Hogyan került egy könyvbe Karikó Katalin, Szirtes Ági és Zsiga Melinda?
Karikó Katalin, Pelsőczy Réka, Sándor Mária, Saly Noémi, Kemény Zsófi, Hadas Kriszta, Dr. Gyurkó Szilvia, Keleti Ágnes, Perintfalvi Rita, Bolba Márta, L. Ritók Nóra... és még 77 nő, mögöttük egy-egy életút. Összesen 88 női portré a Nők Magyarországon III. című kötetben, Fábián Évi munkájában. Csak nők.
Miért kell "nőket mutogatni"? Miért kell olyan fotóalbumot készíteni, amiben csak női portrék szerepelnek? Miért lényeges az a lényegtelennek látszó momentum is, hogy még a kísérőszövegeket is nő írta? Miért fontos a nőkre irányítani a figyelmet?
Legutóbb Hedy Lamarr filmszínésznőről meséltem egy ismerősömnek, akinek fogalma sem volt arról, hogy az 1940-es évek egyik dívája feltaláló is volt, és a nevéhez köthető egyidejű frekvenciaváltást később mobiltelefonoknál és bluetooth-kapcsolatoknál alkalmazták. Nos, például ezért kell nőkkel foglalkozni.
A Nők Magyarországon egy sorozat harmadik kötete. Fábián Évi az első olyan női portrét, ami végül a könyvkiadáshoz vezette, Heller Ágnesről készítette. Még 2003 és 2006 között az Origó fotósaként dolgozott, és a feladatai közé tartozott az is, hogy fényképezze a Mindentudás Egyetemének előadóit és előadásait. Így találkozott Heller Ágnessel, aki Évi elé állt, és azt mondta, hogy a ruháját nyugodtan igazítsa meg, ha kell, de a hajához ne nyúljon, azt hagyja békén. Évi azon gondolkodott, milyen érdekes lenne privát helyzetben is lefotózni Heller Ágnest - így készült róla portré.
A Nők Magyarországon első kötete 15 éve jelent meg, ajánlójában a következő szavakkal: „Nyolcvannyolc pillanat. Látni és láttatni. Nyolcvannyolc nő, nyolcvannyolc élet, nyolcvannyolc tekintet. Nyolcvannyolc női portré egyetlen kötetben. S hogy mi bennük a közös? Mindegyikük valami fontosat, valami egyedit, valami rendhagyót hozott létre az élet számos területén. Némelyek ott virítanak az újságok címlapján, mások csak szűkebb környezetük számára jelentősek. De valamiért mind fontosak. Ez köti össze őket, és egy tekintet: a fotográfus tekintete.”
A koncepció ma is ugyanaz: 88 tehetséges, izgalmas, kitartó nő a szokványostól eltérő bemutatása fotóval (Fábián Évi fényképein) és szöveggel (ezúttal Horváth Zsuzsanna tolmácsolásában). A most megjelent 3. részben ismerősök és ismeretlenek is felbukkannak; Marosvölgyi Judithot, a Színház - és Filmművészeti Egyetem tanulmányi titkárát nem ismertem, Antoni Rita nőjogi aktivistát viszont igen.
Nagyon tetszik a Stefanovics Angéláról készült fotó is: fák közt guggol fehér ruhában, a lombok között rá vetül a fény, és egészen más árnyalatokkal festi meg az arcát, mint ahogyan eddig láttam őt.
A fotósorozat további erénye az is, hogy egymástól teljesen eltérő életkorú nőket mutat meg a maguk valójában. A ma annyira jellemző ageism innen kiszorult. Nem az az érdekes, mennyi idősek a kötet szereplői, és hogy megfelelnek-e bármilyen mesterséges szépségideálnak, hanem az, amit tesznek és gondolnak.
Ha kíváncsiak vagytok a képekre, Budapesten, az Art Salon Társalgó Galériában láthatjátok október 28-ig, a könyvet pedig Fábián Évi honlapján tudjátok megrendelni.