„Néha tableten kell hívnunk a családot, hogy elköszönhessenek a haldokló szerettüktől”
Köves Krisztián Károly New York-i vészhelyzeti beszámolóit és szubjektív írásait többször megosztottuk felesége, Linda tapasztalatairól, aki rezidensként dolgozik a város egyik kórházában. Krisztián rendszeresen ír a járványt a csúcspontján is összeszedetten kezelő, betegekkel elárasztott kórházról és az ottani állapotokról. Most sikerült szóra bírnunk az orvosnőt, aki elmesélte, milyen kihívásokkal kell szembenézniük jelenleg.
Jelenleg milyenek az állapotok a kórházban felszerelés tekintetében, illetve betegszámban?
Az elmúlt pár hétben már érezhető volt, hogy fokozatosan javul a helyzet, és bár lassan, de a betegforgalom kezd a “békeidőkhöz” hasonlítani. Már nem kizárólag COVID betegekkel van tele a kórház, hanem “visszatértek” más kórképek, mint a stroke, szívelégtelenség, stb... Néhány intenzív osztály, amit csak a COVID miatt nyitottunk ki, egyenlőre továbbra is nyitva van és működik, és elképzelhető, hogy ez így is marad már az év hátralevő részében, készen állva egy újabb “rohamra”. Szerencsére a felszerelések tekintetében is már sokkal jobb a helyzet. Mindemellett továbbra is takarékoskodnunk kell, mert nem tudni, még mennyi időre elegendő maszk maradt.
Van idő eligazításra/heti megbeszélésre, bármi ilyesmire, vagy csak bementek és - én így képzelem - harcoltok a "csatatéren"?
Napi szinten főleg e-mailen és egy közös WhatsApp csoporton keresztül tartjuk a kapcsolatot, ott tudunk kérdezni, informálódni, illetve problémákat felhozni és megbeszélni. Emellett hetente egyszer van egy online videó találkozó is a rezidensek és a vezetőség között, ahol fontosabb ügyeket beszélünk meg. Az a nagyon jó, hogy osztályon belül igyekeznek mindent teljesen transzparensen tartani.
Napi hány órát dolgozol és mennyit tudsz pihenni?
Átlagban heti kb. 70 órát dolgozunk, de ez a rezidensképzéssel jár, nem mondanám, hogy ez sokkal rosszabb lett a járvány alatti időszakban. A változás inkább az volt, hogy a beosztásunkba be van építve pár hét szabadon választható rotáció, amikor több szabadidőnk van és tudunk foglalkozni kutatással vagy más területekkel, ami érdekel - sajnos ezeket mind elveszítettük és helyette be lettünk osztva az intenzívre és más osztályokra. Ennek az eredménye a sokszor hetekig tartó megfeszített munka lett, egy lélegzetvételnyi idő nélkül. Így ez átlagosan olyan 12-14 órát jelent naponta, heti hat napban. Ehhez jár még összesen körülbelül másfél óra utazás naponta. A maradék a pihenő idő, de az ember ilyen időszakban nem mindig tud azonnal kikapcsolni, miután hazaért.
Hogy álltok a tesztekkel? Te/ti le tudtátok tesztelni magatokat?
A tesztelés most már szerencsére nem probléma. Az alap, hogy minden beteg le van tesztelve, aki kórházba kerül. Ez fontos abból a szempontból is, hogy elkülönítsük a fertőzött betegeket azoktól, akik elkaphatják. A kórházi dolgozókat is azonnal letesztelik, ha tünetet produkálnak. Emellett most már minden rezidens jelentkezhet antitest szűrésre, hogy kiderítsük, pontosan kik estek át a betegségen.
Fel voltál készülve arra lelkileg, amivel ebben a helyzetben találkoztál?