„Én segítek neked, cserébe te is segítesz nekem” – így tartottak fogva prostituáltként két évig
„Három apától öt gyerekem van, soha nem működtek a kapcsolataim. A pszichológusom szerint ha valaki ilyen minta alapján nevelkedik, ő maga is hasonló partnereket fog bevonzani. Igaza volt.”
Így kezdi történetét a most 38 éves Zsanett (akinek nevét kérésére megváltoztattuk), egy kis Borsod megyei falu szülötte. Végig nyugodtan és dinamikusan beszél, akkor is, amikor ép ésszel felfoghatatlan borzalmakat sorol – amelyek mind vele történtek.
Egyetlen helyiségben laktak hatan, a szülei, ő és a két testvére. Apja alkoholista volt, nagyon sokat ivott, és folyamatosan verte a családot.
„Ha nem volt kész a leckénk, azért, ha bekapcsoltuk a tévét, azért. Mikor mentünk haza az iskolából, már remegtünk, hogy mi vár minket otthon. Volt olyan, hogy darabokra törte a bőrszíjat a hátamon, akkorát ütött. A mai napig látszik a helye.”
„Hazamentem, és olyat alám rúgott, hogy bevéreztem”
A rendőrség saját bevallásuk szerint tehetetlen volt, ahogy a gyámügy is. Utóbbiak csak azután cselekedtek, hogy egyik húga azzal ment be hozzájuk: ha nem viszik el intézetbe, vonat alá fekszik.
Ő félt meglépni ugyanezt, a helyzetét viszont napról napra kilátástalanabbnak érezte. A fordulópont 14 évesen jött el, amikor szakközépiskolába került Miskolcra, kollégistaként.
„60 forint volt egy útra a buszjegy, ennyit kaptam vasárnaponként. A hazautat oldjam meg, ahogy tudom, kajám egész hétre nem volt, ahogy tankönyveim se. Mosni nem tudtam, ugyanabban a ruhában jártam egész héten.”
Enni sem tudott, 43 kilóra fogyott. Miskolcon élő rokonai segítettek néha rajta, hozzájuk ment át ebédre, de ebből meg sorozatos fegyelmi ügyek lettek, mert így nem ért vissza a kötelező szilencium idejére. Otthon, hétvégenként pedig folytatódott a terror.
„Egy alkalommal hazamentem, és olyat alám rúgott, hogy bevéreztem. Ekkor azt mondtam, hogy ha még egyszer hozzám ér, soha többé nem lát. Na, erre még jobban megvert. Ez volt az utolsó csepp.
Volt egy nálam 10 évvel idősebb srác, akinek tetszettem, és bár én semmit nem éreztem iránta, úgy voltam vele, használjuk ki a helyzetet. Elé álltam, és azt mondtam: neked tetszem, én pedig el akarok tűnni, szóval áldásom magunkra.
Összeköltöztünk Miskolcon, az volt a szerencsém, hogy tényleg szeretett, és megadta nekem a tiszteletet. De nyilván nem működhetett a végtelenségig, hogy olyan emberrel legyek együtt, aki amúgy teljesen közömbös számomra. Ez még egy újabb trauma volt az eddigiek mellé.”
Hamarosan megismerkedett egy másik férfival, aki viszont tetszett neki. Összejöttek, ő lett az első gyereke apja. Itt azonban már megmutatkozott a pszichológus jóslata: olyan embert vonzott be, amilyen körülmények közül érkezett.
„Két évet voltunk együtt, ezalatt folyamatosan csalt, eljárkált otthonról, vagy egyáltalán nem jött haza. Engem viszont teljes kontroll alatt tartott, még a nőgyógyászhoz sem mehettem egyedül, az öccse kísérgetett engem.”
Végül betelt nála a pohár: otthagyta a férfit, és 20 évesen visszaköltözött a szüleihez. Abban bízott, hogy gyerekes anyaként hazatérve talán már felnőttként kezelik majd, és nem ismétlődnek meg a korábbi borzalmak.
Nem így lett. Az apja rögtön az elején minden pénzét elvette, így az emelt családi pótlékot is, amit Zsanett a tejcukorérzékeny fiáért kapott. Ebből viszont nemcsak pelenkát, de speciális tápszert is kellett volna vásárolnia, mivel a betegség miatt szoptatni egyáltalán nem tudta őt.
„Rájöttem, hogy megint csal – a saját húgommal”
Megoldás után kutatva rátalált egy kis házra a közeli szőlőben. Víz, villany, gáz sem volt benne, de nem jutott eszébe más ötlet, hogy szabaduljon a szülői terrortól, így jobb híján kibérelte.
Az alku az volt, hogy havonta 20 ezer forintot fizet, és a tulajdonos a tizedik után ráíratja a házat. Tehát voltaképpen részletekben megvette volna tőle.
Odaköltözött a szőlőbe, szeretett volna mindenkitől függetlenül, a maga uraként élni a kisfiával. Ekkor már udvarolt neki a második és harmadik gyereke apja, akinek a közeledését csak azzal a feltétellel fogadta el: semmi komoly nem lesz köztük, ott sem aludhat nála.
A férfi azonban átverte: személyi kölcsönt vett fel a bankban, és a háta mögött megállapodott a tulajdonossal, hogy egy összegben kifizeti a ház árát.
Ezután csak annyit mondott Zsanettnak: „na drágám, most már nem mondhatod azt, hogy nem aludhatok itt.”