SZEMPONT
A Rovatból

„Most mi van, má' bókolni se szabad?” – az utcai zaklatásról

A nők zavaró leszólítgatása, a „catcall” még mindig létező jelenség – pedig nem udvarlás, sőt még bóknak is szánalmas. Vélemény.

Link másolása

Ki, mint vet, úgy arat. Egye meg, amit főzött. Csak magára vethet. Ki, mint veti ágyát, úgy alussza álmát. Mindenki a saját sorsának kovácsa.

A magyar nyelvben meglepően sok kifejezésünk van arra, hogy az egyén a saját tettei következményeiért kizárólagos felelősséget kell, hogy vállaljon. Úgy tűnik, mintha itt, Minekmentoda-országban még a nyelvünk is az áldozathibáztatásra jött volna létre.

Amikor május elején végleg kinyílt a város, és elhagytam karanténbarlangom sötét szegleteit, hogy megmutassam magam a budapesti utcáknak, azzal szembesültem, hogy

hirtelen cica lettem, szépségem, és mindenkit ismerek, legalábbis a férfiak nagy részét, merthogy folyamatosan köszöngetnek.

Nagyon zavart, mert inkább el akartam bújni, de folyamatosan éreztették velem: figyelve vagyok. Ezzel egy időben a közösségi média platformokon egyre több hasonló tartalommal találkoztam. Nők, akiknek elegük van abból, hogy nem tudnak nyugodtan eljutni A-ból B-be. Férfiak (és persze nők is), akik pedig nem értik, mi a baj azzal, ha valakit „megdicsérnek” az utcán.

Bár nem élt Magyarországon, a hatvanas években Melvin Lerner szociálpszichológusnak is feltűntek a társadalom bizonyos torzításai. Arra kereste a választ, hogy lehet az, hogy még az egyértelműen szenvedést okozó rendszereknek is vannak támogatói, és a bennük élő emberek zokszó nélkül fogadják el korlátozó és irreális szabályaikat.

Ez a hiedelemrendszer az, ami továbbvisz a mindennapokban, akkor is megitatja veled a reggeli kávédat, amikor inkább már csak főbe lőnéd magad. És ez az a torzítás is, ami megengedi neked, hogy elsétálj egy szenvedő hajléktalan mellett anélkül, hogy akár egy gondolatot is szentelnél neki.

Vagy kimondod a varázsszót: Megérdemelte.

Hisz milyen békés és megnyugtató is a tudat, hogy bár érzed, semmi nincs rendben, mégis minden úgy van, ahogy lennie kell. Leveszi a válladról a felelősséget, és hagyja, hogy az önmagában is fárasztó túlélésre koncentrálj. Viszont, ha észreveszed, hogy valaki nem simul bele úgy a körülményekbe, ahogyan Te is, éktelen haragra gerjedsz, és azonnal meg akarod büntetni a deviánst.

Készítettünk egy videóriportot a témában, hogy feltérképezzük, mit gondol a ’pesti ember az utcai zaklatásokról. De mivel a dolog nagyon erősen belém fészkelte magát, a barátaimmal és Tinder-randijaimmal is gyakran dumáltam róla. Bár az általam megkérdezett férfiak többsége elmondása szerint sosem kiabálna trágárságokat ismeretlen nők után, és undorítónak tartja az ilyet, nem kis hányaduk nem tartja egyértelműen elítélendőnek vagy meglepőnek azt, ha ez olyan nőkkel történik, akik kicsit többet mutató öltözetben jelennek meg az utcán. Az egyik barátom a következő hasonlattal indokolta véleményét:

„Ha valaki horogkeresztes karszalaggal megy ki az utcára, az ne csodálkozzon azon, ha utána üvöltenek, hogy náci.” Nos, azóta nem beszélünk, de elgondolkodtatott.

Na nem azért, mert analógiája bármilyen szempontból helytálló lenne. Párhuzamba állítani az emberiség történelmének egyik legnagyobb tömeggyilkosságát jelképező önkényuralmi szimbólumot egy kivillanó dekoltázzsal olyan mélységesen ostoba dolog, hogy szexistának titulálni szükséges, de nem elégséges. Azonban abban igaza van, hogy az elmúlt évszázadokban felépítettünk egy képet arról, hogy néz ki és hogyan viselkedik egy nő.

A női testet mint takargatni való, túlszexualizált objektumot ismerjük, amit megszerezni és birtokolni férfias teljesítmény. Kitartó küzdelem utáni édes jutalom.

A férfi test eközben lehet bármilyen (bár, nem érdemes megfeledkezni arról, hogy újabban egyre szigorúbb elvárások vonatkoznak rá is). Ezzel valahogy kollektíven letettük a voksunkat a női test értékessége mellett, és ami értékes, azt őrizni kell, nem szabad csak úgy mindenkinek odaadni, aköré tabukat emelünk és sztereotípiákat. Így szépen lekorlátoztuk a nők saját testük felett érvényesíthető jogait. Például az ahhoz való jogukat, hogy ne foglalkozzanak a testükkel, vagy azt, hogy úgy és annyiszor mutogassák, ahogy csak szeretnék. Míg a férfiaknak ezeket - többé-kevésbé – biztosítjuk.

Hányszor néztem irigykedve félmeztelen férfiakat az ablakból, miközben szalonképesen bugyolált fenekem eggyé vált a buszüléssel. A női és a férfi mellbimbó között egyetlen különbség van. Még csak nem is a mögöttük domborodó zsírszövet, mert láttam én már férfiembert a sajátomnál mélyebb dekoltázzsal szublimálni a körúton, az mégsem zavart senkit, viszont, ha én dobom le a textilt, öt perc alatt jött volna értem az a mentő, ami, ha egy túladagolt narkóshoz hívom, egy óra alatt sem ér oda.

A különbség az említett testrészek tulajdonosainak biológiai neme között van. Meg aközött, hogy az egyiknek szabad bizonyos dolgokat, a másiknak meg valamiért nem.

A fentiek alapján tehát elmondhatjuk, sokan érezhetik azt, hogy egy normáktól eltérően öltözködő nő igenis jogos társadalmi felháborodást von a fejére, így természetes, ha beszólogatásokkal megrendszabályozzuk kicsit, éreztetjük, hogy nem oké, amit csinál. Viszont 2021 van, és el kell fogadnunk, hogy egy lány nem azért vesz fel rövid pólót, rövid nadrágot, hogy füttyorkánt generáljon maga körül, hanem mert olyan kedve volt, és ehhez joga van, anélkül, hogy ezért bárki minősítené.

Azok a lányok, akik nem tudnak megtenni száz métert anélkül, hogy valaki ne emlékeztesse őket, mennyire jó a seggük, többnyire nem villantanak mellbimbót az aszfaltolvasztó nyári napokon sem, sőt sokszor még a hasukat, vállaikat is gondosan eltakarják. Ezek a lányok a nem létező normáktól sem térnek el.

Az utcai zaklatás - és én itt most nem tennék különbséget a füttyögés, "dicséret" és trágárság között - nem udvarlás.

Az udvarlás egy bátor aktus, ami szemkontaktust, valódi kommunikációt igényel. Belenézel a másik szemébe, udvariasan közlöd vele, hogy szívesen megismernéd. A "catcall" nem udvarlás, de még bóknak is szánalmas. Gyáva dolog, és csak arról szól, hogy éreztesd a másikkal, jogod van őt minősíteni.

Ne foglalkozz vele, mondaná a korábban említett barátom, vagy a nem említett barátaim nagy része is. Ezek a srácok nem szexisták, szándékosan sosem bántanának senkit, viszonylag intelligensek, és jó emberek.

Viszont jó lenne, ha valamit végre megértenének.

Férfiként nem érezheted, milyen úgy felnőni, hogy tizenkét éves korod óta mögötted lihegnek felnőtt férfiak, akik kéjes élvezetet lelnek abban, ha utánad szólnak valamit, esetleg fényes nappal hazáig követnek.

Azt sem tudod, milyen a nemi érésed első pillanatától takargatni változó tested, nehogy észrevegye valaki, hogy a cuki kislányból lassan tényleg nő leszel, és nehogy „úgy” nézzenek rád, mert akkor oda a biztonságod.

Itt nem is a szavakról van szó, az érzésről. Arról, hogy látnak, figyelnek, de nem azzal a pozitív, jó figyelemmel, hanem azzal a veszélyes fajtával, mint egy prédát vagy tárgyat – egy darab húst.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Bohár Dániel szerint komoly üzenet Gulyás Gergelynek az a mondata, amit senki sem ért
A Megafon riportere külön kiemelte a Magyar Péter-ügyről szóló, meglehetősen furcsa 8 másodpercet.

Link másolása

Szürreális párbeszéddel zárolt a csütörtöki Kormányinfó. Az ATV riportere Magyar Péterről kérdezte Gulyás Gergelyt. A Miniszterelnökséget vezető miniszter arra a kérdésre, hogy megingott-e a miniszterelnök bizalma benne a történtek után, azt felelte:

„...úgy gondolom, hogy ami most történik, ahhoz nekem nincs közöm. Ha mégis, akkor még nagyon hálásak lesznek nekem. Jól jegyezze meg mindenki”

– mondta Gulyás, majd a sajtótájékoztató hirtelen véget is ért.

A különös válasz feltűnt Bohár Dánielnek is. A Megafon riportere szerint a miniszter mondandója valójában „komoly üzenet” lehet.

A Magyar Péter-ügyről szóló 8 másodpercet külön ki is emelte a Kormányinfóból:

A hozzászólások között azonban többen is jelezték, nem értik pontosan mi az üzenet, amit megfogalmazott Gulyás Gergely.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
„Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra” - íme a Magyar Péterhez csatlakozó önkéntesek érvei
Fiatalok és idősek, fővárosiak és vidékiek, itthon és már külföldön élők egyaránt vannak azok között, akik felajánlották segítségüket Magyar Péternek. Le is írták, miért. Ezekből az indokokból válogattunk.

Link másolása

A hét elején még csak néhány száz, ma már több mint 16 ezer tagja van Magyar Péterék Discord csatornájának, ahol élénk viták folynak arról, mi mindennek is kellene megváltoznia Magyarországon, és nagyon sokan ajánlják fel a segítségüket. Meghirdettek számos önkéntes pozíciót is: Event Managert, moderátort, HR-est, digitálismédia-szakértőt, tartalomírót és szerkesztőt is kerestek az elmúlt napokban. A jelentkezés annyira transzparensen zajlik, hogy teljesen nyilvános.

A bemutatkozásokból, motivációs sorokból sok minden kiderül arról, kit mi érintett meg a Magyar Péter-jelenségből, miért szeretne aktívan is részt venni a munkában.

Vannak, akik már szereztek tapasztalatokat más politikai erőknél, például a Momentumnál, a Kétfarkúaknál vagy Puzsér Róbert kampányában, mások viszont még sohasem szavaztak, vagy épp rég kiábrándultak. Olyanok is szép számmal akadnak, akik külföldre költöztek, de most hazajönnének.

Az általuk írt mondatokat idézzük:

21 éves vagyok, jelenleg Amerikában tanulok, de Budapestre járok haza. Eddig innen, Amerikából tehetetlenül, néha könnyes szemmel néztem az otthon folyó eseményeket. Amióta eszemet tudom, én ebben a rendszerben éltem, de most végre látni esélyt némi változásra. Szeretném a lehető legtöbbet tenni azért, hogy legyen hová hazamenni még számtalan sorstársamnak egy szép napon.

Tenni akarok azért, hogy nekem se kelljen 2026 után azon agyalnom, melyik országban nem fogom magam idegennek érezni. Itthon ugyanis idegen és kirekesztett vagyok pusztán azért, mert értelmes, kitartó, őszinte és gyermektelen nőként élem az életem.

64 éves informatikus vagyok. 1990-ben reménykedtem egy jobb jövőben, sajnos megtapasztaltam, hogy a reményeim nem teljesültek. Azóta már a gyermekeim jövőjét is reménytelennek látom. Nagyobbik fiam Spanyolországban él, nyugodtabb körülmények között. Szeretném, ha az unokáim élete jobb lenne, ezért szeretném ezt a korrupt rendszert megszűntetni.

24 éves általános iskolai tanár vagyok. Ugyanazon okokból lettem tanár, amiért ide is szeretnék csatlakozni, és minél aktívabban tenni a közösség fejlődéséért. Segíteni akarok a környezetemen, és jobbá tenni a társadalmat.

17 éve marketinggel és rendezvényszervezéssel foglalkozom. Sok éve már, hogy kiábrándultam a politikából, szavazni sem voltam az elmúlt két alkalommal. Most végre úgy érzem, van egy kis remény arra, hogy talán engem is meghallgatnak, másoknak is elég volt már, ami itthon történik, és gyűlölködés helyett végre összefogás lehet.

Feleségemmel és lányunkkal egy kis faluban élünk már 15 éve. Azt látom, hogy most van rá lehetőség, hogy változtassunk az elmúlt 30 év politikai berendezkedésén, és én részt akarok benne venni.

Szoftvermérnökként dolgozom egy kiberbiztonsági cégnél. Az elmúlt években (évtizedekben?) még nem voltam annyira lelkes, mint mostanság.

Politikailag aktív vagyok annak ellenére, hogy külföldön élek, mivel családom nagy része (szüleim és testvéreim) még otthon élnek, és fontosnak tartom, hogy ők milyen körülmények között éljenek.

23 éves vagyok. Tegnap esti-ma hajnali beszélgetés alatt úgy tűnt, hogy itt olyan közösség épülhet ki, akiket megéri szolgálni, segíteni. Némiképp visszaadtátok a hitemet a magyarokban.

28 éves vagyok, két gyerekem van, akiknek szeretném, ha könnyebb lenne elindulniuk az élet rögös útján, mint nekem. Amióta szavazóképes korban vagyok, mindig a Fidesz nyer, én pedig minden alkalommal egy hétig sírok utána, hogy ezt az országot el kell hagyni, innen nincs menekvés. Szeretném, ha ezt soha többet nem kellene éreznem, a gyerekeimnek pedig soha nem kellene átélniük, milyen egy zsarnok, hazug párt kormányzása alatt élni.

Mindig is aktív voltam a közösségekben, ahová tartozom. Viszont ez az elmúlt 6-7 évben teljesen eltűnt, köszönhetően a jelen megosztottságnak. Belefáradtam az állandó hadakozásba, de most látom, vannak velem/velünk mások is.

57 éves vagyok, szofterfejlesztő cégnél dolgozom. Nagyon szeretném, ha megszűnne a regnáló kormány. Ellenzék nincs. A legfőbb motivációm, ha sikerülne a fenti célt elérni, az 5 éve külföldön élő és dolgozó lányom hazaköltözhetne.

20 éves jogi hallgatóként szeretnék egy olyan közösség része lenni, amivel a változást el lehet hozni.

Mivel nagyon rég nem érzem azt, hogy a politikában motivált lennék, így szavazni sem mentem szinte soha. Most azt gondolom, hogy veletek valami nagyon fontosnak és értékesnek lehetek a részese.

20 éves egyetemista vagyok. Eddig különösebben nem foglalkoztam politikával, viszont Magyar Péter többek között ezen is változtatott. Minden gondolatával tudok azonosulni, az értelmiségi baráti köröm szintén.

Én azért szeretnék tenni, hogy ne kelljen elhagynom a hazámat, mert a menyasszonyomra ráomlik a kórház, ahová dolgozni megy, és leendő gyermekeimet ne kelljen kimenekítenek majd egy dán iskolába, hogy elfogadható oktatáshoz jussanak.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Alföldi Róbert félreérthetetlen üzenetet küldött a költészet napján
A Mindegy átka könnyen értelmezhető napjaink Magyarországára is.

Link másolása

Áthallásokkal teli, a mai Magyarországra is könnyen értelmezhető verset szaval a költészet napján Alföldi Róbert. A színész-rendező Ady Endre: A Mindegy átka című költeményét adja elő egy videóban, amit a közösségi oldalán tett közzé.

A vers szövege:

„Sorakoznak s elfutnak a hetek,

Mintha kórház-szagtól futnának.

Talán nem volt soha ilyen beteg

Az Élet, mely szennyesen bukdos

S nem tud eljutni tiszta kúthoz.

Máskor se volt itt élni jó dolog,

De viharok sűrübben jöttek

És többen voltak zúgó bátorok.

Most már a reménytelen Mindegy

Túlságosan meggyőzött minket.

A Mindegy, mi ma mindent összetör,

A lágy ujjakat összefonja,

Hogy nem szorul össze az ököl.

S hogy itt még valami teremjen,

Gyertek, menjünk a Mindegy ellen.

Igenis: kell a bátor lobbanás

S nem élet, hogyha nem kiáltjuk,

Hogy minden vannál mindig jobb a más.

Gyujtsuk ki jól a sziveinket:

Csak azért se győzhet a Mindegy.”

A videót itt lehet megnézni:


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Kert Attila, a Euronews hírigazgatója: sem budapesti, sem a brüsszeli szerkesztőség semmilyen jelét nem tapasztalta annak, hogy bármiféle befolyásolási kísérlet történt volna
A tulajdonosi kör és a menedzsment szét van választva, azaz lehetetlen is a tulajdonosok felől tartalmi elvárásokat tenni. A hitelesség elvesztése a cégnek súlyos károkat okozna.

Link másolása

A Direkt36 alapján mi is megírtuk, hogy az Orbán Viktorhoz személyes szálakon kötődő Pedro Vargas Santos David portugál üzletember cége vásárolta meg 2022-ben a Euronews nemzetközi televíziót. A pénz nagy részét egy magyar állami tőkealap és a kormányzati propagandagépezet egyik régi szereplője biztosította. Ráadásul az ügylet részleteit ismerő egyik forrás a Direkt36-nak azt mondta,

nyilvánvaló volt, hogy felsőbb utasításra kellett megcsinálni ezt a befektetést.

A befektetést intéző embereknek külön a lelkükre kötötték, hogy semmi nem kerülhet ki a nyilvánosságba.

Az ügylet előkészítő anyagában az szerepelt, hogy

a célok között van a „baloldali eszmék és elfogultság / egyoldalúság enyhítése”.

A színfalak mögött a befektetés állami részét intéző szereplők sem titkolták, hogy politikai okokból volt fontos ez az ügylet. A forrás szerint a befektetést intéző emberekkel közölték, hogy azért kell a Euronews, mert túl sok kritika éri Magyarországot külföldön, és ezért javítani akarják az országimázst.

„Mondták, hogy szükségünk van arra, hogy legyen egy olyan európai platform, ahol jobb színben tudjuk feltüntetni magunkat”

Megkerestük Kert Attilát, a Euronews magyar irodájának hírigazgatóját, érzékelt-e valamit mindabból, amit a Direkt36 kiderített, találkozott-e befolyásolási kísérlettel.

A hírigazgató elmondta, hogy „a cég vezérigazgatója, Guillaume Dubois, akit a Direkt36 is idézett, ma egy belső értekezleten azt mondta, hogy a Euronewsnél

a befektetői tőke és a menedzsment el van választva, és a tulajdonosnak, különösen egy kisebbségi tulajdonosnak semmilyen befolyása nincsen a cég mindennapi működésére.

Ennek, valamint a szerkesztőség függetlenségének a bizonyítéka a mindennapi működésünk”.

Kert Attila hozzátette, hogy ez a tulajdonosi szerkezet több mint két éve létezik, de „sem a budapesti, sem a brüsszeli szerkesztőség semmilyen jelét nem tapasztalta annak, hogy bármiféle befolyásolási kísérlet, vagy ennek akár csak sugalmazása történt volna ez idő alatt”.

Amikor rákérdeztünk, hogy a befektetők és a menedzsment szétválasztásának intézményi garanciái vannak, vagy csupán a szokásjog szerint működnek így, a hírigazgató annyit mondott, hogy a Euronews nem egy magyarországi cég, és a vállalati kultúra, meg a jogi környezet is más náluk.

A fentiekhez még érdemes hozzátenni, hogy a Euronews hitelessége az, ami a legnagyobb tőke. Ha egy újságíró vagy egy szakszervezet előállna azzal, hogy rá nyomást gyakoroltak, akkor könnyen elveszítheti, és

akkor nem jönnek a hirdetők, ráadásul a befektetők részvényeinek sem tenne jót.

Link másolása
KÖVESS MINKET: