SZEMPONT
A Rovatból

„Ugyanúgy figyelem a lélegzését, mint egy anyuka a kisbabájáét” - ilyen egy százévessel élni

Én tanítottam meg szelfizni. Havonta veszek neki egy krimit, mert babonásan hiszem, hogy amíg kiolvassa, marad. Minden búcsúzásnál úgy nézek vissza az ajtóból, hogy vajon nem utoljára látom-e.

Link másolása

Lassan egyszázados - egész pontosan 98 éves - nagyapámról írtam már itt. Hogy milyen fantasztikus ember, és hogy lassan országos rekordot döntő kora ellenére teljes testi-lelki-szellemi egészségnek örvend, azt is leírtam. De azt még nem, hogy milyenek a mindennapok egy ennyire idős emberrel.

Akit ráadásul úgy szeretsz, hogy ha valaki megígérné, hogy örökké veled marad, csak cserébe mondj le minden földi javadról, és költözz ki egy gödörbe valahol az alföldi pusztákon, gondolkodás nélkül megtennéd. Olyan természetesnek vesszük, hogy ha megszületik egy gyerek, árgus szemekkel figyeljük minden rezdülését. Jaj, lélegzik-e még, jaj, le ne essen, neki ne menjen, félre ne nyelje! Úgy érezzük, a mi feladatunk, hogy életben tartsuk, és valljuk be, ez így is van.

Nos, egy nagyon öreg ember mellett élni hasonló érzés - és mégis más. Mindenki irigyel bennünket, hogy a nagypapám ilyen szép kort élt meg, hogy ilyen jól van, hogy állandóan viccelődik. Persze, én is irigyelném magam.

De legyünk őszinték: óriási boldogság, és egyúttal mély, de állandóan bennünk bujkáló szomorúság is tudni, hogy a vele töltött hetek, napok, sőt percek is már ajándékok. Mert ő már az útnak a vége felé jár, ő már mindenre visszanéz, és minden mondata egyúttal jótanács is, amit állandóan csillogó szemével, sokatmondóan a lelkünkre köt, olykor magától értetődően hozzá is téve, „ha már én nem leszek”.

Kegyetlen útitárs ám ez a „ha már én nem leszek”. Semmi sem tanít meg jobban az élet értékére, a pillanat örömére, mint ez a kis félmondat. Nem mondja gyakran, nem az a panaszkodós típus, de ez akkor is mindig ott van a levegőben. A szomszédban lakom, de nincs nap, hogy ne ugranék át hozzájuk (anyuval és öcsémmel él). Ha bóbiskol, óvatosan leguggolok mellé, és aggódva figyelem a szuszogását. Gondosan bekarikázom neki a tévéújságban az összes történelmi- meg kémfilmet, meg persze „a badszpenszert”, mert tudom, hogy imádja, és szeretném, ha mindent látna még, amit lehet.

Mániákusan olvas, én meg mániákusan szállítom neki a „CIA-os-Vatikános” kémregényeket (az ilyesmi a kedvence), mert amíg olvas - addig is olvas.

Szereti a csokival bevont vaníliás habcsókot, a banánt és a főtt kukoricát - anyámmal és öcsémmel felváltva hordjuk neki ezeket, csak egyen, egyen, egyen.

Imádok vele viccelődni, hallgatni, hogy élete első filmélménye egy némafilm-vetítés volt a falujában, egy fészerben, ahová két cső kukoricáért engedték be a parasztgyerekeket. Csak annyi látszott a vásznon, hogy egy Mickey nevű cowboy belovagolt az erdőbe, aztán kilovagolt az erdőből. De ő mégis úgy emlékszik vissza rá, mint élete legnagyobb filmélményére.

Olykor együtt kávézunk, és fahéjas kekszet majszolunk hozzá - az a kedvencem, és még mindig alig tudom rábeszélni, hogy egyen belőle, hogy egyen bármiből is, amit én szeretek. 45 év alatt ugyanis MINDIG meghagyta nekünk, unokáknak a legfinomabb falatokat. És kávézás közben megváltjuk a világot.

„Kislányom, a régi embernek nem kellett más, csak a kapa. A mai embernek már csak két dolog kell: fesztivál meg pszichiáter” - taglalja néha a fejét rázva, én meg annyira röhögök, mert ennél jobb korrajzot az elmúlt évszázadról szerintem a világ összes szociológusa se tudna adni.

Hallgatom, amikor a háborúról mesél, Horthyról, akinek a testőrségében egy évig írnok volt, aztán a hat év ukrajnai hadifogságról, ahol napi 20 deka kenyér és három kockacukor volt a fejadagja. Csak a nagymamámról nem mesél. Ha ő szóba kerül, összeharapja a száját, és minden erejével visszatartja a könnyeit. Ilyenkor néha meg kell mérni a vérnyomását.

Szóval együtt lenni vele örök ellágyulás, állandó figyelmeztetés az élet tiszteletére, hihetetlen rácsodálkozás a világ változásaira, és persze szünet nélküli aggódás. És hogy miért írtam ezt le? Mert szerintem annyira szétszálazódott a világ, hogy kezdünk kicsit megfeledkezni az élet folytonosságáról. Arról, hogy generációk jönnek-mennek, és egyikünk sem különb a másiknál.

Utazók vagyunk mind, és óriási dolog, hogy egy 100 éves utazó még köztünk van, méghozzá ilyen jó állapotban, és taníthat bennünket. Azzal, ahogy él, ahogy beszél, ahogy gondolkodik. Azzal, hogy mellettünk van.

És ha valaki esetleg tiszteletlenségnek érezné, hogy egy idős ember kapcsán az elmúlásról beszélek, ne érezze. Erről vele is szoktam beszélgetni, nagyon őszinték vagyunk egymással. Egyszer megkérdeztem tőle: „Papa, nem félsz?” Mire ő: „Nem, kislányom.” Mire én: „Reggelente néha nem ébredsz fel úgy, hogy talán ez a nap lesz az utolsó?” Mire ő: „És te?” Ezen a ponton hatalmasat nevettünk, jajj, de igaza van, istenem!

Aztán elkomolyodott, és megfogta a kezemet: „Szívem. Én a régi világhoz tartozom. Ott természetes volt, hogy születünk, meghalunk. Ki korábban, ki későbben. Annak mondjuk örülnék, ha úgy mennék el, mint a dédike. Elaludt, és már itt se volt.” Megszorítottam a kezét, úgy néztünk egymás szemébe, nagyapa és unoka, mint talán még sosem. Mély szeretettel, mégis...valahogy cinkosan. Aztán kiitta a kávéját, és gyorsan, szinte mellékesen odamosolyogta nekem:

„A többit megbeszéljük a mennyországban, jó?”

Bólintottam. Ő biztosan odakerül. Magamban már nem vagyok olyan biztos. Pedig milyen klassz lenne ott is kávézni vele.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bohár Dániel szerint komoly üzenet Gulyás Gergelynek az a mondata, amit senki sem ért
A Megafon riportere külön kiemelte a Magyar Péter-ügyről szóló, meglehetősen furcsa 8 másodpercet.

Link másolása

Szürreális párbeszéddel zárolt a csütörtöki Kormányinfó. Az ATV riportere Magyar Péterről kérdezte Gulyás Gergelyt. A Miniszterelnökséget vezető miniszter arra a kérdésre, hogy megingott-e a miniszterelnök bizalma benne a történtek után, azt felelte:

„...úgy gondolom, hogy ami most történik, ahhoz nekem nincs közöm. Ha mégis, akkor még nagyon hálásak lesznek nekem. Jól jegyezze meg mindenki”

– mondta Gulyás, majd a sajtótájékoztató hirtelen véget is ért.

A különös válasz feltűnt Bohár Dánielnek is. A Megafon riportere szerint a miniszter mondandója valójában „komoly üzenet” lehet.

A Magyar Péter-ügyről szóló 8 másodpercet külön ki is emelte a Kormányinfóból:

A hozzászólások között azonban többen is jelezték, nem értik pontosan mi az üzenet, amit megfogalmazott Gulyás Gergely.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra” - íme a Magyar Péterhez csatlakozó önkéntesek érvei
Fiatalok és idősek, fővárosiak és vidékiek, itthon és már külföldön élők egyaránt vannak azok között, akik felajánlották segítségüket Magyar Péternek. Le is írták, miért. Ezekből az indokokból válogattunk.

Link másolása

A hét elején még csak néhány száz, ma már több mint 16 ezer tagja van Magyar Péterék Discord csatornájának, ahol élénk viták folynak arról, mi mindennek is kellene megváltoznia Magyarországon, és nagyon sokan ajánlják fel a segítségüket. Meghirdettek számos önkéntes pozíciót is: Event Managert, moderátort, HR-est, digitálismédia-szakértőt, tartalomírót és szerkesztőt is kerestek az elmúlt napokban. A jelentkezés annyira transzparensen zajlik, hogy teljesen nyilvános.

A bemutatkozásokból, motivációs sorokból sok minden kiderül arról, kit mi érintett meg a Magyar Péter-jelenségből, miért szeretne aktívan is részt venni a munkában.

Vannak, akik már szereztek tapasztalatokat más politikai erőknél, például a Momentumnál, a Kétfarkúaknál vagy Puzsér Róbert kampányában, mások viszont még sohasem szavaztak, vagy épp rég kiábrándultak. Olyanok is szép számmal akadnak, akik külföldre költöztek, de most hazajönnének.

Az általuk írt mondatokat idézzük:

21 éves vagyok, jelenleg Amerikában tanulok, de Budapestre járok haza. Eddig innen, Amerikából tehetetlenül, néha könnyes szemmel néztem az otthon folyó eseményeket. Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra. Szeretném a lehető legtöbbet tenni azért, hogy legyen hová hazamenni még számtalan sorstársamnak egy szép napon.

Tenni akarok azért, hogy nekem se kelljen 2026 után azon agyalnom, melyik országban nem fogom magam idegennek érezni. Itthon ugyanis idegen és kirekesztett vagyok pusztán azért, mert értelmes, kitartó, őszinte és gyermektelen nőként élem az életem.

64 éves informatikus vagyok. 1990-ben reménykedtem egy jobb jövőben, sajnos megtapasztaltam, hogy a reményeim nem teljesültek. Azóta már a gyermekeim jövőjét is reménytelennek látom. Nagyobbik fiam Spanyolországban él, nyugodtabb körülmények között. Szeretném, ha az unokáim élete jobb lenne, ezért szeretném ezt a korrupt rendszert megszűntetni.

24 éves általános iskolai tanár vagyok. Ugyanazon okokból lettem tanár, amiért ide is szeretnék csatlakozni, és minél aktívabban tenni a közösség fejlődéséért. Segíteni akarok a környezetemen, és jobbá tenni a társadalmat.

17 éve marketinggel és rendezvényszervezéssel foglalkozom. Sok éve már, hogy kiábrándultam a politikából, szavazni sem voltam az elmúlt két alkalommal. Most végre úgy érzem, van egy kis remény arra, hogy talán engem is meghallgatnak, másoknak is elég volt már, ami itthon történik, és gyűlölködés helyett végre összefogás lehet.

Feleségemmel és lányunkkal egy kis faluban élünk már 15 éve. Azt látom, hogy most van rá lehetőség, hogy változtassunk az elmúlt 30 év politikai berendezkedésén, és én részt akarok benne venni.

Szoftvermérnökként dolgozom egy kiberbiztonsági cégnél. Az elmúlt években (évtizedekben?) még nem voltam annyira lelkes, mint mostanság.

Politikailag aktív vagyok annak ellenére, hogy külföldön élek, mivel családom nagy része (szüleim és testvéreim) még otthon élnek, és fontosnak tartom, hogy ők milyen körülmények között éljenek.

23 éves vagyok. Tegnap esti-ma hajnali beszélgetés alatt úgy tűnt, hogy itt olyan közösség épülhet ki, akiket megéri szolgálni, segíteni. Némiképp visszaadtátok a hitemet a magyarokban.

28 éves vagyok, két gyerekem van, akiknek szeretném, ha könnyebb lenne elindulniuk az élet rögös útján, mint nekem. Amióta szavazóképes korban vagyok, mindig a Fidesz nyer, én pedig minden alkalommal egy hétig sírok utána, hogy ezt az országot el kell hagyni, innen nincs menekvés. Szeretném, ha ezt soha többet nem kellene éreznem, a gyerekeimnek pedig soha nem kellene átélniük, milyen egy zsarnok, hazug párt kormányzása alatt élni.

Mindig is aktív voltam a közösségekben, ahová tartozom. Viszont ez az elmúlt 6-7 évben teljesen eltűnt, köszönhetően a jelen megosztottságnak. Belefáradtam az állandó hadakozásba, de most látom, vannak velem/velünk mások is.

57 éves vagyok, szofterfejlesztő cégnél dolgozom. Nagyon szeretném, ha megszűnne a regnáló kormány. Ellenzék nincs. A legfőbb motivációm, ha sikerülne a fenti célt elérni, az 5 éve külföldön élő és dolgozó lányom hazaköltözhetne.

20 éves jogi hallgatóként szeretnék egy olyan közösség része lenni, amivel a változást el lehet hozni.

Mivel nagyon rég nem érzem azt, hogy a politikában motivált lennék, így szavazni sem mentem szinte soha. Most azt gondolom, hogy veletek valami nagyon fontosnak és értékesnek lehetek a részese.

20 éves egyetemista vagyok. Eddig különösebben nem foglalkoztam politikával, viszont Magyar Péter többek között ezen is változtatott. Minden gondolatával tudok azonosulni, az értelmiségi baráti köröm szintén.

Én azért szeretnék tenni, hogy ne kelljen elhagynom a hazámat, mert a menyasszonyomra ráomlik a kórház, ahová dolgozni megy, és leendő gyermekeimet ne kelljen kimenekítenek majd egy dán iskolába, hogy elfogadható oktatáshoz jussanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Alföldi Róbert félreérthetetlen üzenetet küldött a költészet napján
A Mindegy átka könnyen értelmezhető napjaink Magyarországára is.

Link másolása

Áthallásokkal teli, a mai Magyarországra is könnyen értelmezhető verset szaval a költészet napján Alföldi Róbert. A színész-rendező Ady Endre: A Mindegy átka című költeményét adja elő egy videóban, amit a közösségi oldalán tett közzé.

A vers szövege:

„Sorakoznak s elfutnak a hetek,

Mintha kórház-szagtól futnának.

Talán nem volt soha ilyen beteg

Az Élet, mely szennyesen bukdos

S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,

De viharok sűrübben jöttek

És többen voltak zúgó bátorok.

Most már a reménytelen Mindegy

Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,

A lágy ujjakat összefonja,

Hogy nem szorul össze az ököl.

S hogy itt még valami teremjen,

Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás

S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,

Hogy minden vannál mindig jobb a más.

Gyujtsuk ki jól a sziveinket:

Csak azért se győzhet a Mindegy.”

A videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kert Attila, a Euronews hírigazgatója: sem budapesti, sem a brüsszeli szerkesztőség semmilyen jelét nem tapasztalta annak, hogy bármiféle befolyásolási kísérlet történt volna
A tulajdonosi kör és a menedzsment szét van választva, azaz lehetetlen is a tulajdonosok felől tartalmi elvárásokat tenni. A hitelesség elvesztése a cégnek súlyos károkat okozna.

Link másolása

A Direkt36 alapján mi is megírtuk, hogy az Orbán Viktorhoz személyes szálakon kötődő Pedro Vargas Santos David portugál üzletember cége vásárolta meg 2022-ben a Euronews nemzetközi televíziót. A pénz nagy részét egy magyar állami tőkealap és a kormányzati propagandagépezet egyik régi szereplője biztosította. Ráadásul az ügylet részleteit ismerő egyik forrás a Direkt36-nak azt mondta,

nyilvánvaló volt, hogy felsőbb utasításra kellett megcsinálni ezt a befektetést.

A befektetést intéző embereknek külön a lelkükre kötötték, hogy semmi nem kerülhet ki a nyilvánosságba.

Az ügylet előkészítő anyagában az szerepelt, hogy

a célok között van a „baloldali eszmék és elfogultság / egyoldalúság enyhítése”.

A színfalak mögött a befektetés állami részét intéző szereplők sem titkolták, hogy politikai okokból volt fontos ez az ügylet. A forrás szerint a befektetést intéző emberekkel közölték, hogy azért kell a Euronews, mert túl sok kritika éri Magyarországot külföldön, és ezért javítani akarják az országimázst.

„Mondták, hogy szükségünk van arra, hogy legyen egy olyan európai platform, ahol jobb színben tudjuk feltüntetni magunkat”

Megkerestük Kert Attilát, a Euronews magyar irodájának hírigazgatóját, érzékelt-e valamit mindabból, amit a Direkt36 kiderített, találkozott-e befolyásolási kísérlettel.

A hírigazgató elmondta, hogy „a cég vezérigazgatója, Guillaume Dubois, akit a Direkt36 is idézett, ma egy belső értekezleten azt mondta, hogy a Euronewsnél

a befektetői tőke és a menedzsment el van választva, és a tulajdonosnak, különösen egy kisebbségi tulajdonosnak semmilyen befolyása nincsen a cég mindennapi működésére.

Ennek, valamint a szerkesztőség függetlenségének a bizonyítéka a mindennapi működésünk”.

Kert Attila hozzátette, hogy ez a tulajdonosi szerkezet több mint két éve létezik, de „sem a budapesti, sem a brüsszeli szerkesztőség semmilyen jelét nem tapasztalta annak, hogy bármiféle befolyásolási kísérlet, vagy ennek akár csak sugalmazása történt volna ez idő alatt”.

Amikor rákérdeztünk, hogy a befektetők és a menedzsment szétválasztásának intézményi garanciái vannak, vagy csupán a szokásjog szerint működnek így, a hírigazgató annyit mondott, hogy a Euronews nem egy magyarországi cég, és a vállalati kultúra, meg a jogi környezet is más náluk.

A fentiekhez még érdemes hozzátenni, hogy a Euronews hitelessége az, ami a legnagyobb tőke. Ha egy újságíró vagy egy szakszervezet előállna azzal, hogy rá nyomást gyakoroltak, akkor könnyen elveszítheti, és

akkor nem jönnek a hirdetők, ráadásul a befektetők részvényeinek sem tenne jót.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk