Dominóhatás az ingatlanpiacon: egy rózsadombi lakás is nehezebben kel el, mert valahol Borsodan beragadt egy kis ház vásárlása

A második könnygázas rendőri fellépés után jelképes tiltakozást hirdetett a Várba a Magyar Anyák nevű aktivista csoport, még anyák napján. Fehér ruhában vonultak fel a Karmelita elé, hogy kiálljanak a gyerekek mellett.

A Magyar Anyák pénteken is ott voltak a tüntetésen, majd a Fidesz-székháznál, ahol könnygáz ugyan nem került elő, de a tömeg nekifeszült a rendőröknek, akik több szemtanú szerint is gumibotot használva reagáltak.

László Györgyi azt mondja, először a Hősök terénél voltak, ahol nyugodtabb volt a helyzet.

„Az emberek leültek a zebrára, elállva az autósok elől a forgalmat. Rengeteg rohamsisakos rendőr jött, de ők átmentek a székház túloldalára, mert ott volt feszültebb helyzet. Mi egy rendőrrel beszéltünk, akitől azt kérdeztük, hogy emberileg meddig lehet bírni.

Utána hangosan szólt a „Neked is van gyereked”, és őszintén sajnáltam, hogy ez komolyan megtörténik. Ott csak skandáltunk."

Ezután átmentek a másik oldalra, a Lendvay utca-Rippl Rónai utca sarkára. „Ott két helyszínen történtek az események. Kicsit kijjebb, egy békés, főleg idősebb, gondolom szülőkből álló csoport leült a rendőrsorfallal szemben és énekelni kezdtek, aztán megafonban beszéltek a lelkükre. Egy idő után a rendőrök elmentek onnan."

Györgyi szerint a másik, bentebbi helyszínen volt veszélyesebb a szituáció.

„Két srácot hallottam beszélni (ők nagyobbak voltak), hogy megverték őket a rendőrök. Kérdeztem, hogy történt. Azt mondták, hogy természetesen

Györgyi Pankotai Lilivel is beszélt, aki szerint sokkal durvább volt a helyzet, mint múltkor. Háromszor is úgy érezte, életveszélyben van. „A rendőrök megindultak, a tömeg is hátulról tolta előre az embereket a szűk utcában, és így teljesen összepréselődtek."

Ekkor a diákok már mindenkit arra kérte, húzódjon hátrébb, hogy levegőhöz jussanak az elől állók. Így tett Györgyi is.

„Egy srác jött ki teljesen elázva. Kérdeztük, hogy csak nem könnygázt kapott, azért mosták ki a szemét? De megnyugtatott, hogy nem volt könnygáz, csak annyira szoros volt a tömeg, hogy így leizzadt, és muszáj kimennie a tömegből, mert nem bírja."

A Magyar Anyák csoportjának egy másik tagja, Hajnal Edina azt mondja, folyamatosan kapták az üzeneteket. "Egy édesanya üzente, hogy többször megütötték gumibottal és remegett utána perceken keresztül."

Edina úgy gondolja, nem a diákok voltak erőszakosak, hanem a rendőrök, ez szerinte számos videón is látszik. „Gumibotozást sokszor alkalmaztak, nőket is megütöttek" - állítja.

Egy anyuka ezt írta nekik:

„A második sorban álltunk es előrenyúltak a rendőrök, mellettem a férjem is kapott, meg egy gyerek is. Azt mondta ott valaki, lehet, hogy nem gumibot volt, mert annak más az érzése( én nem tapasztaltam). Az valami keményebb volt, amivel a fejüket ütötték.”

Az anyuka szerint a férje hátranézett, amikor megütötték, mert háttal voltak a rendőrsorfalnak. Nem látott gumibotot a rendőr kezében, csak egy gázspray palackot, az is lehet, hogy azzal ütötték meg. Bár sokkoló is volt a rendőrök egy részénél, azt nem használták a szemtanúk szerint.

A rendőrség szombati közleményében azt állította, sörösdobozokkal, üveg-, fém- és műanyagpalackokkal, füstgránáttal, sőt, nagyméretű vascsavarral is dobálták őket, de ők „a lehető leghumánusabb módon”, „óriási türelmet tanúsítva, kizárólag testi erővel” tartották vissza az „agresszív tömeget”.

Azt is írták, négy embert, akiket a tömeg csaknem összepréselt, „saját biztonságuk érdekében” emeltek ki a veszélyzónából. A helyszínről két embert állítottak elő hivatalos személy elleni erőszak gyanúja miatt, és több feljelentést is tettek az ügyészségen.

A tüntetésről készült fotóinkat itt lehet megnézni.

Már az országgyűlési bizottsági meghallgatásán is felhívta magára a figyelmet a Magyar Honvédség új vezérkari főnöke, miután arról beszélt, hogy vissza szeretné hozni a katonai oktatásba a nukleáris elrettentést, a hazafias nevelést és a szittya gondolkodásmódot.

A közmédiának adott hét eleji interjúja viszont már a nemzetközi diplomáciában is komoly hullámokat keltett: Sebastian Kęciek, budapesti lengyel nagykövet nyílt levélben ítélte el Böröndi Gábor kijelentéseit. A kialakult vitához még Novák Katalin köztársasági elnök is hozzászólt, szerinte a történelmi vitákat és értelmezéseket inkább a történészekre kellene hagyni. Ennek szellemében kérdeztük meg Ungváry Krisztián történész véleményét a témában.

– Böröndi Gábor altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnöke az M1-nek adott interjújában arról beszélt, hogy 1939-ben a német-lengyel háború lokális háborúnak indult, és egy békefolyamattal még meg lehetett volna állítani a világháború kitörését. Mit gondol arról, ami elhangzott a műsorban?

– Nagyon nehéz szavakat találni ekkora valótlanságok kapcsán, hiszen azt gondolná az ember, hogy Adolf Hitler működése mégiscsak gimnáziumi tananyag. A XX. század fegyveres konfliktusainak nagy vonalakban történő ismerete pedig elvárható lenne egy ilyen pozícióban szolgáló katonai vezetőtől. A második világháború nem lokális háborúnak indult, ezt mindenki tudja, aki egyszer történelemkönyvet vett a kezébe, hanem Hitler életteret akart szerezni keleten. Ezzel kapcsolatos programja pedig nem kétezer négyzetkilométert érintett, hanem a komplett Szovjetunió európai területeit.

– A kormánypárti médiában gyakran feltűnő biztonságpolitikai szakértő, Robert C. Castel fogalmazott úgy, hogy az utolsó nagy, valóban európai vezető a világpolitikában Adolf Hitler volt. Mintha Böröndi Gábor is valami olyasmire utalt volna a kijelentésével, hogy nem Hitler a hibás a világháború kirobbanásáért, hanem a nyugati hatalmak. Ezt hogyan látja?

– Az a baj, hogy annyira kétségbeejtő ilyen mondatokat hallani. Két lehetőség van: az illető maga is náci, de ezt nem tartom egyébként valószínűnek, vagy pedig azért terjeszti ezt a propagandát, mert a putyini rendszert szolgálja vele, ugyanis alapvetően ezek Moszkvából ismert üzenetek. A legnépszerűbb könyvek közé tartoznak Oroszországban jelenleg azok a művek, amik Hitlert úgy állítják be, hogy tulajdonképpen egy történelmi tévedése volt: a Szovjetuniót támadta meg a Nyugat helyett. Eszerint sokkal jobb lett volna, ha inkább összefog Sztálin és Hitler a romlott, dekadens Nyugat megregulázására. Ez szerintem a történelmi háttere ezeknek a kijelentéseknek, csak az az aggasztó, hogy elvileg Magyarország a NATO tagja, ezekkel a kijelentésekkel pedig a NATO nem is burkolt elárulása készülődik.

– Böröndi kijelentésére a lengyel nagykövet is kiadott egy nyílt levelet, amiben arról ír, hogy a magyar vezérkari főnök szavai a történelem elfogadhatatlan elferdítését jelentik, illetve idézi a Lengyelország német lerohanásához való segítségnyújtást megtagadó Teleki Pált is. Ezek alapján úgy tűnhet, mintha a lengyelek jobban ismernék a magyar történelmet. Erről mi a véleménye?

– Szerintem az a baj, hogy viccelődhetünk azon, hogy mennyire művelt vagy műveletlen a magyar politikai és katonai elit, de azért teljesen hülyéknek kár nevezni őket. Sokkal fontosabb ennél a politikai szándék detektálása. Itt nem arról van szó, hogy Böröndi Gábor ne ismerné azt, hogy mi történt valójában, hanem arról, hogy úgy válogatja ki a tényeket, ahogy az neki tetszik, illetve tényeket kreál.

Én ezt látom a kijelentései hátterében, és nem azt, hogy ilyen mértékben műveletlen lenne.

Marcival lassan 15 éve ismerjük egymást az éjszakából, régebben sok koncerten futottunk össze, egy ideje viszont már csak a Facebook-posztjai alapján kaptam némi képet arról, mi újság vele. Így tudtam meg azt is, hogy 2020 tavaszán, a járvány első hullámának idején rengeteg másik emberhez hasonlóan ő is ételfutárnak állt.

Eredetileg amiatt kerestem meg, hogy mesélje el hasonló sztorikon keresztül, milyenek a futárok mindennapjai Budapesten, anekdotázás helyett azonban végül egészen más lett a beszélgetésünk fókusza. De ne szaladjunk ennyire előre.

– Miért kezdtél futárkodni?

– Korábban egy könyvkereskedésben dolgoztam, majd 5 évig vendéglátóztam, itthon és Ausztriában egyaránt. Már akkoriban is előfordult, hogy heti 100 órákat húztam le két munkahelyen párhuzamosan, de ebben a szakmában ez azért nem ritka. Egy idő után viszont úgy éreztem, hiába teszek bele rengeteg energiát, egyszerűen nem tudok előrébb lépni. Ráadásul ekkortájt jött be a Covid is, ami miatt teljesen bezárultak a kapuk: szembesültem vele, hogy abszolút semmi ötletem nincs, merre lépjek tovább.

Egy közeli barátommal megbeszéltük, hogy dacból nem fogunk dolgozni, erre másnap megjelent az egyik futárcég egyenruhájában. Amikor kérdőre vontam, csak annyit felelt: „ember, valamit kell csinálni…” Végül én is követtem a példáját.

Addig talán egyszer bicikliztem hosszabb távot Hollandiában, ezt leszámítva csak néhány kilométereket mentem egyhuzamban. El se tudtam képzelni, mivel jár a futárkodás a gyakorlatban: sem azt, mennyire megterhelő, sem azt, mennyi pénzt lehet belőle összeszedni. Szerencsém volt, mert relatíve gyorsan felvettek: bár óriási várólisták alakultak ki akkoriban, nálam egy héten belül lezajlott az egész folyamat.

– Mennyire könnyen rázódtál bele?

– Az hagyján, hogy korábban alig bicikliztem, de azt hittem, ismerem a várost. Na, már a legelején kiderült, hogy egyáltalán nem… Előfordult, hogy felmentem a Várba, és szinte azonnal bekeveredtem egy kordonokkal elzárt területre, ahonnan nem találtam a kivezető utat. Végül rendőrök mutatták meg, szóval elmondhatom, hogy rendőri felvezetéssel sikerült elhagynom a Budai Várat. Ez utólag vicces, de élesben nem igazán volt az. Rengeteg hasonló helyzet adódott, mire belejöttem. Minden héten szándékosan más városrészbe jelentkeztem, így lassan megismertem mindegyiknek a sajátosságait.

A futárkodás versengő szakmának tűnt, ahol az emberek nem nagyon kötnek barátságokat, mindenki félti a többiektől a saját megélhetését. Az egyik cégnél ráadásul besorolásos rendszer működik: a teljesítményed alapján kapsz egy számot, és ennek megfelelően vehetsz fel jobb vagy kevésbé jó műszakokat.

A versengő hozzáállás ellenére viszonylag sok olyan kollégával sikerült összebarátkoznom, akikről az volt a benyomásom, hogy gyakorlatilag folyamatosan kint vannak az utcán. Nekem ez akkor még meg se fordult a fejemben, maximum napi 8 órában gondolkodtam. Aztán egyre inkább tologattam kifelé a határaimat, hogy kiderüljön, mennyit bírok. Amikor elkezdtem belendülni, voltak 350-400 órás hónapjaim is, az abszolút rekordom 440 óra volt a Futárkupa egy hónapja alatt.

– Miért? Adósságaid voltak, vagy egyszerűen megtetszett, hogy csak a teljesítményedtől függ, mennyit keresel?

– Kicsit mindegyik, de a pénz önmagában nem jelentene elegendő motivációt, mélyebb problémák vannak a háttérben. Nehéz időszakom volt akkoriban, elég mélyre csúsztam mentálisan. Jártam pszichológushoz, de nem sokat segített, ráadásul erre jött rá az említett szakítás is.

37 éves leszek hamarosan, és az elmúlt nagyjából 16 évben eléggé beleszarós mentalitás jellemzett. Eddig menekültem például az felhalmozott adósságaim és a felelősségvállalás elől, tovább viszont már nem nagyon tudtam. De ez igazából csak egy kényelmes indok, hogy ne nézzenek teljesen kattantnak, amiért ennyit dolgozom.

Most már valamivel jobb a helyzet, szinten tudom tartani magam, de egy szabadnapon például még mindig nem tudnék mit kezdeni magammal. Nyilván eljárhatnék sportolni, vagy koncertekre, mint régen, de ez valószínűleg ugyanazokat a rossz reflexeket hozná vissza. Szóval inkább kint vagyok reggeltől késő éjszakáig. Végül is egy olyan dologgal foglalkozni, amire bármennyi időt fordíthatsz, jól érzed magad közben, és még jól is keresel vele, annyira nem rossz. Pszichológusoknak fizettem alkalmanként akár 20 ezer forintot is, annál sokkal jobban megéri.

– Nem érzed néha, hogy kiégtél?

– Folyamatosan jönnek olyan gondolatok, hogy vajon meddig tudom még ezt csinálni, vagy egyáltalán, meddig engedi a szervezetem. Egy adott nap során is – főleg, ha 18 órát vagyok kint – számos holtponton megyek át, amikor a pénz se tud motiválni. Naponta tekerek 150-160 kilométert, ha nem többet, de hiába vagyok mindig másik városrészben, ez mégis rutinszerű és monoton tud lenni.

Ráadásul vannak olyan időszakok, amelyek abszolút nem fizetnek jól. Előfordult olyan is (bár ez szélsőséges példa), hogy 5 órát ültem egyetlen címért egy pirosbetűs ünnepnapon, miközben a család otthon volt. Persze ennek megvan az ellenkező véglete is, amikor nagyon jól tudsz keresni. Könnyen rá lehet függni, mindkét szolgáltatónál kint lehetsz bármennyit. A legtöbb ember, akivel jóban vagyok, mind ezt csinálja, rajtam kívül tizen-egynéhányan lehetnek.

– Hogyan tudsz figyelni a biztonságos közlekedésre egy 18 órás munkanap végén?

– Pontosan tudom magamról, mi az a pont, amikor veszélyeztetném a forgalmat. Olyankor nyilván abbahagyom, vagy egyáltalán nem megyek ki. De azt is tudom, hogy ha egy bizonyos holtponton átlendülök, onnantól jóformán bármennyit tudok menni. Ha viszont kiveszek egy szabadnapot, az teljesen kihoz a ritmusból, és 3-4 napba is beletelik, mire visszarázódok.

Ez az egész nemcsak óriási fizikai megterhelés, hanem szellemi is, hiszen végig ott kell lenned fejben. Nemrég például egy helyen nem adtak elsőbbséget, és olyan erőset kellett fékeznem, hogy elkerüljem az ütközést, amitől majdnem kicsúszott alólam a bringa.

– Mi volt a kedvenc sztorid munka közben?

– Az egyik kedvencem, amikor egy futóversenyt kereszteztem, természetesen épp egy rendeléssel a hátamon. A szervezők jó fejek voltak és átengedtek, csak annyit kértek, hogy ne zavarjam a futókat. Tekertem közöttük, és egyszer csak hallom, hogy a pálya széléről egy anyuka azt mondja a gyerekének: drukkoljál, kicsim, mert már nagyon fáradtak… Mire a kislány elkezdett kiabálni: hajrá, pizzás!

Rengeteg ismerősnek vittem már ki rendelést spontán módon, olyanoknak is, akikkel nagyon régóta nem találkoztam, jelentős részben a mentális állapotom miatt. Az egyik legjobb barátommal is ennek köszönhetően vettük fel újra a fonalat fél év szünet után. Ezt kicsit sorsszerűnek éltem meg: rádöbbentett, hogy jobban kellene foglalkoznom a körülöttem lévőkkel, akiket elhanyagoltam, mert önmagában nem elég, hogy én jól érzem magam. Rajta vagyok ezen, de hosszú folyamat lesz.

– Meddig akarod még folytatni?

– Nyilvánvaló, hogy ez nem egy nyugdíjas szakma. Nem tudom, mennyi időm lehet még benne, de addig lehetőleg szeretném visszafizetni az összes tartozásom, és ideális esetben félretenni is valamennyit.

Eddigi életem során azt vettem észre, hogy 5 éves ciklusokban működöm. Egyelőre még messze nem vagyok abban a kiégési stádiumban, hogy úgy érezzem, az ebből hátralévő két év nagyon nehezen fog menni. Remélem, mire kifizetem a tartozásaimat, rendszerezem a magánéletemet és összegyűjtök valamennyi megtakarítást, már nagyjából körvonalazódik majd bennem, mivel szeretnék foglalkozni utána.

Amikor ránk szakadt az energiaválság, úgy tűnt, hogy a megoldás egy része a megújuló energiák felé fordulás. Még ha nem is lehet egyik napról a másikra kiváltani az energiaimportot, de minden helyben megtermelt kilowatt kiválthat egy drágán importált kilowattot. Ezért is érthetetlen, ami mind a lakossági, mint a vállalati napenergiarendszerek körül zajlik az országban.

A lakossági pályázat első fordulója kínosan lassan halad előre, Gulyás Gergely személyes kifakadása kellett ahhoz, hogy az addig láthatatlan mennyiségű előlegkifizetések látványosan felgyorsuljanak. Végszámla benyújtására (azaz a munkák befejezésére) továbbra sincsen esély, mert a pályázati internetes felületre sohasem lehetett végszámlát feltölteni.

Ezért is töltötte el remény a pályázókat, amikor a bejelentették, hogy az eddigi bürokratikus pályázati rendszert jelentősen egyszerűsítik, egyetlen végső mérföldkő lesz a korábbi több helyett, és az elszámolási kötelezettség is jelentősen egyszerűsödik.

Azonban a jó hír ostyaként szolgált a keserű pirulához: július közepéig továbbra sem lehet végszámlát feltölteni. Azaz érdemi előrelépés most sem történt. A vállalati napelemes rendszerek terén még ennyi jó hír sincsen.

Kiss Ernővel, a Napelemszövetség elnökével beszélgettem a lakossági és a vállalati napelemes programokról.

– A pályázat már másfél éve indult el, és mégsem működik a mai napig a pályázati elszámolási honlap, ezért nem tudják például kifizetni magát a napelemes rendszereknek a megvalósult rendszerekre a vételárat, ezzel nehéz helyzetbe hozzák a hazai vállalkozókat. Tavaly áprilisban, a választások előtt kihirdették, hogy mindenki nyert a pályázaton, ezért szakvállalataink beruháztak, megvásárolták a napelemes rendszereket.

Tavaly augusztus közepén jöttek ki az első támogatói okiratok. A tagvállalataink el is kezdték a telepítéseket, csakhogy a készre jelentéseket nem lehet feltölteni a mai napig a honlapra, így csúsznak a végső kifizetések, is. Lehetett kapni rá 40 százalékos előleget, de az édeskevés. Egy napelemes rendszerben az anyagköltség körülbelül 80-90 százalék, a többi a szervezés, az engedélyeztetésének, a kivitelezésének a költsége, és persze a munkabérek. Most már tömeges elbocsátások vannak a területen.

– Miközben a munka az ablakban van, csak nem lehet hozzáférni.

– Igen.

– Akárhogy is számolom, erre volt legalább egy év, hogy ezt a honlapot működőképes állapotba pofozzák.

– Persze, természetesen.

– Nem gondolja azt, hogy ez inkább kifogás, időhúzás, mivel ennek a pénznek az EU Helyreállítási és Ellenálóképességi Alapjától (RRF) kellene érkeznie, de ezek a források a fennálló viták miatt a mai napig nem állnak a kormány rendelkezésére?

– Nem gondolom. Informálisan nekem az az információm, hogy a források rendelkezésre állnak, ez pusztán szervezési, technikai probléma. Nem tudják megoldani azt, hogy legyen egy olyan informatikai fejlesztés, ami használható honlapot eredményez.

– Állítólag jelentősen egyszerűsíteni akarják az elszámolást. Ez megérné? Megérné mondjuk még ezt a két hónapot belefeccölni ebbe a várakozásba, hogyha tényleg egyszerűbb lesz az adminisztráció?

– Most azért várjunk még két hónapot, hogy egyébként gyorsabban lehessen elszámolni?

Egyrészt elégedetlenek lettek az állampolgárok, a pályázati nyertesek, másrészt azóta brutálisan felmentek az anyagok árai, továbbá tavaly április óta finanszírozzák a vállalkozásaink az anyagot, tehát itt óriási a veszteség.

– Ki tudnak még nyereségesen kijönni a vállalkozók ebből a pályázatból?

– Egészen biztosan nem. Sajnos. Ráadásul mivel óriási a bizonytalanság, tömegesek a leépítések. Az értékesítés megszűnt. Vannak olyan vállalatok, ahol 3-500 ember dolgozott értékesítőként. Nekik azóta nincsen semmi bevételük.

– Állítólag a pályázatnak lesz egy második fordulója. Lesz vállalkozó, aki akkor még vállal pályázatos munkát? Mer kockáztatni?

– Nyilván jelentkezni fognak, mert a lehetőségeket ki kell használni. Biztos nagy óvatossággal fognak belevágni ezekbe a projektekbe.

– Hányan voltak pályázó magánszemélyek, akik visszaléptek a bizonytalanság miatt?

– Erre vonatkozó nincsen sajnos információm. De sokan voltak, akik átvettek pályázatokat esetleg olyan cégektől, akik túl magas önrészt kértek a pályázótól.

– Kik azok a vállalkozók, akik most vágnak bele, amikor ekkora a bizonytalanság?

– Akiknek nincsen munkája.

– Olyat is láttam, hogy egymás alá kínálnak, hogy kisebb önrésszel veszik át, vagy nem is kell önrész. Ez nagyon jól hangzik, de én nem mernék átmenni például, mert attól félnék, hogy lehet, hogy kevesebbet kellene fizetnem, de hogyan tudják megvalósítani, ami másnak nem megy?

– Valóban van kockázata. A nagy áramszolgáltatói kivitelező cégek is óriási hirdetési pénzeket fordítanak arra, hogy ezeket a pályázatokat megnyerjék, de ha meglátogatjuk a fórumokat, akkor azt tapasztaljuk, hogy fél-egyéves csúszással telepítenének ezek a cégek.

– Ha a pályázati határidő lejártáig nem tud telepíteni a cég, akkor bukják a pályázatot a pályázók is, nem?

– Véleményem szerint nem.

– Én is nézek fórumokat, és ott már fel-felbukkannak olyan fényképes bejegyzések is, ahol büszkén jelentik, hogy felszerelték a napelemet, kicserélték a nyílászárókat. Akkor mégiscsak valami mozdul?

– Ha megnézzük az ÉMI honlapját, akkor a mai napig senkinek nem fizették még ki a teljes rendszert. Előleg kifizetések vannak, 40 százalék előlegeket vesznek föl, ez alapján volt olyan, hogy az egészet megcsinálták, így a megrendelő hozzájutott például napelemes rendszeréhez vagy a nyílászáró-cseréhez. De a pénzéhez a vállalkozás nem jut hozzá.

Képzelje el a vállalkozót, aki augusztusban letelepítette a 11 millió forintos komplett épületenergetikai rendszereket,

befizette utánuk a darabonkénti 3 millió forint áfát, és ebből megcsinált mondjuk 50 darabot.

– Van ilyen?

– Igen. Rengetegen vannak. Tudok olyan vállalatot mondani, amelyik egymaga több mint ezer darabot telepített. Például az egyik pécsi tagvállalatunk 400 darab rendszert nyert el, és ott áll bent a raktárában, illetve abból már sokat fel is szerelt, de nem jut hozzá a pénzhez, egy másik szintén pécsi vállalat ezer darab fölött telepített már, és még ő sem kapott a pénzből. Azért, mert nem működik a pályázati honlap a mai napig.

– Számomra ez most már egy végtelen történetté vált, és őszintén kérdezem, hogy ön a képzeletbeli varázsgömbjébe belenézve látja-e azt, hogy itt a nyár második felében egyszer csak minden megindul, minden megváltozik, és flottul mennek a dolgok, pont úgy, ahogy eddig nem.

– Bízom benne, hogy előbb-utóbb megbíztak egy olyan informatikus céget, ami

A kormánynak határozott szándéka, hogy rendezze a dolgot. Erre a fedezet az megvan és félre van téve.

– Emlékszem arra, amikor az év elején megkérdezték egy kormányinfón Gulyás minisztert, hogy miért van az, hogy alig vannak kifizetések, akkor azt mondta, hogy hát ez elfogadhatatlan, skandalum. És akkor egyszer csak utána kinyíltak a trezorok, és elkezdett kiáramlani egy csomó pénz. Tudom, hogy előlegről van szó, de az se ment ki addig, és utána meg az előlegeket szépen kezdték ütemesen kiadni. Nem lehet itt mégiscsak valami politikai húzd meg, ereszd meg, mert azt azért tudjuk, hogy nem áll rózsásan az államkassza. Azt is tudjuk, hogy ez az RRF 6.2.1 (Újjáépítési és Ellenállóképességi Alap) terhére menne, amiből egyetlen cent sincsen az országban és jó darabig nem is lesz. Ezt most az államkincstár hitelezi saját magának.

– Amennyire én tudom, sokkal egyszerűbb forrásból, árfolyamnyereségből van ez a pályázati keret.

– Lehet, hogy most éppen árfolyamnyereségből fizetik, de a pályázati felületen az RRF szerepel, mint forrás.

– Nekem az az információm, hogy nem pénzügyi problémák vannak. Nem a pénz hiányzik. Adminisztratív problémák vannak.

– És mi van a kereskedelmi célú rendszerekkel?

– Továbbra sincs számottevő előremozdulás. A múlt héten kijöttek az első műszaki-gazdasági tájékoztatók 2021 óta először. Ugyanis 2021 óta folyt a halogatása ezeknek az erőműveknek. A kijött tájékoztatókban 2027-28 előtt egyetlen csatlakozást sem engedélyeznek.

– Mi lehet ennek az oka?

– Égbekiáltó bűn ez akkor, amikor méredrága a villamosenergia ára, és annyira sokat importálunk.

– Technológiai oka van?

– Mi azt gondoljuk, hogy különböző lobbierők vannak a háttérben.

Nem gondolom, hogy szakmai döntés született. Minden bizonnyal, a háttérben az a kormánydöntés állhat, amely négy gázerőmű telepítéséről határozott. Előbb ezeket az erőműveket kell bekapcsolni a hálózatra. Holott a naperőművek egységnyi áramot jóval olcsóbban termelnek meg, mint a gázosok.