SZEMPONT
A Rovatból

„A választás már félig-meddig eldőlt” - Magyarics Tamás a véghajrába fordult amerikai elnökválasztási kampányról

Rengetegen már most leszavaztak, miközben a felmérések szerint még mindig hibahatáron belüli a különbség Trump és Harris között. Hogyan próbáltak fogást találni egymáson kampányban, és mi lesz, ha az egyik, mi, ha a másik győz? Ezekről beszélgettünk az ismert Amerika-szakértővel.


Vasárnap estig több mint 40 millióan szavaztak az amerikai elnökválasztáson, ami azt jelenti, hogy a négy évvel ezelőtti szavazatszám negyede már beérkezett. Nem csak ez az egy különlegessége van a november 5-re kitűzött választásnak. A demokraták menet közben cseréltek jelöltet, Trump ellen pedig merényletet kíséreltek meg a kampányban, ami kis híjján sikerrel is járt. Közben a közvéleménykutatások gyakorlatilag fej-fej mellé mérik a jelölteket.

Az elmúlt évtizedek legszorosabb és legmegosztóbb kampányáról Magyarics Tamás emeritus professzor, Amerika-szakértőt kérdeztük, aki az esélyeket latolgatva, a csatatér államok fontosságáról és a két jelölt közötti különbségekről is beszélt.

– Szinte hibahatáron belül vannak a különbségek országosan is, meg a billegő államokban is. Ennyi idő alatt mennyit lehet fordítani, vagy mennyire lehet egyértelművé tenni a helyzetet? Gondolom, most mind a ketten gőzerővel arra koncentrálnak, hogy döntést csikarjanak ki.

– A csatatér államokban kampányolnak elsősorban, és azokat a választói csoportokat próbálják meggyőzni, amelyeknél a felméréseik szerint van még valami mozgásterük, illetve amelyek fontosságúak. Ilyenek többek között a feketék, ahol Trump 2020-hoz képest javított. Nagyjából kétszer annyi afroamerikai szavazatra számíthat, mint 2020-ban. A spanyol nyelvűeknél ugyancsak sokat javított a helyzetén. 2020-ban Biden 21 százalékponttal vezetett előtte, most mindössze 12 ponttal vezet Harris Trump előtt a felmérések szerint ennél a szavazói csoportnál. Javított Trump az arab-amerikaiak között is. Itt nagyjából 42-45 százalékon állnak, tehát annak ellenére, hogy az arab-amerikaiak inkább demokrata szavazók, a körükben Trump népszerűbb lett, hasonlóképpen a zsidó-amerikaiak között. Ez a kettő utóbbi választói csoport főleg a közel-keleti háború miatt foglal állást így vagy úgy. Azonban az is elképzelhető, hogy

a választás ezekben az államokban és máshol is félig-meddig eldőlt, hiszen nem ötödikén szavaz egységesen mindenki.

2020 például Covid-év volt, és a szavazópolgárok 70 százaléka már korábban leadta a szavazatát. Most is nagyon sokan adják le a szavazatukat, vagy levélszavazat formájában, vagy pedig személyesen. Például Georgiában, ami az egyik úgynevezett billegő állam, amikor megnyitották az urnákat, az első nap több mint 180 ezren adták már le a voksukat. Nyilvánvalóan a leadott szavazatokon nem lehet változtatni, a levélszavazás meg a személyes választás már szeptember közepétől elindult. Innen nézve még kisebb az a réteg, akiket adott esetben az utolsó egy-két hétben érdemben lehet befolyásolni.

– Mik azok a főbb témák, amik mentén fogást próbál találni egymáson a két jelölt?

– Elsősorban a gazdaság, hagyományosan. Az embereknek mindössze 25 százaléka véli úgy, hogy jó irányba halad az Egyesült Államok, egy másik felmérés szerint az emberek 52 százaléka úgy gondolja, hogy rosszabbul él most, mint négy évvel ezelőtt. Igaz, hogy 39 százalék azt gondolja ezzel szemben, hogy jobban él. Viszont ezeknek a felméréseknek a hitelességét lerontja az, hogy például ebben az utóbbi 39 százalékban a demokrata szavazók háromnegyed részben képviseltették magukat, és a republikánusok mindössze 7 százalékkal.

Azt azért elég nehéz elképzelni, hogy a republikánus érzelmű szavazók mindössze 7 százaléka került jobb anyagi helyzetbe most, és 90 százalék mind rosszabb helyzetbe. Azaz ezeket a számokat befolyásolta a politikai hovatartozás, vagy politikai szimpátia is.

A gazdaság után a második számú kérdés a bevándorlás, illetve a határvédelem. A harmadik pedig általában a közbiztonság, a negyedik a megélhetési költségek, tehát a konyhai ügyek, árszínvonal, benzinárak és így tovább. Ezután jön nagyjából az abortusz, és csak utána a külpolitika, ami egy kicsit nagyobb szerepet kap most. Elsősorban nem is Ukrajna, hanem a Közel-Kelet miatt. És távlatilag a kínai kérdés az, ami az embereket izgatja. Ezeknél a kérdéseknél, kivéve az abortuszt, Trump vezet a választók között végzett felmérések szerint kisebb-nagyobb arányban. Például a külpolitikában az összes fontos kérdésben, tehát az orosz-ukrán háború kérdésében, a Kínával való kapcsolatoknál és a közel-keleti kérdésben Trumpban jobban bíznak az emberek, mint Harrisben. Harris egyfajta sötét ló. Nem nagyon lehet tudni, hogy mit tenne, vagy mit nem tenne, mivel eddig nem nagyon szerepelt ezekben a kérdésekben. Most Harris, illetve a demokraták azzal a megtévesztő kampánnyal élnek ebben a kérdésben, hogy Trump szeretné az abortuszt törvényileg tiltani az egész ország területén, amiről pedig szó sincs. Trump azt szeretné, hogy a tagállamok kezében maradjon a döntés ebben a kérdésben. Tehát ha azokat a kérdéseket nézzük, amelyek leginkább foglalkoztatják az amerikaiakat, ott Trump jobb osztályzatokat kap, mint Harris, viszont, ha a karaktert nézzük, akkor Harrist részesítik inkább előnyben az emberek Trumppal szemben.

– Mind a két jelöltnek van egyfajta hendikepje. Harris kívülről pottyant be a kampányba, töréspótlásként, nyilvánvalóan nincs rendesen felépítve, talán az ismertsége sincs olyan szinten. Trumpnál meg a korábbi botrányai, illetve az ellene folyó eljárások miatt lehet rajta fogást találni. Érezhető a kampányban a törekvés ezeknek a kölcsönös kihasználására?

– Szokták mondani a demokrata oldalon, hogy ha nem Harris lenne, akkor óriási fölénnyel győzhetne egy stabilabb, komolyabb jelölt. Ugyanezt elmondják a republikánus oldalon is, hogy ha nem Trump lenne, akkor könnyű dolga lenne a republikánus elnökjelöltnek, mivel az emberek döntő többsége elégedetlen a Biden-adminisztrációval. De ahogy ön is mondta,

mind a kettő kicsit „sérült áru”.

Trumpnál természetesen az, hogy túlságosan is jól ismert, illetve a büntetőügyei is számítanak, még akkor is, ha nem mindegyik komoly, egy-kettő pedig politikailag tűnik motiváltnak. De a megnyilvánulásai, a retorikája kelthet visszatetszést, bár a republikánusok mindig azt mondják, hogy nem a szavakat kell nézni, hanem hogy mit tesz az ember. Végül is az első, vagy az eddigi egyetlen Trump-adminisztráció alatt azért olyan nagy drámák nem történtek, tehát sokkal erősebb a retorika, mint maga a kormányzás. Ennek ellenére emiatt valóban nem egy ideális jelölt Trump. Viszont nagyon sok embernek tetszik a stílusa, főleg azoknak - és ez több tízmillió ember, - akik úgy gondolják, hogy a keleti és a nyugati parti elit, tehát a gazdasági, társadalmi, politikai és kulturális elit, szimbólumokban elmondva „Washington és Hollywood” lenézik őket, és ennek megfelelően

támogatják Trumpot, annak ellenére, hogy ő egyáltalán nem ideális jelölt mondjuk akár vallási, akár konzervatív értékek szempontjából.

A másik oldalon pedig valóban Harris nagyon gondosan kerüli, hogy bármi konkrétumot mondjon, nem nagyon tudja tulajdonképpen, hogy mit csináljon, mert félig-meddig a kört kellene négyszögesíteni. Egyfelől a népszerűtlen Biden-adminisztrációtól kell távolságot tartania, miközben a Biden-adminisztrációnak a tagja volt, a második ember ráadásul, harmadszor pedig azt kellene valahogy bizonyítania, vagy ígérnie, hogy ő más lesz és újat hoz. Ezt sokan kétségbe vonják, mert három és fél évig teljesen megegyezett Bidennel a politikája. Biden maga mondta, hogy egy kottából játszottak. Ráadásul

Harris nem annyira népszerű még a demokraták között sem.

Amikor 2019-ben elkezdődtek az előválasztás előtti versenyek a demokrata elnökjelöltségért, akkor Harris végül el se jutott a hivatalos előválasztásokig, amelyek 2020 januárban kezdődtek, mert 2019. decemberben kiszállt, mivel a Demokrata Párton belül csupán 1 százalékos volt a támogatottsága. Tehát láthatóan ő nem az a jelölt, akit a demokraták óriási lelkesedéssel fogadnának. Pontosan amiatt, mert mind a két jelölt általában és relatíve eléggé gyenge, az embereknek egy jelentős többsége nem valakire szavaz, hanem valaki ellen.

– Ameddig Biden ki nem lépett a kampányból, járta az a mondat, hogy a késői Szovjetunió hangulata lengedez az amerikai elit körül, ami a gerontokráciát illeti. Az tény, hogy Trump lényegesen életerősebbnek tűnik, de azért letagadhatatlan, hogy ő is mindjárt a nyolcvanat fogja verdesni.

– Harris a kampánya elején megpróbálta ezt hangsúlyozni, mert a republikánusoknak volt az egyik fő érve Biden ellen a kora. Csak önmagában az, hogy valaki 80 év körüli, még nem jelenti azt, hogy olyan állapotban legyen, mint Joe Biden. Tehát Bident és Trumpot egy platformra hozni csupán a koruk miatt, nem teljesen helytálló. Persze a kampányban sok mindent megengedett, sok mindent mondanak is, de az utóbbi időben már kevésbé beszélnek erről. De az nem valószínű, hogy Trump ellen azért fognak szavazni, akik ellene fognak szavazni, mert 79 éves.

– A The New York Timesban október 18-án jelent meg egy hosszú cikk, ami arról szól, hogy a Szilícium-völgy egy csoportja, Elon Muskkal egyetemben, beálltak Trump mögé. Mi ennek az oka, hogy ezek a tech-óriások úgy érzik, hogy Trump adminisztrációja nekik megfelelőbb lenne?

– Azért a tech-óriások közül néhány az egyik, néhány a másik oldalon van. Jeff Bezos vagy Mark Zuckerberg egyértelműen a demokratákat támogatja. Zuckerberg olyan módon is támogatta a demokratákat 2020-ban, hogy

a Facebookon letiltották azokat az írásokat, amelyek Hunter Biden laptopjának az ügyéről szóltak, mert az csökkentette volna Biden esélyét.

Jó, most megígérte, hogy legközelebb ilyen csúnya dolgot nem tesz, hogy ilyen módon segítsen egy pártot. De az igazság az, tudjuk, hogy a Google, és ezek a cégek mind demokrata szponzorok. Elon Musknak az X-e szabadabb, ott az algoritmusok nem szűrik ki az ellenvéleményeket, legalábbis olyan szinten nem, mint ahogy a Facebook csinálta ezt a liberális baloldalnak nem tetsző ellenvéleményekkel. Szerintük tehát Trump a sajtószabadság mellett van, és hangsúlyozza, hogy az alkotmány első kiegészítésének a híve, azaz semmifajta korlátozást nem kíván senkitől ezen a téren. A közösségi média is a vélemények szabad kicserélésének és ütköztetésének a fóruma. A másik oldal viszont a szélsőjobbra és fasizmusra hivatkozik, ennek megfelelően a sajtószabadság náluk nem annyira korlátlan ebből a szempontból. Tehát ez lehet az egyik oka, hogy az egyik vagy másik jelölt mögé beállnak. Harmadik pedig, hogy

hagyományosan a Szilícium-völgy és Hollywood demokrata beállítottságú, azaz többnyire a liberális oldalon állnak,

így ők nem nagyon szoktak támogatni a konzervatív elnököket, vagy akár konzervatív beállítottságú elnököket.

– Egy kampányban általában teljesen más történik, mint utána, amikor felépül egy adminisztráció, de nagyjából érzékelhető, hogy az egyik vagy a másik jelölt kormányzásra jutása esetén milyen irányt vesz Amerika?

– Azért sem lehet erre egyértelmű választ adni, mert igaz, hogy az elnök a legfontosabb szereplő, de nem az egyetlen szereplő az amerikai kormányzati rendszerben. Fontos az is, hogy a kongresszusi választásokon milyen eredmények születnek. Például, ha Donald Trump nyer, viszont a demokraták megszerzik egyik, másik, vagy mindkét házat a törvényhozásban, akkor nyilvánvalóan mindent meg fognak tenni annak érdekében, hogy az elnök mozgásterét szűkítsék, törvényjavaslatait elgáncsolják, és minden eszközt felhasználjanak, hogy a hatalmat gyengítsék. Nyilvánvalóan fordítva ez ugyanígy történne. Emellett még ott van a Legfelsőbb Bíróság is, amit nem nagyon lehet felülírni. A szövetségi bíróság döntését csak szövetségi bírósági döntés írhatja felül. Tehát

nagyon fontos az, hogy ezek a hagyományos hatalmi ágak hogyan működnek együtt, vagy nem működnek együtt.

És ott vannak negyedik hatalmi ágként a médiumok, aztán egyre inkább a közösségi média is, ráadásul az utóbbi egyre nagyobb befolyással. A legutóbbi felmérések szerint a hagyományos újságokról a megkérdezetteknek mindössze 30 százaléka gondolja, hogy megbízhatóak. Ami azért érzékelhetően különböző lehet, attól függően, melyik jelölt győz, az az adópolitika.

Trump, ahogy általában a republikánusok, csökkentené az adókat.

Például a vállalati adót levinnék 20-15 százalékra azoknál a vállalatoknál, amelyek Amerikában termeltetnek. Ezzel szemben Kamala Harris felemelné 28 százalékra, ami moderáltabb, vagy mérsékeltebb annál, mint amit Biden akart, ő ugyanis 39 százalék fölé akarta ezt emelni. Itt határozottan van különbség.

A különböző jóléti programokat Harris adóemeléssel szeretné finanszírozni,

többek között a személyi jövedelemadót emelné, főleg a felsőbb adókategóriákban. Az itt szerzett jövedelmet Harris arra használná, hogy az első lakáshoz jutókat, a középvállalkozókat, a startupokat támogassa. Persze nem végig, csak az üzlet beindításakor. A trumpi politika többek között magasabb védővámokat irányozna elő 10-20 százalékkal, akár az összes külföldi országgal szemben, Kínával szemben pedig ez még magasabb is lehet. Ezen kívül természetesen a jóléti kérdésekben, kiadásokban a demokraták bőkezűbbek, a republikánusok szűkmarkúbbak. A határvédelmet illetően Trump radikálisabb, nála beleférhet deportálás és sok minden egyéb is. Harris megengedőbb ilyen szempontból. A külpolitikában Harris feltehetően egy Biden plusz lenne, tehát Ukrajna támogatása, illetve a Közel-Keleten egyfajta tojástánc az izraeliek és a Hamász, illetve a palesztinok között. Kínával szemben hivatalosan ők az erősebb kész politikáját hirdették meg. Trump azt ígérte, hogy véget vet az ukrajnai háborúnak, többek között azzal, hogy csökkentené az ukránoknak küldött amerikai segítséget, illetve áttolná az ukrajnai háború költségeinek nagy részét az európaiakra (ezt különben a demokraták is megtennék), adott esetben nyomást helyezne talán az oroszokra is. Kína esetében egy keményebb gazdaságpolitikát, illetve kereskedelempolitikát hirdetett, a Közel-Keleten pedig teljes mértékben kiáll Izrael mellett, és főleg Iránt fenyegetné meg komolyabb, akár katonai akciókkal, ha továbbra is támogatja a Hezbollah-t, vagy a Hamászt és a többi terrorcsoportot. Tehát bár különböző politikák vannak, de

drámai változás nem várható, mert az Egyesült Államok érdekei alapvetően nem fognak megváltozni 2025. január 20-án 12 órakor.

Inkább az igaz, hogy az, hogy hogyan próbálják érvényesíteni az amerikai érdekeket, inkább hangsúly kérdése.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
„Négy hónap alatt közel egy év vízfogyasztását nem lehet elhasználni” - Bettiék 60 ezres számlát kaptak a vízóracsere után
Több érdi háztartásban is rosszul mérnek a lecserélt vízórák. A polgármester szerint lehet, hogy a gyártósorról kerültek le akár százával olyan órák, amelyek teljesen pontatlanok. Csőzik László Igazságügyi szakértőt kért fel a helyzet tisztázására,


Körülbelül két hete jelent meg a sajtóban, hogy több érdi háztartásban is rosszul mérnek a lecserélt vízórák, ráadásul a lakossági jelzések szerint kiugróan többet mértek, mint amennyit korábban.

Betti 30 éve él Érden a családjával egy kétszintes házban. Több vízóracseréjük is volt már, egyikkel sem volt problémájuk. Júniusban szerelték be náluk a legújabb órát, azóta viszont nekik is elképesztően megugrott a fogyasztásuk. Legalábbis a számlák alapján. Átalányt fizetnek, kéthavonta kapják a számlát.

Az átlagfogyasztásuk korábban két hónapra 20-23 köbméter volt. Az idei elszámolásuk június 30-ig szólt az előző vízórával. Ekkor kicserélték náluk a vízórát, kaptak is egy számlát, ami szerint 26 forintos tartozásuk volt. Ezt kifizették, és várták a következő számlát.

„Az előző időszakra a régi órával az elszámolt éves mennyiségünk – ami ugye nem jött ki teljesen egy évre, csak 8-9 hónapra, hiszen időközben lecserélték a vízórát – 79 köbméter volt. Majd a vízóracsere után jött egy számla, ami október 25-ig szól. Az új óra szintén 79 köbmétert mért. Azért ez egy kicsit furcsa. Négy hónap alatt közel egy év vízfogyasztását nem lehet elhasználni” – mondta a Szeretlek Magyarországnak Betti.

„A vízszámlám eddig 10-11 ezer forint körül volt, a csatorna számla pedig 9000 forint környéke. Ezzel szemben most itt van előttem egy 33.999 forintos vízszámla és egy 26.700 forintos csatornadíj” – tette hozzá az asszony, aki szerint az ő utcájukban több család is ugyanígy járt.

Bettiék egyelőre nem fizették be a számlát, és még a vízmű felé sem jelezték a hibát. Az asszony szerint telefonon nehéz elérni őket, személyesen pedig azóta nem volt ideje bemenni az ügyfélszolgálatra. A polgármesternek viszont jelezték az esetet, és azt is, hogy hozzájárulnak ahhoz, hogy a vízórájukat leszereljék, bevizsgálják, vagy bármilyen hatósági mérést végezzenek rajta.

Az önkormányzat ugyanakkor nincs egyszerű helyzetben, ami az ügyet illeti. Csőzik László, Érd polgármestere lapunknak azt mondta: a vízmű az egyetlen olyan terület, ami nem tartozik az önkormányzat irányítása alá. Törökbálint, Tárnok, Diósd, Sóskút, Herceghalom és Pusztazámor önkormányzataival együtt tulajdonosai ugyan az Érd és Térsége Víziközmű Kft.-nek, az ügyvezetés, illetve a menedzsment a Veolia Víz Zrt. feladata. A polgármester így levelet írt, valamint fel is hívta az ügyvezetőt, és kérte, hogy állítsák le a vízórák cseréjét.

„Annyi kétely merül fel, annyi botrányos eset van, hogy azt kértem, azonnal állítsák le a vízórák cseréjét. Ez másnapra meg is történt. A vízügy ígérete szerint bevizsgálnak több új órát, és kiválasztanak 20 háztartást, ahol kritikus volt a helyzet, és ott az új órát, illetve a régit is bevizsgálják. Ezeknek januárban lesz majd eredménye” – fogalmazott Csőzik László.

A polgármester az önkormányzat részéről is elrendelt egy vizsgálatot. Felkérnek egy igazságügyi szakértőt, hogy kontrolálja majd a vízügy által végzett vizsgálatokat.

„Fontos, hogy tisztán lássunk, mert ki tudja, hogy mi történt. Lehet, hogy a gyártósorról kerültek le akár százával olyan órák, amelyek teljesen pontatlanok, lehet, hogy a kereskedőnél van a hiba, amelyik megnyerte a közbeszerzési eljárást, lehet, hogy a labor hibázott, amelyik bevizsgálta. Sokféle megoldás lehet. Annyi biztos, hogy nagyon kétes ez a dolog. Elég nehezen tudom elhinni, hogy ez megtörténhetett” – mondja a polgármester.

Az Érd és Térsége Víziközmű Kft. a 24.hu érdeklődésére előzetesen annyit közölt, hogy az eddig ellenőrzött 15 vízóra kétharmada megbukott a pontossági vizsgálaton, igaz, „jellemzően minimálisan, mindössze 0,5-3%-kal térnek el a mérési eredmények a hibahatártól”, ami szerintük nem indokolhatja a felhasználói bejelentésekben jelzett 1,5-2-szeres eltérést.

Az is elárulták, idén már 242 ügyfélpanasz érkezett hozzájuk a B METERS gyártmányú vízmérőkkel kapcsolatban.

A B METERS egy olasz cég, amely honlapjuk szerint 30 éve tervez, gyárt és forgalmaz a fűtésre és hűtésre használt víz- és energiafogyasztás mérésére szolgáló műszereket. Évente több mint 1,8 millió darabot gyártanak, amivel európai szinten is vezető pozícióban vannak. Azt is írják, minden mérőjük rendelkezik a legszigorúbb uniós szabályozás szerinti jóváhagyási tanúsítvánnyal.

Ez azt jelenti, hogy előzetesen részletesen vizsgálták a vízórák technikai dokumentációját, laboratóriumi teszteket végeztek, hogy mennyire bírják a hőmérséklet-ingadozást, a mechanikai stresszt vagy elektromágneses zavarokat. Emellett ellenőrzik a gyártást is, úgy, hogy véletlenszerűen kiválasztott darabokat vizsgálnak a gyártósorról. Ha hibát észlelnek, a gyártó köteles visszahívni és kijavítani a termékeket.

Természetesen van magyar szerv is, ami a folyamatot ellenőrzi, Budapesten és Pest megyében a pontossági vizsgálatot Budapest Főváros Kormányhivatala végzi. Ők kérdésünkre azt írták, „a vízmérők első hitelesítése a gyártónál történik, majd 8 évig maradhatnak a hálózatban ellenőrzés nélkül, ez idő alatt a mérőeszközt hiteles mérőeszköznek kell tekinteni. Ezt követően a területileg illetékes kormányhivatal végzi az újrahitelesítést”.

A BFKH közleménye szerint, amennyiben valaki a mérőeszköz megfelelő működését vitatja, a víziközmű-szolgáltató 8 napon belül köteles ellenőrizni. Vita esetén a fogyasztó és a szolgáltató is vizsgálatot kezdeményezhet a mérésügyi hatóságnál.

Apró szépséghiba, hogy ennek a költségét a fogyasztóknak meg kell előlegezniük, márpedig egy 80 ezer forint körüli kiadást jelent. Van olyan érdi, aki már a harmadik vízóránál tart, miután az előző kettőről kiderült, hogy tényleg rosszul mérnek.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Aki gyárban dolgozik, 2000 eurót is meg tud keresni három műszakban - ilyen a magyarok élete Ausztriában
Aki német nyelvtudás nélkül vág bele, annak nincs könnyű dolga, de egyébként befogadóak az osztrákok. Az Ausztriai Magyarok weboldalt működtető házaspárral beszélgettünk az ottani tapasztalatokról, árakról, bérekről.
Fischer Gábor - szmo.hu
2024. december 03.



2024 elején már több mint 100 ezer magyar élt Ausztriában, egyetlen év alatt 8%-kal emelkedett a számuk. A Császár házaspár, Császár Viktor és Császárné Cinka Mária három évvel ezelőtt költöztek ki, kisfiukkal.

A saját életük megalapozása mellett arra is futja idejükből, hogy az ausztriai magyaroknak, illetve az Ausztriába kiköltözni tervezőknek segítsenek tanácsadással, információkkal. Ők működtetik az Ausztriai Magyarok weboldalt, és az ehhez kapcsolódó Facebook-csoportot is. Velük beszélgettünk az ottani keresetekről, megélhetési költségekről, és arról, hogyan fogadják az oda költöző magyarokat.

– Miért költöztek Ausztriába?

Mária: Elsősorban a kisfiúnk miatt, aki szív- és vesebeteg, és szerettünk volna neki minél jobb orvosi ellátást biztosítani.

Viktor: Magyarországon már nem volt orvos. Amikor vittük ellenőrzésre, mindig elmondták, hogy a kardiológus professzor már biztos nem lesz legközelebb, nem tudják, hogy mikorra lesz időpont, az adott orvos már biztos nem fog itt dolgozni. Igazából ez volt a fő indok részünkről.

Mária: Ráadásul kevés volt az eszköz, a hordozható, 24 órás EKG-vizsgálathoz való Holter-készüléket nem tudták neki biztosítani, ezért döntöttünk végül Ausztria mellett.

– A gyermek Ausztriában megkapja a megfelelő ellátást?

Mária: Igen. Volt már itt egy kisebb műtétje, és teljesen elégedettek vagyunk.

Viktor: Itt nagyon erős az orvosi ellátás, az egészségügyi rendszer, arra nem lehet semmilyen panaszunk.

– Tehát önöknek elsősorban a gyermekük egészsége volt a fontos, ezért mentek Ausztriába?

Mária:

– Igen. Emellett akkor szüntették meg a katás vállalkozói rendszert, és át kellett volna térnünk másik formára, de ezek után úgy gondoltuk, hogy akkor inkább kint indítjuk el, illetve folytatjuk a vállalkozást is.

– Milyen célból indították az Ausztriai Magyarok weboldalt?

Viktor: Van egy 100 ezer fős, ugyancsak az ausztriai magyarok dolgaival foglalkozó Facebook-csoportunk, ezért is indítottunk weboldalt. Összegyűjtöttük a leggyakrabban feltett kérdéseket.

Mária: Információkkal segítünk azoknak, akik ki szeretnének költözni, mert mi is megtapasztaltuk, hogy amikor kijön az ember Ausztriába, hiába szomszédos ország, teljesen más a rendszer, mint Magyarországon. Más a hivatali rendszer, és tapasztalatok nélkül könnyen el lehet tévedni.

Viktor: Ehhez kapcsolódóan van olyan szolgáltatásunk is, ahol egy másfél órás beszélgetés keretében elmondjuk azokat a buktatókat, amikre fel kell készülni kiköltözés előtt. Úgy vettük észre, hogy nagyon sokan úgy indulnak neki Ausztriának, hogy az alapvető dolgokkal sincsenek tisztában.

– Én láttam olyan bejegyzéseket, hogy nyelvtudás és szakképzettség nélkül indulna neki az illető, de rögtön a szállás iránt érdeklődik, mert jövő héten indulna is. Gondolom, ez nem a siker receptje...

Mária: Ezek az emberek nagyrészt egy-két hét után vissza is térnek. A nyelvtudás is egyre fontosabb Ausztriában, a magyaroknál is elvárt, hogy legalább minimális szinten tudjanak beszélni németül. Ez azért is fontos, mert a magyarok egymással is versenyeznek egy-egy állásért, és nyilván az kapja meg, aki jobban beszél németül.

Viktor: Talán mosogatónak, meg a vendéglátás egyes területein esetleg lehet nyelvtudás nélkül elhelyezkedni, de ahol már ügyfelekkel kell találkozni vagy vendégekkel, ott már kell a nyelvtudás.

– Kik indulnak el Magyarországról?

Mária: Jönnek szakmunkások is, képzetlenebbek, ők nagyobb számban. De egyre inkább azt tapasztaljuk, hogy diplomások is jönnek már, a mi szolgáltatásainkat is főleg ők keresik. Továbbá nemcsak a huszon-harmincévesek, hanem az ötven felettiek is próbálnak jönni. Az azonban rájuk is igaz, hogy német nyelvtudás nélkül egy diplomás sem nagyon tud elhelyezkedni. Néhány kivételtől eltekintve az angolt sem mindig fogadják el, Ausztriában elég kevesen beszélik az angolt a vidéki részeken.

– Mik azok a kurrens szakmák, amikkel aránylag könnyen el lehet helyezkedni most?

Viktor: Vendéglátásban, éttermi kisegítő munkák, mint a mosogatás, vagy szállodákban szobatakarítás és hasonló állások mindig vannak. Szakmunkásokra is mindig nagyon nagy szükség van, ők akár még nyelvtudás nélkül is el tudnak helyezkedni, mert ha dolgoznak, akkor felszedik a nyelvet, őket a szakmájukért fizetik. Szakmunkást mindig keresnek, de amúgy nyelvtudás nélkül, ahogy mondta a feleségem, csak a programozók, orvosok, vagy hasonlók tudnak elhelyezkedni.

Mária: Talán a multiknál, az olyan szakmákban, mint például programozó, el lehet helyezkedni angol nyelvtudással, de főleg Bécsben. Vidéken mindenhol inkább a némettel. Még a nagy multiknál és a gyárakban is mindenhol a német az alap.

– Sokan élnek még magyarok az önök lakókörnyezetében?

Mária: Mi körülbelül 40 percre lakunk a magyar határtól, és a kisváros is teli van magyarokkal. A kisfiam egyik osztálytársa is magyar. Az iskolában rengeteg magyar gyerek van. A napköziben magyar az egyik tanító néni.

– Milyen légkör veszi körül a magyarokat a befogadó országban?

Viktor: Itt nemcsak magyar, hanem bármilyen nemzetiséggel szemben semmi megkülönböztetés sincsen. Biztos vannak olyan emberek, akiknek nem tetszik, de általánosságban mindenki barátságos, az orvosnál sincs megkülönböztetés, hivatalokban sem. Szerintem a történelmünk miatt, hogy sokáig együtt éltünk, mert gyakorlatilag étkezésben, öltözködésben, kultúrában, mindenben hasonlóak a magyarok az osztrákokhoz, emiatt sincs megkülönböztetés semmilyen szempontból.

Mária: Az iskolában is, illetve a mi városunkban is nagyon sok külföldi, azaz többféle nemzet van, és az iskolában sem engedik ezt a fajta megkülönböztetést.

– Ezen az ország rohamosan romló nemzetközi megítélése sem változtatott még?

Viktor: A legtöbb ember el van foglalva a hétköznapokkal, mindenki dolgozik, próbál megélni. Az emberek ilyen szempontból nem foglalkoznak a nagypolitikával. Mindenkinek a helyi ügyek a fontosak, ahol lakik. Szerintem itt a vidéki embereket ugyanúgy nem érdekli a nagypolitika, mint a magyarokat sem. Mivel a magyarok általában azért jönnek ide, hogy beilleszkedjenek, dolgozzanak, ezért a magyarokat általában dolgos, rendszerető, normális népként ismerik itt, akikkel soha nincsen probléma.

– Körülbelül mennyiért lehet lakhatást találni?

Mária: Sok magyar nincs tisztában azzal, hogy három hónapot tartózkodhat Ausztriában engedélyek nélkül. Hiába uniós ország, ez nagyon fontos, hogy a negyedik hónapra tartózkodási engedélyt kell kérni, elsősorban amiatt, mert az osztrák állam szeretné tudni, hogy az adott magyar család megél-e Ausztriában. Azt nem szeretnék, hogy segélyekhez folyamodjanak rögtön. Egy háromfős családnak, ahol egy gyerek van, olyan 2000 euró (821 ezer forint) bevételi forrást kell igazolniuk az osztrák állam felé.

Viktor: Ha két szülő dolgozik, akkor még két minimálbérből is fenn lehet tartani az albérletet és a megélhetést. Egy keresőnek már nagyon nehéz, de aki dolgozik, alapvetően meg tud élni Ausztriában.

– Most körülbelül mennyi lehet egy albérlet vidéken és mennyi Bécsben?

Viktor: Az albérletek árában általában benne van az albérlet maga, illetve 20 százalék ÁFA, sokszor beleteszik a közös költséget, a vizet és a fűtést is, és akkor külön csak az áramot áramszolgáltatóval kell megállapodni, ami körülbelül 100 euró (41 ezer Ft). Az áram és az albérlet, valamint a fűtésátalány, a közös költséggel, úgy 600–800 eurótól (248–328 ezer forint) lehet egy egész normális albérletet találni, ezen felül még a lakásbiztosítást kell fizetni, ami 30-40 euró havonta (12-16 ezer Ft).

Mária: Úgy tudom, Bécs sem nagyon drágább, hanem a síparadicsom felé, ahogy megyünk, azok a részek lettek egyre drágábbak. Onnan több magyar család is visszaköltözött ide Kelet-Ausztriába, mert ott már túl drága volt a megélhetés. Oda inkább a fiatalok mennek, akik szállodában laknak, és sokat szeretnének dolgozni, sok pénzt szeretnének keresni, ezért be is vállalják azokat a dolgokat, ami egy szállodában kell, például hogy hétvégén dolgozzanak, vagy akár ünnepek alatt.

Viktor: Ami még magasabb, azok az autóval kapcsolatos költségek. Egy normál, 2000 köbcentis, 8-10 éves autó fenntartása casco-val és kötelező biztosítással, valamint súlyadóval havonta 120-140 euró (49-57 ezer forint) között van. Minél értékesebb az autó, annál magasabb is a casco. A mobiltelefon költségei minimum 10-20 euró/fő havonta (4-8000 Ft), korlátlan internettel 40-50 euró/fő/mobil (16-20 ezer Ft), az otthoni internet pedig nagyjából 50 euró (20 ezer Ft). De ahogy mondtam, két keresővel már meg lehet élni elég jó szinten Ausztriában. Igen, illetve az élelmiszerárak sem kirívók. A hús egy kicsit drágább, de annyival jobb minőségű is, mint Magyarországon. Magasabb még a szolgáltatások ára. Ha valaki elmegy fodrászhoz vagy kozmetikushoz, az nyilván drágább, mert ki kell termelni a fizetéseket.

Mária: De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy Kelet-Ausztria és Nyugat-Magyarország között albérletárakban már nincs olyan nagy különbség. Hozzánk legközelebbi város Szentgotthárd, és ott majdnem ugyanannyi az albérlet, mint itt.

– És mennyivel számíthatnak magasabb jövedelemre?

Viktor: Ausztriában nincsen egységes minimálbér, hanem ágazatonként határozzák meg a béreket. A legkevesebb bér 1450 euró (595 ezerforint) körül van havonta. De ne felejtsük a 13. vagy 14. havi bért sem, ami azért elég jól meg tudja dobni az átlagot.

Mária: Illetve itt is van családi adókedvezmény, ez 2000 euró/év per gyerek (821 ezer forint), esetleg egyéb támogatások, például a klímabónusz is, amit évente egyszer szokott adni az osztrák kormány.

Viktor: Aki gyárban dolgozik, az olyan 2000 eurót is meg tud keresni három műszakban.

– Ha a gyermekük gyógykezelése nem került volna veszélybe, akkor mozdultak volna Ausztria felé?

Mária: Előtte is terveztünk, igen. Mi vidéken éltünk, nem Budapesten. Nagyon nehéz volt orvost találni, hol jött orvos, hol nem. A kisfiunknak Pestről küldték az orvosokat, és akkor volt a katás változás is, tehát mindenképpen mennünk kellett.

– Mi kellene ahhoz, hogy visszatelepüljenek Magyarországra?

Viktor: Jobb egészségügyi, illetve nyugdíjrendszer. Mert ez Magyarországon katasztrófa lesz. Ausztriában sem mindig magas a nyugdíj, mert például aki idősebb korban jön ki Magyarországról Ausztriába dolgozni, annak nehezebb lesz összeszedni a megfelelő nyugdíjat. Ő lehet, hogy kisnyugdíjas lesz, de neki majd segít az osztrák állam, kipótolja a nyugdíját, mert a legkisebb nyugdíjakból is azért el lehet éldegélni Ausztriában. De Magyarországon nincs ilyen. Ilyen élelmiszerárakat nyugdíjasként megélni Magyarországon, az katasztrófa lehet. Ahhoz, hogy mindenki visszaköltözzön, magasabb bérek, jobb egészségügy, később magasabb nyugdíj, nyugdíjas életminőség lenne a legfontosabb.


Link másolása
KÖVESS MINKET:


SZEMPONT
A Rovatból
Hann Endre Magyar Péterék 11%-os előnyéről: Úgy látszik, hogy ezen a fiatalemberen nem nagyon fog semmilyen próbálkozás
A Medián vezetője szerint döbbenetes fordulat, hogy a Fidesz elvesztette a stabil előnyét. Azt viszont Hann Endre elképzelhetőnek tartja, hogyha a TISZA a mérésekben a kétharmad közelébe jutna, megváltoztatnák a választási törvényt, hogy ne szerezhesse meg.


Nagyon komoly, 11 százalékos előnyt mért a TISZA Pártnak a Medián a biztos pártválasztók körében a Fidesszel szemben. Az ellenzéki párt a teljes lakosság körében is egyértelműen előzi a Fideszt. A Medián adatai szerint Magyar Péter pártja jelenleg 34 százalékon áll, míg a Fidesz mindössze 27 százalékot mondhat magáénak, ami 5 százalékpontos visszaesés az előző méréshez képest. Így a teljes népesség körében annak ellenére is nőtt a TISZA előnye, hogy az erősödése megtorpant.

Hann Endrével, a Medián ügyvezető igazgatójával arról beszélgettünk, hogyan veszítette el stabil előnyét a kormánypárt, és miért lehetett hatástalan a Fidesz eddigi összes próbálkozása, hogy megtörje ezt a trendet.

– Mi az oka, hogy ilyen mértékben nőtt Magyar Péter pártjának népszerűsége?

– Egyrészt a TISZA tavasz óta, tehát a Magyar Péter fellépése óta folyamatosan erősödött, de most éppenséggel nem erősödött, úgy is mondhatnám, lehet, hogy megtorpant. Ebben az esetben ugyanis a teljes szavazókorú népességet érdemes nézni, és ott nincs változás. Lehet, hogy ez a nagyon durva propagandakampány ezt érte el, de semmiképp sem okozott visszaesést. Viszont megfigyelhető a Fidesz vesztesége, ez például elbizonytalanodásban és az elkötelezettség csökkenésében nyilvánul meg.

A korábbi Fidesz-szavazók, az az 5%, amit elvesztett a hó eleje óta, valószínűleg a bizonytalanokhoz ment át, akik nem tudják, vagy nem akarják megmondani, hogy hova szavaznak.

Ugyanis ott 4 százalékkal növekedett a sokaság. A bizonytalanság másik szintje az, hogy azt is szoktuk nézni, mennyi a magát biztos szavazónak mondó ember. Ezt érdemes megnézni pártonként, és most már több utóbbi felmérésünkben megfigyelhető volt, hogy a Fidesz szimpatizánsok között aránylag kevesebb, aki azt mondja, biztosan elmenne szavazni, ellentétben a Tisza szavazóival.

– De ez egyben azt is jelentheti, hogy a Fidesznek még van mozgósítható, vagy újra mozgósítható tartaléka.

– Persze van. Csak közben azért ez egy jelentős fejlemény. Ugyanis a szakmánk kifejezetten unalmas volt már az elmúlt években. Mindig csak azon lehetett spekulálni, hogy ha mindenki összefogna, akkor megközelítenék-e, vagy elérnék-e a Fidesz támogatottságát, ami egy fikció volt, mert nem jött létre ilyen választási párt. De most mintha ennek látnánk a jeleit, csak nem abban a formában, hogy összefognak a kisebb ellenzéki pártok, mert azok mintha a megsemmisülés felé menetelnének.

Az LMP és az MSZP már nem is szerepelt a táblázatunkban, mert kerekítve sem érték el az egy százalékot.

Ugyanis, ha egy párt 0,6 százalékot ér el, akkor azt már 1-re kerekítjük, de ha csak 0,4-et, akkor lefelé kell kerekíteni, és akkor nem kerül a táblázatba. Így járt az LMP is, meg az MSZP is.

– Ez a két párt gyakorlatilag nem létezik?

– Mint szavazótábor, szavazóközönség nem létezik, mert amúgy parlamenti pártok lévén még pénzhez is hozzájutnak, elég jól.

– Gondolom, teljesen más dolog egy ciklus közepén nézni ezeket az arányokat, és teljesen máshogy fog gondolkodni a választó akkor, ha éles helyzet van.

– Nagyon sok mindenen lehetne spekulálni, de olyan nagyon azért nem érdemes, mert nem látjuk a jövőt. Ne felejtsük el, hogy ez az egész, amiről most beszélünk, amiben most benne élünk, ez majdnem egy csodaszerű véletlenen múlt. Magyar Pétert és a Tisza Pártot annak köszönhetjük, hogy egy ügyvéd bogarászta a bírósági értesítőt, és abban kiszúrt egy furcsa kegyelmi döntést. Ha ez nincs, akkor valószínűleg mindez nem így alakul. Külön érdekes történetfilozófiai kérdés, hogy mi a véletlen, és a személyiség szerepe egy adott történésben. Most mindenesetre benne vagyunk egy teljesen új helyzetben, és úgy látszik, hogy ezen a fiatalemberen nem nagyon fog semmilyen próbálkozás.

– Talán mindez annak is betudható, hogy nagyon sok ellenzéki választó keresi azt a pártot, amivel nemcsak a négyévente menetrendszerűen bekövetkező kudarcot élheti meg, hanem tényleg változást idézhet elő.

– Már nem nagyon keresi a pártját, hanem úgy tűnik, hogy nagyon sokan megtalálták, amitől ezt várják. Ez az új helyzet. Mint egy kristályosodás: a kristály is egyetlen porszemtől egyszer csak összeáll. De ez még a jövőről azért elég keveset mond, mert nem lehet mindent csak úgy simán extrapolálni. Egyelőre működik a dolog, és nem szívesen jósolok, de azért

azt nagyon valószínűtlennek tartom, hogy a korábbi pártok közül bármelyik is újjászületne, beleértve a DK-t is.

Már az elmúlt egy-két évben is nagyon kicsi volt a támogatottságuk. Persze van igény, meg gondolkodás, talán puhatolózás is, hogy létre lehetne hozni valamilyen új baloldali erőt, szövetséget, mozgalmat, de azért ettől nagyon messze vagyunk, úgy érzem.

– A Fidesznek is érdekében állna egy ilyen mozgalom zászlóbontása.

– Most egyelőre azon folyik a gondolkodás, hogy mit lépjenek meg a választójogi törvényben. Lejjebb vigyék-e a bejutási küszöböt, és akkor máris lehet egy kicsit megint nyüzsögni a kis pártoknak. Talán az is elképzelhető, hogy

ha olyan helyzet állna elő, hogy a Tisza Párt akár a kétharmadot is meg tudná szerezni, akkor a választási törvényt úgy is megváltoztathatják, hogy teljesen arányos legyen.

Amit egyébként nagyon sokan követelnének, hogy milyen jó lenne egy arányos választás, tisztán listás alapon. Ha ezt bevezetnék, akkor máris 67 százalék kellene a kétharmadhoz, azt pedig nem nagyon tudja elérni senki sem. Annak idején létrehoztak a saját előnyükre egy törvényt, de abban a pillanatban, ha a többségük elvész, és a választási rendszer ellenük fordulhat, megint belepiszkálnak. A kétharmadnak ez a tragédiája. Főleg, ha egy ennyire önkorlátozás nélküli politikai erő birtokolja.

– Bár valóban sok minden történhet 2026-ig, de ilyen számokat, amit az önök által publikált táblázat most mutat, az elmúlt 14 évben láttunk valamikor?

– Nem, még csak hasonlót se. Már az nagy dolog volt 2021-ben, amikor voltak olyan időszakok, amikor enyhe többsége lett volna az úgynevezett összefogásnak, vagy közös listának. Az is csak egy-két százalék volt, nem emlékszem minden számra, de nagy lelkesültség volt már ettől is az ellenzéki oldalon, hogy akár, talán.

De ez sokkal bonyolultabb dolog, ahogy most is újra meg újra elmondjuk, hogy hiába vezet a listán a TISZA, ha nem tud igazán potens egyéni jelölteket állítani mind a 106 választókerületben.

De messze vagyunk még ettől. Egyelőre azt állapítsuk meg, döbbenetes fordulat, hogy a Fidesz elvesztette a stabil előnyét.

– Az azért látszik, hogy a TISZA eddig leginkább az ellenzéki szavazókat gyűjtötte össze.

– Ez is új helyzet, mert így egy kihívó van. Ha koncentrálódik az ellenzéki szavazat, az egy másik helyzet, mint amikor egymással is folyamatosan alkudoztak a kis pártok. Emlékezzünk, hogy az egyik legfontosabb mindig az volt, hogy egymással rivalizáljanak. Azt gondolom, hogy Magyar Péternek se szabad előre inni a medve bőrére, de attól még ez a helyzet teljesen új.

– Egyik oldalról megjelentek ezek a bizonyos hangfelvételek. Másik oldalról Magyar Péter elindított egy kampányt a gyermekotthonokban. Ezeknek a hatását tetten érhetjük ezekben az eredményekben?

– Nagyon óvatosan kell ezzel bánni, főleg amiatt, mert nincs igazán forrásunk, hogy hetente vagy még sűrűbben végezzünk ennél is célzottabb kutatásokat. Sajnos nekünk ez nem fér bele. A másik oldalon viszont nyilván hatalmas összegeket költenek, aminek ehhez képest elég gyenge az eredménye. Most már több mint háromnegyed éve, hogy mindig próbálkoznak. Először azt gondolták, hogy a Varga Judit interjú majd megrendíti Magyar Pétert. Nem történt meg, azóta sem.

Nagyon érdekes önmagában ez a jelenség, hogy egy nagyon olajozottan és hatékonyan működő gépezet egyszer csak ennyire megbicsaklik.

Azért ez önmagában figyelemre méltó. Valószínűleg itt valami minőségi változás következett be, egyszer csak betelik a pohár. Az előbb mondtam, hogy unalmas időket éltünk, nem volt semmi olyan izgalmas, amire érdemes lett volna odafigyelni. Most egyszer csak elkezd izgalmas lenni a dolog, és azok is talán odafigyelnek, akik korábban legyintettek. És észreveszik, jobban észreveszik az átverést, a hazugságokat. De most egyelőre álljunk meg itt, és várjuk izgatottan a következő hónapokat, beleértve azt, hogy ebből a kétségbeejtő gazdasági helyzetből mennyire lehet egyáltalán elmozdulni. A legújabb hírek szerint nagyon nagy derűlátásra nincs ok, az pedig kifejezetten az ellenzék malmára hajtja a vizet szerintem, mert most már az emberek türelme lehet, hogy fogytán van.

– Mindeközben a Fideszhez közel álló közvélemény-kutatók homlokegyenest más adatokat mérnek. Náluk a Fidesz stabilan vezet. Ennek mi lehet az oka?

– Én erről nem szeretek beszélni, mert végül is ez egy szakma, ez egy céh, és nem illik egymást különösebben kritizálni, de a mostani helyzet minden határon túlmegy. Ilyenre korábban azért nem volt példa, és azt gondolom, hogy itt valami nagy disznóság van. Én azt gondolom, hogy annyira erősen próbálkoztak, és mindegyiknél azt gondolták, hogy ez biztosan most már hatni fog, a Varga Judit interjútól egészen a mostani támadásokig. Ebbe illik bele, hogy

azt gondolják, hogy ezek a hamis közvélemény-kutatási eredmények is biztosan hatni fognak. És akkor már nem is lesznek olyan hamisak. És úgy tűnik, mintha lesre futottak volna.

De ezt természetesen nem lehet elismerni, csak marad a kínos, számomra és az egész szakma számára kínos helyzet, hogy újra meg újra azt kell magyarázni, hogy miért különböznek annyira az eredményeik. Én nem szeretnék ebbe belemenni.

– Ez mindenkinek a szemébe ötlik, nem lehet nem megkérdezni.

– Nem bánom, hogy megkérdezte, csak most én mit mondjak? A lelkiismeretem nyugodt, a Medián már az 1989-es népszavazást eredményét elég jól jelezte előre. 2018-ban az ellenzéki ismerőseim és barátaim is majdnem veréssel fenyegettek, mikor megmondtuk, hogy kétharmad lesz. 2022-ben ugyancsak, nem mondom, hogy teljes biztonsággal, de azt jeleztük, hogy nem lehet ellenzéki győzelemre számítani, pedig mennyien bíztak benne. Úgyhogy eddig olyan nagyon nem sültünk fel. Most nincs választás, tehát sose fog kiderülni, hogy 2024 novemberében tényleg megelőzte-e a Fideszt a TISZA Párt, de azért én azt gondolom, hogy hitelesek a méréseink, és előbb-utóbb a többi intézet is hasonló számokat fog kihozni.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
Ő volt Orbán „jobbkeze”, és miatta lett szállóige, hogy „elvesztette közpénz jellegét” – Matolcsy György útja a gazdasági vízióktól a vagyonkimentésig
Egy magyar jegybankelnök, aki a politikai lojalitást a gazdasági unortodoxiával ötvözte – de vajon mi az ára mindennek? Az unortodoxia márciusban leköszönő atyja életrajzából idézünk fel pár momentumot.


Az MSZMP-től Orbán Viktor „jobbkeze” státuszig

Orbán Viktor ma megnevezte Matolcsy György utódját a jegybank élén. Ezzel egy hosszú és mindenképpen színes korszak ér véget a magyar gazdaságtörténetben, amely olyan fogalmakkal gazdagodott, mint a „magasnyomású gazdaságpolitika”, vagy „unortodox gazdaságpolitika”. De az ő, az MNB alapítványai körüli működése késztette Kósa Lajost, hogy megalkossa az azóta szállóigévé nemesült: „elvesztette közpénz jellegét” kifejezést, amely nemcsak dalok refrénjeként tűnt fel, de sokak szerint egy korszak jelszava is ez lett. És persze ne felejtsük el, hogy ő volt egy időben Orbán Viktor „jobbkeze”, mint ahogy azt sem, hogy miután nyilvánvalóvá vált számára, hogy nem folytathatja a Nemzeti Bank élén, hirtelen a kormány legkíméletlenebb bírálójává vált, persze szigorúan gazdaságpolitikai alapon.

Ki is Matolcsy György?

Matolcsy György életpályája Magyarország politikai és gazdasági átalakulásának lenyomata. 1955-ben született Budapesten, és fiatal korától kezdve a közgazdaságtan világában kereste a helyét. Bár ma sokan az unortodox gazdaságpolitika megteremtőjeként ismerik, pályája az állampárti struktúrák között kezdődött. Az 1980-as években az MSZMP tagjaként az Ipargazdasági és Iparszervezési Intézetben dolgozott. Feladata a szocialista gazdasági rendszer modernizációja volt, ami egyben az első lépés is volt afelé, hogy a későbbi kapitalista környezetben is értékes szakmai tapasztalattal rendelkezzen.

A rendszerváltás idején a politikai környezet átalakulása nemcsak az országot, hanem Matolcsy pályáját is alapvetően megváltoztatta. Az Antall-kormány Miniszterelnöki Hivatalában politikai államtitkárként dolgozott, ahol közvetlenül részt vett a piacgazdasági átmenet stratégiájának kidolgozásában.

Az 1990-es években azonban politikai pályája háttérbe szorult, és a Pénzügykutató Rt.-nél tudományos munkatársként tevékenykedett.

A fordulópont 2000-ben érkezett el, amikor Orbán Viktor kormányában gazdasági miniszteri posztot kapott. Orbán hosszú éveken át Matolcsy gazdasági nézeteit tekintette az egyik legfontosabb alappillérnek kormánya gazdasági politikájában. „Ő a jobbkezem a gazdaságban” – nyilatkozta Orbán egy korai interjúban. Ez a bizalmi kapcsolat lehetővé tette Matolcsy számára, hogy radikális gazdasági elképzeléseit szélesebb körben is megvalósítsa.

Az egyensúly és növekedés: Matolcsy gazdasági filozófiájának alapkövei

Matolcsy György gazdaságpolitikai filozófiája az „egyensúly és növekedés” fogalma köré épül. Ez az elképzelés azt sugallja, hogy a gazdasági stabilitás és a dinamikus fejlődés egyszerre érhető el, ha az állam aktívan részt vesz a gazdasági folyamatok irányításában.

Matolcsy ebben a szellemben számos olyan intézkedést hozott, amely a rövid távú gazdasági növekedésre koncentrált. Ilyen volt például az állami beruházások jelentős növelése, a privatizáció átgondolt visszafogása, és a központi gazdasági irányítás újjáélesztése.

Ezek az intézkedések rövid távon sikereket hoztak, de hosszú távon már az első Orbán-kormány idején is vitákat szültek. Sokan figyelmeztettek arra, hogy az egyensúly és növekedés kettős célja csak ideiglenesen fenntartható, és jelentős kockázatokkal jár, különösen a költségvetési hiány és az államadósság szintjén.

Az MNB unortodox fordulata: Matolcsy a jegybank élén

2013-ban Matolcsy György új pozíciót kapott: az MNB élére került. Ez a kinevezés egyértelmű jele volt annak, hogy Orbán Viktor teljes bizalmát élvezi. Matolcsy azonnal radikális változtatásokat vezetett be, amelyek alapjaiban rengették meg a jegybank hagyományos szerepét. A monetáris politikát nem csupán az infláció kordában tartására használta, hanem aktív eszközként a gazdasági növekedés ösztönzésére.

A Növekedési Hitelprogram (NHP) az egyik legismertebb intézkedése volt. Az MNB ezen keresztül olcsó hitelt biztosított a vállalkozások számára, amely a gazdaság rövid távú fellendítését célozta. Bár a program első szakaszai sikeresnek tűntek, hosszú távon az inflációs nyomás növekedéséhez és a gazdasági egyensúly felborulásához vezettek.

Az unortodox monetáris politika keretében Matolcsy bevezette a „magasnyomású gazdaság” fogalmát is.

Ez a stratégia arra irányult, hogy a gazdasági kapacitásokat teljes mértékben kihasználva, mesterségesen ösztönözze a növekedést.

Matolcsy szerint ez a megközelítés „nemcsak lehetséges, hanem szükséges is ahhoz, hogy Magyarország elérje gazdasági céljait.” Kritikusai viszont arra figyelmeztettek, hogy ez a politika hosszú távon veszélyezteti az inflációs stabilitást, és túlfűti a gazdaságot.

Az alapítványok botránya: a közpénz, ami „elvesztette közpénz jellegét”

Az MNB unortodox politikája azonban nemcsak gazdasági kérdéseket vetett fel. A jegybank alapítványainak működése az egyik legnagyobb politikai botrányt robbantotta ki a 2010-es években. A Pallas Athéné Alapítványok célja hivatalosan a pénzügyi kultúra fejlesztése és oktatási projektek támogatása volt, de hamar kiderült, hogy az alapítványok jelentős vagyont halmoztak fel, amelynek jelentős része luxusingatlanok vásárlására ment el.

2016-ban egy bírósági ítélet kimondta, hogy az alapítványok pénzei közpénznek minősülnek, és ezek felhasználása nyilvános kell legyen.

Ez a döntés komoly csapást mért az MNB és Matolcsy hitelességére, hiszen az alapítványokon keresztül olyan pénzmozgások történtek, amelyek a Matolcsy-családhoz köthető érdekeltségeket is érintettek.

Konfliktus Orbán Viktorral: A politikai szövetség vége

Matolcsy és Orbán között a konfliktus nem egyik napról a másikra robbant ki, hanem évek alatt halmozódott fel. A gazdaságpolitikai irányvonalak különbségei, valamint a jegybanki botrányok miatti politikai nyomás mind hozzájárultak a kapcsolat megromlásához.

Orbán pragmatikus politikai érzéke azt diktálta, hogy elhatárolódjon Matolcsytól, amikor az alapítványi ügyek túlzottan nagy figyelmet kaptak.

Jövőre Matolcsy távozik az MNB éléről. Bár a hivatalos közlemények szerint távozása „tervezett” volt, a háttérben egyértelműen politikai és gazdasági okok húzódtak meg.

A dolce vita vége: A vagyonkimentés árnyéka

Matolcsy György fiának, Matolcsy Ádámnak üzleti tevékenysége szintén számos kérdést vetett fel. Ádám cégei – például a Balaton-felvidéken elhelyezkedő luxusingatlanok – és személyes életvitele jelentős vagyonfelhalmozást mutattak, amely

sokak szerint nem lett volna lehetséges az alapítványi pénzek közvetett felhasználása nélkül.

A jegybanki alapítványokon keresztül történő vagyonkimentés gyanúja nemcsak a Matolcsy-családot, hanem a Fidesz vezetését is kínosan érintette. Orbán Viktor 2024-ben döntött úgy, hogy nem hosszabbítja meg Matolcsy mandátumát, amely egyértelmű jele volt annak, hogy a jegybankelnök már nem élvezte a miniszterelnök bizalmát.


Link másolása
KÖVESS MINKET: