News here
hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Kifejezetten durván vizsgálta a kisbabánkat” – többen mesélnek horrorsztorikat a verekedésbe keveredett fóti orvosról

Forrásunk legközelebb „a világ végére” is inkább vinné a gyerekét, annyira rossz élmény volt számukra a találkozás. Egy másik páciens pedig azt állítja, Lestár Ferenc olyan erősen döfte bele az érzéstelenítő tűt a kezébe, hogy ömlött belőle a vér.

Link másolása

hirdetés

Hétfőn írtuk meg, hogy rátámadt egy házaspár az ügyeletes orvosra Fóton, miután azt kifogásolták, hogy Dr. Lestár Ferenc nem akarta beállítani a feleség vérnyomását, mivel szerinte ügyeleti ellátás keretében erre nincs lehetőség.

A házaspár ezt követően támadt rá az orvosra, aki nem hagyta magát és verekedésbe bonyolódott velük. A rendőrség közfeladatot ellátó személy elleni erőszak gyanúja miatt indított eljárást a házaspár ellen az ügyben.

Nem sokkal később megszólalt Lestár egyik volt kolléganője is, aki azt állítja, hogy az orvos korábban bántalmazta, amiért 2018-ban jogerősen másfél év felfüggesztett börtönbüntetésre ítélte a bíróság.

"2014 pünkösd hétfőjén velem került konfliktusba. Amikor együtt dolgoztunk a dunakeszi orvosi ügyeletben, nem voltam hajlandó neki lepecsételt receptet adni, amit annyira zokon vett, hogy székestől nekinyomott a radiátornak és fojtogatott. A sofőr meghallotta a kiabálásomat, és levette rólam őt" - fogalmazott doktornő, aki azt mondja, ha nem sietnek a segítségére, meg is halhatott volna.

Dr. Novák Hunor gyermekorvos pedig arról posztolt kedden délután, hogy tudomása van feljelentésről a fóti orvos ellen az orvosi kamaránál és a rendőrségen is. Állítása szerint még az ügy kipattanása előtt, múlt szombaton kapott egy kétségbeesett üzenetet Facebookon egy szülőtől.

hirdetés

Ebben az állt, hogy a fóti ügyeleten egy férfi orvos óriási traumát okozott az illető gyermekének, aki utána bekakilt, illetve rémálmai is voltak. A szülő elmondása szerint őt többszörösen megalázta, megszégyenítette, gyalázta vizsgálat közben az orvos.

Miután hétfőn kiderült a másik ügy, Novák Hunor megkérdezte, vajon ugyanarról az orvosról van-e szó, a szülő pedig megerősítette ezt, hozzátéve: az orvosi kamaránál és a rendőrségen is feljelentést tett.

A kommentelők nagyobbik része kiállt az év orvosának is megválasztott Dr. Lestár Ferenc mellett, azt hangsúlyozva, hogy kiváló szakember, a verekedés során pedig jogos önvédelem történt. Ugyanakkor több olyan véleményt is lehet olvasni, amely jóval negatívabban festi le a munkáját.

Az egyik hozzászóló, aki hozzájárult története közléséhez, egy két évvel ezelőtti esetet idézett fel. Hangsúlyozta, hogy mint az ennyi idő távlatában lenni szokott, az ember nem arra emlékszik, pontosan mit mondott neki az illető, hanem arra, hogyan mondta, és legfőképpen, hogyan érezte magát. Tehát konkrétan már nem tudná visszaidézni Lestár szavait, csak a megdöbbentő arroganciája, lekezelő és őket sértő stílusa maradt meg benne.

„Első gyermekes, tapasztalatlan szülők voltunk, akiknek belázasodott a kisbabája, meg voltunk ijedve és kiszolgáltatottak voltunk.”

„Lestárnak egyetlen kedves, emberi vagy megnyugtató szava se volt hozzánk, ezt tudom tényként mondani. Illetve azt, hogy a kisbabánkat kifejezetten durván érintette, forgatta vizsgálat közben, nagyon rossz érzés volt látni és átélni.”

„Tényszerűen semmi mást nem tudok elmondani ennyi idő távlatában. Legközelebb a világ végére is inkább vinném a gyerekünket, mert biztos vagyok benne, hogy a mostani életkorában (2 és fél év) már traumatizálná egy ilyen bánásmód” – fogalmazott a névtelenséget kérő páciens.

Egy másik kommentelő azt mesélte megkeresésünkre, hogy pár évvel ezelőtt találkozott a fóti ügyeletes orvossal, amikor egy háztartási baleset következtében szétvágta a kezét. Rögtön hívta a helyi ügyeletet, ahol Lestár Ferenc vette fel a telefont, de valamilyen indokkal – amire már nem emlékszik – azt akarta elérni, hogy inkább Vácra menjen a panaszával.

„A telefonban nagyon lekezelő, bunkó stílusban beszélt. Aztán a váci ügyelet is lepattintott, hogy Fótra kell mennem, így kénytelen volt foglalkozni velem. De nem is ez a lényeg, a stílus mai napig él bennem, és az élmény is. Mikor látta a kezemet, mondta, hogy be kell varrni. Aztán idegesen jött-ment, csapkodott... Elég furcsa és ijesztő volt, de örültem, hogy ellát” – idézte fel interjúalanyunk, aki szintén azt kérte, ne írjuk le a nevét.

„A rendelőben azt kérte, tegyem a kezem az íróasztalra, majd érzéketlenül beadta az érzéstelenítőt, gyakorlatilag beledöfte a tűt. A kezem felfúvódott, mint egy lufi, közben ömlött belőle a vér... Se egy papírtörlő, se semmi.”

„Én kérdeztem rá, hogy nem baj, ha ide folyik az asztalra? A doktor úr közben zavartalanul gépelt a számítógépen, felvette az adataimat. Ezután összevarrta a sebet, és eljöttem. Bevallom őszintén, féltem tőle.”

A beteg több ismerősének is elmesélte, mi történt vele, és azt mondja, mindenki rögtön tudta, kiről van szó – anélkül, hogy nevet említett volna. "Elmondásuk szerint még szerencsésen megúsztam, mert ez az orvos nagyon bunkó mindenkivel, több helyről kirúgták, nem mindenki ússza meg az ellátást ilyen szelíden" – teszi hozzá.

Azt is állítja, hogy a háziorvosnál járva többször is látta Lestárt a folyosón káromkodva jönni-menni, "volt, mikor telefonon szidott valakit, nem érdekelte, ki van körülötte." Emiatt őt egyáltalán nem lepte meg a mostani eset, bár a másik felet nem ismeri.

„Nem értek egyet azzal, hogy menjünk neki az orvosnak, mindig próbálok higgadt maradni még akkor is, ha látom, hogy ennek az ellátásnak nem így kellene történnie. De nem gondolom, hogy egy orvosnak dicsekednie kéne azzal, hogyan bokszolt a páciensekkel, vagy kinek hányszor verte a fejét az autóhoz. A lényeg pedig, hogy nagyon sok van már a rovásán, ez az egész már rég nem erről szól, és felháborító, hogy még mindig praktizálhat, nulla szociális érzékkel” – fogalmaz forrásunk, hozzátéve: nem tudja elfogadni azt, hogy Lestár azért van ott, mert nincs helyette más.

„Miért védi ennyire a fóti rendelő? Ki ez az ember, hogy senki nem tehet ellene semmit?” – teszi fel végezetül a költői kérdést.

Az üggyel kapcsolatban kérdéseket küldtünk a Magyar Orvosi Kamarának, akik azt válaszolták, hogy az etikai szerveik által folytatott konkrét etikai eljárásokkal kapcsolatban nem adhatnak tájékoztatást. A konkrét üggyel kapcsolatban pedig közlésük szerint csak a sajtóban megjelent információkkal rendelkeznek, ezért nem kívánják kommentálni.

„A Magyar Orvosi Kamara kiáll az etikai szabályokat betartó orvosok mellett és elítéli azokat a tagjait, akik megsértik az Etikai Kódexben lefektetett szabályokat” – tették hozzá végezetül.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Úgy látszik, a tízparancsolat már kevés volt. Most rend kell” – Jocó bácsi is reagált az oktatásért is felelős Pintér Sándor mondatára
A belügyminiszter szerint a rend az alapja a jó oktatásnak, a népszerű tanár szerint jónéhány dolog hiányzik még ahhoz.

Link másolása

hirdetés

Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy meghallgatta a parlament több bizottsága is Pintér Sándor belügyminisztert, aki az új Orbán-kormányban a rendvédelmen kívül többek között az oktatásért és az egészségügyért is felel majd. Pintér az oktatásban nagyjából az eddigi programok folytatását ígérte meg, míg lényeges elemként kiemelte a rendet, mert szerinte „rend nélkül nem lehet tanulni”.

Az oktatásügy belügy alá rendelése már eleve felháborodást keltett a pedagógus szakszervezetekben, de egységesen negatív a visszhangja Pintér Sándor rendpárti megközelítésének is.

A hírre reagált a Jocó bácsi néven ismert történelemtanár, több sikeres könyv szerzője, Balatoni József is. Facebook-posztját engedélyével változtatás nélkül (saját kiemeléssel) közöljük:

„Oktatni csak abban az osztályban lehet, ahol rend van.”

hirdetés

Igen. Csend, rend, fegyelem.

Meg kamera és iskolaőr.

Hisz nincs más probléma.

Minek változatos pedagógiai módszereket alkalmazni?

Minek modern, jól felszerelt tanteremben lenni?

Minek minőségi tankönyveket használni?

Minek minden egyes órára szaktanár, aki órát tart?

Minek kevesebb teher a gyerekeknek?

Minek IKT eszköz az iskolákba?

Minek élhető bért fizetni a tanároknak, hogy megmaradjanak a pályán?

Minek önálló oktatásügy, amikor minden szuper?

Hisz nem kell más, csak rend.

Meg csend és fegyelem.

Iskolaőr meg kamera.

Amúgy is mostantól a terheléses támadás után már jöhet az aranyérv: "nem ígérek semmit, és azt betartom."

Én is így teszek.

Az meg csak biztos nekem furcsa, hogy

ha pedagógus bérekről van szó, akkor romlik a gazdaság, és semmit sem tesz lehetővé, amúgy meg minden más esetben szárnyal, mint a veszett fene.

Ezt tényleg elhiszi még bárki?

Úgy látszik, a tízparancsolat már kevés volt.

Most rend kell.

Meg csend és fegyelem.

Iskolaőr és kamera.

A polgári engedetlenséget meg nem ismerjük, nem is létezik.

A sztrájk igen.

Azt lehet.

Maximum majd rendet vágnak.

Meg csendet.

Viselkedj és kussolj!

Mást ne tegyél...

Én csak egyet kérek, talán megérem: örülnék, ha egyszer végre kompetens személy vezetné az oktatást. Végre. Tényleg.

Aki talán tudja mit beszél.

Aki talán tényleg az oktatás szereplőit tartja szem előtt.

Aki talán egy ppt-t is össze bír rakni.

Aki talán rendelkezik némi információval, hogyan is működik a rendszer.

Aki talán nem fogalmatlan.

Talán.

Egyszer.

Addig meg...

Csend.

Rend.

Fegyelem.

Mondjuk nekem egyik sem megy...

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Meztelenre vetkőztetik az ukrán civileket az oroszok az úgynevezett szűrőtáborokban
A civilek tetoválásait és sebhelyeit vizsgálják, de átnézik a telefonjaikat is. Semmit sem tudni arról, mi lett azokkal, akik nem mentek át az úgynevezett szűrésen.

Link másolása

hirdetés

Az azovstali acélgyárban magukat megadó ukrán katonákat donyecki táborokba szállították az oroszok, de nemcsak őket, hanem civileket is fogva tartanak.

Válogatott kínzásokkal, nemi erőszakkal próbálják „kiszűrni” azokat, akiknek a legcsekélyebb módon is ragaszkodnak az ukrán államhoz – idézte Michael R. Carpentert, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) amerikai nagykövetét a New York Times.

A nagykövet az úgynevezett szűrőtáborokról beszélt Bécsben, amelyeket az oroszok iskolákban, sportközpontokban és katonai sátortáborokban állítottak fel. Az amerikai nagykövet szerint mindezt már jóval a február 24-i invázió előtt eltervezték.

Szemtanúk elmondása szerint az orosz katonák a nők alsóneműjében kutatnak, arra kényszerítik az embereket, hogy meztelenre vetkőzzenek, megvizsgálják sebhelyeiket és tetoválásaikat. Ezenkívül elkobozzák útleveleiket és letöltik személyes adataikat telefonjaikból.

Az egyik túlélő megkérdezett egy orosz katonát, hogy mi lett azokkal, akik nem jutnak át a „szűrőn”, mire azt felelte, „lelőttünk tízet, a többit nem számoltuk.”

„Eltüntetik azokat, akik nyíltan kiállnak Ukrajna mellett” – erősítette meg Ljudmila Deniszova, az ukrán parlament emberi jogi ombudsmanja is.

hirdetés

Szerinte egy-egy szűrési táborban akár 20 ezer ukrán állampolgárt is fogva tarhatnak egyszerre. Ahhoz hogy kijussanak, és szabadon mozoghasson az oroszok által megszállt területen, három igazolást kell kapniuk: egyet, amely megerősíti a szűrés tényét, egy másikat, amely helyi bérletként szolgál, és egy harmadikat, hogy elhagyhassák azt a területet, ahol a szűrőtábor található. Denisova szerint semmit sem tudni azoknak a sorsáról, akik nem mennek át a szűrésen.

A Kyivpost című ukrán lap beszámol egy olyan táborról is, amely tulajdonképpen egy autókonvoj volt.

Maria Vdovicsenko mariupoli lakos szerint 500 autó állt előttük a sorban, mögöttük még több ezer. Tilos volt az autókból kiszállni, élelmet, vizet keresni, wc-re menni. Fegyveres katonák álltak mindenhol.

„Néha nem szűrték ki az összes utast egy autóból: ki kellett szállnia egy apának vagy egy anyának, és az autónak tovább kellett mennie. Az emberek összezavarodtak. Az orosz katonák közben körülöttünk arról beszéltek, hogyan kínoztak meg nőket.”

Egy másik beszámoló szerint egy idős férfit úgy megvertek, hogy elvesztette a látását.

„Iratokat, ujjlenyomatokat kértek tőle, levetkőztették és átkutatták. Elkezdték kihallgatni, nyomást gyakorolni rá. Amikor látták, hogy a telefonját törölték, arról faggatták, hogy miért, mit rejteget? Majd fejen ütütték” - számolt be róla a fia.

Carpenter szerint Oroszország tisztában van azzal, hogy a civilek elhurcolásával megsérti a nemzetközi humanitárius törvényt, és ez a civilizálatlan magatartás megengedhetetlen.

A washingtoni orosz nagykövetség „hazugságnak” nevezte a civilek elhurcolásáról szóló híreket. Állításuk szerint azért hoztak létre „ellenőrző pontokat a harci zónákat elhagyó civilek számára, hogy elkerüljék az ukrán nemzeti egységek szabotázsakcióit”. A nyilatkozat leszögezte: „Fogva tartunk minden banditát és fasisztát, az orosz hadsereg nem akadályozza a civil lakosságot, hanem segít neki életben maradni.”

Közben Mariupol polgármesteri hivatala három olyan videófelvételt tett közzé a Telegram közösségi oldalon, amelyek egy szűrőtáborban készülhettek.

A Washington Post szerint az egyik videó a várostól keletre fekvő Bezimenne faluban készült, egy, az Azovi-tenger partján álló iskolában. A kísérőszöveg itt is brutális bántalmazásokat és kivégzéseket, a foglyok fenyegetését említi, valamint azt, hogy megtagadják tőlük az orvosi segítséget. A polgármesteri hivatal arról is beszámolt, hogy az elhurcoltaknak tilos magukkal vinniük személyes holmijaikat, személyi okmányaikat elkobozzák, helyettük „szűrőpapírokat” kapnak.

Az egyik videóban az emberek az osztályokban az iskolapadokon alszanak. Egy tornateremben három sor fekhelyet raktak le a földre. Egy kamerán kívüli hang elmondja, hogy az egyetlen mosdó van az összes fogolynak, WC pedig csak kint van.

Egy másik felvételen egy olyan épületet mutatnak be, ahová a betegeket zsúfolták be. A narrátor szerint nemrégiben egy tüdőbeteget elkülönítettek. Bár az amerikai lap nem tudta független forrásból megerősíteni a felvételek hitelességét, az március végén készített műholdas képekből kiderült, hogy ideiglenes táborok építése folyik Bezimennében, néhány háztömbnyire az iskolától.

Ukrán illetékesek már márciusban azzal vádolták Oroszországot, hogy elhurcolják a civileket az ostromlott Mariupolból. Akkor az orosz hatóságok azt állították, hogy ideiglenes táborokat hoztak létre a harcok elől menekülők számára, május 1-én pedig az orosz védelmi minisztérium bejelentette, hogy „kimentett” mariupoli lakosokat evakuáltak Bezimennébe.

Orosz adatok szerint legalább egymillió ukrán menekült Oroszországba a háború elől, és ezt a számot az ukrán kormány is hitelesnek tekinti. Sok esetben azonban az ostromlott városok lakóinak nem volt más választásuk, kényszerítették őket. Különböző menekülttáborokban kerültek, elszakítva a külvilágtól.

Egy 26 éves mariupoli építőmunkás elmesélte, hogy még márciusban menekült el feleségével és hétéves kislányával, de csak az oroszok által megszállt területekig jutott. Egy jaltai menekültközpontba került, ahol egyfolytában azt akarták kiszedni belőle, hogy Ukrajna vagy Oroszország pártján áll-e, és hogy mit tud a Mariupolt védő ukrán egységek állásairól. Végül április közepén sikerült elhagyniuk Oroszországot, azóta már Stockholmban vannak.

A 19 éves Olekszandr Sevcsuk informatikus főiskolai hallgató a Mariupolt kettészelő Kalmiusz folyó partján lakott, közel a kijev-azovi ezred főhadiszállásához, amely az orosz tűzérség egyik célpontja volt. Kilencedik emeleti otthonukból látta, hogy pusztítják el módszeresen a várost. Később egy szupermarketben egy tüzérségi lövedék mögötte robbant fel és körülötte sokan meghaltak. Amikor a donyecki szakadár egységek elfoglalták azt a területet, ahol családjuk rejtőzött március végén, ő is arra kényszerült, hogy megpróbáljon eljutni Oroszországba.

Ő is átesett a durva kihallgatásokon, azt próbálták kideríteni, hogy részt vett-e a harcokban. Faggatták hosszú hajáról, kecskeszakálláról is, mert azt hitték, hogy ezek az ukrán nacionalizmus jelei.

Sevcsuk és családja végül egy hetet töltött a szűrőtáborban.

Közben több kérdőívet kaptak, amelyekben az ukrán kormányhoz, hadsereghez való viszonyukat firtatták. „Negatív” – írták be, amikor rájöttek, hogy ez a helyes válasz. Fogvatartóikból az is agresszivitást váltott ki, ha valaki háborút emlegetett, az oroszok ugyanis különleges műveletnek hívják az ukrajnai akciójukat.

Az Euronews friss értesülései szerint azok, akik el akarják hagyni a lerombolt Mariupolt, szintén orosz szűrési táborokba kerülnek. Egy helyi nő azt mondta a hírcsatornának, hogy minden férfit és és 60 év alatti nőt kihallgatásra küldenek.

Az ukrán emberi jogi ombudsman szerint jelenleg körülbelül 4 ezer ember tartózkodik ilyen táborokban Mariupol környékén, az elmúlt két hétben megduplázódott a számuk.

A biztos a helyzet miatt az emberi jogi jogsértéseket vizsgáló ENSZ-bizottsághoz fordul, mert szerinte az oroszok mindezzel háborús bűnöket követnek el, és megsértik az emberi jogokat Ukrajnában.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
„Van egy rossz hírem: ez a rendszer nem fog összeomlani. Nem lesz olyan, hogy azért kerül lakat az iskolára, mert nincs tanár, aki megtartsa az órát”
Összefogott hat egyetem, új természettudomány-szakot indítanak a brutális tanárhiány csökkentésére. A szeptemberben induló „Z-szak” célja, hogy kivigye a hallgatókat a természetbe, és egységben mutassa be nekik a körülöttünk lévő világ működését.

Link másolása

hirdetés

Országszerte hat egyetem hét campusán hirdették meg idén a „Z-szakot”, ahol teljesen új módszertannal és megközelítéssel tanítják majd a fizikát, kémiát és biológiát. A felvételihez akár egy magyar vagy történelem emelt szintű érettségi is elég, így azok is esélyt kapnak, akik csak később fordultak a természettudományok felé.

A „Z” egyszerre utal a zöld irányultságra, illetve a Z generációra, melynek képviselői épp mostanában lépnek felnőttkorba. Ők a célcsoport, de hogyan szeretnék megfogni őket, és mit tesznek azért, hogy ne mindenből egy kicsit, viszont semmiből se eleget kapjanak az ide jelentkező hallgatók?

Erről beszélgettünk Weiszburg Tamással, az ELTE TTK oktatójával és a szak koordinátorával.

Nagyot szólt a hír néhány hete, hogy országszerte összesen 22-en jelentkeztek fizika, 25-en pedig kémia szakos tanári képzésre. Mi az oka, hogy a természettudományos szakok még a többivel összevetve is ennyire népszerűtlenek?

– Tegyük hozzá, hogy a nappali tagozatos, teljes idejű képzésekről van szó, az első helyen megjelölve. Ha a rövid ciklusú tanárképzéseket is hozzáadjuk, amelyeket más természettudományi szakok kiegészítéseként lehet elvégezni, valamivel nagyobb lesz ez a szám, de a nagyságrenden persze nem változtat. A népszerűtlenségre egyszerű a magyarázat: a természettudományokra való ráfordulást nagyon hamar el kell kezdeni, akár már általános iskola felső tagozattól, de legkésőbb 9. osztályban. Ha valaki az utolsó 1-2 évben dönti el, hogy ilyen irányban tanulna tovább, az már elkésett.

A magyartanárok jelentkezési helyzete könnyebb, hiszen a nyelvet mindenki elsajátítja, utána pedig csak döntés kérdése, akar-e tanár lenni. De ha valaki az érettségi évében jut arra, hogy fizikával szeretne foglalkozni, már nagyon nehéz behoznia a lemaradást. A bemeneti oldal ezért szűkül, a kimeneti pedig azért más, mint a humán területeknél, mert sokkal erősebb a konkurencia. A tanári pályánál anyagilag jóval versenyképesebb alternatívákat is találni, és ez még akkor is így lenne, a pedagógusok magasabb társadalmi elismertséggel bírnának és kétszer annyit keresnének. Nagyon vonzó lehet például, hogy valaki elmenjen orvosnak vagy biomérnöknek, míg történész végzettséggel kevesebb ilyen döntési helyzet adódik.

hirdetés

– Ön szerint meg lehet még előzni a rendszer összeomlását?

– Van egy rossz hírem: ez a rendszer nem fog összeomlani. Nem lesz olyan, hogy azért kerül lakat az iskolára, mert nincs tanár, aki megtartsa az órát. Arra pedig pedig már 25 éve sem kapták fel tömegesen a fejüket az emberek, hogy látványosan elkezdtek csökkenni a nemzetközi teljesítményeink, hogy a tanár mit csinál az osztályteremben. Jóformán a szülőket se: beküldték a gyereket az iskolába, volt róla papír, a termekben pedig tanárok, akiknek az volt a végzettségük. A többség bőven megelégedett ezzel. Mindenki rövid távú politikai felelőst keres, és persze nem is lehet megkerülni, milyen döntések születnek egy 12 éve hatalmon lévő kormánystruktúrában, például a fizetések terén. De a folyamat ennél jóval régebbre nyúlik vissza.

A ‘90-es években még egyáltalán nem volt tanárhiány, sokkal inkább túlképzés: az ELTE TTK-n is 90%-ban tanárszakok indultak. A végzett hallgatók többsége aztán soha nem dolgozott a szakmájában, nem a pénz miatt, hanem mert egyszerűen nem volt szükség ennyi pedagógusra.

A fordulópontot az hozta el, amikor a felsőoktatásban továbbtanulók addig 7 százalékos aránya felment 40-45 százalékra. Bejött egy csomó új szak, ezzel elkezdődött egy hígulás. Az egyetemeken úgy csúszott ki a tanárképzés alólunk, hogy nem is vettük észre. Látszott, hogy elfogynak a tanárok, de összességében sokkal több hallgatónk lett, így a probléma nem igazán került reflektorfénybe.

Végleg pedig a bolognai rendszer bevezetése tette be a kaput 2006-ban, ekkor megszűnt a lehetőség, hogy valaki tanárnak felvételizzen. Egyértelműen jó dolog, hogy 2012-ben visszaállították a közvetlen jelentkezési lehetőséget, de a trend ekkor már nagyon erős volt. Szerencsére ma is számos diák van, aki tényleg motivált, és hivatásának tekinti, hogy tanár legyen. A bejövő oldal tehát menthető, ami pedig a kimenő oldalt illeti, az már egy olyan társadalmi feladat, ami közvetlenül nem az én részem.

– Miért változtatna bármin a most induló szak? Mitől várják, hogy népszerűbb lesz?

– Két olyan pont van, ami új elem a rendszerben. Az egyik, hogy nincs feltétlenül szükség természettudományos tárgyból tett emelt szintű érettségire, hanem bármilyen tantárgyat elfogadunk. Ezzel szeretnénk olyan diákokat is bevonzani, akik egy fizika, kémia vagy biológia emelt szintű vizsgát nem mernek bevállalni. Persze felmerül a kérdés, nem butítjuk-e le ezzel túlságosan is a rendszert. Erre azt tudom mondani, hogy a lehetőség ettől még adott, senkit nem biztatunk arra, hogy ha képes fizikából emelt szintű vizsgát tenni, ne tegye. Például a tegnap zárult beiskolázási táborunk hat résztvevője közül öten a reál tárgyakból emeltszintűznek. De hiszünk benne, hogy az általános kompetenciák megléte is elegendő ahhoz, hogy valaki sikerrel vegye a szak akadályait. Sőt, sokszor azt tapasztaljuk, hogy hiába érkezik valaki mondjuk egy emelt fizika érettségivel, ha az általános kompetenciái jóval gyengébbek, például nem érti a feltett kérdést. Olyan képzést akarunk csinálni – és ez egy konkrét vállalás a részünkről –, ahol az országban elérhető összes tudás egyesítésével felzárkóztatjuk a bejövő diákokat általános kompetenciák terén, ha pedig valaki elsősorban ezekkel rendelkeznek, de szaktudással kevésbé, neki azt mélyítjük el jobban.

– Hogy fog kinézni a tanmenet, milyen arányban szerepelnek benne az egyes tudományágak?

– 10 féléves a képzés, ebből a legutolsó egy egybefüggő iskolai gyakorlat, tehát 9 félévből gazdálkodhatunk. Az első kettő az említett általános kompetenciák erősítéséről fog szólni, ide tartozik a vizuális kommunikáció, a retorika, az értő olvasás, vagy éppen az, hogyan kell hatékonyan keresni az interneten magyarul és angolul is. Ekkor kerül sor a matematikai alapozásra, illetve a terepgyakorlatokra.

Mi az ELTE-n minden héten egy napon kivisszük őket a természetbe, egy másik napon pedig egy ember alkotta környezetbe. Utóbbi lehet akár egy útépítés, kórház, birkaistálló vagy akár atomerőmű – minden régióban, ahol elindul a képzés, specifikus lesz a kör. Ezzel szeretnénk elérni, hogy megismerjék a körülöttünk lévő világot. Minden alkalomra olyan felkészült kolléga kíséri majd őket, aki az adott témakör összes (tehát fizikai, kémiai és biológiai) vetületére is rávilágít.

Azt reméljük, hogy ezáltal a hallgatók motivációja is erősödni fog, így később, amikor le kell ülniük tételesen fizikát, kémiát, biológiát tanulni, már tudni fogják, mire miért van szükség. Erre, tehát a hagyományosabb, de nem “magolós” tanulásra a 3-4-5. félévben kerül sor. Ekkor esnek túl a bevezető tárgyakon fizikából, kémiából és biológiából, ahol kőkeményen megkapják azokat az alapokat, amelyekre később szükségük lesz. Ugyanakkor itt már rendszeresen hasznosítaniuk kell az első évben megszerzett készségeket, például infografikát készíteni, vagy esszét írni. Utána fordítunk egyet a rendszeren, és négy féléven keresztül horizontálisan, egy-egy területet (például az energia, a hulladék, vagy a víz) középpontba állítva nézzük meg annak minden vetületét. Szeretnénk a fenntarthatósági szemléletet erősíteni, konkrét példák segítségével. Itt teljesen új tárgyak lesznek, ez a hozzáadott érték részünkről, amire egyébként hosszasan fel is kell készülnünk. Gyakorlat-orientáltan, de a szükséges elméletet sem megspórolva szeretnénk megmutatni, hogyan működik a teljes, komplex rendszer.

– Mit tesznek azért, hogy az első két félév után, az “unalmasabb” elméleti rész kezdetekor ne morzsolódjanak le a diákok?

– Azt gondolom, hogy ez leginkább rajtunk múlik. Ha elég mély levegőt vett az első két félévben a diák, ennyit fog tudni úszni, amennyiben a tanárok érzékenyek, odafigyelnek rájuk, folyamatos visszajelzést adnak nekik a teljesítményükről. Mindig megmutatjuk, hogy amit már tudnak, azzal merrefelé lehet építkezni. És nemcsak szakmailag foglalkozunk velük: meggyőződésem, hogy a lemorzsolódások legalább fele nem azért történik, mert az adott diák nem tud megbirkózni a tananyaggal. Sokkal inkább azért, mert elveszti a hitét, és ez ellen igenis lehet tenni. Egyébként a 3-4-5. félévet sem úgy kell elképzelni, hogy beküldjük a legunalmasabb, szakállas professzorokat, akik szárazon ledarálják a tananyagot, és ennyi. Szeretnénk önálló, kreatív munkára tanítani a diákokat, mert azt látjuk, hogy ez (például az adott témába vágó rövid videók készítése) rendkívül motiváló számukra.

– Hogyan vennék elejét a felületességnek, tehát annak, hogy ne „mindenből kicsit, de semmiből se eleget” kapjanak a hallgatók?

– Ez egy kulcskérdés, amit nem lehet megkerülni. Ha úgy akarnánk megcsinálni a képzést, hogy minden területről kiveszünk valamennyit, majd egymás mellé tesszük ezeket a mozaikokat, egész biztosan katasztrofális eredmény jönne ki. De mi éppen ebből kiindulva máshová helyezzük a súlypontokat.

Egyébként egységes biológia-kémia képzés például eddig is létezett, ha ezt vesszük alapul, akkor a fizika hozzáadása formálisan is “csak” 50 százalékkal növeli meg az össztananyagot. Ennek a plusznak pedig egy jelentős részét átfedések adják, amelyeket eddig külön-külön is megtanítottunk, de most elég lesz egyszer leadni.

Ráadásul ebben a képzésben nem célozzuk a gimnáziumi érettségiztető szintet, így maga a tananyag is eleve szűkebb. Az igazi nyereség viszont az, hogy minőségileg más szemléletet képviselünk, aminek köszönhetően a diákok képesek lesznek egységben látni a természetet. Ez eddig sehol nem volt jellemző.

– Hányan jelentkeztek eddig a szakra, és mi az elvárás, mikor tekintik majd sikeresnek?

– Ha az osztatlan és a rövid ciklusú képzéseket is számoljuk, összesen 151-en jelölték be a szakot országosan, közülük 59-en első helyen. Ezt optimistán és pesszimistán is lehet nézni, de annak fényében, hogy a képzést engedélyező kormányrendelet kiadásától összesen hat hét telt el a jelentkezési határidőig, szerintem nem rossz. Dolgozunk rajta, hogy az augusztusi pótfelvételi keretében is lehessen jelentkezni az államilag finanszírozott képzésre. A rövid távú célunk, hogy induljon el minél több helyen már idén, jövőre pedig mindenhol, ahol meghirdetjük. Ha 3-4 éven belül mind a 7 képzőhelyen tanulna minimum 10 diák, országosan pedig 100, akiket meg is tudunk tartani, az már hosszabb távon is fenntartható lenne.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés
Négy kilométerre voltak tőlünk az oroszok – fotósunk utolsó helyszíni beszámolója Ukrajnából
Üres falvakban, állandó rakétazajban élnek a katonák a frontvonalban. Róluk készítette utolsó képeit 75 napos ukrajnai útja végén Elek Krisztián.  
Elek Krisztián - szmo.hu
2022. május 22.


Link másolása

hirdetés

Zaporizzsjából előző nap a második frontvonalhoz mentem, most közelebb, az első vonalhoz. A várostól körülbelül másfél órányira találkoztam a Nemzetőrség csapatával. Pokrovske és Novoivanovka környékén jártunk. Körülbelül 15 ellenőrző ponton kellett átjutni ezen az úton oda és vissza.

Menetközben elmentünk egy gabonatároló mellett, amibe három napja csapódott rakéta, most is parázslott.

Lángja nincs, de a füstje erős, folyamatosan köhögtem, amíg fotóztam. Állandóan hullottak a rakéták, nekünk is lövészárokba kellett ugrani egy közeli becsapódásakor.

Egy kék folt és sajgó lábak emlékeztetettek napokig erre.

A katonák itt is helyiek voltak. Az őrmester szerint mindenféle társadalmi rétegből vannak, igazgatótól kétkezi munkásig, és tökéletes az együttműködés. Senki nem lakhat a környéken, a házak itt már üresek.

hirdetés

Errefelé sok állatot sem látni, amit lehetett, elvittek. Az egyik katona mellett láttam kutyát, és pár tyúk, kacsa és liba is volt, a tojással gyakorlatilag az állatok etetik a hosszú hetek óta őrködőket.

A gabonatárolóhoz közel egy templomot is támadás ért, kiszakadtak az ajtók, ablakok, kint és bent is örök nyomot hagyott ez a háború.

Körülbelül négy kilométerre lehettek tőlünk az oroszok. Először bizalmatlanul fogadtak az ukránok, de a fixer bemutatása után azonnal mutattak gépfegyverállást, és megosztották mindenüket, amijük volt. Kávéval és adományba kapott portugál édességgel, protein szelettel kínáltak.

A házak alatti pince, ezt használják a katonák átmeneti szálláshelynek, két matrac melletti pici konyhájuk mindössze egy téglákon álló palacsintasütő.

Hazafelé láttunk egy kilőtt tankot, a teteje lerepült, de a lövedéke fel sem robbant. A környék tele van aknákkal, a fixerem azt mondta, korábban ezer darab figyelmeztető táblát rakott ki a rizikós területekre.

A katonák optimisták,

hiszik, ahogy minden ukrán, hogy az oroszok előbb-utóbb visszavonulnak, vagy mind meghalnak.

Ez volt az utolsó helyszín, ahol jártam 75 napos ukrajnai utam alatt. Visszamentem Lvivbe, ahol a csomagjaim nagy részét hagytam, onnan Ungvárra vonatoztam. Egy kárpátaljai fiú, Christian vitt el a magyar határhoz. Különös találkozás volt, kiderült, hogy nem is ismertük egymást, de az elmúlt hetekben volt egy közös munkánk. Ő fordította le a maripuoli menekültekkel készített interjúmat.

Szép zárása volt a hosszú utamnak, aminek persze nincs vége. Júliusban szeretnék visszatérni pár hétre.

Átlépni a magyar határt váratlanul nagy megkönnyebbülés volt. Itt derült ki számomra, milyen teher volt a riasztók és a robbanások hangja, milyen nyomás volt az állandó szervezkedés, és a felkészülés az ismeretlenre. Több mint két hónap alatt megszoktam, hogy este kijárási tilalom van, elsötétítés, és még egy sört sem ihatok a nehéz napok végén.

Kilépni a háborús zónából nem jelenti azt, hogy mindezt teljesen maga mögött hagyja az ember. Fotóimban és az emlékeimben viszem tovább, mi történt Ukrajnában 2022-ben.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: