Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Jászai Gellért – évről-évre egyre meghatározóbbak a NER-es világ főszereplői a leggazdagabbakról készült listán. Az ott szereplő száz ember a magyar GDP több mint 10 százalékát birtokolja – mondja Szakonyi Péter.
Tiborcz Istvánnak már 188 milliárd forintos vagyona van, így a miniszterelnök lányának férje jelenleg a 11. leggazdagabb magyar - áll a 100 leggazdagabb magyart felsoroló kiadványban. Tiborcz egyetlen év alatt duplázta a vagyonát. Ez még Mészáros Lőrincnek sem sikerült, akinek 50 százalékkal nőtt a vagyona, igaz, ő már 1422 milliárdnál tart. Óriásit robbantott Jászai Gellért is, aki négy év alatt megtízszerezte, amije van.
De hogyan lehet kideríteni, hogy a NER főszereplőinek és a lista többi szereplőjének mekkora a vagyona? Szakonyi Péterrel, a kiadvány felelős szerkesztőjével beszélgettünk.
– Milyen módszerrel lehet felderíteni, hogy kinek mekkora a vagyona?
– Ma már sokkal könnyebb, mint amikor indultunk, 24 évvel ezelőtt, 2002-ben. Akkor nem volt elektronikus cégnyilvántartás sem, tehát csak a piaci információk alapján, személyes ismeretségeket bevetve készítettük az első ilyen kiadványt. Ma már a vagyonok felkutatása, nem azt mondom, hogy könnyű, de könnyebb, mint negyedszázaddal ezelőtt volt, mert az elektronikus cégadatbázisok rendelkezésre állnak, nem is egy ilyen van, és abból
kellő kitartással, türelemmel ki lehet bányászni adatokat, neveket, üzleti kapcsolatokat, összefonódásokat, tehát mindent, ami egy ilyen kiadvány kiadásához szükséges.
Mivel május közepén jelenünk meg, és a friss, vagyis az elmúlt évi mérlegadatok csak május végén kerülnek fel a netre, nekünk ideális esetben minden érintettel fel kell venni a kapcsolatot, hogy megtudjuk tőlük, hogy az elmúlt évben milyen eredményt értek el, bízva a mi diszkréciónkban, és bízva abban, hogy jó információ jelenik meg.
– A listán elég sok NER-közeli ember van. Ők is ilyen együttműködőek?
– Abszolút. Néhány kivétel van, tényleg csak néhány, a százból mondjuk három vagy négy, aki nem kommunikációképes.
– De itt vannak még például a magántőkealapok, és egyéb megoldások, ahol azért jelentős mennyiségű vagyont lehet eldugni, tehát ilyen szempontból ez a lista nem biztos, hogy a valóságot fedi.
– Teljesen így van. A különböző lehetőségek,
elsősorban is a magántőkealapok príma lehetőséget biztosítanak arra, hogy vagyonokat eldugjanak, elrejtsenek.
Ezzel viszont senki nem tud mit csinálni, az lenne az üdvözítő megoldás, ha ezek megszűnnének, és a tulajdonosi struktúra minden egyes cég esetében nyilvános lenne.
– Igazából mi a haszna egy ilyen listának?
– Az, hogy megmutatja a magyar gazdaság fejlődésének irányait is személyeken áttükröztetve.
Ez a száz ember a magyar GDP több mint 10 százalékát birtokolja. Ez olyan erő és kapacitás, amit nem lehet figyelmen kívül hagyni.
A másik jelentősége az lenne, és ezt félve mondom, hogy akik benne szerepelnek, azok szükségét érezzék annak, hogy a társadalmi felelősségvállalásban is részt vegyenek. Tehát segítsék az elesetteket, a rászorulókat, a civil szervezeteket, segítsenek sok embernek, hiszen nekik bőven van pénzük, és ezzel a pénzzel kötelezettség is jár, amit sajnos nagyon kevesen, a százból is nagyon kevesen tartanak be. Végtelenül sajnálatos, végtelenül szomorú, hogy 35 évvel a rendszerváltás után erről még beszélni kell, hogy egyáltalán ez a kérdés felvetődik.
– Gondolom, nem azt lehet valós társadalmi felelősségvállalásnak nevezni, amikor az ünnepek táján PR-akcióban néhány csomagot kiosztogatnak, amit logóval együtt közzé is tesznek mindenhol, ahol csak lehet. Inkább folyamatos elkötelezettségről van szó, amit valójában ennek lehet tartani?
– Pontosan. Sokan azt nem értik még ma sem, hogy
a társadalmi felelősségvállalás az nem olcsó reklám.
Amikor ilyen esetben kérik a tanácsomat, mindig azt mondom, hogy ne tekintsék ennek. Ezt öncélúan kezelni felháborító. Ne várjanak ettől se újsághírt, se tévériportot, se köszönőleveleket, tegyék ezt azért, mert szükségét érzik annak, hogy segítsék a társadalmat, mert megtehetik.
– Ebből a százból hányan vannak, akik ezt komolyan veszik?
– Nem tudom, mert azért van, aki ezt olyan komolyan veszi, hogy nekem sem mondja el. És van olyan is, a másik oldalon, aki pedig azt mondja, hogy egy forintot nem ad ilyenre, mert állandóan ellopják, és azt is ellopják. Nem bízik meg semmilyen szervezetben, alapítványban, stb. Szerintem a százból a fele már hajlik erre, vagy már évek óta esetleg támogat valamilyen szervezetet, kezdeményezést, intézményt, de erről nincsenek adataim.
Annyi lenne mondjuk ebben az esetben a minimum, hogy azt az ökölszabályt, amit Nyugat-Európában már évtizedek óta követnek, jelesül, hogy az éves nyereséged 10%-át fordítsd jótékonysági célra, bevezessék és betartsák.
Az elmúlt héten jelent meg egy londoni napilapban a brit, pontosabban a Nagy-Britanniában élő milliárdosok rangsora, és a rangsor mellett egy külön táblázatot közöltek, azoknak a nevét, akik a vagyonuk 10 százaléka fölött adakoznak. És például olyan is volt, hogy valakinek a vagyona mondjuk 980 millió font – ez egy konkrét összeg volt –, és ennek a 13%-át fordította tavaly jótékonykodásra.
– Mikor kezdik el összeállítani a jövő évi listát?
– Már elkezdődött. Itt nem lehet leállni, mert az információk folyamatosan érkeznek, azt folyamatosan be kell építeni az adatbázisba, hogy aztán az év elején neki lehessen állni az egyeztetéseknek, a személyes találkozóknak, és legfőképpen is a vagyonkalkulusnak.
– Mennyien dolgoznak ezen?
– Körülbelül húszan. Nem főmunkaidőben, de a január–április közti időszakban ez 20 ember munkája.
– Léteznek a régióban más hasonló listák, és ha vannak, akkor azokkal összevetve mit lehet megállapítani a magyarországi fejlődésről és helyzetről?
– Természetesen vannak listák. Mi évek óta együtt dolgozunk a román Capital című gazdasági magazinnal, egy cseh és egy szlovák magazinnal is, sőt Lengyelországban is van egy hasonló lista, Ausztriáról nem is beszélve természetesen. Ami figyelemre méltó, hogy a magyar gazdagok a régióban található gazdagokkal összevetve szegénynek tekinthetők. Az egyik amerikai magazin minden évben kiad egy éves listát, amin az egymilliárd dollár feletti vagyonnal rendelkezőket rangsorolja. Ez 3000 fő volt idén, és ezen már három magyar volt megtalálható: Mészáros Lőrinc, Veres Tibor és Felcsuti Zsolt. Ez azért már mutatja, hogy
feljövőben van a magyar milliárdos réteg, különös tekintettel arra, hogy az elmúlt évben 22%-kal növelték a vagyonukat, miközben a magyar gazdaság szenvedett, és növekedni egyáltalán nem tudott.
– Hogyan lehet úgy vagyont növelni, hogy közben a gazdaság stagnál, vagy recesszióban van?
– Egy versenyre épülő, kapitalista piacgazdaságban úgy, hogy jobbat, olcsóbban, rövidebb határidőre szállítasz. Mivel Magyarország most már nem tekinthető klasszikusan piacgazdaságnak, hiszen
van egy olyan jelentős szegmense a magyar gazdaságnak, ami a versenytől függetlenül működik.
Az állami megrendelések sok esetben lehetetlenné teszik a versenyt, mert nem az nyer, aki olcsóbban, jobban, jobb minőséget és szorosabb határidőre gyárt, hanem akinek jobb a kapcsolata, aki be van kötve a NER-hez. Ilyen szempontból ez a réteg nincs annak kiszolgáltatva, hogy a magyar gazdaság hogyan működik, mert a megrendeléseiket így is, úgy is megkapják. A másik, ami egy kicsit biztatóbb, hogy van már egy csomó olyan magyar üzletember, aki a nyereségének a nagy részét külföldről szerzi, exportál, külföldön is létesít irodát, gyártótelepet, tehát aki ki tud szakadni a magyar gazdaság vérkeringéséből.
– Ők jellemzően NER-től független vállalkozók, vagy ugyancsak a NER-be vannak becsatornázva?
– Ezek elsősorban NER-független vállalkozók, akik idejében felismerték, hogy a kormánytól és az állami megrendelésektől való függés életveszélyes, és sehova nem vezet.
– Hány százalékát képviseli a listának a NER-hez becsatornázott vállalkozók köre?
– Azt én sem tudom, mert vannak úgynevezett hibrid vállalkozók, akik azért lehajolnak az állami milliárdokért is, de a versenyszférában is jól teljesítenek. Ilyen szempontból 100%-ig NER-függő vállalkozó szerintem egy sincs a száz között.
– Ha esetleg veszít a Fidesz 2026-ban, akkor ez a lista mennyire reccsenhet meg, és vele együtt a magyar gazdasági elit is?
– Ezt nem merem megjósolni. Lássuk először a medvét, lássuk a változást, majd az azt követő fejleményeket, és akkor kiderül, hogy ki a legény a gáton.
