hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Tíz napig volt lélegeztetőgépen a koronavírus miatt, ez teljesen átalakította a gondolkodását

Eleinte szkeptikus volt a vírussal szemben a 45 éves, egészséges férfi, őt is megdöbbentette, hogy így leterítette a fertőzés. Most már teljesen más a hozzáállása.

Link másolása

hirdetés

Újjászületése napját ünnepli egy koronavírus-fertőzésen átesett férfi azon a napon, amikor 10 nap után levették a lélegeztetőgépről.

Lőrincz Róbert március közepén fertőzödött meg, napok alatt annyit romlott az állapota, hogy párja végül mentőt hívott hozzá. Elmondása szerint

olyan rossz állapotban volt, hogy nem tudta megtartani a fejét, szürke volt és nehezen vette a levegőt.

A mentőben nagyon megijedt, az ezután következő dolgokra viszont már nem emlékszik.

Az egri Markhot Ferenc kórház intenzív osztályára került, azonnal lélegeztetőgépre kapcsolták. Tíz nap múlva, hajnalban tért magához.

"Elég megdöbbentő volt. Láttam, hogy más betegek is fekszenek mellettem, gépek között vagyok én is - az elég rossz érzés volt. Rossz volt nézni a többi beteget is, hogy kinél hogy változik a gép kijelzője. Láttam olyat, aki elég közel került a halálhoz, és újraélesztést is láttam"

- mesélte az RTL Híradónak.

hirdetés

Bevallotta, hogy korábban ő is szkeptikus volt a vírussal kapcsolatban. Bár tisztában volt vele, hogy létezik, de a környezetében nem találkozott vele. Most már belátja, hogy elbízta magát, a betegség és a kórházban töltött 22 nap viszont átértékelt benne mindent.

"Én úgy gondoltam, hogy egy életerős ember vagyok 45 évesen, nem voltam beteg körülbelül 10 éve, de egy ilyen apró vírus gyakorlatilag leterített".

Róbert két hete mehetett haza a kórházból, de még mindig nincs jól. Összesen tizennégy kilót fogyott a betegség miatt. Elmondása szerint a felépülése két-hat hónapig is tarthat.

VIDEÓ: Az RTL Híradó riportja



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„A mai napig furcsa, hogy kinyitom a szekrényt, és van minden” – Németországban kezdett új életet egy ápolónő, aki otthagyta a magyar egészségügyet

Csilla nem írta alá márciusban az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződést. Most Németországban dolgozik egy koraszülött-intenzíven. Elmesélte a tapasztalatait.

Link másolása

hirdetés

Március elsejével több egészségügyi dolgozó is távozott a munkahelyéről, ugyanis nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket. Lapunknak akkor többen is elmondták, miért döntöttek így. Volt, aki évtizedeket húzott le az egészségügyben, mielőtt az új szerződés miatt búcsút mondott a hivatásának.

Csilla diplomás ápolónő, egy koraszülött-intenzív osztályon dolgozott. Több mint 23 év után hagyta ott a magyar egészségügyet. Márciusban a Szeretlek Magyarországnak ő is elmondta, miért döntött így.

Most, több mint két hónap elteltével megkerestük, hogy megtudjuk, mi történt vele az elmúlt időszakban, hol tudott elhelyezkedni, megbánta-e a döntését, és milyen tervei vannak a jövőre nézve.

Csilla végül Németországban kezdett új életet, nem hagyta ott a pályáját, továbbra is ápolónőként dolgozik egy koraszülött-intenzíven. Azonban a váltás nem volt egyszerű számára. Egyrészt, mert több mint 23 évet dolgozott a magyar egészségügyben, ami mentálisan nagyon megviselte, másrészt azért, mert a családja nélkül, kevés nyelvtudással indult el szerencsét próbálni Németországba.

hirdetés

- Hogyan élted meg azt az időszakot, amikor nem írtad alá a szerződést? Milyenek voltak a napjaid utána?

Nagyon összezuhantam, poszttraumás stresszben szenvedtem.

Képtelen voltam például rendet csinálni, egy hónapig arra vágytam, hogy nézhessem a plafont és ne legyen körülöttem senki. Egyáltalán nem vágytam interakcióra, ebbe a családom is beletartozott.

De közben már el kellett kezdeni frissíteni a nyelvtudásomat, hogy ki tudjak menni majd dolgozni.

Egy bő hónap volt az, amikor kicsúszott egy kicsit a talpam alól a talaj, nem kóros mértékben, de éreztem, hogy nagyon fáradt és negatív vagyok.

Ebből a szempontból jó, hogy nem azonnal mentem egy másik munkahelyre, mert az felőrölt volna.

- Hogyan kerültél Németországba?

Egy német közvetítőcégen keresztül mentem ki dolgozni. Ők segítettek a lakhatásban és a nyelvtanulásban is. Nekem még csak alapfokú nyelvvizsga kellett a diplomához, így most heti több alkalommal is járok nyelvórákra a munka mellett.

- Ugyanúgy koraszülött osztályon dolgozol, mint itthon. Milyenek most a napjaid, mennyiben más az ottani élet, a munka, mint Magyarországon?

Minden szempontból más, mint otthon. Németországban is sok a munka, és itt is vannak elvárások, de teljesen máshogy állnak az emberhez, figyelmesebbek. Például az első időszakban egy kicsit messzebb laktam a kórháztól, körülbelül egy másfél órára, így nekem nem kellett hatra járnom dolgozni, csak kilencre. De szó nélkül átírják a beosztást, ha éppen nyelvórám van, vagy amikor költözni kellett.

Otthon attól is rettegett az ember, hogy csak le ne betegedjen, mert nem tudnak behívni helyette mást. Itt ilyen nincs, megoldják.

Egy nagyon jól szervezett, precíz rendszerben dolgoznak, nem láttam még eddig fejetlenséget. A másik, hogy

Magyarországon iszonyatos terhet ró az ápolókra a “nincs”. Itt a mai napig furcsa, hogy kinyitom a szekrényt, és van minden.

Rajtam mindig röhögnek a kollégáim, amikor leesik a kezemből valami, és megkérdezem, hogy kidobhatom-e. Itt az a válasz, hogy persze. Otthon ezzel szemben mindent vittünk sterilizálni, azt is, ami egyébként egyszer használatos. Az intenzíveken például nagyon jók a nagy eszközök, mint a lélegeztetőgépek, az ágyak. Amikor bemész, azt látod, hogy modern. De sokszor hiányoznak az apró dolgok: a pelenka, a rögzítések, az EKG-hoz a tappancsok. Ez a legnagyobb különbség, hogy Németországban ezek mind ott vannak.

- Anyagi szempontból mennyivel jártál jobban vagy rosszabbul a döntéseddel?

Magyarországon diplomás ápolóként, 23 év munkaviszonnyal, túlórákkal együtt, úgy, hogy csak éjszakai műszakokban dolgoztam, 420 ezer forintot vittem haza.

Ugyanakkor éjszaka dolgoztam, nappal maradt pár órám aludni, hogy el tudjam látni a családomat is. Ez nem élet: az ember éveken keresztül csinálja ezt, ráadásul egy intenzív osztályon.

Németországban segédápolóként vettek fel, ugyanis nincs meg a B2-es nyelvvizsgám. Három műszakban dolgozom és nyolcórásak a műszakok. Összességében körülbelül 2000 euróra (kb. 700 ezer forint) jön ki a fizetésem most nettóban, a két gyermekem után kapott családi pótlékkal együtt.

- Egyelőre egyedül mentél ki Németországba, a családod itthon maradt. Két gyermeked van. Hogy bírod nélkülük?

Rettenetesen nehéz, hiszen most egy időre kettészakadt a család. Viszont, amikor még otthon dolgoztam, nagyon kimerült és stresszes voltam, az sem volt jó.

Mindig azt mondom, hogy egy nővér nemcsak a kezeivel, hanem az érzelmeivel is dolgozik. Én mindent odaadtam a munkahelyemen, mire hazaértem, a gyerekeimnek nem maradt a szívemből. Igaz, hogy csak online, de most többet beszélgetek velük, mint korábban, mert több időm van rá.

- Milyen terveitek vannak a jövőre nézve, ők is kimennek utánad?

Igen, már dolgozunk azon, hogy mielőbb ki tudjanak jönni ők is. Az a célunk, hogy teljesen kiköltözzünk. Most viszont még nem keresek annyit, hogy egy fizetésből meg tudjunk élni itt, a párom pedig még nem tud annyira németül, hogy munkába tudjon állni. Ha meglesz a nyelvvizsgám, akkor kapok olyan fizetést, amiből már biztosítva lesz a megélhetésünk. Most az a terv, hogy bérelni fogunk egy házat. Annyiban nehezebb a mi helyzetünk, hogy van egy kutyatenyészetünk, így nem egyszerű bérelni, vásárolni pedig nem tudunk. De van több opciónk is: az is lehet, hogy Ausztriában telepedünk le, közel a határhoz, én pedig átjárok majd dolgozni. Ez még kiderül. Mindenesetre szeretnénk mielőbb megoldani, hogy újra együtt lehessen a család, mert ez a része a legnehezebb jelenleg.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Férje halála után tudta meg egy magyar nő, hogy a rendszer szerint soha nem voltak házasok

„Az esetem egyáltalán nem egyedi! Sőt! Nagyon sok, nagyon durva hiba került felszínre a rengeteg haláleset miatt. A nyilvántartó rendszer egyszerűen szar” – írja.
Illusztráció: PxHere - szmo.hu
2021. június 14.


Link másolása

hirdetés

Megdöbbentő dologról számolt be egy magyar nő a Facebookon: csak férje közelmúltbeli halála után tudta meg, hogy valójában a hivatalos nyilvántartó rendszer szerint soha nem voltak házasok.

Írását kérésére név nélkül tesszük közzé:

"Rendszer horror

Igyekszem csak a tényekre szorítkozni.

Április 20-án infarktusban meghalt a férjem. Május 6-án átvettük a hamvait egy halotti anyakönyvi kivonattal, amelyet – mivel Kisorosziban halt meg – a területileg illetékes hivatal állított ki, és amelyben tévesen az szerepelt, hogy elvált.

hirdetés
Lobogtathattuk a területileg illetékesnek a házassági anyakönyvit, az csak azt szajkózta, hogy elvált, ez van, a teendőkben helyettem eljáró ügyvédbarátunkat rövid úton lepattintotta. Gondoltuk, megy minden a maga bürokratikus útját, majd valahol kiderül a tévedés.

Eltelt 30 nap, semmi jelzés. Mivel halotti anyakönyvi kivonat nélkül SEMMIT nem tudok elintézni, 30 nap elteltével egy másik Pest környéki település önkormányzatán dolgozó jogász barátom bement az ottani anyakönyvezetőhöz, és szétnéztek a rendszerben, ahol a következő anomáliákat találták:

- a férjem valóban elváltként szerepel, ugyanis egyetemista korában fél évig nős volt, de évekkel a mi házasságkötésünk előtt elvált,

- a mi Bp. VII. kerületben megejtett házasságkötésünk a rendszer szerint SOHA nem történt meg (nem, akkor sem, ha van házassági anyakönyvink),

- én ellenben a kilencvenes években férjhez mentem (egy olyan időpontban, amikor már régen házas voltam), de azt már nem tudta megmondani a rendszer, hogy szerinte kihez.

(Megjegyzem, ezeket az anomáliákat egy hónappal korábban a területileg illetékes anyakönyves is megmondhatta volna, ha végigmegy a házassági akv-ben található adatokon és időpontokon, és akkor egy hónappal korábban tudjuk, hogy mi a gebasz, kellett volna hozzá még két és fél perc meló meg némi emberség.)

Megzuhantam agyilag, mi tagadás.

Egy barátnőm, aki mit tesz isten, egy budapesti önkormányzatnál jogász, a történet hallatán felkereste az ottani anyakönyvvezetőt, ők is ugyanezt találták a rendszerben. Ekkor az a budapesti irodavezető kapcsolatba lépett a VII. kerületi illetéssel, így hamarosan megkaptam az értesítést, hogy a téves adatok tisztázására megkérték a Belügyminisztérium Személy Nyilvántartó Osztályát.

Mivel időközben lájtos paranoiám lett, most napi 24 órában rettegek, hogy azt is azok mutyizták össze, mint a 2014-ben összerakott elektronikus anyakönyvi nyilvántartót.

Ezúton is köszönöm a barátaim, a Pest környéki település és a budapesti kerület anyakönyvesének segítségét.

Amiért mindezt megírtam: az utóbbi irodavezető azt is elmondta, hogy

az esetem egyáltalán nem egyedi! Sőt! Nagyon sok nagyon durva hiba került felszínre a rengeteg haláleset miatt. A nyilvántartó rendszer egyszerűen szar.

Hogy mennyire?

Ha már ott volt a gépnél, a háromgyermekes barátnőm megnézte, mit mond őróla a rendszer.

A rendszer pedig azt mondta, hogy neki csak két gyereke van, az, amelyik 2014 előtt született, a rendszer szerint NEM LÉTEZIK!

Szóval mindenki, lehetőleg még az elhalálozása előtt nézzen már utána, van-e gyereke és hány, van-e férje/felesége, és ha van, akkor kicsoda…

Két kérdésem van:

1. Mi van, ha valahol a nagy magyar rónán Juli néni értesül arról, hogy Jani bácsi, akivel ötven évet élt, nem is volt a férje, és nincs egy csomó jogász ismerőse, akihez fordulhat? Akkor mi van? Elmagyarázza neki valaki az önkormányzatnál, hogy hát de ez van a gépben, meg hát ilyen időket élünk?

2. És ha igaz (márpedig igaz), hogy ennyi baj van ezzel a 2014-ben felállított nyilvántartóval, akkor MIÉRT NINCS MÉG EBBŐL ORSZÁGOS BOTRÁNY?!"

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Alföldi: A szexuális irányultság összemosása a pedofíliával a legaljasabb módszer, amit egy hatalom használhat

Szerinte a választások közeledtével muszáj találni újabb csoportokat, akiket utálni lehet, hogy elvonja a figyelmünket minden másról.

Link másolása

hirdetés

"Ez a törvény pont azt fogja elérni, hogy még több felnőtt, 60 éves honfitársunk kényszerüljön hazugságban leélni az egész életét, és menekülni önmaga elöl egy csatornán lecsúszva" – írta Alföldi Róbert Szájer József botrányára utalva annak kapcsán, hogy egy törvényjavaslat keretében megtiltanák a melegség vagy a transzneműség megjelenítését a tizennyolc éven aluliaknak szóló tartalmakban.

A törvényjavaslat a szexuális felvilágosításból kizárná a civilek egy részét, ilyen előadásokat csak nyilvántartásba vett szervezetek és előadók tarthatnának az iskolákban.

Közelednek a választások, muszáj találni újabb csoportokat, hogy legyen kit kipécézni, lehessen kiket utálni, és ez lehetőség szerint elvonja a figyelmünket minden másról

– írta Alföldi a Facebook-bejegyzésében.

"A szexuális irányultság és a nemi identitás összemosása a pedofíliával pedig a legaljasabb módszer, amit egy hatalom használhat" – tette hozzá.

Arról is írt, hogy épp egy olyan darabot próbál Budaörsön, ami arról szól, milyen fontos lenne, hogy minél több középiskolás lássa, hogy "lehessen beszélgetni, feltehessék kérdéseiket, merjenek kérdezni, hogy tájékozottak legyenek, hogy boldogok legyenek, és mondjuk ne legyenek öngyilkosok, ha rájönnek, hogy pl. a saját nemükhöz vonzódnak."

"Ez a törvény büntetné, büntetni fogja, ha egy osztályfőnök elhozza erre az előadásra a diákjait" – jegyezte meg.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Viszonylag derűvel éltem az életem, és a Covid megtört” - megrázó beszámoló egy Covid-osztályon dolgozó orvostól

Dr. Németh Zsófia több mint egy éve dolgozik Covid-osztályon. Most őszintén beszélt a saját érzéseiről, állapotáról is. A doktornő is megkapta az Év Covid dolgozója elismerést.

Link másolása

hirdetés

"2020 márciusa mindenki életét megváltoztatta, talán örökre. Szeretném elmesélni, hogy az enyémet hogyan. Több mint egy éve – elhagyva eredeti osztályomat – egy koronavírus-osztályon dolgozom, több mint nyolc hónapja vezetem azt. Magyarországon kevés szó esett arról, hogyan működnek a Covid-osztályok, miben más az élet ezeken, mint a “tiszta” osztályokon. Még orvosi berkekben is majdnem csak azok tudják, hogy ez a különbség nem csak a szkafanderről szól, akik dolgoztak valaha Covid-osztályon. A koronavírus okozta sokszínű, új betegséget az életből és nem tankönyvekből kellett megtanulnunk. Azok a fogódzkodók, amik a 25 éves belgyógyászati munka során vezettek, most nem voltak használhatóak, újakat kellett keresni.

Különösen a pandémia harmadik hulláma viselte meg Magyarországon az egészségügyi dolgozókat testileg és lelkileg is – és erről is kevés szó esett a hivatalos tájékoztatásban.

A nemzetközi szakirodalomban azonban gombamód szaporodnak a cikkek az ellátók mentális állapotáról, a kialakult poszttraumás stressz betegségéről. Magam is eddig ismeretlen érzéseket éltem meg… az emberi kapcsolataim is alapvetően alakultak át" - írja dr. Németh Zsófia az online előadásának felvezetőjeként a MÁSvilág Klub oldalán.

Az orvos beszélt a koronavírus-járvány első hullámáról is. Ekkor még komoly biztonsági intézkedések voltak, aminek pozitív eredménye volt a kevés megbetegedés. Ugyanakkor a nyárra egy hamis biztonságérzet alakult ki az emberekben. Azt hitték, hogy könnyen megúszható a járvány. Ezért volt sokkal több a beteg és a halálos áldozat a következő hullámban.

A legnagyobb gondot az okozta, hogy a még lecsengőben lévő másodikra jött rá a harmadik hullám, váratlanul. Eközben megváltozott az emberek viszonya az egészségügyhöz is. Míg az elején erős volt a szolidaritás, később elveszett a türelem feléjük.

hirdetés
A doktornő elárulta, hogy őket is megviselte a helyzet. Ők is mélypontra kerültek: addig "viszonylag derűvel éltem az életem, és a Covid megtört"

- vallotta be.

Szörnyű volt megélnie például, hogy megvizsgált egy pácienst, azt hitte, nem nagy a baj, majd nemsokkal később meghalt. Az ilyen esetek kikezdték, úgy érezte, hogy értéktelenné vált. Volt, hogy az autójába ülve nem tudott hazaindulni, csak sírt. Közepesen súlyos depresszióba került, mert úgy érezte, hogy amiket átél, olyat még soha nem élt meg korábban. Az állapotán végül az antidepresszánsok és a pszichoterápia segített.

Bár úgy tűnik, hogy a harmadik hullám is lecseng, most más érzésekkel kell megküzdeniük. A covid-osztályon dolgozókat most a "mit kezdjek magammal" kérdések nyomasztják. Eközben egyre több szakember jelzi, hogy megszaporodtak a posztcovid-tünetes betegek.

VIDEÓ: Az Év Covid dolgozója I. (sorozat): dr. Németh Zsófia

Forrás: Telex.hu

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: