Elkábított emberekből vágnak ki szerveket az illegális szervkereskedők „sebészei” – elindult A bűn kereskedői 3. évada
Bár évtizedek óta nézek híradókat, dokumentumfilmeket, máig nem vált számomra banalitássá a borzalom. Azt gondolná az ember, hogy olyan vérprofi, halálmegvető riporternek, mint Mariana van Zeller, már nemigen tudnak e téren újat mutatni. Mégis, amikor A bűn kereskedői (Trafficked) című sorozata 3. évadjának első részét bemutatták pénteken a National Geographic csatornán, egy pillanatra láthatóan kiült az arcára az iszonyat.
A portugáliai születésű, több mint 20 éve az Egyesült Államokban élő Mariana, akinek riporteri tűzkeresztségét a 9/11-es terrortámadás tudósítása jelentette, egyértelművé teszi: mindenki életveszélyben van, aki egy ilyen hálózatba bekerül, a tettesek, az áldozatok, és bár nem mondja ki, maga az újságíró is. A szervkereskedelmet, mint minden kelendő „terméket” a feketepiacon a rendkívüli igény mozgatja: elhangzik például, hogy csak az Egyesült Államokban tízezrek várnak donorokra, és naponta tizenheten halnak meg közülük azért, mert hiába vártak. Emberileg meg lehet tehát érteni azt, hogy akinek az élete függ egy transzplantációtól és meg is tudja fizetni a beültetendő szervet, nem érdekli, hogy miképp jut hozzá.
Amúgy is hihetetlen pénzek repkednek e sötét biznisz körül: a már említett „szervkivágó” (természetesen szintén alaposan álcázva) bevallja, hogy egy-egy ilyen akcióért 15-20 ezer dollárt is kap, és csak annyit árul el Van Zeller kérdésére, hogy már több tucat emberen hajtott végre ilyen beavatkozást. Azt állítja, nem tudja, mennyiért adják el a szerveket, egy másik riportalany 200 ezer feletti összeget említ, de lehet, hogy ez is csupán az „alsó hang”.
Az epizód első része Medellinben, a néhai Pablo Escobar birodalmában kezdődik, de 30 évvel a drogkirály halála után is virágzik a kokainbiznisz, kiegészülve a migráns- és szervkereskedelemmel. Drámai képeket látunk a kolumbiai-panamai határ közelében lévő Necocli kikötőből, ami az Egyesült Államokba irányuló illegális bevándorlás egyik központja. A szervkereskedők a mindenüket pénzzé tevő nyomorult migránsok közül válogatják ki a gyanútlan „donorokat”, akiket előbb vérvizsgálatnak vetnek alá, hiszen a megrendelésben vércsoport is szerepel, majd bedrogozzák őket és jöhet a „műtét”. Hogy a „megbízottak” csökkentsék költségeiket, a kivágott szerveket a kokainnal együtt szállítják rendeltetési helyére.
Van Zeller mexikói beszélgetéseiből az is kiderül, hogy – mivel az ország törvényei tiltják a szerveladást – az alvilág szorosan együttműködik az erre kapható orvosokkal. Az egyikük, aki ugyan próbálja bizonygatni, hogy amit csinál, az teljesen legális, de a riporternőt épp egy helyi, az üzletet jelenleg börtönből irányító maffiafőnök küldte hozzá, azt állítja, hogy sok haldokló ember ajánlja fel nekik a szerveit, hogy „a családjaikon segítsenek”, nemcsak Mexikóból, hanem az Államokból is. A nyilatkozóról megtudjuk, hogy általános orvos, tehát még a megfelelő végzettsége sincs, el lehet képzelni, milyen sikerrel végezheti a transzplantációt. Amikor Mariana az orvosi etikára hivatkozik, riportalanya nem képes egyenes választ adni. Nemcsak a pénz tartja vissza, nyilván ő is állandó fenyegetések között él, mint mindenki, aki ezekbe az ügyletekbe keveredik.
A szervkereskedelem csupán egyike Van Zeller legújabb oknyomozásainak.
De a harmadik világból is rengeteg újszülöttet szállítanak a fejlett világba. Mariana itt egy Afrikában dolgozó „ügynököt” szólaltat meg, aki szinte büszke magára, hogy milyen jót tesz azokkal a nőkkel, akiktől megvásárolja csecsemőjüket, akiket aztán sokszoros haszonnal ad tovább. Vagy ki gondolná, hogy a 3D-s nyomtatást, amely az építészettől az orvostudományig óriási előrelépést jelenthet, az illegális fegyverkereskedelem is hasznosítja, mert a gyártási szám nélküli fegyvereket nem tudják beazonosítani?
Betekintést nyerhetünk abba is, hogy a belháborúk sújtotta Nigériából miként látják el olajjal a különböző terrorista szervezeteket a Hezbollahtól a Boko Haramig. A legtöbben még nem is értjük a kriptovaluták működését, hiszen valójában nincsenek globálisan érvényes szabályai – éppen ettől lehet az alvilágban máris jövetelmező üzletág a velük való csalás. Mint az 1960-as évek ellenkultúrájának kutatóját, alaposan meglepett, hogy a pszichedelikus drogok, mindenekelőtt az LSD reneszánszukat élik, hat évtizeddel a Timothy Leary által meghirdetett tudattágítás és a CIA „agymosó” kísérletei után. Marianának sikerült olyan dealert találnia, aki az LSD-terítést kifejezetten az embereket boldogító cselekedetnek tekinti.
A riportokból úgy tűnik, hogy Mariana van Zellernek mintha mindenki könnyen megnyílna, legyen az bűnös, vagy áldozat. Lehet ez gyarló szereplésvágy – elvégre egy világszerte nézett csatornának készül a film – segélykiáltás, bűntudat, vagy egyszerűen megértik az újságírónő szándékát a világ jobbítására e leleplezésekkel és részesei akarnak lenni. Vagy csak egyszerűen csodálják a bátorságát és a veszély közös érzése hozza őket össze vele.