SZEMPONT
A Rovatból

„Életemnek azt az időszakát kell bezártságban töltenem, amikor leginkább kitárul elém a világ”

Olyan fiatalokkal beszélgettünk, akik éppen érettségi előtt állnak, vagy már a járványhelyzet alatt végeztek a középiskolában és kerültek a munkaerőpiacra, illetve egyetemre.

Link másolása

Már egy éve annak, hogy teljesen megváltozott az életünk a koronavírus-járvány miatt. Ez a helyzet pedig mindenkit hirtelen állított nem várt akadályok elé. Az iskolásokat is. Főként azokat, akik egy éve ilyenkor még teljes nyugodtsággal készültek az előttük álló szalagavatóra, ballagásra, érettségire. Aztán hirtelen minden megváltozott: egyik napról a másikra kellett átállniuk az online oktatásra, és minden bizonytalan lett. Aztán ebben a bizonytalanságban kerültek a munkaerőpiacra, vagy éppen az egyetemre.

De azok sincsenek egyszerű helyzetben, akik már a 11. osztály óta többségében online készülnek az előttük álló megmérettetésekre. De a járványhelyzet, a korlátozások nemcsak a tanulmányaikra, hanem a társasági életükre is kihatnak. Éppen azokban az években, amikre aztán később mindannyian mosolyogva, jó emlékként tekintünk vissza. Olyan élményekben nem lehet részük, amik fontos mérföldkőnek számítanak az életükben: ilyen a szalagavató, a ballagás, az utolsó közös év az osztállyal, együtt izgulás a vizsgák előtt az osztályterem előtt toporogva, a bankett, a gólyatábor, az első egyetemi bulik.

Anna 18 éves, idén tavasszal érettségizik majd egy vidéki gimnáziumban. Őket már a 11. osztály utolsó félévében is érintette a járványhelyzet. Mint mondja, 2020 márciusában még mindannyiuk számára kérdéses volt a jövő, akkor még nem gondolták, hogy az egész világ bezár. Anna most már igyekszik megértéssel tekinteni a helyzetre, de ez egyáltalán nem egyszerű.

“Életemnek azt az időszakát kell bezártságban töltenem, amikor leginkább kitárul elém a világ. Most már igyekszem megértéssel fordulni ehhez az időszakhoz, viszont nehéz elszakadni az osztálytársaimtól és a tanáraimtól, akiknek a fizikai jelenléte motivál a tanulásban. És nehéz keveset látni nagyszüleimet, rokonaimat, barátaimat is”

- fogalmazott Anna, aki éppen a szalagavatója előtt áll, amit február végére toltak abban reménykedve, hogy akkor már megtarthatják.

“Február végére toltuk ki a szalagavatónkat, de a műsorunkból a bizonytalanság és az online oktatás hatalmas demotiválása miatt semmi nem készült el egyelőre.

Egyébként a suliban is nehéz haladni itthonról: nem elég, hogy a segítség is csekély, de nincs, ami motiváljon, egyik leckét befejezzük, aztán jön a másik. Illetve a feladatok határidejét is nehéz követni a rendszerben. Emellett további technikai problémák nehezítik a megtartott online órákat.

Mióta ennyien használunk internetet, a hatalmas leterheltség miatt sokszor akadozik a hang, esetleg lefagy a telefon, nem működik a mikrofon, vagy csak kidob a rendszer, amin keresztül az órát tartják. Mostanában én körülbelül az órák felét egyáltalán nem is hallom” - mondja a fiatal lány, aki még aggasztóbbnak tartja a helyzetet, miután bejelentették, hogy a szokásos rendben tartják meg az érettségit is.

“Ehhez is nehéz bármilyen hozzászólást fűznöm, hiszen eleve semmilyen szinten nem tartom magunkat felkészültnek a vizsgákra. Úgy érzem, az online oktatásban elég kevés hatékonyság rejlik, az egész teljes mértékben hátráltat minket. Jobb lenne, ha esetleg a már érettebb általános iskolások maradnának otthon és a végzősök lehetnének iskolában, mert szerintem nekünk fontosabb jelen lennünk az órákon személyesen.

Ami ugyanakkor rossz is, mert csak még több embert veszélyeztetünk ezzel. Az írásbeli vizsgákon tavaly rengeteg diákot összepasszíroztak egy helyre, azonban a szóbelin mégsem vehettek részt a diákok, holott ott könnyebben megoldható a távolságtartás. Ez is nehéz kérdés, hogy a szóbeli mennyire jó, vagy mennyire nem, mert sokkal többet kell készülni szóbelivel együtt és nehéz ennyi mindent megtanulni egy instabil talpakon álló online oktatásban, amiben sokkal lassabban tanulunk.

Véleményem szerint egy könnyebb érettségi vizsga lenne a megoldás.

Amit nemcsak “jószívből” könnyítenek meg az adott pillanatban, hanem előre szükséges tudatni a diákokkal, hogy mégis mire készüljenek egy olyan helyzetben, amiben eleve szörnyen nehéz bármire is készülni.”

Anna azt mondja, a legnagyobb veszteséget az jelentette, hogy elbukták a idegennyelvi tanulmányi programot, amire nagyon készült.

“Számomra a legnagyobb veszteséget az idegennyelvi tanulmányi program jelenti, amelyet 2019. őszén jelentettek be. Ez egy ingyenes, kéthetes kurzust jelentett volna az akkor kilencedikes és tizenegyedikes diákok számára. 2020. februárjában tudtuk meg, hogy sikerült bekerülnünk egy London közeli kurzusra. Egy egyetem kollégiumában lettünk volna elszállásolva harmincan, két kísérőtanárral, teljesen ingyen, a kormány támogatásával.

A 18. születésnapomon Londonban ébredhettem volna. Számomra ez azért is nagy dolog, mert régi vágyam eljutni oda. Rengeteg helyre ellátogathattunk volna, és a kurzus végén egy teszt során még visszaigazolást is kaptunk volna arról, hogy mennyit tanultunk.

Lássuk be, ez hatalmas segítség egy nyelvvizsga és érettségi előtt álló osztály tanulóinak, továbbá az élményszerzés igazán jó formáját jelentette volna. Úgy tudom, 2021 nyarára kárpótlást terveznek nekünk, azonban a végzős diákoknak, köztük nekem már mindegy lesz, hiszen nem fogunk többé az adott középiskolához tartozni. Továbbá, még mindig nem tudjuk, mit hoz a jövő, vagy mikor is lesz ennek az egésznek végre vége” - fogalmazott Anna.

A fiatal lány szerint azért van pozitív oldala is a jelenlegi helyzetnek: például a kedvenc zenekara, a BTS több online koncertet is tartott, amiknek az ára jóval olcsóbb volt, mintha élőben vett volna részt ezeken. Úgy talán esélye sem lett volna rá, hogy eljusson egy koncertjükre. De szerveztek ingyenes fesztivált, közös tornát és még sok online programot is, amiben így Anna is részt vehetett.

Noel szintén 18 éves, ő is az érettségire készül. Azt mondja, tavaly ilyenkor még örültek is neki, hogy kapnak egy kis szünetet, lehet majd lazítani, viszont arra nem számítottak, hogy a helyzet ennyire rossz lesz.

“A legrosszabb rémálmunkban sem gondoltuk volna, hogy ez a helyzet ilyen súlyossá alakul és eddig kihúzódik.

Akkor párhetes online oktatásra számítottunk, de sajnos ebből az lett, hogy bár kisebb szünetek voltak, most is ugyanott tartunk. Tanulmányi szempontból a tavalyi évben mi még nem voltunk megijedve, inkább az akkori érettségizőket sajnáltuk és szurkoltunk nekik. Minket is rossz érzéssel töltött el, hogy elmaradt a ballagásuk, hiszen nagyon jó viszonyban voltunk, vagyunk velük. Veszteségek azonban már akkor is értek minket.

A két legjobban fájó dolog az osztálykirándulás és az angliai tanulmányi utazás elmaradása volt. Nagyon örültünk egy ilyen lehetőségnek, ám arra sem volt időnk, hogy beleéljük magunkat, hiszen utána nem sokkal törölve is lett minden”

- fogalmazott Noel.

A végzős évnek azonban mindezek ellenére nagy motivációval álltak neki, bíztak benne, hogy ki tudják élvezni az utolsó együtt töltött évet az osztállyal.

“A 12. osztálynak nagy motivációval álltunk neki, minden egyes pillanatát ki szerettük volna élvezni, hiszen ez az utolsó évünk együtt. Engem már, a még sikeresen megtartott utolsó osztálykirándulás után, elfogott egy rossz érzés, hogy nekem mennyire fognak hiányozni az osztálytársaim, a barátaim, akikkel 8 éve együtt vagyok. Engem ez igenis mélyen érintett és pont ezért, számomra ez a legfájóbb, hogy nem láthatom őket, nem lehetünk bent együtt.

Közösen talán csak az érettségin leszünk együtt, akkor is maszkban, távolságot tartva. Én úgy gondolom, hogy ez pszichésen megviselő tud lenni. Minden egyes dolog, ami széppé teszi a végzős évet, számunkra kimarad, és ez nem pótolható.

Több mint valószínű, hogy elmarad a ballagás, és jelenleg a szalagavatóról sem tudjuk, hogyan lehetne megvalósítani, vagy megvalósítható-e egyáltalán. Ez a bizonytalanság a legrosszabb.

Bizonytalanok vagyunk az érettségivel kapcsolatban is, ugyanis mi már jó ideje online készülünk rá, amiről tudjuk, hogy nem a leghatékonyabb módszer. És hiába vannak tanáraink, akik mindent megtesznek, hogy a lehető legtöbbet kihozzuk a helyzetből, mégsem ugyanaz.

Úgy vélem, hogy nekünk idén nemcsak a tanulás szempontjából van nehezebb évünk, hanem lelki szempontból is, mivel az utolsó év szépsége nálunk teljesen elveszett. Természetesen, amint vége ennek a rendkívül nehéz helyzetnek, be szeretnénk pótolni a bulikat, de egyelőre én nem látom a végét, és ki tudja, talán már az ország különböző pontjain leszünk különböző egyetemek tanuló, mire vége. De nagyon bízom benne, hogy minél előbb javulni fog a helyzet” - mondja Noel.

A sok rossz ellenére azonban ő is próbálja meglátni a helyzet jó oldalát is. Noel azt mondja, azért ez az időszak arra legalább jó, hogy az emberek jobban megismerjék, fejlesszék önmagukat.

“Most végre tényleg használhatjuk az internetet jó dolgokra. Rengeteg tananyag van fent, tanulást segítő videók, csupa olyan dolog, amiket eddig sajnos elhanyagoltunk, elhanyagoltam. Én többek között visszatértem az olvasáshoz, aminek nagyon örülök, és próbáltam minden téren fejleszteni magamat. Összességében ténylegesen nagyon megterhel, megvisel engem, minket ez a szituáció, és valóban életre szóló élményekről maradunk le. Azonban egyszerre megtanít alkalmazkodni, megerősödni, fejlődni. Nem szabad csak a negatív oldalát észrevenni, hanem meg kell látni benne az esetleges lehetőséget is” - zárja Noel.

Márton szintén próbál pozitív lenni, pedig neki sem volt egyszerű az elmúlt időszak. Tavaly, a járványhelyzet kellős közepén készült a technikusi vizsgájára, majd próbált elhelyezkedni a szakmájában, sajnos nem túl sok sikerrel.

“A technikusi vizsgára való készülés szinte felesleges volt, hiszen a szóbeli teljes mértékben elmaradt. Aztán a technikum elvégzése után, a nyár sem volt az igazi: nem találtam munkát, az előre megvásárolt koncert- és fesztiváljegyek is kárba vesztek. Közben a kijárási korlátozás miatt, a barátnőmmel is bontanom kellett a féléves távkapcsolatot. Most viszont itt van 2021: új év, új remények.

Jelenleg szinte minden helyre beadtam az önéletrajzomat, bízom benne, hogy az évben újra tudom kezdeni az életem”.

Csongor a járványhelyzet végén volt végzős a gimnáziumban. Nekik még a megszokott rendben lehetett szalagavató tavaly januárban. Ugyanakkor nem számítottak rá, hogy ez lesz az utolsó közös programjuk az évfolyammal.

“Ekkor már nagy erővel készültünk az érettségire, ami mindenki életében egy fontos esemény. Mi is így tekintettünk rá, ezért is aggódtunk a járvány terjedését illetőleg. A felkészülés közepén ért minket a hír, hogy átállunk online oktatásra és bezárják az iskolákat. Ezt egy nagyon hosszú bizonytalan időszak követte: nem tudtuk, hogy fog-e működni és megfelelően fel tudunk-e készülni az érettségire.

Sok óránk elmaradt, technikai problémák is adódtak rendesen. A bizonytalan kilátások miatt sok osztálytársam depresszió közeli állapotba került. Erre rátett egy lapáttal az érettségi lebonyolítását övező káosz. Kétségbeesetten figyeltük a környező országok lépéseit, a kormány döntésére várva.

Rengeteg erőfeszítést igényelt a megmaradt tananyag elsajátítása a közösségi kapcsolatok nélkül. A tanárok, de úgy gondolom a szüleink érdeme is, hogy sikeresen le tudtunk érettségizni. A ballagás elmaradása sokunkban hiányérzetet keltett, ezért az iskola úgy döntött, hogy a lehetőségeknek megfelelően a bizonyítványosztással egy időben osztályonként pótolja be. Június végén, a szigorítások enyhítése után a bankettet is meg tudtuk tartani és méltó módon elbúcsúzni egymástól és tanárainktól. Így igazából, ha nem is a tervezett módon, de mégis minden középiskolát lezáró eseményt meg tudtunk tartani. Szerintem ebben az iskola hozzáállása is nagy szerepet játszott” - meséli Csongor.

Az érettségi után egy nyugodtabb időszak következett az életében az iskola szempontjából, a jó eredmények tudatában várta a felvételi eredményeket. Azonban a nyár, majd az első egyetemi programok sem úgy sikerültek, ahogy tervezték.

“Ez a nyár lett volna az egyik legfelszabadultabb, de sokaknak elmaradtak a közös bulik, programok. Voltak egyetemek, amelyek meg sem tartották a gólyatábort, a mi egyetemünk inkább a helyszínek felosztása mellett döntött. Én személy szerint sokat gondolkoztam a részvételen. Egyébként is zárkózottabb típusú ember vagyok, de a családtagjaim egészsége számomra fontosabb szempont volt. Így hát nem mentem el, ami később jó döntésnek bizonyult, ugyanis többen megfertőződtek a táborban.

Számomra az egyetem hibridoktatással kezdődött, ami sokat segített, hogy megismerjük a szaktársainkat, oktatóinkat és az egyetemi életet. Ezért is szomorodtam el, amikor novemberben teljesen megszűnt a jelenléti oktatás. Bár az egyetemisták szerintem ezzel könnyebben megbirkóznak. Az első félév sikeres lezárása után, a második biztosan online kezdődik. A járványhelyzet alakulásával azonban ez később még változhat. Az elmúlt időszakban az életem sok fontos eseménye zajlott le, de a kitartás és az erőfeszítések a járvány ellenére is beváltották a hozzájuk fűzött reményeimet. Mint nagyon sokan, én is várom, hogy visszatérjen életünk a normális kerékvágásba. Az oltás sebességét látva, ez azonban a közeljövőben nem fog bekövetkezni” - zárja gondolatait Csongor.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: A fideszeseket Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják az Európai Parlamentben
A politikus szerint a Fidesz képviselői csak felveszik a pár száz milliós fizetést, és egyébként semmit nem csinálnak. Azt mondja, érdemes összehasonlítani, milyen emberek vannak pártja EP-listáján, és kik alkotják a Fideszét.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

Magyar Péter szerint március 15-én és április 6-án már bebizonyította mozgalma, hogy vannak vidéki támogatói és nem csak egy „belpesti médiahekkről” van szó. Szerinte a vidéken élőket többek között őszinteséggel lehet megszólítani, nem pedig „lejönni dzsippel és megmondani, hogyan kellene élni”.

A politikustól megtudtuk, hogy 538 jelentkezőből választották ki másfél nap alatt azokat, akik az internetes szavazás után pártja EP-képviselőjelöltjei lehetnek majd.

„Van olyan, aki hat nyelven beszél. (...) Egyedül több nyelven beszél, mint a Fidesz-frakció húsz év alatt az Európai Parlamentben. Ami nem nehéz persze: százszor nulla az nulla, hiszen tudjuk, hogy a legtöbb semmilyen nyelven nem beszél.

Mr. Nobodynak, Senki úrnak hívják őket az Európai Parlamentben, akik felveszik a pár száz milliós fizetést évente és egyébként semmit nem csinálnak.”

Magyar szerint figyeltek a nők arányára, a jelentkezők életkora is fontos szempont volt, ahogy az is, hogy legyen víziójuk.

„Össze kell hasonlítani a Fidesz EP-listáját Deutsch Tamással az élen, meg a mi EP-listánkat. Szerintem ha nem is a pártokról beszélünk, akkor elég könnyű eldönteni, hogy az ember kire szavaz”

– tette hozzá Magyar Péter.

A teljes beszélgetést és a békési országjáróról készült beszámolót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter Kocsis Mátéról: Nem sok időt tölt munkával, délutánonként pezsgőzik és borozik
Az országjárásra induló politikus szerint a Fidesz frakcióvezetője nem mondott igazat arról, hogy 8 millió forintos fizetése lett volna egy állami vállalatnál.

Link másolása

„Napjainak a nagy részét, főleg a délutánokat pezsgőzéssel és borozással tölti a Várban, különböző haveri cégeknél és éttermekben”

– mondta Magyar Péter a Telexnek Gyulán. A Fidesz frakcióvezetője egy nappal korábban azt mondta: szerinte Magyar Péter államközeli megbízásait a volt felesége, Varga Judit intézhette, hiszen Magyar nem a végzettségének megfelelő megbízásokat kapott a kormánytól.

Magyar szerint Kocsis nem mondott igazat azzal, hogy neki 8 millió forint lett volna a fizetése.

„Én arra emlékszem, hogy amikor a jogi egyetemre jártunk, és Gulyás Gergellyel relatíve könnyen vettük a jogi egyetemet, akkor Kocsis Mátét leginkább kocsmákban lehetett látni, valamint a MIÉP-nél, aminek az ifjúsági tagozatát vezette. És hát nagy nehezen tudta csak letenni a vizsgáit, nem is tudom, hogy van-e egyébként szakvizsgája, valószínűleg arra már nem mert elmenni” - mondta a lapnak országjárása első állomásán a Tisza Párt politikusa.

Szerinte Kocsis csak megijedhetett attól, amit mondott, vagyis hogy Magyar Pétert a felesége pozíciója miatt nevezték ki állami cégek vezetésébe, azzal hivatali visszaéléssel vádolta a kormányt és a saját kollégáit. Magyar emiatt egyébként várja is, hogy Kocsis kijelentései miatt valaki feljelentse a kormányt hivatali visszaélésért, és az ügyészség ezt kivizsgálja.

„Én ezt sose tagadtam. Nyilván Kocsis Máté letagadja, de a Fideszre nagyon is jellemző a nepotizmus, a feudalizmus, helyi szinten vagy máshol is. De ennek fogunk véget vetni.”

Magyar azt is elmondta Kocsisról, hogy a fideszes politikus nem tölt sok időt munkával, a pezsgőzések és borozások idején nem is nehéz megtalálni a Lovarda környékén vagy a Batthyány Lajos Alapítvány felújított kastélyánál. A kastély díszterme Magyar Péter szerint „úgy néz ki, mint egy angol klub. Ott szoktak az urak ingyen fogyasztani. Kocsis szerintem többet tartózkodik ott, mint az irodájában.”

A teljes beszélgetést itt lehet meghallgatni:

A Fidesz frakcióvezetője ezt a választ küldte a megjelentekre:

"Csúnya, alaptalan dolgokat állít rólam PszichoPeti, de jobban jártam, mint a felesége, mert engem csak szóban bántalmaz. Csak elő ne kerüljön a nadrágszíj"

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Magyar Péter: Eljön az ember közéjük és nem lejön egy dzsippel, és megmondja, hogyan kéne élni
Elkísértük Magyar Pétert vidékre, az országjárása első állomására. Egy résztvevő azt mondta, utoljára ilyen zizegés a rendszerváltás környékén volt Békés megyében.
Maier Vilmos - szmo.hu
2024. április 18.


Link másolása

„Olyan bebetonozott dolgok vannak az országban, amit egy úgymond friss erőnek kell valamilyen szinten megoldani” – mondta lapunknak Magyar Péter Békés megyei országjáró rendezvényének egyik résztvevője. A férfi szerint két éve az ellenzéki összefogás nem működött.

Két másik résztvevő ezt úgy fogalmazta meg, hogy „teljesen elkopott az ellenzék”. Szerintük „utoljára ilyen zizegés a rendszerváltáskor volt itt Békésben”.

„Én MZP-s vagyok, de mindenki szimpatikus, aki Orbánt le akarja váltani” – mondta a rendezvényre lányával érkező nő. A tinédzser lapunknak úgy fogalmazott: nagyon reménykedik abban, hogy Magyar változást tud hozni az országnak.

„Meggyőzött minket. Aki itt van, szerintem annak a nagy részét meggyőzte”

– jelentette ki a gyűlés végén egy férfi.

A politikus orzságjárásának első állomásáról készült beszámolónkat itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Tálas Péter: Láthatóan nem ugyanolyan a világ kiállása Ukrajna, mint Izrael mellett
Bármennyire is szeretné Zelenszkij, azt a támogatást nem kaphatja meg, amit Izrael megkapott Iránnal szemben. Oroszország mégiscsak atomhatalom, ami behatárolja a Nyugat lehetőségeit. De a technológia átadása még így is sokat segíthet Ukrajnának.

Link másolása

Nem lett biztonságosabb hely az elmúlt héten sem a világ, sőt. Most történt először meg, hogy Irán nyíltan és felvállaltan izraeli területek ellen intézett támadást, nem is kevés eszközzel, drónok, robotrepülőgépek százait indította el, emellett ballisztikus rakétákkal is támadta a zsidó államot. MindezT válasznak szánta az Irán damaszkuszi konzulátusa elleni rakétatámadására, amellyel megölték a Forradalmi Gárda két tábornokát, ami szintén egy határátlépésnek tekinthető.

Okozhat-e mindez egy általános közel-keleti háborút? És hogyan függ össze az, ami a Közel-Keleten történik azzal, ami Ukrajna földjén? Ezekről a kérdésekről beszélgettünk Tálas Péterrel, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukacs intézetének tudományos főmunkatársával.

– Várható-e itt valamiféle önmérséklet, vagy megállíthatatlanul robognak az események egy nyílt, államok közötti háború felé?

– Én azt gondolom, hogy azért nem kell eltúlozni az eszkalációt. Az első és legfontosabb dolog, hogy maga a közel-keleti konfliktus, illetve jelen esetben a Hamász–Izrael háború eleve egy regionális katonai konfliktus volt. Onnantól kezdve, hogy az iráni proxy szövetségesek, mint a Hezbollah, a jemeni húszik, vagy a szíriai és iraki különböző katonai szervezetek, amelyek támogatják Iránt, vagy Irán érdekeit képviselik, beszálltak ebbe a háborúba. Innentől kezdve ez egy regionális konfliktus. Abban a tekintetben kétségtelenül eszkalálódott a konfliktus, hogy

eddig olyan nem volt, hogy egymás területén támadta volna egymást Izrael és Irán.

Az iráni értelmezés szerint, amit nagyon sokan elfogadnak, arról van szó, hogy ezt az egész eszkalációt Izrael kezdte, amikor a damaszkuszi konzulátus területén, annak a parkolójában megsemmisített embereket, megölt iráni katonákat.

– Ezzel szemben az izraeli narratíva az, hogy Irán áll a helyzet kiéleződése mögött, azokon a bizonyos proxy szervezeteken keresztül.

– Ez kétségtelen. Az nem kérdés, hogy az irániak a proxyjainkon keresztül ott voltak a háborúban. Ezt nem is gondolom, hogy bárki tagadná. De arra eddig nem volt példa, hogy egymás területén támadják egymást. Ettől függetlenül

az iráni támadás egy rendkívül korlátozott, megkoreografált, mondjuk azt, hogy szimbolikus támadás volt, így tekint rá szerintem a teheráni vezetés is, ami vagy két hétig hangsúlyozta, hogy lesz ilyen támadás.

Gyakorlatilag előre értesített, hivatalosan azt mondják, hogy az Amerikai Egyesült Államokat, de gyakorlatilag ezen keresztül a zsidó államot is. Az Egyesült Államok ugyan azt mondja, hogy ilyen értesítést nem kapott, de tény, hogy a támadásról azért tudhatott. Ez az első dolog. A másik, hogy a támadás úgy kezdődött el, hogy több mint 180 drónt indítottak el.

Ezek a drónok hét órát mennek Iránból, hogy elérjék Izrael területét, és ez azt jelenti, hogy hét órája volt felkészülni Izraelnek és szövetségeseinek,

az Egyesült Államoknak, Nagy Britanniának, Szaúdi-Arábiának, hogy kilőhessék ezeket a drónokat, illetve a később kilőtt cirkálórakétákat vagy robotrepülőgépeket, amik utazási sebességgel két óra Izraelig, illetve tulajdonképpen a ballisztikus rakétákat is, amiknek a közlekedési ideje 12 perc. Irán jelképes támadásnak szánta ezt, olyannyira, hogy a Negev-sivatagba, illetve a megszállt Golán területre lőtte ki a rakétáit, illetve ezeket célozta állítólag, és mint ismeretes, nagyon jó aránnyal részben Izrael, részben a szövetségesek megsemmisítették ezeket. Azaz komoly vesztesége nem származott erről Izraelnek.

– Most viszont az irániak azt mondják, ha az izraeliek bármit lépnek, olyan fegyverekkel válaszolnak, amivel percek alatt érnék el Iránt. Eddig soha nem látott fegyverekről beszélnek, amik vagy léteznek vagy nem, persze.

– A ballisztikus rakétáik 12 perc alatt érik el Izraelt. Ennyiben mindenféleképpen igaz az állítás. Ha Irán meg szerette volna terhelni Izrael és a szövetségesei légvédelmét, akkor nem drónokat és robotrepülőgépeket, hanem nagy tömegben ballisztikus rakétát küldött volna, amiből majdnem 3000 van nekik. Tehát én azt gondolom, hogy ezekről lehet szó, az összes többi inkább stratégiai kommunikáció. Azt is hozzá kell tenni, hogy

rögtön a támadást követően, az irániak bejelentették azt is, hogy ők lezártnak tekintik a kérdést.

Nyilvánvaló itt a döntő az lesz, hogy Izrael hogyan válaszol erre. Azt gondolom, meg fogják fontolni, hogy hogyan válaszoljanak. Tudnak válaszolni, de az a kérdés, hogy a válasz tovább eszkalál vagy sem.

Nem kell feltétlenül, hogy olyasmire gondoljunk, hogy Izrael újra iráni területeket támad. Válaszolni úgy is tud, hasonlóképpen, ahogy eddig csinálta, hogy a proxykat támadja,

mondjuk megsemmisít Szíriában, Irakban vagy bárhol máshol, azaz nem iráni területen politikusokat vagy katonai vezetőket. Ráadásul hadd tegyem hozzá, hogy szerintem az, hogy Izraelnek és szövetségeseinek sikerült megakadályozni az iráni támadást, az, hogy a ballisztikus rakétákból is legfeljebb 6-7, maximum 8 ért célba a több mint százból, az önmagában azt is mutatja, hogy mekkora a különbség a két ország fegyverei, technikai eszközei között. Ráadásul nagyon jó alkalom arra, hogy visszaálljon az izraeli társadalom magabiztossága, újra bízzanak saját erejükben, mert ezt az október 7-i Hamász-támadás alaposan megtépázta. Szerintem nem kell feltétlenül attól tartanunk, hogy akár Izrael, akár pedig Irán eszkalálni akarná ezt a helyzetet. Ráadásul izrael egy picit áldozatként is bemutathatja magát, ami azért nagyon fontos, mert a világ nagyjából úgy látja, hogy Izrael a Hamász-támadást alaposan túlreagálta a gázai háborúval.

– Miközben senki sem akar eszkalálni, a dolgok néha önjáróvá is válhatnak, azaz annak nem fenyeget a veszélye, hogy kis lépésekben mégiscsak bekövetkezik egy olyan eszkaláció, amit igazából senki sem akart?

– Minden ilyen döntést emberek hoznak meg. Politikusok, felelős politikusok, ráadásul valószínűleg nem egyedül hozzák meg ezeket a döntéseket. Szerintem Izraelnek megvan a lehetősége arra, sőt a szövetségesei is arra akarják rávenni, hogy ne eszkaláljon tovább, elégedjen meg azzal, hogy nem eszkaláló jellegű választ ad. Azzal is kezdtem, hogy az egész konfliktus a Hamász és Izrael között már eleve egy regionális történet. Tudom, hogy nagyon sokan úgy gondolják, hogy minőségében változna a helyzet, ha egy Irán–Izrael konfliktusra kerülne sor, de nem, az is alapvetően egy regionális konfliktus maradna. Természetesen amennyiben ebbe a konfliktusba beszállna az Egyesült Államok is, az egy másik helyzet lenne. Abban sem vagyok biztos, hogy az izraeliek nem tudják visszafogni magukat.

Az tény, hogy Izraelt támogatták a szövetségesei, de Biden elnök azt mondta, hogy igen, ebben támogatják, de abban nem, hogy tovább eszkaláljon.

Tehát ezt meg kell fontolnia Izraelnek is és az izraeli vezetésnek is, teljesen mindegy, hogy egyébként mit gondolnak. Amerikai támogatás, szövetségesi támogatás nélkül nem hiszem, hogy Izrael hosszú távon ne szenvedne el károkat egy Iránnal történő összecsapás esetén, még akkor is, ha Irán sem gazdaságilag, sem technikailag nincs felkészülve egy nagyobb háborúra.

– Hogyan hat ki mindaz, ami a Közel-Keleten történt az orosz-ukrán konfliktusra?

– Az biztos, hogy ez figyelmeztető jel az oroszoknak. És figyelmeztető jel a Nyugatnak is. Az, hogy a drónokat ilyen simán leszedték, gyakorlatilag azt jelenti, hogy a nyugati technológia képes ezeket a drónokat simán megsemmisíteni.

A döntő kérdés az, hogy ehhez a technológiához vagy valami hasonlóhoz hozzájuttatják-e Ukrajnát vagy sem.

Az a kérdés, hogy ez a felismerés hogyan hat. Többféleképpen hathat, pénteken el fog dőlni, mivel az Egyesült Államok képviselőháza péntek este fog dönteni a segélycsomagokról vagy valamilyen segélycsomagról a bejelentés szerint.

– Zelenszkijnek már szóvá is tette, hogy Ukrajna miért nem kaphat olyan légtérvédelmi támogatást, mint amilyet Izrael kapott a szövetségesektől.

– Azért nem kaphat, mert

abban az esetben azt lehetne mondani, hogy nem Iránnal, hanem egy atomnagyhatalommal kerülne szembe a szövetség, és ezt el akarja mindenki kerülni.

Nyilvánvaló, hogy nem ugyanolyan a világ kiállása Izrael, mint Ukrajna mellett. Miközben megértem Zelenszkij sérelmét, nagyon pontosan kell tudnia neki is, hogy az ukrajnai kérdés nem hat úgy az Egyesült Államokbeli választásokra, mint ahogy egyébként egy közel-keleti, egy izraeli konfliktus hathat.

– Ha Zelenszkij ezzel tisztában volt, miért mondta, amit mondott?

– Zelenszkijnek, mint államelnöknek az egyik legfontosabb feladata az, hogy kikényszerítse az Egyesült Államoktól és a Nyugattól azt a segítséget, amit kaphat. Ennek érdekében természetesen efféle erkölcsi dörgedelmeket is mond, ami azt jelenti, hogy

legyetek szívesek és adjatok nekünk hasonlóképpen védekezésre esélyt.

Azt azért látni kell, hogy az Egyesült Államok érdekeltsége Izraellel szemben egészen más, mint Ukrajnával szemben, vagy inkább úgy mondanám, hogy Izrael gyakorlatilag az Egyesült Államok hivatalos szövetségese. Ugyanezt nem mondanám el Ukrajnáról. Ukrajna esetében természetesen támogatja az ukrán törekvéseket, de semmiféleképpen nem beszélünk szövetségről.

– Viszont ha simán csak a primer politikai vagy biztonságpolitikai érdekeket nézzük, akkor Európa esetében ez egy kicsit fordítva van.

– Az egyik döntő kérdés az, hogy Európa képes lesz-e támogatni Ukrajnát, illetve, hogy Európa akár egyedül is képes lesz-e támogatni Ukrajnát, ha mondjuk az Egyesült Államokban csökken az erre való hajlandóság. Ez az egyik legnagyobb kérdés az ukrán események kapcsán. Szerintem Európa tudná támogatni idővel Ukrajnát teljes egészében is, azzal a megszorítással természetesen, hogy bizonyos eszközöket nem képes adni, amelyek nincsenek a készletében, vagy ami csak az Egyesült Államoknak van. De igen,

itt alapvetően arról van szó, hogy Európának kellene döntően támogatnia Ukrajnát.

Ezt a támogatást el is kezdte, de önállóan erre láthatóan még nem képes. A döntő kérdés az, hogy az európai hadiipar képes-e ezt megtenni. Jelenleg nem képes, de azt látjuk, hogy arrafelé tartanak a folyamatok, képes legyen Európa hosszú távú támogatást adni Ukrajnának, és azt gondolom, néhány éven belül, körülbelül 2025-26-ra eljutunk oda, hogy önállóan is tudja majd támogatni Ukrajnát.

– Ukrajna kitart addig?

– Kitarthat, ha megmarad a támogatásnak egy minimuma. Azért azt látni kell, hogy jelenleg leginkább két dologban van hiány: a lőszerben, illetve emberben. Most az új behívási rendszer vagy sorozási rendszer pótolni tudja Ukrajna emberállományát is. Néhány hónapot ez igénybe fog venni. Ráadásul az akarat is megvan az ukránokban, hogy harcoljanak. Nem állítom azt, hogy sokan nem úgy gondolkodnak, hogy harcoljon más, de látni, hogy összességében

egyelőre nagyon erős a kiállás amellett, hogy igenis győzni akarnak Oroszország felett, vissza akarják szerezni a területüket.

Nem tudom, hogy ez be fog-e következni, én szkeptikus vagyok egyébként e tekintetben. Nem hiszek abban, hogy Ukrajna vissza tudja szerezni az egész területét. De amíg ezzel megbarátkozik az ukrán társadalom, az mindenképpen időbe telik, és ezt ki kell várni. Abban nem hiszek, hogy hirtelen megadja magát Ukrajna. Annál is kevésbé, mert végre elkezdődött Ukrajnában is, hogy hasonlóan az orosz erőkhöz, védelmi vonalakat építenek ki, amit nagyon nehéz áttörni, és amihez jelenleg nincs ereje az orosz erőknek sem. Az oroszok természetesen abban bíznak, hogy fel tudják őrölni az ukrán ellenállást, és kellőképpen kitartóak lehetnek abban, hogy végül is Ukrajna megadja magát. Én egyelőre ezt nem látom ukrán részről, de tény, hogy

hosszú évekig valószínűleg nem tudnak ellenállni az ukránok.

Ezért például nagyon nagy kérdés lesz, hogy a Nyugat hogy dönt abban a kérdésben, hogy a NATO tagság miként érinti, vagy érintheti az ukránokat.

– Vannak, akik azt mondják, hogy ez körülbelül addig tarthat, ameddig az F-16-osok meg nem érkeznek Ukrajnába, mert akkor megváltozhatnak ezek az erőviszonyok. Ez csodafegyver-várás, vagy ennek van realitása is?

– Látni kell, hogy Oroszországnak a mostani taktikája arra irányul, hogy ellehetetlenítse az életet. Azt üzenik ezzel, hogy ha Ukrajna nem lehet a miénk, akkor ne legyen senkié, és legyen belőle egy élhetetlen ország. Ezt akarják ezekkel a bombázásokkal elérni, megtörni az ukrán társadalmat. De ez önmagában nem vezet oda, hogy Ukrajna ne maradhasson meg, legfeljebb rendkívül rossz állapotban fog megmaradni. Inkább az a kérdés, hogy

ha a Nyugat megadja és tartóssá teszi-e azt a támogatást, ami megvédi elsősorban az orosz rakéta és dróntámadásoktól Ukrajnát. Akkor kialakulhat olyan helyzet, hogy az ország mégsem lehetetlenül el.

Izrael és a szövetségesek iráni támadással szembeni akciója azt mutatja, hogy a Nyugat technikailag ezt biztosítani tudja. Tehát képes lenne ennek a biztosítására, és ez nagyon rossz hír Oroszország számára. Mert ez azt jelenti, hogy hiába van nektek nagyon sok rakétátok, meg drónotok, azért nem tudtok akkora kárt tenni. Szerintem ez a kulcskérdése az ukrajnai kitartásnak.

Link másolása
KÖVESS MINKET: