Karácsony Gergely: 16 évig tízmillió bántalmazott országában éltünk
„Ahogy egymással bánunk, az a hazánk” – ezekkel a szavakkal kezdte, és fejezte be Karácsony Gergely a Lánchíd pesti lábánál tarott rendszerzáró rendezvényen elmondott beszédét szombat délután. „Április 12-én az ország elsöprő többséggel a szabadságot válsztotta” – mondta a politikus, aki szerint a „visszatérünk egymáshoz, mert csak együtt lehetünk szabadok”. Kifejtette, a vitáinkról nem kell lemondanunk, de szerinte
Azt mondta, ahhoz, hogy egy új fejezetet elkezdjük közösen írni, le kell zárni az előzőt, melyben elvették a hitünket a jogban, az államban, a közös nyelvben, sokszor még egymásban is. Ehhez úgy gondolja szükség van az igazság feltárására, és az elmúlt 16 év bűneinek kimondására.
„Szükség van a felelősség kimondására, mert csak így lehet az országait nem elnyomó, hanem szolgáló államot helyreállítani (...) Ahol a politikai beszédek nem géppuskaropogások többé, és újra értelmet nyernek a szerény szavaink is, mint a becsület, a méltóság, szabadság, együttműködés és az együttérzés”
Szerinte hosszú éveken át boldogulni élni, szeretni akaró embereket egyszerűen elárult a saját hazájuk. Megoldások helyett bűnbakokat adtak, gyűlöletcélponttá tettek mindenkit aki mást gondol, másban hisz, máshogy szeret, és szerinte százezreket üldöztek el a hazájukból.
Szerinte erre életek, családok, egzisztenciák, közösségek a hétköznapok békéje és a lelki nyugalmunk ment rá.
Úgy fogalmazott, hogy az elkövetett bűnöket nem lehet már feledni „a Ferrariból kisírt krokodilkönnyekkel”, sem azzal hogy „nincs tévém”, sem azzal, hogy „nem voltam ott”. Majd elmondta, hogy szerinte mire van most szükség:
A főpolgármester megköszönte azoknak, akik az elmúlt 16 évben is kiálltak a közös ügyinkért, akik összetartották ezt a „széjjel szakítani akart országot”, akik a megfélemlítés ellenére az önzés helyett az önzetlenséget választották, akik kiálltak nemcsak a maguk, de mások szabadságáért is, akik a nemzeti kincseinket, a földet és a vizet nem engedték beáldozni a profit oltárán, akik a tőke érdekei helyett a munka becsületét védelmezték, akik kiálltak kultúra, szabadás, oktatás szabadságáért. Megköszönte a független sajtónak, hogy keresték és képviselték az igazságot a hazugságáradattal szemben, és köszönetet mondott mindazoknak, akik nem nézték tétlenül az erőszaktételt, amit az állam a rábízott gyermekekkel tett. És persze azoknak a politikusoknak is, akik a politikai munkát elvégezték, és a választást megnyerték.
Majd úgy fogalmazott, a rendszernek voltak mártírjai is, akiről megemlékezett.
Gondolatait azzal zárta, hogy a helyzet sokszor reménytelennek tűnt az „erőszakos és embertelen” rezsimmel szemben, de mára egyértelmű, az ellenállás nem volt hiábavaló.
„Az elmúlt 16 év minden erkölcsi káillása hősiessége benne van, hogy április 12-én elsöprő erővel tört utat a szabadságvágy(...) Hála nektek!” - mondta Karácsony Gergely a beszédében, majd azzal zárt, amivel kezdett: „Ahogy egymással bánunk, az a hazánk”
