hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„A maradék autonómiánkat is elveszíthetjük” - megkongatta a vészharangot a szegedi professzor

Szajbély Mihály a Szegedi Egyetem rendkívüli ülésén azt mondta, a felelősségük történelmi, és nem hagyhatják, hogy a kormány által kinevezett kuratórium örökös tagjai vegyék át a szerepüket.
Fotó: egyetemtv.hu - szmo.hu
2021. január 19.

hirdetés

Rendkívüli ülésen vitatta meg a Szegedi Egyetem legfőbb döntéshozó szerve, a szenátus azt a kormányzati tervet, ami alapján a szegedi, a pécsi, a debreceni és a dunaújvárosi egyetem működését is alapvetően átalakítanák.

A modellváltásnak nevezett átalakítás után az egyetemeket már nem az állam, hanem egy alapítvány működtetné, akárcsak a Színház és Filmművészeti Egyetemet és a Corvinust. Az alapítvány élén egy olyan kuratórium állna, amelybe az eddigi gyakorlat szerint kizárólag a kormány által megbízhatónak ítélt politikusok, üzletemberek vagy szakemberek kerülhetnek. A Szegedi Egyetemnél például Novák Katalin családügyi miniszter neve is felmerült. A kuratóriumnak lehetősége lenne arra is, hogy magához vonja a szenátus legfontosabb jogköreit.

A diákok egy része már napok óta tiltakozik a javaslat ellen, amiről az Innovációs és Technológiai Minisztérium tervei szerint február 9-én már szavazna is a parlament- derült ki egy dokumentumból, amit a hvg szerzett meg. Kedd estére Pécsen a diákok rendkívüli online fórumot szerveztek, Szegeden pedig első körben hétfőn tárgyalt a kormány terveiről a szenátus.

Ezen az ülésen mondott drámai beszédet a bölcsészettudományi kar választott képviselőjeként Szajbély Mihály, a Magyar Nyelvi és Irodalmi Intézet vezetője.

A beszédet az Oktatói Hálózat tette közzé.

Szajbély Mihály szerint a magyar felsőoktatás évtizedek óta alulfinanszírozott, sőt, ahelyett, hogy pénzt tettek volna bele, folyamatosan vonták ki belőle a pénzt. A mostani átalakítási terv, vagyis az alapítvánnyá alakítás azonban teljesen új helyzetet teremt.

hirdetés

„A szombaton kiküldött szenátusi tájékoztató az alapítványi forma legfőbb áldásaként az egyetem autonómiájának növekedését említi. Mondhatnám azt is: sulykolja, hiszen összesen 7 alkalommal használja az átalakítás melletti érvként.” - mondta a professzor.

„Az alapítványi forma azonban valójában nem az egyetem autonómiáját, hanem a fenntartó szerepét átvevő kuratórium (ill. a felügyelő bizottság) autonómiáját biztosítja.

Mégpedig mind a felülről érkező mindenkori kormányzati, mind az alulról, azaz az egyetem karairól és egyéb szervezeti egységeitől érkező kezdeményezésekkel szemben.

A kuratórium bebetonozott szervezett, tagsága örökös, csak lemondás vagy elhalálozás esetében újítható meg, a helyek betöltéséről a kuratórium maga dönt."

Szajbély Mihály szerint ha az alapítvány alapító okiratába nem sikerül kellő garanicákat beépíteni,

„a kuratórium önhatalmúlag működtetheti a minden autonómiájától megfosztott egyetemet."

A professzor azt mondja, ez az átalakulás legfőbb kockázata, amit a szenátus tagjai számára készült tájékoztató anyag még csak meg sem említ. Ehelyett könnyen kezelhető kockázatokról beszél, és rózsaszínre igyekszik festeni az alapítványi jövőt.

Nincs szó benne az átalakulás rendkívül feszített menetrendjéről sem. "Ennek a menetrendnek az ismeretében a mai szenátusi ülésen nem tájékozódnunk kellene, hanem krízishangulatban azoknak a garanciákról (minimális feltételekről) döntenünk, amelyek valóban az egyetem autonómiáját biztosítják a kuratóriummal szemben."

Szajbély Mihály szerint minimális feltételnek kellene lennie, hogy

- a kuratórium kétharmadát a szenátus választja

- a kuratórium elnökét a szenátus és az ITM konszenzusos alapon bízza meg

- a szenátus által választott tag lemondása vagy elhalálozása esetén helyét ismét a szenátus töltheti be

- a kuratórium elnökének lemondása vagy elhalálozása esetén helye ismét csak konszenzusos alapon tölthető be

- a szenátus jogosult a kuratórium tevékenységét évente értékelni

- a szenátus jogosult az általa megbízott kuratóriumi tagokat 5 évente megerősíteni vagy visszahívni, és a visszahívottak helyébe újakat delegálni

A bölcsészettudományi kart képviselő oktató azt javasolta, hogy az átalakulást csak megfelelő garanciarendszer birtokában támogassák.

Hozzátette,

„az alapítványi forma mézesmadzagjaként ígért 30%-os béremeléssel az egyetemi tanársegéd nagyjából az ALDI pénztáros bérét érné el."

Ahhoz, hogy a felsőoktatásban dolgozók az orvosok bérrendezését követő bértáblának csak a nyomába is érjenek, minimálisan 100%-os azonnali és általános béremelésre lenne szükség.

A megfelelő garanciák hiányában Szajbély Mihály szerint vissza kellene utasítaniuk az alapítványi formára való áttérést.

„Szeretnék emlékeztetni arra, hogy miniszterek és kormányok jönnek-mennek – előbbiek gyakrabban, utóbbiak ritkábban – így ami rövid távon az egyetlen jó lépésnek tűnik, az hosszabb távon ballépésnek bizonyulhat.

Meggyőződésem, hogy valódi biztonságot az egyetem számára nem adhat más, mint a valódi autonómiájához való ragaszkodás. Ebből a rendszerváltáskor kialakult és törvénybe foglalt autonómiából – változó kormányok alatt – már sokat veszítettünk, de most a maradékot is könnyen elveszíthetjük.

Szeretném szenátortársaim figyelmét felhívni a felelősségünkre: a döntés, amelyet majd meghozunk, nemzedékek tanulási, oktatási, kutatási lehetőségeit határozza meg, így döntésünk egyértelműen történelmi, és a történelem ítélőszéke előtt tartozunk felelősséggel érte."

- fejezte be felszólalását a professzor.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Bevállaltam a kínai vakcinát, pedig ezt az oltóanyagot szerettem volna a legkevésbé

Kolléganőnk megkapta a Sinopharm-vakcina első dózisát - elmeséli, mennyire volt dilemma visszaigazolnia, hogy kéri ezt az oltást, és milyen volt maga a procedúra.
Fotó: MTI/Rosta Tibor - szmo.hu
2021. február 27.

hirdetés

„Oltás COVID ellen Sinopharm-vakcinával” – ezzel a címmel esett be egy e-mail a postafiókomba kedd délután. Feladója a háziorvosom volt. Több mint 10 éve már, hogy a páciense vagyok, jól ismerjük egymást. Kezdetben azért is jegyzett meg magának, mert nem sok Hodgkin-kóron átesett fiatal lehetett a praxisában, akkoriban valószínűleg én voltam az egyetlen.

Amióta kitört a járványhelyzet, számomra ő volt az egyik, ha nem az egyetlen világítótorony. Ha megfogalmazott egy-egy posztot az aktuális helyzetről, mindig nagyon tárgyilagos volt, pont úgy írt, hogy a laikusok is megérthessék, és érződött rajta, hogy tájékozott a témakörben. És most egyszerre szembetaláltam magam egy általa írt mesterművel, ami nem másról szól, minthogy mit kell tudnia a Sinopharm-vakcinával való oltásra kiválasztott pácienseinek. Köztük nekem. Merthogy ezek szerint én is a kiválasztottak közé kerültem.

Miért pont én?

Talán mert sokan elutasítóak az Európában még nem jóváhagyott oltással szemben? Talán mert Kínában sem adják ezt 60 év felettieknek – bár idehaza a hivatalos ajánlás szerint 18 év felett bárkinek adható? A legvalószínűbb, hogy azért, mert van a múltamban daganatos betegség, ami miatt az átlagosnál gyengébb lehet az immunrendszerem. Költői kérdéseimre a levélből nem érkezett válasz, de minden másfajta kételyre igyekezett reagálni a tájékoztató.

hirdetés
Leírta például, hogy ugyan a Sinopharm technológiája nem olyan modern, mint a többi itthon alkalmazott oltásé, de bevált technika, régóta használatos.

Ahogy azt is írta, hogy lehet, hogy pont ez az elölt vírust tartalmazó oltás lesz hatékonyabb a vírusmutációk ellen, mert másfajta immunválaszt vált ki – de biztosat erről megfelelő kutatási eredmények, publikációk hiányában nem lehet mondani.

Kitért arra is, hogy Sinopharmmal oltottak már Kínában, az Egyesült Arab Emirátusokban és Szerbiában is, és sehol sem számoltak be súlyos mellékhatásokról. Nagyon fontos információként kezeltem azt, hogy milyen sebességgel halad az oltás az egyes oltóanyagokkal a praxisban: „A Pfizer és a Moderna oltóanyagával a legidősebbeket kezdtük oltani, életkor szerint haladunk lefelé. Jelenleg az 1940-es születési évnél tartunk. Változatlan oltási tempó mellett kb. két születési évet haladunk hetente, de kb. az 1950-es születési év után már csak egyet. Az oltási tempó mindkét irányba változhat: lassulhat is, gyorsulhat is, nem tudjuk.”

Gyors fejszámolás, 1976-os születésűként még legalább 18 hetet kellene várnom jelen állás szerint egy Pfizer vakcinára, ha csak azt tartom elfogadhatónak. Az még több mint négy hónap. El tudom kerülni addig a megfertőződést? A levél azt is világossá tette, hogy ha visszaigazolom, hogy vállalom a Sinopharm-vakcinát, akkor lekerülök az oltási listáról – ha elutasítom, akkor rajta maradok, de nem leszek védett továbbra sem.

Kell-e nekem a kínai?

Amikor regisztráltam a COVID elleni oltásra, nem gondoltam, hogy majd pont ilyen döntési helyzetbe kerülök, hogy válaszolnom kell, elfogadom-e a kínai, hatásosságáról még nem teljesen meggyőző vakcinát. Miután elolvastam a háziorvosom tájékoztató levelét, két napig oltásokkal álmodtam. És csak ilyen hír ömlött rám mindenhonnan. 4000 felett a napi új fertőzöttek száma, oltasson, aki csak tud – a kínai vakcinát Zacher Gábor sem ajánlja. De kiben bízzak én? Mire alapozzam a döntésemet?

A korábbi kezelőorvosomat hívtam fel, aki a nyirokrákból meggyógyított. Először ő is elmondta, hogy a baj az, hogy keveset tudunk a kínai vakcináról. De közben már millió embert beoltottak vele, nem tűnik problémásnak.

A magyarországi számok exponenciálisan nőnek, a helyzet egyre rosszabb lesz, aligha lehet megúszni a koronavírussal való találkozást. Minden vakcina jobb, mint a COVID. Szóval ő azt mondja, oltassak, azzal járok most jobban.

Gyorsan vissza is jeleztem, mielőtt még meggondolhattam volna magam. Azért akadtak pontok, amikor meginogtam, mert persze pont az oltás előtti napon kellett kiderülnie egy vakcinákról okoskodó Facebook-csoportban, hogy a Sinopharm fecskendőjének tűje csak 15 mm-es, mikor 25 mm a standard általában, biztos-e, hogy jó helyre jut el az oltóanyag. Biztos az volt, hogy péntek délután fél 4-kor jelenésem volt a háziorvosi rendelőben.

Tudomásul veszem, hogy nem egyértelmű

Az adminisztrációs körök sokkal hosszabbak, mint maga az oltás. Először ki kell tölteni mintegy négy oldalnyi dokumentumot. Itt kell nyilatkozni például arról, hogy tudomásul veszem, hogy nem bizonyított még a vakcina hatásossága – ennél a mondatnál kicsit megremegett a kezem, hogy valóban pipát rakok-e mellé, mert hát magát a tényt tudomásul vehetem, de azt kevésbé értem, hogy akkor miért is van már bevetésen ez a vakcina. Oké, 550 000 ember juthat így oltáshoz, reméljük, ez sokakat valóban szövődményektől, betegségektől, netán haláltól ment meg.

Második lépésként a háziorvos nézi át a kitöltött lapokat, esetleg plusz kérdéseket tesz fel, majd eldönti, hogy alkalmas vagyok-e az oltakozásra – csak hogy ezt a csodálatos szót is használhassam. Majd harmadik körben jön maga az oltás, szabadon választott karba, valóban kicsi tűvel, de profi technikával beszúrva. Végül záró mozzanatként fél órát kell még eltölteni a váróban, hogy biztosra menjünk, nincsenek hirtelen fellépő mellékhatások.

Ebben a praxisban egész könnyen összegyűlt a pénteki oltakozó csoport, és aki visszaigazolt, az valóban meg is jelent – tudom meg az asszisztenstől. De hallani, hogy nem mindenhol volt ez sima ügy, a Sinopharm-vakcina a legkevésbé népszerű az összes közül. Na nem mintha kívánságműsor lenne, hogy melyiket szeretnénk. Amelyikből jut.

A 70 feletti szüleimnek egy vidéki városban például még eddig semmilyen – ők novemberben átestek a fertőzésen, abban reménykedünk, hogy még egy darabig kitart a védettségük. Pont a családban megtapasztaltak miatt lettem még biztosabb benne, hogy én ezt a vírust inkább elkerülni szeretném, mint megküzdeni vele.

Még nem telt 24 óra sem, mióta megkaptam az oltást, de eddig az egyetlen dolog, amit érzek, hogy az oltás helye érzékenyebb, ha emelem a bal karom, akkor ott nehézkesebbnek tűnik. De nem kezdtem kínaiul beszélni, nem nőtt zöld fülem, és nem ájultam el – egyelőre. Reméljük, ez így is marad.

A folytatás? Elvileg négy hét múlva második kör. Biztosat azért nem tudok, mert a rendelőben sem tudták megmondani, hogy a mi második adagunk félre van-e téve, vagy majd ezután kell megérkeznie Kínából. Ha azt is belém szúrták, akkor onnantól számítva két hét múlva teljesedik ki a védettség, szintén elvileg. Mert hát ugye a hatásossági vizsgálat nem elég jól dokumentált. Most mi félmillióan (vagy negyedmillióan) itt Magyarországon egész jó mintát adunk a Sinopharm gyártóinak.

Vakcinákkal álmodás helyett leginkább azt szeretném, ha úgy két hónappal idősebben ébrednék, és azt tapasztalnám, hogy minden rendben. Az oltás megóvott a fertőzéstől, én sem fertőztem gyanútlanul másokat, mellékhatások sem jöttek elő, és több millió magyar is védetté vált, a nyárnak pedig egy megkönnyebbült nagy sóhajjal vághatunk neki. De ha most körbenézek, hogy mi az aktuális valóság, akkor mindez tényleg csak egy szép álomnak látszik.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Ki kell mondanom: mi, ápolók szarba se vagyunk véve”

Nem írja alá a szerződést, inkább külföldre megy az a nekünk nyilatkozó ápoló, aki szerint nagyon sokan félelemből fogadják el az állam által diktált feltételeket. Neki viszont fontosabb a saját igazságérzete.
Láng Dávid; illusztráció: Hush Naidoo / Unsplash - szmo.hu
2021. február 25.

hirdetés

Március 1-ig kell dönteniük az egészségügyben dolgozóknak arról, aláírják-e a jogviszonyról szóló szerződést, ami kötelező feltétele annak, hogy tovább dolgozhassanak szakmájukban.

Az előírás sokaknál verte ki a biztosítékot, az elmúlt napokban sorra érkeztek a hírek arról, hogy egész kórházi osztályok bénulhatnak meg, mivel a munkavállalók egyöntetűen elutasítják a számukra kínált feltételeket.

Az orvosok követeléseinek azóta több ponton is engedett az állam, az ügyeleti díjakkal és a pihenőidővel kapcsolatban is közeledtek az álláspontok. A mellettük dolgozó személyzet kilátásai viszont közel se ilyen biztatók: a Magyar Orvosi Kamara elnöke, Kincses Gyula is kitért arra a kórházi főigazgatóság vezetőivel folytatott egyeztetés során, hogy az egészségügyi szakdolgozók helyzete aggodalomra ad okot. Bár ők szintén a szolgálati jogviszony hatálya alá kerülnek, béremelésre nem számíthatnak ennek köszönhetően, csak kötöttségekre.

A harmincas éveiben járó Gábor (nevét kérésére megváltoztattuk) ápolóként dolgozik a szegedi klinikán, több mint öt éve. Elmondása szerint eszközök és felszereltség terén nincs oka panaszra, átlagon felüliek a körülmények.

hirdetés

Azt viszont teljesen érthetetlennek tartja, miért egy világjárvány közepén akarnak átnyomni egy ekkora horderejű változtatást az egészségügyi rendszeren. Ráadásul úgy, hogy olyan alapvető szabályokat sem tartanak be, mint például, hogy a szerződés kézhezvételétől számítva 30 napjuk van eldönteni, aláírják-e.

„Úgy tudom, országszerte ezen a héten kezdték el kiosztani, miközben vasárnap a határidő, de ahol hétvégén nem nyitják ki az irodát emiatt, ott már péntekig le kell adni. Én kedden kaptam meg, így gyakorlatilag 3-4 napom van rá, hogy találjak egy ügyvédet vagy munkajogászt, aki segít megalapozott döntést hozni. Ez egyszerűen nonszensz.”

(A határidőt azóta március 1-re módosították – a szerk.)

Elmondása szerint a szöveg jogi részéhez egyáltalán nem ért, így azt meg sem próbálta értelmezni. Ami viszont a szabadságok és a jövedelem szabályozását illeti, ezen a téren szerinte nincs benne csúsztatás az eredeti bejelentéshez képest (az orvosok esetében ez okozott jelentős feszültséget, például az ügyeleti pótlékoknál).

Persze ettől maga az összeg még egyáltalán nem kielégítő, nála mégse ez volt a döntő érv az aláírás ellen, hanem maga az eljárás, ahogyan az egészet intézik.

„Sajnos nem újkeletű probléma, hogy az egészségügyi szakdolgozókat egyáltalán nem veszik emberszámba. Az viszont egészen új szint, hogy egy világjárvány közepén, az összeomlás szélén álló egészségügyre akarnak ráerőltetni egy ilyen horderejű változtatást, ráadásul az érintettek megkérdezése nélkül. A tárgyalásokat is csak az orvosok szakszervezetei folytatták. Ki kell mondanom: mi, ápolók szarba se vagyunk véve.”

Ráadásul szerinte ez az egész nemcsak róluk szól, hanem a zavartalan betegellátásról is, hiszen ha manapság akár csak 2-3 ember kiesik egy osztályról, gyakorlatilag megbénul a működés, akkora munkaerőhiány van.

„Egyszerűen nem engedi meg az igazságérzetem, hogy ilyen előzmények után aláírjam a szerződést. Persze érthető, hogy a többség nem meri ezt bevállalni, még akkor se, ha hasonló a véleménye. Akinek gyerekei, lakáshitele van, vagy már közel jár a nyugdíjhoz, aligha kockáztatja az egzisztenciáját. Én viszont még fiatal vagyok, nincs se kutyám, se macskám, az országból is nyugodtan elmehetek.”

Gábor szerint egyértelmű, hogy el is fog menni, és külföldön helyezkedik el. A járvány miatt még könnyebb dolga lesz, mint egyébként, hiszen mindenhol hiány van egészségügyi szakdolgozókból.

„Egyelőre még nem gondolkodtam, hová megyek, csak annyi biztos, hogy hétfőtől nem kell bejárnom. Egyhavi végkielégítést kapok, vannak megtakarításaim is, tehát nem siettet semmi. És szerintem bármelyik országot választom, tárt karokkal fognak várni.”

„Nincs olyan helyzetben az egészségügy, hogy még több jogot csorbítsanak”

Roland tavaly végzett diplomás ápolóként szintén Szegeden. Miután befejezte a tanulmányait, júliusban a gyermekklinikán helyezkedett el, novemberben azonban átvezényelték a helyi járványkórházba.

Megmondták neki, hogy számítson akár havi 240-260 óra munkára (180-nál többet addig szinte soha nem kellett dolgoznia), valamint a beosztása is egyik napról a másikra megváltozhat.

„Lenyomtam egy műszakot, ami alatt két hullát kellett becsomagolnom, és a körülményeket is megtapasztaltam. Óriási az emberhiány, egy műszakban négy ápoló volt beosztva körülbelül 40 betegre. Így egyszerűen lehetetlen mindenkire kellő figyelmet fordítani.”

Ennyi tapasztalat elég volt neki: mivel még épp tartott a próbaideje, azonnal és egyoldalúan felmondott, hiszen később a veszélyhelyzet miatt ezt már nem tehette volna meg.

Elmondása szerint nem is a fentiek nyomták a legtöbbet a latban, hanem a teljesen bizonytalan beosztás. Ugyanis a diplomázás után továbbtanult, elkezdett egy orvos- és egészségtudományi szakfordító képzést nappali tagozaton, így az órarendjével se tudta volna összeegyeztetni, ha egyik napról a másikra derül ki, mikor kell dolgoznia.

„Tartom a kapcsolatot néhány korábbi kollégával, tőlük tudom, hogy azóta sem javult a helyzet. Egyiküknek 240 feletti túlórája volt, ami alapból is brutális, de iskola mellett végképp nem ment volna.”

A jogviszonyról szóló szerződés így őt már nem érintette, de ha még benne lenne a rendszerben és döntenie kellene róla, nem írná alá.

„Nincs olyan helyzetben az egészségügy, hogy még több jogot csorbítsanak. Ráadásul a kommunikáció végig egyoldalú volt, sőt leginkább még az sem, hiszen alig árultak el valamit. Arról, hogy esetleg bevonjanak minket a folyamat alakításába, már ne is beszéljünk. A MESZK (Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara) teljesen ki lett hagyva a tárgyalásokból.”

Szerinte a két legnagyobb probléma a szerződéssel a másodállások engedélyhez kötése – hiszen anyagilag sokan rá vannak szorulva –, illetve az átvezénylés. Azt is elképesztőnek tartja, hogy több volt kollégája csak a napokban kapta meg a szerződését, ráadásul először azt sem akarták megengedni nekik, hogy hazavigyék. Végül az óriási felháborodás miatt mégis engedélyezték.

„Aki aláírja, kizárólag azért teszi, mert nincs más lehetősége. El kell tartania a családját, lakáshitele van, stb. Senkiről olyanról nem hallottam, aki ne kényszerből tenné.”

Roland most abban bízik, hogy szakfordítóként meg tud majd élni Magyarországon is, miután elvégezte a képzést, de azt se zárja ki, hogy később külföldön helyezkedik el ápolóként. Itthon viszont a jelenlegi körülmények mellett ezt biztosan nem szeretné folytatni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Éjszakás voltam... a haldoklók sikolyai... azt hittem, megőrülök” – két ápolónő elmondja, miért nem írják alá a szerződést

Gyöngyi és Csilla ápolónőként dolgoztak. Egyikük egy covid-osztályon, másikuk egy koraszülött intenzív osztályon. Nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket.
Fartek Patrícia interjúja, fotó: MTI/Balogh Zoltán - szmo.hu
2021. március 01.

hirdetés

Több egészségügyi dolgozó is elhagyta a hivatását március elsejével. Nem írták alá az új egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló szerződésüket. Vannak, akik több mint 20 év után álltak fel. A Szeretlek Magyarországnak két ápolónő beszélt arról, miért hozták meg ezt a nehéz döntést.

Gyöngyi egy covid-osztályon dolgozott ápolónőként. Nem írta alá az új szerződést. A hétvégén letelt az utolsó műszakja.

"Hogy mi zajlik bennem? Hetek óta gondolkodtam, mit tegyek. Félelem, düh… mi lesz a családommal, ha nem írom alá? De mi lesz velem, ha aláírom? Egyre feszültebb voltam, már nem volt kedvem bemenni dolgozni. Dühített. Mintha egyedül maradtam volna a döntésemmel. De az élet, a szerencse mellém állt. A barátnőm, aki szintén ápolónő, döntött, és büszke volt. Nem bírom tovább menjünk innen… segített megérteni, hogy magamat és a családomat kell néznem. Imádom a szakmámat, szeretem a betegeket, de nem bírom tovább. A covid-osztályra kerültem tavaly novemberben. Az első napom borzalmas volt, azt hittem, hogy megfulladok. Téptem le a ruhát és a maszkot, már az sem érdekelt, ha elkapom a vírust. De a pokol még csak ezután kezdődött.

Éjszakás voltam, jött a mentő és csak jött a mentő... a haldoklók sikolyai… azt hittem, megőrülök... Húztuk az oxigénpalackokat. Olyan nehezek voltak, hogy reggel már alig bírtunk menni. A halottakat dupla zsákba csomagoltuk. A szívünk szakadt meg, hiszen az előbb még láttam a könyörgő szemét, fogta a kezem. Szakadt rólunk a víz, az izzadtság csípte a szemünket, az arcunkat, már elviselhetetlen volt. Lelkileg összetörve, sírva mentem haza.

Jeleztük a vezetőségnek, hogy nincs védőruhánk: nem volt maszkunk. Kiégtünk, elfáradtunk, 12 órát voltunk a védőruhában pihenő nélkül. Nem tudtunk inni, vécéről csak álmodtunk. Azt mondta a vezetőség, ha nem bírjátok, betegállomány. De akkor miből élünk? És húztuk az igát megroggyanva tovább. Akkor jöttem rá, hogy senkit nem érdekel, ha betegen dolgozom, ha belerokkanok. A covid-pótlékainkat hol kaptuk, hol nem.

Aztán jött ez a megalázó szerződés, amit már nem bírtam megemészteni. Eddig is belém rúgtak. Ha aláírom, mi lesz, még a rabszolgájuk is legyek? Pótlék nincs, elvették. Covid-pótlék sincs, elvették. Hát most már ingyen dolgozzak? Belém rúgnak, és még adjam hozzá a nevemet is? Döntöttem, nem írom alá. Szabad ember akarok lenni. A hivatásomat szeretetből akarom végezni, és nem kényszer alatt.

Hogy most mi lesz? Pihenek, elmegyek a munkanélküli segélyért. Már tanulunk németül a barátnőmmel, júniusban utazunk Ausztriába. Már várnak ránk a kollégáink, akik hamarabb feladták. Megyünk, hátha több megbecsülést kapunk, ahol hagynak minket dolgozni".

hirdetés

Csilla diplomás ápolónő egy koraszülött intenzív osztályon. Illetve csak volt. 23 év és 6 hónap után szombaton kezdte meg az utolsó műszakját.

"Ápolónő vagyok akkor is, ha éppen nincs munkám vagy nincs "jogállásom". Sok éve dolgozom - illetve dolgoztam. A múltidő idegen, még nem áll rá a szám. Abbahagyom, nem írok alá. Nem fogadom el az új jogállást, mert nem értek egyet vele. Nem írom alá, mert vannak más lehetőségek is az életemben.

Mélyen elítélem, ahogyan ezt az egész jogviszonyváltást az állam keresztülverte rajtunk. Életbevágó döntésre kényszeríti az ápolói és egészségügyi társadalmat egy pandémia közepén gyorsan, gondolkodási idő nélkül. Térdre kényszerít bennünket. Egy segítő szakmát, egy olyan szakmát, amely nemcsak a két kezével, hanem a szívével, a lelkével is dolgozik.

Nem vagyok politikus, nem értek a nagy játszmákhoz. Én az elszenvedője vagyok ezeknek. Csalódott vagyok! Csalódott a vezetőinkben, a hangnemben, amit megütnek velünk szemben. Csalódott vagyok azért, mert kizsigerelnek bennünket a hivatástudatunkkal visszaélve. A mi szakmánkhoz kell, hogy pihenni tudjunk lelkiismeretfurdalás nélkül, hogy a kolléganőnknek ne kelljen miattunk dolgozni 250 órát, amikor szabadságon vaqy táppénzen vagyunk.

Létbiztonságra van szükségünk, hogy amikor a haldokló gyermek szüleit kell segítenünk, ne azon aggódjunk, hogy otthon nincs pénz a gázszámlára vagy kenyérre.

Sok minden hiányzik a mai ápolóknak, hogy azok tudjanak maradni, akik lelkesen beültek az iskolapadba, hogy ezt a hivatást űzzék. Ha találkoznak egy "rossz" ápolóval, gondolják végig, hogy hogyan és miért jutott idáig, hiszen ő nem utálatból választotta a szakmát! Próbáljanak meghallani minket!

Eltörlik a munkavállalói jogainkat. Igaz, kaptunk fizetésemelést, de a legtöbbünknek ez olyan embertelenül kevésről indult, hogy ma sem érjük utol az átlagot sem. Ha utol akarjuk érni magunkat, másodállás kell, amelyet most hirtelen és nem megfelelő körültekintéssel kezdtek el szabályozni.

Az indoklás az, hogy az egészségügyi dolgozó ne zsigerelje ki magát. Persze kiderült, hogy ha rengeteg ápoló nem ápol másodállásban, dugába dől minden, mentők és intenzív osztályok kapacitása szűkül jelentősen. Kaptunk is engedélyt azonnal arra, amit korábban nem dönthettünk el mi önmagunkról: dolgozhatunk akár 250 óránál is többet.

Sztrájkolni nem sztrájkolhatunk, a kollektív szerződések január 1-jén megszűntek. A felmentési, felmondási feltételek számunkra hátrányos irányba változtak. Az oszd meg és uralkodj elvén széthúzták az orvos és a nővér társadalmat. Ez nagyon sokat fog ártani a szakmának. Nincs értelmezhető mennyiségű új, magasan képzett ápoló.

A szakma elöregedett. A következő öt évben az ápolók, aneszteziológusok nagy része nyugdíjba megy. A 10-20 éve dolgozók pedig sorban hagyják el az egészségügyet vagy az országot.

A jövő számunkra elég sötéten fest. Nincs velünk lojális érdekképviseletünk, akik hathatósan fel tudnak és mernek lépni a nevünkben. Nincs megfelelő infrastruktúra, csak omló kórtermek és büdös öltözők. Nincs értelmezhető módon kiadott szabadság, sok helyen egy éve szinte semmilyen szabadság sincs. Nincs emberi időbeosztás a létszámhiány miatt. Állandó a variálás az emberekkel, hogy ki, hova, mikor, stb. Nincs elegendő frissen végzett ápoló.

Nem vesznek minket komolyan, sőt lassan emberszámba sem.

Pedig ez az egész az emberekről szól. Emberekről az egészségügyben. Betegekről és gyógyítókról. Az egészségügy nem csak egy sakkfigura egy táblán, ezért el kellene kezdeni figyelni rá, hogy mi történik benne!"


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Nálunk mindenki igent mond a kínai vakcinára, akivel tudunk három mondatnál többet beszélni”

Az általunk megkérdezett háziorvosoknál nem volt hiány jelentkezőkből a kínai vakcinára. Ugyanakkor arra panaszkodnak, hogy az oltások mellett a betegellátásra már alig marad idő.
Belicza Bea, fotó: Mangó Gabriella Pfizerrel oltott gyöngyösi betegei - szmo.hu
2021. február 27.

hirdetés

Egy fővárosi rendelőben tegnap 30 Sinopharm kínai oltást adtak be, ma ugyanennyit és 11 AstraZenecát is. Az asszisztenstől tudjuk, hogy át kellett venniük egy másik praxis betegeit is, mert az ottani idős orvos és ápoló nem vállalták a vakcinák beadását.

„Nehéz ezt a pörgést követni, pláne idősebbeknek” - utalt az asszisztens a folyamatosan érkező utasításokra, szabályokra.

Azt mondja, náluk nem volt gond a kínai oltásra összeszedni az embereket.

„Nálunk mindenki igent mond, akivel tudunk három mondatnál többet beszélni.”

Nem beszélik rá az embereket, de ha valaki csak az ellene szóló érveket sorolja, annak elmondják, hogy akinek egészségügyileg adható, annak ez egy jó, biztonságot adó vakcina, alig van oltási szövődménye, és jobban véd a mutánsok ellen is. Ráadásul ez most elérhető, nem tudni, meddig kell várni másra, és járványban az idő nagy úr.

A behívottakból azonban többen nem kaphatták meg az oltást. „Egyikük három éve nem volt orvosnál és most 180 volt a vérnyomása, egy öreg pár olyan rossz állapotban volt, hogy most nem kaphatnak semmit, egy másik párról kiderült, hogy találkoztak koronás emberrel, ekkor sem oltunk, és lázas beteget sem, olyan is volt."

hirdetés

A napokban a helyi önkormányzat segítséget ajánlott nekik. Az asszisztens szerint a betegeknek szállításban és az adatlapok kitöltésében jól is jönne a támogatás. "Sok öreg egyedül él, nehezen mozog, busszal nehéz közlekedni. A papírokat is nehezen töltik ki, nem látnak, nem hallanak, nem visznek szemüveget."

Szerinte ugyanakkor a háziorvosokra az oltásokkal akkora teher hárul, hogy a fő feladataikra már alig marad idő.

„Az oltás szervezése miatt a betegellátásra se idő, se lehetőség. Pedig covid van, nem is kevés. A rák se megy nyaralni. És ezek a betegek elvesznek, meghalnak vagy már operálhatatlan állapotban kerülnek kivizsgálásra."

Az asszisztens szerint úgy lehetne felgyorsítani a folyamatot, ha kapnának egy egészségügyi dolgozót, aki oltana és egy adminisztrátort. "Eközben mi ketten, az orvossal vizsgálhatnák a beteget. Akiket jól ismerünk, nincs semmi bajuk, küldenénk oltópontra. Ott kellene egy orvos, egy nővér és húsz egyéb segítő, akár katonákból."

Mangó Gabriella gyöngyösi háziorvos csütörtökön oltott 40 embert kínai vakcinával. Neki hárman mondtak nemet a Sinopharmra. Elfogadta és mondta, hogy akkor várniuk kell más oltásra, de nem tudja, mikor kerülnek sorra.

„160 fős listám van például a Pfizerre, az eddigi tapasztalat szerint hetente csak 6-8 beteget lehet oltópontra küldeni. Rendelőben is szívesen oltanánk vele, ha kapnánk.”

A doktornő szerint a NEAK-tól kapott listák nem tökéletesek, de megoldják.

„Volt olyan beteg a kínai vakcinára előjegyezve, aki immungyengítő gyógyszert kap. Nyilván nem adom be neki az inkativált vírust, inkább beküldöm oltópontra Pfizerre. A héten két beteg jelezte, hogy levélben  regisztráltak, de nem kerültek fel a listára. Arra kértem őket, regisztráljanak valakinek a segítségével a NEAK-on keresztül”

Aki a regisztrációja ellenére lemaradt, az Államkincstárhoz kell fordulnia

Amennyiben a postai küldemény esetlegesen nem érkezett meg a 60 év feletti személyhez, lehetőség van a levél újraküldésének kérésére. Ehhez a Magyar Államkincstár Nyugdíjfolyósító Igazgatóságát szükséges felkeresni az alábbi elérhetőségek valamelyikén:

Telefonszám:06-80-204-884, e-mail: [email protected]

Ügyfélfogadási idő: H,K,Cs: 7:30-15:45, Sze: 7:30-18:00, P: 7:30-13:00

A beazonosításhoz szükséges adatok: ellátás folyósítási törzsszáma, név, lakcím, anyja neve, születési idő, TAJ szám.  Forrás: koronavírus.gov.hu

Mangó Gabriella azt mondja, a betegek bíznak benne, nem nehéz oltásra várókat találnia.

„Mindent szakmai szempontból nézek. A betegeim tudják, hogy őszinte ember vagyok. Azt mondom, minden vakcina jobb, mint a koronafertőzés. Ha valakinek nem biztonságos az egyik oltóanyag, azt nem ajánlom neki. A kínai magas százalékos védettséget ad. A gyerekeket is ilyen hatásmechanizmussal készült oltásokkal oltjuk. Nem kell a rossz kínai tömeggyártásra koncentrálni. Az ottani kutatóközpontokban is tudósok dolgoznak, az pedig mindenhol tudós, aki sokat tanult és elhivatott.”

Szerinte a kínaival a legegyszerűbb, leggyorsabb, legtakarékosabb oltani. „Egyszerűen csak ki kell venni a dobozból a fecskendőt és be kell adni. Ez nem olyan, hogy 1 ampullában van 10 adag, amit próbálunk egyenlő részekre szedni. Sokszor nagyobb fecskendővel, nagyobb tűvel dolgozunk és mindig veszítünk is bennmaradt oltóanyagot. A kínai viszont egy egyenként csomagolt töltött fecskendő, tűvel ellátva.”

Szerinte nagyon jó hangulatban zajlik az oltás, nagyon örülnek az emberek.

„Ez egy reménysugár, hogy egyszer visszatér a normál életünk. Látszik, hogy elmozdultunk előre.”

Az ő 2500 fős praxisából eddig 60-an kaptak eddig Pfizert, 20-an AstraZenecát és 40-en Sinopharmot. Modernát ő eddig nem kapott és Szputnyikra alkalmas, 60 és 74 év közötti egészséges embere sincs.

Ő szeretne ennél gyorsabban oltani, azt mondja, egy nap alatt beoltana akár 600-1000 embert is, ha lenne elég vakcina, és ha kapna segítségként adminisztrátorokat.

Problémák náluk is akadnak. A héten például nem kaptak információt arról, mikor oltanak az oltóponton. A doktornő szerda délben egy másik kérdéssel telefonált oda, így derült ki, hogy délutánra ott kellene lenniük az ő betegeiknek is. Fél 1-kor felhívtak gyorsan 16 embert, majd utóbb kiderült, hogy közülük csak 8-at kell aznap küldeni, a többieket csak másnap. Így aztán újra hívhatták a 8 embert, hogy mégsem kell rögtön rohanniuk.

„Egyszerre két telefon van a fülemen és úgy próbálom megértetni magam, nem azt nem Önnek mondtam, hogy várjon, Ön csak mondja, mi a panasz. Kint meg várnak a betegek beutalóra vagy kivizsgálásra.”

Ráadásul neki van egy Facebook oldala 23 ezer követővel, és egy koronavírusosokat segítő csoportja. Most úgy döntött, szerdáig kikapcsolja minden telefonját. Ha nagy baj van, a férje telefonján elérik.

Azt mondja, október eleje óta csak karácsonykor volt szabad. Hétköznap 12 órakat dolgozik, és hétvégente is 3-4-et, most muszáj picit pihennie.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: