News here
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Johnny Depp megmutatja a világnak, hogy egy férfit is félholtra kínozhat egy házasságban egy nő

Johnny Depp és Amber Heard feleségbántalmazási perében ítéletet a bíróság még nem hozott, de a közvélemény már igen: az egész egy rémdráma. És Depp legalább annyira áldozat, mint a nő. Sőt.
Hargitay Judit - szmo.hu
2022. április 26.


Link másolása

hirdetés

Néhány órával ezelőtt live streamelték a Youtube-on Johnny Depp és Amber Heard perének legújabb részleteit (a per Amerikában zajlik, a Virginia állambeli Fairfax-ben). Az 58 éves hollywoodi világsztár 50 millió dollárra pereli 36 esztendős exfeleségét rágalmazásért. A színésznő 2017-es válásuk után írt egy cikket a Washington Postba, amelyben Depp nevének említése nélkül azt állította, házasságuk során ő bántalmazott nő volt.

A színésznőt a cikk után a #metoo mozgalom egyik élharcosaként ünnepelték. Johnny Deppet “feleségverőnek” titulálták (többek között a The Sun brit bulvárlap, amelyet Depp korábban már beperelt ezért, de Angliában a pert elvesztette), páriának kiáltották ki, cikkek tucatjai mondták el mindennek, és a Disney is kirúgta A Karib-tenger kalózai következő részéből. Úgy tűnt, a milliók által imádott Jack Sparrow hajója végleg elsüllyedt.

Ám Depp felvette a kesztyűt, és felvállalt valamit, amit szinte egyetlen hollywoodi sztár sem mert volna felvállalni: egy várhatóan több hónapos pokoljárásnak ígérkező bírósági szappanopera során az egész világ elé tárja egy olyan házasságnak a legapróbb részleteit, amelyhez képest a Végzetes vonzerő című pszichohorror rózsaszín lányregény.

A per két hete zajlik, és szinte úgy tűnik, a különböző platformokon zajló élő közvetítéseket többen nézik, mint A Karib-tenger kalózait a moziban. Tízmilliók drukkolnak Deppnek, és természetesen van Amber fan klub is. Depp bámulatos nyugalommal, és a rá jellemző fanyar humorral állja az ügyvédek olykor órákon át tartó faggatózását. És hallgatja a házasságuk alatt folyamatosan rögzített hangfelvételeket a vitáikról (többnyire Amber vette fel ezeket, később vélhetően Depp is), és nézi a videót egy drogmámoros kiborulásáról (ezen valóban van erőszak, Johnny néhány konyhaszekrényt rugdos meg, a felesége közben végig videózza, a felvétel végén a nő hallhatóan kuncog).

hirdetés

Amit tudunk

Pontosabban ami az eddigi tanúvallomásokból, és a bíróság elé tárt bizonyítékokból kiderült.

1. A pár a The Rum Diary (Rumnapló) című film 2011-es forgatásán találkozott. Depp ekkor még párkapcsolatban élt, 13 éve volt együtt Vanessa Paradis francia énekes-színésznővel, akitől egy fia és és lánya született. Amber Heard is együtt élt valakivel, egy nővel, Tasya Van Ree-vel (a színésznő vállaltan biszexuális). Megismerkedésük után egy évvel mindketten szakítottak. Láthatóan őrült szerelem volt az övék, Johnny bírósági tanúvallomása szerint Amber “kedves volt, imádnivaló, túl szép, hogy igaz legyen”. 2015-ben összeházasodtak. Depp Los Angeles-i luxus apartmanházába, a szomszédos lakásokba ingyen beköltözhetett Amber legjobb barátnője is a fiújával, valamint a húga, Whitney.

2. A bajok ekkor kezdődtek. Depp ezt mondta erről: “Amber másfél év alatt egy teljesen másik emberré változott át. A szerelmemből az ellenségemmé vált.”

Az egyik ijesztő fordulópont az volt, amikor Depp hazaérkezett egy forgatásról, és egyedül levette a csizmáját. Korábban ezt minden nap Amber tette meg, majd töltött egy italt a férjének. De Johnny akkor fáradt volt, és megtörte a rutint, amitől Amber állítólag dührohamot kapott. “Jött felém, ijesztő dühvel az arcán: hogy merészelted levenni a csizmádat? Az az ÉN dolgom!”

3. Az egyre hosszabb és agresszívebb viták lassan mindennapossá váltak. Johnny nővére, Christi Dembrowski, aki Depp egyik menedzsere is, azt vallotta, hogy amikor a házaspár bárhová együtt utazott a világban, ő mindig két szobát bérelt nekik. Egyet kizárólag azért, hogy “Johnny elmenekülhessen Amber elől”. Mivel gyerekkorukban az anyjuk gyakran bántalmazta őket, és a két testvér mindig elmenekült valahova előle, Christi úgy érezte, ezzel segít a legtöbbet az öccsének. Christi arról is beszámolt, hogy Amber “kövér öregembernek” nevezte Johnnyt, és amikor a Dior divatház egyszer megkereste Deppet egy reklámszerződéssel, Heard kigúnyolta: “Miért kellenél te a Diornak? Ők a stílusra meg az eleganciára hajtanak.”

4. A házasság alig több mint egy évig tartott. Ezalatt Depp drog- és alkoholproblémákkal küzdött, a már említett, Heard által rögzített videón, amelyen Depp konyhaszekrényeket rugdos és támolyog, szintén be volt drogozva. A színész ezt nem tagadta, elmesélte, hogy bántalmazó gyerekkora után már tiniként rászokott a nyugtatókra, és azóta is folyamatos a küzdelme az alkohollal és a szerekkel. Elmondása szerint egy ideje teljesen tiszta, és felesége vádjai, miszerint “belőve” rendszeresen bántalmazta, sőt meg is erőszakolta őt, “hazugságok, hazugságok, hazugságok”. Több hangfelvétel szerint egyébként Heard is ivott, és a drogokat sem vetette meg.

5. Ausztráliában, egy veszekedés során Amber egy nagy üveg vodkát vágott Johnnyhoz, amely széttörve levágott egy darabot a férfi jobb kezének középső ujjából. A konyhát elöntötte a vér, mentőt kellett hívni. Johnny ujja azóta is torz, meg is mutatta a bíróságon. A feleségét nem jelentette fel, azt mondta a rendőröknek, egy ajtóval ő csapta oda véletlenül az ujját. Egy hangfelvételen rögzített vitájuk során egyébként Amber bevallja azt is, hogy megütötte a férjét. Igaz, szabadkozva mondja: “Nem húztam be neked, csak megütöttelek. Egy kib…szott ütés volt, nem húztam be. Nincs semmi bajod, csak nyavalyogsz itt, mint egy kisbaba. Látod, ez a különbség köztünk. Egy kib…ott kisbaba vagy, kib…ottul nőj már fel, Johnny.”

6. 2016-ban Johnny Depp két sms-t írt egyik legjobb barátjának, Isaac Baruch-nak. Az egyikben azt írta, hogy szeretné Heard “rothadó hulláját látni egy Honda Civic csomagtartójában”, a másikban pedig azt, hogy szeretné “megfojtani és elégetni azt a ki…ott ribancot.” Depp a bíróságon azt vallotta, nem büszke a nyelvezetre, amit használt, de már az ereje végén járt, nem volt önmaga, annyira kikészítette ez a kapcsolat.

7. 2016-ban Heard egy kaliforniai bíróságon korlátozó végzést kért férje ellen. Mindezt fotókkal igazolta, amelyen kék-zöld foltok vannak az arcán, beszámolója szerint azért, mert Depp hozzávágta a telefonját. Depp ezt tagadja.

Érdekes fordulat az ügyben, hogy a korrektor, amellyel Heard állítása szerint rendszeresen elfedte a férje által okozott verésnyomokat, a gyártó cég tegnapi közleménye szerint csak 2017-ben, a válásuk után került forgalomba. Tehát Heard hazudott, ezt a márkát biztos nem használhatta.

8. Johnny Deppről eddig senki nem tudta bizonyítani, hogy valaha fizikailag erőszakos lett volna bárkivel. Exei, Vanessa Paradis és Winona Ryder is azt vallották, hogy soha nem bántotta őket. Ambernek ezzel szemben van ilyen múltja: volt asszisztense szerint ordítozott vele és leköpte őt, és exbarátnőjét, Tasya Van Ree-t is meggyepálta egyszer egy repülőtéri veszekedés alkalmával, le is tartóztatták a rendőrök. Tasya végül nem jelentette fel Ambert, azt mondta, a rendőrök túlreagálták a dolgot.

9. Johnny végül akkor döntött a válás mellett, amikor Heard szó szerint titokban rápiszkított (vagyis rákakilt) a férje ágyára, a tiszta ágyneműre. Később a nő azt mondta, az egészet csak viccnek szánta, de Deppnél ekkor telt be a pohár. A hangfelvételek szerint egyébként a színész békés válást akart, a keresetet Amber nyújthatta be, Johnny 7 millió dolláros bánatpénzt adott a feleségének, és megegyeztek, hogy a sajtó és a világ szemében barátként válnak el. Heard ezután kezdte el híresztelni, hogy Depp verte őt. A többi már történelem.

Egy veszedelmes viszony, amiből senki sem jöhet ki jól

Aki a fentiek olvasásába még nem fáradt bele, és ért egy kicsit angolul (de az sem kell hozzá), javaslom, hogy hallgasson bele a házaspár bíróságon lejátszott vitáinak hangfelvételeibe, például ITT. Sokak szerint az már önmagában furcsa, hogy Amber gyakorlatilag a házasságuk kezdete óta folyamatosan hang- és videófelvételeket készített Johnnyról, és általában az életükről, vitáikról. Ez persze lehetett terápiás jellegű is, hogy együtt visszahallgatva könnyebben megoldják a problémáikat, de ezt majd a bíróság eldönti.

A felvételek viszont szó szerint hátborzongatóak (ezzel kommentelők ezrei értenek egyet), és ha az esküdteket nem is, a közvéleményt már meggyőzni látszanak arról, hogy a korántsem hótiszta, droggal és alkohollal küzdő, olykor káromkodó és konyhaszekrényeket rugdosó Johnny Depp épp olyan áldozat volt ebben a súlyosan mérgező kapcsolatban, mint a felesége. Sőt.

A felvételeken feltűnő, hogy vitáik során Depp szinte mindig halkan, nyugtatóan beszél a feleségéhez, és egyfolytában azt hajtogatja: “Csak el akarok menni egy kicsit. Hagyj egy kicsit. Csak hadd menjek. Pár óra külön, lenyugszunk, és aztán megbeszéljük.”

Amber viszont ezt nem hagyja, a hisztérikus üvöltéstől a gúnyos, megalázó heccelésen át a jéghideg, halk gyűlöletig terjed nála a hangskála, vagy éppen szívet tépően zokog: “Ne menj el, kérlek, ne hagyj itt, mindig ezt csinálod. Hát nem látod, hogy milyen iszonyatos fájdalom ez nekem, ha itthagysz, meggyilkolsz ezzel, hát nem látod?” És ez így ment, órákon át. Egy kommentelő azt írta: “Nevezzék már át ezt a nőt Csernobilra!” Mások pedig bevallják, hogy szégyen ide, bíróság oda, Depp helyében ők már a hangfelvételek alapján elpáholták volna.

Mindenesetre nem kell szakértőnek lenni, hogy az ember érezze: egy nagyon beteg személyiségről van szó. Vagy kettőről. És egy nagyon beteg, bántalmazó kapcsolatról. A kérdés már csak az, milyen irányban. A családon belüli erőszakot természetesen komolyan kell venni, akkor is, ha egy multimilliomos, ünnepelt, hollywoodi sztárról van szó, mint Depp, és akkor is, ha egy B-kategóriás színésznőként jegyzett, angyalarcú, törékeny szőkeség követi el, mint Heard.

Az ítéletig még több hét – és Amber vallomása – is hátravan, de tény, hogy Depp támogatottsága a közösségi média és a net világában napról napra erősödni látszik. Amikor a bíróságon megkérdezték, miért vállalta fel ezt az egészet, azt mondta:

“Az igazságért. Mert mondhatnak rám bármit, soha életemben nem ütöttem meg nőt, meg senkit, és nem is fogok. Az nem én vagyok. De mégis rámfogták, és elvesztettem mindent. A karrieremet, rengeteg pénzt, a gyerekeimnek is ebben kell élniük. Semmim sem maradt. Az igazságot akarom. Ezért csinálom.”

 

Források: People, The New York Times, Daily Mail, Law&Crime Network/Youtube


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Azovsztal pokla: „Matricát ragasztottunk a gyerekekre, hogy ha meghalnak, könnyebb legyen azonosítani a holttesteket”
Egy kondér forró vízbe két csésze tészta jutott, de ebből is csak naponta egyszer ehettek az azovsztali bunkerekben ragadtak.

Link másolása

hirdetés

A végére olyan kevés élelem és víz maradt az Azovsztal acélműve alatti bunkerekben, hogy a felnőttek naponta csak egyszer ehettek. Tíz liter vízbe két csésze makarónit tettek, és ebből harminc embernek kellett jóllaknia. A gyerekek naponta kétszer ettek. Még a legnagyobb nélkülözés közepette sem feledkeztek meg azonban a föld alatt bujkálók a kedvenceikről: az állatokkal mindig megosztották, ami jutott nekik azon a napon.

Olena és Jegor még a háború elején a bombázások elől menekült az acélgyár föld alatti bunkerébe. Úgy tervezték, hogy nagyjából két hétig maradnak, de végül két hónap lett belőle. A házaspár két fiukkal, a 12 éves Artemmel és a 17 éves Dmitrijjel, valamint a család tacskójával, Spike-kal költözött a föld alá.

A családot végül az utolsók között evakuálták tegnap az Azovsztalból éppen azon az estén, amikor Putyin a moszkvai parádén szent küldetésnek nevezte a hozzájuk hasonló családokat felszabadító háborúját.

„Milyen felszabadítás? Mire volt jó ez az egész?” - kérdezi dühösen a The Guardian újságírójától a családanya. Férje elmondása szerint az utolsó napokban már semmi reményük nem maradt, hogy valaha élve jutnak ki az acélműből, olyan erős volt a bombázás.

Amikor a föld alatt kerestek menedéket a gyárban, egy darabig még volt áram. Idővel azonban alig maradt valami: a világ történéseiről csak egy kis rádión keresztül értesültek. Mivel rohamosan fogyott az élelmiszer, arra jutottak, hogy minél többet alszanak a dohos pincében, annál kevesebbet esznek, hiszen „aki alszik, nem eszik”.

hirdetés

Némi fényt a gyárban talált autóakkumulátorok segítségével csiholtak, a halványan pislákoló LED-lámpák fényénél pedig sakkoztak és kártyáztak, hogy minél gyorsabban múljanak a napok. Egy idő után pedig valaki átalakította a Monopolyt úgy, mintha a játékosok feladata Mariupol felvirágoztatása lenne.

A szörnyű körülmények közül kimenekült család most már képes nevetni olyan dolgokon is, amik a hetekig tartó bujkálás alatt történtek velük. Egyszer például Jegor két idősebb, már rosszul látó férfival ment élelem után kutatni egy raktár maradványaihoz. Amikor visszatértek a búvóhelyre, akkor vették észre, hogy az egyik idős ember egy zsák szemeskávét és egy jókora zacskó babérlevelet cipelt magával, mivel a kávéra azt hitte, hogy tészta. Pechjükre egyik sem segített az éhségen, ennek ellenére a kávét végül megfőzték, és a körülményekhez képest kitűnően sikerült.

Valójában azonban egyáltalán nem volt vidám az élet a mélyben. Minden nap megküzdöttek az életben maradásért, például a mosdó használata felért egy hazárdjátékkal. A vécék ugyanis a földszinten voltak, ahova már veszélyes volt felmerészkedni. Éppen ezért a gyerekek, idősek és mozgáskorlátozottak számára vödröket jelöltek ki a pincékben, amiket az egészséges felnőttek felváltva ürítettek ki.

„Senki sem jött ki onnan változatlanul” - mondta a lapnak Okszana, az acélgyár egyik alkalmazottja. Az első napokban a gyerekeket traumatizálták a történtek. A tinédzserek órákon át csak bámulták az üres falakat, a kisebbek pedig ódzkodtak az érintéstől. Amikor pedig rajzolni kezdtek, egyikük sem választotta a színes ceruzákat, csak a feketéket használták. Idő kellett, hogy a kicsik alkalmazkodjanak a helyzethez, később azonban már az idősebbek tanították a fiatalabbakat. Volt például egy négyéves kisgyerek, aki az érkezésekor még olvasni sem tudott, amikor végül elhagyta a bunkert, már kitűnően ment neki a matek is az írás és olvasás mellett.

Okszanának alig maradt valami a háború előtti életéből. A nő a férje teáskanalát, a gyerekei rajzait, valamint egy kövekkel kirakott útlevéltokot tudott magával vinni csak otthonról, ezen felül mindene megsemmisült.

A túlélők elmondása szerint a menekülés sem volt egyszerű a jókora acélüzemből. Hiába biztosítottak elvileg szabad utat a civileknek, a harcok miatt végül újra a föld alá kényszerültek, és a gyár területén éltek tovább.

Egy idő után már úgy engedték ki játszani a gyerekeket a szabadba, hogy mindegyik ruhájára címkéket ragasztottak a nevükkel, születési dátummal és a vércsoporttal. Erre azért volt szükség, hogy ha esetleg megölnék őket, könnyebb legyen a holttestek azonosítása.

Végül a rádión keresztül értesültek arról, hogy ismét megpróbálják a kimenekítést. Mindössze 15 percük volt összepakolni. Az Azovsztalból elmenekültek szerint könnyen elképzelhető, hogy még maradtak civilek a gyár terültén, akik rádió híján nem értesültek az evakuálásról. A körülményeket jól jellemzi, hogy a négytagú család a kimenekítés után ismert meg egy fiatalt, aki két férfival csupán néhány tucat méterre tőlük bujkált heteken keresztül, mégsem találkoztak a mélyben.

Az azovsztali túlélők elmondhatatlanul hálásak a kiszabadításukban segítő, de a gyárban maradt katonáknak. Ugyanakkor pontosan tisztában vannak azzal, hogy a hatalmas iparterület utolsó védőinek talán már a csoda is kevés, hogy végül élve kijussanak a földi pokollá változott acélműből.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Biden ideges, amiért kiszivárgott: az amerikai hírszerzés segített orosz tábornokok megölésében
Az amerikai vezetés tart Putyin reakciójától, miután kitudódott, közrejátszottak a tábornokok halálában és a Moszkva nevű zászlóshajó elsüllyesztésében.

Link másolása

hirdetés

Miután a The Washington Post, a The New York Times és más amerikai lapok cikkeket közöltek az amerikai hírszerzés szerepéről a Moszkva nevű cirkáló elleni rakétacsapásban, illetve orosz tábornokok halálához vezető katonai akciókban, Joe Biden felhívta William J. Burns CIA igazgatót, Avril Haines-t a nemzeti hírszerzés igazgatóját és Lloyd Austin védelmi minisztert, hogy elmondja, mennyire aggódik a kiszivárogtatások miatt. Az amerikai elnök szerint ezek a nyilvánosságra került információk alááshatják azt az célt, hogy segítséget nyújtsanak Ukrajnának – írja a Washington Post.

Miközben a most megszavazott hatalmas, 40 milliárd dollár értékű amerikai segélycsomag részletei teljesen nyilvánosak, beleértve azt is, pontosan milyen nehéztüzérséget, drónokat és páncéltörő rakétákat küldenek az ukránoknak, a hírszerzési támogatást sokkal nagyobb titkolózás övezi.

Nem csoda, hogy óriási hullámokat vert, amikor a múlt héten kiszivárgott, hogy az Egyesült Államok hírszerzési adatokkal segített Ukrajnának megtalálni, majd megsemmisíteni az orosz fekete-tengeri flotta zászlóshajóját, a Moszkvát.

Bár az nem derült ki, hogy milyen konkrét információkat adtak át, névtelenséget kérő tisztviselők az amerikai lapoknak azt mondták, ezek túlmutattak azon, hogy meghatározták a Fekete-tengeren tartózkodó orosz hajó pontos helyét. Az amerikai célzási információk kulcsfontosságúak voltak a Moszkva ellen indított csapáshoz, amit az ukránok két – amúgy hiánycikknek számító – Neptun rakétával hajtottak végre.

Az RK-360 Neptun egy ukrán fejlesztésű hajóelhárító cirkálórakéta, amelyet 2021 márciusa óta használnak Ukrajna haditengerészeténél. Az ötméteres rakéta hatótávolságra 280-300 kilométer.

Az ugyanakkor rejtély, hogy a csatacirkáló radarrendszerei miért nem reagáltak megfelelően a támadásra. Ukrán és amerikai tisztviselők szerint a Moszkvát valószínűleg megzavarta, hogy Ukrajna egy török ​​gyártmányú Bayraktar drónt is reptetett a közelben. Elemzők szerint a hajó elsüllyedése rendkívül megalázó volt Putyin számára, és Ukrajna egyik legnagyobb sikereként értékelhető a háborúban.

hirdetés

Közvetlenül a rakétacsapás után a Biden-kormány hallgatott arról, hogy az amerikaiaknak bármilyen szerepük lett volna a Moszkva elsüllyesztésében, később azonban névtelen források megerősítették, hogy az amerikai lapinformációk helyesek.

Az oroszok valószínűleg ennél is jobban nehezményezhetik, hogy az is kiderült, az amerikai hírszerzési információk szerepet játszhattak több orosz tábornok halálában is.

Ukrán tisztviselők szerint a háború során eddig körülbelül 12 tábornokot öltek meg a frontvonalon. Ez a szám megdöbbentette a katonai elemzőket.

Most kiderült, az Egyesült Államok folyamatosan dolgozott azon, hogy beazonosítsa, hol vannak az orosz mobil főhadiszállások, amelyeknek a helyét gyakran változtatták. Az amerikaiaktól kapott információkat az ukránok összevezették saját hírszerzési és lehallgatási adatiakkal, és ezek alapján indítottak célzott csapásokat az orosz tábornokok megölésére.

Az amerikaiak fegyverekkel is segítik ezeket az akciókat. A most a csatatérre érkező Switchblade drón kisebbik változata alkalmas egyes katonák azonosítására és célzott likvidálására, még úgy is, hogy a célpont épp egy járműben ül.

A Biden kormány próbálta titokban tartani ezeket az információkat, mert attól féltek, hogy a kitudódásuk eszkalálhatja a konfliktust, alkalmat adhat Putyinnak a háború kiszélesítésére.

Ezt az aggodalmat osztja a neves amerikai publicista Thomas Friedman is, aki a New York Times-ban írt véleménycikkében úgy fogalmazott, a tábornokok megölésével, és a hajók elsüllyesztésével kérkedni az őrültség netovábbja. Szerinte az ezekkel kapcsolatos kiszivárogtatások súlyos veszélyt jelenthetnek az Egyesült Államok biztonságára. Főként úgy, hogy az információkat nem egy átgondolt stratégia részeként hozták nyilvánosságra.

Ezek ugyanis Friedman szerint azt sugallják, hogy Amerika már nem közvetett háborúban van Oroszországgal, hanem a közvetlen konfliktus felé tart.

Mindez már csak azért is veszélyes, mert Putyin viselkedése manapság sokkal kevésbé kiszámítható, mint korábban volt, és lassan kezd kifogyni az eszközökből.

Az amerikai vezetés maga is próbálja azt sugallni, bizonyos határokat nem lépnek át. A Washington Post azt írja, több utasítás is létezik a vörös vonalakról.

Például az Egyesült Államok nem ad ki olyan részletes információkat, amelyek segítségével Ukrajna megölheti a legmagasabb rangú katonatiszteket vagy minisztereket. Ebbe a kategóriába tartozik például Valerij Geraszimov, a Fegyveres Erők vezérkarának főnöke és Szergej Sojgu védelmi miniszter.

Ez a tilalom ugyan nem terjed ki az orosz tábornokokra, de egy védelmi tisztviselő azt mondta, az Egyesült Államok „nem segít aktívan semmilyen tábornok megölésében.” Vagyis nem mondják el az ukrán erőknek, hogy egy adott orosz tábornokot észleltek egy adott helyen, de megoszthatnak információkat például a parancsnoki és irányító létesítmények elhelyezkedéséről. Ha az ukrán parancsnokok úgy döntenek, hogy lecsapnak egy ilyen irányítóközpontra, elképzelhető, hogy a támadásban valamelyik orosz tábornok is életét veszti, ugyanakkor az amerikaiak szerint ez nem olyan, mintha direkt célba vettek volna valakit.

Emellett tilos megosztani azokat a hírszerzési adatokat is, amelyek segítenének Ukrajnának orosz célpontok megtámadásában Ukrajna határain kívül.

A hírszerzési információk megosztására vonatkozó szabályok célja, hogy elkerüljék a konfliktus kiéleződését, és továbbra is azt mondhassák, közvetlenül nem segítik Ukrajnát a támadások lebonyolításában.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Megrázó képsorozat került nyilvánosságra az Azovsztal üzem védőiről
Az acélgyár bunkereiben tartózkodó fegyveresek megmentésére egyre kevesebb az esély, sokak arcán mégis elszántság és remény látszik.

Link másolása

hirdetés

Az orosz-urkán háború kezdete óta a mariupoli Azovsztal acélgyárat védő egységekről tett közzé fotósorozatot a Telegramon az Azov ezred sajtószolgálata.

A képek üzem bunkereiben készültek a sebesült, elcsigázott emberekről, akiknek rohamosan fogy az élelmiszerük, lőszerük és nincsen már gyógyszerük sem.

A képeken látható, sebesült katonák számára már lényegében se antibiotikum, se fájdalomcsillapító nem áll rendelkezésre, hogy kezeljék a sérüléseiket.

A gyárban tartózkodó civileknek szabad elvonulást ígért az orosz hadsereg, a képeken látható védők megmentésére azonban vajmi kevés esélyük van, a legutóbbi alkalommal csak egy vakmerő helikopteres akcióval sikerült utánpótláshoz juttatni őket.

hirdetés

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Berki Krisztián és M. Richárd halála nem a káröröm, hanem a megbocsátás ideje
Aki nem látja e két ember végzetében a sajátját, az nem érti a lényeget. Vélemény.
Rónyai Júlia - szmo.hu
2022. május 07.


Link másolása

hirdetés

Bevallom, Berki Krisztián halálhíre megdöbbentett. Fél percig csak meredtem a képernyőre: abszurdnak tűnt, hogy ez az ereje teljében lévő, örökké hencegő és középpontba törekvő ember is csak úgy megszűnt, mint egy elpattanó szappanbuborék. Még akkor is, ha - a magyarok zömével együtt - cseppet sem kedveltem őt.

Láthatóan nem csak nekem telt időbe felfogni a hírt:

“A nagy francokat halt az meg! Figyeld meg, majd estére bejelenti, hogy kamu volt az egész! Egy ilyen csávó, az nem hal meg csak úgy, meg egyébként se a kilencbe’ lakik!” - vélekedett egy járókelő a villamosmegállóban, akinek épp elkaptam a szavait.

Persze, a képet tovább árnyalja, hogy nemcsak Berki, hanem pályatársa, M. Richárd is éppen a napokban hagyta itt a földi világot. Igaz, az ő hanyatló egészsége miatt ez nem ért minket akkora meglepetésként.

Hogy a maffia, a koksz, a szteroidok vagy a stressz végzett a két hírhedt személyiséggel, netán mindezek kombinációja? Talán már soha nem tudjuk meg. A két haláleset azonban elválaszthatatlanul összekapcsolódik - ha máshol nem, a kollektív tudatunkban.

Berki Krisztián legrosszabb rémálma vált valóra. Hiszen a luxust blöffölő celeb úgy távozott, ahogyan valójában élt. Nem egy Beverly Hills-i villa medencéjéből halászták ki, hanem egy kilencedik kerületi társasház erkélyén szedték össze.

hirdetés

Berki a becsületét játszotta el, hogy őt Valakinek tartsák - és mégis egy igazi Akárkiként csekkolt ki. Hát nem elég büntetés ez neki önmagában is?

Ahogyan azonban az várható volt, a kommentelők döglegyeket megszégyenítő gyorsasággal röppentek rá a cincálnivalóra.

“A mai napot nemzeti ünneppé kéne nyilvánítani!” - lelkendeztek egyesek. “Hol volt eddig a karma? Talán nyaralt? Most végre teszi a dolgát!” - örömködtek mások. Hiszen Magyarország végre kicsivel jobb hely lett. Másfél, vagy talán két bűnöző is megkapta, amit megérdemelt. Hát nem igaz?

Kevesen tudják, hogy az ősi mondás elferdítve ment át a köztudatba, miszerint “Halottról jót vagy semmit!” Pedig eredetileg úgy szól: “Halottról JÓL, vagy sehogy.”

Tehát nem holmi kegyeleti etikettet kérnek rajtunk számon az ókori bölcsek. Hanem azt, hogy aki eltávozott, arról pontosan, a valóságnak megfelelően írjunk.

Mert ki távozott el? Akárhogyis nézzük, Berki mindössze negyvenegy éves férfi volt, aki egy gyászoló anyát, szerető feleséget és két kislányt - köztük egy néhány hónaposat - hagyott maga után.

M. Richárd körülményei előttem ismeretlenek, de bizonyára valakinek, valaha ő is volt Ricsike, aki kakaótól maszatosan vigyorog egy 81-ben készült polaroid képen, és anyák napján másodikban hazaállított egy csokor kankalinnal.

M. Richárd 2019-ben - Fotó: MTI/Kovács Tamás

“De kit érdekel ez, amikor…!” - tromfolhatnak rá persze a kommentelők. Ugyanazok, akik az utóbbi időben külpolitikai szakértővé, majd Amber Heard és Johnny Depp tiszteletére igazságügyi szakértővé avanzsáltak. Bámulatosan értenek mindenhez! Most pedig azt is megfejtik, kinek miért kell élnie vagy halnia.

Hiszen a Dózsa György úti gázoló és maffiózó M. Richárd számos embertársunknak okozott szenvedést. Berki Krisztián pedig minimum a tévénézőknek, amikor herevasalással és büntetőfékezéssel borzolta az átlagmagyar idegeit. Miért kéne hát épp ezekre az emberekre pazarolni az együttérzésünket? Máris mondom.

Egyrészt, kedves kommentelők: bennetek és Berki Krisztiánban több volt a közös, mint hinnétek. Sőt! Átláttatok a szitán, hogy valójában csak egy közületek. De miért is éreztek ilyen zsigeri felháborodást, ha valaki hamis javakkal parádézik?

Mert nektek ez nem adatott meg. Ti tisztességesek voltatok - vagy legalábbis szeretnétek úgy képzelni, hogy nemet mondtatok volna minden kétes ajánlatra, amivel valójában soha nem is kínáltak meg benneteket.

Kijártátok az iskolát, szakmát szereztetek, boldogultatok annak rendje s módja szerint. Erre jön egy ilyen tagbaszakadt ogre, aki azzal virít, hogy neki látszólag mindene megvan, ami nektek nincs. Ezért utáltátok.

Csakhogy valójában neki sem volt semmije. Olyasmije végképp nem, amitől ne fosztotta volna meg a halál.

Berki Krisztián - akárcsak ti, kommentelők - egész életében azért küzdött, hogy releváns legyen, hagyjon valamiféle nyomot maga után a világban. Szeressék, gyűlöljék, vessék meg, de bármi áron szóljon nagyot a létezése!

Vajon elmegy eddig egy egészséges lelkű ember, akit nem nyomorítottak meg? Ha valakit érdekel az igazság, nézze meg, hogyan hüppög Berki Krisztián Hajdú Péter műsorában, amiért őt soha nem szerette az anyukája (ezt Pottyondy Edina anno egy bömbölő gorillával illusztrálta).

Nem, ez a csávó nem volt ekkora színész. Bátran higgyük el neki, hogy a feltűnési viszketegsége a szeretethiány talaján alakult ki. Olyannyira, hogy még ha közvetett formában is, de erre ment rá az élete.

Ha megértjük, hogy minden felhővé fújt kolosszustestben egy szégyenlős kisfiú lakik, aki azt hiszi, neki másokon túl kell teljesítenie, hogy szeressék; ha megértjük, hogy minden csillogó Bentley, trópusi nyaralás, szilikonnal bélelt barátnő és súlyos aranyékszer azt üzeni külvilág felé: “Nézd, én is értékes vagyok!” - akkor megértjük azt is, hogy ezeket az embereket utálat helyett sajnálni is lehet.

Akkor aztán József Attila két hexametere is eszünkbe juthat:

“Mért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis!

Mért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.”

Berki Krisztián és M. Richárd rossz stratégiát választott. Ahhoz pedig nem adatott nekik elegendő hosszúságú élet, hogy módosítsanak az irányon. Vajon megtették volna? Ezt már nem tudhatjuk meg.

A dolgokat vizsgálhatjuk folyamatukban, de talán érdemesebb az eredményük szerint. A halál mikéntje pedig átkeretezheti egy ember teljes életét. Amit tehát Berki esetében eddig komédiaként fogyasztottunk, az valójában végig a tragédia felé haladt. Aki pedig nem látja e két szerencsétlen ember végzetében a sajátját, az az én meglátásom szerint nem érti a lényeget.

Berkinek és M. Richárdnak már késő, de nekünk még nem késő jobbá válnunk. Akár éppen azáltal, hogy együttérzést mutatunk feléjük. És ez minél nezebben megy, annál jobb gyakorlat.

Mert ha tetszik, ha nem, mi is ugyanazokból a szénatomokból vagyunk összerakva. Ha felboncol a halottkém, ugyanazt találja majd bennünk is. Kétszáz év múlva pedig már arra sem fog emlékezni senki, hogy mi, ti, ők egyáltalán a világon voltunk. Nem marad belőlünk más, csak néhány egyforma csontkupac.

Ha tehát van karma, akkor úgy teszi a dolgát, hogy idővel minden különbséget elsimít. Pedig felülről nézve már most sincs köztünk különbség. Ezért alaptörvény a keresztényeknek a megbocsátás, és ezért kívánnak a buddhisták békét minden létezőnek. Szóval, én is inkább békét kívánok: a családjuknak itt, nekik pedig odaát.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: