hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Joe Bident terheli a felelősség Afganisztán összeomlásáért – mondja az ottani amerikai erők egykori főparancsnoka

John R. Allen szerint a tálibok most azt tehetnek, amit akarnak, az ország a terroristák gócpontjává válhat, Kína pedig örömmel betölti majd az amerikaiak által hagyott űrt.

Link másolása

hirdetés

Ahogy a Szovjetuniónak 10, úgy az Egyesült Államoknak 20 év alatt sem sikerült békét és rendet teremteni Afganisztánban. A háború, amely a két nagyhatalomnak 15 ezer, illetve több mint 2000 ember életébe került, sem stabil kommunista kormányzást, sem nyugati típusú demokráciát nem hozott a ma is a törzsi társadalmi viszonyoktól és az iszlám különböző irányzataitól megosztott közép-keleti országban.

Afganisztán több lett, mint „Moszkva Vietnamja”, egyike lett a szovjet birodalom koporsójába ütött szegeknek. Az Egyesült Államok, amely intervencióját 2001 októberében, a 9/11-es New York és Washington elleni terrortámadásokra adott válaszként indította el, ugyan nem roppant bele, de – látván a helyzet megoldhatatlanságát – fokozatosan csökkentette szerepvállalását. Joe Biden elnök áprilisban jelentette be, hogy augusztus 31-én véget ér az Egyesült Államok afganisztáni katonai küldetése, valamennyi amerikai katona hazatér.

A helyzet azóta válságosra fordult: az afgán elnök elmenekült, a szélsőséges iszlamista tálib harcosok elfoglalták Kabult, és ezrek várják a nemzetközi repülőtéren, hogy kimenekítsék őket. Donald Trump pedig Joe Biden lemondását követeli, aki még a múlt héten megerősítette a teljes kivonulást. „Az afgánoknak kell önmagukért harcolniuk” – mondta akkor az amerikai elnök.

John R. Allen nyugalmazott négycsillagos tengerészgyalogos tábornok, a NATO Nemzetközi Biztonsági Támogató Erők (ISAF) és az Afganisztánba vezényelt amerikai haderők egykori főparancsnoka Defence One-ban egyenesen az elnök „történelmi felelősségét” emlegette.

Bár a Kabult ellenállás nélkül elfoglaló tálibok azt állítják, mindenkivel békét szeretnének, Allen szerint az általuk korábban elfoglalt területeken dúl az erőszak.

hirdetés
Főleg azokat érik attrocitások, akik korábban az amerikai és a NATO-erőket, valamint a kabuli kormányt szolgálták. Különösen kegyetlenül bánnak a nőkkel. 15 éves lányokat kényszerítenek arra, hogy feleségül menjenek tálib harcosokhoz.

Az egykori főparancsnok párhuzamot von az Irakból való, szerinte idő előtt távozással, de még inkább Afganisztán 1992-es összeomlásával, amely azután következett be, hogy a Szovjetunió nem támogatta többé a kabuli rezsimet, négy évvel később pedig a tálibok megölték az utolsó afgán kommunista vezetőt, Nadzsibullát.

John R. Allen még Afganisztán teljes elfoglalása előtt azt írta, ha ez bekövetkezik, az ország a terroristák főhadiszállásává és a bizonytalanság forrásává válhat – éppen azzá, amely ellen az Egyesült Államok 20 éven át harcolt. Allen elismeri, hogy Joe Biden jogosan akart véget vetni Amerika leghosszabb háborújának, de a tábornok szerint előre kellett volna látnia ennek következményeit.

Allen emlékeztet arra, hogy komoly kétségei voltak a Trump-adminisztráció afganisztáni erőfeszítéseivel kapcsolatban is, és egyáltalán lepte meg, hogy a tálibok semmit nem tartottak be az amerikaiakkal 2020. februárjában kötött békemegállapodásból. Amióta az Egyesült Államok és szövetségesei elkezdték kivonni csapataikat Afganisztánból, a tálibok vérszemet kaptak. Kiderült, sosem állt szándékukban elfogadni a Trump-féle megállapodást.

De miért is akarták volna megosztani hatalmukat ellenségükkel, Ahraf Gháni kormányával, ha a harcmezőn az egész országot elfoglalhatták?

A volt amerikai főparancsnok szerint az is csak

hiú ábránd, hogy az új vezetést sikerül majd nemzetközi elszigeteltséggel fenyegetve hatékonyan kordában tartani, hiszen ott van nekik Pakisztán, és valószínűleg Kína is.

Allen szerint Biden döntését Afganisztán feladásáról láthatóan nem előzte meg komoly tervezés, amely elvárható lett volna egy ilyen kritikus és régóta húzódó politikai kérdésben. Ez a megközelítés nemcsak Afganisztánnak, hanem a washingtoni kormánynak is katasztrófát jelent. A tábornok szerint Amerika veszni hagyta azokat az értékeket, amelyeknek bajnokaként hirdeti magát.

A tálibok gyakorlatilag büntetlenül tehetnek bármit. Az amerikaiak nélkül nincsen elrettentő erő a tálib haderő szemben.

Vannak, akik szerint az afgánoknak maguknak kellett volna rendezni dolgaikat, de az amerikai volt főparancsnok szerint senki sem számított arra, hogy az Egyesült Államok ilyen szélsebesen kivonja légierejét, és az afgán légierőt támogató többi egységet, és erre a helyzetre az afgánok nem voltak felkészülve.

Bár elindult az úgynevezett Allies Refuge hadművelet, amelynek során kimenekítették az amerikaiaknak dolgozó afgán tolmácsok egy részét, de ez nem segít annak a több ezer afgánnak, köztük sok bátor nőnek, akik a koalíciónak dolgoztak, és akikre a legnagyobb veszély leselkedik. Őket cserben hagyta Amerika.

Allen szerint ráadásul Afganisztán a nagyhatalmi vetélkedés színterére, ahol a kínaiak azonnal lecsapnak majd az amerikaiak által hagyott űrre. Pekingben nemrég például igen meleg fogadtatásban részesítették Mulla Abdul Gháni Baradar tálib vezetőt.

A Kína-Afganisztán-Pakisztán tömb veszélyeztetheti az Afganisztán fejlesztésében élen járó India érdekeit, miközben egy engedékeny kabuli tálib rezsim megteremtheti a lehetőséget egy észak-déli kereskedelmi folyosóra az orosz érdekszférába tartozó közép-ázsiai köztársaságokból a pakisztáni Gvadar kínai építésű kikötőjéig.

A tábornok szerint az Egyesült Államoknak sokáig kell majd az ár ellen úsznia, hogy megőrizzen valamit az amerikai befolyásból a régióban, és a történtek után nem lesz könnyű szövetségesekre találnia.

A volt főparancsnok attól tart, hogy a tálibok uralta Afganisztán terrorista csoportok bázisa lesz. Megszűnik az eddigi terrorizmus-korlátozó határ Afganisztán és Pakisztán között, így a különböző terrorista csoportok szabadon járhatnak-kelhetnek a két ország között. A helyzet kísértetiesen hasonlít arra, amely az Iszlám Állam létrejöttéhez vezetett. Az ISIS ugyanis Szíria keleti és Irak északnyugati területének destabilizációját kihasználva emelkedett fel.

Allen arra is figyelmeztet, hogy a tálibok sosem szakítottak a 9/11-ért felelős al-Kaidával. Az amerikaiak távozása után gyakorlatilag lehetetlenné váltak a további a terroristaellenes hadműveletek a térségben. Egy tálibok kormányozta Afganisztánban háborítatlanul tevékenykedhet például az a Hakkani terrorista hálózat, amely 2010-ben gépkocsiba rejtett pokolgéppel akart merényletet elkövetni a New York-i Times Square-en, vagy a kasmíri Laskar-i-Tajjaba szakadár szervezet, amely 2008-ban elkövette a Mumbai Taj Mahal Hotel elleni, közel 200 halálos áldozatot követelő támadást.

A nemzetközi biztonsági kockázatokon túl a helyzet felerősítheti a térségben a kábítószer- és fegyerkereskedelmet, valamint az embercsempészetet Iránba és a közép-ázsiai országokba, ahol emiatt nőhet az iszlamista lázadások esélye.

A tábornok szeront az afganisztáni háború nemcsak azért zajlott, hogy megöljék Oszama bin Ladent, hanem hogy megakadályozzák az al-Kaida feltámadását, és az Egyesült Államok és szövetségesei elleni terrortámadásokat, továbbá, hogy megvédjék a kabuli kormányt a tálib hatalomátvételtől. Kabul elesésével az összes célkitűzés kudarcot vallott.

John R. Allen szerint a jelenlegi helyzet azt mutatja, hogy az Egyesült Államok nem tanult sem az 1975-ös saigoni történelmi leckéből, sem pedig abból, hogy 2014-ben, alig három évvel a kivonulás után, vissza kellett térniük Irakba az Iszlám Állam térhódítása miatt.

Ebben pedig nagy felelősség terheli szerinte az amerikai értékek terjesztését és az Egyesült Államok vezető szerepét hirdető Joe Bident. A történtek végzetesen hiteltenítették üzenetét, amely arról szólt, hogy „Amerika visszatért”.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Tomboló butaság – oltástagadók gyűlöletháborújává fajult Kóbor János halálhíre

A legendás zenész halálhírénél tegnap csak egy rosszabb volt: végigolvasni a vele kapcsolatos kommenteket.
hj. Fotó: Pexels - szmo.hu
2021. december 07.


Link másolása

hirdetés

Az Omega frontemberéről ezrek emlékeztek meg, és természetesen rengeteg volt a kegyelettel teli, hagyományos részvétnyilvánítás. Ám mindössze néhány perc elég volt ahhoz, hogy feltörjön az oltástagadó, digitális csőcselék, mint a karsztvíz, és úgy ugorjon neki azoknak, akik csak meg merték említeni, hogy Kóbor covidos volt, és ráadásul oltatlan, mint egy megveszekedett vadállat.

Tegnap még az volt a fősodor, hogy nem is Covidban halt meg. Egyszerűen döbbenetes volt olvasni, hányan hiszik szentül, szektás gyűlölettel szétpofozva minden más véleményt, hogy Kóbor NEM Covidban halt meg, a szíve vitte el, meg a kora, mindenki hazudik, meg össze vannak esküdve, az orvosok, a média, gyalázzák a zenész emlékét (miért is, a halálának az okával?), és egyébként is, mindenki szégyellje magát, aki akár csak szóba is hozza a Covidot meg az oltást.

Ma reggel azután az Omega menedzsere hivatalosan is megerősítette, hogy Kóbor János koronavírusban halt meg. És akkor most idéznék a hír alatti kommentekből:

“Miért kavar ez a menedzserember össze-vissza? Üljön le és hallgasson.”

“Nem hiszem el, hogy még egy halált is arra használ a média, hogy a Covid így a Covid úgy!! Meghalt ha beoltják is meghalt volna!”

“Szegényt, így a halála után is kegyetlenül ki fogja használni a Covid iparág minden szereplője. Bazári majomként fogják húzgálni, mutogatni, mocskolni. A covidfasiszták pedig minden aberrált beteg hajlamukat ki fogják élni szegényen”

hirdetés

“Egy napig tartott a kegyelet Kóbor Jánossal szemben. Egy napig! Eddig bírták ezek a dögkeselyűk hogy fel ne hozzák a covidpropagandát vele kapcsolatban.”

Covid iparág. Covidfasiszták. Dögkeselyűk. Kegyeletsértők. Tehát ezek vagyunk mi, akik elhisszük egy vírus létezését, amely eddig 35 ezer honfitársunk életét követelte. Csak tegnap 224-en haltak bele, tehát Kóbor János szerettein kívül még 223 család gyászol. Covid-propagandisták vagyunk, mi, akik beoltattuk magunkat. És akik őszinte megrendüléssel vettük tudomásul, hogy Kóbor János meghalt koronavírusban, és mivel oltatlan volt, van rá esély (talán nem is kicsi), hogy oltottként talán túlélte volna.

Van egy angol mondás: “Can’t cure stupid.” Magyarul: “A hülyeség gyógyíthatatlan.” Az elszomorítóan ostoba, tájékozatlan, és ordítóan agresszív kommentfolyamot olvasva ez jutott az eszembe, és végtelen szomorúság öntött el.

Egyszerűen képtelen vagyok megérteni a pszichés mozgatórugóit annak a jó pár millió embernek (ez csak itthon, világszinten sincsenek kevesen), akik láthatólag inkább a főtéren gyújtják fel saját magukat, mint hogy beadassanak két szurit. Akik olyan zsigeri gyűlölettel fordulnak a vírussal két éve gigászi küzdelmet folytató tudósok, orvosok, szakemberek felé, sőt azok felé is, akik "merészelnek" covidosok lenni, mintha személyesen a sátán küldte volna őket, hogy kinyírják a fél emberiséget.

Akik hamarabb elhiszik, hogy az oltásban mikrochip van, meg úgy van programozva, hogy PONTOSAN két év múlva minden oltott meghaljon, meg hogy itt a mindenféle gazdasági- meg média háttér-tudjukkik írják a Covid-forgatókönyvet azért, hogy... hmmm... mondjuk erre még nem hallottam kielégítő magyarázatot, mindegy. Szóval hamarabb elhiszik ezeket az égrepesztő baromságokat, mint azt a fájdalmas, de végtelenül egyszerű tényt, hogy van egy világjárvány, egy eddig ismeretlen vírus, emberek halnak bele vagy rokkannak meg egy életre, és hálistennek most már van ellene vakcina is, amely legalább fél évig jó eséllyel megvéd attól, hogy belehalj.

Szóval nem értem ezeket az embereket. Tehetetlen vagyok, ahogy mindenki. És tudom, hogy ezekből a szerencsétlen, szektás ordítozókból nagyon sokan bele fognak halni a Covidba. De a többieket az ő haláluk se fogja meggyőzni.

Épp itt tartottam az elmélkedésben, amikor elém került a hír, hogy Csollány Szilveszter, 51 éves olimpiai bajnokunk szintén covidos, lélegeztetőgépen küzd az életéért. Jól ismert oltástagadó volt, a Facebook-oldalán szinte csak ilyen videók, Gődény-idézetek, áltudományos cikkek vannak. Magamban őszintén jobbulást kívántam neki, aztán rezignáltan beleolvastam néhány kommentbe. Körülbelül ugyanaz, mint Kóbornál, de azért itt már megjelent néhány bepöccent “covidfasiszta” is, mert hát ugye azok vagyunk, a "tájékozottak" szerint. Itt futottam bele egy nagyon kemény kommentbe: “Csollány Szilveszternek kéne országos turnéra vinnie Kóbor koporsóját, hogy észhez térjenek a hülyék!” Hátrahőköltem, amikor megláttam, de aztán arra gondoltam: sajnos, van igazsága. Az talán tényleg meggyőzne néhány oltástagadót.

Bár, szerintem az se.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Unott arcú hivatalnokok” – Várkonyi Andrea, a magyar Marie Antoinette

Esküszöm, az összes NER-menyasszonnyal aláíratnék egy házassági szerződési záradékot, hogy a frigy után öt évre eltűnnek az országból. Várkonyi Andreának is jobbat tenne, ha nem hergelné itt a népet a Gucci-intellektusával.
hf - szmo.hu
2021. november 23.


Link másolása

hirdetés

Amikor berobbant a magyar közéletbe a hír, hogy a csilliárd diplomás, orvosi végzettségű, tévés hírolvasóként ismertté vált Várkonyi Andrea feleségül megy a dollármilliárdos, felcsúti gázszerelőhöz, Mészáros Lőrinchez, pár másodpercig ízlelgettem ezt a kis csemegét (lássuk be, van neki egy kis Monty Python-os bukéja), aztán elintéztem annyival: “ő dolga.”

Mert hogy az is. Negyvenes, egyedülálló anya, az országos tévéceleb-karrierből kikopott (nem az ő hibája, jönnek a fiatalabbak, ügyesebbek, fontos fark(as)okkal táncolók, ilyen ez a popszakma), Andrea pedig egy perifériás kábeltévénél landolt. Bevallom, én évek óta azt se tudtam, hogy a világon van, igaz, alig nézek tévét.

Egyáltalán nem hibáztatom vagy ítélem el, hogy a saját és a gyereke jövőjének biztosításáért hozott egy döntést, megragadott egy soha vissza nem térő lehetőséget, vagy egyszerűen csak tényleg elsöpörte a szerelem, és hozzáment az ország leggazdagabb emberéhez.

Akinél az ugyan kétséges, hogy tud-e írni-olvasni (már a saját nevén kívül, az azért sok-sok szerződéshez kellett), ám olyan nyugodtan lehet szenderegni kidolgozott, férfias felsőtestén, mint egy kisbaba.

Szóval ez Andrea dolga. Amit ő eladott, azt évezredek óta bocsátják áruba a nők. Ki olcsóbban, ki méregdrágán, ki koszlott motelszobák nyikorgó rugójú kanapéin, ki szabályos házasságlevéllel, nyolccsillagos dubaji szállodák selyemszatén függönyeinek jótékony homályában.

A problémám nem ezzel van. A problémám azzal van, hogy Andrea – jó néhány sorstársához hasonlóan – mintha egyfajta tudathasadást szenvedett volna el abban a pillanatban, amikor a lábát először bújtatta bele egy átlag magyar tanári fizetés két-háromszorosába kóstáló Jimmy Choo cipőbe. Mintha kikapcsolták volna az agyában azt a területet, amely a valóság-érzékelésért, a józan paraszti észért, és az önismeretért felelős.

hirdetés
Andreának hirtelen küldetéstudata lett. A Gucci-napszemüvegek árnyékában, a Louis Vuitton táskák bőrkantárjainak bársonyos érintésével a vállán ráébredt, hogy őt eddig nem az érdemei szerint becsülték.

Hogy az ő tehetsége, sokoldalúsága, művészi és üzleti géniusza nem volt elismerve. Pedig ő ennek a nemzetnek egy elásott gyémántja, aki csak azért nem tudott oly szemkápráztatóan csillogni, mint az ujján díszelgő, húszmilliós brill, mert ezek a buta magyarok képtelenek voltak fel- és elismerni őt.

És ezt épp Andreától, egy több diplomás, értelmes nőtől nem vártam. Nem vártam, hogy átváltozik magyar Marie Antoinette-é (aki ugye arról híresült el, hogy amikor azt mondták neki, hogy a nép éhezik, nincs kenyerük, meglepetten így válaszolt: “Akkor egyenek kalácsot.”) Bár az anekdota állítólag nem hiteles, az most mindegy is, a lényeg az, hogy Andrea, aki doktori titulusát jó nagy betűkkel fitogtatva, pszichológusi minőségében most megjelentetett egy önismereti-életvezetési sikerkönyvet, abban azt mondja az “unott arcú hivatalnokokról” kérdező kislányának, hogy azért ilyen elgyötörtek, mert nem tanultak eleget.

Mert ugye, ha az ember sokat tanul, akkor majd jobb napokat látott műsorvezető lesz belőle egy kábeltévénél. Jaj, bocsánat, dehogyis: hiperszonikus sebességgel kilő a karrierje, Cannes-i díjnyertes reklámfilmeket gyártó, százmilliós médiacég tulajdonosnője lesz, meg igazgatótanácsi tag az ország egyik legnagyobb kereskedelmi tévéjében, meg önismereti bestseller-író.

Irigyelt és körberajongott marketing-zseni, PR-guru, Dosztojevszkij-i magaslatú tollforgató, meg persze divatikon és szépségideál, így egyszerre. És természetesen ennek KIZÁRÓLAG ahhoz van köze, hogy sokat tanult, ahhoz még csak véletlenül se, hogy hozzáment egy suk-sükölő oligarchához, akié a fél ország.

Na ezzel van bajom. Hogy Várkonyi Andreából többet néztem ki. Marie Antoinette-nek legalább van annyi mentsége, hogy egész életében királyi pompában élt, fogalma sem volt arról, hogy él egy közember. De Andreának van, nagyon is. Pontosan tudja, mire lehet jutni ebben az országban azzal, ha az ember “csak” tanult és szorgalmas. És mégis el akarja hitetni velünk – urambocsá még ő maga is elhiszi – hogy a fergeteges sikereit tényleg a saját képességeinek köszönheti.

Kedves Andrea. Nem vagyok szakértő, de ez nekem bizony színtiszta nárcizmusnak tűnik. Cinikus, álszent magamutogatásnak az újonnan szerzett férjed pénzéből.

Mert ugye vannak a szerényebb luxusfeleségek. Bezsákolják az országosan ismert, kőgazdag palit, aztán a népharag elől gyorsan elhúznak külföldre. Hawaii-n vagy Bora Borán élvezik a jachtos, magánrepülős, brilliánsokkal meg Dior-nagyestélyikkel kipárnázott életüket, minden nap áldják a szerencséjüket, és szépen csendben maradnak. Ez még akár szimpatikus hozzáállásnak is tekinthető.

A nárcisztikus luxusfeleségek viszont azt csinálják, amit te. Fürdenek a palijuk milliárdjain vásárolt, országos népszerűségben, meg írnak egy “sikerkönyvet”, amelyben belerúgnak az “unott arcú hivatalnokokba”.

A Jimmy Choo cipőjükkel.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Jocó bácsi szerint mindenki álljon ki az elveiért, akár oltat, akár nem

A népszerű történelemtanár szerint akkor is ki kell tartani mellettük, ha emiatt akár hátrányt is szenvedhetünk.

Link másolása

hirdetés

Napok óta téma a közéletben a pedagógusok kötelezővé tehető oltása. Korábban mi is írtunk arról, hogy a Nemzeti Pedagógus Kar elnöke is aggódik, hogy a téli szünet után az oltatlanság miatt kieső tanárok miatt hatalmas pedagógushiány alakulhat ki. Márpedig az EMMI szerint jelenleg a 10 százaléka (kb. 15 ezer ember) nincsen beoltva.

A témában most megszólalt Balatoni József 'Jocó bácsi' is, aki előre bocsátotta, hogy sokaknak talán nem lesz szimpatikus a véleménye. Mint mondta, ő soha senkit nem akart meggyőzni az oltásról, most sem teszi, sőt azt is remek dolognak tartja, ha valakinek elve van.

„De még fontosabb az elvek való melletti kitartás. Elfogadom, hogy valaki nem kér oltást, bár nem értek vele egyet, de tisztetben tartom mindenki döntését. Viszont, ha valaki dönt, akkor fogadja el, hogy bizony az elvei miatt néha érheti hátrány ugyanúgy, ahogy más esetben előny is. Valaki nem kér oltást, oké.

Oltás nélkül nem dolgozhat. Ő nem kéri, vállalja ezzel azt, hogy nem dolgozhat. Tiszta sor. De hogy hetek óta megy a hiszti, hogy mit képzelnek magukról, és emberellenes, az nekem sok. Ha vannak elveim, akkor nem nyígok, hanem kitartok mellette”

– írja a népszerű történelemtanár.

hirdetés

Jocó bácsi nem titkolja ellenvéleményét azokkal szemben sem, akik szorgalmazzák, hogy a járványhelyzet miatt állítsák vissza a digitális oktatást is. „Mert a digitális oktatás javarészt semmit sem ér, a gyerekek jó része lelkileg nem bírna még egy etapot. De ugye ez nem számít. Igen, kiesik több ezer tanár januártól. Nekünk, akik maradunk, azt kell mondani, hogy az eddigi hiány mellett ezt már nem tudjuk ellátni. Omoljon csak össze a rendszer. Aztán lehet majd építkezni” – véli a pedagógus.

Mint írja, „én sem akarok sem rábeszélni, sem lebeszélni senkit. Elsőként mondtam azt, hogy én egy gyereket sem fogok meggyőzni, vagy elbizonytalanítani. Mindenkinek a saját döntése.

Tudom, csak régi, jól bevált oltást lehet beadatni. Kérdem én, azok már régiként és jól beváltként jöttek létre? A kérdés persze költői. Mert mindenre is van kontra.”

Jocó bácsi azzal zárja véleményét, hogy kéri: mindenki tartson ki az elvei mellett, de „őszintén, siránkozás nélkül”.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Két hét leforgása alatt mondták le a karácsonyi céges bulik 90 százalékát a járvány miatt

Olyan dátumok iránt sem érdeklődik senki, amelyeket korábban már nyáron le kellett foglalni, különben esélytelen volt helyszínt találni. Eközben a dolgozók akár 30 százaléka is elhagyhatta a rendezvényszakmát.

Link másolása

hirdetés

Magyarországon is egyre súlyosabb esetszámokat produkál a koronavírus-járvány negyedik hulláma, ami minden bizonnyal a közelgő ünnepi időszakra is rányomja majd a bélyegét. Ennek egyik első jele, hogy november közepén szinte varázsütésre elkezdték lemondani a hagyományos évzáró céges bulikat.

A tavalyi évhez képest jelentős különbség, hogy míg akkor általános tilalom volt érvényben, most hivatalosan lehetne ilyen rendezvényeket tartani, mégis majdnem mindenhol úgy döntöttek, hogy inkább nem kockáztatnak.

Erről, illetve az iparág általános kilátásairól beszélgettünk szakmabeliekkel.

A last minute lett az új hívószó

A céges rendezvénypiac erős hónapokon van túl, a tervezhetőséget viszont jóval nehezebbé tette, hogy a szabadidős turizmushoz hasonlóan ebben a szektorban is kifejezetten a last minute foglalásokra álltak át – tudtuk meg Tatár Györgytől, az egyik legnagyobb hazai céges rendezvényszervező vállalkozás (cegeshelyszinek.hu, rendezvenyhelyszinek.hu) ügyvezetőjétől.

Elmondása szerint az egész őszi időszakra jellemző volt, hogy míg korábban 3-4 hónapra előre is lekötöttek egy rendezvényt, ez az időablak most átlagosan 2-3 hétre csökkent, de extrém esetben az is előfordult, hogy csütörtökön rendeltek meg egy 120 fős rendezvényt a rákövetkező hétfőre. Bár végül ezt is sikerült megvalósítani, az ilyen igények óriási kihívás elé állították nemcsak a szervező céget, de a szolgáltatókat is.

A karácsonyi céges rendezvényeket ugyan viszonylag hamar lekötötték, azonban november közepe óta ezeket is sorra mondják le: a foglalások 90 százaléka néhány hét leforgása alatt teljesen eltűnt a piacról. Ezek között olyan „gyémánt” dátumok is szerepelnek, mint például a december 15-16-17-e, amelyek korábban jóformán kihalásos alapon működtek: akár már nyáron le kellett csapni rájuk, különben lehetetlen volt helyszínhez jutni. Ehhez képest most senkinek nem kellenek.

„Már azzal hívogatnak bennünket a partnereink, hogy a karácsony előtti utolsó hétvégéjük is üres, ha tudunk rá bárki érdeklődőt, állnak rendelkezésre. Ez korábban, normál piaci viszonyok között teljesen elképzelhetetlen volt.”

hirdetés

Némi reménysugarat szerinte itt is az utolsó pillanatos foglalások jelenthetnek: elképzelhetőnek tartja, hogy lesznek olyan cégek, akik akár a karácsony előtti hét hétfőjén döntenek majd úgy, hogy csütörtökön vagy pénteken mégis megtartják a rendezvényüket. Akik pedig eddig nem mondták le a foglalást, sokszor az összes résztvevő helyszíni tesztelésével igyekeznek biztonságos körülményeket teremteni.

Tatár György a balatonfüredi Boutique Hotel Annuska üzemeltetőjeként is hasonló tendenciáról tud beszámolni: ott be se jöttek az évnek ebben a szakában szokásos előfoglalások, mindenki a végsőkig kivár a döntéssel.

„A szeptember és az október még nagyon erős volt, novemberben viszont már érezni lehetett a negyedik hullám hatását. Egyelőre a szilveszter is erősen kérdőjeles, idén valószínűleg az is legfeljebb last minute fog elmenni, amire szintén soha nem volt még példa.”

A Magyarországi Rendezvényszervezők és -szolgáltatók Szövetsége (MARESZ) részéről szintén azt nyilatkozták megkeresésünkre, hogy nyár végén kezdett igazán újraindulni a rendezvényszervező szektor, melyet erős őszi hónapok követtek.

Mindenki egyszerre akart bepótolni mindent, illetve sok év végére tervezett eseményt is előre hoztak. Megélénkült a konferenciaturizmus, ami elősorban a belföldi, kisebb eseményekre volt jellemző, a nemzetközi rendezvények piaca a bizonytalan utazási korlátozások miatt még nem állt helyre.

A MARESZ is úgy tapasztalta, hogy az őszi fellendülés után az utóbbi hetek romló járványügyi adatainak következtében sorra mondják le az év végi rendezvényeket: az ágazatban drasztikusan esik vissza az üzleti rendezvényekre szóló rendelésállomány.

A helyzetet tovább nehezítette, hogy november 14-én megjelent az Emberi Erőforrások Minisztériumának utasítása, amely megtiltja az egészségügyi ágazatban a személyes jelenléttel történő szakmai rendezvényeket. A piacot nagymértékben visszaveti ez a korlátozás, hiszen az egészségügyi témájú szakmai rendezvények, továbbképzések az egyik legfontosabb húzóágazatot jelentik az üzleti rendezvények piacán, az események majdnem 50 százalékát ez a kör teszi ki.

A miniszteri utasítás következtében drámai lemondáshullám indult el ebben a szegmensben, mely nemcsak a budapesti szállodákat, és rendezvényhelyszíneket, de a vidéki vendéglátóhelyeket is nagymértékben érinti.

"Azt tapasztaljuk, hogy a megrendelők bizonytalanok, kivárnak, viszont a sokszor 2-3 hétre lerövidült megrendelési határidő komoly tervezési nehézségek elé állítja a szervezőket és szolgáltatókat. Sokszor okoz problémát elegendő embert találni a rendezvények kiszolgálásához" – erősítette meg a szövetség a Tatár György által elmondottakat.

Mindezek ellenére a MARESZ bizakodva tekint a jövő konferenciái felé, hiszen – mint fogalmaznak – „a szinte bármilyen méretű nemzetközi kongresszust és konferenciát befogadni képes, idén átadott kongresszusi központ új lendületet adhat Magyarországnak abban, hogy előkelőbb pozíciót érjen el a konferenciadesztinációk között, és minél több nemzetközi nagy rendezvényt tudjunk ezáltal is hazánkba csábítani.”

A dolgozók 30 százaléka is elhagyhatta a rendezvényszektort

„Szeptember-októberben még bizakodás volt és mindenki rendezvényeket tervezett, azonban ahogy jelentősen elkezdtek emelkedni az esetszámok, majd a kormány is szigorításokat jelentett be, ez a trend megfordult” – nyilatkozta a Szeretlek Magyarországnak Botond Szabolcs, a Magyar Turisztikai Program Alapítvány (MTPA) társelnöke.

Ő is hasonló trendeket említett, mint cikkünk másik két alanya: november elejétől elkezdtek aggódni az ügyfelek, azóta egyre több a visszamondás, ami ráadásul nem is kötődik semmilyen jogszabályi korlátozáshoz.

Inkább önszántukból visszakoznak, attól tartva, hogy az ő rendezvényükön fertőződik meg valaki, vagy addig megváltozik a szabályozás úgy, hogy végül egyébként se tarthatnák meg, esetleg attól, hogy el se jönnek elegen ahhoz, hogy ne veszteséggel zárjanak. Multinacionális cégeknél az is előfordul, hogy egy közös nemzetközi policy mentén döntenek központilag az eseményeik törlése mellett.

Ebben változást csak az esetszámok csökkenése hozhat Botond Szabolcs szerint, akkor is inkább last minute jelleggel: ha épp kedvezőbbnek tűnik a helyzet, néhányan dönthetnek úgy, hogy mégis megszerveznek egy-egy rendezvényt, de jó előre biztosan nem fog így dönteni senki.

Az év végi időszakban további nehezítést jelent, hogy ilyenkor tipikusan olyan rendezvényekről van szó, ahol nehéz kordában tartani az embereket: mindenki ölelget mindenkit, kevésbé figyelnek a járvány elleni védekezésre, mint például egy konferencián, ahol fegyelmezetten, székeken ülnek a résztvevők.

Az MTPA abban bízik, hogy explicit rendezvénytiltásra már nem lesz szükség, de szerintük ez inkább politikai döntés kérdése a kormány részéről. Mindazonáltal úgy látják, a hatályos jogszabályok, vagyis a kötelező védettségi igazolvány és a megfelelő higiéniás körülmények elég biztonságot nyújtanak ahhoz, hogy ne kelljen tovább szigorítani.

Komoly probléma az elvándorlás okozta munkaerőhiány is. A szervezetnek konkrét adata egyelőre nincs ennek mértékéről, de viszonylagos konszenzus van abban, hogy akár az iparágban dolgozók 30 százaléka is elhagyhatta a szektort.

Az újabb és újabb hullámok pedig tovább erősíthetik ezt a trendet, ami öngerjesztő folyamatként az újraindulásra is negatív hatással lehet. Ezért is tartják fontosnak, hogy oktatással és utánpótlás-neveléssel erősítsék a szegmenst.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: