hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Férje halála után tudta meg egy magyar nő, hogy a rendszer szerint soha nem voltak házasok

„Az esetem egyáltalán nem egyedi! Sőt! Nagyon sok, nagyon durva hiba került felszínre a rengeteg haláleset miatt. A nyilvántartó rendszer egyszerűen szar” – írja.
Illusztráció: PxHere - szmo.hu
2021. június 14.


Link másolása

hirdetés

Megdöbbentő dologról számolt be egy magyar nő a Facebookon: csak férje közelmúltbeli halála után tudta meg, hogy valójában a hivatalos nyilvántartó rendszer szerint soha nem voltak házasok.

Írását kérésére név nélkül tesszük közzé:

"Rendszer horror

Igyekszem csak a tényekre szorítkozni.

Április 20-án infarktusban meghalt a férjem. Május 6-án átvettük a hamvait egy halotti anyakönyvi kivonattal, amelyet – mivel Kisorosziban halt meg – a területileg illetékes hivatal állított ki, és amelyben tévesen az szerepelt, hogy elvált.

hirdetés
Lobogtathattuk a területileg illetékesnek a házassági anyakönyvit, az csak azt szajkózta, hogy elvált, ez van, a teendőkben helyettem eljáró ügyvédbarátunkat rövid úton lepattintotta. Gondoltuk, megy minden a maga bürokratikus útját, majd valahol kiderül a tévedés.

Eltelt 30 nap, semmi jelzés. Mivel halotti anyakönyvi kivonat nélkül SEMMIT nem tudok elintézni, 30 nap elteltével egy másik Pest környéki település önkormányzatán dolgozó jogász barátom bement az ottani anyakönyvezetőhöz, és szétnéztek a rendszerben, ahol a következő anomáliákat találták:

- a férjem valóban elváltként szerepel, ugyanis egyetemista korában fél évig nős volt, de évekkel a mi házasságkötésünk előtt elvált,

- a mi Bp. VII. kerületben megejtett házasságkötésünk a rendszer szerint SOHA nem történt meg (nem, akkor sem, ha van házassági anyakönyvink),

- én ellenben a kilencvenes években férjhez mentem (egy olyan időpontban, amikor már régen házas voltam), de azt már nem tudta megmondani a rendszer, hogy szerinte kihez.

(Megjegyzem, ezeket az anomáliákat egy hónappal korábban a területileg illetékes anyakönyves is megmondhatta volna, ha végigmegy a házassági akv-ben található adatokon és időpontokon, és akkor egy hónappal korábban tudjuk, hogy mi a gebasz, kellett volna hozzá még két és fél perc meló meg némi emberség.)

Megzuhantam agyilag, mi tagadás.

Egy barátnőm, aki mit tesz isten, egy budapesti önkormányzatnál jogász, a történet hallatán felkereste az ottani anyakönyvvezetőt, ők is ugyanezt találták a rendszerben. Ekkor az a budapesti irodavezető kapcsolatba lépett a VII. kerületi illetéssel, így hamarosan megkaptam az értesítést, hogy a téves adatok tisztázására megkérték a Belügyminisztérium Személy Nyilvántartó Osztályát.

Mivel időközben lájtos paranoiám lett, most napi 24 órában rettegek, hogy azt is azok mutyizták össze, mint a 2014-ben összerakott elektronikus anyakönyvi nyilvántartót.

Ezúton is köszönöm a barátaim, a Pest környéki település és a budapesti kerület anyakönyvesének segítségét.

Amiért mindezt megírtam: az utóbbi irodavezető azt is elmondta, hogy

az esetem egyáltalán nem egyedi! Sőt! Nagyon sok nagyon durva hiba került felszínre a rengeteg haláleset miatt. A nyilvántartó rendszer egyszerűen szar.

Hogy mennyire?

Ha már ott volt a gépnél, a háromgyermekes barátnőm megnézte, mit mond őróla a rendszer.

A rendszer pedig azt mondta, hogy neki csak két gyereke van, az, amelyik 2014 előtt született, a rendszer szerint NEM LÉTEZIK!

Szóval mindenki, lehetőleg még az elhalálozása előtt nézzen már utána, van-e gyereke és hány, van-e férje/felesége, és ha van, akkor kicsoda…

Két kérdésem van:

1. Mi van, ha valahol a nagy magyar rónán Juli néni értesül arról, hogy Jani bácsi, akivel ötven évet élt, nem is volt a férje, és nincs egy csomó jogász ismerőse, akihez fordulhat? Akkor mi van? Elmagyarázza neki valaki az önkormányzatnál, hogy hát de ez van a gépben, meg hát ilyen időket élünk?

2. És ha igaz (márpedig igaz), hogy ennyi baj van ezzel a 2014-ben felállított nyilvántartóval, akkor MIÉRT NINCS MÉG EBBŐL ORSZÁGOS BOTRÁNY?!"


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Litkai Gergely: 20 afgán helyett tudok spórolni a CO2 kibocsátáson

Litkai Gergő egyre fontosabbnak tartja a környezettudatos életet, többek között azt is elmondta, miért nem igaz, hogy az elektromos autók ugyanolyan környezetkárosítók, mint a benzines járművek, és szóba került az is, miként csempészi be az érzékenyítést a Dumaszínház műsorába.

Link másolása

hirdetés

– Bevallom, csak mostanában figyeltem fel rá, hogy foglalkoztat a környezetvédelem, a környezettudatosság. Mióta és milyen formában van jelen az életedben a zöld gondolat?

– Az igazat megvallva ez nem is elsősorban a környezetvédelemről szól, hanem egy kollektív önvédelemről, hogy lehetőleg kellemes körülmények között élhessünk a bolygón. De úgy is megfogalmazhatom, hogy apa lettem, aki felelősséget érez a gyereke jövőjéért.

Bár mostanra annyit romlott a helyzet, hogy most már a saját jövőm is elkezdett aggasztani.

Egyébként már elég régen foglalkoztatnak ezek a dolgok, aztán néhány éve valaki megkérdezte, hogy beszélnék-e erről. Ez, ha jól emlékszem, egy TED-es előadás volt. Mivel erről nem sokan beszélnek szívesen, ezért utána több helyre is hívtak. Tehát a meggyőződés és az érdeklődés régi, csak a nyilvánosság előtt zajló felbuzdulás új keletű.

– Amikor magánemberként eljutottál a felismerésre, hogy baj van, milyen lépéseket tettél?

– Pont nemrég olvastam egy cikket, amiből az derült ki, hogy ösztönösen is jó irányba indultam el. Ez az írás 7000 tanulmány tanulságait összegezte, és arról szólt, hogy egy magánember mivel tud a legtöbbet változtatni.

hirdetés
Az első, ami nagyon sok CO2 kibocsátással jár, és amin sokat tudunk spórolni, az a sok rövidtávú és tengeren túli repülő út.

Ebben mondjuk a Covid is sokat segített, hogy teszem azt, ne látogassak el a Maldív-szigetekre.

Bár a legjobb barátom Amerikában él, de idén és tavaly is arra jutottam, hogy nem látogatom meg, mert csak amíg az ember elrepül New Yorkig és vissza, az nagyjából 1 tonna széndioxid.

Azzal is sok széndioxidot spórolhatunk, ha lemondunk az autózásról, vagy ha átállunk a villanyautózásra. Én is átváltottam plug in hibridre, és a családi autót is lecseréljük villanyautóra.

Amin még változtattam, és amire próbálom a családot is rávenni, az a vegetarianizmus. Nem vagyok militáns vegetáriánus, hogy semmi állati terméket nem eszem, de törekszem rá, hogy heti hat nap ne egyek húst.

Nem veszünk ásványvizet, ami szerintem az egyik legnagyobb pazarlás anyagilag és petpalack termelés szempontjából is.

Próbálunk öko termékeket vásárolni, amik nem csak a környezetnek jók, hanem annak is, aki fogyasztja. Tehát nem kell nagy dolgokra gondolni.

Nem olyan változtatásokat vállaltunk, amik betarthatatlanok, hanem apró lépésekkel haladunk.

De ezek a lépések azután hozzák a következőket.

Tudod, milyen hatással van az emberi tevékenység a bolygónkra? És tudod, hogy mit tehetünk a teremtett világ védelmében?

Tedd magad próbára a DUE Médiahálózat, Nagy Diák Klímatesztjén, hogy esélyes légy a fődíjra, amit te választhatsz magadnak, egy fantasztikus kétszemélyes belföldi (balatoni) utazás, egy elektromos robogó, vagy egy nagyértékű kerékpár közül!

A három fordulóból álló vetélkedősorozat első szakasza online zajlik 2021. március 5. és 2021. szeptember 5. között, a legjobb környezetvédők pedig továbbjuthatnak a középdöntőbe. A tesztet bárki kitöltheti, de a fődíjakért csak a 14-24 év közöttiek versenghetnek. A középdöntőt és a döntőt 2021. szeptember 30-án, a 28. Országos Ifjúsági Sajtófesztivál keretén belül rendezik meg az Akvárium Klubban.

– Említetted az elektromos autókat. Visszatérő kritika ezzel kapcsolatban, hogy bár az elektromos autó tényleg nem pöfögi tele a várost, de az energiát biztosító erőművek ugyanúgy, vagy még súlyosabban károsítják a környezetet.

– Természetesen utánanéztem ennek. Sokat számít az is, hol él az ember. Magyarországon villanyautózni sokkal környezetkímélőbb, mivel az áram nagy része Paksról származik és a megújuló energia aránya is egész magas.

Arról nem beszélve, hogy még mindig jobb, ha egy erőműben, egészen más hatékonysággal termelik meg ezt az áramot, mint ha te elégeted a gázolajt vagy a benzint.

Illetve egy csomó káros anyagtól kíméled meg a környezeted. Nemcsak a széndioxidtól, hanem például a nitrogénoxidoktól. Téves szemlélet, hogy a villanyautó ugyanannyit bocsát ki, mint egy euro 7-es besorolású autó.

Magyarországon ugyanis nem EURO 6-os meg 7-es autókkal jár a lakosság. 14,6 év az autók átlag életkora, amiből sok az EURO -1-es kategória.

– Amikor kezdődött a pandémia, és jöttek az első lezárások, volt egyfajta hurráoptimizmus, hogy a természet visszahódítja a lezárt városokat, milyen jó, hogy kicsit megállunk. Jöttek a statisztikák, hogy mennyit javult a levegőminőség bizonyos városokban. Szerinted volt a pandémiának olyan pozitív hatása, ami talán megmarad?

– Szerintem egy változást hozott. A repülés okozta kibocsátás drasztikusan csökkent ebben az időszakban. De az is igaz, hogy miután leálltak a menetrend szerinti járatok, a magánrepülők azért jártak, és nem csak nálunk, hanem mindenütt. Ott pedig az egy utaskilométerre jutó CO2 kibocsátás egyből a tízszeresére nőtt.

Amit az emberek talán megéreztek, és ez segíthet a következő lépések kommunikációjában is, hogy rájöttek: nagyon is sérülékenyek.

A következő, hogy felismerjék, a földön minden hat mindenre. Hajlamosak vagyunk azt mondani, hogy nem tehetünk semmit, hiszen a mi kibocsátásunk semmi mondjuk Amerikához képest. Ami végül is igaz is lehetne, de mégsem az, mert Magyarországon majdnem háromszor akkora a kibocsátás, mint mondjuk Indiában.

A felső 10% bocsátja ki a káros CO2 50%-át.

Ami nagyon ijesztő szám. Ugyanakkor nézhetjük pozitívan is: így én mondjuk 20 afgán helyett tudok spórolni. Nekik ugyanis már nincs nagyon mit visszaszorítani a kibocsátásból.

Ezt úgy is hívják, hogy klíma mérleg: egy ország mennyit tesz be a klímaváltozás serpenyőjébe, és aztán mennyit kénytelen ebből kivenni. Amerikában pont ez volt az abszurd a Turmp adminisztráció idején: Ők nagyon sokat vesznek ki a mérlegből. Gondoljunk bele, most is 45 Celsius fok feletti hőmérsékletek vannak a déli államokban, erdőtüzek pusztítanak. Nagyon sok a hurrikán, tornádó. A sarki jég olvadásának a következményei is nagymértékben le fognak csapódni az Egyesült Államokban. Mégis ők voltak, akik azt mondták, hogy nincs is klímaváltozás.

– Az elmúlt hetekben részt vettél egy kampányban, amelynek a lényege az volt, hogy túráztál. Mesélj kicsit erről.

– Egyébként is nagyon sokat túrázom, de most a Démétér-házat próbáltam támogatni. Ők csontvelő-transzplantált gyerekek felépülését segítik azzal, hogy az egész országból oda tudnak menni a szülők, hogy a kezelés alatt is a gyerekek közelében lehessenek, a lábadozás második felét pedig már együtt tölthessék.

Ezt a kezdeményezést támogattuk. A Ferencvárosi Közösségi Alapítványnak van minden évben egy Swimathon nevű úszóversenye, ami most a járvány miatt szabadtérivé változott. Mindenki azt választhatott, amit akart: úszást, futást, lovaglást, gyaloglást.

Sosem voltam nagy úszó, viszont gyalogolni szeretek, ezért bevállaltam, hogy 60 kilométert túrázom a Démétér-ház javára.

Végül ebből 135,5 kilométer lett.

(Az interjú után derült ki, hogy Gergő és a Démmétér-ház csapata meg is nyerte a Swimathont - KMG.)

– Mennyi idő alatt teljesítetted ezt?

– Három hétvége.

– Úgy tudom, a környezetvédelem témája immár a stand up műsorodba is bekerült.

– Janklovics Péterrel és Szabó Balázs Mátéval épp most zajlanak a próbák, és június végén lesz a bemutatója a Zöld Stand Up című előadásunknak.

Az a célunk, hogy a kétkedőket is meggyőzzük, ha lehet. Emellett gyakorlati tippeket is adunk, de azért a mozgalom fonákságait is megmutassuk a nézőknek.

– Végezetül mesélj egy kicsit arról, hogy a Dumaszínházban mikre készültök.

– A Dumaszínház legnagyobb nyári eseménye idén is a Dumafüred, ami július utolsó hétvégéjétől 10 napon keresztül lesz Balatonfüreden. Sok szabadtéri előadás lesz, amelyek védettségi igazolvánnyal látogathatóak.

Amiatt, hogy kiesett az első négy hónapunk, nyáron sok előadással várjuk a nézőket a Corvinon is. Sok bemutatónk lesz: Aranyosi Péternek a Mesteremberek, Hadházi Lászlónak a Légy férfi, Kiss Ádámnak a Világvégre. Úgyhogy aki régi kedvencét szeretné látni új anyagokkal, annak is itt a lehetőség.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Megtörhetetlen vagyok” - mondja az afgán nő, akit egész fiatalkorában vertek, megerőszakoltak, majd a férje arcon lőtte

Szerinte a fájdalmas múltja csak megerősítette, most azért próbál tenni, hogy az afgán nők ne engedjenek az erőszaknak és küzdjenek a jogaikért.

Link másolása

hirdetés

Afganisztán továbbra is az egyik legveszélyesebb hely a nők számára. Tavaly a hivatalos adatok szerint 3500 erőszakos bűncselekményt követtek el nők ellen, és mivel az ország közbiztonsága egyre rosszabb, vélhetően ez a szám tovább fog nőni.

A nők ellen elkövetett bűncselekmények során a legtöbb áldozat életét veszti. Shakila Zareen azon kevés szerencsések között van, akik túlélték a támadást. Elmondása szerint nagyon nehéz gyerekkora volt, nem is emlékszik arra, hogy valaha mosolygott gyerekként. A fiútestvérei kínozták és verték, majd amikor már 17 évesen házasságra kényszerítették, a férje és a sógora is rendszeresen bántalmazta és megerőszakolta őt.

"Nem is tudom, hogy tudtam így felnőni"

- mondta a BBC videóriportjában.

Elmesélte, hogy amikor férjhez ment, mutattak neki egy ostort, és azt mondták, hogy nőként ezt érdemli. A lány sosem értette, hogy miért kell a nőket verni, és amikor ezt megkérdezte, a családjában lévő férfiak megdöbbentek, mert nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy a gyengébbik nem képviselői fel mernek szólni ellenük. De akkor mérgesedtek el igazán a dolgok, amikor férfi rokonai megtudták, hogy elment a rendőrségre a sorozatos bántalmazások miatt. Ezután a férje egyszerűen meglőtte Shakilát, méghozzá az arcán.

"Emlékszem, hogy arra gondoltam, ez az egész egy rémálom, és reménykedtem, hogy egyszer véget ér majd. Amikor felébredtem a kórházban, beszélni akartam, de képtelen voltam megszólalni. Aztán láttam, ahogy édesanyám sír, és akkor rájöttem, hogy ez nem egy rémálom volt, hanem az életem egy része"

- emlékezett vissza.

hirdetés

Huszonkét operáción esett át, mire nagyjából helyreállították az arcát, de a lövés olyan károkat okozott rajta, amelyek a mai napig láthatóak rajta.

A történtek után a fiatal nő elhagyta a férjét és családját, egészen Kanadáig ment. Azóta is ott él, és szerencsésnek tartja magát, hogy egyrészt még életben lehet, másrészt, hogy most más, hasonló sorsú nőknek segíthet.

"A múltam olyan fájdalmas volt, hogy éppen ez segített abban, hogy sokkal erősebben térjek vissza. Mindig azt mondom, hogy megtörhetetlen vagyok. Nemet mondok az erőszakra. Az afgán nőknek nagyon nehéz életük van, és nem hiszem, hogy szép jövő vár rájuk. Ha én nem szólaltam volna fel, hogy megvédjem a jogaimat, belehaltam volna a kínszenvedésbe és a fájdalomba. A célom az, hogy az afgán nők ne engedjenek az erőszaknak. Tovább kell küzdenünk a jogainkért!"

- mondja.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Sokkoló volt” - elmondták a Direkt36 újságírói, hogy tudták meg, hogy valószínűleg lehallgatták őket az izraeli kémszoftverrel

Panyi Szabolcs és Szabó András tényfeltáró újságírók is a Pegasus magyarországi célpontjai között voltak. Videóban beszéltek arról, mikor törtek be megfigyelőik a telefonjukba, és hogyan jutottak hozzá bizalmas információkhoz.

Link másolása

hirdetés

Mint arról már beszámoltunk, vasárnap nyilvánosságra hozták a Forbidden Stories nevű tényfeltáró újságírói hálózat által vezetett nemzetközi ténylfeltáró projekt eredményeit, miszerint magyar célszemélyek ellen is használták az elmúlt években az NSO nevű izraeli kibercég okostelefonok feltörésére alkalmas kémprogramját, a Pegasust, a célpontként kiválasztott emberek között pedig voltak tényfeltáró újságírók, valamint médiacégeket is tulajdonló vagyonos üzletemberek, illetve az ő szűkebb környezetük is.

Az oknyomozásban részt vett a Direkt36 tényfeltáró központ két újságírója, Panyi Szabolcs és Szabó András is, akik arról számoltak be, hogy őket is megfigyelték az izraeli kémszoftver segítségével. Most egy videóban meséltek arról, hogy tudták ezt meg, illetve hogyan kerültek be a nemzetközi tényfeltáró csapatba.

Panyi elmondta, hogy néhány hónappal ezelőtt a Süddeutsche Zeitung, a legnagyobb német országos napilap újságírói keresték meg a Direkt36-ot azzal, hogy vegyék fel a kapcsolatot egy biztonságos kommunikációs csatornán keresztül. Már ekkor sejtették, hogy valószínűleg egy megfigyeléses lehallgatásos sztoriról van szó. Panyi április közepén hívta fel Szabó Andrást, akinek szokatlan volt, hogy kollégája még a megszokott kommunikációs csatornáikon keresztül sem volt hajlandó semmit elárulni arról, miért kell találkozniuk személyesen. Már aznap este találkoztak a Direkt36 irodájában, ahol a magyar munkatársak mellett külföldi lapok újságírói is jelen voltak.

"Szabolcs egy kémfilmbe illő történettel állt elő. Először elmondta, hogy az ő telefonját ismeretlenek, feltehetően még az is lehet, hogy egy titkosszolgálat feltörte. A nemzetközi újságírói csoport vizsgálata pedig arra jutott, hogy az én telefonomat is feltörték, ami elsőre teljesen hihetetlen volt"

- mesélte Szabó.

hirdetés

Panyi telefonját az Amnesty International jogvédő szervezet biztonsági munkatársai vizsgálták át, akik megállapították, hogy 2019. április 4. és november 7. között több mint fél éven keresztül kimutathatóak a Pegasus kémszoftver egyértelmű nyomai a mobilján. Szabó esetében pedig az derült ki, hogy 2019-ben két alkalommal, június 13-án és szeptember 24-én törtek be a telefonjába.

A kémprogram révén a megfigyelők hozzáférhettek az újságírók telefonján lévő képekhez, videókhoz, bekapcsolhatták a mikrofont, melynek révén felvehettek beszélgetéseket, sőt még a kamerát is be tudták kapcsolni. Panyi szerint azonban főként szöveges tartalmakat figyelhettek meg, tehát e-maileket, szignálon küldött üzeneteket.



hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Tisztelt fapados légitársaságok, meddig szórakoztok még a befizetett pénzünkkel?

Szerzőnk időben kinn volt a reptéren, minden szabályt betartott, mégsem szállhatott fel az egyik legismertebb fapados cég görögországi járatára.
Fotó: JESHOOTS-com/Pixabay - szmo.hu
2021. július 20.


Link másolása

hirdetés

Hajnalban azzal a naiv hittel szálltam taxiba, hogy ilyenkorra már a krétai tengerparton heverészek majd. Most mégis a reptéri kávézóban ülök egy túlárazott kapucsínó fölött, és azon töprengek: mégis hogy történhet meg olyasmi, mint ami velem történt ma reggel?

Az még hagyján, hogy az ismert fapados légitársaság össze-vissza variálta a járataim indulási idejét az elmúlt hetekben - pandémia van, vagy legalábbis a pandémia szünete két felvonás közt. Érthető, hogy sok helyen még akadozik a rendszer.

A becsekkolás mindig is sok apró részfeladatot vont maga után, a poszt-korona világban azonban további macerákkal is terhelik az utasokat. Így a szokottnál is nagyobb a kockázat, hogy valamit elveszít, elront, elnéz az ember.

Amíg korábban egy túlméretezett samponos flakon miatt lehetett jól megszívni, most kibővült az arzenál: oltási igazolvány, PCR-teszt, a célországba való belépéshez szükséges QR-kód, PDF-ek, na meg a szokásos papírhalom. És akkor még ki sem tértünk a kilókra, centikre, apró betűs, megcsillagozott, zárójeles feliratokra.

Megannyi buktató, aminek más szerepe sincs, mint hogy az egyszeri utas belezavarodjon. Aztán a gatyáját is ráfizesse a reptéren, ha még fel óhajt szállni az általa már egyszer kifizetett és lefoglalt járatra.

Én a magam részéről sprinteltem már eleget reptereken át az elmúlt 15 évben. Most a legkevésbé sem vágytam ilyen élményre, mielőtt végre kiszabadulnék az országból.

Éppen ezért két órával a gépem indulása előtt már egy rakás papírral, letöltött dokumentummal, alaposan bepakolt, lemért csomaggal álltam a megfelelő sorban. Csakhogy ez marhára nem érdekelt senkit.

hirdetés
Hamar egy kafkai per vádlottja lettem, akinek védekezni semmi joga, hiszen ő követett el… na de mit is?

Az elején úgy tűnt, minden rendben van. Elfogott a régről ismerős reptéri hangulat: szüttyögtem a végtelenbe hömpölygő sorban.

Közben konstatáltam, hogy az amúgy 7:50-re kiírt gépem azóta 7:10-re került át. Na és? Sebaj, hiszen időben vagyok. Igaz, békeidőben még nem telt utasonként 20 percbe a becsekkolás, ám ez láthatóan már a múlté. A kordonok még két kanyarra osztották a sort, ami alig moccant valamit előre.

“Ugye, nem lesz ebből gond?” - villant át az agyamon a gondolat, ami teljesen abszurdnak tűnt. Mégis hogy felelhetne érte az utas, ha túl lassú a becsekkolás? Csak nem mennek sehová, amíg nem győződtek meg róla, hogy mindenki a fedélzeten van - nyugtattam magam.

Az aggodalom azután mégis utat tört magának, és megszólítottam a mögöttem álló srácot:

“Bocsánat, te is Heraklionba mész?”

“Hát persze” - közölte nagy mosollyal -, “ne aggódj, még csomóan oda tartunk.”

Innentől nem aggódtam.

Amikor azonban végre a check in-pultig értem a dokumentumköteggel, az ügyintéző sajnálkozva végigmért:

“Ja, Heraklionba tíz perce bezárt a kapu.”

Éreztem, hogy a pulzusom enyhén megemelkedik, mégsem hittem el egyből, hogy ez megtörténhet.

“Dehát sorban állok, itt vagyok két órája, és nem csak én!” - érveltem. Erre a mögöttem álló srác és barátnője is előkerült, majd megjelent egy apuka négy kisgyerekkel.

“Mindannyian itt állunk órák óta” - magyaráztuk, mire az ügyintéző vállat vont:

“Ja, dehát mi kiabáltunk záráskor, kétszer is, hogy Heraklion!”

Tehát a zsibongó tömegben kellett volna meghallanunk, ahogyan a nő kétszer elkiáltja magát, és azzal a lendülettel átrepülni a többi sorbanálló feje fölött, akik mind ugyanúgy várakoznak előttünk.

Nem járt jobban az a férfi sem, aki egy másik gépre várt, és akit sms-ben tájékoztattak róla, hogy a járata két órát késik - arról viszont már nem szóltak, hogy a becsekkolás az eredeti időben ér véget. Annak dacára tehát, hogy a felszállási időpontokat az utolsó percekig cserélgetik, a kaput az eredeti időpontban zárják. Nem tetszik érteni? Ja, hát tetszett volna elolvasni a szabályzatot!

Félreértés ne essék: az tök érthető, hogy a fapadosoknál nem hunynak szemet a szabályok tudatos kijátszása fölött. Az már kevésbé, hogy egyrészt direkt szívatósra alkotják meg őket, másrészt amikor maguk a dolgozók is belegabalyodnak, minden mulasztás vagy bénázás felelősségét az utasra terhelik.

Nem ecsetelném a húsz perces szenvedést, aminek során sikerült megértetnünk, hogy a pénzükért cserébe szeretnénk felszállni a repülőre.

Habár itt szerencsére nem (annyira) szabadultak el az indulatok, nekem egyből eszembe jutott a Black Mirror egyik részének jelenete: amikor a járatát törlik, a jobb sorsra érdemes főszereplő hiába akad ki teljes joggal, hiszen felemeli a hangját a reptéri alkalmazottal szemben. Aki csúnyán beszél, annak természetesen nem lehet igaza - mint azt egy szélesen vigyorgó biztonsági őr viselkedése is megerősíti. Nem a jelen írás keretei közt, de megérné töprengenünk a jelenségen: vajon mennyit von le egy ember személyes igazságából, ha kiakad és anyázni kezd, valamint mennyit ad hozzá, ha udvariasan mosolyogva védi a védhetetlent? Sokan a baltás gyilkosról sem feltételeznénk rosszat, amíg egyébként szépen köszön a szomszéd néninek. Ezt a műsort ajánlom a témában.

A személyzet végül lázas telefonálgatásba kezdett, azután közölték: a kapitány úr megvár bennünket, ha sprintelünk. Hát, akkor sprinteljünk - gondoltam. Mégsem úszhat meg minden kellemetlenséget az ember.

A sprint egészen az átvilágításig tartott, ahol egy biztonsági őr állta az utamat:

“Elnézést, de kinyomtatott beszállókártya nélkül nem engedhetem át” - közölte.

Az ügyintézőknek ugyanis húsz perc győzködés, telefonálgatás, iratellenőrzés során sem sikerült odaadniuk a beszállókártyámat. Innentől azonban hiába is bizonygattam, hogy a malőr nem az én hanyagságom következménye.

A biztonságis hölgy csak a vállát vonogatta, mondván, ők nem állnak a fapados cég alkalmazásában. A helpdesknél aztán megtudhattam: jogomban áll panaszt tenni, esetleg egy következő járatot foglalni magamnak - természetesen újabb súlyos összegért, ahelyett, hogy mondjuk ennek az árát visszakapnám.

Tragédia persze nem történt. Még most, helyben foglaltam egy másik gépre.

De mi van azokkal, akik az utolsó összekuporgatott filléreiket költik egy fapados járatra? Ők vajon miféle segítségre támaszkodhatnak egy ilyen helyzetben, és kinek a hanyagságából bukják a régóta halasztódó nyaralást?

A kisember számára csábító ajánlat, hogy néhányezer forintért járhatja be Európa legjobb helyeit - ezért cserébe viszont amit nyerünk a réven, azt általában elveszítjük a vámon.

A fapadosok a kapkodásunkon, az utazás előtti stresszes állapotunkon nyerészkednek. Ki vágyik erre, amikor szeretné maga mögött hagyni és kipihenni az év fáradalmait?

Ha ugyanis nyugodtan, kiszámíthatóan és biztonságosan szeretnénk utazni, akkor - tapasztalatom szerint - minimum másfélszer annyi pénzt kell rászámolnunk a fapados jegyünkre.

Nem óhajt két órán át sorban állni? Feladna értelmes méretű bőröndöt, amit nem kell egy rózsaszín keretbe szuszakolni? Harapna valamit az úton? Nem szeret leghátul zötykölődni a turbulenciában? Akkor legyen szíves perkálni! Így lesz a tízezerből ötvenezer forint.

Én legközelebb inkább egy megbízható nagy cég “all inclusive” ajánlatára szavazok, és ha már feltöltődni szeretnék, megspórolom a pánikot, a kapkodást és a ráfizetést.

A fapadosok károsultjainak pedig üzenném: remélem, senki nem mulaszt el panaszt tenni, aki önhibáján kívül hasonló helyzetbe került. Lehet, hogy egy cég belső szabályzata, vagy az abból fakadó visszásságok ellen szót emelni szélmalomharc, de ne becsüljük le a kritikus tömeg erejét.

 


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: