Lattmann Tamás: Orbánék láthatóan félrekalkulálták azt, hogy a trumpi külpolitika hogyan fog kinézni

Az Index csütörtökön azt írta, hogy 2023. július 21-én, pénteken, tőzsdezárás után Mészáros Lőrinc cége, az Opus Global Nyrt. részvény-visszavásárlási akciót jelentett be. Ez jelentősen megemelte a papírok árfolyamát. A lap szerint Magyar Péter aznap délután 3 órakor az összes többi részvényét eladta, és több tízmillió forint értékben vásárolt Opus-részvényeket. Az Index szerint hétfőn, tőzsdenyitás után már emelt árfolyamon adta el ezeket, és több millió forint haszonra tett szert.

Hozzátette, hogy banki kimutatásai bizonyítják: július 21-én nem is vásárolt Opus-részvényeket. Állítása szerint csak július 25-én vásárolt, amikor már mindenki tudott a visszavásárlási akcióról.

Elmondása szerint a megvásárolt részvények egy részét eladta, ezekkel nyereséget ért el, de egy másik részét megtartotta, és azokon később veszített.

Magyar Pétert elsőként volt barátnője, Vogel Evelin vádolta meg bennfentes kereskedéssel egy kiszivárgott hangfelvételen. Ezen arról beszélt, hogy a Tisza Párt elnökének legalább 90 millió forintja volt részvényekben, és bennfentes információkat is felhasznált a kereskedés során.

A politikus elmondta, 2008-ban vette az első részvényét, és 2011–2012-ig aktívan kereskedett, akár napi rendszerességgel. Később már ritkábban foglalkozott ezzel. Azt nem tudta pontosan megmondani, hogy melyik részvényt mikor vette és adta el, mert sok tranzakciót bonyolított.

„Összességében néhány millió forintra tehető az a nyereség, amelyet a tőzsdei kereskedéssel értem el az elmúlt csaknem 20 évben” – mondta. Kijelentette, hogy semmilyen bűncselekményt nem követett el, és tagadta, hogy belsős információkkal keresett volna pénzt. Azt mondta, pert indít azok ellen, akik ezt állítják róla.

Hangsúlyozta, hogy adóbevallásaiban minden tőzsdei nyeresége szerepel. Az elért hozamot minden évben le kellett adnia a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnak. Azt is elmondta, hogy volt olyan év, amikor veszteséget termelt. 2021-ben néhány tízezer forintos nyeresége volt, 2022-ben 3,3 millió forint veszteséget könyvelt el, míg 2023-ban 6 millió forint nyereséget ért el.

Ezek közül jelenleg csak 4iG-részvényei vannak.

A hvg megkérdezte a rendőrséget és a Magyar Nemzeti Bankot is, hogy folyik-e vizsgálat Magyar Péter tőzsdei ügyletei miatt. Az MNB azt válaszolta, hogy piacfelügyeleti eljárást folytatnak annak kivizsgálására, hogy sérültek-e a piaci visszaélésekről szóló uniós rendelet rendelkezései, de nem nevezték meg, hogy kik ellen vizsgálódnak.

Annyit közöltek, hogy 2023. szeptember 28-án és 2024. november 28-án több ember ellen indítottak piacfelügyeleti eljárást. „Ez összesen 7 természetes személlyel szemben folyik a 2023. júliusi OPUS közzétételt megelőző kereskedési magatartás tiltott bennfentes kereskedelem szempontú gyanúja alapján" – írták.

Az MNB dokumentumaiból kiderül, hogy valakit már meg is büntettek. A bennfentes kereskedésre a telefonján találtak bizonyítékot, ugyanis üzenetet küldött másoknak a nagy lehetőségről.

Az MNB szerint az, akit megbüntettek, legalább két embernek adta tovább az információt, és vásárolt is a részvényekből, igaz, elsősorban mások megbízásából. A jegybank 11 millió forint piacfelügyeleti bírságot szabott ki rá a bennfentes információk birtokában végzett kereskedés, illetve további 10 millió forint büntetést a bennfentes információk jogosulatlan közzététele miatt.

Megbüntették Mészáros Lőrinc cégét, az Opust is. Az ugyanis egy másik jegybanki jelentés szerint már tavaly nyáron kiderült, hogy az Opus csak késve hozta nyilvánosságra a részvény-visszavásárlásról szóló döntését.

Emellett nem vezették megfelelően a bennfentesek jegyzékét sem, amiben mindenkinek szerepelnie kell, aki az információról a nyilvánosságra hozatala előtt tudomást szerez. Mindezekért Mészáros Lőrinc cégét tavaly júliusban 5 millió forintra büntették.

Elon Musk úgy szállt bele az amerikai államgépezetbe, ahogy a saját cégeibe szokott, csak most egész kormányzati intézményeket ver szét. Pár hét alatt megszerezte az irányítást kritikus szövetségi pénzügyi és adatrendszerek felett, és olyan gyorsan zárt be állami programokat, hogy még a Trump-kormányzat emberei is csak pislogtak. Az USAID, az amerikai külügyi segélyezés legfontosabb ügynöksége, egyetlen hétvége alatt ment a levesbe. A DOGE néven futó szervezet, amit Musk személyesen irányít, gyakorlatilag mindenhez hozzáfér. Fiatal, egyetemet alig végzett programozók kaptak belépést a kormányzat legérzékenyebb adatközpontjaiba. Egyik napról a másikra ott találták magukat az amerikai költségvetés belső rendszereiben, a legfelsőbb döntéshozatali szinteken, miközben Trump azzal nyugtatja a világot, hogy „Musk nem tehet semmit a jóváhagyásunk nélkül” – aztán megadja neki a jóváhagyást.

De mi zajlik itt valójában? Musk egy szuperhős, aki az amerikai állam hatékonyságát akarja helyreállítani, vagy egy titokzatos árnyékkormányt épít? Bazsó Gábort, a Totalcar alapítóját kérdeztük, aki egyike azoknak Magyarországon, akik leginkább ismerik Musk gondolkodását és világát.

– Az az ember, aki eddig fantasztikus dolgokat adott nekünk, akár az űrkutatásban, akár az elektromos autózásban, most látszólag úgy viselkedik, mint az összeesküvés-elméletekben kitalált szupermilliárdosok, akik világuralomra törnek. Mi történik, mi motiválhatja Elon Muskot?

– Az a rossz hírem van mindannyiunk számára, hogy csak azt csinálja, amit ígért. Az első pillanattól kezdve azt mondta, hogy az Egyesült Államok költségvetése borzalmasan deficites, ráadásul az államigazgatás szövevényesen bürokratikus, ami oda vezethet, hogy az Egyesült Államok szép lassan bele fog merevedni a saját bürokratikus rendszerébe, és lemarad. Azt sosem tette hozzá, hogy kikkel szemben marad le. Nyilván mindenki a saját fenyegető ellenségképét választhatja ki a túloldalra. Mostanában ez geopolitikailag legnagyobbrészt Kínára szokott vonatkozni. Musk létrehozott egy szervezetet, aminek az a neve, hogy DOGE. Ez a bizonyos Doge egy régi internetes mém, egy kutya, amiről a Dogecoin nevű kriptovalutát is elnevezték. Ez eredetileg szintén egy viccből keletkezett, nem Musk csinálta, semmi köze nem volt a Dogecoin alapításához.

Viszont senki sem érti, hogy mi ez az egész, milyen alapon, honnan van hozzá joga, felhatalmazhatta-e erre őt Donald Trump? Egyáltalán felhatalmazhat-e bárkit arra, hogy az széthentelje az amerikai államigazgatást? Viszont pillanatnyilag úgy tűnik, hogy pont ez történik, de az az igazság, hogy Musk ezt is ígérte. Ez az attitűd a saját cégeinél is nagyon régóta látható. Ez nem különösebben megnyugtató. És ehhez azt is hozzá kell tennünk, hogy egyébként úgy tekint erre az egészre, mint egy magánember által vezetett cégre. A folyamat ahhoz hasonlít, ahogy Musk megvette a Twittert, majd utána beköltözött oda az akkori embereivel, mindenkinek megmutattatta az életrajzát, és beszélgetett vele két percet: „Édes fiam, akkor mutassál nekem 20 sor kódot, amit írtál az elmúlt héten, mutasd, mihez értesz te”, és aztán azt mondta: „Köszi, ne gyere többet.” És mivel az övé volt, és a magáét csapta ezzel szét vagy sem, ezért senkinek sem lehetett egy rossz szava sem. Az kétségtelen tény, hogy a saját cégei nagyon versenyképes, sikeres vállalatok.

Trump felhatalmazta, hogy az egykori Twitter szanálásához hasonló dolgot csináljon végig az irtózatos méretű amerikai államszervezettel: menjen végig, és kíméletlenül gyomlálja ki belőle azokat a funkciókat, amikről azt gondolja, hogy rosszul működnek vagy szükségtelenek. És innentől kezdve jön az a kérdés, hogy ez oké-e jogilag vagy nem. Nyilván eléggé aggályos, hogy 19–22 éves programozókat küldött be ezeknek az egyébként szuperkritikus intézményeknek az adatközpontjaiba, és ők döntenek arról, hogy mit tartanak megsemmisítésre vagy megtartásra érdemesnek. Ezt szokás leginkább első körben felvetni: miféle szuperérzékeny adatokhoz fér hozzá? Rendben van-e, hogy hozzáfér ezek felett az irtózatos amerikai pénzmozgások felett diszponáló intézmények legbelső adataihoz és rendszereihez? Mindenki azt feltételezi, hogy ezt nem azért akarja csinálni, hogy onnan a saját zsebébe utalja a milliárdokat. Hiába a világ leggazdagabb embere, ez őt nem érdekli, nem az annak megfelelő külsőségek között él, továbbra sincsenek jachtjai és kastélyai, Tiborcz Istvánnak ötvenszer több kastélya van, mint Musknak. Mert ő azon keresztül lett egy nagyon vagyonos ember, hogy tulajdonos vagy résztulajdonos vállalkozásokban, amik baromi jól működnek, ami felértékeli az ő tulajdonrészét. Tehát, csak hogy tiszta legyen: ez az ő gazdagsága, nem pedig az, hogy a közösből ellopta a nem neki járót, ahogy mifelénk például előfordul.

Minden jel szerint ezeknek a lépéseknek egy nagyon nagy része jogilag súlyosan megkérdőjelezhető. Nem véletlenül vannak a hatalmi ágak szétválasztva Montesquieu óta, és akkor még az amerikai alapító atyákról nem is beszéltünk, akik szintén nagyon komolyan vették ezt. Mindezt azért csinálták, hogy semmiféle egyszemélyi zsarnok ámokfutásával ne lehessen romba dönteni az amerikai államot. És ehhez képest most azt látjuk, hogy létrejött ez a furcsa szervezet, ami látszólag minden felett áll, kongresszusi felhatalmazás nélkül, és egyszerűen csak azt csinálja, amit akar. A DOGE bemegy olyan helyekre, ahová nem akarják beengedni, valahogy felhívnak valakit, és utána mégis be vannak engedve. Hozzáférnek dolgokhoz, hazaküldenek dolgozókat, leszerelnek táblákat a bejárat felől, hogy „most már nem jön be senki.”

– Ha a céges menedzsmenthez kiválóan is ért, de százezrek életével, sőt, az Egyesült Államok biztonságpolitikai érdekeivel játszik, amikor például leállítja az USAID működését, amivel gyógykezelések szakadnak félbe, fontos segélyezési programok állnak le.

– Nem is csak az a lényeg, hogy az európai ember, vagy a nyugati ember számára mennyire sérelmesnek tűnő dolgok történnek, hanem inkább az a furcsa és ijesztő ebben, hogy

Mindezt olyan példákkal illusztrálják, amitől tényleg az egyszeri amerikai adófizetőnek joggal kinyílik a bicska a zsebében: miért az ő 3 millió dollárjából támogatják Zimbabwében a leszbikus gerelyhajító lányok és férfiak szexuális felvilágosítását? Mert ilyen jellegű abszurdumok is vannak a jogcímek között. De nyilván ezen kívül van 99 százalék nagyon komoly, az Egyesült Államok érdekeinek fontos dolog, ami most ugyanúgy megy a levesbe, és senki sem tudja, hogy ennek hosszú távon milyen következménye lesz. Nagyon nehéz azt képzelni, hogy ebből nem alakul ki óriási baj később.

– Mi lehet ennek az egésznek a célja?

– Mi itt Muskról beszélünk, de azt gondolhatjuk, hogy a jelenlegi amerikai intézményrendszer szétverése és nyilván áthuzalozása nem Musk privát sztorija, ehhez egy ember kevés, még Musk is kevés. Itt valami nagyon nagy dolgok vannak készülőben, amikhez nagyon sok másik ember is kell, tehát létre kell jönnie az üszkös romokon valami másnak, ami nyilván már ki van találva, és látjuk is, ahogy Trump jelöltjei ülnek be az összes, egyébként önmagában is nagyon fontos pozícióba. De azokkal nem foglalkozik senki, mert nem sztorik. Tehát az történik, hogy Musk ír egy baromságot az X-en, az három napig a New York Times címlapja. A háttérben közben Trump kinevez a legfontosabb költségvetési intézmény élére egy súlyosan radikális, világnézetét tekintve is meglehetősen szélsőséges illetőt. Ezzel nem foglalkozik senki, mert senki sem tudja, hogy kicsoda.

Ez valami olyan, ami nagyon távol áll attól, amit az alapító atyák eredetileg szerettek volna.

– Akkor most ki kinek a hasznos hülyéje? Tehát Musk Trumpé, hogy miközben ő nyomja a show-t, közben Trump meg tudja csinálni az ő hatalomátvételét, vagy pedig Trump Musk hasznos hülyéje, hogy miközben ő szándéka szerint „rendbe teszi” az államot, Trump eljátszadozik a saját homokozójában? Mintha egymást fedeznék.

– Ez egy olyan nagy kérdés, amire senki sem tud válaszolni, és én sem tudom, hogy mi van. De ha ezt a két embert hallgatja az ember beszélni, kirajzolódik a kettejük szellemi kapacitása közötti különbség. Trump legendásan inkoherens, teljesen értelmetlen, önmagának tagmondaton belül is 180 fokban ellentmondó bohóckodást ad elő. Azt gondolom, hogy nála ez nem bug, hanem feature, ez nem azért van, mert hülye, hanem pontosan ezen keresztül teszi magát lényegében megfoghatatlanná, hogy már mindent és mindennek az ellenkezőjét is mondta, így semmit se lehet rajta számon kérni. Musk nem ilyen, ő viszont mindent szűrő nélkül mond. Mindenkinek vannak időnként szörnyűséges ökörségek a fejében, csak arról nem tudunk, az övéit meg ismerjük.

Ebben az értelemben inkább úgy tűnik, hogy Musk csinálja ennek mégiscsak a fontosabbik, hasznosabbik részét, amihez viszont a felhatalmazás nyilván csak az elnökön keresztül történhet. Nem szabad ezt az egészet soha annyival elintézni, hogy „ezek itt megőrültek, mindent tönkre akarnak tenni.” És az az egydimenziós megfejtés se vezet sehova, hogy egyszerűen csak végtelen hataloméhségről és pénzéhségről van szó. Musk esetében az anyagi részét teljesen kizárhatjuk. A hatalom dologgal kapcsolatosan nem vagyok ennyire magabiztos, de ha arról beszélgetnénk, hogy neki mi lehet a motivációja ebben, akkor szerintem a motivációja az, hogy neki ténylegesen rohadt fontos az emberiség.

– A legmagasztosabb eszmék, a nagy francia forradalom végén vérbe fojtották először Franciaországot, aztán Európát. És az a fajta messianizmus, ami nagyon sok embert például a kommunista mozgalmakba terelt, eredetileg szintén az emberiség szeretetéből fakadt. Azt akarták, hogy az emberek teljesen egyenlőek legyenek, és lám, mi lett belőle. Tehát Musk lehet, hogy zseniális a maga területein, de attól még vannak nagyon kemény és vérrel írt tanulságai az emberi történelemnek, főként a nyugati történelemnek, ami pontosan azt mutatja, hogy amikor valaki nagyon jót akar, és teljhatalommal bír, annak soha nem lesz jó vége. És most mintha ezt látnánk, és innen nézve teljesen mindegy, hogy ki az intelligensebb, Trump vagy Musk. Miközben Trump láthatóan egészen hatékonyan próbálja most lángba borítani a Közel-Keletet, Musk szintén rettenetes veszélyt idéz elő. Akár az USAID szétzilálása, amivel nagyon sok helyen pillanatokon belül komoly belső konfliktusok fognak kirobbanni, akár az amerikai intézményrendszer radikális „átalakítása” precedensként is veszélyes. Lehet, hogy Musk nagyon jót akar, és az is lehet, hogy az ő fejében van egy mesterterv, de az a helyzet, hogy ha ezt egyszer meg lehet csinálni az Egyesült Államokban, hogy valaki gyakorlatilag egy rohamosztaggal azért változtat meg mindent, amit most már idestova lassan 250 éve az alapító atyák elképzeltek, mert annyira biztos abban, hogy igaza van, akkor ezt más is meg fogja tudni csinálni. És az már nem biztos, hogy jót akar majd.

– Igen, ennek minden szavával egyetértek. Én nem a precedens miatt aggódom, hanem azért, hogy már most megy minden a levesbe ezzel a hullámmal. De azt sem merem 100%-os magabiztossággal kijelenteni, hogy ez összességében végül az Egyesült Államok kárára történik.

És ezek mind olyan dolgok, amikkel kapcsolatban köztiszteletben álló, első vonalbeli szaktekintélyek azt gondolták, hogy amit csinál, az minimum értelmetlen, de inkább csak simán hülyeség, és kiderült, hogy nem az. Persze semmi garancia nincs arra, hogy ez megint így lesz. De azt sem szabad kizárni a lehetőségek sorából, hogy lehet, hogy megint ő érti jól, hogy mi történik, és mi nem. És igazság szerint az emberiség most egyet tehet: mindenki a maga istenéhez azért fohászkodjon: „Basszus, csak adjad, hogy derüljön ki, hogy megint neki van igaza, mert különben nagyon nagy szarban vagyunk.”

2,6 millió megtekintésnél tart az Orbán család meggazdagodásáról szóló dokumentumfilm, A dinasztia. A Direkt36 oknyomozó csapat filmje politikai vitatémává is vált, miután a kormányzat azzal vádolta meg a készítőket, hogy az alkotás egy ukrán titkosszolgálati akció részeként készült el. Igaz, később kiderült, hogy a Nemzetbiztonsági Bizottság előtt a Direkt36 neve egyáltalán nem hangzott el, amikor a hírszerzés vezetői beszámoltak egy ukrán műveletről, aminek a célpontja Orbán Viktor.

Pethő András, a Direkt36 alapító szerkesztője szerint a fideszes politikusok által sugalmazott vádakból semmi sem igaz. Oknyomozó szerkesztőségként elsősorban az olvasóik támogatásából élnek, és évek óta azon dolgoznak, hogy feltárják, hogyan működik valójában Magyarországon a hatalom.

– Bár az elmúlt években sorra jelentek meg a tényfeltáró cikkeitek, a 2,6 millió néző közül sokan lehetnek, akik a Direkt36 nevét csak most ismerték meg. Kik vagytok, hogyan jöttetek létre?

– Ez egy tényfeltáró újságírással foglalkozó szerkesztőség, tehát napi hírekkel nem foglalkozunk, csak saját, nagyobb tényfeltáró projektekkel, most már az utóbbi pár évben dokumentumfilmekkel is.

Az utóbbi pár napban is nagyon sokan csatlakoztak.

– Csak a hazai támogatók finanszíroznak benneteket, vagy kaptok esetleg külföldi forrásból is pénzt?

– Kapunk, persze, hogy kapunk. Ha rámész az oldalunkra, akkor ezt meg fogod találni. Vannak különböző alapítványi grantek, ezek jellemzően nyugat-európai alapítványok, akikhez pályázunk.

bármennyivel is támogatnak minket. Ezt mi mindig mi magunk döntjük el.

– Milyen arányban oszlanak meg a támogatások a hazai és a külföldi források között?

– Az éves bevételek túlnyomó részét, 70-80 százalékát olvasói hozzájárulásokból fedezzük.

– Hogy bírjátok a nyomást? Mert azért kemény kenyér tényfeltáró újságírónak lenni. Nemcsak anyagilag, de egzisztenciálisan is. Kell egyfajta idegrendszer ehhez.

– Persze, kell hozzá nyilván elszántság, meg kitartás, meg egyébként az sem biztos, hogy mindenkinek fekszik ez a fajta újságírói munka. Persze jól hangzik, hogy heteket vagy hónapokat el tudsz tölteni egy témával, de nyilván ott van közben az emberen a nyomás, hogy a végén azért valami olyat kell letenni az asztalra, ami mindenképp többet mond annál, mint amit korábban tudtunk. Van egy szeniorabb csapat, és aztán az utóbbi évben több fiatal kolléga is csatlakozott hozzánk, akik szerencsére nagyon lelkesek és tehetségesek.

– Körülbelül hány megkezdett témából lesz végül is kész anyag?

– Viszonylag jó az arány, mert általában olyat kezdünk el, amiről tudjuk, hogy meg tudjuk csinálni. Ez persze azt jelenti, hogy vannak előkutatások különböző témákhoz, és jól meggondoljuk, mibe vágunk bele. Hogyha ráállítunk egy vagy két újságírót, hogy több hónapig foglalkozzon egy témával, akkor már kell valamennyi információnak a kezünkben lenni, hogy lássuk, hogy az adott téma megcsinálható, feldolgozható. Tehát viszonylag ritkán fordul elő, hogy valaki dolgozik valamin hosszabb ideig, és nincs belőle semmi, de ezt nem is engedhetjük meg magunknak.

– Most szinte az egész ország A dinasztiáról beszél. A 2,6 millió néző komoly eredmény.

– Ez azért nem jelenti azt, hogy ennyien végig is nézték a filmet. De a kollégám, aki a statisztikákat nézte, azt mondta, hogy átlag feletti az idő, amit a képernyő előtt töltenek a nézők. Tehát A dinasztia ilyen szempontból is jól teljesít.

– Mennyi idő volt létrehozni ezt a filmet?

– Körülbelül egy éves munka volt. Az ötletelés 2023 végén indult, az érdemi munka tavasszal.

– A filmet nézve azt kell mondanom, hogy nemcsak az információ értékes, de maga a mű filmes alkotásként is értékelhető.

– Ez volt a cél. Ez már a második hosszabb dokumentumfilmünk, és már korábban is volt filmes anyagunk. Mi a Direkt36-nál alapvetően írott háttérből dolgozunk, nincsen filmes tudásunk, viszont szerencsére vannak olyan partnerek, akik profi filmesek. Így készült az előző film is, és a mostani is. Akit mindenképp meg kell említeni, az Fuchs Máté rendező, betársult mellé Bíró Bálint társrendezőnek, de igazából az egész stábot felsorolhatnám. Bár nem teljes az átfedés, de sokan dolgoztak már az előző filmben is, ami kórházi fertőzésekről szólt, tehát ők nagyon jó szakemberek és művészek.

– Mekkora volt a büdzséje ennek a produkciónak?

– Végleges számot most nem tudok mondani, de az biztos, hogy 10 millió forint alatt volt a költségvetés. Persze benne van a mi munkánk is.

Hogy miért ekkora az érdeklődés, arról azt gondolom, hogy ennek két összetevője van. Egyrészt van egy nagyon erős történet, ami egyébként már megjelent, akár a mi újságíróink által feltárt, vagy más újságírók által feltárt történetek, és ezt meséljük el. Mindezt mindenféle sallangtól, felesleges kitérőktől mentesen. És mellette ott van maga a formátum, amit pedig a profi filmes szakemberek adtak, és igazából ennek a kettőnek az egyvelege ad újat.

– Igazán Tiborcz István elitklubjáról, a Botanique nevű helyről tudunk meg teljesen új dolgokat...

– Így van, ez egyébként teljesen tudatos volt a részünkről. Amikor 2023 végén beszélgettem az egyik kollégámmal, Wirth Zsuzsannával, akkor volt, hogy Tiborcz István először felkerült a Forbes 50 leggazdagabb magyar embereinek a listájára, és már egyből a középmezőnyben tűnt fel. És akkor Zsuzsi mondta, hogy nem kellene-e foglalkozni újra vele? Mi korábban már foglalkoztunk Tiborczcal, és az üzleteivel, de mégis,

Az elképesztőt nem úgy értem, hogy felháborító, hanem tényleg lenyűgöző, hogy egyébként ez megtörtént. Rájöttünk arra, hogy vannak olyan elemei a sztorinak, amire már nem is emlékszünk, pedig mi azért újságíróként nyilván foglalkozunk a közügyekkel, közélettel. Így valószínűleg nagyon sokan vannak olyanok, akik szinte egyáltalán emlékeznek a történet részleteire.

– Hogyan építettétek fel a film dramaturgiáját?

– Ha egymás mögé rakjuk az elemeit, abból önmagában kikerekedik egy olyan sztori, ami elmesélésre alkalmas, és az is nyilvánvaló volt, hogy ha most ebből írunk egy jó hosszú cikket, azt nem nagyon fogják elolvasni. Aki meg elolvasná, az már valószínűleg ismeri ezeket a történeteket. Így viszonylag hamar kialakult bennünk, hogy próbáljuk meg valamilyen más formátumban elmondani, és mivel volt is filmkészítéssel tapasztalatunk, ezért döntöttünk úgy, hogy legyen ez egy film. És az elején ott volt, hogy na vajon tudunk-e újat mondani, mert mégis erősebb egy film úgy, ha hoz valamilyen egészen újat is. Nekem szerkesztői szemmel világos volt már az elejétől fogva, hogy ez nem csak egy Tiborcz történet. Persze őrá fut ki, nagyon sokat foglalkozunk vele, de igazából

Csak ezt sokáig rejtve csinálták, ügyeltek is rá, hogy ne kerüljön reflektorfénybe. Tiborcz István esetében sem annyi a történet, hogy ő 10-15 évvel ezelőtt elkezdett üzletelni, és akkor jelent meg ez a fajta tevékenység az Orbán-család körül. Ezért én azt képviseltem a beszélgetéseink során, hogy ha már ez egy film, próbáljuk bevinni a nézőt abba a világba, amit létrehozott, felépített Tiborcz, Orbán Ráhel, az Orbán család. Így jött az ötlet, hogy bejussunk a klubba. Ebben Marton Kamilla kollégámnak volt óriási szerepe, igazából ő találta ki ezt az egészet, ő találta meg a Széchenyi Bencét.

– Őt hogyan sikerült bevonni?

– Ő is újságíró, és Kamilla ismerte egy újságíró-konferenciáról.

– A bemutató után emelkedett a támogatóitok száma?

– Abszolút.

Miközben azért szerencsére a Direkt36-nál elmondhatjuk magunkról, hogy korábban is voltak nagyobb sztorijaink, nagyobb ügyek, akár a Pegasus, vagy más történetek, és azok után is mindig tapasztaltunk támogatói növekedést, de ez a mostani mindent felülmúl.

– Amióta kijött A dinasztia, érzitek a titkosszolgálatoknak érdeklődését?

– Nem, de akkor sem éreztük, amikor a Pegazussal megfigyelték két kollégámat. A politikának, a kormánynak és a kormánypropagandának az érdeklődését azt észrevettük, mert megjelentek rólunk mindenféle hazug állítások, hogy ez valamiféle ukrán titkosszolgálati akció része lenne.

– Érdemes ezzel a váddal foglalkozni? Hogyan kell ehhez viszonyulni?

– Azt tudjuk tenni, tehát, hogy elmondjuk, hogy ez hazugság.

Európa szempontjából nem is sülhetett volna el ennél rosszabbul az amerikai és az európai vezetők első találkozója a müncheni biztonságpolitikai konferencián. A New York Times szerint

Amerika katonai jelenléte a második világháború óta biztosítja Nyugat-Európa békéjét. Pete Hegseth védelmi miniszter azonban már pénteken, Varsóban tartott beszédében figyelmeztette az európai vezetőket: ne vegyék biztosra, hogy az Egyesült Államok hosszú távon is jelen marad a kontinensen. A müncheni konferencián pedig az amerikai alelnök, J.D. Vance még ennél is tovább ment. Arról beszélt, hogy az igazi ellenség nem Oroszország vagy Kína, hanem maga Európa.

Bírálta az európai kormányokat, mert – szerinte – antidemokratikus eszközökkel próbálják visszaszorítani a szélsőjobboldali pártokat. „Ha egy ország a saját választóitól fél, Amerika semmit sem tehet érte” – fogalmazott Vance. Különösen Romániát támadta, ahol az alkotmánybíróság decemberben érvénytelenítette az elnökválasztást, arra hivatkozva, hogy a győzelemre esélyes jelöltet vélhetően az oroszok segíthették.

„Ha egy külföldi ország néhány százezer dollárnyi online hirdetéssel képes tönkretenni a demokráciát, akkor az a demokrácia eleve nem volt túl erős” – jegyezte meg az amerikai alelnök.

Sőt, a beszédét követően találkozott is a német AfD vezetőjével, amelyet a közvéleménykutatások a második helyre mérnek a hétvégi német választások előtt. Nem mellesleg ez az a szélsőjobboldali párt, amit Elon Musk is támogatásáról biztosított.

Az amerikai lap szerint az európai vezetőknek szembe kell nézniük azzal, hogy az Egyesült Államokra már nem lehet úgy támaszkodni, mint korábban. Három évnyi háború után, amely összekovácsolta a NATO-t, Trump kormánya világossá tette, hogy máshová helyezi a hangsúlyt: Ázsiára, Latin-Amerikára, az Északi-sarkra és minden olyan térségre, ahol az Egyesült Államok értékes ásványkincseket szerezhet.

Norbert Röttgen, a német CDU képviselője úgy fogalmazott: „Európának be kell látnia, hogy a világ megváltozott. Az USA már nem tekinti az európai biztonságot elsődleges nemzeti érdekének.” A New York Times szerint

Boris Pistorius, Németország védelmi minisztere szerint már tárgyaltak is csapatkivonásokról az amerikai védelmi miniszterrel. De világossá tették, hogy ez nem történhet meg egyik napról a másikra. Jelenleg ugyanis sok olyan felszerelés és képesség van, amivel kizárólag az Egyesült Államok rendelkezik Európában, a támadó helikopterektől a műholdas hírszerzésig. Ahhoz, hogy ezeket európai forrásokból kiváltsák, legalább egy évtizedre lenne szükség.

A fokozatos amerikai kihátrálás hatalmas győzelmet jelenthet Putyinnak. Az orosz elnök már a 2007-es müncheni biztonságpolitikai konferencián azt követelte, hogy csökkentsék az Egyesült Államok befolyását Európában, és alakítsanak ki olyan új erőviszonyokat, amelyek Moszkvának kedvezőbbek. Akkor nem járt sikerrel. Az akkori amerikai védelmi miniszter, Robert M. Gates csak a hidegháborús retorika felélesztésének tartotta Putyin beszédét.

Az orosz elnök azonban azóta sem tágít. Az Ukrajna elleni háború előtti hónapokban is hangsúlyozta: nemcsak az ukránok szuverenitásáról kell tárgyalni, hanem egész Európa biztonsági rendszeréről, amelyből kizárták Moszkvát. Szerinte ezen változtatni kell.

Majdnem két évtizeddel Putyin első próbálkozása után, ugyanazon a konferencián Trump kabinetjének tagjai világossá tették: ők segíthetnek neki megvalósítani két évtizedes célját.

Hozzátette: „Putyin elég ravasz ahhoz, hogy kihasználja az új amerikai vezetés által kínált lehetőségeket.” Ez sokkal fontosabb lehet az orosz elnöknek, mint bármilyen ukrán terület megszerzése, mert hosszú távon is megerősítheti Moszkva hatalmát és befolyását a térségben.

Az amerikaiak azt is világossá tették, hogy első körben kihagyják Európát, sőt, magát Ukrajnát is az ukránok jövőjéről folytatott tárgyalásokból, amelyek a héten kezdődnek Szaúd-Arábiában. Pedig Volodimir Zelenszkij kijelentette: „Ukrajna soha nem fogad el olyan megállapodásokat, amelyeket a háta mögött kötnek.”

Az amerikai lépésekre válaszul az ukrán elnök Münchenben felvetette, hogy létre kell hozni egy „Európai Hadsereget”, amelybe a csatatéren megedződött ukrán haderő is beletartozna. Ezzel gyakorlatilag egy NATO-n kívüli katonai szövetséget javasolt, amely az Egyesült Államok befolyása nélkül hozna döntéseket.

Zelenszkij a biztonságpolitikai konferencián arról a félelméről is beszélt, hogy Putyin megpróbálja majd manipulálni Trumpot, és megjósolta, hogy az orosz elnök meghívja őt a náci Németország felett aratott győzelem 80. évfordulója alkalmából rendezett moszkvai ünnepségére.

Ugyan rövid ideig úgy tűnt, Trump Ukrajna ritkaföldfémeiért cserében hajlandó lenne biztonsági garanciákat adni az országnak, mostanára kiderült, az amerikai elnök erre inkább az eddigi támogatás ellentételezéseként tekint. Scott Bessent pénzügyminiszter Kijevben azt követelte, hogy Ukrajna minden ásványkincsének, például a grafitnak, a lítiumnak, és az uránnak az 50%-os részesedését adja át Washingtonnak. De Zelenszkij szerint cserében nem kínáltak igazi biztonsági garanciákat a jövőre nézve. Emiatt az ukrán elnök elutasította az ajánlatot.

Mike Waltz, Trump nemzetbiztonsági tanácsadója erre vasárnap úgy reagált egy interjúban: „az amerikai nép megérdemli, hogy valamiféleképpen megtérüljenek azok a milliárdok, amit a háborúba fektettek.”

Ukrajna most úgy érzi, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság megszegte korábbi vállalását. Amikor ugyanis Kijev a hidegháború végén lemondott nukleáris fegyvereiről, azt ígérték, megvédik az oroszoktól.

Emmanuel Macron francia elnök hétfőre rendkívüli találkozót hívott össze a nagy európai országok vezetőinek Párizsban, hogy megvitassák Ukrajna helyzetét és a kontinens biztonsági stratégiáját. Franciaország, Nagy-Britannia, Németország, Olaszország, Lengyelország, Spanyolország, Hollandia és Dánia vezetői mellett erre az Európai Unió és a NATO vezető tisztségviselői is meghívást kaptak.

Az európai vezetők a New York Times szerint leginkább attól tartanak, hogy a Trump-Putyin tárgyalások eredményeképp Oroszország megszerzi Ukrajna egyötödét, majd néhány év múlva a maradékot is bekebelezi. Véleményük szerint Putyin célja a NATO teljes szétverése.

Alexander Baunov, a Carnegie Oroszország és Eurázsia Központ munkatársa szerint Putyin mindig is hitt abban, hogy idővel az Egyesült Államok és Európa kénytelen lesz engedni neki. „Az Egyesült Államok változik” – írta Baunov egy friss elemzésben. „Washington ma már nem Európa érdekében közelít Moszkvához, hanem a saját érdekében – sőt, részben épp Európa ellen.”