hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Nevelőszülőnek lenni lelket és erőt próbáló dolog, ezt nem lehet a pénzért csinálni”

Ócsai Dorottyával, a Teljes szívvel rendezőjével beszélgettünk, aki hiánypótló és megrendítően őszinte dokumentumfilmet készített arról, mit jelent nevelőszülőnek lenni.

Link másolása

hirdetés

Három történet szülőségről, gondoskodásról, szeretetről, emberségről. Három különböző szemszög. Három nevelőszülő. Egyikük mindenképp magánál szeretné tartani a gyerekeket, másikuk, egy „gyakorlott” nevelőszülő, több nevelt és örökbefogadott gyermekkel él együtt, végül egy, a rendszerbelépés mizériájában levő, motivációkkal és kétségekkel teli nevelőszülő páros. „Munka”, amelyet nem lehet megfizetni, hiszen aki a pénzért csinálja, az nagy valószínűséggel el fog bukni benne. Munka, amelyet normálisan senki sem annak él meg.

Ez a Teljes szívvel – egy dokumentumfilm, amely megrázó őszinteséggel mutatja meg, milyen az élet nevelőszülőként. Miért fordul meg az ember fejében, hogy erről a témáról szeretne filmet készíteni? Hogyan készíti elő a forgatást? Miként kerül közel a szereplőihez? És mi a legfőbb célja? Többek között ezekről beszélgettünk Ócsai Dorottyával.

– A Teljes szívvel nagyon nyíltan és őszintén beszél a szülőségről, egész pontosan a szülőség egy speciális formájáról, ami a nevelőszülői lét. Mikor fogalmazódott meg benned, hogy ez az a téma, amelyről filmet szeretnél készíteni?

– Akkor, amikor szülő lettem. Az egyik ismerősöm egy magán-nevelőszülői szervezetnél dolgozik, rajta keresztül ismerkedtem meg úgy egyáltalán a nevelőszülőséggel, és azonnal elkezdett érdekelni, hogy kik azok az emberek, akik képesek úgy magukhoz venni és szeretni egy gyereket, hogy az első pillanattól kezdve tudják, majd tovább fogják engedni. Ez volt az, amiért engem nemcsak szülőként és emberként, hanem rendezőként is elkezdett foglalkoztatni ez a dolog, mert úgy éreztem, nagyon érdekes és többrétegű lehet egy film, amely a nevelőszülőkről és a nevelőszülői létről szól.

– Amellett, hogy érdekes, hiánypótló is a film, a nevelőszülők ugyanis egyáltalán nincsenek túlreprezentálva, sőt.

hirdetés

– A legnagyobb probléma pedig az, hogy az emberek nagy része összekeveri a nevelőszülőt az örökbefogadó szülővel, holott óriási a különbség, hiszen a nevelőszülő nem örökre veszi magához a gyereket, hanem csak arra az időre, ameddig szükséges. Tehát szülő, abban a tekintetben is, hogy nemcsak nevel, hanem kötődik is, de az a feladata, hogy felkészítse a gyereket – vagy arra, hogy bekerülhessen egy olyan családba, ahol végleg megtalálja a helyét, vagy arra, hogy visszagondozzák a saját családjába. Szóval a nevelőszülőnek úgy kell gondoskodnia, szeretnie és kötődnie, hogy tisztában van vele: muszáj lesz elengednie a gyereket.

– A filmben az egyik nevelőanya igen szépen beszél erről a nehéz helyzetről. Azt mondja, mind a nevelt, mind a saját gyermekéről szólva: „nem az enyém, hanem a gondjaimra van bízva”. Jól éreztem, hogy ez egyfajta tételmondata a filmnek?

– Igen, ráadásul Ildikó, aki kimondja ezt a mondatot, élete során az elengedés nagyon sok fázisán átesett már. Ő egy sokat látott és próbált szülő és nevelőszülő, aki jól ismeri az elszakadást, a veszteséget, és ahogy az a filmből is kiderül, sokszor és sokféleképpen megfogalmazta már magának, miért akar és képes nevelőszülő lenni.

– Talán mondhatom azt, hogy a film legintimebb és legerősebb jelenetei hozzá kötődnek. Hihetetlenül nyíltan mesél a tapasztalatairól, a tragédiáiról, a traumáiról.

– És nagyon hamar, nagyon könnyen megnyílt nekem. Először kamera nélkül mentem el a szereplőimhez, csak beszélgetni, és már akkor éreztem, hogy ő szívesen mesél a fájdalmas dolgokról is, mert ez fontos része a nevelőszülőségének, illetve annak, hogy ilyen tudatosan képes ezt csinálni.

– Hogyan zajlott az előkészítés, a szereplők kiválasztása?

– Először alaposan utánaolvastam a témának, kérdezősködtem, megkerestem a magánszervezetnél dolgozó ismerősömet, majd felvettem a kapcsolatot a Fővárosi Tegyesszel (Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat), amelynek munkatársai nagyon sokat segítettek. Elmondtam nekik, miről szeretnék filmet forgatni, mi az, ami engem személy szerint foglalkoztat, és ők bemutattak néhány családnak, akikkel először csak beszélgettem.

Ez fontos lépcsőnek számított, ugyanis volt olyan nevelőszülő, aki nem tudott megnyílni, így nem is került be a filmbe, de azokon a családokon, akik a filmben szerepelnek, kezdettől érződött, hogy szeretnének mesélni, bemutatkozni és szeretnék elmondani, milyen is nevelőszülőnek lenni. Természetesen lehetett volna a nevelőszülői lét gyakorlati oldaláról is beszélni, ugyanis arról is igen kevés szó esik, de engem inkább ennek az egésznek a lelki oldala érdekelt, ami érződik is a filmen.

– Három nevelőszülőt, vagyis három szemszöget és történetet mutatsz be a filmben, ez a három történet pedig ki is adja a teljes képet arról, mit jelent nevelőszülőnek lenni.

– Ez volt a célom. Pontosabban, már a kiindulópont is az volt, hogy a nevelőszülőség három különböző stációját szerettem volna megmutatni: egy gyakorlott nevelőszülőt, egy olyan szülőt, aki nemrég került be a rendszerbe és egy olyat, aki várakozik. Ez a három stáció és szemszög együtt rajzolja meg a teljes képet arról, milyen is ez az egész. Jó lett volna még arról is forgatni, milyen az elengedés, de arról nagyon nehéz, mert az egy nagyon érzékeny folyamat, kamerával nehéz nem belezavarni. A filmben ezért csak elmesélik.

De különösen izgalmasnak éreztem annak a családnak a bemutatását, akik még úgymond a bevezetődés időszakában vannak, akik arra várnak, hogy megkapják az első gyerekeket, mert rajtuk látszott, hogy kezdetben mennyire keveredik ebben a létben a bizonytalanság és a lelkesedés.

– A filmben számos interjút láthatunk, de a kamera, mint légy a falon is jelen van, tehát nézőként tényleg bekerülünk ezeknek a családoknak az életterébe, az életébe. Hosszú és nehézkes folyamat volt, mire ennyire beengedtek téged és a stábot a mindennapjaikba, vagy könnyedén ment?

– Összességében könnyedén ment, de azért odáig eljutni, amíg annyira intim dolgokat elmeséltek, mint Ildikó veszteségei, vagy Kata elengedéssel kapcsolatos félelmei, nem volt egyszerű. Ahhoz meg kellett teremteni azt a miliőt, amelyben mindenki érezte, hogy biztonságban van. Sokat számított, hogy csak hárman forgattunk: az operatőr, a hangmérnök és én. És azt hiszem, az is sokat jelentett, hogy semmit sem akartam ráerőltetni a családokra, inkább csak sodródtam velük. Kértem például, hogy szóljanak, ha olyan programjuk van, amelyre mi is elmehetünk. Nem vártam tőlük semmilyen extra cselekvést, csak ott akartam lenni azoknál a pillanatoknál, amelyek számukra természetesek és bejáratottak, de nekem és a nézőknek újak és érdekesek. Gondolok itt például a szülői láthatásra.

– Iszonyatosan megrendítő az a jelenet, amelyben a vér szerinti édesanya mesél a helyzetéről, arról, miért adta nevelőszülői gondozásba a gyerekeit és hogy érinti ez.

– Az egyébként egy nagyon különleges pillanat volt. Már maga a láthatás is, de utána megkérdeztem Leát, hogy akar-e esetleg beszélni és azt mondta, hogy „végül is beszélhetünk”, de arra, ami ezután jött, egyáltalán nem számítottam. Azt gondoltam, hogy elmond néhány dolgot, de nem fog igazán megnyílni, aztán végül súlyos gondolatokat is megosztott, és nagyon őszintén mesélt a kétségeiről, valamint arról, mit élt és él át. Megrendítő volt, de nagyon jó is, mert azt láttam rajta, hogy megkönnyebbült.

– Erről jut eszembe: érezted terápiás jellegűnek a forgatást akár a szülők, akár a magad számára?

– Azt nem mondom, hogy terápiás jellegűnek éreztem, mert az egy másik, egy következő szint, de azt erőteljesen megláttam, mennyit tud segíteni, ha beszélünk. Eleve egy szülőnek jó beszélni a szülőségéről, az pedig, hogy az ember helyre tehet magában dolgokat azáltal, hogy elmondja, kimondja mindazt, ami benne van, és csak addig mondja, ameddig neki jólesik, pozitív hatással bíró dolog.

– Vannak igen megrendítő mondatok a filmben, de ezek nagyon fontosak, mert kitűnik belőlük, hogy nevelőszülőnek lenni nemcsak nemes és szép feladat, hanem rendkívül nehéz is, hiszen az elengedés mellett a gyerek zaklatott sorsával is szembe kell nézni. El is hangzik a filmben, hogy nevelőszülőnek csak az menjen, aki számol azzal, hogy esetleg nagyon mélyről kell azt a gyereket valahogy újraépíteni.

– Egy átlagembernek, aki például a szülőségét éli meg épp, vagy egyszerűen csak nem foglalkozik ezzel a témával, nagyon megrendítő egy ilyen helyzet, mivel rengeteg kiszámíthatatlanság van benne. Illetve ott van az is, hogy a két ember közti legerősebb kapocs, a szülő-gyermek kötelék az, amiben súlyos dolgok történnek: akár az elengedés, akár a gyerek nehéz sorsával való megbirkózás. Felmerül a kérdés: hogyan lehet jól segíteni ezeken a gyerekeken? És ez nagyon sok dilemmát foglal magában. Mivel segítek jobban: ha magamhoz szoktatom a gyereket vagy ha folyamatosan készítem arra, hogy egyszer majd el kell válnunk? Mennyire engedjem be a vér szerinti szülőt a családomba? És ez még csak a jéghegy csúcsa. Rengeteg olyan nehéz kérdés és helyzet van, ami átlag szülőként nem, vagy csak nehezen átélhető, átérezhető, hacsak valaki nem meséli el annyira testközelből, mint a filmben szereplő nevelőszülők.

– Annak ellenére, hogy ez a film inkább a lelki vonulatra koncentrál, sok új és hasznos információval is szolgál arról, hogy néz ki a gyakorlatban a nevelőszülőség. És többek között azt a közbeszédben jelenlévő gondolatot, vagy inkább ítéletet is eloszlatja, hogy ezt sokan a pénzért csinálják. Célod volt, hogy a filmmel felnyisd az emberek szemét?

– Már a kezdetekkor szembesültem vele, hogy ez a téma elég mostoha, a nevelőszülőknek ugyanis nincs jó hírük. Igen, sokan mondják – és nyilván erre is van példa –, hogy csak a pénzért csinálják, de ezután a film után már biztosan állíthatom, hogy ezt nem lehet hosszútávon csak a pénzért csinálni. Pláne, hogy nevelőszülőnek lenni nem egy jövedelmező szakma. Nyilván van, aki jól csinálja, és van, aki nem. Van, aki képes hosszú évekig, akár egész életében nevelőszülő lenni, és van, aki nem. Van, aki magához veszi az első gyereket és azt akarja, hogy örökre nála maradjon. Ezt is meg lehet érteni, mivel természetes emberi reakció, de a nevelőszülőségnek az a lényege, hogy csak addig tart, amíg nem készítetted fel a gyereket a továbblépésre, vagy arra, hogy a családja vissza tudja fogadni. Én ezt a sajátosságot szerettem volna bemutatni, hogy tisztán lássuk, mi a szerepe, a jelentősége a gyerek életében a nevelőszülőnek.

– Amit szerintem még mindenképpen fontos hangsúlyozni a filmmel kapcsolatban, az az, hogy nem ítélkezik.

– A forgatás alatt tanultam meg, hogy nem szabad ítélkezni azok felett a családok felett, akik elveszítik a kontrollt és nem tudják maguk mellett tartani a gyerekeiket. Azok felett nyilván ítélkezhetünk, akik szörnyű dolgokat tesznek, mert arra is van példa, hogy a vér szerinti szülők bántalmazzák, abuzálják a gyerekeiket, de az egy másik kérdés. Viszont sok olyan eset is van, mint a filmben Leáé, aki maga döntött úgy, hogy besétál a gyerekkel és leadja, mert tudja, hogy az a legjobb, a leghelyesebb. Ez egy szülőnek elképzelhetetlenül nehéz és fájdalmas döntés, és mindenképpen értékelni kell.

A szereplőim rámutattak, hogy nevelőszülő csak az tud lenni, aki egy pillanatig sem ítélkezik, hanem fogja az adott helyzetet, legyen az akármilyen rossz is, és megpróbálja belőle kihozni a lehető legjobbat.

– Ahogy mesélsz, egyre inkább azt érzem, hogy a Teljes szívvel nemcsak film, hanem misszió is.

– Ez igaz, és nagyon jó volt, amikor a film egyes vetítései után odajöttek hozzám vagy írtak nekem örökbefogadó szülők, hogy megköszönjék, hogy megcsináltam, mert nekik nagy segítség az, hogy látják, honnan érkeznek hozzájuk a gyerekek. Hogy ki az, aki a nehéz sors után felkarolta őket. Ha valaki nem újszülöttet fogad örökbe, akkor, mielőtt hozzá kerülne a gyerek, nevelőszülőnél van, ebbe a szakaszba pedig nem igazán lehet belelátni, úgyhogy jó volt hallani, hogy ilyen szempontból gyakorlati haszna is van a filmnek.

És ha már misszió: olyan jó lenne, ha sokkal több nevelőszülő lenne! Lelket és erőt próbáló feladat, de tudni kell, hogy az a gyerek, akinek nem jut nevelőszülő, bekerül egy intézetbe. A család nyilvánvalóan ezerszer jobb. Szóval igen, kicsit az volt a misszióm, hogy hátha a film után megfordul az emberek fejében, hogy esetleg nevelőszülők legyenek. Persze benne van, hogy mennyire nehéz ez, de igyekeztem azt is megmutatni, milyen szép.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Egy amerikai sürgősségi orvos leírta, mit tapasztalnak az omikron frontvonalában
Szökőárként nő a fertőzöttek száma, miközben a kórházban dolgozóké csökken, mert ők is tömegesen kerülnek karanténba.

Link másolása

hirdetés

„A helyzet kilátástalan az egészségügyi dolgozók és a kórházak számára” - fogalmaz Dr. Craig Spencer, egy New York-i kórház sürgősségi osztályának orvosa a New York Times véleményrovatában.

Az orvos, aki ma is az első vonalban küzd a betegekért, azt írja, hálás azért, hogy az oltásoknak és a potenciálisan kevésbé halálos omikronnak köszönhetően jelenleg kevesebb páciense szorul életmentő ellátásra, mint a járvány kezdetekor.

Emlékszik rá, 2020 márciusában szinte megállás nélkül rohangáltak a betegek között, hol az egyik, hol a másik állapotát kellett stabilizálni, a legsúlyosabbak lélegeztetőgépre kerültek, ahonnan sokan nem tértek vissza élve. Az intenzív osztályok megteltek, miközben egyre csak jöttek az újabb betegek.

„Szerencsére ez a hullám nem ilyen. Eddig egyetlen Covid-19-beteget sem kellett lélegeztetőgépre tennem. És a betegek többségének nincs szüksége kiegészítő oxigénre sem” -írja.

Abban is más a helyzet, hogy rendelkeznek olyan olcsó, széles körben hozzáférhető gyógyszerekkel, mint a szteroidok, amelyek életmentőnek bizonyultak a Covid-betegek számára. Megtanulták továbbá, hogy az oxigén orron keresztüli magas áramlású adagolása is jelentősen javítja a betegek állapotát. Ugyancsak hatékonyak bizonyos orron át adható vírus elleni gyógyszerek, de természetesen elsősorban az oltások azok, amelyek révén sokan megússzák a kórházba kerülést.

hirdetés
Mindez azonban még mindig nem elegendő ahhoz, hogy lelassítsa az újabb hullámmal érkező betegáradatot.

Csak New York-ban az elmúlt hetekben megháromszorozódott a kórházi felvételek száma, és Egyesült Államok-szerte hasonló tendencia figyelhető meg.

Dr. Spencer kórházában is számos súlyos eset van, valamennyien oltatlanok. „Láttam olyan idősebb pácienseket, akiket a Covid annyira legyengített, hogy nem tudnak felkelni az ágyukból. Kezeltem cukorbetegségben szenvedőket, akiknél a vírus életveszélyes komplikációkat okozott. És bár szinte valamennyiüknél enyhébb lefolyású a betegség, mint 2020 márciusában, ugyanannyi helyet foglalnak el a kórházban” – hangsúlyozza az orvos.

A legnagyobb probléma azonban ezúttal nem a felszerelés- vagy a helyhiány, hanem az, hogy az egészségügyi dolgozók is hatalmas számban betegszenek meg, és karanténba kell menniük.

A koronavírus-járvány kitörése óta ezekben a hetekben érte le a legmagasabb szintet a dolgozók fertőzöttsége az Egyesült Államokban. Van olyan intézmény, amely személyzetének 15%-át, vagy annál is nagyobb hányadát veszítette el így időlegesen.

Az amerikai közegészségügyi hatóság legújabb rendelkezése szerint 10 napról 7-re csökkentették a pozitív tesztet produkáló egészségügyi dolgozók izolációját, hogy előbb visszatérhessenek, de vannak olyan államok, mint Rhode Island és Kalifornia, ahol

a szakemberhiány olyan méreteket öltött, hogy pozitív teszttel is munkába állhatnak.

Dr. Spencer szerint ez ugyan ellentétes a gyógyítás „soha ne árts” alapelvével, de a másik alternatíva, hogy a pácienseknek még hosszabb ideig kell várakozniuk az ellátásra, vagy egyáltalán nem jut el hozzájuk orvos.

Ha kevesebb az egészségügyi dolgozó, kevesebb lesz az ágy is, mert csak annyi beteget vesznek fel, amennyit el is tudnak látni. Lassabb lesz a kezelés, és az emberek minél több időt töltenek el a sürgősségi osztályon, annál hosszabb lesz a többiek számára a várakozás. Ez a dominó-hatás pedig érinteni fogja az egész egészségügyi rendszert a gondozóhiányban szenvedő idősotthonoktól a túlterhelt mentőkig.

Dr. Craig Spencer összegzésül megállapítja: érthető, hogy az emberek belefáradtak a Covidba, akárcsak az egészségügyi dolgozók, de egy olyan erősen fertőző variáns, mint az omicron, még akkor is, ha enyhébb megbetegedéseket okoz, összeomlaszthatja az egészségügyi rendszert.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Kifejezetten durván vizsgálta a kisbabánkat” – többen mesélnek horrorsztorikat a verekedésbe keveredett fóti orvosról
Forrásunk legközelebb „a világ végére” is inkább vinné a gyerekét, annyira rossz élmény volt számukra a találkozás. Egy másik páciens pedig azt állítja, Lestár Ferenc olyan erősen döfte bele az érzéstelenítő tűt a kezébe, hogy ömlött belőle a vér.

Link másolása

hirdetés

Hétfőn írtuk meg, hogy rátámadt egy házaspár az ügyeletes orvosra Fóton, miután azt kifogásolták, hogy Dr. Lestár Ferenc nem akarta beállítani a feleség vérnyomását, mivel szerinte ügyeleti ellátás keretében erre nincs lehetőség.

A házaspár ezt követően támadt rá az orvosra, aki nem hagyta magát és verekedésbe bonyolódott velük. A rendőrség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak gyanúja miatt indított eljárást a házaspár ellen az ügyben.

Nem sokkal később megszólalt Lestár egyik volt kolléganője is, aki azt állítja, hogy az orvos korábban bántalmazta, amiért 2018-ban jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság.

"2014 pünkösd hétfőjén velem került konfliktusba. Amikor együtt dolgoztunk a dunakeszi orvosi ügyeletben, nem voltam hajlandó neki lepecsételt receptet adni, amit annyira zokon vett, hogy székestől nekinyomott a radiátornak és fojtogatott. A sofőr meghallotta a kiabálásomat, és levette rólam őt" - fogalmazott doktornő, aki azt mondja, ha nem sietnek a segítségére, meg is halhatott volna.

Dr. Novák Hunor gyermekorvos pedig arról posztolt kedden délután, hogy tudomása van feljelentésről a fóti orvos ellen az orvosi kamaránál és a rendőrségen is. Állítása szerint még az ügy kipattanása előtt, múlt szombaton kapott egy kétségbeesett üzenetet Facebookon egy szülőtől.

hirdetés

Ebben az állt, hogy a fóti ügyeleten egy férfi orvos óriási traumát okozott az illető gyermekének, aki utána bekakilt, illetve rémálmai is voltak. A szülő elmondása szerint őt többszörösen megalázta, megszégyenítette, gyalázta vizsgálat közben az orvos.

Miután hétfőn kiderült a másik ügy, Novák Hunor megkérdezte, vajon ugyanarról az orvosról van-e szó, a szülő pedig megerősítette ezt, hozzátéve: az orvosi kamaránál és a rendőrségen is feljelentést tett.

A kommentelők nagyobbik része kiállt az év orvosának is megválasztott Dr. Lestár Ferenc mellett, azt hangsúlyozva, hogy kiváló szakember, a verekedés során pedig jogos önvédelem történt. Ugyanakkor több olyan véleményt is lehet olvasni, amely jóval negatívabban festi le a munkáját.

Az egyik hozzászóló, aki hozzájárult története közléséhez, egy két évvel ezelőtti esetet idézett fel. Hangsúlyozta, hogy mint az ennyi idő távlatában lenni szokott, az ember nem arra emlékszik, pontosan mit mondott neki az illető, hanem arra, hogyan mondta, és legfőképpen, hogyan érezte magát. Tehát konkrétan már nem tudná visszaidézni Lestár szavait, csak a megdöbbentő arroganciája, lekezelő és őket sértő stílusa maradt meg benne.

„Első gyermekes, tapasztalatlan szülők voltunk, akiknek belázasodott a kisbabája, meg voltunk ijedve és kiszolgáltatottak voltunk.”

„Lestárnak egyetlen kedves, emberi vagy megnyugtató szava se volt hozzánk, ezt tudom tényként mondani. Illetve azt, hogy a kisbabánkat kifejezetten durván érintette, forgatta vizsgálat közben, nagyon rossz érzés volt látni és átélni.”

„Tényszerűen semmi mást nem tudok elmondani ennyi idő távlatában. Legközelebb a világ végére is inkább vinném a gyerekünket, mert biztos vagyok benne, hogy a mostani életkorában (2 és fél év) már traumatizálná egy ilyen bánásmód” – fogalmazott a névtelenséget kérő páciens.

Egy másik kommentelő azt mesélte megkeresésünkre, hogy pár évvel ezelőtt találkozott a fóti ügyeletes orvossal, amikor egy háztartási baleset következtében szétvágta a kezét. Rögtön hívta a helyi ügyeletet, ahol Lestár Ferenc vette fel a telefont, de valamilyen indokkal – amire már nem emlékszik – azt akarta elérni, hogy inkább Vácra menjen a panaszával.

„A telefonban nagyon lekezelő, bunkó stílusban beszélt. Aztán a váci ügyelet is lepattintott, hogy Fótra kell mennem, így kénytelen volt foglalkozni velem. De nem is ez a lényeg, a stílus mai napig él bennem, és az élmény is. Mikor látta a kezemet, mondta, hogy be kell varrni. Aztán idegesen jött-ment, csapkodott... Elég furcsa és ijesztő volt, de örültem, hogy ellát” – idézte fel interjúalanyunk, aki szintén azt kérte, ne írjuk le a nevét.

„A rendelőben azt kérte, tegyem a kezem az íróasztalra, majd érzéketlenül beadta az érzéstelenítőt, gyakorlatilag beledöfte a tűt. A kezem felfúvódott, mint egy lufi, közben ömlött belőle a vér... Se egy papírtörlő, se semmi.”

„Én kérdeztem rá, hogy nem baj, ha ide folyik az asztalra? A doktor úr közben zavartalanul gépelt a számítógépen, felvette az adataimat. Ezután összevarrta a sebet, és eljöttem. Bevallom őszintén, féltem tőle.”

A beteg több ismerősének is elmesélte, mi történt vele, és azt mondja, mindenki rögtön tudta, kiről van szó – anélkül, hogy nevet említett volna. "Elmondásuk szerint még szerencsésen megúsztam, mert ez az orvos nagyon bunkó mindenkivel, több helyről kirúgták, nem mindenki ússza meg az ellátást ilyen szelíden" – teszi hozzá.

Azt is állítja, hogy a háziorvosnál járva többször is látta Lestárt a folyosón káromkodva jönni-menni, "volt, mikor telefonon szidott valakit, nem érdekelte, ki van körülötte." Emiatt őt egyáltalán nem lepte meg a mostani eset, bár a másik felet nem ismeri.

„Nem értek egyet azzal, hogy menjünk neki az orvosnak, mindig próbálok higgadt maradni még akkor is, ha látom, hogy ennek az ellátásnak nem így kellene történnie. De nem gondolom, hogy egy orvosnak dicsekednie kéne azzal, hogyan bokszolt a páciensekkel, vagy kinek hányszor verte a fejét az autóhoz. A lényeg pedig, hogy nagyon sok van már a rovásán, ez az egész már rég nem erről szól, és felháborító, hogy még mindig praktizálhat, nulla szociális érzékkel” – fogalmaz forrásunk, hozzátéve: nem tudja elfogadni azt, hogy Lestár azért van ott, mert nincs helyette más.

„Miért védi ennyire a fóti rendelő? Ki ez az ember, hogy senki nem tehet ellene semmit?” – teszi fel végezetül a költői kérdést.

Az üggyel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Magyar Orvosi Kamarának, akik azt válaszolták, hogy az etikai szerveik által folytatott konkrét etikai eljárásokkal kapcsolatban nem adhatnak tájékoztatást. A konkrét üggyel kapcsolatban pedig közlésük szerint csak a sajtóban megjelent információkkal rendelkeznek, ezért nem kívánják kommentálni.

„A Magyar Orvosi Kamara kiáll az etikai szabályokat betartó orvosok mellett és elítéli azokat a tagjait, akik megsértik az Etikai Kódexben lefektetett szabályokat” – tették hozzá végezetül.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Egy hét kutatómunkával sem tudtuk kideríteni, hol van a titokzatos népszavazási kampánystáb
Arra sincsen válasz, miért nem kapunk naponta adatokat az aláírások számáról. Pedig még egy sajtótájékoztatón is jártunk.

Link másolása

hirdetés

Ahogy elindult az év, úgy vált egyre furcsábbá az, hogy az ellenzéki népszavazási kezdeményezésről nagyon nem tudunk semmi konkrétumot. Az kikutatható, hol és mikor van lehetősége aláírni annak, aki akarja, de semmi információt nem kapunk napi szinten a számokról, hogy éppen hogy áll az aláírásgyűjtés.

Ez eléggé aggályos. Hiszen az ellenzék célja elvileg az, hogy a kérdéseit ugyanúgy, az országgyűlési választásokkal egy időben a választók elé vigye, mint a Fidesz „gyermekvédelmi” népszavazásának kérdéseit. Ehhez pedig január közepére minimum kétszázezer aláírást össze kellene gyűjteni. Ehhez képest az adatok csak néha csordogálnak.

Kutatni kezdtem, először a pártok honlapjain és Facebook-oldalain. Itt sem lettem okosabb, végül kérdéssel fordultam az összes párthoz. Csak kettő válaszolt: a DK a január ötödikei közös ellenzéki sajtótájékoztatóra hívott el, hogy ott megtudhatok mindent. Ezen az eseményen végül is Karácsony Gergellyel tudtam röviden beszélni. Utána egy nappal az LMP lehetőséget adott, hogy Csárdi Antallal, a párt újrázó országgyűlési képviselőjelöltjével beszéljek a témáról. Vele hetedikén készítettem interjút.

Karácsony Gergely

– Hogy állunk a számokkal, hány aláírás van?

– Jól állunk, százezer aláírás van. Igazából most indult be a dolog, hiszen a karácsonyi szünetben nyilván nagyon nehéz volt. De most, hogy már újraindult az élet a városban, nyilván sokan tudják gyűjteni az aláírásokat, úgyhogy jól állunk.

hirdetés

– Az előválasztásnál könnyű dolgunk volt, mert azt összefogta az AHang, és naponta áramlottak az információk számokról, mindenről. Én megpróbáltam felderíteni, hogy is áll ezt az egész, és végül is, ennek nincsen gazdája. Tehát egyik pártnak a honlapján sincsen semmi...

– Van egy központi oldal, ahol összegyűjtjük az összes információt, de ez nem a pártok ügye, ez már az ellenzék közös ügye, a menjunktovabb.hu oldalon vannak fent az információk...

– A menjunktovabb.hu oldalon csak az van fent, hogy hol lehet aláírni, de aktuális számokról nincsen semmi információ.

– Ezek naponta változnak. Azt tudom önnek mondani, hogy a mai állás szerint körülbelül százezer aláírásnál tartunk, és most robbant be az egész folyamat.

– Várható az, hogy most már naponta kapunk számokat?

– Igen, természetesen, rendszeresen beszámolunk mindenről.

Csárdi Antal

– Az aláírásgyűjtést választókerületi alapon szervezte meg az ellenzék. Ennek eredményeképpen mi egy központi kampánycsapatnak adjuk le a naponta összegyűjtött adatokat. Van egy honlap, a menjunktovabb.hu, ahol minden népszavazással kapcsolatos információ fent van.

– Ott azok a helyek vannak feltüntetve, ahol alá lehet írni az íveket. De semmilyen információ nincsen az aktuális számokról, továbbá a központi kampánycsapat elérhetősége sem szerepel rajta.

– Az én információim szerint most már nyolcvanezer aláírás fölött vagyunk, sőt, most már lehet, hogy közel a százhoz, de a nyolcvanezer az biztosnak tűnik...

– Mi lehet annak az oka, hogy ellentétben az előválasztással, nagyon döcög az információáramlás?

– Sok feladat terheli az ellenzéki rendszert. Egyrészt a kampányt el kellett, meg el kell indítani, sok energia elmegy a kampányszervezésre és a kampánytervezésre. Én azt gondolom, hogy az lehet ennek az oka, hogy nagyon széles spektrumon próbáljuk ezt a kampányt megszervezni, és a kampány alatt az országgyűlési kampányra is gondolok. És amikor a népszavazásról beszélek, akkor én azt is a választási kampány részének tekintem.

– Nem ártott volna egy csapatot csak ezzel a kampánnyal megbízni, mert ha ez most rosszul sül el, az nagyon csúnyán hathat a képviselőválasztásra. Nincs jelen az a népszavazás sem a médiában, sem a köztudatban. Ellentétben az előválasztással, ami nagyon ott volt.

– Én azt tapasztalom - és minden nap kint vagyok az utcán és személyesen is gyűjtöm az aláírásokat -, hogy az emberek tudják, hogy ez van, és konkrétan keresik ezeket a helyszíneket, ahol alá lehet írni. A választókerületekben jelen lévő kitelepülési pontokon, és itt gondolok az irodákra, a közterületen kialakított aláíróhelyekre, a tapasztalatok szerint sokan, nagy kedvvel írnak alá. De értelemszerűen pontos információt csak a saját választókerületemről tudok mondani.

– Karácsony Gergely szerdán azt mondta, hogy megvan a százezer aláírás. Ön most, pénteken azt mondja, hogy megvan a nyolcvanezer. Bárhogy is számolom...

– Az én számaim nem pontosak. Hétfőn hallottam egy hetvenötezres számot, és én mindig az óvatos értékelés elvét követem...

– Rendben van. Tegyük fel, megvan százezer. Akkor már csak százezer hiányzik, plusz még valamennyi, hogy az esetleges diszkvalifikált aláírásokat lehessen pótolni. Ha ezt január közepére szeretné összegyűjteni az egységes ellenzék, bárhogy is számolom, tíz napnál nincsen több idő. Ez naponta legalább tízezer aláírást jelentene. Halad-e ilyen ütemben az aláírásgyűjtés? Meglehet naponta tízezer aláírás?

– Nem tartom kizártnak, hogy meglegyen ez a szám, de hangsúlyozom, hogy az összesített pontos számokat én sem ismerem.

– Akkor már csak azt szeretném megtudni, hogy hol van ez a stáb, kik ezek az emberek, és hogyan lehet elérni őket? Majd azt tőlük megkérdezem, hogy miért nincsenek ezek a számok naponta kint. De nagyon érdekelne, hogy végül is kiket kell megkeresni, mert semmilyen honlapon, semmilyen hozzáférhető információforrásból nem tudtam rájönni erre - de lehet, hogy ügyetlen vagyok.

– Biztos, hogy nem ön az ügyetlen, olyannyira, hogy ha megengedi, egy visszahívással válaszolnék.

Az interjú itt meg is hallgatható:

Csárdi Antal péntek estig még nem tudta kideríteni, honnan tudhatjuk meg.

Megpróbáltuk Márki-Zay Péter kampánystábjától megtudni a pontos számokat, de ők sem tudtak konkrétumokkal szolgálni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Magyarország nem előre megy, hanem visszafelé” – látszatintézkedés, politikailag motivált döntés Bod Péter Ákos szerint az árbefagyasztás
A közgazdászprofesszor szerint „úgy megállítani egy inflációs hullámot, hogy kiválasztanak hat-hét terméket, és kárpótlás nélkül arra kényszerítik a kereskedőket, hogy olcsóbban adják, abszurdum”.

Link másolása

hirdetés

Mint azt mi is megírtuk, Orbán Viktor szerda este közölte, hogy a kormány élelmiszerárstopot vezet be, ami azt jelenti, hogy február elsejétől több alapvető élelmiszert a tavaly októberi áron vásárolhatunk majd meg minden boltban. A kristálycukor, a búzafinomliszt, a napraforgó-étolaj, a sertéscomb, a csirkemell, a csirkefarhát és a 2,8 %-os tej árát fagyasztják be.

A kormány döntéséről megkérdeztük Bod Péter Ákos közgazdászt is.

“Az az óriási költségvetési hiány, amit 2020-ban okkal, majd 2021-ben már kevesebb okkal elengedett a kormány, illetve a Nemzeti Bank nagyon laza pénzpolitikája - amiben csak 2021 őszén kezdődött valamiféle korrekció, a kamatemelés - elindított egy inflációs hullámot. Ráadásul erre még nemzetközi komponensek is rárakódtak, mint például chiphiány, dráguló építőanyag, olaj- és gázárak. A decemberi adatokat még nem tudjuk, de novemberben nagyon magas volt az infláció, és nagyon kevés ok van az optimizmusra”

- kezdte a közgazdász, aki szerint ebben a helyzetben sok mindent lehetett volna csinálni.

"De a magyar kormány azt választotta, mint legutóbb is, hogy nem a saját központi bevételéből enged át, hanem azon ül, és a terheket jogi úton ráterheli olyanokra, akik ezzel nem tudnak mit kezdeni. Most éppen a kereskedőkre, néhány hónappal ezelőtt pedig a benzinkutakra. A veszteségért pedig semmivel sem kárpótolják a gyártókat és a kereskedőket. Ez egy tipikus orbáni megoldás: ő nem vállal részt a helyzet javításán, adjanak engedményt a boltosok”

- mondja Bod Péter Ákos.

hirdetés

A közgazdász szerint így nem lehet megállítani az inflációs hullámot.

“Úgy megállítani egy inflációs hullámot, hogy kiválasztanak hat-hét terméket, és kárpótlás nélkül arra kényszerítik a kereskedőket, hogy olcsóbban adják, abszurdum".

Bod Péter Ákos szerint a kormány gyorsan dönthetett, az intézkedés pedig nem hosszútávra, hanem a választásig szól.

“Az árbefagyasztás egy látszatintézkedés, egy politikailag motivált döntés. A kommunizmusban ezt úgy mondták, hogy hangulatjavító intézkedés. Ne kerüljön nagyon sokba, de javítson valamit a választók hangulatán. A kormány improvizált, nem egyeztettek az érdekeltekkel sem. Nem hosszabb távra gondolkodnak, ez az egész a választásig szól”

- fogalmazott a közgazdász, aki hozzátette: “a 80-as években az Országos Anyag- és Árhivatal is úgy próbálta megfogni az inflációt, hogy megszabták, mennyi legyen a fehér kenyér ára, vagy más termékeké. És akkor vagy annyi lett, vagy, ha a kereskedők és a gyártók nem tudtak beleférni, akkor rosszabb lett a minőség”.

Bod Péter Ákos azt is elmondta, ezzel az intézkedéssel a fogyasztók közül is csak azok járhatnak jól, akik pont ezeket a termékeket vásárolják meg. “A fogyasztó, aki pontosan ezeket a termékeket veszi, örömmel fogadja majd, hogy néhány forinttal olcsóbban kapja meg. De ha nem, akkor rá már mindjárt nem is érvényes is ez az egész” - mondta.

Arra a kérdésre, hogy mit lehetett volna csinálni ebben a helyzetben, a közgazdász azt mondta, a lengyel kormány például azt választotta, hogy levitte az élelmiszer áfáját, de a németek is így döntöttek.

“A közgazdászok ezt nem szeretik, elvi okok miatt, de ez egy olyan politikusi beavatkozás, ami hatásos. Ehelyett a kereskedőkre rátettek egy október 15-i árat. Magyarország nem előre megy, hanem visszafelé. Jelen helyzetben október közepéig”

- fogalmazott.

A csütörtöki Kormányinfón egyébként Gulyás Gergelynek is feltették azt a kérdést, hogy a kormány miért nem az áfát csökkentette. A Miniszterelnökséget vezető miniszter azt válaszolta: azért, mert az áfacsökkentésnél érdemi kereskedelmiár-csökkenés általában nem következik be, az legtöbbször a kereskedő hasznát növeli.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: