Mégis király lett az „örökös” walesi herceg
A több mint 300 éves szokásjog felülírta a spekulációkat. II. Erzsébetet halála percében fia, Károly követte a brit trónon, holott már évek óta arról folyt a szóbeszéd, hogy a hetvenen felüli wales-i hercegnek egy porcikája sem kívánja az uralkodást, hogy legfeljebb régens lesz idősebbik fia, Vilmos megkoronázásáig és különben sem volt még arra példa a brit korona történetében, hogy egy elvált asszony legyen a királyné. II. Erzsébet halálának bejelentését követően azonban a Buckingham palota rögtön eloszlatta a kételyeket: mostantól III. Károlynak szól a királyi himnusz, 70 év után ismét God Save the King.
Emlékszem, még valamikor az 1970-es évek elején láttam fotókat róla, amelyeken inkább tűnt suta, lakli kamasznak, mint wales-i hercegnek. Amikor 1981-ben, 33 éves korában már „megemberesedve”, Lady Diana Spencer oldalán fogadta a brit alattvalók gratulációit, szülei remek formája nyomán sejteni lehetett, hogy még jó ideig megmaradnak feleségével együtt a „második sorban”. Amikor pedig elváltak, és nyilvánosságra került szerelme, Camilla Parker-Bowles, egyre erősödtek azok a hangok, melyek szerint Károly ezzel le is mondott a trónról.
Elvesztett népszerűségét azonban éppen a Diana halála után szerezte vissza, amikor Tony Blair miniszterelnökkel közösen vették rá a királynőt, hogy méltóképpen ápolják az elhunyt hercegnő emlékét. Camilla királynéi címére végül II. Erzsébet áldását adta, ez azonban nem jelenti azt, hogy fia valaha is megszabadulhat Diana szellemétől.
Egyébként a királyi család legbensőbb körei szerint szinte tilos volt szóba hozni előtte, hogy egyszer ő lesz az uralkodó, mert számára ez szeretett édesanyja elvesztését jelentette. Milliók számára sokáig volt ő az a bizonyos skót szoknyás úriember, aki a kertjében festeget, pedig az utóbbi években már egyre több hivatalos teendőt vett át a királynőtől, apja, Fülöp herceg halála után pedig egyfajta „családapa” lett.
III. Károlynak nem csupán azért lesz nehéz dolga, mert ki kell lépnie az elmúlt évszázad legjelentősebb és legtekintélyesebb európai uralkodójának árnyékából, hanem azért is, mert személyében a stabilitást, a folytonosságot kell szimbolizálnia egy politikai és társadalmi szempontból egyaránt túlságosan gyorsan változó időben. Ráadásul az élet úgy hozta, hogy Nagy-Britanniának egyszerre kell átélnie egy uralkodó- és egy kormányváltást.
Jártas a külügyekben, jótékonysági szervezetek egész hálózatát építette ki, amelyek elsősorban oktatási, környezetvédelmi, fenntarthatósági területeket, hátrányos helyzetű fiatalokat és felelős vállalkozásokat támogatnak. Károly már akkor is „zöldnek” számított, amikor ez még nem volt divat: Highgrove-i rezidenciája a biodiverzitás igazi oázisa.
Körülötte valóságos „szalon” alakult ki politikusokból, üzletemberekből, vallási vezetőkből, mindig vállalta a vitákat a civilekkel olyan napi aktualitású témákról, mint a világ élelmezése, az organikus mezőgazdaság, a modern urbanizáció, vagy éppen az alternatív gyógyászati módszerek. (A jótékonysági tervekre némi árnyékot vetettek az elmúlt években bizonyos gyanús finanszírozások, mint például a szaúdi Bin Laden család által adott milliók…)
Éppen ezért nem lesz könnyű neki nem beavatkozni a napi politikába, és megtartani az édesanyja által szigorúan vett uralkodói semlegességet, mert amit megengedhetett magának trónörökösként – például 2020-ben a Bundestagban a Brexitre célozva kijelentette: egyetlen ország sem lehet sziget – alkotmányos királyi státusával nem összeegyeztethető.
Az egyik legnehezebb feladata III. Károlynak kétségkívül a monarchia tekintélyének visszaállítása, amely II. Erzsébettel elvesztette legerősebb oszlopát és hogy lecsendesítse azokat a hangokat, melyek szerint itt az idő megszüntetni a királyságot a szigetországban. Ehhez mindenek előtt a családban kell rendet tennie, amelyet alaposan megviseltek Vilmos és Harry herceg nagy sajtóvisszhangot kapott nézeteltérései, miközben ő sem beszél kisebbik fiával, vagy fivére, András herceg szexbotrányai. Ugyanakkor eltökélt szándéka, hogy csökkentse a brit adófizetőknek a monarchiából adódó terheit.
Vannak viszont olyan elemzők is, akik úgy vélik: Károly, már korából adódóan is, csupán átmenet lesz, az ő feladata a Buckingham palota „kitakarítása”, a monarchia új virágkorát majd Vilmosnak kell megteremtenie.