„Amit az előválasztással felépített az ellenzék, azt most szépen rombolják lefelé bizonyos politikai szereplők”
Sokan kapkodták a fejüket, a napokban. Ki lép vissza, kinek a javára, sajtón keresztüli üzengetések. Magam is megfigyeltem ismerőseim körében az elbizonytalanodást, a szerencsétlen kommunikáció okozta értetlenséget, kinél dühöt, frusztrációt, de leginkább azt a véleményt, hogy mindez sokat ártott magának az ellenzéknek is.
Mindezekről kérdeztem Ember Zoltán politikai elemzőt, az Iránytű Intézet munkatársát.
- Mennyit ártott az ellenzék megítélésének az elmúlt napok történése?
- Azt az építményt, amit az előválasztásokkal felépített az ellenzék, azt most szépen rombolják lefelé bizonyos politikai szereplők. Az előválasztásnak az amerikai politikai kultúrában abszolút van hagyománya, például McCain, amikor Obamával szemben alulmaradt az előválasztáson, és hívei elkezdtek füttyögni Obamára, ő védte meg riválisát, megmondta, hogy Obama jó elnök lesz és ő mindenben támogatni fogja. Magyarországon ehhez nem szoktunk hozzá. Érdekes, hogy több séma is megjelent nálunk, ami az Amerikai Egyesült Államokból jött, ezeknek a nagy részét pont a Fidesz hozza be. Főleg az identitás konfliktusokat, és ehhez hasonló témákat, a kemény dolgokat. Ez a része bejött az amerikai politikának. Ám sajnos a gesztuspolitizálásnak ezek a szép elemei valahogy nem akarnak még ide begyűrűzni.
Itt viszont csak ment az üzengetés a sajtón keresztül. Az egyetlen jelölt, aki azt végezte, amit ilyenkor egy jelöltnek kellene, az Dobrev Klára volt, járta tovább az országot, és azt csinálta, amit a másik kettőnek is kellene. Bár ez minket rettentően érdekel, de tudni kell azt is, hogy a választók jelentős részéhez mindez nem jut el.
Viszont az is tény, hogy aki az előválasztásban részt vett és részt akar venni, az azért ezekről a hírekről értesül, és nem jön ki jól ebből az egész ellenzék. Nem véletlen, hogy Jakab Péter olyan hangot ütött meg, amilyet, nevezetesen, hogy a feleket a normális politizálásra szólította fel. Tehát miközben a sokasághoz mindez alig, vagy csak töredezetten jut el, az elkötelezettebb választók viszont lehet, maradandó sérüléseket szenvednek az elmúlt pár nap történéseitől. Ez az ellenzék részéről elég nagy probléma. Ha mégis lesz visszalépés, mint ahogy azt este több forrás is szivárogtatni kezdte Karácsony esetleges visszalépését, akkor például Dobrev Klára szavazói egy ilyen alkudozási folyamat után, ami nyilván az ő jelöltjüknek a kiszorítására megy, milyen szívvel állnak majd oda a győztes Márki-Zay mellé? Minél több ilyen sebet kap a tábor, és a politikai szereplők is, annál nehezebb lesz reparálni. A bizalom fontos. Az érzelmek. Azok a megállapodások, amiket nyáron kötöttek, nagyrészt érzéseken, szimpátiákon is alapulnak, nem is feltétlenül azon, hogy kockás papíron ki mit matekozott össze magának. Tehát fontos, hogy ne kapjanak túl mély sebet a szavazótáborok azon részei, akik figyelték az eseményeket.
- Hogyan lehet a most megroggyant bizalmat és tekintélyt visszaépíteni?
- A közös kommunikációnak már nagyon rég meg kellett volna történnie. Nem elég, hogy a covid miatt eleve kevés volt az idő, a nyár eleji nyitás után jöttek a nyaralások és augusztus végén hirtelen elkezdődött a kampány. De a választók nagy része alig tudta, hogy mi ez az egész, miért is van, és mikor lesz maga az előválasztás. Holott nagyjából január tájékán már eldőlt, hogy lesznek előválasztások, onnantól fogva ennek egy közös kommunikációs felületet kellett volna építeni. Maga a honlap is csak júliusban jelent meg, alig volt akkor még információ rajta, szinte semmi. Sokkal többet ki lehetett volna hozni mindebből kommunikációs szempontból.
Az nagy szerencse, hogy az egyéni választókerületek szintjén egyik politikai szereplő sem szenvedett igazán vereséget. Ugye a DK nyerte a legtöbbet, de a Jobbiknak is sok választókerület jutott, igaz ezek zöme nehezen hozható el, a Párbeszédnek is sok helyen van szinte befutó jelöltje, az MSZP váratlanul jól szerepelt, a Momentum pár hete még attól tartott, hogy kiszorul, de szépen szerzett jelölti helyeket ő is. Ahhoz, hogy helyreálljon a normális ügymenet, sokat segít az a tény, hogy egyik párt sem szorult ki teljesen a partvonalra.
- Segíthet-e a renomé helyreállításában egy árnyékkormány, amely az ellenzék kormányzóképességét demonstrálhatná?
- Ezen erősen megoszlanak a szereplők véleményei. Magam sem tudom, mi lenne a jobb megoldás, felállítani-e, avagy sem. Sok érv szól mellette: például a választó látja, hogy igen, ez az arc, övé lesz majd a környezetvédelem. És igen, ez a kormányzóképesség érzetét erősíti, ami pont az elmúlt napokban kicsit megkérdőjeleződhetett, főleg azon szavazók között, akik még vacillálnak. A közvélemény-kutatók nagyjából ugyanoda mérik a két blokkot, a nagy számok szintjén ez egy x-re álló meccs. De a választókerületek szintjén nem áll x-re. Ez nem mozgósítási meccs, nem azon fog múlni, hogy a közel hárommillió potenciális szavazójából melyik tábor tud több embert elvinni az urnákhoz, hol tud több mandátumot megnyerni.
Most ezekben szavazókat kell szerezni és igenis ehhez kell egy kormányzóképes alternatívát nyújtani. De nagyon nehéz úgy árnyékkormányt felállítani, hogy a pártok még nem látják az egymás közötti erőviszonyaikat. Közvélemény-kutatásokkal, talán. Hogy állítják fel a listát? Azután talán könnyebb ezt is megvitatni. De itt van még az is, hogy nagyon könnyű valakit leszedni, aki kiáll. Azt a katonát, akit felraknak a várfalra, azt le lehet nyilazni.
Tehát van az árnyékkormány ellen és mellett is sok érv, és tudom is, hogy erről ők is sokat beszélgetnek. De persze ehhez is közös program kell. Ennek láttuk valamilyen magvait az előválasztási honlapon, amit kipakoltak, de az még éppen csak valami. És kell négy-öt olyan programpont, vízió, ami az emberek pénztárcájára hat, vagy a szívére. A Fidesznek ez a titka. Foglalkozik az ideológiával, a szimbolikus kérdésekkel, mindig nyújt valamit, és mindig elmagyarázza a világot aszerint. Persze az irányvonal gyakran változik, egyik pillanatban még Oroszországot szeretjük, másik pillanatban nem, tüntetünk Tibetért, másik pillanatban már nem, van ebben mindig valamilyen inkoherens rész, de ők foglalkoznak a pénztárcával is és a szívvel, a szimbolikával. És ezt nagyon érzik. Az ellenzéknek ugyanilyen világosan kell valamit nyújtani, mind a pénztárcák, mind a szimbolikus víziók terén
- Vannak előhúzható törvények? Amikre nagyon gyorsan szükség lehet...
Ez a kormányzás előkészítésének a kategóriája. A törvények előkészítése tudtommal munkacsoportokban már zajlik, de itt még nem tartanak. Ott tartanak, hogy kimunkáljanak bizonyos szakpolitikai álláspontokat, hogy mit lehet kezdeni bizonyos témákban egy feles többség esetén. Ott valóban nem tart a folyamat, hogy fiókból kivehető jogszabálytervezetek legyenek. Szkeptikus is vagyok, hogy ez létre tud jönni.
Az ellenzék jelenleg a Párbeszédet kivéve abból él, hogy kitalálunk valami témát, bedobjuk, tartunk róla egy sajtótájékoztatót, felteszünk valami fizetett Facebookos hirdetést, este bemegyünk az ATV-be, de negyvennyolc óra múlva már egy másik témát veszünk elő. Így nem lehet tematizálni. Úgy viszont lehet, ahogy a Fidesz csinálja. Bevezet egy témát és unalomig ismétli. És ennek a témának a szempontjából magyaráz más témákat is. Persze azon lehet vitatkozni, hogy ezeket milyen morális alapokon teszi. Fontos, hogy belássák a pártok, hogy nem lehet ezt így folytatni. Közös kommunikációra van szükség.
- Van, aki ezt belátja?
- Azt gondolom, mindenki látja. A megvalósítás, az nagyon döcögős. Itt annyi elvet, érdeket kell összehangolni, hogy minden nagyon lassan halad. Halad, mert például itt az előválasztás. Ha az elmúlt négy napot kivesszük a rendszerből, akkor Tóth Csaba meg Ózd ide vagy oda, összehozták. És úgy hozták össze, hogy szervezeti és sok más szempontból is nehezebb helyzetben vannak, mint ‘17-ben.
