hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

"Magyarországon akkor is szeretünk tapsolni, ha nem kéne, de elvárt..." – Londonba költözik Ágoston László, a legismertebb közéleti blogger

Csalódott a választások után, de a 130 ezres oldalát nem zárta be, csak nem foglalkozik többet politikával. Az operát külföldön is lehet népszerűsíteni.
Jásper Ferenc interjúja: Fotó: Herman Péter - szmo.hu
2018. június 18.

hirdetés

– Bejelentetted, hogy Londonba költözöl. A választások eredménye miatt? Vagy már korábban érett a döntés.

– Próbálok pontos lenni, már csak azért is, mert talán sokaknak vagyok adós még a teljes magyarázattal. Március 15-én volt az Orbán-beszéd, amelyben azt vetítette előre, hogy elégtételt vesz az ellenfelein, akkor fogant meg az ötlet, és a választások éjszakáján érett meg a döntés. Már 18 éves korom óta próbálkozom kisebb-nagyobb elszántsággal elindulni Magyarországról. Ez alkalommal viszont már ott tartok, hogy eladom a legkedvesebb tárgyaimat, ereklyéimet.

– Ennyire elkeserített az eredmény?

Nézd, én elég sokat tettem azért, hogy ne így legyen. Tételezzük fel a játék kedvéért, én ebben amúgy nem hiszek, hogy elcsalták a választást. Ha el is csalták, akkor is minden emberi számítás szerint az ország legnagyobb része a Fideszre és a Jobbikra szavazott. Ez azt jelenti, hogy annak az értékrendnek, amit én képviselek, itthon nincs közönsége.

Ágoston László értelmiségi szülők gyermekeként (édesanyja tanítónő, édesapja T. Ágoston László író) született 1986-ban Budapesten.

hirdetés

17 éves korára Kaleidoszkóp-díjas, Radnóti-diplomás, kétszeres Vörösmarty-emlékérmes előadóművész, de egy váratlan döntéssel mégis a Színház- és Filmművészeti Egyetem - és így a színészi pálya - helyett a Zeneakadémia és az operaéneklés mellett döntött. Ekkor kezdett el komolyzenét tanulni H. Németh Lujza (ének) és Széll Rita (szolfézs-zeneelmélet) tanítványaként. A művészeti képzés mellett a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskolán tanult újságírás-marketing, PR szakpáron.

2008-ban elsőre sikerrel felvételizett a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem magánének tanszakára, ahol diplomájáig Sólyom-Nagy Sándor tanítványa volt. Részt vett Marton Éva workshopján és Polgár László kurzusán is. Az egyetemi évek alatt számos koncerten vett részt szólistaként. Több alkalommal kérték fel közreműködésre az operavizsgákon.

Egyetemi tanulmányai befejeztével kezdett a Moltopera szervezésébe, azzal a céllal, hogy fiatal énekesekkel vigye közel az opera műfaját a fiatal korosztályhoz - akár korábban elképzelhetetlen helyszíneken is. Emellett fiatal tehetségek személyes menedzsmentjébe is kezdett, közülük Kayamar már több hazai és nemzetközi sikereket is elért. 2012 és 2015 között volt az Operaház online marketing tanácsadója. 2014 óta a Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola rendszeres óraadója.

Rendszeresen tart gimnáziumi és egyetemi előadásokat a komolyzene megismertetésére, sorozatát külföldön uniós finanszírozással a Moltopera Németország szervezésében Görlitz környéki iskolákban, 2015 októberében Angliában a nagy hírű durhami egyetemen és Manchesterben mutatta be fiatalok százai előtt. 2012 óta rendszeres fellépője a Sziget Fesztiválnak.

– Pedig 130 ezer körül vannak a követőid a Facebookon, ami nem épp ezt jelzi. Mit szóltak ők?

– Persze hogy rossz néven vették, sokan írták, hogy elárulom az ügyet. Én nem így gondolom. Egyszerűen az ország kinyilvánította, hogy mit akar, és ebbe nem érzem, hogy én a jelenlegi világnézetemmel beleférnék. Még csak haragudni sem tudok. Ez egy legitim döntés - amiben persze az is komoly szerepet játszott, hogy az ellenzéknél nem nagyon volt olyan párt, amelyre szívesen adta volna az a szavazatát az ember.

– Mi a cél? London? Vagy tovább?

– Londonba már megvan a repjegy, visszafelé nincs. Sokan mondják, hogy London jó első állomásnak, kitalálod, merre akarsz továbbmenni, meglátjuk. Az azért elég vicces, hogy már több barátom él kinn Londonban, mint Budapesten… vagy inkább szomorú. Felkérésem, munkaajánlatom rengeteg van, nem vagyok kétségbeesve.

– Mit fogsz csinálni? Amit itthon?

– Igen, lényegében ugyanazt. Operaénekes vagyok és marketingszakember. Előadásokat fogok tartani – ahogy eddig is tettem külföldön és itthon egyaránt - arról, hogyan lehet megérteni, megszeretni az operát, a magas művészetet, próbálom a magam eszközeivel terjeszteni a kritikus gondolkodást, és felkelteni az igényt az értékesre, a magasabb minőségre, még ha nehezebb is megemészteni, befogadni, értékelni, mint a hétköznapit. Van, hogy iskolások jönnek, máskor nyugdíjasok, nem korhoz kötött a téma. Ez az egyik legfontosabb misszióm.

Benkő Molnár Fanni fotója

– Volt erre igény itthon?

– Óriási!

160 előadást csináltunk a társulatommal, a Moltoperával 5 év alatt, nagy részét itthon, a többit Angliában, Németországban, iskolákban, művelődési házakban, fesztiválokon.

Nem az operarajongóknak játszunk, hanem pont azoknak, akiket nem érdekel a műfaj. Ez nagy kihívás, mert olyan közönségünk van, akik csak akkor tapsolnak, ha tényleg élvezik – pedig Magyarországon akkor is szeretünk tapsolni, ha nem kéne, de elvárt...

– Honnan verbuváltad a "társulatot"?

– Azért ez egy pici szakma, nem volt nehéz. Sajnos már évek óta nem tartottam meghallgatást,így alakult.De valamit jól kell csinálnunk, ha a csapatomból csak a tavalyi évben 6 nagy nemzetközi versenyen szereztek díjakat. Büszke vagyok rá, hogy ezek a művészek előbb dolgoztak velem, mint ahogy ismert és elismert énekesek lettek. Jó inkubátor volt ez sokaknak. Régóta próbálom külföld felé terelni a Moltoperát is, mert egy idő óta sok színházban vagy előadóhelyen nem látnak minket szívesen - miattam.

– A politikai megnyilvánulásaid miatt nem hívnak?

– Persze. Problémás ember lettem, nyilván. Nem az van, hogy leszólnak, mint mondjuk Alföldi esetében, nem vagyunk azért ilyen fontosak. Inkább öncenzúrával találkozom: egyszerűen csak nem merik megkockáztatni, hogy valaki esetleg rossz néven vegye, hogy velünk dolgoznak. Azt mondják: „Laci, nagyon jó, nagyon szeretnénk, de mi is állami támogatásokból élünk, ne vedd rossz néven.” Van pár tucat más programlehetőség, sokan inkább nem kockáztatnak velem, és ezt valahol megértem. Noha mindig igyekeztem a művészetet és a közéleti gondolkodást különválasztani.

Életvezetési előadások

Miért foglalkozol az előadásaidban életvezetési kérdésekkel?

– Azt gondolom, hogy ha valamit akarok tenni ezért az országért, akkor azon kell dolgoznom, hogy igazán fontos kérdésekben változtassak az emberek gondolkodásán. A párkapcsolatok, a szex, a házasság kérdése ilyen. Hogyan legyünk őszinték egymással, hogyan nézzünk szembe magunkkal, hogyan kommunikáljunk egymással, és ezt fordított esetben hogy tudjuk kezelni? A sorozat fő témája a poliamoria, mert ez a kapcsolati forma igényli a fentiekből a legmagasabb színvonalat, de az elhangzó előadások minden párkapcsolati rendszerre érvényesek. Nem a poliamoriát akarom hirdetni, hanem a tudatosságot, egymás és saját magunk elfogadását, tiszteletét. Kiváló szakértőket kértem fel a teológustól a klinikai szakpszichológusig, hogy vegyenek részt a projektben és nagyon büszke vagyok ezekre az alkalmakra. Azt hiszem, egy végtelenül fontos munka kezdődött ezzel el, amit Angliában is folytatni akarok.

– Hogy kezdted el a Facebookon a profilt építeni, és miért lett ilyen népszerű?

– Ezt szívesen mondom el mindenhol, de sose hiszi el senki: a véletlenen múlt, csak anyukámnak akartam megmutatni egy videót. Egy zsidó nőről szólt, aki egy koncentrációs táborban gyerekként megosztotta az utolsó falat csokoládéját egy rászorulóval. Csodálatos történet volt és valamiért megszállottan elkezdtem fordítani annak ellenére, hogy előtte még sohasem csináltam ilyet. 15 órát dolgoztam vele végül. Arra gondoltam, hogy ha már ennyi munkám van benne, lássa más is és kitettem az akkor még kétszáz kedveléssel sem bíró művészprofilomra. Másnapra látták hatvanezren, aztán kétszázezren… mára bőven millió fölött jár Francine története. Hamar meglett az első ezer követő is. Elkezdtem próbálgatni, keresni a saját hangom.

Olyan minőséget, értékrendet szerettem volna kommunikálni, ami belőlem ered, nem felvett póz.

Eleinte nem is akartam a közélettel foglalkozni igazán, de Magyarországon minden átpolitizálódik. Az emberi jogok kérdése máshol nem politika, nálunk vastagon az. Rögtön besoroltak egy politikai oldalhoz, miközben egyáltalán nem tartom magam oda tartozónak – és pont ezért onnan is mindig megkaptam a magamét.De a legtöbbet a fejemre mindig akkor kaptam, ha nőkről, nőjogokról, feminizmusról próbáltam beszélni. A radikális feministák támadásaival semmilyen kormánypárti trollhadsereg nem ér fel.

– Nem abból következik ez, mert alap dolgokban sincs közmegegyezés Magyarországon?

– Pont ma reggel dühöngtem ezen. Van egy sorozatom, amelynek keretében az etikus non-monogámia témáján keresztül beszélünk szexualitásról, családról, házasságról, kapcsolatokról – nem csak nyitott kapcsolatban élőknek.

Ijesztő, mennyire nincsen meg a kultúrája az erről a témáról szóló diskurzusnak, miközben pedig ez atomi része, építőköve a társadalomnak.

Ráadásul 100 házasságra 56 válás jut, és a maradék 44 közül is sok nem jól működik. 100 ezer nőt abuzál a férje évente, szinte mindenki csalt meg vagy csalták már meg, de a bekövesedett hiedelmeket és szabályokat annak ellenére sem merik a legtöbben bolygatni, hogy láthatóan nem működnek. Nem szeretünk magunkkal, az életünkkel, a hamis hiteinkkel szembenézni.

– Néha viszont nagyon jót elvitatkoznak, nagyon intelligensen a posztjaid alatt, azért ez is ott van, nem?

– De, és nagyon büszke is vagyok erre a közösségre. Nem számolom, de lehet vagy 1000 kitiltott ember, ami azért sokat segít... Sajnos bizonyos szavak vonzzák a nem együtt gondolkodni, hanem okádni vágyó embereket és ilyenkor nem nagyon tehetek mást, mint hogy tiltok. De sokszor Magyarországon szokatlanul szép, konstruktív vita alakul ki, amiből magam is sokat szoktam tanulni. Szokták amúgy kérdezni, hogy miért nem moderálok ennél is jobban, én viszont nem egy véleménybuborékot akartam létrehozni, ahol mindenki ugyanazt gondolja, hanem egy olyan fórumot, ahol lehet szabadon véleményeket ütköztetni. De csak kulturált formában.

Marketing

– A marketing hogy jött az életedbe?

- A szüleim szerették volna, ha több lábon állok ,ezért a Zeneakadémiára való felkészülés alatt párhuzamosanjártam az akkori Budapesti Kommunikációs Főiskolára, marketinget és újságírást tanultam. A CSR elég közel állt hozzám, de végül az online kommunikáció lett a szakterületem (nem véletlen azért a 130 ezer követő). Büszke vagyok rá, hogy mindig csak olyan cégeknek dolgoztam, amelyeknek a termékeiben hittem, és amelyek úgy gondolom, előbbre vitték a világot.Sosem kellett mosóport árulnom, de nem is ment volna. A „civil” pályámon is művésznek tartom magam, aki vagy a lelkét is beleteszi valamibe vagy inkább hozzá se kezd..

– Máshol is ilyen a trollhelyzet a világban, körülnéztél?

– Nyilván országa válogatja, van olyan barátom, aki szerint a németek például inkább tovább görgetnek, mint hogy anyázó kommentet írjanak, van, aki vitatkozik ezzel. Azt látom, hogy sok helyen kevésbé frusztrált a társadalom, és ezért kevésbé jelenik meg ez az általános feszültség a közösségi oldalakon is.

Nálunk az a probléma, hogy nem a valódi problémákról beszélnek az emberek, hanem olyan dolgokat tolnak eléjük, és olyan kérdésekben kérik a véleményüket, amiről fogalmuk sincs, nem is lehet, így az értelmes párbeszéd helyét az érzelmek viharai veszik át.

A migráció például éppen ilyen téma, néhány kutatón, újságírón és hozzáértő szakemberen kívül senki nem rendelkezik annyi valódi információval, hogy érdemben véleményt tudjon formálni. Mari néni Nyékládházáról legalábbis biztosan nem, de én sem. Mégis ezek a témák foglalkoztatják inkább a társadalmat, mint az oktatás vagy az egészségügy, amelyről mindenkinek van személyes, húsbavágó tapasztalata.

– Még akkor sem, ha a családtagjaik meghalnak a kórházakban, pedig nem kellett volna, ha jobb lenne az egészségügy.

– Sokkal egyszerűbb távoli és virtuális ellenségeket keresni, mint szembenézni az orrunk előtt zajló dolgokkal. Könnyebb nyugati robbantásokról beszélni, mint szembenézni azzal, hogy a sajátjaink miatt halt meg a hozzátartozód a kórházban. Eltávolítjuk a problémát, amivel igazából szembe kéne nézni, és inkább gyártunk szurikáta-ügyeket, amin aztán hetekig lehet csámcsogni. Pedig ez a szembe, sőt, tükörbe nézés nagyon hiányzik.

– De mindennek történelmi oka van, nem gondolod? Minden történelmi szituációban szeretünk mást hibáztatni, és sokszor elmulasztottuk a szembenézést és a feldolgozást.

– Jó, hát ez a feldolgozatlan ügynökakták, a ki nem beszélt világháborús bűnök, a száz éve nyitva tartott sebként kezelt Trianon országa. A nemzeti megemlékezéseink is csupa gyászhoz kötődnek. Ez a vereség-tudat pedig évszázadok alatt belenevelődik az emberekbe.

– Azt mondtad, nem csinálod tovább, nem politizálsz többet. Aztán mégis folytattad az oldalt. Miért?

– Valódi elhatározás volt, hogy nem csinálom tovább. Értelmetlennek tartottam. Aztán be kellett látnom, hogy amit létrehoztam, túlnőtt rajtam: rengeteg levelet kaptam olyan emberektől, akik számára sokat jelentett ez a fórum. Mert létrejött valami, merem mondani, hogy egy közösség, amelyet az én írásaimnál még sokkal jobban épített annak a 130 ezer embernek a figyelme és részvétele, akikkel együtt hoztuk létre. Megtiszteltek engem a bizalmukkal, és lehetőséget adtak arra, hogy országszerte juttassak el fontos üzeneteket sokakhoz. Ez a figyelem és bizalom sokkal nagyobb érték annál, hogy az érzelmeimnek engedve bedobjam a gyeplőt, de az egészen biztos, hogy pártokkal, magyar politikával nem foglalkozom többet.

Sokan várnák tőlem, de a választáson meglehetősen egyértelmű irányt jelölt ki magának az ország, ezért is hagyom el én magam. Azt hiszem, sokkal mélyebbek a bajok annál, mint hogy ezt egy kormányváltással vagy pártalapítással megoldani lehetne.

Az egyéneknek kell egyesével igényesebbnek, tudatosabbnak, tájékozottabbnak lenniük. Ezt a célt szeretném szolgálni innentől az oldalammal, mert jelen helyzetben a rám irányuló figyelemmel jól sáfárkodni már rajtam messze túlmutató, a közösséget érintő felelősség.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Nekiestek az oltásellenesek Dr. Novák Hunornak, ő pedig közzétette a gyűlölködők sorait

Beoltatta magát a gyerekorvos, az erről szóló beszámolója hatalmas indulatokat kavart.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 10.

hirdetés

Mint azt mi is megírtuk, egyre több orvos és egészségügyi dolgozó kapja meg a koronavírus elleni védőoltást.

A vakcinát megkapta többek között dr. Novák Hunor is. Az orvos erről a közösségi oldalán számolt be vasárnap délelőtt. Ám arra ő sem számított, hogy ilyen támadás indul ellene. A kommentelők egy része minősíthetetlen módon esett neki. Erről egy posztjában számolt be. Azt írta:

"Előző posztomban egy videóban meséltem el tapasztalataimat, mert ma délelőtt megkaptam a COVID elleni védőoltásomat. Néhány kedves kommentet kimásoltam, amit kaptam. Azért az biztosan kijelenthető, hogy rájuk sem a védőoltás, hanem inkább a helyesírási szótár jelent életveszélyt, attól sokkot kapnának...

Neves, szakmailag kiváló szakemberek, hozzáértő kutatók sorban oltják be magukat. Azonban a semmilyen egészségügyi képzettséggel nem rendelkezők és gődény-követők a leghangosabbak, azok, akik azt sem tudják, mi az a DNS vagy RNS, pontosabban azt hiszik, az egy rapper művészneve. Nos, ők terjesztik legaktívabban az összeesküvés elméleteket, rémhíreket, mindenkinél okosabbnak hiszik magukat, ha pedig látják, hogy valaki beoltja magát, jön a buta, örök sláger: "mennyit fizettek érte?" és a "Megvették kilóra!".

Sajnos vannak olyan emberek, akik annyira egyszerűen gondolkodnak, és azt hiszik így működik a világ, hogy engem Orbán Viktor felhív vagy Bill Gates fizet majd, ha beoltom magam. Én csak annyit kérnék tőlük: kérem írjanak Orbán Viktornak és Bill Gatesnek, és figyelmeztessék őket, még soha nem utaltak nekem, pedig már itt az ideje! " - írta dr. Novák Hunor.

hirdetés

A kommentek közül íme néhány példa:

"Már nehezebben veszi a levegőt! Itt baj lesz. Ahogy egy ötgé torony mellett elhalad aktiválják is a csippet."

"Kit érdekel? Tartsd meg magadnak, mi a fas.t alkotást véleményt pár óra után? Lehet neked nem lesz mellékhatása de mást megöl te pöcs."

"Hatalmas fordulat Novák Hunortól, nemrég még arról készített videót, hogy mit tartalmaznak a védőoltások! Már neki is fizetnek a propagandáért!"

"Dr. Novák Hunor ezzel a névvel kitöltött papír alapján biztos, hogy péknek néztek vagy kőművesnek!"

"Istenem de szánalmas, pici a tű, nincs fájdalom. Majd párhónap múlva meglátod, vagy már nem. Hány zsák burgonyába kerülhetett ez poszt?"

"Akkor lenne hiteles a videód, ha mutattad volna azt is, amikkor beoltanak, de biztos jó pénzt kaptál ezért a videóért."

A gyerekorvos az oltások beadása kapcsán ismét a helyes módszerre hívta fel a figyelmet:


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Összeomlott a 15 éves Gergely keringése – nála is kiderült, ez egy korábbi koronavírus-fertőzés szövődménye

Hét napig otthon próbálták gyógyítani, hallucinációi voltak, mire rájöttek, nagy a baj. Napokig volt az intenzíven, akárcsak a 12 éves pécsi kisfiú, Abony.
Belicza Bea - szmo.hu
2021. január 16.

hirdetés

Márciusban még influenzaszerű betegségnek látta a koronavírust a három gyerekes, miskolci Borbély család. Betegeket nem ismertek, túlzásnak tűnt számukra a vészhelyzet elrendelése. Az anyuka több betegsége miatt azért volt bennük egy kis félelem, így a maszkot rendesen hordták és a nagyszülőket is óvták, csak kültéren találkozhattak és csak tisztes távolságból beszélgettek. A második hullámban őket is elérte a fertőzés.

A két lány kapta el először, együk 23, testvére 19 éves.

„Még a házipálinka szagát, ízét sem érezték. A náthánál is van ilyesmi, de nem volt bedugulva az orruk. A háziorvos azt kérte, maradjanak otthon, de tesztet nem kért. Nekik még hónapokkal később sem tökéletes az íz- és szagérzékelésük.”

– mesélte a Szeretlek Magyarországnak anyjuk, Borbélyné Lauber Katalin. Őt valahogy elkerülte a vírus, férje azonban szintén átesett a betegségen.

A következő fertőzött a 15 éves Gergely lett október vége felé. Neki enyhék voltak a tünetei, 3 nap alatt el is múltak. Egy hónappal később kezdődtek a gondok.

A fiúnak először megduzzadt a nyaka, belázasodott. Mandulagyulladással kezdték kezelni, kapott antibiotikumot. „Hányt és hasmenése volt, de mivel a lányom is így reagál erre a gyógyszerre, nem gondoltam, hogy más a baj.”

hirdetés
Harmadnapra a fiú tenyere már tele volt vörös kiütésekkel, és bevérzett a szeme.

Felmerült, hogy még mindig koronavírusos lehet, ezért kapott egy másik antibiotikumot és Aspirint.

A lázát azonban semmilyen lázcsillapítóval nem sikerült lehúzni.

„40 fok csak egyszer volt, akkor hűtőfürdőt csináltam neki. Ilyet sem láttam még, nem csökkent, hanem emelkedett a láza.”

Amikor azután lejjebb ment a láza, Gergely arra panaszkodott, hogy melege van, de egyáltalán nem izzadt. Kezdett kiszáradni. Azt mondta, hogy szürke foltokat lát és hallucinált. Úgy látta, apja ül az ágyon, homokból van, és azt mondja, szereti.

„Ebben a járványhelyzetben nem tudjuk, mi a helyes, mi a jó, meddig kell telefonon intézkedni, de hét nap láz után hívtam az orvost, hogy valamit tenni kell. Mondta, hogy van védőfelszerelése, vigyük be a gyereket.”

A 18o centis, elgyengült fiút nem volt könnyű levinnie az apjának, anyja betegsége miatt nem tudott segíteni. Azonnal infúziót kapott, amit nehéz volt bekötni, mert szétmentek a vénái, a vérnyomása 80/30-ra esett. Nem volt mit tenni, hívták a mentőket. Ők rögtön csináltak egy covid-gyorstesztet, ami negatív lett.

„Szirénázó mentő vitte el a fiamat a rendelőből. A szemei vérben álltak, a keringése összeomlott. Kérdeztem a doktornőt, hogy ugye nem fog meghalni a fiam? Annyit sírtunk a férjemmel”

- mondja Gergely édesanyja.

Amikor az intenzív osztályra került, kezdtek megnyugodni, úgy érezték, már biztonságban van. A véreredmények alapján ott is felmerült, hogy esetleg koronavírus-fertőzött, így PCR tesztet is csináltak, az szintén negatív lett.

Javulni azonban csak lassan javult.

„Iszonyatosan fájtak a lábai, a hasa, ödémás lett a keze, lába, arca. Több napon keresztül infúziót és oxigént kapott. Elképesztően alacsony volt a vérnyomása. Mindenféle orvos vizsgálta és kezelte.”

Többször vettek tőle vért vírus- és baktériumtenyésztésre. Az orvosok először Epstein-Barr vírusra, - köznyelvben csókvírusra -  gyanakodtak.

Mivel a PCR teszt a korábbi fertőzést már nem mutatja ki, Katalinék vettek egy olyan gyorstesztet, ami elvileg igen, de az is negatív lett.

Végül egy sokadik kórházi teszt mégis igazolta a korábbi covid-fertőzést.

Hét nap után hagyhatta el az intenzív osztályt, de még egy hetet maradnia kellett a kórházban. Ide az édesanyjának be kellett költöznie, mert látogatni nem lehetett. „Sírógörcsöt kaptam, amikor megláttam az 57 kilós fiút 52 kilóra fogyva. Az arca is be volt esve, borzasztó volt.”

A kezelés részeként kapott szteroid segített visszahízni Gergelynek.

„Farkasétvágya lett a szteroidtól. Én kaptam két zsömlét, ő egyet. Ő kettőt evett, én egyet. Apa hozott főtt ételt is. A rakott krumpliból is egy villával jutott nekem” – mondja nevetve édesanyja.

Az orvosok Gergelynél is Kawasaki szindrómára gyanakodtak, - ahogy írják - a tünetegyüttes kimerítette ennek klinikai kritériumait. A zárójelentésén utóbbival együtt PIMS- et (Pediatric Inflammatory Multisystem Syndrome) diagnosztizáltak, mely ugyanazt jelenti, mint a MIS-C (Multysystem Inflammatory Syndrome in Children), ami a 12 éves Abony leletén szerepelt. Tehát végül Gergelynél is a Covid utáni, gyerekkori, több szervet érintő gyulladást diagnosztizáltak.

A fiú két hónap után majdnem teljesen jól van, de a lábfeje még mindig ellilul, ha sokat van talpon. A szívét nemrég nézték, az rendben van, de márciusban újabb ellenőrzés lesz, és immunológiai vizsgálatra is mennie kell még. Gergely visszaemlékezni sem akar az év végi két hétre.

Vannak, akik a mai napig nem hiszik, hogy ez a vírus hogyan pusztít. Katalin sírva panaszolja, hogyan hat rájuk a tagadók reakciója.

„A pécsi Abony cikkénél láttam, hogy emberek azt írják, hogy ez csak kamu. De nem kamu, mi is majdnem elvesztettük a fiunkat!”

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„A szemünk láttára bontakozott ki egy durva, módszeresen felépített kapcsolati erőszak” a Való Világban

„Amit még a 'villa szerelmespárja' között eddig láthattunk: szexuális tárgyként használás, nyomásgyakorlásra bekövetkező aktus, hihetetlen stílusú, fenyegető alázás, a fizikai erőszak belengetése” – írják a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldalon.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 13.

hirdetés

"Durva, módszeresen felépített kapcsolati erőszaknak" lehetnek szemtanúi a Való Világ 10 nézői a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldal szerint, amelyről most hosszan írtak egy bejegyzésben.

A téma két főszereplője a jelenleg is futó valóságshow két szereplője, VV Fru és VV Renátó, akik - miután a lány a srác kitartó próbálkozásai után végre beadta a derekát - egy ideje már párként élnek a villában. A kapcsolatuk meglehetősen hullámzó, nincs olyan adás, amikor ne látna a néző egy olyan jelenetet, amiben veszekednek. Pontosabban Renátó mindig dühöng valamin, Fru pedig nem érti, mi a probléma, de végül mégis mindig bocsánatot kér, hogy párja lenyugodjon és újra szent legyen a béke (fél napig). A férfi néha már olyan agresszív stílusban beszél a szerelméhez, hogy egyszer a műsorvezető Puskás Petinek is közbe kellett szólnia, hogy ez nem helyes viselkedés. Nemrég pedig a nézők is megszavazták, hogy a pár vegyen részt egy párterápián.

A Nem tehetsz róla, tehetsz ellene oldalon megjelent posztban részletesen kifejtik, mi a probléma ezzel a kapcsolattal, és miért baj, hogy az RTL nem reagál semmit.

"Napok óta készülök írni a ValóVilág10 legutóbbi részeiről.

A szemünk láttára bontakozott ki egy durva, módszeresen felépített kapcsolati erőszak, a hallgatással büntetéstől a személyiség, az önértékelés leépítésén át a verbális bántalmazásig, fenyegetésig.

A csatorna mindezt annyival elintézte, hogy amikor kezdtek nagyon látványosan eldurvulni a dolgok, a műsorvezető - kommentátor Puskás Péter egyszer korrektül megjegyezte, hogy így senkivel sem lehet beszélni, és reméli, férfitársai többsége hozzá hasonlóan kínosan érzi magát a látottaktól.

hirdetés
Amit még a "villa szerelmespárja" között eddig láthattunk: szexuális tárgyként használás, nyomásgyakorlásra bekövetkező aktus, hihetetlen stílusú, fenyegető alázás, a fizikai erőszak belengetése.

Egy ponton megjelent egy képernyőn bekapcsolt párterapeuta, (önjelölt életvezetési guru, bár ez nem igazán derül ki), aki öt perc alatt megoldotta a rejtélyt: az áldozattal mondatta ki, hogy a bántalmazó helyzet a lány "makacssága" miatt alakult ki, na persze a fiú is hirtelen, makacs természet. Erre a terapeuta azt a nagyon szakmai megoldást kínálta, hogy a pár tegyen fogadalmakat egymásnak. Ismerős? A bántalmazó fogadkozik, az áldozat hisz neki, a környezete pedig megerősíti ebben. Ezesetben olyasvalaki, aki a szaktekintély szerepében lép fel.

A nő meghunyászkodik, a férfi kegyesen megbocsát, a konklúzió a "szerelem", aminek a Zeffirelli féle Rómeó és Júlia, Nino Rota által jegyzett, gyönyörű filmzenéje ad romantikus aláfestést. Minden szuper, a "villa szerelmespárja" körül újra nyílnak a vadvirágok a mezőn, megyünk tovább, ezt a bántalmazás dolgot ezzel el is intéztük.

Bevallom, sokkolt, amit láttam, élesben nézni a durva abúzust nem szívderítő. De ami ennél is jobban sokkolt, az a reflektálatlanság. Mert volt ebben az évadban minden, ott van még a másik pár, Dani és Virág nőelnyomó - személyiség leépítő kapcsolata, láttuk a megerőszakolt lány megkérdőjelezését és áldozathibáztatást, szoftpornográf játékokat, folyamatos szexizmust a kiadott feladatokban, de persze, értjük, ez egy ilyen műfaj,

és az első, áldozathibáztató esetre még reagált is a csatorna, épp engem hívtak beszélgetni az eset kapcsán.

Pont ezért döbbenetes, hogy éppen a Fru és Renátó között kibontakozó, tipikus bántalmazó helyzetet hagyják szó nélkül, epizódok óta.

Nem hangzik el, hogy ez a felállás itt pontosan micsoda, és hogy nem, az átmeneti csend, az időszakos béke nem jelenti azt, hogy minden rendben van. Ez lenne a csatorna felelőssége. Főleg, mert a bántalmazott többször elmondja, hogy vele eddig életében az összes férfi így bánt.

Szóval rettentően problémás a műsor, napokig lehetne elemezni, de összefoglalhatjuk úgy is, hogy a csatorna a szuper #acsaládazcsalád kampányhoz csatlakozva hihetetlenül fontos érzékenyítő feladatot lát el, de az igazi az lenne, ha közben nem játszanának rá az egyik legnézettebb műsorban a kőkori szexizmusra, nem hoznák értelmezhetetlenül altesti helyzetekbe a játékosokat, és külön műsoridőt szentelnének az olyan jelenségek megvitatására, mint amilyen a súlyos (verbális) bántalmazás".


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Hosszú sorokban vártak a betegek a fagyos hidegben az egyik budapesti szakrendelőnél

„A kizsigerelt, túlterhelt, pandémiával is küzdő, összeomlott egészségügyben, a problémákat csak eltussoló, de nem kezelő rendszer áldozatai vagyunk mindannyian: betegek és egészségügyi dolgozók is” – írta egyikük.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2021. január 16.

hirdetés

Tömött sorokban, a fagyos hidegben kellett várakoznia az amúgy időpontra érkezett betegeknek egy budapesti szakrendelő előtt. Egy neve elhallgatását kérő beteg a Facebookon írta meg a történteket. Írását változtatás nélkül közöljük.

"Ez a történet nem azért született, mert a szereplők közül bárkit okolni lehetne azért, aminek mindannyian áldozatai vagyunk. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy a kizsigerelt, túlterhelt, pandémiával is küzdő, összeomlott egészségügyben, a problémákat csak eltussoló, de nem kezelő rendszer áldozatai vagyunk mindannyian: betegek és egészségügyi dolgozók is. Ebben a rendszerben, ahol mindannyian az életünkért küzdünk, és ami maga generálja az ellentéteket, az állandó feszültséget, szinte kódolva van a kiégés és az antihumanitás. (Az eseményeket átélő szerző.)

Emberek ordítva veszekednek a helyzettel vagy egymással reggel 7-kor az egyik budapesti szakrendelő intézetnél.

Igen, konkrétan tényleg az utcán várakozva a fagyban, egyébként mindenki egy adott időpontra érkezve. Nem esik jól a tömeg, a feszültség, a gondolat, hogy valószínűleg hamarosan fázni kezdek.

Cikázik a levegőben a ki ki után jött, a nem tartja a védőtávolságot a tömegben, a rohadt rendszer, a "nem igaz, hogy nem lehet megoldani".

Egyébként érthetően. Én attól leszek feszült, hogy mások hangoskodása becsapódik a reggelembe. És nem esik jól a 4,7 km gyaloglástól kimelegedve ácsorogni, és érezni, ahogy telnek a percek, tényleg egyre jobban eléri a hideg a bőrömet a ruha alatt.

Gyalog jöttem, a covid óta nem tömegközlekedek, a biciklin nekem most túl hideg van, autóval pedig - ugye a zseniális ingyenes parkolás miatt - nem lehet parkolóhelyet találni. De legalább így kipipálom a napi mozgást. (Bőven, mert délutánra is van időpontom egy másik szakrendelésre.)

hirdetés

1-2 embert engednek be egy-egy ajtónyitáskor a melegre a lassan rövidülő sor elejéről. A benti tömegbe. Mert mindenhol sokan vannak. Amikor az előttem álló sorstárssal együtt én is bejutottam végre - több mint félóra ácsorgás után - egy 70 körüli, sápadt, hófehér arcú, sovány férfi is bejött utánunk, a csukódó ajtón. Határozottan mutatta a papírját a biztonsági őrnek, hogy sürgős, miközben mutatja és mondja is, hogy a kabátja alól a katéteréhez csatlakozó tömlő lóg ki. Nagy, hangos veszekedés kezdődik a betegirányító és a férfi között. Tőlem 20 centire. Én földbe gyökerezve. Majd a biztonsági őr is kijön a fülkéből. Mindhárman egyszerre ordítják a magukét mellettem.

Ketten tolnák kifele a férfit, aki a melegen szeretne várakozni. Ő rázza a papírját, hogy "rá van írva, hogy sürgős". "Az csak azt jelenti, hogy a mai nap végéig el fogják látni" - ordítja valamelyik. "Katéterem van." "Akkor is kint kell várakozni, míg sorra kerül."

És így tovább. Most már én is odafordulok, próbálom felhívni magamra a figyelmet, hogy kicsit elcsituljanak, és jelezzem, hogy akkor, ha nem fér be plusz egy fő, magam elé engedem a férfit, és kimegyek én a következő bejutási lehetőségig.

Nem, nem, nem lehet, most már velem is kiabálnak, hogy ne menjek ki, kitárt karokkal terelgetnének, hogy menjek már be.

A férfit pedig kifelé, de ő hirtelen beljebb megy végre. Még utánakiabálnak a fejem felett, majd csönd, de a levegő még rezeg. A betegirányító, aki eddig a testével akadályozta meg, hogy szép csendben kimenjek, miközben ők hadakoztak, most kedvesen, de még érezhetően friss lehiggadással a hangjában csodálkozva néz rám: "Maga meg miért akarta előre engedni?" Hát - akad el a szavam hirtelen - mert nem lehet könnyű katéterrel... "Á, nekem is volt katéterem!" - horkan fel ismét, újra felizzó indulattal.

Bemegyek, elcsigázva lehuppanok végre egy padra, folyik a könnyem, be a maszk alá, és magamban némán én is szidom ezt a rohadt rendszert."

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: