Így lett a „bolond kopasz nőből” szabadságharcos - A Britney Spears-narratíva
Ahogy változik a világ, úgy változhat egy híresség megítélése is az évek során. A #metoo rengeteget segített a nőknek abban, hogy elő merjenek állni bántalmazásaik történeteivel. És nemcsak a szexuális bántalmazásról van szó, hanem minden olyan jogsértő, lelkileg-testileg korlátozó, sértő, sebző tettről, ami az áldozatot emberi minőségében meggyalázza. Itt tart most Britney Spears is, és feltehetően nem az öntudatra ébredésének vagyunk a szemtanúi, hanem egy évtizedek óta titkolt bántalmazás nyilvánosságra robbanásának.
A csillogó tehetségű tinisztárként - sőt, gyereksztárként a Mickey Mouse Clubban - befutott Spears már jó régen, 2001-ben elénekelte Overprotected, azaz "Túlféltett" című dalát is, ami azt jelezhette, hogy nem minden klappol körülötte. A harmadik stúdiólemez legérdekesebb dala kapcsán anno elárulta a Daily Record-nak, hogy ez a az egyik legszemélyesebb track a lemezen, ugyanis a valóságban is úgy érzi, hogy túlságosan óvják mindentől.
„Ha el akarok menni valahová, mindent le kell szervezni előre. Úgy gondolom, hogy ez minden, velem egykorú gyerekre igaz lehet egy bizonyos mértékig." A gond csak az, hogy 2001-ben Britney már nem volt gyerek, az 1981-es születésű énekesnő ekkor már húsz éves felnőtt volt.
Az Everytime című dala is hasonló gondokról árulkodott, itt egy komplikált párkapcsolat és a saját magánya szólalt meg.
És ez az egyik fontos motívum az énekesnő magánéletével kapcsolatban a magány: a Kevin Federline-nal kötött házassága felbomlott, a gyermekei felügyeleti jogát is csökkentették, holott életének egyik legfontosabb szerepe bevallása szerint az anyaság. Mint nemrég kiderült, apja gondnoksága alatt még a fogamzásgátló eszközt sem távolíthatta el, pedig nagyon szeretett volna anya lenni. Ez tragédia. És azért is az, mert gyakorlatilag az egész világ szeme előtt zajlott. Bármikor megszólalhatott volna, de ki tudja, mivel tartották sakkban.
Én már a Work, Bitch című dalát is más fényben látom utólag, olyan, mintha ironikusan arról szólna, hogy te csak dolgozz, céda - vagyis termeld a pénzt. Az apa ugyanis gyakorlatilag az énekesnő életének minden területe felett rendelkezett. Nem véletlen, hogy elindult a #freebritney mozgalom, mert az énekesnő által tettetett, erőlködő vigyorral, beesett arccal és elkenődött sminkkel kikínlódott videók, melyben nyugtatgatta a nyilvánosságot, hogy minden oké - valójában csak figyelemelterelő mozzanatok voltak. Akinek kicsit is volt szeme hozzá, látta, hogy ez a nő szenved.
Mitől pukkant hirtelen a lufi? Most látható, mekkora a szerepe ma a nyilvánosságnak, és milyen érdekes, hogy egy dokumentumfilm is milyen vihart kavarhat, s így indíthatta el Britney Spears kitörési kísérleteit, majd mára a félsikerét is.
Britney ilyen értelemben Michael Jackson fordítottja: a pedofíliával vádolt sztár állítólag éveken át molesztált kisfiúkat zárt ajtók mögött. Britney zárt ajtajai mögött ő maga volt a rab, és mindezt pusztán annak köszönhette, hogy kikészült attól, ami körülötte zajlik. Hány nőnek labilis az idegrendszere szülés után... hányukban tombolnak a hormonok, kerülnek kisebb-nagyobb hullámvölgyekbe... De közben nem üldözik paparazzók és nem kontrollálja szülő és nagy stáb minden lélegzetvételüket. Még gyógyulni is könnyebben tudnak.
De Britney Spearst azért, mert mentálisan instabil volt, kétszer is kórházba kellett szállítani - vajon jogosan? - , majd mentálisan alkalmatlanná nyilvánítani a saját életével kapcsolatos döntéshozatalra.
Az áldozathibáztatás és az áldozattá válás drámai esete ez. Ki fogja visszaadni ezt az elveszett több, mint két évtizedet ennek a nőnek? Aki lehet, hogy érzékeny, de ott a mérleg másik oldala: Las Vegas-i super show-kban szerepelt hosszú hónapokon át, koncerteket adott, stúdióalbumokat rögzített, több száz emberért felelt, folyamatos kőkemény szakmai helyzetekben állta meg a helyét, profin zsűrizett az X faktorban, élő adásokban.
Akiknek azonban érdekében állt Britney gyámság alatt tartása, ezzel szemben olyan érzelmi hullámvölgyeire alapozták érveiket, melyeknél mindig kilógott a lóláb. Hiszen miért ne engedjük meg egy embernek, hogy kopaszra vágassa a haját, hogy dühös legyen, hogy egészséges reakciót adjon a saját sztárságának korlátozó, passzív agresszív körülményeire? Miért kell azt a narratívát kommunikálnunk róla, hogy ő a bolond, hajborotváló nő? A következő pillanatban meg azért összekalapálni, és kiállítani a színpadra?! Nem óriási ellentmondás ez?
Nemrég még megpróbálták bábuként kezelve azt állítatni vele a nyilvánosság felé, hogy felháborodott a Framing Britney Spears című dokumentumfilmen, mert az nem a valóságot mutatta meg. Ma már ő mondhatja el, mi a valóság. És ez nagy szám, 2021-ben.
Döbbenetes, és katartikus. Free Britney, gondolhatja mindenki jogosan, és végre ő is kimondhatja, és talán hálás is lesz, hogy a rajongói, majd egy dokumentumfilm elindították ezt a lavinát.
És arról se feledkezzünk meg, akár szeretjük-e Spears popszámait, akár nem, kikerülhetetlen tényező a könnyűzenében, amit felhalmozott vagyona, Grammy-és Billboard, meg egyéb megszámlálhatatlan díjai is igazolnak. Amúgy meg nagy énektehetség is.
Ja, és a Toxic az egyik legjobb popszám -szerintem is -, de az idei forgatókönyvírói Oscart érdemelt Ígéretes fiatal nő filmzenéjének egyik alaptémája is, mely amúgy egy női bántalmazástörténet. Britney Spears több, mint ígéretes fiatal nő, ő popkulturális ikon - drukkoljunk neki, hogy váltsa valóra, amiért küzd. És remélem, megfelelő segítséget és terápiát kap majd PTSD-je kezelésére.