SZEMPONT
A Rovatból

„Most azt érzem, van értelme tanulnom, mert lesz belőlem valaki” – A legnagyobb szegénységből akár az egyetemig juttat gyerekeket a Van Helyed Alapítvány

Sok patronáltjuk fürdőszobát is akkor lát először, miután bekerült a rendszerbe, ma viszont már az a cél, hogy akit csak lehet, születésétől fogva támogassanak. A végső vágyuk pedig, hogy egyáltalán ne legyen szükség a munkájukra.

Link másolása

Képzelj el egy ideális világot, ahol mindenki egyenlő lehetőségekkel indul: nem számít sem a származás, sem a társadalmi helyzet és a jövedelmi különbségek. Egy kelet-magyarországi cigánytelepen született gyereknek így pontosan ugyanakkora esélye van egyetemre jutni, mint annak, aki Budapest belvárosában él.

Utópisztikusnak tűnik, de az ózdi központú Van Helyed! Alapítvány 25 éve ezért dolgozik. Jelenleg 120 patronáltjuk van az általuk működtetett rendszerben, mindegyikükre 1 millió forintot költenek évente.

A növendékek egészen fiatal felnőttkorukig mindennap tanórán kívüli foglalkozásokon vehetnek részt, amelyek megalapozzák, hogy minőségi iskolákban tanulhassanak tovább. Emellett rendszeresen tartanak nekik művészeti programokat, kapnak étkezést, valamint a családjaikat is támogatják.

Az alapítvány megálmodója, Bódis Kriszta dokumentumfilmesként járta az országot a ‘90-es években, a társadalom perifériáján élőkről forgatva. Azt látta, hogy a rendszerváltás után nagyon komoly gettósodás indult be Magyarország vidéki régióiban, különösen Borsodban. Egyik útján talált rá az ózdi Hétes-telepre, ami szimbolikus helynek tűnt számára.

„Nem olyan értelemben egyedi, hogy kivételes, hanem sajnos pont, hogy nem az. Itt gyakorlatilag minden megtalálható, ami egy szegregátumot jellemez, egy az egyben jelen van a teljes problémahalmaz” – magyarázza.

Elkezdett rendszeresen visszajárni a telepre, először önkéntes szociális munkásként, majd közösségszervezőként. Tíz éven át minden nyáron tető alá hozott egy gyerekeknek szóló alkotótábort is, ennek során az ott lakókkal renoválták a házakat, közösségi tereket és kiskerteket hoztak létre, felépítettek egy fürdőházat és mosodát (mert több telepen máig nincs vezetékes víz), és vasárnapi iskolát indítottak önkéntesekkel. Ebből nőtte ki aztán magát a Van Helyed.

Bódis Kriszta

Budapesten kinyílik a világ

A fővárosban jelenleg 20 patronált diák tanul, 8-an közülük albérletben vagy egyetemi szakkollégiumokban laknak, 12-en pedig egy állami fenntartású zuglói kollégiumban kaptak helyet, ahol a tanórán kívüli foglalkozások többsége is zajlik.

„Előfordul néha, hogy leülök és elkezdem sorolni magamban, mi mindenért vagyok hálás. Elmondhatatlanul sok dolgot köszönhetek az alapítványnak, az is óriási mérföldkő volt, hogy Budapestre költözhettem. Megadták az eszközöket ahhoz, hogy itt élhessek. Ebben az a legjobb, hogy csak arra kell koncentrálnom, hogy tanuljak, arra nem, mit egyek vagy hol aludjak”

– meséli a 19 éves Macsinga Géza, aki 6. osztályos kora óta Van Helyed-es.

Korábban Ózdon egy szegregált iskolába járt, onnan került a Van Helyed stúdióba, később pedig Budapestre, ahol először a Lauder Javne iskolában folytatta a tanulmányait, majd az óbudai Waldorfban érettségizett. Jelenleg alkalmazás- és rendszerüzemeltető szakon tanul felnőttképzés keretében, ezalatt az alapítvány folyamatosan a budapesti kollégiumában, a Van Helyed Stúdió+-ban patronálja.

Szerinte Pesten megszokott, hogy egy szülő azt kérdezi a gyerekétől, mit főzzön, a szegregátumokban viszont sokszor azt a kérdést teszik fel, miből főzzenek.

„Nagyon nem mindegy, milyen környezet veszi körül az embert. Most azt érzem, van értelme tanulnom, mert lesz belőlem valaki. Még akkor is, ha mindez nagyon fárasztó.”

Géza azt mondja, korábban is szeretett és akart is tanulni, de az ottani oktatás minőségét össze sem lehet hasonlítani az ittenivel: ami ott simán 5-ös dolgozat, az itt legfeljebb 2-es. És nem azért, mert ott nem elég kompetensek a tanárok, egyszerűen sokkal alacsonyabb a követelményrendszer.

Kriszta szerint azonban nem a roma gyerekeken, még csak nem is a szüleiken vagy a pedagógusokon múlik az, hogy tömegek teljesítenek alul például a kompetencia-teszteken, hullanak ki az oktatásból, termelik újra a tudatlanságot és nyomort.

„Erről mindig az a hatalom tehet, amelyik elmulasztja az oktatási rendszerét olyanná tenni, iskoláit olyanná fejleszteni, pedagógusait olyanná képezni, hogy minden gyerek, akárhová és akármilyen képességekkel született, mindent megkapjon annak érdekében, hogy magas szintű tudást érjen el és kompetens felnőtt váljék belőle” – fogalmaz.

A gyerekeket ezért nagyon bátorítani is kell, miután Pestre kerülnek, hogy ne keseredjenek el, ha eleinte rosszabbak a jegyeik. Ez nem jelenti azt, hogy nem tanulnak, inkább csak nem tudják azonnal megugrani a sokkal magasabban lévő lécet.

Géza azt mondja, annyi élményt és lehetőséget kapott, amit felsorolni sem lehet. „Az embernek kinyílik a világ, ha Budapestre kerül: azonnal 40-50 opciója lesz, amerre továbbmehet.”

Azóta már húga, a most 10 éves Ramóna is követte őt a fővárosba: a Van Helyed csapata a szülőkkel együtt döntött, majd teremtette meg a lehetőséget, hogy szeptembertől az AKG-ban folytathassa a tanulmányait. A Van Helyed Stúdió + kollégiumában egymással szemben van a testvérek szobája.

Géza

Ramóna

Van, aki már „náluk születik”

Bódis Kriszta meggyőződése, hogy minél hamarabb megkapja valaki a megfelelő környezetet, annál nagyobb eséllyel ki tud szakadni a szegénységből és az ezzel együtt járó kilátástalanságból. Egy ideje ezért már a kismamákkal elkezdik a munkát: gyakorlatilag „náluk születnek” a gyerekek, és utána az egész életutukon végigkísérik őket.

A rendszer elméletben bármennyi gyereket be tudna fogadni, ez kizárólag pénz kérdése. Teljes állású alkalmazottakkal, óraadókkal és önkéntesekkel dolgoznak, egy teljes állású patrónusra egy korcsoporton belül maximum 15 gyerek juthat.

Jelenleg 120 fő van a rendszerben, a családtagjaikkal pedig 1000 embert érnek el. A várólista óriási, de a cél az, hogy a családtagok közül is minél többen bekerüljenek.

120 millió forint az éves költségvetésük, vagyis 1 gyerekre 1 millió forintot költenek évente. Ebben az utazási és szállásköltségtől az étkezésen át a rezsiig és az őt támogató patrónus béréig minden benne van. A családok részéről mindez semmilyen anyagi kötelezettséggel nem jár.

Felvételi sincsen, mivel úgy tartják, hogy megfelelő körülmények esetén minden gyerek képes magas szintű tudásra, ezért a bekerülés kizárólag a várólista alapján történik. Az viszont óriási: háromszor annyian vannak rajta úgy, hogy nyilvánosan meg sincs hirdetve a lehetőség, csak szájról szájra terjed a családok között.

A program nagyon sikeres, az általános iskolát mindenki elvégzi, és továbbtanulni is jelentkeznek, ki középiskolába, ki szakképzésre. Kriszta szerint az igazi dráma az, hogy tömegek nem jutnak megfelelő oktatáshoz, pedig ezt az egészet akár minden gyerekkel meg lehetne csinálni, hiszen egyszerű szorzókkal működnek – mindössze pénz kellene hozzá, vagy egy ugyanígy működő állami oktatási rendszer.

Pillanatképek az ózdi Van Helyed Stúdióból (forrás: Facebook)

Sokaknak újdonság az is, hogy van a házban fürdőszoba, gáz és víz

Viki 16 éves, 11 éves kora óta stúdiós, ez a második éve Budapesten. „Ózdon, ha kicsit máshogy öltözködsz és kilógsz a sorból, akkor már kritizálnak. Pesten, illetve alapból a Van Helyed rendszerben jóval elfogadóbb mindenki, én is sokkal jobban ki merem mondani a véleményemet” – jelenti ki.

Hozzáteszi azt is: „Sokan vannak, akik fel szeretnének jönni a Van Helyed Stúdió+ budapesti kolijába, de én mindenkinek elmondom, hogy ez nagyon sok nehézséggel is jár: távol vagyunk a családunktól, és tényleg rengeteget kell tanulnunk, hogy felhúzzuk magunkat arra a szintre, amit a budapestiek már általánosban eleve megkaptak. Folyamatosan érzem, mennyivel többet kell beletennem hozzájuk képest.”

Géza is egyetért abban, hogy rengetegen szeretnének feljönni, de egy ponton inkább feladják az álmukat, mondván, úgyse menne nekik.

„Igaz, hogy sokan nem hisznek magukban eléggé, de pont ezért csináltuk meg az ózdi stúdiót, mert nem lehet a szegregátumból azonnal, átmenet nélkül kirakni egy fővárosi kollégiumba a gyerekeket. Kell egy híd, ami felkészíti őket, nem is feltétlenül Budapestre, hanem arra, hogy megtalálják az útjukat. Mindenki azt az iskolát, ami a legmegfelelőbb lesz neki. A lényeg, hogy tanuljanak tovább” – hangsúlyozza Kriszta.

Nagyjából 100-an élnek Ózdon a patronáltak közül, korcsoport szerinti kategóriákba sorolva. Ők bejárósak, délutánonként autóval szállítják őket a stúdióba (a kismamákat otthonról, a gyerekeket pedig az iskolából vagy óvodából), ami komoly logisztikát igényel.

Sok olyan gyerek kerül be a rendszerbe, akinek újdonság az is, hogy van a házban fürdőszoba, gáz és víz. Ők olyan környezetből érkeznek, hogy az ilyen alapvető dolgok se természetesek nekik.

„Mondanom sem kell, hogy ez nem rajtuk múlik. Ezt hívjuk szegénységnek, és senki nem tehet arról, hogy hova születik” – teszi hozzá Kriszta.

Viki

Kényszerpálya helyett életpálya

Viki szerint a szegregált iskolákban nem adják le rendesen az anyagot, nem törődnek egyénileg a diákokkal, folyton csak fegyelmeznek. A Kürt Gimnáziumban viszont, ahová Budapesten jár, úgy tanítanak, hogy neki is kényelmes legyen, miközben a többiek is haladnak a saját tempójukban. „Észreveszik, ha jó vagy valamiben, amitől sikerélménye van az embernek.”

Géza hozzáteszi, hogy Ózdon is vannak abszolút lelkiismeretes tanárok, akik szeretnék átadni a tudásukat, de ehhez egyszerűen nem adott szinte semmilyen feltétel. Örülnek, ha van tábla és kréta, más „luxuscikkekről” inkább ne is beszéljünk.

„Óriási egyenlőtlenségek vannak az oktatáshoz való hozzáférés terén. Ha jó családba születtél, nyert ügyed van, ha viszont egy szegregátumban, esélyed sincs” – fogalmaz Kriszta. A Van Helyed fő célja, hogy megtalálják azokat az iskolákat, akikkel legjobban együtt tudnak működni szakmailag, és akik megértik, hogy ilyen típusú egyéni munkára van szükség. Az oktatási rendszer egészére ez sajnos egyáltalán nem jellemző.

A patrónus napi kapcsolatban áll a szülők mellett az iskolával is, ideértve az összes tanárt, aki a gyerekkel dolgozik. A cél, hogy közösen rájöjjenek, milyen életpálya a legideálisabb a gyerekek számára.

„Nem az van, hogy benyomnak egy iskolába, mondván, ezt fogod tanulni és kész. Ehelyett felmérik a képességeidet, és ennek tudatában keresik meg, melyik intézményben tudnál legjobban boldogulni. Ennek köszönhetően mindenki azt tanulhatja, amit szeretne, és amivel megvalósíthatja az álmait. Kényszerpálya helyett életpálya” – mondja Géza.

Az ő esetében is számos iskolát végignéztek, mire eljutottak a Petrik Lajos Két Tanítási Nyelvű Technikumig, ahol rendszerüzemeltetőnek tanul. Mint mondja, nagyon jó érzés, hogy ha sikeresen elvégzi a képzést, utána olyan munkája lehet, ahová örömmel jár be reggelente.

Azért dolgoznak, hogy ne legyen rájuk szükség

Kriszta Finnország mintáját tartja példaértékűnek: ott minden iskola olyan színvonalú, mint nálunk az AKG, és ráadásul az állam fizeti.

„Ha Magyarországon is ez lenne a helyzet, mi nem kellenénk. Paradox módon tulajdonképpen azért dolgozunk, hogy ne legyen ránk szükség.”

Szeretne ezért szakpolitikai javaslatokat is tenni, hogy megmutassa: igenis lehetséges nagyban is megcsinálni, amit ők kicsiben véghezvittek.

A kormány részéről voltak már egyéni érdeklődők a modell iránt, odáig viszont soha nem jutott ez az érdeklődés, hogy ebből egy oktatási reform szülessen. Ehhez elsősorban az egyenlő hozzáférés jogát kellene elismerniük, amire egyelőre semmilyen jel nem mutat.

Állami támogatást szinte egyáltalán nem kapnak, leszámítva egy kisebb összeget a tanoda keretből, ami nagyjából évente 1 havi működési költségüket fedezi.

Az elmúlt 10 évben a dán VELUX volt a főtámogatójuk, gyakorlatilag nekik köszönhetően állt fel a rendszer, az éves költségvetés felét biztosították. Ők azonban 2024-től máshová koncentrálják a CSR tevékenységüket, így a teljes 120 millió forintot adományszervező tevékenységgel kell majd összeszedni.

„Bővülés egyelőre szóba se jöhet, ez az összeg az életben maradáshoz kell. Ha mellénk állna három nagyvállalat évi 40 millió forinttal, vagy négyen évi 30-cal, már meglennénk” – mondja Kriszta. Ő főleg ezen dolgozik, a rendszer operatív része már nélküle is működőképes.

15 alkalmazott mellett 50 aktivizálható önkéntesük van, valamint óraadók is dolgoznak nekik. A központban Kriszta mellett egy asszisztens dolgozik, az ő feladatuk az adományszervezés mellett az önkéntestoborzás, a kommunikáció és marketing, illetve a patrónusok munkájának támogatása. A Covid előtt még 41-en voltak, de ekkor náluk is jelentős leépítésre volt szükség.

És hogy mit hozhat a jövő? Erre gondolkodás nélkül annyit felel: „Én nem bizakodó vagyok, hanem anyatigris. Fogalmam sincs, mi lenne az a pont, amikor feladnám a küzdelmet, hiszen akkor elképzelni se tudom, mi történne a gyerekekkel.”

A Van Helyed! múködését itt támogathatod.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
A feltételezett új orosz űrfegyver visszalőhet minket a kőkorszakba – emberélet kioltása nélkül is
Nem emberi életeket, hanem a civilizációnk életszínvonalát és technológiai feltételeit vehette célba Oroszország azzal a rejtélyes űrfegyverrel, ami alacsony Föld körüli pályán okozhat beláthatatlan pusztítást - figyelmeztetnek az amerikai titkosszolgálatok.

Link másolása

Az, hogy Oroszország növeli az alacsony Föld körüli pályára állított katonai műholdak számát, nem újkeletű dolog: az amerikai hírszerzés először 2022 elején, az Ukrajna elleni invázió kezdetén jelezte az orosz űrtevékenység fokozódását, és nyomozni kezdett az ügyben.

A New York Times emlékeztet: a kémügynökségek arra jutottak, hogy Oroszország újfajta űrfegyver telepítésén dolgozik - egy olyan eszközön, ami alacsony Föld körüli pályán végrehajtott nukleáris robbanással bolygónk infokommunikációs rendszereinek egészét fenyegeti.

Ha a veszély valós, akkor egyben globális: az állítólagos űrfegyver azokat a szatellit hálózatokat veheti célba, amelyek mára fontosabbak talán a mélytengeri optikai kábeleknél is, hiszen a nemzetközi adatkapcsolat, a navigáció, a logisztika vagy például az online kereskedelem alapját, kvázi a világgazdaság egyik legfontosabb motorját jelentik.

Annak ellenére tehát, hogy emberéletet közvetlenül nem tudna kioltani, egy ilyen fegyver az egyik legnagyobb fenyegetés lenne, ami létezik.

A világunkat összekapcsoló sok ezer műholdat veszélyeztetheti az, ha Oroszország atomfegyvert juttat az űrbe - intett óvatosságra Antony J. Blinken amerikai külügyminiszter az egy hete rendezett Müncheni Biztonsági Konferencián is, ahol az oroszokkal az USÁ-nál sokkal jobb kapcsolatot ápoló kínai és indiai kollégájával is átbeszélte az űrbéli nukleáris fenyegetés lehetőségét. A politikus egyértelművé tette: ha Moszkva atomrobbantást hajtana végre a Föld körüli pályán, akkor a detonáció válogatás nélkül tarolná le a létfontosságú műholdakat, legyenek azok amerikai, kínai, indiai vagy bármely más nemzethez tartozó eszközök.

Akárcsak a Kessler-szindróma

Nem kell találgatni, hogy milyen globális károkat okozna egy ilyen támadás az egész világon, mert egy hasonló esemény lehetséges következményeit már 1978-ban leírták.

Donald J. Kessler, a NASA tudósa a róla elnevezett forgatókönyvben felvázolta: a Föld körül keringő űrállomások és műholdak megsemmisülése kommunikációs sötétségbe borítaná az emberiséget, és ehhez elég az orbitális pályán hagyott űrszemét néhány kisebb darabjának összeütközése is, ami láncreakciót indítana el a fejünk felett és elpusztítana minden űreszközt, a kommunikációs műholdaktól a Nemzetközi Űrállomásig.

Ha bekövetkezne, az globális katasztrófát jelentene, hiszen a törmelék komoly károkat okozna azokban a szolgáltatásokban, amelyektől jelenleg mindannyiunk életmódja függ.

Egyes számítások szerint az első műhold 1957-es fellövése óta az emberiség több mint nyolcezer tonnányi hulladékot hagyott Föld körüli pályán. A becslések kb. 2350 üzemképtelen műholdról, 28 ezer darab tíz centiméternél, illetve 900 ezer darab egy centiméternél nagyobb objektumról szólnak, és utóbbiak akár egyetlen egy darabja is elég lenne ahhoz, hogy elpusztítson egy használatban lévő űreszközt, ha összeütközik vele.

Kessler mindezt véletlen baleset következményeként vázolta fel, és nyilván eszébe sem jutott, hogy valaha valaki lenne annyira elvetemült, hogy nem csak előidézne egy ütközést, hanem egyenesen nukleáris robbantást hajtana végre a Föld körüli pályán, még tovább fokozva ezzel a végzetes hatást.

Ha két irányíthatatlan űrtörmelék véletlen találkozása is kommunikációs kőkorszakot idézhet elő (és erre szándékosság nélkül is egyre nagyobb az esély), el lehet képzelni, mit művelne egy irányított atomrobbanás láncreakciója.

Illusztráció: Európai Űrügynökség

Az USA szerint beláthatatlan következményekkel járna

Amerikai tisztviselők és külső elemzők úgy vélik, egy ilyen esemény bőven okozna akkora katasztrófát, mint a Kessler-szindróma.

Összeomlanának a globális kommunikációs rendszerek és az égadta világon minden meghibásodna, a segélyszolgáltatásoktól a mobiltelefonokon át a villamos energia generátorok és vízszivattyúk szabályozásáig, magyarán: működésképtelenné válnának a létfontosságú infrastruktúráink.

Ennek oka az, hogy egy orbitális pályán bekövetkező atomrobbanás iszonyatos mennyiségű űrtörmelékkel szórná meg a fent keringő kommunikációs eszközöket.

Ha egy ilyen végzetes esemény nem lenne önmagában is elég súlyos (de igen, lenne), még hosszú évtizedekre meg is pecsételné az emberiség sorsát, hiszen csak rendkívül lassan helyrehozható károkat okozna. Nagyon hosszú ideig az esetleg megmaradó műholdakkal se lehetne kapcsolatba lépni, a megsemmisült szatelliteket pedig nehéz volna pótolni, hiszen a szétszóródott törmelék ellehetetlenítené új eszközök fellövését és pályára állítását. Teljes kommunikációs sötétség. Akár évtizedekig.

Oroszország tagad

Vlagyimir Putyin orosz elnök egy múlt heti nyilatkozatban kijelentette: ellenzi a nukleáris fegyverek űrbe történő telepítését, és hazája csak ahhoz hasonló képességeket fejleszt, amilyeneken az USA is dolgozik. Erre erősített rá a The Guardian szerint Szergej Sojgu védelmi miniszter, aki tagadta, hogy tervbe vették volna egy ilyen fegyver megalkotását.

„Nem telepítettünk az űrben nukleáris fegyvereket, vagy azok bármely elemét, hogy műholdak ellen használjuk őket, vagy hogy olyan mezőket hozzunk létre, ahol a műholdak nem tudnak hatékonyan működni”

– állítja Sojgu. A feltételezett nemzetközi fenyegetés kapcsán a politikus azt mondta: az orosz szándékokról szóló amerikai állítások célja szerinte az, hogy ráijesszenek a saját törvényhozóikra, mert ettől remélik azok támogatását újabb pénzforrások feloldására, amit Ukrajna támogatására, vagyis az Oroszország elleni küzdelemre fordítanának. A miniszter úgy véli, a Fehér Ház ilyen módon akarja rávenni Moszkvát a nukleáris fegyverzetellenőrzési tárgyalások újrakezdésére is, hiszen országa ezekből a nemzetközi szerződésekből nem sokkal a háború kezdete után kiszállt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet” - Van-e még Milák Kristófnak esélye a párizsi olimpián?
A napokban még mindig csak a 24. születésnapját ünnepelő olimpiai bajnok magyar úszó, Milák Kristóf hosszú kihagyás után újra edzésbe állt. A lapunknak nyilatkozó újdonsült vb-bronzérmes Németh Nándor szerint a következő időszakot fejben is bírnia kell.

Link másolása

A Dohában megrendezett világbajnokságon Honda Tomoru nyerte a 200 méteres pillangóúszást. Magyar szempontból nem a japán sportoló diadala, hanem az időeredménye volt az érdekes: az 1 perc 53.88 másodperces eredmény több mint három és fél másodperccel gyengébb Milák Kristóf világcsúcsánál. Ez még egy visszafogott becslés szerint is azt jelenti, hogy a magyar klasszis közepes formában is megnyerhette volna ezt a versenyszámot a vb-n.

Bosszantó? Örömteli? Ki-ki döntse el magában.

Milák először a 2018-as glasgow-i Európa-bajnokságon győzött 200 pillangón, ezt követte a 2019-es vb-, a 2021-es olimpiai és a 2022-es hazai rendezésű vb-elsőség, majd az Európa-bajnoki cím, kiemelkedő időeredményekkel. Legutóbb a 2023 márciusában rendezett felnőtt országos bajnokságon szerepelt, majd fizikai és mentális problémákra hivatkozva többek között a nyári fukuokai világbajnokságot is kihagyta.

Korábban úgy volt, hogy szeptemberig kapott pihenőt, de ezután sem tért vissza az uszodába. Végül az idei, dohai vb is kimaradt.

A közelmúltban az a hír járta, hogy „álruhában és lehetetlen időpontokban”, de úszóedzéseket végez a Duna Arénában. A Nemzeti Sportnak nyilatkozott Szabó Álmos, a paralimpiai úszóválogatott vezetőedzője, aki arról beszélt, „Milák Kristóf valóban megjelent a Duna Arénában, ahol szárazföldi és vizes edzésmunkát is végez. Nem viselt kapucnit, nem bujkál senki elől, a saját belépőkártyájával, a szokásos edzésidőben jelent meg, és abban az edzésidősávban edzett, amikor mindig is készült. Súlyfelesleg nincs rajta, de biztosan szüksége lesz azért majd még újra pár kiló izomra.”

A sportoló a múlt héten is úszott a Duna Arénában, nem is rosszul, egymás után sorozatban 29 másodperc alatt nyomta le az 50 pillangókat, kis pihenőkkel. A sportoló várhatóan ott lesz a márciusi spanyolországi edzőtáborban is.

Most, hogy Milák Kristóf ismét visszatért, sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy extra-tehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy egy nagy kihagyás után is eredményt érjen el az olimpián?

Németh Nándor egy héttel ezelőtt sporttörténeti sikert ért el azzal, hogy a világbajnokságon bronzérmet szerzett 100 gyorson. A BVSC sportolója őszintén beszélt portálunknak a Milákkal kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről.

Németh Nándor, Fotó: MTI/Kovács Tamás

„Sokan kérdezősködnek róla, de körülbelül ugyanannyit tudunk, mint az újságírók. A mi szempontunkból a váltó miatt érdekes az ő felkészülése, ugyanis nem mindegy, hogy a 4X100 méteres magyar csapat hogy áll majd fel Párizsban. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogyaz úszás egyéni sportág, mindenki maga dönt a saját életéről, ezt nem tudjuk befolyásolni. Húsz hét van az olimpiáig, ennyi idő alatt végig lehet csinálni egy felkészülést – ha nincs az ember mögött egy év kihagyás.”

„Kristóf azonban rendkívül tehetséges, ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet.”

„Ha valaki egy hosszabb pihenő után újra munkába áll, annak az eleje biztosan jó, de aztán jönnek az egyre erősebb edzések, a korai kelések, és ezt fejben is bírni kell. Reméljük a legjobbakat” – mondta Németh.

Kristóf első komoly versenye az áprilisi országos bajnokság lehet, ahol kiderülhet, hol tart a felkészülésben. Az akkori idejéből lehet majd sejteni, hogy mire lesz képes az ötkarikás játékokon.

Selmeci Attila, aki nyolc éven át, a tokiói olimpia végéig irányította Milák felkészülését, néhány hete optimistán beszélt erről a kérdésről.

„A jelenlegi helyzetet látva egyes szakemberek azt mondják, nem valószínű, hogy egy ekkora kihagyás után ez az idő elegendő lesz az eredményes olimpiai szerepléshez, legyen Kristóf bármekkora tehetség. Én a kivételek közé tartozom, tartom magam a korábbi kijelentésemhez: ha most elkezdi és a szükséges intenzitással végzi a munkát, elmegy az edzőtáborba, akkor érzésem szerint sikerülhet jól a felkészülése. Persze az újabb esetleges zavaró körülményeket, egy sérülést, betegséget, pszichés nehezítő tényező kialakulását nem lehet előre látni” – fogalmazott Selmeci a hvg-nek.

Fotó: Getty Images/Matteo Ciambelli

Milák olimpiai indulása egyébként nincs veszélyben, mert már 2022-ben teljesítette az induláshoz szükséges A-szintet

– írta a Telex.

A swimswam.com nemzetközi portál összeállításában a világ 100 legjobb úszója közül a 30. helyre tette Milákot, arra hivatkozva, hogy „2022 óta nem szerepelt jelentősebb versenyen, fizikai és lelki fáradtságra „hivatkozva”. A szaklap méltatja a magyar klasszist azért, mert korábban megdöntötte Michael Phelps világrekordját, a párizsi esélyek kapcsán viszont kiemelik, hogy az idő nem neki dolgozik, ráadásul, a regnáló világbajnok Leon Marchand párizsi hazai közönség előtt úszik majd.

Milákot a végletek embereként jellemzik: két aranyérmet is nyerhet, de az is lehet, hogy el sem indul az olimpián.

És valóban ez a nagy kérdés, hogy kitart-e a lendülete Párizsig? Felül tud emelkedni a korábbi problémáin és legyőzheti-e saját magát?

Szerdán mindenesetre találkozott az edzőjével, Virth Balázzsal, akivel hónapok óta nem dolgozott együtt, és lapértesülések szerint megállapodtak abban, hogy mostantól újra közösen készülnek. Milák továbbra sem akar nyilatkozni, pedig többen próbálták meggyőzni őt arról, hogy a legtöbbet az segíthetne rajta, ha végre mondana valamit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben mérgezni a helyi lakosokat” - Simon Gergely a Gödön levegőbe került magzatkárosító anyagról
A debreceni akkumulátorgyárban is ugyanezt az anyagot akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. A Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyezhetnék a környezetüket.

Link másolása

Ijesztő mértékben szennyezte Göd levegőjét a Samsung SDI akkugyára 2019 és 2022 között, derült ki az Átlátszó keddi cikkéből. A lap kikérte a város és a gyár 2021-es és 2022-es légszennyezettségi adatait, melyek alapján csak a szén-dioxid mennyisége 2018-hoz képest a hétszeresére nőtt, míg az elektróda-gyártás során használt mérgező szerves oldószerből, az N-metil-2-pirrolidonból (NMP) 88 tonna került a levegőbe Gödön 2019 és 2022 között.

Simon Gergely szerint hiába derültek ki ezek az elszomorító számok, eddigi tapasztatai alapján nem sok változás várható a akkugyárak működésének szabályozásában. A Greenpeace regionális vegyianyag-szakértőjét beszélgetésünk elején arra kértük, hogy néhány szóban foglalja össze, mit kell tudni a nagy mennyiségben a levegőbe és vízbe eresztett oldószerről.

– Az N-metil-2-pirrolidon, vagyis NMP a gyógyszer- és akkumulátorgyártás során is alkalmazott oldószer, ami nagy mennyiségben gőzölög és párolog ki, de szennyvízbe is kerülhet.

Ennek a magzatkárosító reprotoxikus, vagyis emberi szaporodásra káros anyagnak a használatát az Európai Unióban korlátozták.

Vagyis elvben az uniós jogszabályok alapján csak nagyon indokolt esetben szabad használni, és nyilván mindent meg kell tenni egyrészt annak érdekében, hogy minél hamarabb kiváltsák, másrészt pedig hogy senki ne kerüljön vele kapcsolatba. Ehhez képest teljesen abszurd, hogy ilyen hihetetlen nagy mennyiségben volt engedélyezve a kibocsátása. Az Átlátszó cikkéből is kiderült, hogy a 2 mg/köbméter helyett itt 150 mg/köbméter kibocsátását engedtek mostanáig.

– Miért történhetett meg, hogy az ajánlott hetvenötszöröse volt itt a korlát?

– Azt gyanítom, hogy ez teljesen szabálytalan volt. Úgy érezzük, hogy az elmúlt években a hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy kipárnázzák az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó üzemeknek az útját.

Amikor a saját dolgozóik tömegét mérgezik meg, akkor is elhanyagolható, néha csak pár tízezres bírságot kaptak,

mint például az SK Innovation komáromi gyára. Miután Gödön betemették a figyelőkutakat, a helyi civilek és lakosok mérték ki, hogy az NMP benne van a talajvízben. Nyilvánvaló, hogy nem próbálják ezeket a gyárakat szorosan fogni, és nem is tudták az elmúlt években megakadályozni, hogy szennyezések legyenek. Olyan, mintha a hatóságoknak minimális kontrollja lenne az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó hulladékfeldolgozók fölött.

– Az Átlátszó cikkéből kiderül, hogy a 88 tonna NMP nagy része, vagyis 81,4 tonna egyetlen év alatt, 2021-ben került a levegőbe. Ezt a magasra tolt korlát vagy valamilyen egyéb dolog eredményezhette?

– Lehet, hogy valamilyen ipari baleset történt, de nem tudom a pontos okát. Ezt kizárólag a Samsung és reményeim szerint a hatóságok tudhatják. Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben terhelni és mérgezni a helyi lakosokat.

– A lap cikke a 2019 és 2022 közötti adatokra vonatkozott, vagyis azok a magzatok, akikkel akkoriban várandósak volt az anyukák, ma már akár 5 évesek is lehetnek. Van arra vonatkozóan bármilyen adat, hogy a környékbeli újszülöttek esetében ebben az időszakban megugrottak a különböző egészségkárosodások?

– Sok esetben ezeknek a szennyeződéseknek hosszú távú, akár csak évek múlva jelentkező hatása van. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy mindig ennyire rövid távú, direkt összefüggés jelentkezik.

– A helybélieknek mennyire kell megijednie attól, hogy ez a mérgező szerves oldószer a levegőbe került?

– Én semmiképp nem örülnék helyiként, hogy évekig ilyen anyagokkal voltam terhelve ekkora mennyiségben. Egyébként a Greenpeace pont a folyamatos bejelentések miatt egy évvel később volt is ott mérni, de mi már sokkal alacsonyabb koncentrációt tapasztaltunk.

Gondolom, a bejelentések és büntetések hatására elkezdték szigorúbban venni.

Azóta már csak az említett 2 mg/köbméter határértéket engedik nekik is. De hallottam olyan információt, hogy más üzemekben még mindig a 150 mg/köbmétert engedélyezik.

– Nem először van gond az NMP-vel. Van valamilyen megoldás arra, hogy valamivel helyettesítsék ezt az anyagot?

– Hát hogyne. Tele van a szakirodalom azzal, hogy mivel lehetne ezt az unió által is korlátozott anyagot helyettesíteni, ami nyilván több pénzbe kerül. De az semmiképp nem lehet megoldás, hogy nem helyettesítik, és arról sem gondoskodnak, hogy lakosok ne találkozzanak ezzel az anyaggal. Tudomásom szerint Németországban a hasonló gyárakban 1 mg/köbméter vagy még ezalatti a kibocsátási határérték, semmiképp sem a gödi 150 mg/köbméter.

– Hogyan tudják megóvni az egészségüket a gödiek ebben a helyzetben, ha van rá egyáltalán bármilyen lehetőségük?

– Nehéz erre bármit mondani. Folyamatos bűzre panaszkodnak, kiderült, hogy a határérték feletti a zajszennyezés, majd az, hogy bekerült a vízbe az NMP.

Úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyeznék a környezetüket. Rá kellene kényszeríteni valahogy a magyar hatóságokat, hogy tartassák be a szabályokat.

Azt gondolom, hogy ezen felül Gödön mind a vízre, mind pedig a levegőre minél hamarabb egy nagyon szigorú monitoring-rendszerre lenne szükség, ami folyamatosan vizsgálja, hogy nincsenek-e terhelve ilyen mérgekkel a helyiek.

– A közeljövőben még több akkumulátorgyár épülhet Magyarországon. Ami Gödön ezzel a mérgező anyaggal történt, az egyedi eset és specifikusan csak erre a gyárra és az üzem termékeire vonatkozik?

– Nem.

Debrecenben is ugyanezt akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. Sóskúton van egy NMP-feldolgozó, a bátonyterenyei és szigetszentmiklósi akkumulátor-hulladékfeldolgozóból is ugyanez az anyag juthat ki a környezetbe,

vagy okozhat ott problémát információink szerint.

– Tapasztalatai szerint milyen következményei lehetnek annak, hogy az újságcikk kapcsán kipattant ez az ügy?

– Nem sok minden. Számtalan botrány volt az akkumulátorgyárak körül, érdemi változás nélkül. Annyi történt, hogy az egyre újabb üzemek engedélyezésénél a lakosság elkezdett izgulni ezeknek az adatoknak a fényében.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Heti Betevő: Mi mindenkinek adunk enni, legyen akár nyugdíjas néni, fizikus, vagy börtönviselt
A Heti Betevő 10 éve tart ételosztásokat minden vasárnap, nemrég az Év Fővárosi Civil Szervezetének választották őket. Mindannyian önkéntesen dolgoznak, és hisznek benne, hogy akár egy tál étel is segíthet valakinek talpra állni.

Link másolása

„Június másodika óta vagyok hajléktalan. Meghalt a férjem, az első házasságából született gyerekei örökölték a lakást, én haszonélvező voltam. De jelzálogkölcsönt vettek fel rá, amit nem fizettek, így jött a végrehajtó, és egy szatyorral az utcára kerültem. Azóta egy hajléktalanszállón élek, a jelenlegi árak mellett albérletet biztosan nem tudnék fizetni.”

Zsuzsát a Heti Betevő hagyományos vasárnapi ételosztásán, a sorban állók között szólítjuk meg. Hangjában nyoma sincs önsajnálatnak, szemlátomást teljesen megbékélt a sorsával. Elárulja azt is, hogy jelenleg az Első kézből a hajléktalanságról nevű szervezetnél önkénteskedik, korábban pedig pszichiátriai szakápolóként dolgozott.

„Rengeteg hajléktalan betegünk volt, soha nem gondoltam, hogy egyszer én is azzá válok. Voltak előítéleteim, de most már nincsenek. Nem vagyok elkeseredve, múlt lezárva, próbálom ebből az új életből is a legtöbbet kihozni” – mondja optimistán.

A magas, rasztahajú Árpi néhány méterrel arrébb épp átvette a saját csomagját. Ő is abszolút pozitív szemléletű, bízik benne, hogy hamarosan rendeződhet a helyzete. Több mint 10 éven át ingázott különböző munkásszállók között, majd végül egy hajléktalanszállón kötött ki. Az utcán csak egyszer, nagyjából egy hétig élt, szóval inkább technikailag számít hajléktalannak – teszi hozzá.

„Persze ha nem támogattak volna az ismerőseim, valószínűleg már 10 éve az lennék.” Nagyon sokáig nem volt munkája, végül 3 éve a Menhely Alapítványnál sikerült elhelyezkednie, a Kürt utcai irodában dolgozik adminisztrátorként.

„Minden héten ide járok, mivel a hónap végén általában már nincs pénzem, az elején pedig spórolni szeretnék. Az étel kiváló, csak jókat tudok mondani róla.”

Zsuzsa és Árpi is az úgynevezett Albérlők házába szeretnének bejutni. Ez egy kifejezetten olcsó lakhatási lehetőség, rezsivel együtt mindössze 36 ezer forintot kell fizetni havonta egy saját szobáért (miután egyben letettek egy nagyobb összeget foglalóként). Ha elfogadják a pályázatukat, háromszor-négyszer akkora életterük lesz, mint jelenleg.

Zsuzsa

Árpi

Spontán gerillaakcióból hivatalos egyesület

A Heti Betevő ötlete a Kisüzemben született éppen 10 évvel ezelőtt, akkor még név nélkül. A hely két szakácsa gondolta úgy, hogy mivel egy korsó sör árából meg tudnak főzni egy adag ételt, szeretnének olyan embereknek segíteni, akik ezt egyébként nem engedhetnék meg maguknak.

„A környező utcákban sok szociális bérlakás található, amelyek lakóit enyhén szólva nem veti fel a pénz, ez növelte a személyes érintettséget. Az első alkalom árát még a két szakács és a törzsvendégek dobták össze, előtte végigjárták a környéket és szóltak azoknak, akik például az utcai szellőzőknél melegedtek, valamint értesítették a hajléktalanszállókat is”

– meséli Holczer-Nagy Emese, aki a kezdetektől részt vesz a projektben, jelenleg az éttermekkel való kapcsolattartásért és a kommunikációért felel.

Az időpont azért lett vasárnap, mert a szociális ellátórendszerben a hétvégék jelentik a legkritikusabb pontot: míg hétköznap több népkonyha is üzemel városszerte, ilyenkor szinte sehol nem osztanak ételt. Szóval tulajdonképpen „piaci rést” töltöttek be a választásukkal.

Kezdetben csak a hajléktalanokat célozták, idővel viszont egyre bővült a kör. „Nyilvánvalóan nem ellenőrizhetjük, ki milyen jogcímen áll be a sorba, de nem is szeretnénk. Ha valaki rászorulónak érzi magát, mi soha nem vonjuk kérdőre” – fogalmaz Emese.

Az évek során nagyon vegyes vendégkör alakult ki: a fedél nélkül élők mellett sokgyermekes családok és elsőre kimondottan jólszituáltnak tűnő fiatalok is feltűntek a vasárnapi ételosztásokon.

Az elején egyáltalán nem volt engedélyük, gerillaakcióként kivitelezték az egészet: egyszerűen kivitték az ételt a Kisüzemmel szemközti Klauzál térre, kiosztották, majd hazamentek. Persze a szigorú élelmiszerbiztonsági szabályok miatt ez hosszú távon fenntarthatatlan volt, ezért egyesületté alakultak. Ekkor választották a Heti Betevő nevet is.

Holczer-Nagy Emese

Tóth Gergely és Lánczi Éva társelnökök

Előkészítő munka a Kisüzemben (maga a főzés most nem itt zajlott)

Még a Covid idején sem tartottak szünetet, bár a szokásos formában nem oszthattak ételt, de megoldották. A VII. kerületben már bőven túl vannak az 500. osztáson, emellett működik helyi szervezetük a VIII. kerületben (itt kimondottan családoknak osztanak), valamint Székesfehérváron, Pécsen és Makón.

„Az elejétől fogva alapelvünk, hogy minőségi ételeket készítünk, hiszen önmagában az, hogy valaki szegény, nem ad okot arra, hogy könyörületből csak úgy odalökjenek valamit elé. Mi mindenkinek megadjuk a méltóságot.”

Ottjártunkkor épp lencsegulyás volt a menü a Babka jóvoltából, de az 5-6 hetenkénti rotációban rendszeresen sorra kerül a Kisüzem, a Kőleves, a Két Szerecsen Bisztró és a Pad Thai (ők csak a Heti Betevő kedvéért hentestokányt készítenek), valamint több szálloda, például a Marriott és a Hilton is.

Cserébe csak az alapanyagok árát kérik el, amit adományokból térít az egyesület. Az erre a célra szolgáló gyűjtődobozok sokaknak ismerősek lehetnek a pesti éjszakából, de Emese szerint ma már inkább szimbolikus szerepük van: megtartják őket, hiszen valaha innen indultak, a támogatások nagy része ugyanakkor átutalással érkezik. Sok rendszeres adományozójuk van, valamint 1%-os felajánlásokra is jogosultak.

Év végén rendszeresen megrendezik a Művészek a Heti Betevőért nevű aukciót is, melynek során az alkotók által felajánlott festményeket és egyéb műtárgyakat árverezik el. Ebből mindig több millió forint folyik be, amit teljes egészében az ételosztások költségeire fordítanak.

Van is bőven mire költeni: egy 300 adagos ebéd alapanyagára alsó hangon 200 ezer forint, a dobozokkal kukászsákokkal, gumikesztyűkkel, teával, cukorral pedig akár 300 ezer forintra is felmehet – és ez csak a VII. kerületi osztás.

Minden sorban álló egy külön történet

Egy alkalommal 300-350 adag ételt készítenek, de olyan nincs, hogy valaki éhesen megy haza: ha meleg étel már nem jutna neki, vészforgatókönyvként szendvicset kap. Ahogy az egyesület egyik társelnöke, Tóth Gergely fogalmaz, ők mindenkinek adnak enni, legyen akár nyugdíjas néni, fizikus, vagy börtönviselt.

Az egyik legizgalmasabb dolognak a sorban állók élettörténeteinek megismerését tartja: amíg a Klauzál tér volt a bázisuk, szinte mindenkivel váltani tudtak legalább néhány mondatot, hiszen a többség ott is ette meg az ételt.

„Egészen durva történetek vannak: vegyük például azt, hogy nevelőintézetből jöttél, 12 éves korodtól mászkálsz az utcán, apró bűntények miatt (kapuban alvás, köztéri alkoholfogyasztás, stb.) egyre több lesz a rovásodon, aztán bekerülsz a rendszerbe, és onnantól ki-be mászkálsz a sittről” – említ egy tipikus sorsot Tóth Gergely.

Szerinte ez egy óriási, rendszerszintű probléma, amiben az ő szerepük annyi, hogy legalább heti egyszer meleg ételhez jussanak azok is, akik teljesen a perifériára szorultak – mindegy, hogy önhibájukból, vagy attól függetlenül.

„Az álmom, hogy előbb-utóbb mindenkit el tudjunk kapni, aki megbillen, még mielőtt végzetesen elesne.”

Szerencsére akadnak pozitív példák is. Egy család tagjai például szinte szégyenkezve álltak be a sorba, miután a szülők elvesztették a munkájukat. Néhány alkalom után viszont már arról számoltak be, hogy újra van keresetük, ezért köszönetet mondtak az addig kapott segítségért, és többet nem is jöttek. Volt olyan vendégük is, aki összegyűjtötte a pénzt egy robogóra, és azóta futárkodással keresi a kenyerét.

Sokakkal a hétköznapokon is tartják a kapcsolatot: előfordult, hogy valakinek laptopot szereztek a munkájához, vagy épp a számláit segítettek rendezni. Ezt nem is feltétlenül, mint egyesület, hanem egyszerűen csak magánemberként.

Az Év Fővárosi Civil Szervezete díjhoz járó szimbolikus kulcs

Egyik önkéntesük a Romaversitas Alapítványnál dolgozik, neki azt sikerült elérnie, hogy egy rendszeresen sorban álló fiatal lány jobb iskolába kerüljön.

„Sok mindenre inspirál bennünket ez a munka: valaki zoknit vásárol, majd szétosztja a sorban állók között, gyűjtöttünk már cipőket, egy önkéntesünk pedig kötögető szakkört szervezett, ahol a résztvevők sapkákat készítettek, majd ezeket szintén szétosztották” – meséli Holczer-Nagy Emese.

Arra is jól bevált taktikájuk van, hogyan csökkentsék a sorba a szüleikkel együtt beálló gyerekek szégyenérzetét: megkérik őket, hogy segítsenek az önkénteseknek például teát tölteni, ezzel feladatot adva nekik.

„Hiszünk benne, hogy a szegénység nem szégyellni való dolog”

A Heti Betevő stábja ősszel találta ki, hogy neveznek az Év Fővárosi Civil Szervezete díjra. Ez egy több körös megmérettetés volt, a legjobb 10 közül végül internetes szavazással végeztek az élen, megelőzve például a Magyar Hospice Alapítványt és az Oltalom Karitatív Egyesületet.

„Bármelyik szervezet megérdemelte volna a győzelmet, hiszen kivétel nélkül jól látható és fontos munkát végeznek” – mondja Lánczi Éva társelnök, hozzátéve: emiatt nem is számítottak rá, hogy végül ők kerülnek ki győztesként.

Most egy évig használhatják a Főváros Civil Szervezete elnevezést, ami biztosan hozzátesz majd az ismertségükhöz, emellett kaptak egy szimbolikus kulcsot is a városhoz, valamint 1 millió forintot. Utóbbit egy az egyben beforgatják a tevékenységükbe, ezzel további 2-3 ételosztásuk költségei lesznek biztosítva.

És hogy mit hoz a jövő? Mivel a Klauzál teret néhány hete felújítás miatt lezárták, kényszerhelyzet alakult ki. Ideiglenesen a Csányi utca egyik foghíjtelkén kaptak helyet, de azóta innen is tovább kellett állniuk. Az önkormányzattal folytatott több hónapos egyeztetés után február 18-tól az Akácfa utca 61-es szám alatti Akácos Udvarban folytatják, reményeik szerint ez a helyszín tartósabb lehet.

Holczer-Nagy Emese szerint gyakran felmerül, miért nem költöznek kijjebb Belső-Erzsébetvárosból, de szeretnének láthatóak maradni, mivel hisznek benne, hogy a szegénység nem szégyellni való dolog.

„Nem akarjuk azzal megalázni a vendégeinket, hogy egy rozsdaövezetben, vagy mondjuk egy erdő szélén adjuk át nekik suttyomban az ételt. Ezzel egyben példát is mutatunk mindenkinek: segíteni jó dolog, nyugodtan vágj bele te is a saját lakókörnyezetedben!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk