hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Hiába oltunk, ha nincs teljes zárás, még jó ideig tömegével halnak majd meg az emberek”

Pártos Balázs nyers és lényegre törő Facebook-posztokkal világít rá arra, mi van valójában a járvány statisztikai adatai mögött. Számításaiból az derül ki, hogy a helyzet közel sem olyan biztató, mint ahogy a kormánykommunikáció sugallja.
Láng Dávid; címkép: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. április 14.

hirdetés

Pártos Balázs saját bevallása szerint nem csinál mást, csak számol. A hivatalosan elérhető adatokat veszi alapul, ezekből von le következtetéseket, és készít becsléseket a járvány várható alakulásáról. Kíméletlenül őszinte hangvételű posztjait, amelyeket gyakran saját készítésű grafikonokkal és ábrákkal is kiegészít, már közel 5 ezren követik a Facebookon.

– Mit érdemes tudni a szakmai hátteréről?

– Szeretném megkerülni a kérdést, mert szerintem eltereli a lényegről a szót. Rengeteg szakember nyilatkozik, mindenféle iskolai végzettségekkel, rengeteg diplomával. És mit látunk? Hogy egymásnak is ellentmondanak folyamatosan, a saját, korábbi állításaikat meg talán jobb is, ha nem keressük elő... Közben nem szükséges olyan nagyon sok minden ahhoz, hogy lássuk, mi történik, csak az elérhető adatok figyelemmel kísérése, és némi józan ész.

Általában annyit szoktam válaszolni, ha a hátteremről érdeklődnek, hogy magyar állampolgár vagyok. Az én számításaimhoz nem szükséges doktorátus, mindössze a négy alapművelet. És nem attól lesz igaz, hogy én mondom, bárki ugyanerre a következtetésre juthat, aki hajlandó összeadni, kivonni, szorozni és osztani.

Oké, tehát nem kerülhetem meg a kérdést. Több mint 10 évet töltöttem el a felsőoktatásban. Jártam a SOTE-ra, a Modern Üzleti Tudományok Főiskolájára, tanultam matematikát és fizikát. Több sikeres vállalkozásom volt, egyszer a HVG az év 3 legsikeresebb fiatal üzletembere közé választott. Dolgoztam neurológiai klinika intenzív osztályán is ápolóként. Jelenleg energetikával foglalkozom. Korábban nagy ellátórendszereket modelleztem, de már sok éve önkormányzati (inkább kistelepülési) közintézmények energetikai felújításával és megújuló energiával foglalatoskodom.

De ismétlem: ezeknek a lényeghez szerintem nincsen közük. A legkomolyabban mondom, hogy négy alapművelet is elég ahhoz, hogy a fontos nagyságrendeket és irányokat lássuk. Ezért próbálok egyszerű, követhető posztokat írni, nem misztifikálni azt, amit szerintem nem szükséges.

hirdetés

Tavaly tavasszal, a járvány kitörésekor a Magyar Orvosi Kamara informálisan felkért nagyjából 15 másik szakemberrel együtt – volt köztük tüdőgyógyász, intenzíves orvos és járványmodellező is –, hogy segítsük értelmezni a közzétett hivatalos adatokat. Akkor még számítottunk arra, hogy bővebb tájékoztatás is lesz, de amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nem fognak több adatot megosztani, hamar ki is fulladt a munka ebben a csoportban. Én viszont némi szünetet követően folytattam a saját oldalamon.

– A járvány valós számai hány nagyságrenddel lehetnek nagyobbak a hivatalosan kommunikáltnál?

– Kezdjük azzal, hogy az összes fertőzött száma, ami például a megyei adatközlés alapjául is szolgál, egyáltalán nem releváns. Akik tavaly november-december előtt fertőződtek meg, már gond nélkül elkaphatják újra a betegséget. Védettség szempontjából azok számítanak, akik az elmúlt szűk fél évben estek át rajta és gyógyultak fel. Számoljunk mondjuk november közepi adatokkal: akkor tartottunk 150 ezer igazolt fertőzöttnél, most 720 ezernél. A halottak számát levonva az jön ki, hogy hivatalosan bő félmillió embernek lehet valamekkora természetes védettsége. A valós adat ennek a három-négyszerese lehet.

Azért gondolom így, mert azokban az országokban, például Szlovákiában, ahol sor került nagymintás tesztelésre, hasonló arány jött ki. Nálunk Merkely Béla kezdetben még húszszoros, majd tízszeres aluldetektálásról beszélt, de még az utóbbi sem lehet igaz, hiszen bő 5 millió védett embernél már lassulnia kellene a járványnak, aminek egyelőre semmi jele nem látszik.

Vagyis a természetes módon védettek száma másfél-kétmillió körül lehet, ehhez adódnak hozzá az oltottak, de leginkább csak azok, akik mindkét dózist megkapták és a második óta is eltelt legalább egy hét. Ők körülbelül egymillióan vannak most, ha megengedőek vagyunk a kínai vakcinával, amivel szemben épp mostanában merültek fel kétségek. Optimista becslés szerint tehát az ország nagyjából harmada lehet védett jelenleg így vagy úgy, de én inkább a negyedét mondanám.

Nagyon keveset tesztelünk, a statisztikákba viszont csak azok a betegek kerülnek be, akiknek a halála előtt sikerült levenni és kiértékelni a mintáját. Ha kevés a hivatalos új fertőzött, nyilván kevesebb lesz a hivatalos kórházban ápolt és lélegeztetett beteg is. Az orvos pedig nem tehet mást, ha meghal valaki, akinek az EESZT rendszer adatai szerint nem volt pozitív tesztje, őt nem jelentheti le covidos áldozatként. Óriási szükség volna egy véletlenszerű, nagymintás tesztelésre, voltaképpen egyedül ennek lenne valódi értelme. Rögtön két tesztet is végezhetnének a résztvevőkön: egy PCR-t az aktív fertőzöttek kiszűrésére, valamint egy antitest-tesztet annak kimutatására, hány ember szervezetében van ellenanyag. Ez a T-sejtes immunitást ugyan nem fogja mutatni, de közelítő becslésre jó. Nagyjából 100 ezer tesztet kellene ellőni rá, 2-3 nap alatt meg lehetne csinálni, utána sokkal tisztábban látnánk.

Pártos Balázs

– Mi a helyzet a halottak számával?

– A 2020-as halálozási számok még nem véglegesek, amikor legutóbb néztem, 143 161 fő volt a hivatalos adat. 2019-ben ugyanez 129 275 fő, a 2015-2019 közötti időszak átlaga pedig 131 357 fő. A többlethalálozás tehát 12-14 ezer fő, míg december végén nagyjából 9500 hivatalos koronavírusos halottnál tartottunk. Ez a januártól decemberig tartó időszakra vonatkozik, de korrektebb márciustól márciusig nézni, mivel előtte nem volt Covid.

Ráadásul év közben -3500 fő volt a halálozás kumuláltan az előző év azonos időszakához képest, tehát a 12-14 ezerhez hozzá kell adni még 3500-at, így tehát ez a végén 17500-nál is több lehet. A tavalyi év ugyanis még mindig nincs lezárva, és ez csak nőni fog már, csökkenni nem, hiszen halálozást nem vonnak vissza.

Még korrektebb lenne csak augusztus közepétől, a második hullám kezdetétől nézni: a 34-53. hetekben 2020-ban összesen 62 681 fő halt meg, 2015-2019 átlagában ezen időszakban ugyanez a szám 48 657 fő, 2019-ben pedig 47 479 fő. A többlethalálozás a 34-53. hetekben tehát 14 024, illetve 15 202 fő, arányaiban 28,8%, illetve 32%. A hivatalos koronavírus-áldozatok száma augusztus közepétől december végéig 8930.

Persze a többletből valószínűleg nem minden esetért a Covid felel, de jó részéért igen. Nagyon sokan halnak meg otthon, a kórházig el se jutva, főleg a falun élők közül, ahol a higiéniai körülmények eleve sokkal rosszabbak, és általában többen élnek összezárva, egy háztartásban. Akik pedig eljutnak a kórházig, azokat gyakran le sem tesztelik, így a hivatalos statisztikákba nem kerülnek be.

Szintén nagyon sok azoknak a halottaknak a száma, akik nem covidBAN, hanem covidDAL, vagy az ellátórendszer egyéb területeiről kapacitáshiány következtében, a járvány miatt, de nem covidban halnak meg. Ez utóbbi szám jövőre és két év múlva is hihetetlenül nagy lesz, mert rengeteg műtétet, egyéb beavatkozást, sőt, újabban már diagnosztikát is halasztanak el… Ez nagyon sok, egyébként elkerülhető, nem direktben Covid-, de a járvány számlájára írható haláleset lesz.

Egy fővárosi temetkezési dolgozó maga kommentelte az egyik posztomhoz, hogy egyre több kórház kapacitáshiány miatt már nem tudja az elhunytakat tárolni, ezért alternatív megoldásokkal igyekszik a temetkezési szakma segíteni. Leírta azt is, hogy az anyakönyvvezetők a halotti kivonatokat néhány régióban a 8 nap (és a kiterjesztett maximum 30 nap) helyett már akár 3 hónapos határidővel adják ki. Az ő krematóriumukban 2019 első három hónapjában 2181, tavaly ugyanebben az időszakban 2347, idén januártól márciusig pedig 2623 hamvasztásra került sor.

– Lát olyan politikust, aki a helyén kezeli a helyzetet?

– Nincs ilyen, vagy ha mégis lenne, akkor nagyon elbújt. Ennek az egyik oka, hogy továbbra is azt hiszik, az oltások előrehaladtával a helyzet magától megoldódik, és meg lehet úszni szigorú, teljes zárás nélkül. Aki pedig tisztában van vele, hogy ez nem igaz, azért nem vállalja fel a véleményét, mert tudja, mennyire népszerűtlen. Tetszik vagy sem, az ország legalább 80 százaléka ebben a kérdésben a kormánnyal ért egyet, tehát nyitáspárti. Korábban a migránsokhoz való hozzáállás is hasonló volt, azok is a Fidesz által képviselt politikát támogatták (tehát hogy migráns ide be ne tegye a lábát), akik amúgy semmilyen más téren nem voltak kormánypártiak.

A járványkezeléssel ugyanez a helyzet: az ország egyszerűen nyitni akar, és mivel a kormány közvélemény-kutatások alapján kormányoz, nyilván ezt a politikát viszik. Kissé cinikusan hozzátehetnénk, hogy voltaképpen ez a demokrácia, hiszen a népakaratot váltják valóra. És az ellenzék se mer szembemenni ezzel, hiszen egy évvel a választások előtt öngyilkosság lenne. Beleállnak a kötelező regisztráció eltörlésébe és hasonló teljesen lényegtelen részletekbe, mert ettől remélnek valamekkora politikai hasznot, de abba már nem mernek beleállni, milyen veszélyekkel jár kinyitni az iskolákat.

– Milyen mutatóknak kellene javulnia ahhoz, hogy felelősségteljesen lehessen nyitni?

– Ehhez először is egy nagyon szigorú teljes zárlatra lenne szükség, legalább 3 hónapig, ha nem tovább. Vuhan tavaly nem volt olyan szinten átfertőzött, mint Magyarország most, mégis bevállalták, ahogy Ausztrália és Új-Zéland is. És mit látunk? Náluk nincs már járvány. Mi – sőt nemcsak mi, az EU-ban szinte mindenki más – persze nem vállaljuk be, mert nem akarjuk teljesen tönkretenni a gazdaságot. Inkább mindent az oltásra teszünk fel, pedig az oltás előrehaladása önmagában nem oldja meg a problémát.

Ez a legjobban akkor mutatkozik meg, ha Izrael és Chile példáját hasonlítjuk össze: Izraelben szigorú zárás előzte meg a tömeges oltási program kezdetét, és most már a korlátozások jelentős részét fel tudták oldani. Chilében nem volt zárás, és most hiába állnak százalékosan a világ élmezőnyében, továbbra is tömegével halnak meg az emberek.

Persze ebbe alighanem az is belejátszik, hogy az izraeliek Pfizerrel oltanak, a chileiek pedig a kevésbé hatékony Sinovackal, de nem ez a kulcs. Előbb le kell nyomni a fertőzöttek számát, és csak utána szabad elkezdeni oltani, mivel aki tünetmentes hordozóként megy az oltópontra, simán továbbadja a vírust, ráadásul ha fertőzöttként kap vakcinát – kivéve az mRNS alapúakat –, a betegség lefolyása is súlyosabb lehet.

– Nálunk viszont aligha fognak újra zárni, inkább a fokozatos nyitást folytatják. Készüljünk fel arra, hogy újra drasztikusan romlani fognak a számok?

– Drasztikusan nem feltétlenül, hiszen mint mondtam, eddig se volt igazi zárás, a szabályokat csak az nem játszotta ki, aki nem akarta. Az iskolanyitás se hoz majd ugrásszerű romlást, de csak azért nem, mert már amúgy is nagy a baj. Szóval az nem reális, hogy a fertőzöttek száma hirtelen a duplájára nő, a halottak számában viszont jöhet egy ugrás, mivel az ellátórendszer egyszerűen nem fogja bírni. Jelentős javulás két hónapon belül teljesen lehetetlen. Persze időszakosan lehetnek pozitív kilengések, tartós viszont leghamarabb akkor jöhet, ha bármilyen módon elérjük a lakosság felének immunitását. Most tartunk 4 millió regisztráltnál, tehát a felnőtt lakosság fele egyelőre nem kívánja beoltatni magát. Még ha hirtelen mind úgy is döntenének, hogy mégis kérik a vakcinát, nyár közepe előtt akkor se kerülne sor mindenkire.

– Több mint egy éve élünk korlátozások között, egyre többen fáradnak bele a szabályok betartásába. Jogosan?

– Akik a mostani szabályokat korlátozásként élik meg, sosem éltek igazi korlátozások között. Amikor Budapest ostromakor jöttek a szovjet tankok, két hétre elbújtál a pincébe, hogy ne lőjenek agyon, poshadt vizet ittál és a sapkádba szartál, az tényleg korlátozás volt. Az, hogy nincs színház, kocsma, szórakozóhely, ehhez képest semmi. Ha kimész az utcára, mit látsz? Tele van emberekkel minden. Egy normális karantén nem így néz ki, most legfeljebb kellemetlen lett az élet.

Elismerem, hogy nagyon kellemetlen, tudom, hogy nehéz. Tudom, hogy sokan azért akarnak nyitást, mert nem kapnak kellő (vagy semmilyen) kormányzati (vagy egyéb) támogatást, és egyszerűen anyagilag nem bírják. Sokan meg azért, mert nem érzik a bajt. Igen, ez egy nagyon nehéz helyzet. A háború nehéz. Ennek ellenére: talán érdemes túlélni.

Ami pedig a további elemzéseket illeti… Nos, nem vagyok biztos benne, hogy folytatom, mert nem vagyok abban sem biztos, hogy érdemes folytatni. Egyrészt azért, mert a kritikus tömeget egyelőre ez valóban nem érdekli, másrészt azért, mert a döntéshozókat semmilyen szinten sem hatja meg (sokkal beszéltem…), harmadrészt meg azért, mert a front kellős közepén már nem modellezgetni kell, hanem kapkodni a fejünket a golyók elől. Lehet, hogy írok még a témában, de jelenleg (2021. április 13-án 17.53-kor) ebben nem vagyok biztos. Sajnos nem állíthatom, hogy szükség van rá, azt viszont igen, hogy most már valami másra lenne szükség.

Az oltási programot folytatni kell, 85-90%-ot be kell oltani. Ha kötelezővé tétellel, akkor úgy. De előtte le kell zárni, mert önmagában csak az oltással… az nem fog működni. Most sem működik.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Alig hordanak már maszkot közterületen az emberek – van értelme fenntartani a szabályt?

Logikátlannak tűnik, hogy a teraszokon nem kötelező, pár méterrel arrébb az utcán viszont változatlanul. De azt is egyre kevesebben tartják be. Felelőtlenség, vagy inkább lazítani kellene?
Láng Dávid; címkép: Csákvári Péter - szmo.hu
2021. május 13.

hirdetés

A kormány az őszi nagy lezárással egy időben, november 11-től tette kötelezővé a szabadtéri maszkviselést, akkor még csak a 10 ezer főnél nagyobb városok egyes közterületein, amiről a polgármesterek döntöttek. A március eleji szigorítás viszont már nem tett ilyen különbséget: kimondták, hogy a települések belterületén mindenhol maszkot kell viselni.

Azóta is ez a szabály az irányadó, hiába töröltek el időközben egy sor másik rendelkezést. Az utóbbi időben azonban meredeken csökkenni kezdett azok aránya, akik be is tartják – különösen, amióta elkezdett melegedni az idő. A hét eleji, szinte már kora nyárinak mondható napokon azt tapasztaltuk, 10 járókelőből legfeljebb 2-3 viselt maszkot Budapest belvárosában. A kistelepüléseken pedig feltehetőleg még rosszabb az arány.

A teraszok nyitása óta még inkább felmerül a kérdés, szükség van-e továbbra is a kötelező szabadtéri maszkviselésre, hiszen ott a fogyasztó vendégek számára nem előírás, néhány méterre tőlük, az utcán azonban igen.

Megkérdeztük Duda Ernő virológust, indokolt lehet-e már a szabály eltörlése, vagy egyelőre felelőtlenség.

Indokoltnak semmiképp nem mondanám, még akkor sem, ha a zárt helyek összehasonlíthatatlanul veszélyesebbek, hiszen szabadtéren nemcsak a népsűrűség ritkább, hanem a levegő is mozog

– nyilatkozta a Szeretlek Magyarországnak, hozzátéve: igaz, hogy meleg és száraz időben valóban kevésbé terjed a vírus, ha azonban jön egy hűvösebb, esősebb időszak, ez a tendencia máris megfordul.

A szakértő szerint az is fontos szempont, hogy egyelőre nem tudjuk, mekkora veszélyt fog jelenteni az indiai mutáns, ha nálunk is megjelenik.

hirdetés

Úgy látja, „inkább ne húzgáljuk most az oroszlán bajszát”, hiszen ha még néhány hétig fegyelmezetten betartjuk a szabályokat, jó esély van rá, hogy annyira lecsökken a járvány terjedése és ezzel párhuzamosan megnő a védettek aránya, ami mellett már vállalható kockázat a köztéri maszkviselés mellőzése.

Duda Ernő becslése szerint 1 százalék körül lehet a vírus halálozási rátája, emiatt kb. 2-3 millióan eshettek át eddig a fertőzésen. Közülük másfél-kétmilliónak lehet még meg a védettsége, ehhez adódik hozzá az a további nagyjából kétmillió ember, aki már mindkét oltását legalább két hete megkapta, és van is megfelelő védettsége (hiszen egyik vakcina sem 100 százalékban hatékony).

Ideális esetben május végére elérhetjük, hogy a lakosság fele ilyen vagy olyan okból védett lesz. Emellett az is szükséges kritérium, hogy a regisztrált új fertőzöttek száma napi 300 alá csökkenjen, a teszteknek pedig a 3-5 százaléka legyen csak pozitív – ez a WHO ajánlása a Magyarországhoz hasonló méretű országok esetén.

Ha a fentiek teljesülnek, az Duda szerint már elegendő ahhoz, hogy a szabadtéri maszkviselést el lehessen törölni.

Beltéren más a helyzet: ott annyival nagyobb a vírus továbbadásának kockázata, hogy csak akkor lehet feloldani a korlátozást, ha a járvány teljesen véget ér. Tehát a nyáron még valószínűleg maszkot kell viselnünk, sőt a lakosság oltási hajlandóságától függően az is előfordulhat, hogy egészen év végéig érvényben marad a szabály.

A témával kapcsolatban megkerestük a Koronavírus Sajtóközpontot, azonban cikkünk megjelenéséig nem reagáltak, ahogy a csütörtöki kormányinfón sem került elő a kérdés.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Harry és Meghan – egy bántalmazó kapcsolat nem túl királyi anatómiája

Kit érdekel az angol burzsoázia nyivákolása, igaz? Mégis: Harry és Meghan története globális színtéren mutatja be a pusztítást, amit egy gyaníthatóan nárcisztikus ragadozó okozhat egy családban. És ez a ragadozó: az ártatlanul pillogó Meghan. 
Hargitay Judit. Fotó: Northfoto © Capture TV CBS via Bestimage - szmo.hu
2021. május 14.

hirdetés

Előrebocsátom (mert ezzel gond szokott lenni): ez egy véleménycikk. KIZÁRÓLAG az általam látott, hallott, olvasott, és a saját tapasztalataimra rezonáló benyomásokra épül. Az én verzióm. Nem vagyok pszichiáter, és nem ismerem személyesen az angol királyi család tagjait. Ahogy itt, gondolom, senki sem. De a Meghan-Harry sztori "Szállj, szállj, szabad madár", "Győzzön a szerelem, vesszenek a gaz királyok", avagy "Szegény, elgyötört Meghan megtöri a Diana-átkot" munkacímekre hallgató, Netflix-szagú szappanopera-túladagolása nekem kezd sok lenni. Úgy tűnik, én egy egészen más filmet nézek. Gondoltam, legyen már legalább egy "B" verzió. Amiben a legaggasztóbb a gyanúsan kirajzolódó párkapcsolati bántalmazás (nem fizikai) mintázata. Csak itt az áldozat egy férfi. Íme, az én verzióm. 

Élt egyszer egy herceg, akinek nem volt életcélja. Ez kastélyokban, magyarországnyi birtokokon, magánrepülőgép- és Land Rover-flották bőrüléseiben is előfordul. A herceg nem született túl okosnak. Anglia legjobb elitiskolájában (Eton) magántanárok hada is alig tudta átrugdosni az érettségin. Miközben két évvel idősebb bátyja már az egyetemre készült, és királyi nagyanyjához járt vasárnapi magánebédekre, hogy felkészítsék a jövőbeli uralkodásra, a mi kis hercegünk tengett-lengett, lelkében hordozva meseszép, labilis, mégis rengeteg őszinte melegséget sugárzó édesanyja korai, tragikus halálának az egész világ előtt lezajló fájdalmát. 

A herceg életében remény csillant, amikor a családja kibrusztolt neki egy egész tűrhető katonai karriert. Ám vagánykodni ott se tudott. A katonatársai Xbox Harrynek becézték, mert globális VIP státusza miatt többnyire csak a sátorban Xboxozhatott. De legalább tartozott valahová, viccelődött a kantinban, sörözött és szép uniformisokban járt. Aztán ennek is vége lett. Bátyja lediplomázott, trónörökösként egyre komolyabb feladatok várták, megnősült, és született három szép gyereke.

A kis herceg imádta a bátyját, és annak feleségét, de feldolgozatlan traumái és saját életének céltalansága egyre kínzóbban pillantottak vissza rá esténként a tükörből. Jobb híján esztelen bulizásba kezdett. Pia, fű, félmeztelen lányok, medencés bulik. Amit mindig más fizetett. Viharos kapcsolatai is voltak, a barátnői kissé (nem kissé) hisztisnek és nem túl hűségesnek tartották. Úgy hírlik, kettőnek a kezét is megkérte, de egyik lány sem kért se a hisztiből, se a királyi élet szigorából. 

És ekkor a herceg életébe berobban egy nő. Szép, határozott, elbűvölő. Színésznő, félig afro-amerikai, Kanadában forgat évek óta egy ügyvédes sorozatot (amit Harry saját bevallása szerint azelőtt életében nem látott). Első randijukon a nő Diana kedvenc parfümjét, a Bluebell-t viseli. 

A herceg halálosan szerelmes lesz. A harmadik randijukon már egy több napos, afrikai (botswanai) szafarira "rabolja el" a hölgyet, és utána közli a bátyjáékkal, hogy megtalálta az igazit. Alig több mint egy éves, transzatlanti távkapcsolat után (két-három napnál többet nem töltöttek együtt egyhuzamban) bejelenti, hogy feleségül veszi Meghan Markle-t. A bátyja, akit tényleg nagyon szeret, óvatosságra inti, azt kéri, töltsön egy kicsit több időt Meghannal, mielőtt elveszi. És ez az a pont, amikor a herceg elkezd a családja ellen fordulni. Miközben egyre jobban belezúg Meghanba, szinte hipnotizáltan vonódik be a nő mágikus körébe, süket és vak lesz minden figyelmeztető jelre. A királynő felajánl nekik egy visszafogott esküvőt, privát életet egy vidéki kastéllyal, eszméletlenül sok pénzzel életük végéig, sőt, Meghan folytathatja a színésznői karrierjét is. Elutasítják.

hirdetés
Világraszóló esküvőt akarnak, és teljes jogú, "dolgozó" királyi családtagok lenni, már csak azért is, mert Meghan szerint neki soha nem volt saját családja.

Ebből a nem létező családból azért bosszantó "apróságként" előkerül Meghan apja, aki gyakorlatilag felnevelte és fizette a lánya méregdrága iskoláit. Ezzel az apával az udvarlás és a jegyesség majdnem két éve alatt Harrynek valahogy egyszer sem sikerül találkoznia, majd egy kétségtelenül szerencsétlen, beállított paparazzi-fotó miatt az öreget Meghan teljesen ki is iktatja a képből. Az esküvőn már nincs ott, a vejét és az unokáját soha nem ismerheti meg, a lánya minden könyörgés ellenére azóta se áll szóba vele.

És előkerül két féltestvér is, egy férfi és egy nő, akik nyílt színen, interjúban és egy levélben is szabályosan könyörögnek a királyi családnak, hogy ne engedjék be maguk közé Meghant (akiről közben az is kiderül, hogy az eredeti neve Rachel), mert mentálisan nagy bajok vannak vele. A nővére szerint nárcisztikus személyiségzavarban szenved, eladósította, majd magára hagyta az apjukat, velük se áll szóba. Darabokra tépte az egész Markle családot, és ugyanezt fogja tenni a királyi családdal is. Senki sem hallgat rájuk, a sajtó irigynek, aljasnak titulálja és kineveti őket. 

A többi már valóban az egész világ szeme előtt zajlott. Azóta három év telt el. Harry és Meghan hivatalosan összesen 72 napot "dolgoztak le" a királyi családnál. Közben elköltöttek egymillió fontot (400 millió forint) Meghan ruháira, 2,5 millió fontot (majdnem egymilliárd forint) a saját, külön udvarházuk, Frogmore Cottage felújítására. Évi körülbelül 3 millió fontot kaptak Charlestól és a királyi alapból a munkájukért járó juttatásként. Magángépeken rendszeres luxusnyaralásokra jártak, többek között Elton John nizzai, és George Clooney olaszországi villájába. Megejtettek egy ausztrál és egy dél-afrikai királyi turnét, ahol már nyíltan arról panaszkodtak (stílusosan a világ egyik legszegényebb országában), hogy Meghantól senki nem kérdezi meg, hogy jól van-e, és az életük csak "túlélés" és nem "virulás".

A hercegi pár egyre morcosabbnak látszott, az esztelen költekezés és az egyre furcsább megnyilvánulások (pl. Harry egy beszédben arra ösztönözte a briteket, hogy évi egy repülős nyaralásnál többre ne menjenek el, mert szennyezik a földet, miközben ő a feleségével úgy ugrálgatott le-fel a luxus magángépekre, mint más a hetes buszra) egyre jobban ellenük hangolták az addig kis kivétellel tényleg baráti sajtót. A személyzet gyanúsan gyorsan cserélődött náluk, régi "motorosok" mondtak fel a nekik dolgozók közül. Terjedni kezdtek a pletykák arról is, hogy zárt ajtók mögött Meghan egy hisztigép, terrorizálja a személyzetet, üvölt és követelőzik, és ha bármi nem úgy van, ahogy ő akarja, rohan Harryhez panaszkodni. Ezek akkor még csak pletykák voltak, most már hivatalosan is vizsgálat folyik Meghan ellen ez ügyben. Eddig 12 volt személyzet-tag vállalta, hogy tanúskodnak ellene. Mindenesetre már akkor érezni lehetett, hogy valami baj van. 

Aztán a világraszóló esküvő után másfél évvel egyszer csak hopp, leléptek Kanadába. Az Instagramon bejelentették, hogy privát életet akarnak, saját karriert, de azért félig maradnak, és csak néha ugranak haza, egy kicsit "királykodni". A királyi család az első döbbenet után beleegyezett, sőt, egy év gondolkodási időt is adtak nekik. Addig Charles továbbra is fizetett nekik az átmeneti évre 2,6 millió fontot, sőt, megkapták Harry anyai örökségét, Diana 20 millió fontját. Ezzel még nem is lenne semmi baj (bár sokak szerint egy kicsit diszkrétebben is intézhették volna az ügyet), csakhogy az azóta eltelt egy év maga volt a rémálom minden érintett szereplőnek.

Most már ott tartunk, hogy a Kaliforniában, egy 11 millió fontos luxusvillában élő hercegi pár nyílt háborút folytat a királyi családdal szemben.

Az elhíresült, márciusi Oprah Winfrey interjújukban gyakorlatilag atombombát dobtak Harry családjára, aminek az utórengései még mindig nem csitultak el. Kijelentették, hogy a királyi család egyik tagja rasszista (nem mondták meg, ki), a kisfiuk, Archie azért nem kapott hercegi rangot, mert Meghan anyai ágon félig fekete (ez nem igaz, Archie-nak még nem jár a hercegi rang). Meghan elmondta, hogy a királyi család rendszeresen hazugságokat szivárogtatott ki róla a sajtóban, elkobozták az útlevelét, a jogosítványát (a fent említett külföldi luxusnyaralásokat ezek szerint a határon átszökve ejtette meg), és William felesége, Kate az esküvői ruhapróbán megríkatta őt. Egyszóval olyan elviselhetetlenné tették az életét, hogy öngyilkos gondolatai voltak, de még a pszichiátert is megtagadták tőle. Ugyanazok, akik Harryt saját bevallása szerint nyolc évig járatták terápiára.

De a legdurvább Harry volt, aki mindezt faarccal, igaz, lesütött szemmel hallgatta végig, majd közölte, hogy "ő csapdában élt a királyi családban, de minderre nem jött rá, amíg Meghan meg nem mondta neki", és szerinte Charles és William is csapdában él, csak ők nem menekülhetnek el. Harry azt is hozzátette, hogy azért menekítette ki a feleségét és a kisfiát a királyi családból, mert nem akarta, hogy "a történelem ismételje önmagát", vagyis hogy Diana tragédiája Meghannal is megtörténjen. Az, hogy Erzsébet királynő férje, Harry nagyapja az interjú felvétele idején haldoklott, láthatólag nem zavarta a sokat szenvedett hercegi párt a férjétől lelkileg már búcsúzó Erzsébet, és a többi családtag rugdosásában. Harry meg se látogatta a nagyapját, egy hónappal később, a temetésére elment, ennyi. Tegnap pedig egy hosszadalmas podcast interjúban Harry ismét a traumatikus gyerekkorát ecsetelte, kijelentve, hogy Charles "ugyanolyan rosszul bánt vele, mint ahogy vele bántak", tehát az apján kívül a halott Philip is kapott még egy gyomrost.

Itt jön be az, amiről az elején beszéltem. A fenti történet (amelyben biztos van egy-két pletyka meg félinformáció is, de túlnyomó többségben jól dokumentált tényekről van szó) véleményem szerint egy klasszikus kényszerítő-manipuláló, vagyis bántalmazó kapcsolat mintázatát mutatja. Már az gyanús volt, hogy Meghan pszichológiai diplomával rendelkező nővére kifejezetten nárcisztikus személyiségzavart említett a húgával kapcsolatban. A nárcisztikusok a párkapcsolati ragadozók egyik legismertebb "alfaja".

Én nem tudom, Meghan "nárci"-e, de tény, hogy amióta leléptek az áhított privát élet miatt, nem volt olyan nap, amikor ne szerepelt volna a sajtóban. PR-cikkek, poszt-áradatok a közösségi médián, gyanúsan beállítottnak tűnő paparazzi-fotók, állandó zoom-hívások különböző jótékonysági szervezeteknek, üzleti megállapodások a Netflix-szel (még nem láttunk tőlük semmit), a Spotify-al (eddig egy podcastot csináltak, azóta fél éve semmi). De ez még nem baj, ahogy az sem, hogy saját kereseti források után kutakodnak.

De mitől gyűlölte meg Harry ennyire a családját? Mindenkit, egytől egyig? Miért kell a királyi családot – most már folytatólagosan – az egész világ előtt aljazniuk? Gyanítom, hogy annak azért sok köze lehet hozzá, hogy Charles ígéretéhez híven idén áprilistól elzárta a pénzcsapot.

És miért néz ki Harry szinte állandóan dühösnek és sértődöttnek, amikor előtte láthatólag jól megvolt a családjával, sokat nevetett, ellazultnak tűnt, Williammel és Kate-tel pedig tényleg cukik voltak együtt? Mitől tűnik az állítólag végre felszabadult Harry mostanában egyre zavarodottabbnak, miért hagyta szó nélkül, hogy a felesége egyértelmű hazugságokkal gyalázza a családját több tízmillió tévénéző előtt, holott ő pontosan tudta, hogy hazudik. Értjük, minden családban vannak bajok, értjük, a királyi család kemény szabályai nem jöttek be nektek, túl sok volt, menni akartatok. Közel negyven évesek vagytok, multimilliomosok, még mindig, mindenütt Sussex hercege és hercegnéje néven mutatkoztok be, van egy szép kisfiatok, úton egy kislány. Nem lenne itt az ideje végre lenyugodni egy kicsit? Vagy urambocsá családon belül rendezni a problémákat?

És miért fest Harry mostanában úgy, mint akit a kutya szájából húztak ki (szinte mindig ugyanabban a szürke pólóban jelenik meg), miért lett egy év alatt amerikai akcentusa, és miért hiszi azt, hogy a felesége Diana reinkarnációja? A két nő sztorija jobban el se térhetne egymástól.

A válasz (szigorúan a magánvéleményem, ismétlem): ez bizony agymosás. A szeretetéhes, nem túl éles eszű hercegre lecsapott egy vérprofi manipulátor, aki másodrendű, már nem fiatal színésznőként meglátta benne az arany tojást tojó tyúkot. Elárasztotta a szeretetével, eljátszotta neki a fájóan hiányzó anyafigurát, egyúttal a szerencsétlen, árva kislányt (kínosan ügyelt arra, hogy az anyján, Dorián kívül Harry egyetlen más családtagjával se találkozzon). Őrült sebességgel elvetette magát, bezsebelte a világraszóló esküvőt, ahová fél Hollywoodot meghívta, meg a hercegnéi címet, szinte azonnal szült egy "biztonsági" gyereket, és már bele is kezdett a szép, fokozatos manipulációba.

A Diana-tragédia forgatókönyvéből kiindulva előadta Harrynek, milyen szemét vele mindenki, rasszista a sajtó meg a britek is, a királyi család rideg és korlátozó, Williamék irigyek az ő elképesztő népszerűségükre.

Ő ezt nem bírja tovább, öngyilkos gondolatai vannak, innen menekülni kell, szép, privát, normális, családi élet vár rájuk, visszavonultság, anyagi függetlenség satöbbi satöbbi. Mire Harry észbe kapott, a normális, családi életből Hollywood lett, a pillogó szemű asszonykából kökemény, hírnév-hajhászó, össze-vissza pörgő üzletasszony, akinek immár totális kontrollja van az arany tojást tojó herceg fölött. Sikeresen leválasztotta a királyi családról, az összes gyerekkori barátjáról, sőt, úgy en bloc az egész brit népről. Harry a világ egyik legnépszerűbb hercegéből egy kaliforniai celeb-féle lett, aki az Oprah-interjú metakommunikációját nézve szerintem kifejezetten fél a feleségétől, annak ellenére, hogy ő tette a hölgyet hercegnévé, vagyis világhírűvé. Ismétlem, ez csak személyes benyomás. 

Hogy igazam van-e? Nem tudni. Mindenesetre a "love-bombing", a manipuláció, az agymosás, az áldozati szerepkör, az izoláció és a teljes kontroll nagyon ismerős kifejezések annak, aki élt már nárcisztikussal párkapcsolatban. És az is ismerős, milyen elképesztő fájdalmat, önbizalomvesztést, zűrzavart és káoszt okoz egy ilyen kapcsolat az áldozatban, és gyakorlatilag minden őt valóban szerető ember lelkében. Mindez megeshet egy királyi családdal is, nem?

Hogy Harryék végül befutnak-e Hollywoodban? Hát, eddig nem úgy tűnik. Az elmúlt egy évben semmi érdemlegeset nem csináltak, a királyi család pocskondizása jött be nekik a legjobban, arra tényleg felfigyelt a világ. Hogy ezzel a céltalan kis herceg végre valódi, tartalmas életcélra lelt-e? Vagy csak egy kapitális átverés áldozatává vált? 

Erre egyelőre senki nem tudja a választ. Ahogy arra sem, hogy mi lesz mindennek a vége. Ha engem kérdeztek: semmi jó. 

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Csak a tüzet láttam, óriási tüzet, 10 percenként megszólalt a sziréna” - civilek az Izraelt sújtó rakétaesőről

Egy gyerek azt hitte, tűzijáték miatt borult vörösbe az éjszakai égbolt, egy nő pedig az utcán halt meg szívrohamban a rakétatámadás idején.
Fotó: Northfoto - Xinhua News Agency/eyevine - szmo.hu
2021. május 13.

hirdetés

Egyre súlyosabb a helyzet Izraelben, ahol hétfő este kezdődött rakétaháború az ország és gázai szélsőséges iszlamista szervezetek között. Az izraeli-palesztin konfliktus újabb fellángolását az idézte elő, hogy Jeruzsálemben összecsapások voltak palesztinok és az izraeli biztonságiak között az iszlám vallás Mekka és Medina után harmadik legszentebb helyén, az al-Aksza mecsetnél.

A Gázai övezetet uraló iszlamista Hamász terrorszervezet kedd és szerda este is intenzív rakétatüzet zúdított Izraelre, Tel-Avivban és környékén, az ország központi és déli részén megszólaltak a légvédelmi szirénák. Közben pedig már a zsidó és arab csoportok tagjai az ország több pontján az utcán csapnak össze egymással, önbíráskodással akarnak bosszút állni a másik csoport tagjain. Így a koronavírus-járványból már sikeresen kilábaló Izrael most újabb országos katasztrófahelyzettel néz szembe.

Tel Aviv lakossága 2014 óta nem tapasztalt olyasmit, mint most. Legutóbb ugyanis akkor háborúzott komolyabban az ország a Hamásszal, és bár az elmúlt években is bombázta Izrael a Gázai övezetet, a fegyveresek pedig rakétámadással sújtották a déli városokat, Tel Aviv nagyrészt kimaradt ezekből a csatákból. Még a 2019-es Eurovíziós Dalfesztivált is simán meg tudták rendezni a nagyvárosban úgy, hogy az ország déli részén eközben háromnapos összecsapás zajlott, amelynek 27 halálos áldozata volt.

A lakosság biztonságérzete azonban most tovatűnt, ugyanis a gázai iszlamisták most Tel Avivot is célba vették a rakétáikkal. Kedd este a helyiek azzal szembesülhettek, hogy a város felett az égboltot apró, borostyánszínű pontok világítják meg - ezek voltak a közeledő rakéták. Bár a légvédelmi rendszer elhárította a 130 rakéta többségét, de néhánynak sikerült áthatolni rajta.

A Guardian izraeli tudósítója több helyi lakost is megkérdezett, hogy hogyan élte meg a rakétatámadást.

Egy ügyvédként dolgozó édesanya, Tal Morry azt mesélte, hogy az ötéves kisfia azt hitte, tűzijátékoznak, később azonban "sajnos" a többi gyerek elmondta neki az igazat.

hirdetés

Egy 48 éves szoftvermérnök, Konstantin Kandaurov éppen focimeccset nézett a tévében a nappalijában, amikor megszólaltak a légvédelmi szirénák. Azonnal elindult a kijelölt menedékhelyre, de még a lépcsőházban volt, amikor a rakéta becsapódott és emiatt megrengett a föld. Pánikba esve felrohant az emeletre és kinézett az ablakon.

"Csak a tüzet láttam, óriási tüzet"

- mondta, hozzátéve, hogy semmi más nem látszódott az utcából.

Az egyik rakéta az út túloldalán csapódott be, amitől az egész utca romokban állt, egy nő pedig meg is halt a helyszínen. Kandaurov házának ablakai kitörtek, a háztető egy része megrongálódott és repedések keletkeztek rajta.

"20-25 percig lehetett hallani a bombázást. Aztán egy-két óráig csend volt, majd 10 percenként ismét megszólalt a sziréna."



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Pikó András: lakhatási katasztrófát idézhet elő a Fidesz törvényjavaslata

A józsefvárosi polgármester szerint „nyomott áron belvárosi és más értékes lakásokhoz juthat a NER-közeli csókosok hada.”
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. május 12.

hirdetés

Böröcz László fideszes országgyűlési képviselő kedd este benyújtotta a lakástörvény módosítását célzó javaslatát, amely elsősorban a budai Vár műemlékvédelem alatt álló önkormányzati lakásainak megvásárlását teszi majd lehetővé.

A vételár alapesetben a lakás forgalmi értékének a 30 százaléka. Ez tovább csökkenthető annak függvényében, hogy a bérlő mióta lakik az ingatlanban: évenként egy százalékkal csökken a vételár, ami legfeljebb az ingatlan 15 százalékig mérsékelhető.

Pikó szerint ez az elmúlt évtized legkárosabb lakáspolitikai döntése.

Annak, hogy a kormány most az egész országra kiterjesztené a haveroknak szóló pofátlan önkormányzati lakáskiárusítás Rogán Antal-i modelljét, két hosszú távú következménye lesz. Először is elindul egy új rablóprivatizáció, amelynek eredményeképpen végül nyomott áron belvárosi és más értékes lakásokhoz juthat a NER-közeli csókosok hada – lehet, hogy az elején sok boldog lakástulajdonos fog majd a Fideszre szavazni, de a fővárosi épületállomány műszaki színvonalát is kalkulálva később örömmel szabadulnak majd az olcsón megszerzett vagyontárgytól a piaci ár alatt is

– írta a Facebookon.

A másik következmény Józsefváros polgármestere szerint egy lakhatási katasztrófa-helyzet lesz.

hirdetés

"Józsefvárosban most durván négy és fél ezer önkormányzati bérlakás van. Budapesten itt a legmagasabb az önkormányzati tulajdonú bérlakások aránya. Ezek közül a több, mint 3000 lakottat a piaci érték 15, maximum 30%-ért vásárolhatják majd meg a benne élő bérlők – penészes, nyirkos, több, mint 100 éves épületekben lévő komfort nélküli vagy alig komfortos lakásokat. Pár millióért, kölcsönből, alkalmi vétel lesz azoknak is, akiknek a bérleti díj kifizetése ma is napi gondot okoz, de felújításra, karbantartásra már biztosan nem lesz forrásuk – ők is gyorsan pénzért kívánják majd tenni. Ez vagy sikerül majd vagy nem. Meg lennék lepve, ha a miniszterelnök-közeli ingatlanfejlesztők ne fognának intenzív előszerződés-kötésbe önkormányzati bérlakásokban élő rászorulókkal a törvényjavaslat következményeként" – folytatta.

"Az önkormányzati lakáspolitika lakások híján megszűnik. Állami és önkormányzati szociális bérlakásépítés nem is volt. A kormány ahelyett, hogy sűrűre szőné a szociális hálót, a maradékát is szétszakítja- politikai számításból.

Ha elfogadják, Józsefvárosban a többségnek marad a segély, Rogán Antalnak és társainak a Pasa Parkban pedig ezzel arányosan nő az arcuk és a lakásuk alapterülete" – tette hozzá.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: