SZEMPONT
A Rovatból

Tálas Péter: A világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény

A szakértő szerint Trump gázai terve rossz üzenet a szövetségeseinek és a Trump szavazóknak is. Az ötlet rombolóan drasztikus, ami annyira elrugaszkodott a realitásoktól, hogy sokan nem is értették meg, mit akar.


Hatalmas visszhangot váltott ki világszerte Donald Trump gázai terve, miszerint kitelepítenék onnan az összes palesztint, és a területet átvenné az Egyesült Államok, hogy "közel-keleti riviérát" alakítsanak ki rajta. Az elnök kijelentései láthatóan legközelebbi munkatársait is meglepték, és másnap a Fehér Ház szóvivője már azt magyarázta, hogy "az elnök nem kötelezte el magát", hogy amerikai csapatokat küld Gázába és nem költenek az újjáépítésre amerikai adófizetői pénzeket. Netanjahu támogatja az ötletet, a palesztin Hamasz azonban közölte, ez "a káosz receptje", amibe sohasem menne bele, mert ez azt jelentené, hogy elűzik a népüket a földjükről. Tiltakoztak az arab államok is, például Amerika legszorosabb közel-keleti szövetségese, Szaúd Arábia, de azonnal nemtetszését fejezte ki Egyiptom és Jordánia is, amelyeknek Trump szerint be kellene fogadniuk a Gázában élő 2,3 millió palesztint. Szakértők szerint Trump terve sértené a nemzetközi jogot, és gyakorlatilag etnikai tisztogatást jelentene. Mások azt mondják, ahhoz, hogy mindez megvalósuljon több tízezer amerikai katonát kellene odaküldeni, ami elég valószínűtlen egy olyan amerikai elnöktől, aki korábban a befelé fordulást hirdette.

Ugyanakkor Trump ötlete felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy valamit kezdeni kell a romhalmazzá vált területtel, ami tele van fel nem robbant bombákkal, mert nem élhetnek ilyen körülmények között emberek milliói. A hazatért palesztinok már most is arra panaszkodnak, hogy a szétrombolt házak között kilométereket kell gyalogolniuk vízért, és a teljesen infrastruktúra nélkül maradt részeken még a segélyszervezetek műküdése is lehetetlen. Tálas Pétert, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs Intézetének tudományos főmunkatársát kérdeztük arról, mi lehet Trump célja ezzel a felvetéssel, és hogyan befolyásolhatja a helyzetet a Közel-Keleten.

– Mennyire szokatlan, hogy egy nagyhatalom bejelenti, hogy egy területet átvesz béketeremtési célzattal?

– Most hirtelen a mandátumterületek jutnak eszembe, amikor az első világháború után Németország gyarmatainak és a Török Birodalomtól elvett arab területeknek a kormányzását a Népszövetségen keresztül a korabeli győztes nagyhatalmak kapták, illetve szerezték meg. 1945 után is voltak olyan területek, ahol nemzetközi igazgatást vezettek be, illetve Georgiának azokat az elszakított területeit lehetne még megemlíteni, amelyeket Oroszország támogatása tart fenn. Ami Donald Trumpnak, még a Fehér Házat is meglepő, Gázával kapcsolatos ötletét illeti, ezt döntően három dologgal magyaráznám. Egyrészt azzal, hogy

az új amerikai elnök láthatóan keresi az olyan dolgokat, amikről úgy gondolja, hogy történelmi öröksége lehet.

A nagy változásokat elérő államférfi narratíváját építi, és ehhez keres szimbólumokat, jelképeket, tárgyiasult dolgokat, például valami változtatást a térképen, ami az ő nevéhez fűződik. Nem véletlenül említette beiktató beszédében McKinley elnököt, akiről azt mondta, hogy hátrahagyott egy hegyet, amire majd ő vissza fogja állítani a nevét. Valószínűleg valami ilyesmit akar magának is, hegyet vagy szobrot a Rushmore-hegyen, Washington, Jefferson, Lincoln és Theodore Roosevelt mellett. A Panama-csatorna visszavételének, Grönland megvásárlásának, Kanada 51. államként való csatlakozásának, a Mexikói-öböl átnevezésének, illetve Gáza átvételének felvetésében is azt látom, az elnök azt keresi, mi lehet az ő öröksége, az ő hegye. Másrészt,

bár ezek a felvetések ma láthatóan megdöbbentik a világot, egyik sem először vetődik fel az amerikai politikai közbeszédben. Vagyis bizonyos értelemben nem előzmény nélküliek.

Kína nyomulása Panamában és Latin-Amerikában régen közismert, csak eddig egy washingtoni kormány nem helyezte a dolgot reflektorfénybe; a Kanada felé való terjeszkedés sem mai ötlet, az első ilyen kísérletek a függetlenségi háború előtti évekre datálhatók; és Grönland kapcsán sem először kerül szóba, hogy az Egyesült Államokhoz tartozzon. A második világháború alatt, amikor Dániát elfoglalták a németek, az amerikaiak felügyelték Grönlandot. A területek megvásárlása sem újdonság az Egyesült Államok történetében: így jutottak hozzá 1803-ban a 2 140 000 km²-t kitevő francia birtokban lévő Louisiana territóriumhoz, 1867-ben Alaszkát vették meg az oroszoktól, 2019-ben pedig Trump már tett egy ajánlatot a dánoknak. És valójában Gáza idegen igazgatása sem először vetődik fel, bár eddig leginkább a terület nemzetközi igazgatásának gondolata merült fel. Végül harmadszor, Donald Trump megszólalásai azt jelzik, mintha megpróbálna szembefordulni azzal a poszthegemoniális helyzettel, amiről már elég régóta, de 2018 óta egészen biztosan beszélünk, és ami azt jelenti, hogy az amerikai pozíciók, hatalmi képességek gyengülnek, a kihívók pedig a status quo-t megkérdőjelező szerepben jelennek meg. Most mintha Trump valami olyasmit üzenne, hogy szó sem lehet erről.

Erőt akar sugározni, új birodalmat vizionál, és azt ígéri, hogy visszaállítja az amerikai hegemóniát.

Az említett megszólalások ennek az üzenetnek a célba juttatására is szolgálnak. Az egy másik kérdés, hogy a nemzetközi kapcsolatokban, a történelemben és a nemzetközi jogban nem túl járatos Donald Trump ezeket hogyan és milyen stílusban fogalmazza meg. Ez is fontos kérdés persze, mert sokakat ez döbbent meg leginkább.

– Az Egyesült Államoknak a Közel-Keleten más szövetségei is vannak, nem csak Izrael, akik láthatóan nem lelkesednek az ötletért. Ha ezt megpróbálja mindenáron átnyomni, akkor a végén meglehet, még többet vinne, mint hozna ez a dolog.

– A reakciókból egyértelmű, hogy az ötletnek már a megvalósítási kísérlete is nagy konfliktusokat gerjesztene. Szerintem rögtön magában Amerikában is. Rendkívül sokan gondolják ugyanis azt, hogy a „Make America Great Again” éppen az amerikai stratégiai túlterjeszkedés felszámolását kell hogy jelentse, erre most Donald Trump a 19. századi amerikai expanzionizmus hangnemét vette elő.

Ez nem jó üzenet a Trump-választók felé sem. Nem véletlen, hogy az elnök Gázával kapcsolatos eszmefuttatását az adminisztráció számos tagja igyekezett tompítani és magyarázni.

Kezdve Karoline Leavittel, a Fehér Ház sajtótitkárával („Az elnök nem kötelezte el magát, hogy katonákat vezényeljen Gázába”), folytatva Marco Rubio külügyminiszterrel (aki szerint csak „ideiglenesen próbálta áthelyezni a palesztinokat, hogy lehetővé tegye az újjáépítést”), egészen Steve Witkoff közel-keleti megbízottig (aki szerint az elnök „nem akar amerikai csapatokat vezényelni, és egyáltalán nem akar amerikai dollárokat költeni” Gázára). De ez, Izrael kivételével, egyértelműen rossz üzenet az Egyesült Államok közel-keleti szövetségeseinek és partnereinek is. Nem véletlen, hogy egyöntetűen elutasították Trump javaslatát. Sokan pedig egyenesen azt sem értették, miket beszél az elnök. Azt gondolom, hogy a washingtoni kormánynak sem közömbös, hogy mit szólnak ehhez a korábban az Ábrahám-egyezményhez csatlakozott közel-keleti államok. De maradva a trumpi logikánál:

a második ciklusát kezdő elnök mintha nem lenne tisztában azzal, hogy az Amerikai Egyesült Államok globális szerepét és hegemóniáját is szövetségeseivel együtt tudta fenntartani.

Azért lehetett hegemón, mert a legtöbb nagyhatalmat a törekvései mellé tudta állítani. Természetesen nem mindig volt ez így a történelemben, de 1945 után egyértelműen ez volt az egyik fő politikai előnye az Egyesült Államoknak. A bipoláris világrendben az amerikai szövetségesi rendszerrel szemben a Szovjetuniónak is volt egy szövetségesi rendszere, de ez Európában egy erőszakkal létrehozott és fenntartott szövetségi rendszer volt. Ugyancsak ez az előnye ma még Kínával szemben is, amelynek nincsenek klasszikus értelemben vett szövetségesei, márpedig enélkül nem lehet világrendet fenntartó globális játékos. Most gyakran úgy tűnik, mintha Trumpot a szövetségesek esetleges elfordulása, távolodása nem érdekelné túlságosan. De ez azért komoly veszteség lenne Washingtonnak.

– Ehhez hasonló kijelentéseket pontosan keletről szoktunk hallani, leginkább Moszkvából. Ők magyarázzák a politikájukat érdekszférákkal és hasonló kifejezésekkel, ami biztosan elég jó muníciót például Putyinnak...

– Én is azt gondolom, hogy amiket mostanában Donald Trump mond, az zene azoknak a vezetőknek a fülében, akik a poszthegemoniális időszakot egy többpólusú, nagyhatalmi érdekszférákra tagolt világként képzelik el.

Ha az Egyesült Államok a Panama-csatornát vagy Grönlandot akarja megszerezni, akár erővel is, akkor Kína majd Tajvant, Oroszország a teljes Ukrajnát, a többi status quo-megkérdőjelező pedig a saját „Tajvanját” vagy „Ukrajnáját”.

Ez pedig nagy kihívás lesz Európa és az európaiak, illetve mindazok számára, akik nem rendelkeznek a nagyhatalmi érdekszféra kialakításához szükséges katonai erővel. Csak remélni merem, hogy valaki majd szól Trumpnak arról, hogy ez nem lesz annyira jó az Egyesült Államoknak sem.

– A New York Times-ban olvastam, de máshol is írnak erről, hogy a Trump által bejelentett koncepció mögött semmi konkrétum nincsen. Feltették a kérdést, hogy mennyibe kerülne például megtisztítani ezt az egész övezetet a romoktól? Mennyibe kerülne lakhatóvá tenni? Hány amerikai katona kellene hozzá? Tehát elkezdték lefordítani a számok nyelvére, és amikor megkérdezték Mike Waltz nemzetbiztonsági tanácsadót, ő sem tudott konkrétumokat mondani. És Netanjahu testbeszédén is látszott, hogy ő maga sem tud ennél a három mondatnál többet az egészről. Nem arról van már megint inkább szó, hogy Trump először nagyon magasra teszi a lécet, üt egyet, aztán visszalép kettőt, és kikényszerít egy megállapodást?

– Sokan gondolják úgy Önhöz hasonlóan, hogy ez csak a trumpi tranzakcionalista külpolitika tárgyalási stílusa, de egyébként a zárt ajtók mögött majd puhulnak a feltételek, és létrejön egy kompromisszum. Elképzelhető, hogy így van vagy lesz, de sokakat azért zavar, hogy milyen nehezen dönthető el, hogy ezekben a szövegekben mennyi a térséggel kapcsolatos jól átgondolt politikai stratégia, és mennyi az a rövidlátó vízió, ami pusztán arra törekszik, hogy megmutassa a térség országainak, mire képes az Egyesült Államok új vezetése és hogyan kell megfelelni a politikájának. Most nem is beszélve azokról, akik szerint Trump meg akarja változtatni az amerikai külpolitikai paradigmát. Vagyis

meg akarja változtatni azt a második világháború óta ismert multilaterális világot, ami bizonyos értékek közös előmozdításán, a nemzetközi jog tiszteletben tartásán, illetve a szabad kereskedelmen alapult, mert már nem tartja hatékonynak.

Úgy gondolja, hogy az a világ az Egyesült Államok ellenségeit részesíti előnyben, Amerika pedig elveszíti a mások befolyásolására való képességét. Ezért akarja megváltoztatni, visszatérni a politika 19. századi expanzív, birodalmi módjához. Ez pedig eléggé távol van attól, amit a trumpi tranzakcionalista külpolitikáról eddig gondoltunk. Elképzelhető persze, hogy nem kell ennyire túlgondolni, és hogy a keménység mögött pusztán arról van szó, hogy bizonyos dolgokat el kíván érni. Például ne az összes gázai palesztint, de a sebesült palesztinokat fogadják be a környező országok, illetve járuljanak hozzá Gáza újjáépítéséhez. Ha Európának fontos az orosz–ukrán háború, akkor Európa költsön többet az ukránok támogatására, költsön többet a saját védelmére, vásároljon amerikai fegyvereket Ukrajnának. Ha Ukrajnának fontos a támogatás, akkor fizessen ezért a ritkaföldfém-készletével. Ezek olyan jellegzetesen trumpi megközelítések, amik miatt szerintem ma már kevesen háborodnak fel.

Az elnök Gázára vonatkozó megjegyzését azonban,  ami kétmillió ember kitelepítésének emberiesség elleni bűncselekményét is előrevetítette, sokak szerint nagyon kilóg a fenti sorból, és rombolóan drasztikus volt.

Ezt mutatták a közel-keleti és az európai reakciók is. Bizonyos értelemben a hazaiak is, mert nem hiszem, hogy a „mi szeretnénk a Gázai övezetet aknamentesíteni, katonákat küldünk oda, kitelepítjük onnan a palesztinokat és üdülőövezetet építünk ki” projekt magával ragadná azt az amerikai republikánus közönséget, akinek a legfőbb kérdése eddig az volt: miért kell nekünk egy csomó mindent felvállalnunk, miért nem vállalják föl mások, miért nem csinálják ezt a szövetségeseink? Azért támogatták Trumpot, mert ő is ezt kérdezte a kampányában.

– A közel-keleti partnerek nagyon hangosan nem hallatták a szavukat eddig ezzel a dologgal kapcsolatban, mintha kivárnának. Mintha azt gondolnák, hogy ebből nem lesz semmi.

– Szerintem sokan azért hallgattak, mert annyira meglepő volt az egész, hogy nem is értették meg, mit akar Trump. A realitásoktól annyira elrugaszkodott ötlet volt Trump bejelentése, hogy nem nagyon tudtak rá mit mondani.

Mit mondjanak arra, hogy a világ legerősebb hatalmának első számú vezetője lelkesen beszél 2,3 millió ember kitelepítéséről, ami etnikai tisztogatás és emberiesség elleni bűncselekmény?

Emellett mind a szaúdiak, mind az egyiptomiak már elég régóta mondják, hogy nem fognak befogadni menekülteket. Attól pedig, hogy megváltozott az Egyesült Államok elnökének személye, nem gondolom, hogy ezek az országok megváltoztatnák a véleményüket. A jordán király mostanában megy majd Amerikába úgy, hogy közben országa egy háborúra készül, amit palesztinok esetleges kitelepítése robbanthat ki. Érdekes beszélgetésnek ígérkezik...


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„A királynak is hatalmas birtoka van” – fideszesek az Orbán-család meggazdagodásáról
A Fidesz szimpatizánsaival is beszélgettünk a Múzeumkertnél, ahol Orbán Viktor is beszédet mondott március 15-én.


A Múzeumkertben tartották a március 15-i állami ünnepséget, amelynek részeként Orbán Viktor miniszterelnök is beszédet mondott. Az esemény helyszínén sok szimpatizáns gyűlt össze, kokárdákkal, nemzeti színű szalagokkal és zászlókkal érkeztek az egyébként esős, borongós időben.

A helyszínen megjelent Puzsér Róbert, illetve több ellentüntető is. A Szeretlek Magyarország riporterének a publicista elmondta, miért tartotta fontosnak, hogy ott legyen az eseményen, és mire szeretné felhívni a figyelmet.

Emellett a Fidesz szimpatizánsaival is beszélgettünk, többek között arról, mit gondolnak az Orbán-család meggazdagodásáról.

A Szeretlek Magyarország riportja:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Nagy Attila Tibor: jó ötlet volt Magyar Pétertől a korrupcióellenes ügyészség, de Orbán a poloskázással hosszú távon tematizálhatja a közbeszédet
Orbán megosztó beszédet mondott, ami a keménymagnak szólt, de nála a szavazatokat nem ezek a beszédek, hanem az osztogatás hozhatja. Magyar Péter az elemző szerint lendületet veszített, túl sok témával foglalkozott a beszédében.


A kormányfő a Nemzeti Múzeum elé várta a híveit délelőtt, délután pedig Magyar Péter Tisza Pártja töltötte meg az Andrássy út körúton belüli szakaszát. Orbán Viktor a brüsszeli birodalomról beszélt, és a független sajtó, valamint a civil szervezetek munkatársait „áttelelő poloskáknak” nevezte, belengetve a húsvéti nagytakarítást. Ezzel szemben Magyar Péter, miután felsorolta Orbánék bűneit, gazdagodásukat, bejelentette, hogy független korrupcióellenes ügyészséget hoznának létre, és teljes vagyonelkobzást helyezett kilátásba a korrupciós cselekmények elkövetői számára. Segítséget kért a külhoni magyar állampolgároktól, és alternatív népszavazást hirdetett meg.

Mire volt elég a két beszéd, mire volt elég az ünnepi erődemonstráció? Erről kérdeztük Nagy Attila Tibor politikai elemzőt.

– Két beszédet hallottunk. A délelőtti lényegesen rövidebb volt, mint a délutáni, ennyi bizonyos.

– A kevesebb most több. Azt gondolom, hogy Orbán Viktor mostani beszéde hatásosabb, erőteljesebb volt, mint a tavalyi, Magyar Péternél is erőteljesebb volt. Azért gondolom, mert

volt olyan szófordulata, ez a bizonyos poloskázás, amely jobban megmarad az emberekben,

mint Magyar Péter már megint terjengőssé vált beszéde. Ennyiben biztos, hogy sikeresebb volt a kormányfő beszéde, de természetesen ez nem jelenti azt, hogy ezzel a Fidesz már biztosan megnyeri a jövő áprilisi választásokat. Arról nem beszélve, hogy lesz még két nagy ünnepi rendezvény és beszéd: október 23-a ebben az évben, és a választások előtt jövő március 15-e, tehát semmi sem veszett el. Végleg most senki sem aratott győzelmet. Annyi történt csak, hogy a miniszterelnöknek most sikerült hatásosabb, keményebb beszédet mondania.

– Ez a poloskázásról nekem Torgyán József ’96-os féregirtós beszéde jutott eszembe. Azt látom, hogy már most felrobbant az internet, tehát azért nagyon sokan, nagyon sokféleképpen magyarázzák. Sokan azt gondolják, hogy ez a fajta dehumanizálás egy szintlépés volt.

– Éppen ez a lényeg, hogy egy beszéd kiváltson hatásokat, véleményeket, ellenvéleményeket. Ezzel a miniszterelnök máris elérte, hogy a közvéleményben nagyobb érdeklődést kelthet a beszéde a következő napokban vagy akár hetekben, mint Magyar Péter mostani terjengős beszéde. Mondjuk az a felvetése, hogy a miniszterelnök és az országgyűlési képviselők fizetése csökkenjen, például egy figyelemreméltó felvetés volt, lehetett volna erre fókuszálni a beszédet, e köré csoportosítani a többi elemet, például Hatvanpusztára utalni, ami el is hangzott a beszédben egyébként.

– Egy hosszú részt szentelt az urizálásoknak.

– Igen, az urizálás, és ebből levezethető lett volna a követelés, hogy csökkentsük a hatalmon lévők fizetését. És akkor lehetett volna mondjuk erre építeni a beszéd fő vonulatát. Ehhez képest Magyar Péter beszéde nagyon sok mindent megfogott: fű, fa, virág, sok minden volt benne. Nagyon nehéz kihámozni belőle a lényeget. Orbán Viktor beszédéből lényegesen könnyebb volt.

Az, hogy az ízlésünkkel találkozik-e a miniszterelnök mondanivalója, az egy újabb kérdés.

Nekem például személy szerint nem tetszik a poloskázás, nem tetszik az, hogy az ellenfeleket poloskákhoz hasonlítjuk, ez nem jó, nem szép dolog, de kétségtelen, hogy hatásosabb, mint Magyar Péter hosszabb és bonyolultabb beszéde.

– Én azon gondolkozom, hogy ezzel a poloskázással mintha Orbán Viktor is csak megtartani tudná a szavazóbázisát, miközben a vele szemben álló szavazóbázist is összerántja egy ilyen szöveg. Tehát mindkét szavazóbázist csak még jobban harci tűzbe tudja hozni, de tud ez a dolog új szavazókat hozni?

– Új szavazókat a Fidesz nem az ünnepi beszédekkel szokott tipikusan megszerezni, hanem a választási osztogatással. Ez 15 év tapasztalata. Az orbáni beszédek – különösen, ha jól sikerülnek – a saját szavazók felrázására hivatottak, akik már eleve fideszesek, és itt azért van házi feladata a Fidesznek. Éppen a Medián mérte meg, hogy a Fidesz szavazóinak kisebb a hajlandósága elmenni a választásokra. Emiatt a biztos szavazók körében 9 százalékpont a különbség a Tisza javára, legalábbis a Medián szerint.

Tehát a Fidesznek elemi érdeke, hogy a saját szavazóit akár kemény, meghökkentő szófordulatokkal hozza lázba és tűzbe,

hogy akik azért alapvetően fideszesek, azok tényleg nagy számban menjenek el. A többi peremszavazót pedig inkább a választási osztogatással próbálják megnyerni. Természetesen hogy ez mennyire sikerül, az attól is függ majd, hogy a gazdaság helyzete 2025-ben hogyan alakul.

– Egyetért azzal a vélekedéssel, hogy egy év után Orbán Viktor pont ezekkel a gazdasági ígérgetésekkel átvette a közbeszéd tematizálását?

– Igen, mondhatjuk. Magyar Péter lendületet vesztett az ez év február 11-i Partizán-interjúban, és Orbán Viktor ügyes érzékkel Magyar Péter évértékelője után mondta el a saját beszédét, amelyben bejelentette a népszerű választási osztogatási lépéseit, és azóta valóban a miniszterelnök uralja alapvetően a közéletet.

– Értékelhetjük a közbeszéd-tematizálás visszavételi kísérletének Magyar Péter alternatív népszavazásról szóló bejelentését?

– Szerintem Magyar Péter hibázott, amikor Ukrajna EU-tagságát beletette ebbe a népszavazási kérdéssorba, ugyanis itt nem fog tudni győzni, Ez egy eleve vesztes pozíció. Éppen a Medián felmérése mutatta ki, hogy a magyarok többsége nem támogatja Ukrajna uniós tagságát.

Tehát ez egy olyan csata, amelyet Magyar Péter csak elveszíteni tud, és ráadásul a kormánynak több eszköze és pénze van arra, hogy Ukrajna európai uniós tagsága ellen kampányoljon.

Őszintén szólva nem értem, hogy a Tisza vezetése miért gondolta jó ötletnek ezt beletenni a kérdések közé.

– Volt még szó arról, hogy független korrupcióellenes ügyészséget akarnak létrehozni, ha megnyerik a választásokat.

– Jól hangzik a Korrupcióellenes Ügyészség felállítása, ezzel egyetértek. A tömegben úgy hallottam, hogy nagy tapsot is kapott, tehát ez egy elég népszerű ötlet. Úgyhogy

ebből a szempontból Magyar Péter biztos, hogy nem nyúlt félre.

Hogy ez jogilag mennyire megvalósítható feles többséggel, abban már van kételyem, hiszen az ügyészség szervezeti rendjéről, illetve az ügyészség alapvető szabályairól szóló törvény, illetve jogi normák az Alaptörvénybe tartoznak, illetve sarkalatos törvények. Ebből adódóan ez kétharmados többséget igényel. Nehezen tudom elhinni, hogy a Tisza Párt képes lesz kétharmados többséget szerezni, bár a választási rendszerünk a győztest jutalmazza. De nyilván a jogi akadályok hangoztatása nem alkalmas egy ilyen ünnepi beszédhez.

– Beszéljünk a résztvevők számáról. Elárul-e ez egyáltalán valamit?

– Nehéz összehasonlítani, mert a múzeum előtti térség viszonylag szélesebb. A felvételekből úgy láttam, hogy a Kálvin térre is jutott még valamennyi ember. A miniszterelnök beszédén nem voltam személyesen jelen. A Tisza rendezvényén viszont igen, és azt tudom tanúsítani, hogy valóban az Oktogontól a Bajcsy-Zsilinszky útig terjedt a tömeg, viszont talán szűkösebb ez az út. Nem tudok igazságot tenni, hogy hol voltak többen, de ezt nem is értékelném túl.

Kétségtelenül van egy presztízsverseny, hogy a Tisza vagy a Fidesz rendezvényén voltak-e többen.

Szerintem a Tisza biztosan nem vallott szégyent ma. Tisztességes létszámmal vonultak fel az emberek. De valóban nem érdemes túlértékelni, hiszen itt most a politika iránt aktívabb emberek jöttek el, de a szavazást nagyobb részben azok döntik el, akik nem naponta öt-hat órán keresztül foglalkoznak a politikával.

– Mit gondol, milyen lépésekkel tudná átvenni, vagy újra átvenni a kezdeményezést Magyar Péter? Illetve folytatódhat-e Orbán Viktorék kommunikációs offenzívája annak érdekében, hogy nyeregben maradjanak?

– Folytatódhat a kommunikációs offenzíva, megpróbálják fenntartani a közbeszéd feletti uralmat. Magyar Péternek most egy olyan témát kellene találnia, amely ténylegesen az emberek mindennapjait érinti, és nem olyan ügyekben próbálkozni, ahol a kormány könnyen megverheti. A kegyelmi ügy például egy szerencsés véletlen volt számára, amelyet jól kihasznált. De nem tudhatjuk, lesz-e még hasonló ügy, amely ekkora politikai hullámokat vethet.

– Kell egy újabb kegyelmi ügy ahhoz, hogy kibillenjen Orbán pozíciójából?

– Én úgy is fogalmazhatnék, hogy egy „kegyelmi ügy 2.0” jót tenne a Tisza Párt esélyeinek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Most nekünk jöhet, de mi már nagyon-nagyon sokan vagyunk” – tiszások Orbán Viktor poloskázásáról
Videónkban Magyar Pétert is kérdeztük az ünnepi beszédében elhangzottakról.


Az Andrássy útra hirdette meg március 15-i rendezvényét a Tisza Párt. Az eseményre rengetegen látogattak ki, a tömeg a Bajcsy-Zsilinszky úttól egészen az Oktogonig állt. A rendezvényen beszédet mondott Nagy Ervin, Ruszin-Szendi Romulusz, Bódis Kriszta és a párt elnöke, Magyar Péter is.

A Szeretlek Magyarország riportere többek között arról kérdezte a Tisza Párt szimpatizánsait, tartanak-e attól, hogy Orbán Viktor bejelentései (áfavisszatérítés, anyák szja-mentessége, árrésstop) miatt megtörik a Tisza lendülete, de reagáltak a miniszterelnök poloskázására is, és a Ruszin-Szendi Romolusz ról szóló hírekre is.

Videónkban Magyar Péter is megszólalt. A Tisza Párt elnöke elárulta, mit értett beszédében azalatt, hogy a Magyarországnak szüksége van a külhoni magyarok segítségére, és reagált arra is, hogy egy elemző szerint hiba volt belerakni a népszavazásukba az Ukrajna uniós csatlakozásáról szóló kérdést.

A Szeretlek Magyarország riportja:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Somogyi Zoltán a poloskázásról: Minden elrontott pillanat beleéghet a választók emlékezetébe
Orbán Viktor úgy érzi, erőt kell mutatnia, de valószínűleg azt mérték, hogy a többség megijedt a miniszterelnöktől – mondja a politikai elemző. Magyar Péter közben próbálja elkerülni, hogy belemenjen az Orbán Viktor által felállított csapdákba.


Orbán Viktor hétfőn már visszakozott poloskázós beszédéből, és azt írta, csak Magyar Péterre gondolt, akit szerinte azért neveznek poloskának, mert lehallgatta a feleségét. Pedig az ünnepi beszédében egyértelműen többesszámban fogalmazott a miniszterelnök, sőt, azt is megnevezte, kikre gondol: „A mai ünnepi összesereglés után jön a húsvéti nagytakarítás: átteleltek a poloskák. Felszámoljuk a pénzügyi gépezetet, amely korrupt dollárokból vásárolt meg politikusokat, bírókat, újságírókat, álcivil szervezeteket és politikai aktivistákat.” Magyar Péter szerint Orbán Viktor most gyáván magyarázkodik, miután a közvéleménykutatóik megmérték, mekkora felháborodást váltottak ki a szavai.

Hogyan befolyásolhatják az elhangzottak a Fidesz és a TISZA párharcát? És miért lett fontos hirtelen a Fidesznek a Pride betiltása, aminek az érdekében az alaptörvényt és a gyülekezési törvényt is rohamtempóban módosítják? Erről beszélgettünk Somogyi Zoltán politikai elemzővel.

– Orbán Viktor már korábban beszélt a „guruló dollárokról”, és arról, hogy kormánybiztost küld Washingtonba, hogy feltárja, milyen szervezetek kaptak pénzt az USAID-től. Március 15-én viszont szintet lépett, amikor poloskázással egybekötve „húsvéti nagytakarítást” emlegetett. Mire jó a kormánynak ez a radikális hangvétel?

– Orbán nyilván azért teszi ezt, mert felmerült a politikájával kapcsolatban annak gyengesége, sikertelensége, elfáradása. Felmerült, hogy esetleg nem is ért már a kormányzáshoz, mert nagyon nem jönnek az eredmények. Ezzel a véleménnyel szemben kell neki erőt mutatnia. A választók oda szeretnek csatlakozni, ahol erőt látnak, nem gyengeséget. Ezt az erőt építi mind a két politikus. Orbán Viktor folyamatosan fenyegetőzik valamivel, amiről nem tudjuk, hogy mi is lesz az.

Abszolút lehetséges, hogy ténylegesen jönnek majd rosszabbnál rosszabb törvények, de az is megtörténhet, hogy önmagában az élet elrendezi ezt a tavaszi nagytakarítást.

Az amerikai pénzek befagyasztása ugyanis valóban hatni fog számos civil szervezetre, ellenzéki médiára, lesznek leépítések, és lesz, amelyik eltűnik, és akkor már önmagában azt mondhatja majd a miniszterelnök, hogy lám, meglett az eredménye ennek a politikának, mert rá tud mutatni konkrét intézményekre, amelyek meggyengültek. Előre bejelenti, hogy milyen kemény lesz, majd az egész amerikai eseménysorozat eredményét felmutatja úgy, mint a saját eredményét. Persze nyilván ez a legoptimistább verzió, miközben vannak más, realistának tekinthető forgatókönyvek, mely szerint lépni fog, belemegy abba, hogy ellehetetlenítse azokat az intézményeket, amelyek a kormányzását felügyelhetik, kritizálhatják, kontrollálhatják, rákérdezhetnek. Lehet részéről mindenféle szabályozást hozni, rendeleti kormányzásról beszélünk, és fel lehet lépni büntetőjogi eszközökkel is.

A kérdés nem az, hogy meg tudja-e csinálni, hanem az, hogy mennyien fogadnak el egy ilyen, erőszakos kormányzást.

Ezt neki is mérlegelnie kell, mert egyáltalán nem biztos, hogy az a fajta presszió, amit ő gyakorolni akar, népszerű lesz. Lásd ehhez most a poloskás beszédet: másnap már visszavonulót fújt, azt mondta, hogy csak Magyar Péterről szólt, miközben tudjuk, mert hallottuk, hogy messze nem csak Magyar Péterről szólt. Miközben az is nagyon durva lenne azért, de ennél még durvább dologról beszélünk. Nyilván mérték utána azonnal, hogy ment át ez a része a beszédnek. Azt gondolom, azt mérték, hogy a többség megijedt a miniszterelnöktől, ami pedig nem lehet cél, mert akkor a választók elfordulnak tőle.

– Elképzelhető az, hogy a Fidesz fogja diktálni a közbeszédet egy év után újra?

– Persze, abszolút elképzelhető, hiszen ő diktálja már most is. Egy igen hosszú kihagyás után Orbánék tematizálnak újra. Az azonban kérdés, hogy az, amivel tematizálnak, jó-e. Nem mindig előnyös minden politikai akció. A politikában végig kell gondolni, hogy mi az, amiben úgy gondolod, hogy te akarod bedobni a témát. Ha valaki durva, ha valaki szélre megy, ha valaki radikális, azzal szemben mindig nehéz tematizációs versenyben nyerni, mert a szokatlan, váratlan, polgárokat pukkasztó szöveg nyilván érdekesebb.

Ettől még nem feltétlenül sikeresek. A radikális beszédeket sokszor nem szeretik az emberek.

Mindig oda kell gondolnunk ilyenkor a csendes többséget, egy olyan többséget, amelyik nem szereti az ilyen típusú hangot, amelyik inkább a békés megoldásokat szereti, nem támogatja azt, aki nagyon agresszíven lép fel. Mindig jól kell beállítani, hogy mivel és hogyan tematizál valaki, mert amikor ezt teszi egy politikus, akkor mindenki rá figyel. Ez a tematizálás lényege. Ott pedig minden elrontott pillanat beleéghet a választók emlékezetébe, ahogy minden jó húzás is.

– Magyar Péter az ATV-ben, arról beszélt, a Pride betiltását csak azért találta ki a kormány, hogy az emberek figyelmét eltereljék. Az nem lehet, hogy legalább annyira egy a Tisza Párt elnökének bekészített csapda ez a lépés, mint amennyire tematizálási kísérlet?

– Ez összetett probléma, mert nem igazán tudjuk, hogy a magyar társadalomnak mi a véleménye arról, hogy az Orbánék betiltják a Pride-ot. Az igaz lehet, hogy semmilyen többségi támogatást nem élvezett a Pride, de most ezt az egészet felülírja, a miniszterelnök kampánya a gyülekezési szabadsággal szemben. Ez pedig nem ugyanaz a probléma, így nem is ugyanaz a kérdés. Miközben Magyar Péternek olyan közügyben kellene állást foglalni, ami elviszi a fókuszt arról, amiről ő igazán beszélni akar. Ez pedig hátrányos lehet számára, ahogy arra is figyelnie kell, hogy még mindig szüksége van a Fidesz oldaláról szavazatok elbitorlására úgy, hogy megtartsa az ellenzéki tábort is maga mellett.

Ez egy nagyon bonyolult mutatvány, amiben továbbra sem szabad megszólalnia semmilyen olyan témában, amely erősen megosztó lehet.

A legelőnyösebb számára, ha nem megy bele a Fidesz által generált témákba.

– Ha történik valamilyen attrocitás, akkor már nem teheti meg, hogy nem szólal meg. És lehet, hogy csak emberjogi oldaláról szól hozzá, de a kormánypárt behúzhatja így a csőbe, hogy lám-lám, ő is LMBTQ aktivista.

– 1990 és 1994 között a két legnagyobb politikai erő, az MDF és az SZDSZ gyakorlatilag demokrácia-vitát folytatott egymással. Eközben ott volt az MSZP, amelyik inkább abba az irányba ment, hogy megpróbált nyugodt, szakpolitikai programot hirdetni, majd ezzel 50 százalék fölött megnyerte a választásokat. Nyilván most nem ugyanaz a helyzet, meg persze az akkori is sokkal bonyolultabb volt, de az viszont igaz, hogy

nem áll jól a kormánynak, ha ezekről a témákról vitatkozik egy széles emberjogi aktivista közeggel, ha közben Magyar Péter távol tartja magát ettől, és ragaszkodik a saját témájához.

Ha Magyar Péter azt gondolja, nincs fontosabb annál, hogy meg kell verni Orbán Viktort a következő választáson, és ehhez az kell, hogy ne menjen be az Orbán Viktor által kínált csapdákba, akkor valószínűleg tartani fogja magát ehhez még akkor is, ha sokan meg ezért a hallgatásért fognak haragudni rá.

– Ha már ott tartunk, hogy a Magyar Péternek tanácsos kerülnie a kormány által erőltetett témákat, akkor nem vétett-e hibát, amikor beemelte az általa meghirdetett népszavazás pontjai közé plusz pontként az ukrajnai uniós tagságot?

– Ha ugyanazt az eredményt hozza, mint a Fidesz, és azt mondja, hogy ezt mi sem támogatjuk, mert a mi szavazásunkon is ugyanez volt az álláspont, mint a Fideszén, akkor eljelentékteleníti ezzel az egész kérdést, nem?

– Nem lett volna okosabb kikerülnie ezt a kérdést? Pont azért, mert nincs jelentősége, de esetleg a jövőben külpolitikai károkat okozhat a Tiszának is, ha így beleáll.

– A Fidesz talált egy olyan kérdést, ami mellé tényleg többséget állíthat, Ukrajna Európai Uniós tagságára a többség valószínűsíthetően nemet mondana. Csak azért, mert nincs témaként Oroszország mellé téve. Minden olyan ügyben gyengébb lenne a Fidesz álláspontja, ahol ott lenne Oroszország is. Ukrajna vagy Oroszország? Ukrajna. Legyen orosz-magyar határ? Ne legyen. Oroszországgal szemben fontos egy közös európai hadsereg? Igen. Ezeket válaszolná a többség.

Ha csak Ukrajnára kérdeznek rá, akkor persze nem, miközben Ukrajna európai uniós tagsága tényleg nem kérdés most.

Magyar Péter valószínűleg ki akarja húzni ennek a méregfogát azzal, hogy megszavaztatja az emberek ő is, és ezzel letudja a problémát, nem kell bonyolult magyarázkodásba kezdenie.


Link másolása
KÖVESS MINKET: