SZEMPONT
A Rovatból

„Az első nap azzal jött haza, hogy van három barátja” – Éva tűzön-vízen keresztülment, hogy lánya Németországban járhasson iskolába

Az itthon tanárként és gyógypedagógusként dolgozó Éva mindenképp ki akarta juttatni a gyerekét az országból. Egy évet töltött a családjától távol, hogy kitapossa az utat lányának és férjének odakint. Azt mondja, az elmúlt egy év pokol volt, de megérte.

Link másolása

Éva az oktatásban dolgozott, belelátott a folyamatokba, és azt mondja, évek óta azt érezte, hogy

el kell hagynia az országot a lánya miatt. Mivel a férje ebben másként gondolkodott, Éva szokatlan döntést hozott.

A kiköltözéseknél általában vagy egy egész család indul útnak egyszerre, vagy a férj megy előre, hogy megteremtse a feltételeket a később érkezők számára. De ő egyedül vágott neki. A kiköltöző magyarok külföldi oktatási rendszerben szerzett tapasztalatairól szóló sorozatunkban ezúttal vele beszélgettünk az első egy év nehézségeiről, és arról, hogy az azóta ott iskolába járó lánya milyen élményeket szerzett Németországban.

- Mióta gondolkodtatok a költözésen?

- Évekkel ezelőtt tervben volt már, és egyszer meg is próbáltuk elhagyni az országot a 2018-as választások után. Hollandiába mentünk volna, de kiderült, hogy a férjem mégsem szeretné. Aztán jött az újabb választás, és 2022-ben azt mondtam, hogy most vagy soha. Lépek, akár egyedül is. Mondtam a férjemnek, hogy ezt fogom csinálni, mert a gyerekünk szempontjából nem látok más megoldást, ki akartam juttatni őt az országból. Végül szeptemberben múlt egy éve, hogy egyedül kiköltöztem.

- Te voltál az, aki a bázist megteremtetted a családodnak? Ez szokatlan.

- Igen, valószínűleg tényleg az. De csak ezért tudtam ezt megtenni (és azért Alsó-Szászországot választottam), mert itt él egy barátnőm, aki felajánlotta, hogy lakhatok nála az elején, és munkát is segít találnom. Egy idősek otthonában helyezkedtem el, ami nagyon távol áll az eredeti szakmámtól, de a lényeg, hogy lett munkám.

- Mi volt az eredetei szakmád?

- Gyógypedagógus vagyok. 12 évet töltöttem a magyar oktatási rendszerben. Az utolsó négy évben már nem iskolában dolgoztam, hanem KATÁ-s egyéni vállalkozóként fejlesztettem a gyerekeket. Tavaly ez a vállalkozási forma is megszűnt, ez erősített meg abban, hogy lépjek.

- Hová költöztél pontosan?

- Észak-Németországban, Bréma környékén élünk. Tavaly szeptemberben érkeztem, és most is abban az idősek otthonában dolgozom, ahol kezdtem.

Amint lehetett, létrehoztam egy egyéni vállalkozást itt is, ami lényegesen egyszerűbb volt, mint Magyarországon. Most munka mellett online tanítok.

Képességfejlesztést, tanulás-segítést végzek, nagyrészt Magyarországon élő gyerekek számára, de már az itteni magyar közösségben élőknek is tartok foglalkozásokat. Egyelőre még nem beszélem olyan szinten a német nyelvet, hogy német gyerekekkel is tudjak foglalkozni.

- A nyelvtanulásban segít a német állam?

- Elméletileg van rá lehetőség, de ez tartományonként eltérő. Az elmúlt egy évem arra ment rá, hogy a víz fölött maradjak, hogy létre tudjam hozni a családom számára azokat a körülményeket, ahová ki tudnak költözni. A lakhatás például maga volt a pokol, így nem volt energiám már nyelvtanulás ügyben lépni. Most tudok azzal foglalkozni végre, hogy a szakmámban itt is dolgozhassak.

- Hogy bírtad ki a családod nélkül?

- Nagyon-nagyon nehéz volt, még szavakba önteni sem tudom. Ami még nehezítette a helyzetemet, hogy a férjem ezt a lépést nem támogatta. Ő maradni akart, ő másként látta a dolgokat mint én, nem gondolta úgy, hogy Magyarországon nagy probléma lenne. Viszont mégis adott egy esélyt, és most együtt megpróbálkozunk ezzel az új élettel.

De ehhez az kellett, hogy egyedül kiépítsek egy olyan alapot, amire biztonsággal ki lehet hozni a családot.

Nyáron a kislányom jött ki utánam, már itt kezdte el az általános iskolát. Kilenc éves, negyedik osztályos lett, és szeptemberben csatlakozott végül hozzánk a férjem is. Ő távmunkában dolgozik egy magyar cégnek, de az a cél, hogy később ő is itt találjon munkát a saját szakmájában.

- Hogy találtad meg a megfelelő iskolát a lányodnak?

- Alaposan utánanéztem a lehetőségeknek, be is írattam őt, így már a készbe érkezett.

- Az első napokban hogy érezte magát az új iskolában?

- Egyáltalán nem beszélt németül, ezért féltem, hogy sírva jön majd haza, hogy trauma lesz számára, mert nem érti, amit mondanak. Ehhez képest az első nap azzal jött haza, hogy van három barátja, akikkel ugyan még nem tud beszélgetni, de hát kit érdekel? Ez hihetetlen volt! Borzasztó befogadóak és kedvesek voltak vele a gyerekek. Előtte, a magyar iskolájában már két éve olyan problémákkal küzdöttek, hogy a gyerekek bántották egymást. Nem tudtak a tanárok arra is figyelni, hogy a kicsik biztonságban érezzék magukat. Tanár is vagyok, több tantestületben dolgoztam óvodától szakiskoláig, ezért tudom, hogy mi van a háttérben. Itt viszont már az első nap a tanító néni a telefonján fordította le, amit szeretett volna elmondani a lányomnak. Rögtön azon voltak, hogy biztonságban és jól érezze magát. És nekem ez a legfontosabb. Még annál is fontosabb, hogy mit fog tanulni.

- Harmadikat otthon járta ki, itt negyedikben kezdett. Nem kellett évet ismételnie?

- Ennek megítélése tartományonként változó, itt nálunk annak ellenére elkezdhette a következő évét, hogy nem beszél németül. Attól azonban tartottam, hogy esetleg integrációs osztályba akarják majd tenni, oda a külföldi gyerekek kerülnek, és az első évben csak a nyelvet tanulják. Amikor bizonyos szinten beszélnek már németül, akkor mehetnek át a normál iskolába. Itt viszont úgy döntöttek, hogy sem évet nem kell ismételnie, sem speciális osztályt nem kell járnia. Szerintem az lehet ennek az oka, hogy mi egy kisvárosban élünk, ahol van kapacitás arra, hogy foglalkozzanak vele, felzárkóztassák. A német alapjaival külön órákon foglalkoznak, külön tankönyvekből tanul, de minden más órán az osztállyal együtt halad. Nagyon élvezi a természettudomány órákat például, ahol projektszerűen tanulnak. Most pár hétig a tűz volt a téma, és azzal jött haza, hogy ki akar próbálni egy kísérletet, amit az iskolában az órán csináltak. Annyira élvezi, hogy úgy látom, a lányomat jobban megviselné, ha itt váltana iskolát, mint hogy elkezdett a magyar iskola után németbe járni.

- Hogy halad a nyelvvel?

- Jól teljesít a német órákon, már meg is szólal, én egyértelműen jó döntésnek tartom, hogy kijöttünk. Ha belegondolok abba, hogy most odajárna negyedik osztályba Magyarországra, az szörnyű lenne.

Követem napról napra az otthoni fejleményeket, minden egyes iskolával kapcsolatos hír megerősít abban, hogy a legjobb döntést hoztuk.

Itt a német mellett tanul angolul is, franciául is. Ez utóbbi például nagyon érdekesen alakult! Lehetett választani délutáni foglalkozásként szakköröket, felajánlottak neki foglalkozásokat, például rajzot, franciát, vita órát, sportokat, mindenfélét. Ezekből kettőt lehetett választani, de ami nagyon szimpatikus volt, hogy nem a szülőt keresték meg, hogy mit tanuljon a gyereke, a lányom jött úgy haza a harmadik napon, hogy elmesélte, hogy franciát fog tanulni. Az iskolában van még néhány magyar gyerek, akik már jól beszélnek németül. Azért, hogy a tanító néni el tudja magyarázni, hogy mi fog történni, megkereste az iskolában az odajáró két magyar gyereket, és megkérte őket, hogy fordítsák le a lányomnak ezt a lehetőséget. A döntést tehát rábízták. Szóval most egy harmadik nyelvet is beválasztott. Aminek örülök, hagyom kibontakozni, mert bízom ebben az iskolarendszerben.

- Mit kellett megvennetek év elején?

- Itt nincs ingyen tankönyv, két listát kaptam, egy olyat, mint Magyarországon szoktam az eszközökről, füzetekről, plusz egy tankönyvlistát, azokat a könyveket a könyvesboltban kellett beszereznem. A könyvek nem olcsók, belekerültek 70-80 euróba (26-30.000 Ft), de hozzá kell tenni, hogy a családi pótlék (Kindergeldnek hívják) itt egy gyerekre 250 euró havonta (kb. 96.000 Ft), otthon meg 30 euró. Ez elég lényeges különbség. A tankönyvek minősége kiváló, én is szívesen tanulnék belőlük.

Megnéztem a könyvesboltban szakmai szemmel is a kínálatot. Rengeteg tankönyvcsalád létezik, akad, ami kifejezetten segíti a szövegértést, vagy épp az érkező gyerekek tanulását támogatja, akik második nyelvként tanulják a németet. Tartalmilag, formailag, kivitelezésében is kiválóak ezek a tankönyvek.

- Hány tanár tanít az osztályban?

- A lányomnak egy osztályfőnöke van, tanít az osztályban egy-két szaktanár, és van arra is kapacitás, hogy egy pedagógiai asszisztens ott üljön az első padban egy kisfiúval, akinek plusz segítségre van szüksége, és segít neki haladni. Nem úgy, mint Magyarországon, hogy van egy elméleti integráció, ami ki van azzal  pipálva, hogy ott ül a gyerek a többségi osztályban, de külön tankönyvekkel halad, mintha ott sem lenne. Még szociálisan sem valósul meg az integráció otthon, nem hogy az inklúzió, mert a gyerek egy külön buborékban él az osztályteremben. Itt teljesen bekapcsolódik az osztály életébe. Nyilván itt is kap saját feladatokat, ahogy a lányomnak is van egy csomó tevékenység, amiben még nem tud részt venni. Játékok, ilyesmi, ahol beszélni kell. Amiben nem vesz részt, ott figyel. De bizonyos a tevékenységek egyes részeibe bevonják, amik már mennek neki. Nem az van, hogy fizikailag jelen van, de mintha nem lenne az osztály része, hanem amibe csak lehet, bevonják. És egyre több mindenbe fogják bevonni.

- Mi lesz ötödiktől veletek?

- Ez egy félelmem. A negyedik osztály végén a tantestület, a tanárok és a szülők összeülnek, és választani kell, hogy a gyerek milyen irányba menjen tovább. Reáliskola vagy gimnázium jöhet szóba. Attól tartok, hogy a nyelvismeret hiányosságai miatt nem látják majd, hogy egyébként a képességei milyenek. Hogy elindulhat-e a gimnázium felé? Pedig én azt szeretném. Ha a szakmai képzés felé irányítják, van valamiféle átjárhatóság ugyan a két rendszer között, de ahhoz nem kapcsolódik érettségi. Itt csak a gimnázium ad érettségit. Különben csak szakmát fog kapni.

- Nyolcadik végén nincs arra lehetőség, hogy újramérjék a képességeit?

- Nincs, arra van lehetőség, hogy ha később szeretne érettségizni, akkor az iskola után, munka mellett kezdhet kiegészítő képzést az érettségihez. Legalábbis a jelenlegi tudásom szerint.

- Azzal, hogy ti egyfajta magyar hozzáállással tanultok, ami ugye sokkal fontosabbnak tekinti a tárgyi tudást, és nyilván te is nyomod a gyereket, hogy tanuljon, be tudjátok hozni a lemaradást?

- Nekem most másodlagos lett a tárgyi tudás.

Mert a tárgyi tudás csak akkor ér valamit, ha mellette a kompetencia, képesség- és készségfejlesztés is működik. Ha a többit kivonjuk a képletből, nem áll meg a lábán egyik sem.

Volt nemrég egy szülői értekezlet, ahol kaptunk egy leírást, hogy mit kell tudni a gyerekeknek negyedik osztály végére. Abból azt látom, hogy ugyanazok az elvárások fogalmazódnak meg mind a két országban. De itt mégis nagyobb esélyt látok arra, hogy el fog az a tudás mélyülni. Mert empirikus módon tanulnak, kooperatív formában, mégis differenciáltan, ezzel többet tudnak végül elérni.

- Milyen az iskola felszereltsége?

- Amikor beírattam, körbejárt velem az iskolatitkár, mindent megmutatott, pedig már lejárt a munkaideje. Kicsi, de nagyon jól felszerelt iskola, elsőtől negyedikig járnak ide a gyerekek. Ötödiktől nyolcadikig már a szemben lévő épületbe járnak majd. Van digitális tábla, amit használnak is, vannak a gyerekeknek tabletjeik. Amikor a lányom kimegy a német órájára, ott használják, egy nagyon jó applikáció fut rajta, a gyerek játszva tanul vele. A környezet nagyon barátságos, az iskolának nagy udvara van, sokat vannak kint, többet, mint otthon megszoktuk. Mondjuk sokkal hosszabbak a szünetek is.

Nincs viszont tornaórájuk, de szerdánként járnak úszni.

- Bent ebédel a lányod az iskolában?

- Az ő döntése is volt, hogy szeretne ott ebédelni, mert így többet lehet német nyelvi közegben. Az étkezési költség havonta 20-30 euró környékén mozog és nagyon elégedett a minőségével. Még azon is meglepődött, hogy időnként van hot-dog meg hamburger, de vannak laktató egytálételek, rengeteg zöldséggel főznek, azonban kevesebb féle édességet kapnak. Mondta is, hogy képzeld anya, olyan az étkező, mint az amerikai filmekben. Többféle étel van kitéve, és azt teszi a tányérjára, amit aznap kíván. Nagyon fontosnak érzem, hogy a gyerek dönthet, még ebben is. Ez is nagy különbség az otthoni rendszerhez képest.

- Mi volt számodra, pedagógusként a legnagyobb meglepetés, amivel találkoztál a német iskolarendszerben?

- Van itt egy mediációs rendszer, ami a gyerekek szintjén is jól működik.

Már a harmadikos-negyedikes gyerekek is megtanulhatják a mediálást a maguk szintjén.

Ha egy gyerek úgy dönt, hogy őt ez érdekli, akkor egy ilye szakkörre megy, aztán lesz egy párja, és a többi gyerek megkeresheti őket, ha konfliktusaik akadnak egymással. Ők aztán segítenek rendezni a konfliktust. A német gyerekek szelídebbek és kedvesebbek. Most volt egy kisebb balesete a lányomnak, elesett az udvaron, a német gyerekek nagyon támogatóan álltak hozzá, ápolták, vigyáztak rá, segítettek neki. Az is meglepett, amit a patikus mondott, hogy itt, ha az iskolában történik baleset, akkor vissza tudod igényelni a gyerek gyógyulására költött pénzt.

- Hogy érzed magad most, hogy itt van veled a családod?

- Nagyon jól. Az elmúlt egy év pokol volt. Félelem, rettegés, bizonytalanság. Nagyon nagy biztonságot ad, hogy a gyerek kijutott, és hogy most már itt van a férjem is. Az biztos, hogy akik együtt jönnek ki, az egész család, az lelkileg könnyebb lehet. Biztos nagyon nehéz úgy is, de nem mindegy, hogy az ember egyedül csinálja ezt végig, vagy együtt a családdal. Most azt érzem, hogy lesznek még nehézségek, mert egy csomó mindennek még utána kell járni. Nehéz az ügyintézés, mert nem értem még a rendszer működését, de ha bemegyek egy hivatalba, nem hagynak magamra, nem engednek el, hanem minden létező módon igyekeznek segíteni. Azt is érzem, hogy nem fog az megtörténni, hogy vissza kell menni Magyarországra, mert például elfogy a pénzünk, vagy valami történik.

Mert benn vagyok egy olyan rendszerben, ahol van szociális háló, egy működő egészségügy, és az iskolarendszer is megtart, segítenek. Ha bajba kerülnék, nem fognak az utcán hagyni.

Persze nem számoltunk fel mindent Magyarországon, igyekeztünk nagyon biztonságosan játszani. A szüleim, a testvérem is otthon vannak, de szívem szerint kihoznám őket is.

- Beszélhetünk honvágyról?

- Igen. Minden pozitívum ellenére sokszor kínzóan hiányzik a családom, a barátaim és a szeretett helyek. Együttérzek azokkal, akik soha nem költöznének külföldre, de közben azt is tudom, hogy mi a legjobb döntést hoztuk.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
A feltételezett új orosz űrfegyver visszalőhet minket a kőkorszakba – emberélet kioltása nélkül is
Nem emberi életeket, hanem a civilizációnk életszínvonalát és technológiai feltételeit vehette célba Oroszország azzal a rejtélyes űrfegyverrel, ami alacsony Föld körüli pályán okozhat beláthatatlan pusztítást - figyelmeztetnek az amerikai titkosszolgálatok.

Link másolása

Az, hogy Oroszország növeli az alacsony Föld körüli pályára állított katonai műholdak számát, nem újkeletű dolog: az amerikai hírszerzés először 2022 elején, az Ukrajna elleni invázió kezdetén jelezte az orosz űrtevékenység fokozódását, és nyomozni kezdett az ügyben.

A New York Times emlékeztet: a kémügynökségek arra jutottak, hogy Oroszország újfajta űrfegyver telepítésén dolgozik - egy olyan eszközön, ami alacsony Föld körüli pályán végrehajtott nukleáris robbanással bolygónk infokommunikációs rendszereinek egészét fenyegeti.

Ha a veszély valós, akkor egyben globális: az állítólagos űrfegyver azokat a szatellit hálózatokat veheti célba, amelyek mára fontosabbak talán a mélytengeri optikai kábeleknél is, hiszen a nemzetközi adatkapcsolat, a navigáció, a logisztika vagy például az online kereskedelem alapját, kvázi a világgazdaság egyik legfontosabb motorját jelentik.

Annak ellenére tehát, hogy emberéletet közvetlenül nem tudna kioltani, egy ilyen fegyver az egyik legnagyobb fenyegetés lenne, ami létezik.

A világunkat összekapcsoló sok ezer műholdat veszélyeztetheti az, ha Oroszország atomfegyvert juttat az űrbe - intett óvatosságra Antony J. Blinken amerikai külügyminiszter az egy hete rendezett Müncheni Biztonsági Konferencián is, ahol az oroszokkal az USÁ-nál sokkal jobb kapcsolatot ápoló kínai és indiai kollégájával is átbeszélte az űrbéli nukleáris fenyegetés lehetőségét. A politikus egyértelművé tette: ha Moszkva atomrobbantást hajtana végre a Föld körüli pályán, akkor a detonáció válogatás nélkül tarolná le a létfontosságú műholdakat, legyenek azok amerikai, kínai, indiai vagy bármely más nemzethez tartozó eszközök.

Akárcsak a Kessler-szindróma

Nem kell találgatni, hogy milyen globális károkat okozna egy ilyen támadás az egész világon, mert egy hasonló esemény lehetséges következményeit már 1978-ban leírták.

Donald J. Kessler, a NASA tudósa a róla elnevezett forgatókönyvben felvázolta: a Föld körül keringő űrállomások és műholdak megsemmisülése kommunikációs sötétségbe borítaná az emberiséget, és ehhez elég az orbitális pályán hagyott űrszemét néhány kisebb darabjának összeütközése is, ami láncreakciót indítana el a fejünk felett és elpusztítana minden űreszközt, a kommunikációs műholdaktól a Nemzetközi Űrállomásig.

Ha bekövetkezne, az globális katasztrófát jelentene, hiszen a törmelék komoly károkat okozna azokban a szolgáltatásokban, amelyektől jelenleg mindannyiunk életmódja függ.

Egyes számítások szerint az első műhold 1957-es fellövése óta az emberiség több mint nyolcezer tonnányi hulladékot hagyott Föld körüli pályán. A becslések kb. 2350 üzemképtelen műholdról, 28 ezer darab tíz centiméternél, illetve 900 ezer darab egy centiméternél nagyobb objektumról szólnak, és utóbbiak akár egyetlen egy darabja is elég lenne ahhoz, hogy elpusztítson egy használatban lévő űreszközt, ha összeütközik vele.

Kessler mindezt véletlen baleset következményeként vázolta fel, és nyilván eszébe sem jutott, hogy valaha valaki lenne annyira elvetemült, hogy nem csak előidézne egy ütközést, hanem egyenesen nukleáris robbantást hajtana végre a Föld körüli pályán, még tovább fokozva ezzel a végzetes hatást.

Ha két irányíthatatlan űrtörmelék véletlen találkozása is kommunikációs kőkorszakot idézhet elő (és erre szándékosság nélkül is egyre nagyobb az esély), el lehet képzelni, mit művelne egy irányított atomrobbanás láncreakciója.

Illusztráció: Európai Űrügynökség

Az USA szerint beláthatatlan következményekkel járna

Amerikai tisztviselők és külső elemzők úgy vélik, egy ilyen esemény bőven okozna akkora katasztrófát, mint a Kessler-szindróma.

Összeomlanának a globális kommunikációs rendszerek és az égadta világon minden meghibásodna, a segélyszolgáltatásoktól a mobiltelefonokon át a villamos energia generátorok és vízszivattyúk szabályozásáig, magyarán: működésképtelenné válnának a létfontosságú infrastruktúráink.

Ennek oka az, hogy egy orbitális pályán bekövetkező atomrobbanás iszonyatos mennyiségű űrtörmelékkel szórná meg a fent keringő kommunikációs eszközöket.

Ha egy ilyen végzetes esemény nem lenne önmagában is elég súlyos (de igen, lenne), még hosszú évtizedekre meg is pecsételné az emberiség sorsát, hiszen csak rendkívül lassan helyrehozható károkat okozna. Nagyon hosszú ideig az esetleg megmaradó műholdakkal se lehetne kapcsolatba lépni, a megsemmisült szatelliteket pedig nehéz volna pótolni, hiszen a szétszóródott törmelék ellehetetlenítené új eszközök fellövését és pályára állítását. Teljes kommunikációs sötétség. Akár évtizedekig.

Oroszország tagad

Vlagyimir Putyin orosz elnök egy múlt heti nyilatkozatban kijelentette: ellenzi a nukleáris fegyverek űrbe történő telepítését, és hazája csak ahhoz hasonló képességeket fejleszt, amilyeneken az USA is dolgozik. Erre erősített rá a The Guardian szerint Szergej Sojgu védelmi miniszter, aki tagadta, hogy tervbe vették volna egy ilyen fegyver megalkotását.

„Nem telepítettünk az űrben nukleáris fegyvereket, vagy azok bármely elemét, hogy műholdak ellen használjuk őket, vagy hogy olyan mezőket hozzunk létre, ahol a műholdak nem tudnak hatékonyan működni”

– állítja Sojgu. A feltételezett nemzetközi fenyegetés kapcsán a politikus azt mondta: az orosz szándékokról szóló amerikai állítások célja szerinte az, hogy ráijesszenek a saját törvényhozóikra, mert ettől remélik azok támogatását újabb pénzforrások feloldására, amit Ukrajna támogatására, vagyis az Oroszország elleni küzdelemre fordítanának. A miniszter úgy véli, a Fehér Ház ilyen módon akarja rávenni Moszkvát a nukleáris fegyverzetellenőrzési tárgyalások újrakezdésére is, hiszen országa ezekből a nemzetközi szerződésekből nem sokkal a háború kezdete után kiszállt.

Link másolása
KÖVESS MINKET:

SZEMPONT
A Rovatból
„Ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet” - Van-e még Milák Kristófnak esélye a párizsi olimpián?
A napokban még mindig csak a 24. születésnapját ünnepelő olimpiai bajnok magyar úszó, Milák Kristóf hosszú kihagyás után újra edzésbe állt. A lapunknak nyilatkozó újdonsült vb-bronzérmes Németh Nándor szerint a következő időszakot fejben is bírnia kell.

Link másolása

A Dohában megrendezett világbajnokságon Honda Tomoru nyerte a 200 méteres pillangóúszást. Magyar szempontból nem a japán sportoló diadala, hanem az időeredménye volt az érdekes: az 1 perc 53.88 másodperces eredmény több mint három és fél másodperccel gyengébb Milák Kristóf világcsúcsánál. Ez még egy visszafogott becslés szerint is azt jelenti, hogy a magyar klasszis közepes formában is megnyerhette volna ezt a versenyszámot a vb-n.

Bosszantó? Örömteli? Ki-ki döntse el magában.

Milák először a 2018-as glasgow-i Európa-bajnokságon győzött 200 pillangón, ezt követte a 2019-es vb-, a 2021-es olimpiai és a 2022-es hazai rendezésű vb-elsőség, majd az Európa-bajnoki cím, kiemelkedő időeredményekkel. Legutóbb a 2023 márciusában rendezett felnőtt országos bajnokságon szerepelt, majd fizikai és mentális problémákra hivatkozva többek között a nyári fukuokai világbajnokságot is kihagyta.

Korábban úgy volt, hogy szeptemberig kapott pihenőt, de ezután sem tért vissza az uszodába. Végül az idei, dohai vb is kimaradt.

A közelmúltban az a hír járta, hogy „álruhában és lehetetlen időpontokban”, de úszóedzéseket végez a Duna Arénában. A Nemzeti Sportnak nyilatkozott Szabó Álmos, a paralimpiai úszóválogatott vezetőedzője, aki arról beszélt, „Milák Kristóf valóban megjelent a Duna Arénában, ahol szárazföldi és vizes edzésmunkát is végez. Nem viselt kapucnit, nem bujkál senki elől, a saját belépőkártyájával, a szokásos edzésidőben jelent meg, és abban az edzésidősávban edzett, amikor mindig is készült. Súlyfelesleg nincs rajta, de biztosan szüksége lesz azért majd még újra pár kiló izomra.”

A sportoló a múlt héten is úszott a Duna Arénában, nem is rosszul, egymás után sorozatban 29 másodperc alatt nyomta le az 50 pillangókat, kis pihenőkkel. A sportoló várhatóan ott lesz a márciusi spanyolországi edzőtáborban is.

Most, hogy Milák Kristóf ismét visszatért, sokakat foglalkoztat az a kérdés, hogy extra-tehetsége elég lesz-e ahhoz, hogy egy nagy kihagyás után is eredményt érjen el az olimpián?

Németh Nándor egy héttel ezelőtt sporttörténeti sikert ért el azzal, hogy a világbajnokságon bronzérmet szerzett 100 gyorson. A BVSC sportolója őszintén beszélt portálunknak a Milákkal kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről.

Németh Nándor, Fotó: MTI/Kovács Tamás

„Sokan kérdezősködnek róla, de körülbelül ugyanannyit tudunk, mint az újságírók. A mi szempontunkból a váltó miatt érdekes az ő felkészülése, ugyanis nem mindegy, hogy a 4X100 méteres magyar csapat hogy áll majd fel Párizsban. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogyaz úszás egyéni sportág, mindenki maga dönt a saját életéről, ezt nem tudjuk befolyásolni. Húsz hét van az olimpiáig, ennyi idő alatt végig lehet csinálni egy felkészülést – ha nincs az ember mögött egy év kihagyás.”

„Kristóf azonban rendkívül tehetséges, ha valaki meg tudja csinálni ezt a bravúrt, az ő lehet.”

„Ha valaki egy hosszabb pihenő után újra munkába áll, annak az eleje biztosan jó, de aztán jönnek az egyre erősebb edzések, a korai kelések, és ezt fejben is bírni kell. Reméljük a legjobbakat” – mondta Németh.

Kristóf első komoly versenye az áprilisi országos bajnokság lehet, ahol kiderülhet, hol tart a felkészülésben. Az akkori idejéből lehet majd sejteni, hogy mire lesz képes az ötkarikás játékokon.

Selmeci Attila, aki nyolc éven át, a tokiói olimpia végéig irányította Milák felkészülését, néhány hete optimistán beszélt erről a kérdésről.

„A jelenlegi helyzetet látva egyes szakemberek azt mondják, nem valószínű, hogy egy ekkora kihagyás után ez az idő elegendő lesz az eredményes olimpiai szerepléshez, legyen Kristóf bármekkora tehetség. Én a kivételek közé tartozom, tartom magam a korábbi kijelentésemhez: ha most elkezdi és a szükséges intenzitással végzi a munkát, elmegy az edzőtáborba, akkor érzésem szerint sikerülhet jól a felkészülése. Persze az újabb esetleges zavaró körülményeket, egy sérülést, betegséget, pszichés nehezítő tényező kialakulását nem lehet előre látni” – fogalmazott Selmeci a hvg-nek.

Fotó: Getty Images/Matteo Ciambelli

Milák olimpiai indulása egyébként nincs veszélyben, mert már 2022-ben teljesítette az induláshoz szükséges A-szintet

– írta a Telex.

A swimswam.com nemzetközi portál összeállításában a világ 100 legjobb úszója közül a 30. helyre tette Milákot, arra hivatkozva, hogy „2022 óta nem szerepelt jelentősebb versenyen, fizikai és lelki fáradtságra „hivatkozva”. A szaklap méltatja a magyar klasszist azért, mert korábban megdöntötte Michael Phelps világrekordját, a párizsi esélyek kapcsán viszont kiemelik, hogy az idő nem neki dolgozik, ráadásul, a regnáló világbajnok Leon Marchand párizsi hazai közönség előtt úszik majd.

Milákot a végletek embereként jellemzik: két aranyérmet is nyerhet, de az is lehet, hogy el sem indul az olimpián.

És valóban ez a nagy kérdés, hogy kitart-e a lendülete Párizsig? Felül tud emelkedni a korábbi problémáin és legyőzheti-e saját magát?

Szerdán mindenesetre találkozott az edzőjével, Virth Balázzsal, akivel hónapok óta nem dolgozott együtt, és lapértesülések szerint megállapodtak abban, hogy mostantól újra közösen készülnek. Milák továbbra sem akar nyilatkozni, pedig többen próbálták meggyőzni őt arról, hogy a legtöbbet az segíthetne rajta, ha végre mondana valamit.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
„Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben mérgezni a helyi lakosokat” - Simon Gergely a Gödön levegőbe került magzatkárosító anyagról
A debreceni akkumulátorgyárban is ugyanezt az anyagot akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. A Greenpeace vegyianyag-szakértője szerint úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyezhetnék a környezetüket.

Link másolása

Ijesztő mértékben szennyezte Göd levegőjét a Samsung SDI akkugyára 2019 és 2022 között, derült ki az Átlátszó keddi cikkéből. A lap kikérte a város és a gyár 2021-es és 2022-es légszennyezettségi adatait, melyek alapján csak a szén-dioxid mennyisége 2018-hoz képest a hétszeresére nőtt, míg az elektróda-gyártás során használt mérgező szerves oldószerből, az N-metil-2-pirrolidonból (NMP) 88 tonna került a levegőbe Gödön 2019 és 2022 között.

Simon Gergely szerint hiába derültek ki ezek az elszomorító számok, eddigi tapasztatai alapján nem sok változás várható a akkugyárak működésének szabályozásában. A Greenpeace regionális vegyianyag-szakértőjét beszélgetésünk elején arra kértük, hogy néhány szóban foglalja össze, mit kell tudni a nagy mennyiségben a levegőbe és vízbe eresztett oldószerről.

– Az N-metil-2-pirrolidon, vagyis NMP a gyógyszer- és akkumulátorgyártás során is alkalmazott oldószer, ami nagy mennyiségben gőzölög és párolog ki, de szennyvízbe is kerülhet.

Ennek a magzatkárosító reprotoxikus, vagyis emberi szaporodásra káros anyagnak a használatát az Európai Unióban korlátozták.

Vagyis elvben az uniós jogszabályok alapján csak nagyon indokolt esetben szabad használni, és nyilván mindent meg kell tenni egyrészt annak érdekében, hogy minél hamarabb kiváltsák, másrészt pedig hogy senki ne kerüljön vele kapcsolatba. Ehhez képest teljesen abszurd, hogy ilyen hihetetlen nagy mennyiségben volt engedélyezve a kibocsátása. Az Átlátszó cikkéből is kiderült, hogy a 2 mg/köbméter helyett itt 150 mg/köbméter kibocsátását engedtek mostanáig.

– Miért történhetett meg, hogy az ajánlott hetvenötszöröse volt itt a korlát?

– Azt gyanítom, hogy ez teljesen szabálytalan volt. Úgy érezzük, hogy az elmúlt években a hatóságok mindent megtesznek annak érdekében, hogy kipárnázzák az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó üzemeknek az útját.

Amikor a saját dolgozóik tömegét mérgezik meg, akkor is elhanyagolható, néha csak pár tízezres bírságot kaptak,

mint például az SK Innovation komáromi gyára. Miután Gödön betemették a figyelőkutakat, a helyi civilek és lakosok mérték ki, hogy az NMP benne van a talajvízben. Nyilvánvaló, hogy nem próbálják ezeket a gyárakat szorosan fogni, és nem is tudták az elmúlt években megakadályozni, hogy szennyezések legyenek. Olyan, mintha a hatóságoknak minimális kontrollja lenne az akkumulátorgyárak és a hozzájuk kapcsolódó hulladékfeldolgozók fölött.

– Az Átlátszó cikkéből kiderül, hogy a 88 tonna NMP nagy része, vagyis 81,4 tonna egyetlen év alatt, 2021-ben került a levegőbe. Ezt a magasra tolt korlát vagy valamilyen egyéb dolog eredményezhette?

– Lehet, hogy valamilyen ipari baleset történt, de nem tudom a pontos okát. Ezt kizárólag a Samsung és reményeim szerint a hatóságok tudhatják. Nagyon elszomorító, hogy hagyják ilyen mennyiségben terhelni és mérgezni a helyi lakosokat.

– A lap cikke a 2019 és 2022 közötti adatokra vonatkozott, vagyis azok a magzatok, akikkel akkoriban várandósak volt az anyukák, ma már akár 5 évesek is lehetnek. Van arra vonatkozóan bármilyen adat, hogy a környékbeli újszülöttek esetében ebben az időszakban megugrottak a különböző egészségkárosodások?

– Sok esetben ezeknek a szennyeződéseknek hosszú távú, akár csak évek múlva jelentkező hatása van. Vagyis egyáltalán nem biztos, hogy mindig ennyire rövid távú, direkt összefüggés jelentkezik.

– A helybélieknek mennyire kell megijednie attól, hogy ez a mérgező szerves oldószer a levegőbe került?

– Én semmiképp nem örülnék helyiként, hogy évekig ilyen anyagokkal voltam terhelve ekkora mennyiségben. Egyébként a Greenpeace pont a folyamatos bejelentések miatt egy évvel később volt is ott mérni, de mi már sokkal alacsonyabb koncentrációt tapasztaltunk.

Gondolom, a bejelentések és büntetések hatására elkezdték szigorúbban venni.

Azóta már csak az említett 2 mg/köbméter határértéket engedik nekik is. De hallottam olyan információt, hogy más üzemekben még mindig a 150 mg/köbmétert engedélyezik.

– Nem először van gond az NMP-vel. Van valamilyen megoldás arra, hogy valamivel helyettesítsék ezt az anyagot?

– Hát hogyne. Tele van a szakirodalom azzal, hogy mivel lehetne ezt az unió által is korlátozott anyagot helyettesíteni, ami nyilván több pénzbe kerül. De az semmiképp nem lehet megoldás, hogy nem helyettesítik, és arról sem gondoskodnak, hogy lakosok ne találkozzanak ezzel az anyaggal. Tudomásom szerint Németországban a hasonló gyárakban 1 mg/köbméter vagy még ezalatti a kibocsátási határérték, semmiképp sem a gödi 150 mg/köbméter.

– Hogyan tudják megóvni az egészségüket a gödiek ebben a helyzetben, ha van rá egyáltalán bármilyen lehetőségük?

– Nehéz erre bármit mondani. Folyamatos bűzre panaszkodnak, kiderült, hogy a határérték feletti a zajszennyezés, majd az, hogy bekerült a vízbe az NMP.

Úgy tűnik, mintha ezek az üzemek teljesen kontroll nélkül szennyeznék a környezetüket. Rá kellene kényszeríteni valahogy a magyar hatóságokat, hogy tartassák be a szabályokat.

Azt gondolom, hogy ezen felül Gödön mind a vízre, mind pedig a levegőre minél hamarabb egy nagyon szigorú monitoring-rendszerre lenne szükség, ami folyamatosan vizsgálja, hogy nincsenek-e terhelve ilyen mérgekkel a helyiek.

– A közeljövőben még több akkumulátorgyár épülhet Magyarországon. Ami Gödön ezzel a mérgező anyaggal történt, az egyedi eset és specifikusan csak erre a gyárra és az üzem termékeire vonatkozik?

– Nem.

Debrecenben is ugyanezt akarják használni, de Komáromban és Iváncsán is ezt használják. Sóskúton van egy NMP-feldolgozó, a bátonyterenyei és szigetszentmiklósi akkumulátor-hulladékfeldolgozóból is ugyanez az anyag juthat ki a környezetbe,

vagy okozhat ott problémát információink szerint.

– Tapasztalatai szerint milyen következményei lehetnek annak, hogy az újságcikk kapcsán kipattant ez az ügy?

– Nem sok minden. Számtalan botrány volt az akkumulátorgyárak körül, érdemi változás nélkül. Annyi történt, hogy az egyre újabb üzemek engedélyezésénél a lakosság elkezdett izgulni ezeknek az adatoknak a fényében.

Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Heti Betevő: Mi mindenkinek adunk enni, legyen akár nyugdíjas néni, fizikus, vagy börtönviselt
A Heti Betevő 10 éve tart ételosztásokat minden vasárnap, nemrég az Év Fővárosi Civil Szervezetének választották őket. Mindannyian önkéntesen dolgoznak, és hisznek benne, hogy akár egy tál étel is segíthet valakinek talpra állni.

Link másolása

„Június másodika óta vagyok hajléktalan. Meghalt a férjem, az első házasságából született gyerekei örökölték a lakást, én haszonélvező voltam. De jelzálogkölcsönt vettek fel rá, amit nem fizettek, így jött a végrehajtó, és egy szatyorral az utcára kerültem. Azóta egy hajléktalanszállón élek, a jelenlegi árak mellett albérletet biztosan nem tudnék fizetni.”

Zsuzsát a Heti Betevő hagyományos vasárnapi ételosztásán, a sorban állók között szólítjuk meg. Hangjában nyoma sincs önsajnálatnak, szemlátomást teljesen megbékélt a sorsával. Elárulja azt is, hogy jelenleg az Első kézből a hajléktalanságról nevű szervezetnél önkénteskedik, korábban pedig pszichiátriai szakápolóként dolgozott.

„Rengeteg hajléktalan betegünk volt, soha nem gondoltam, hogy egyszer én is azzá válok. Voltak előítéleteim, de most már nincsenek. Nem vagyok elkeseredve, múlt lezárva, próbálom ebből az új életből is a legtöbbet kihozni” – mondja optimistán.

A magas, rasztahajú Árpi néhány méterrel arrébb épp átvette a saját csomagját. Ő is abszolút pozitív szemléletű, bízik benne, hogy hamarosan rendeződhet a helyzete. Több mint 10 éven át ingázott különböző munkásszállók között, majd végül egy hajléktalanszállón kötött ki. Az utcán csak egyszer, nagyjából egy hétig élt, szóval inkább technikailag számít hajléktalannak – teszi hozzá.

„Persze ha nem támogattak volna az ismerőseim, valószínűleg már 10 éve az lennék.” Nagyon sokáig nem volt munkája, végül 3 éve a Menhely Alapítványnál sikerült elhelyezkednie, a Kürt utcai irodában dolgozik adminisztrátorként.

„Minden héten ide járok, mivel a hónap végén általában már nincs pénzem, az elején pedig spórolni szeretnék. Az étel kiváló, csak jókat tudok mondani róla.”

Zsuzsa és Árpi is az úgynevezett Albérlők házába szeretnének bejutni. Ez egy kifejezetten olcsó lakhatási lehetőség, rezsivel együtt mindössze 36 ezer forintot kell fizetni havonta egy saját szobáért (miután egyben letettek egy nagyobb összeget foglalóként). Ha elfogadják a pályázatukat, háromszor-négyszer akkora életterük lesz, mint jelenleg.

Zsuzsa

Árpi

Spontán gerillaakcióból hivatalos egyesület

A Heti Betevő ötlete a Kisüzemben született éppen 10 évvel ezelőtt, akkor még név nélkül. A hely két szakácsa gondolta úgy, hogy mivel egy korsó sör árából meg tudnak főzni egy adag ételt, szeretnének olyan embereknek segíteni, akik ezt egyébként nem engedhetnék meg maguknak.

„A környező utcákban sok szociális bérlakás található, amelyek lakóit enyhén szólva nem veti fel a pénz, ez növelte a személyes érintettséget. Az első alkalom árát még a két szakács és a törzsvendégek dobták össze, előtte végigjárták a környéket és szóltak azoknak, akik például az utcai szellőzőknél melegedtek, valamint értesítették a hajléktalanszállókat is”

– meséli Holczer-Nagy Emese, aki a kezdetektől részt vesz a projektben, jelenleg az éttermekkel való kapcsolattartásért és a kommunikációért felel.

Az időpont azért lett vasárnap, mert a szociális ellátórendszerben a hétvégék jelentik a legkritikusabb pontot: míg hétköznap több népkonyha is üzemel városszerte, ilyenkor szinte sehol nem osztanak ételt. Szóval tulajdonképpen „piaci rést” töltöttek be a választásukkal.

Kezdetben csak a hajléktalanokat célozták, idővel viszont egyre bővült a kör. „Nyilvánvalóan nem ellenőrizhetjük, ki milyen jogcímen áll be a sorba, de nem is szeretnénk. Ha valaki rászorulónak érzi magát, mi soha nem vonjuk kérdőre” – fogalmaz Emese.

Az évek során nagyon vegyes vendégkör alakult ki: a fedél nélkül élők mellett sokgyermekes családok és elsőre kimondottan jólszituáltnak tűnő fiatalok is feltűntek a vasárnapi ételosztásokon.

Az elején egyáltalán nem volt engedélyük, gerillaakcióként kivitelezték az egészet: egyszerűen kivitték az ételt a Kisüzemmel szemközti Klauzál térre, kiosztották, majd hazamentek. Persze a szigorú élelmiszerbiztonsági szabályok miatt ez hosszú távon fenntarthatatlan volt, ezért egyesületté alakultak. Ekkor választották a Heti Betevő nevet is.

Holczer-Nagy Emese

Tóth Gergely és Lánczi Éva társelnökök

Előkészítő munka a Kisüzemben (maga a főzés most nem itt zajlott)

Még a Covid idején sem tartottak szünetet, bár a szokásos formában nem oszthattak ételt, de megoldották. A VII. kerületben már bőven túl vannak az 500. osztáson, emellett működik helyi szervezetük a VIII. kerületben (itt kimondottan családoknak osztanak), valamint Székesfehérváron, Pécsen és Makón.

„Az elejétől fogva alapelvünk, hogy minőségi ételeket készítünk, hiszen önmagában az, hogy valaki szegény, nem ad okot arra, hogy könyörületből csak úgy odalökjenek valamit elé. Mi mindenkinek megadjuk a méltóságot.”

Ottjártunkkor épp lencsegulyás volt a menü a Babka jóvoltából, de az 5-6 hetenkénti rotációban rendszeresen sorra kerül a Kisüzem, a Kőleves, a Két Szerecsen Bisztró és a Pad Thai (ők csak a Heti Betevő kedvéért hentestokányt készítenek), valamint több szálloda, például a Marriott és a Hilton is.

Cserébe csak az alapanyagok árát kérik el, amit adományokból térít az egyesület. Az erre a célra szolgáló gyűjtődobozok sokaknak ismerősek lehetnek a pesti éjszakából, de Emese szerint ma már inkább szimbolikus szerepük van: megtartják őket, hiszen valaha innen indultak, a támogatások nagy része ugyanakkor átutalással érkezik. Sok rendszeres adományozójuk van, valamint 1%-os felajánlásokra is jogosultak.

Év végén rendszeresen megrendezik a Művészek a Heti Betevőért nevű aukciót is, melynek során az alkotók által felajánlott festményeket és egyéb műtárgyakat árverezik el. Ebből mindig több millió forint folyik be, amit teljes egészében az ételosztások költségeire fordítanak.

Van is bőven mire költeni: egy 300 adagos ebéd alapanyagára alsó hangon 200 ezer forint, a dobozokkal kukászsákokkal, gumikesztyűkkel, teával, cukorral pedig akár 300 ezer forintra is felmehet – és ez csak a VII. kerületi osztás.

Minden sorban álló egy külön történet

Egy alkalommal 300-350 adag ételt készítenek, de olyan nincs, hogy valaki éhesen megy haza: ha meleg étel már nem jutna neki, vészforgatókönyvként szendvicset kap. Ahogy az egyesület egyik társelnöke, Tóth Gergely fogalmaz, ők mindenkinek adnak enni, legyen akár nyugdíjas néni, fizikus, vagy börtönviselt.

Az egyik legizgalmasabb dolognak a sorban állók élettörténeteinek megismerését tartja: amíg a Klauzál tér volt a bázisuk, szinte mindenkivel váltani tudtak legalább néhány mondatot, hiszen a többség ott is ette meg az ételt.

„Egészen durva történetek vannak: vegyük például azt, hogy nevelőintézetből jöttél, 12 éves korodtól mászkálsz az utcán, apró bűntények miatt (kapuban alvás, köztéri alkoholfogyasztás, stb.) egyre több lesz a rovásodon, aztán bekerülsz a rendszerbe, és onnantól ki-be mászkálsz a sittről” – említ egy tipikus sorsot Tóth Gergely.

Szerinte ez egy óriási, rendszerszintű probléma, amiben az ő szerepük annyi, hogy legalább heti egyszer meleg ételhez jussanak azok is, akik teljesen a perifériára szorultak – mindegy, hogy önhibájukból, vagy attól függetlenül.

„Az álmom, hogy előbb-utóbb mindenkit el tudjunk kapni, aki megbillen, még mielőtt végzetesen elesne.”

Szerencsére akadnak pozitív példák is. Egy család tagjai például szinte szégyenkezve álltak be a sorba, miután a szülők elvesztették a munkájukat. Néhány alkalom után viszont már arról számoltak be, hogy újra van keresetük, ezért köszönetet mondtak az addig kapott segítségért, és többet nem is jöttek. Volt olyan vendégük is, aki összegyűjtötte a pénzt egy robogóra, és azóta futárkodással keresi a kenyerét.

Sokakkal a hétköznapokon is tartják a kapcsolatot: előfordult, hogy valakinek laptopot szereztek a munkájához, vagy épp a számláit segítettek rendezni. Ezt nem is feltétlenül, mint egyesület, hanem egyszerűen csak magánemberként.

Az Év Fővárosi Civil Szervezete díjhoz járó szimbolikus kulcs

Egyik önkéntesük a Romaversitas Alapítványnál dolgozik, neki azt sikerült elérnie, hogy egy rendszeresen sorban álló fiatal lány jobb iskolába kerüljön.

„Sok mindenre inspirál bennünket ez a munka: valaki zoknit vásárol, majd szétosztja a sorban állók között, gyűjtöttünk már cipőket, egy önkéntesünk pedig kötögető szakkört szervezett, ahol a résztvevők sapkákat készítettek, majd ezeket szintén szétosztották” – meséli Holczer-Nagy Emese.

Arra is jól bevált taktikájuk van, hogyan csökkentsék a sorba a szüleikkel együtt beálló gyerekek szégyenérzetét: megkérik őket, hogy segítsenek az önkénteseknek például teát tölteni, ezzel feladatot adva nekik.

„Hiszünk benne, hogy a szegénység nem szégyellni való dolog”

A Heti Betevő stábja ősszel találta ki, hogy neveznek az Év Fővárosi Civil Szervezete díjra. Ez egy több körös megmérettetés volt, a legjobb 10 közül végül internetes szavazással végeztek az élen, megelőzve például a Magyar Hospice Alapítványt és az Oltalom Karitatív Egyesületet.

„Bármelyik szervezet megérdemelte volna a győzelmet, hiszen kivétel nélkül jól látható és fontos munkát végeznek” – mondja Lánczi Éva társelnök, hozzátéve: emiatt nem is számítottak rá, hogy végül ők kerülnek ki győztesként.

Most egy évig használhatják a Főváros Civil Szervezete elnevezést, ami biztosan hozzátesz majd az ismertségükhöz, emellett kaptak egy szimbolikus kulcsot is a városhoz, valamint 1 millió forintot. Utóbbit egy az egyben beforgatják a tevékenységükbe, ezzel további 2-3 ételosztásuk költségei lesznek biztosítva.

És hogy mit hoz a jövő? Mivel a Klauzál teret néhány hete felújítás miatt lezárták, kényszerhelyzet alakult ki. Ideiglenesen a Csányi utca egyik foghíjtelkén kaptak helyet, de azóta innen is tovább kellett állniuk. Az önkormányzattal folytatott több hónapos egyeztetés után február 18-tól az Akácfa utca 61-es szám alatti Akácos Udvarban folytatják, reményeik szerint ez a helyszín tartósabb lehet.

Holczer-Nagy Emese szerint gyakran felmerül, miért nem költöznek kijjebb Belső-Erzsébetvárosból, de szeretnének láthatóak maradni, mivel hisznek benne, hogy a szegénység nem szégyellni való dolog.

„Nem akarjuk azzal megalázni a vendégeinket, hogy egy rozsdaövezetben, vagy mondjuk egy erdő szélén adjuk át nekik suttyomban az ételt. Ezzel egyben példát is mutatunk mindenkinek: segíteni jó dolog, nyugodtan vágj bele te is a saját lakókörnyezetedben!”


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk