„Sokan teljesen hátat fordítottak a szakmának, más területekről viszont érkeznek olyanok, akiknek egyáltalán nincs rutinjuk, de mivel ugyanúgy elvesztették a munkájukat, ki akarják próbálni magukat a vendéglátásban. Ez sajnos óhatatlanul színvonalcsökkenéssel jár” – sorolja a kihívásokat.

Ami a külföldi turizmust illeti, ez a nyár szerinte már ugrott, a legfőbb feladatuk most az, hogy minél inkább alkalmazkodjanak a magyar ízléshez és pénztárcákhoz. Az étlapjukat ezért populárisabb fogásokkal bővítik és az árakat is próbálják csökkenteni.

András egyelőre nem tervez váltani, de azért nyitott szemmel jár, és a korábban említett saját vállalkozás ötletét sem felejtette el. Annál is inkább, mivel most főleg otthonról dolgozik, így nagyon hiányzik neki az éttermi közeg és az ezzel járó nyüzsgés.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Megtörhetetlen vagyok” - mondja az afgán nő, akit egész fiatalkorában vertek, megerőszakoltak, majd a férje arcon lőtte

Szerinte a fájdalmas múltja csak megerősítette, most azért próbál tenni, hogy az afgán nők ne engedjenek az erőszaknak és küzdjenek a jogaikért.

Link másolása

hirdetés

Afganisztán továbbra is az egyik legveszélyesebb hely a nők számára. Tavaly a hivatalos adatok szerint 3500 erőszakos bűncselekményt követtek el nők ellen, és mivel az ország közbiztonsága egyre rosszabb, vélhetően ez a szám tovább fog nőni.

A nők ellen elkövetett bűncselekmények során a legtöbb áldozat életét veszti. Shakila Zareen azon kevés szerencsések között van, akik túlélték a támadást. Elmondása szerint nagyon nehéz gyerekkora volt, nem is emlékszik arra, hogy valaha mosolygott gyerekként. A fiútestvérei kínozták és verték, majd amikor már 17 évesen házasságra kényszerítették, a férje és a sógora is rendszeresen bántalmazta és megerőszakolta őt.

"Nem is tudom, hogy tudtam így felnőni"

- mondta a BBC videóriportjában.

Elmesélte, hogy amikor férjhez ment, mutattak neki egy ostort, és azt mondták, hogy nőként ezt érdemli. A lány sosem értette, hogy miért kell a nőket verni, és amikor ezt megkérdezte, a családjában lévő férfiak megdöbbentek, mert nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a gyengébbik nem képviselői fel mernek szólni ellenük. De akkor mérgesedtek el igazán a dolgok, amikor férfi rokonai megtudták, hogy elment a rendőrségre a sorozatos bántalmazások miatt. Ezután a férje egyszerűen meglőtte Shakilát, méghozzá az arcán.

"Emlékszem, hogy arra gondoltam, ez az egész egy rémálom, és reménykedtem, hogy egyszer véget ér majd. Amikor felébredtem a kórházban, beszélni akartam, de képtelen voltam megszólalni. Aztán láttam, ahogy édesanyám sír, és akkor rájöttem, hogy ez nem egy rémálom volt, hanem az életem egy része"

- emlékezett vissza.

hirdetés

Huszonkét operáción esett át, mire nagyjából helyreállították az arcát, de a lövés olyan károkat okozott rajta, amelyek a mai napig láthatóak rajta.

A történtek után a fiatal nő elhagyta a férjét és családját, egészen Kanadáig ment. Azóta is ott él, és szerencsésnek tartja magát, hogy egyrészt még életben lehet, másrészt, hogy most más, hasonló sorsú nőknek segíthet.

"A múltam olyan fájdalmas volt, hogy éppen ez segített abban, hogy sokkal erősebben térjek vissza. Mindig azt mondom, hogy megtörhetetlen vagyok. Nemet mondok az erőszakra. Az afgán nőknek nagyon nehéz életük van, és nem hiszem, hogy szép jövő vár rájuk. Ha én nem szólaltam volna fel, hogy megvédjem a jogaimat, belehaltam volna a kínszenvedésbe és a fájdalomba. A célom az, hogy az afgán nők ne engedjenek az erőszaknak. Tovább kell küzdenünk a jogainkért!"

- mondja.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Másfél héttel később egymillióval nagyobb összeget mondott az asztalos, annyit ment fel a faanyag ára”

Elképesztő mértékben drágulnak az építőanyagok az utóbbi pár hónapban. Bemutatunk néhány konkrét példát, valamint az idevezető okokat is sorra vesszük.

Link másolása

hirdetés

Aki mostanában építkezik vagy felújít, a saját bőrén és pénztárcáján érezheti, hogy valami nagyon nincs rendben: olyan szintű áremelkedés kezdődött az idei első negyedévben, amit kis túlzással akár a II. világháborút követő hiperinflációhoz is lehetne hasonlítani.

Az összevetés mellett szól, hogy egyre több beszállító vezet be napi árazást, több terméknél pedig ez se jelent megoldást, ugyanis bármennyit is fizetnének érte a vevők, egyszerűen lehetetlen beszerezni.

A témára már a kormány figyelme is ráirányult: először Orbán Viktor ígért beavatkozást múlt pénteki rádióinterjújában, a július 7-i kormányinfón pedig Gulyás Gergely is bejelentette: októbertől megtiltják az exportot, egyes termékeknél pedig különadót is vetnek ki az extraprofitra. Kérdés, mire lesz ez elég, hiszen a kiváltó okok jóval szerteágazóbbak.

Egy hét múlva már semmit nem ér a precízen kiszámolt költségvetés

"Nekünk szerencsénk van, mert az apukám kőműves, így nagyon sok pénzt megspórolunk, mert sok dolgot meg tud csinálni, de ettől az anyagokat még meg kell venni. Azok pedig horror áron vannak, így az ember azon agyal, hogyan tud olcsóbban, de mégis minőségi anyagot vásárolni" – meséli Patrícia, aki májusban vágott neki egy régi ház felújításának.

hirdetés

Elmondása szerint volt olyan anyag, amit már meg sem próbáltak Magyarországon beszerezni, hanem a szomszédos Ausztriából hozták át, mert jobban megérte.

De amit megpróbáltak, abban sem volt köszönet: az asztalos, akivel a nyílászárókat csináltatják, az egyik héten mondott egy összeget, majd másfél hét múlva kb. egymillióval többet, mert annyit ment fel annak az adott faanyagnak az ára. A betonozáshoz használt vasháló darabja pedig múlt hét elején még 14 ezer forint volt, alig néhány nappal később, ugyanazon a helyen viszont már 21 ezer forintba került.

A legdurvább egyébként az, hogy bármilyen szakembertől szeretnénk árajánlatot kérni, szinte senki nem tud még csak körülbelüli összegeket sem mondani, mert olyan gyorsan változnak az anyagárak, hogy 2-3 napra előre tudnak tervezni. Illetve vannak olyan szakemberek, akik nagyjából anyagáron dolgoznak, tehát így a munkadíj is majdhogynem lutri, ha több héttel, hónappal előre le akarja beszélni az ember. Márpedig le kell, hiszen nem úgy működik a dolog, hogy szólok egy szakembernek és két nap múlva jön dolgozni.

Patrícia úgy látja, egy hitelhez összerakni a költségvetést ma kész káosz: hiába írja össze, hogy nagyjából mi mennyibe kerül, hiába számolják ki nagyon precízen, mennyire van szükség, kb. egy hét múlva az a költségvetés már semmit sem ér.

Hasonló tapasztalatokról számolt be Árész is, aki édesapjával közösen tavaly nyáron kezdett felújítani egy családi örökségből származó házat, teljeskörűen, tégláig visszabontva és a padlót is felszedve. Mivel egyelőre nem vontak be mást a munkálatokba, elég lassan haladnak, rendszerint csak hétvégente van idejük foglalkozni vele.

Idén február-március környékén tűnt fel nekik, hogy bár csak hozzávetőleges költségvetést készítettek, attól is erősen kezdenek eltérni felfelé. Elmondása szerint a vízszerelésnél vették észre először, hogy nemcsak a PVC- és rézcsövek, hanem még a minimális kis fémbilincsek is durván megdrágultak. A réznél akár 30 százalékot is rádobhattak néhány hónap leforgása alatt, amennyi a tervezéstől a beszerzésig eltelt.

„A napokban vettük meg a járólapot és a csempét, a korábban becsült 2700-2800 forintos négyzetméterár itt 3500 forint környékére kúszott fel. Az egyik szobát lebetonoztuk tavaly, a másikig csak most jutottunk el, az ehhez szükséges összes eszköznél (pl. cement vagy glett) is érezni a változást” – teszi hozzá.

Abból a szempontból szerencsés a helyzetük, hogy a szükséges építőanyagok nagyjából kétharmadát már tavaly megvették, így csak a maradék esetében érinti őket érzékenyen az áremelkedés. De úgy becsüli, a teljes költségvetésük így is legalább 2-300 ezer forinttal magasabb lesz.

Több tényező együttes hatása okozta az árrobbanást

„Idén tavasztól kezdődtek a komolyabb anyaghiányok, mostanra pedig ott tartunk, hogy a kereslet óriási lenne, hiszen az egész régióban nyílnak a piacok, a gyártók azonban bizonyos anyagok esetén átmenetileg képtelenek kiszolgálni a hirtelen megugró igényeket. A hiány nem általános, vannak, amik stabilak, ezért fontos különválasztani a termékköröket” – nyilatkozta megkeresésünkre egy neve elhallgatását kérő építéstechnológiai szakember.

Hiány leginkább a fa, a műanyagok, az epoxi és poliuretán műgyanta, illetve kémiai diszperziós alapanyagokat igénylő termékeknél fordulhat elő. Ez egyébként nem csak az építőipart érinti, hanem minden olyan területet, ahol ezeket a gyártási alapanyagokat használják.

Szerinte az árak elszabadulása több szerencsétlen tényező együttállásának eredménye. Általánosságban érvényes, hogy rettentően elszálltak a logisztikai költségek, ráadásul fennakadások voltak a szállításokban is (Szuezi-csatornába szorult Ever Given), ami a gyártási költségekre és az ütemezésre is hatással van.

Átalakult Kína szerepe is a világpiacon: míg korábban inkább olcsó exportőrnek számított például az acéliparban, ez a folyamat az utóbbi években már megfordulni látszik. Elkezdték felvásárolni a nyersanyagokat és építőanyagokat, hiszen óriási beruházások zajlanak az országban. Az Egyesült Államokban hasonló tendencia alakult ki, ők más okokból, de elkezdték felvásárolni a készleteket a faanyagokból.

Az okok közé tartozik az is, hogy márciusban leégett a BASF egyik németországi vegyi üzeme Ludwigshafenben, ami szintén nagy érvágás volt az egész építőiparnak. A járvány alatt pedig az hektikus olajár mozgások és az alacsony kereslet miatt több beszállító is leállt, az ő hiányuk most ugyancsak érződik. A kőolaj alapú alapanyagok áremelkedése közvetetten is befolyásolja az építőanyagok árát, hiszen a kiszereléshez szükséges csomagolóanyagok, vödrök beszerzése is nehezebb és drágább.

A fenti problémák egymásra rakódtak és az utóbbi hónapokban egymás hatását erősítve okoztak robbanást. Százalékosan nem lehet megmondani, mennyivel nőttek az árak, hiszen ez erősen termékfüggő, de forrásunk szerint 10 százaléktól egészen az eredeti duplájáig terjed az 1 éves drágulás mértéke.

„Hiába vennék meg akár kétszeres áron is, ha nem elérhető egy termék. Természetesen mindenki igyekszik alternatív beszállítókat és alapanyagokat találni, illetve helyettesítő műszaki megoldásokat kidolgozni, de ez is időbe telik. A minőségből nem szeretnénk engedni, csodát tenni pedig nem tudunk. Ilyenkor marad a kivárás.”

A kereskedők bizonyos termékek esetében csak nagyon rövid határidejű árajánlatokat adnak ki, extrém esetben akár csak egy napra szólót, de vannak esetek, amikor – ha becsületesek – árajánlatot sem adnak, mert nem szeretnének megígérni olyat, amit aztán később nem tudnak teljesíteni.

„Azoknál a termékeknél, amelyekre én rálátok, a gyártók és kereskedők is elszenvedői a most kialakult helyzetnek. Extraprofitjuk nincs rajta, főként a tömegtermékeknél. Talán ez sovány vigasz, de a régióban még mindig az egyik legolcsóbbak, vagy sok esetben a legolcsóbbak a magyar árak” – teszi hozzá.

Az építőanyag árakkal kapcsolatos kérdéskör része, hogy eleve kevés a magyar nyersanyag, alapanyag beszállító, illetve gyár. Több gyár is bezárt a rendszerváltáskor, egy részük pedig külföldi tulajdonba került.

A cementet, kavicsot, homokot, stb. leszámítva a legtöbb alapanyagot és nagyon sok terméket importálunk (acél, fa, hideg- és melegburkolatok, gépészeti és villamos berendezések, stb.) Magyar gyártóknak mondhatjuk még a nagynevű nemzetközi cégcsoportokhoz kötődő, vagy az ő tulajdonukban lévő magyarországi gyártókat is, akik évtizedek óta a magyar építőipari beszállítók javát teszik ki minőségben és mennyiségben egyaránt (falazóanyagok, részben a szigetelő anyagok, építési segédanyagok, habarcsok, ragasztóanyagok, vakolatok, gépészeti csövek, szaniterek, stb.)

A hazai gyárakon nem múlik a helyzet rendeződése, de ezzel valószínűleg a külföldi gyártók is így vannak, hiszen ők is abból élnek, amit eladnak. Nehéz volna kivenni a rendszerből minden külföldi építőanyagot, nélkülük valószínűleg nemcsak drágán, hanem bizonyos esetekben sehogyan sem boldogulnánk.

Arról, hogy mikor állhat helyre a gördülékeny beszerzés, a szakértő csak becsléseket tud mondani: az optimista verzió szerint van, ami már ebben a hónapban, más viszont csak ősszel vagy év végére rendeződik. Sajnos azt is bele kell kalkulálni, hogy Magyarország viszonylag kis piac, ezért a külföldi gyártók jó eséllyel először a nagyobb piacok nagyobb projektjeit fogják kiszolgálni (pl. német), a magyar igények csak ezután következnek.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Sokkoló volt” - elmondták a Direkt36 újságírói, hogy tudták meg, hogy valószínűleg lehallgatták őket az izraeli kémszoftverrel

Panyi Szabolcs és Szabó András tényfeltáró újságírók is a Pegasus magyarországi célpontjai között voltak. Videóban beszéltek arról, mikor törtek be megfigyelőik a telefonjukba, és hogyan jutottak hozzá bizalmas információkhoz.

Link másolása

hirdetés

Mint arról már beszámoltunk, vasárnap nyilvánosságra hozták a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat által vezetett nemzetközi ténylfeltáró projekt eredményeit, miszerint magyar célszemélyek ellen is használták az elmúlt években az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust, a célpontként kiválasztott emberek között pedig voltak tényfeltáró újságírók, valamint médiacégeket is tulajdonló vagyonos üzletemberek, illetve az ő szűkebb környezetük is.

Az oknyomozásban részt vett a Direkt36 tényfeltáró központ két újságírója, Panyi Szabolcs és Szabó András is, akik arról számoltak be, hogy őket is megfigyelték az izraeli kémszoftver segítségével. Most egy videóban meséltek arról, hogy tudták ezt meg, illetve hogyan kerültek be a nemzetközi tényfeltáró csapatba.

Panyi elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt a Süddeutsche Zeitung, a legnagyobb német országos napilap újságírói keresték meg a Direkt36-ot azzal, hogy vegyék fel a kapcsolatot egy biztonságos kommunikációs csatornán keresztül. Már ekkor sejtették, hogy valószínűleg egy megfigyeléses lehallgatásos sztoriról van szó. Panyi április közepén hívta fel Szabó Andrást, akinek szokatlan volt, hogy kollégája még a megszokott kommunikációs csatornáikon keresztül sem volt hajlandó semmit elárulni arról, miért kell találkozniuk személyesen. Már aznap este találkoztak a Direkt36 irodájában, ahol a magyar munkatársak mellett külföldi lapok újságírói is jelen voltak.

"Szabolcs egy kémfilmbe illő történettel állt elő. Először elmondta, hogy az ő telefonját ismeretlenek, feltehetően még az is lehet, hogy egy titkosszolgálat feltörte. A nemzetközi újságírói csoport vizsgálata pedig arra jutott, hogy az én telefonomat is feltörték, ami elsőre teljesen hihetetlen volt"

- mesélte Szabó.

hirdetés

Panyi telefonját az Amnesty International jogvédő szervezet biztonsági munkatársai vizsgálták át, akik megállapították, hogy 2019. április 4. és november 7. között több mint fél éven keresztül kimutathatóak a Pegasus kémszoftver egyértelmű nyomai a mobilján. Szabó esetében pedig az derült ki, hogy 2019-ben két alkalommal, június 13-án és szeptember 24-én törtek be a telefonjába.

A kémprogram révén a megfigyelők hozzáférhettek az újságírók telefonján lévő képekhez, videókhoz, bekapcsolhatták a mikrofont, melynek révén felvehettek beszélgetéseket, sőt még a kamerát is be tudták kapcsolni. Panyi szerint azonban főként szöveges tartalmakat figyelhettek meg, tehát e-maileket, szignálon küldött üzeneteket.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Elkezdett szakadni a jég, repkedtek a cserepek” – letarolta a péntek esti vihar Sellyét

A Baranya megyei településen hatalmas jégeső volt, több mint 400 épület sérült meg. Lapunknak helyiek meséltek a péntek esti viharról.

Link másolása

hirdetés

Péntek este jéggel, viharos széllel és rengeteg esővel söpört végig a vihar szinte az egész országon. Az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság közlése szerint csak három megye úszta meg a pusztítást, a vihar ugyanis mindenhol máshol okozott károkat.

A Baranya megyei Sellyére hatalmas jégeső csapott le. A Szeretlek Magyarországnak helyiek meséltek a péntek esti viharról.

Gergelyné Kisfali Tünde éppen otthon volt, amikor a vihar megérkezett.

"Ez katasztrófa volt! A semmiből jött! Egy nagy morajlást hallottam, kimentem, és majdnem sokkot kaptam. Akkor még csak egy kicsi eső esett meg apró jég. Aztán láttam, hogy az úton pattog a teniszlabda nagyságú jég. A fiam szólt rám, hogy azonnal menjek be. Elkezdett szakadni a jég, repkedtek a cserepek. De nem esővel jött! Fél órán keresztül szárazon szakadt a hatalmas jég. Szinte mindent elvert, lapátolni lehetett a jeget! A cserepet teljesen tönkretette a házunkon, a melléképületeken, a redőnyt kilyukasztgatta, az ablakot betörte és a kertet is teljesen letarolta. Szerencsénk van, mert a ház nem lett lakhatatlan.

Tegnap már elmentünk Pécsre, foglaltam tetőcserepet, fogadtunk egy fuvarost is. Úgy néz ki, hogy jön egy vállalkozó csapat, akik segítenek megcsinálni. Ha nem, akkor megpróbáljuk megoldani mi. Már elmúltam 50 éves, de ilyenben még nem volt részem...” - meséli Tünde.

hirdetés

Fotó: Gergely Csongor

Fotó: Gergely Csongor

Fotó: Balogh Katalin, Juhász László

Fotó: Balogh Katalin, Juhász László

Fotó: Balogh Katalin, Juhász László

Farkas Gágó Andrea épp hazafelé tartott a családjával, amikor elkezdett szakadni a jég.

"A három gyermekemmel és a férjemmel ültünk az autóban, próbáltunk valami fedett részt találni. Meg is álltunk, mert attól féltünk, hogy betöri a szélvédőnket. A gyerekek is nagyon megijedtek, sírva fakadtak. A benzinkúthoz próbáltunk behúzódni, de már tele volt autókkal. Szerencsére nem tört be a szélvédőm, de az autó jó pár helyen behorpadt. Amikor lecsillapodott, akkor láttuk igazán, mekkora pusztítást végzett a jég nálunk és a városban is. Új cserép van a tetőn, annak körülbelül a 20 százaléka sérült, azok cserére szorulnak. A redőnyöket kilyukasztotta a jég, az összes melléképület olyan lett, mint a szita. Ott sok kár keletkezett"

- meséli Andrea.

Fotó: Farkas Gágó Andrea

Fotó: Farkas Gágó Andrea

Fotó: Farkas Gágó Andrea

Fotó: Farkas Gágó Andrea

A helyiek összefogtak, de a közösségi médiában is sokan próbálnak segíteni a település lakóinak.

"Nem régóta lakunk itt, de azt látjuk, hogy nagyon nagy az összefogás, ez példaértékű. Segítség is hamar érkezett: tűzoltók, katasztrófavédelem, önkéntesek, szeretetszolgálatok. Sok felajánlás is érkezett a károsultak számára"

- fogalmaz Andrea.

Nagy Attila, a település polgármestere szombaton arról számolt be a Facebook-oldalán, hogy már elkezdték a munkát és dolgoznak a károk felszámolásán. Közlése szerint

407 épület sérült a viharban, ebből 393 magánjellegű, 11 önkormányzati és 3 egyházi.

A hivatalos szervek mellett civil szervezetek és önkéntesek segítenek a munkában. Adománygyűjtés is indult, erre a célra létrehoztak egy külön e-mail címet is.

Aki adományokkal segítene, az a [email protected] e-mail címen jelezheti.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: