hirdetés

SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„A gyerek fullad, hívd a mentőket!”– két oltás után is covidos lett az egész család

A másfél éves kisfiukhoz mentőt kellett hívni, annyira beteg lett. De mindkét fiatal szülő és az egyik nagymama is megkapta a fertőzést. Utólag úgy gondolják, az oltásnak köszönhetik, hogy élnek.

Link másolása

hirdetés

Balázs az első tüneteket munkába menet tapasztalta. A nagy nyári meleg után szelesebbre fordult időben elkezdett fázni, de akkor még fel sem fogta, hogy ez nem az időjárás változása miatt van. Eszébe sem jutott, hogy covidos is lehet. Komolyan veszi a járványt, nem is használ eldobható vagy mosható maszkot. Egy komolyabb, műanyagot használ, amiben cserélhető a filter. Azt mondja, ebben az a legjobb, hogy távoltartja az embereket.

„Az utasok úgy meglepődnek, hogy betartják a másfél métert, és nem akarnak a nyakamba lihegni vagy köhögni.”

Pestről vidékre ment dolgozni. A 60 kilométer per órás szélben a rövid nadrág, póló kevésnek bizonyult, így kapott egy kölcsönpulóvert. Napközben még élvezte is, hogy kicsit fázik a hosszú kánikula után.

„Otthon kézmosás után megöleltem a kisfiam, megpusziltam. Ugyanezt a párommal is elkövettem, valamint az anyósom is itt volt épp a konyhában” – idézi az utóbb jelentősnek ítélt pillanatokat.

Estére már érezte, hogy több lehet ez, mint időjárás.

hirdetés
A közérzete változása miatt azt gondolta, megfázott.

Az éjszaka nagy fordulatot hozott, lázasan, nagyon megviselten ébredt.

„Úgy keltem fel, mint aki nagyon komolyat bulizott volna éjjel Londonban, Edmonton Greennél vagy mintha átugrottam volna Tottenham-ba egyet focizni a haverokkal.”

Csütörtök volt, jelezte a főnökének, hogy megfázott, be is lázasodott, szerez gyógyszert és hétfőre jobban lesz.

Felhívta a háziorvosát és elmondta, hogy lázas, folyik az orra, és megemlítette, hogy sajnos az ebédet sem élvezi, a rántotthúsnak sem az illatát sem az ízét nem érzi. Azonnal tesztet kértek tőle. Biztos volt benne, hogy ezt túlreagálta az orvos, hiszen két oltása is van, igyekszik vigyázni magára, és ismeri ezt az érzést.

„Szerintem csak megfáztam. Gondoltam csak ismerem már a testem 35 éve. Nagyot tévedtem.”

Amikor az orvos azt kérdezte, tud-e mozogni, akkor is csak azt gondolta magában, hogy persze, hisz csak megfázott.

Beküldték tesztre a 13. kerületbe a 11-ből. Pedig a közeli vérellátóban is tesztelnek egyébként. Autója nincs, metrópótló busszal vágott neki az útnak.

„Hiába volt időpontom, érkezési sorrend volt. Én az utca másik oldalán vártam, mert több köhögő ember volt 30 méteren, mint 2 éve télen a könnygáztól a Kossuth téren.”

Gyorstesztje negatív lett, újabb megerősítést érzett, hogy persze, hiszen csak náthás. A PCR eredményét két nap múlva kapta meg, hogy mégiscsak covidos.

Addigra egyre rosszabbul lett, egyre gyengébb is volt. Mégis meglepte az eredmény, és meg is rémült. Nyolc éve nem volt beteg. A népegészségügyi hivatalból jött egy e-mail, hogy számoljon be mindenről: kivel él, kivel találkozott, mit evett és szüksége van-e önkormányzati segítségre. Szüksége lett volna, például bevásárolni, de hiába jelezte, senki nem telefonált vagy csöngetett azóta sem.

Kérték, hogy nyomtassa ki a piros táblát, amin jelzik, hogy covidos van a lakásban.

„Nincs nyomtatóm, kimenni pedig nem mehetek. Felhívtam a Népegészségügyi Központot. Ők az önkormányzathoz irányítottak, ott meg vissza a népegészségügyihez.”

Dühös lett, mert attól tartott, hogy jön a rendőrség és megbünteti. A kapitányságot tárcsázta.

„Három embert kapcsoltak, végül egyvalaki azt mondta, írjam ki egy fehér lapra a szöveget!”

Végül a piros táblát az anyós nyomtatta ki.

Ő is megbetegedett, ő hét napig várt a tesztre. Ő is kért önkormányzati segítséget, ő sem kapott.

Balázsnak hőemelkedése volt, 37.4, ez állandóra állt be egy hétre.

Az állapotom kezdett hasonlítani egy gázolt kutyáéra. Csak feküdtem és igyekeztem levegőt kapni, ami nehezen sikerült. Minden belélegzésnél fájtak a bordáim, sípolt a tüdőm és olyan hurutot köhögtem fel, amit 35 éve soha.

Kapott Favipiravirt, antibiotikumot. Elfogyott 5 doboz láz- és fájdalomcsillapító.

„Közben a fiam, a kis életvidám szeretetcsomag egyik pillanatról a másikra elfeküdt. Nem futkosott, nem játszott. 39 fok fölé ment a láza estére.”

Három napig nem tudták csillapítani a lázát. Hívták a gyerekorvost, nem érték el, asszisztensnek elmondta, hogy a gyerek lázas napok óta, ő pedig covidos. A doktornő átvette a telefont, elhadarta, hogy sok folyadék, vegyen be lázcsillapítót és gyógyulgasson, majd letette a kagylót.

A szülők értetlenül néztek egymásra, de másnapra jobban is lett a gyerek, kezdtek megnyugodni. Este viszont a kisfiú hirtelen rosszabbul lett.

„Fürdés után égtelen ordítozásba és hörgésbe kezdett. Egyikünk sem tudta megnyugtani, sem elérni, hogy vegyen normálisan levegőt.”

„Fullad a gyerek! Hívd a mentőket! - ordítottam a páromnak.”

Tíz perc alatt megjött a gyermekmentő. Gyorstesztet csináltak, azt mondták, 10 perc múlva lesz eredmény, de azonnal lett, nem is csík, hanem egy nagy paca. Ez sokkolta az apát.

„Közben a nappali átalakult egy orvosi szobává. Volt itt minden. EKG, defibrilátor, oxigén, plusz két nagyon profi, szkafanderbe öltözött gyermekorvos.”

Bementek a Heim Pál kórházba. Az apa azt hitte, a covid-osztályon tömeg lesz.

„Már láttam magam előtt a tucatkórtermet ezer gyerekkel, ugyanennyi szülővel. Tévedtem.

Bár ilyen lenne a magyar egészségügy mindenütt! Külön kórteremben külön ágy a betegnek, külön a szülőnek. Saját fürdőszoba, klíma, mint egy szálloda.”

A gyerek kapott infúziót és rengeteg vizsgálatot elvégeztek rajta. Nem volt gyulladás a szervezetében, így másnap estére hazamehetett.

Balázs ment be a gyerekkel előbb, de otthon hagyta a Favipiravir gyógyszerét, így haza kellett mennie taxival. Ő otthon maradt pihenni, az anya ment be a kisfiúhoz.

Amikor hazamentek, Tünde is meg akarta tudni, ő nem fertőződött-e meg.

Maga oltott ember, önre nem vonatkoznak a szabályok, oda megy, ahova akar.

– mondta a háziorvosa.

Nem értették, de úgy gondolták, jobb, ha most az anya is tartja a karantént. Mire lejárt volna, jött a fordulat, Tünde is elkezdte magát rosszul érzeni, ugyanúgy, mint Balázs. Az orvos azt mondta, a mentők jönnek tesztelni, előtte küldenek sms-t, és ne egyen, igyon 3 órával előtte. Hívták a mentősök, hogy menjen be tesztelőhelyre, mondta, hogy covidos a családja, nem menne.

3-5 nap múlva ígérték, hogy akkor kimennek hozzá, de másnap váratlanul ott voltak. A 3 órás éhgyomor csak véletlenül sikerült. A teszt sem ment egyszerűen.

A mentősök beletörték a pálcát a párom orrába, és tőlem kértek egy csipeszt, hogy ki tudják venni.

Két nap múlva jött az eredmény, Tünde is pozitív. Neki másfél hétből hat nap volt nehéz. Az arcüregére, a tüdejére és a torkára ment rá a fertőzés. Egyik este olyan rosszul volt, hogy a mentő kihívásán gondolkodtak, de sikerült otthon meggyógyulnia.

Balázs megpróbált visszamenni dolgozni, mert elvileg mehetett volna, de a főnöke azt kérte, ha a felesége pozitív, akkor ne vigyen be a ruháján, haján semmit, mert van három oltatlan kollégájuk.

Ő és Tünde is Pfizer oltást kapott. Balázs szerint ennek köszönheti, hogy él.

„Állítom, hogy ezért éltem túl. Az ellenségemnek sem kívánom ezt a betegséget. Négy hete voltam beteg és még mindig csak 60%-on mozgok. Ha két emeletet le vagy felmegyek, meghalok. Még mindig köhögök, nagyon izzadok, nem alszom eleget, rémálmaim vannak. Depressziós vagyok. A fiam 3 napig volt nagyon lázas, nem akart enni, inni négy napig, és a legrosszabb a fulladás volt. Most talán post covidja van. Váratlanul elkezd sírni, rohan, hogy vegyem fel és öleljem. Ez lehet 20 perc vagy egy óra is.”

Balázs biztos abban, hogy augusztus 2o-án fertőződött meg a Várkert Bazárban.

„Amióta a fiam megszületett, csak a boltba mentünk, és most ki akartunk mozdulni. Sajnos bedugultunk a tömegbe, nem tudtunk menekülni sem, rengeteg ember volt, a maszk meg nem kötelező.”

Balázs nem gondolta, hogy fiatalon, egészségesen őt is megfertőzi a vírus, pláne nem gondolta, hogy a kisfiát is. Azt mondja, a járvány alatt 15 ismerősét veszítette el. Ketten a lépcsőházukban is belehaltak a covidba. Átértékelte az életét.

Inkább életem végéig hordom a maszkot, felveszem a harmadik oltást is, de ezt nem akarom újra megélni. Rettenetes halálfélelmem volt. Amikor a legrosszabbul voltam, sírtam, hogy nem fogom látni felnőni a fiamat.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

Címlapról ajánljuk

Címlapról ajánljuk


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Rémisztő, hogy egészséges, oltott fiataloknál is lehet életveszélyes szövődmény” – mondja egy háziorvos

Neki már tucatnyi betege lett covidos a negyedik hullámban, és 20-30 év közötti, oltott fiatalok is kórházba kerültek. Azt mondja, kellene a maszk, és tart attól, hogy az október 23-i ünnepségek két hét múlva mennyi áldozatot szedhetnek.

Link másolása

hirdetés

Egy nyugati, határszéli kisváros háziorvosa örül, hogy nyáron volt egy kis covid-mentes időszak és volt lehetőség az elmaradt vizsgálatokra. De azt mondja, volt, akinek már későn.

„Sajnos több daganatos beteg a covid miatt későn fordult hozzánk. Ők a covid láthatatlan áldozatai.”

Azt mondja, igyekeznek mindenkit megnézni, ellátni, akit a lezárások miatt nem lehetett kezelni. Nagyon élvezi, hogy újra lehet személyesen vizsgálni a betegeket, nem csak telefonon.

„Mindenki időpontra jön, telefonos bejelentkezés alapján dolgozunk. Minden betegre jut 10-15 perc, nincs tömeg a váróban.” A körzete 80%-a oltott, sokan háromszor.

„Az oltatlanok azonban hajthatatlanok. Már nem harcolok velük. Mi mindent megtettünk.”

A körülbelül négy hete tartó negyedik hullámban, a 2 ezer fős körzetben hetente átlag 20-25 tesztet végeznek, egyharmadát a háziorvosi rendelőben.

„Azokat hívom be tesztre, akiknél egyébként is elengedhetetlen a személyes vizsgálat, vagy ismert covidosok szoros kontaktjai, vagy mondjuk a munkájuk miatt nagy eséllyel pozitívak lehetnek.”

hirdetés

Utóbbiaknál fontos, hogy gyorsabban kiderüljön a fertőzés. A háziorvos szerint ha tesztelőpontra küldené őket, napokig kellene várni a vizsgálatra. A gyanús betegeket karanténba küldi, de ha kiderül, hogy nem covidosak, akkor mehetnek újra dolgozni.

A háziorvosnál nagyon figyelnek a fertőzés elkerülésére.

„A covid-gyanúsakat a rendelés legvégére hívom be, az utcán várnak, nem találkoznak senkivel, és mindenki után alaposan fertőtlenítünk.”

Négy hét alatt 13-an lettek pozitívak a körzetben. Két tünetmentes embert Ausztriában szűrtek ki, 8 páciensről a rendelőben, 3-ról tesztponton derült ki, hogy beteg.

„A 13 pozitív esetből 8 volt oltott. Egy oltatlan, 75 év feletti beteget elveszítettünk, nagyon gyors lefolyású tüdőgyulladásban.”

„10 beteg enyhe tünetekkel gyógyul vagy gyógyult. Ketten vannak kórházban. 20-30 év közöttiek, teljesen egészségesek, nem túlsúlyosak, nem dohányzók. 6 hónapon belül kétszer kaptak oltást nyugati vakcinával. Ennek ellenére mindketten akut életveszélyben voltak, de valószínűleg meg fognak gyógyulni. A teljes gyógyulásuk sajnos, még kérdéses” - mondja az orvos.

Ez azért is meglepő, mert a korábbi hullámok egyikében sem volt egyetlen 60 év alatti kórházi kezelést igénylő betege sem.

„Lehet, hogy ez most csak egy szerencsétlen véletlen, de rémisztő, hogy egészséges, oltott fiataloknál is lehet életveszélyes szövődmény.”

Mivel a kétszer oltottak is könnyen megbetegednek, de sokan enyhe tünetekkel meggyógyulnak, sok betegnek nem is jut eszébe, hogy covidra gyanakodjon. Csak a komolyabb tüneteseket és az ő szoros kontakjaikat tesztelik. Ezért a háziorvos szerint fogalmunk nincs, hány fertőzött van valójában.

A negyedik hullám eddigi tapasztalatai alapján úgy gondolja, a két oltás önmagában nem képes megállítani a járványt. A vakcina nélkül sosem lesz vége a covidnak, de kellenek a járványügyi intézkedések is. Az emberek azonban belefáradtak a korlátozásokba. Önként már semmire nem hajlandóak.

„Ha nem lesznek újabb korlátozások, attól tartok, minden eddiginél rosszabb helyzet jön. Az emberek hamis biztonságérzetben felelőtlenül viselkednek. ”

A háziorvos úgy gondolja, el kellene rendelni a kötelező maszkviselést és a távolságtartást zárt térben, valamint védettségi igazolványt kellene kérni, ahogy korábban. Nagyon tart attól, hogy a maszk és távolságtartás nélkül megtartott október 23-i ünnepségeknek mennyi áldozata lesz két hét múlva.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:

hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Én Zayosnak hívom Márki-Zayt, ő egy nagyon veszélyes ember, meg kell állítani”

A Békemenet és az ellenzéki nagygyűlés résztvevőit kérdeztük, mit szólnak az előválasztás eredményéhez, és lesz-e szerintük kormányváltás.

Link másolása

hirdetés

Október 23-án a kormány és az ellenzék is utcára vonult: Orbán Viktor hívei Békemeneten vettek részt, melynek végén meghallgatták a miniszterelnök beszédét, a hatpárti összefogás és a civilek pedig a Hősök terén tartottak rendezvényt.

Mindkét helyszínen ott voltunk, hogy megtudjuk, mit szólnak a fideszesek a magát jobboldalinak valló Márki-Zay Péter előválasztási győzelméhez, elhasználódott-e már szerintük a Fidesz-kormány, az ellenzékiektől pedig azt kérdeztük, látnak-e esélyt egy akár kétharmados arányú győzelemre.


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

Hegedűs István: „Ha az ellenzék nagy lendülete tovább tart, még a nagy győzelem sem lehetetlen”

Hegedűs István szociológus, 1990-1993 között a Fidesz képviselője volt, most a Magyar Európa Társaság elnöke. Őt kérdeztük az ünnepi nagygyűlés napján Márki-Zay Péter és az ellenzék esélyeiről.

Link másolása

hirdetés

Hegedűs István óvatos optimizmussal tekint a 2022-es választásokon az ellenzékre, szerinte sikerülhet kormányt váltani, de nem mindegy, mekkora többséget szereznek.

Szerinte Márki-Zay Péter, az ellenzék miniszterelnök-jelöltje egy konzervatív-liberális, aki a főáramtól kissé jobbra áll. Karácsony, Momentum és MZP közt nagy különbséget nem lát. Amikor keresztényként aposztrofálja magát, akkor nem kirekesztő, és pláne nem akar keresztény-nemzeti kurzust Magyarországon.

A mai Fidesz hosszú utat tett meg az egykori liberális felfogásától. Nem fasiszta Hegedűs szerint, de nagyon keményen szélsőséges politikai erő, és a szövetségesei is a szélsőséges pártok Európában.

A kétharmad egyelőre nem valószínű, de sok minden változhat még áprilisig. Ha a lendület tovább tart, szerencse is kell, és sokan kiábrándulnak a Fideszből, a nagy győzelem sem elérhetetlen, de a realitás inkább a feles győzelem.

Sok meglepetés volt már a világban, amikor az ellenzék legyőzte a tekintélyelvű uralmat. Európában erre nem nagyon volt példa, mert ilyen rendszer nem nagyon épült ki.

Orbán sokkal szívesebben lett volna Európa új erős embere, ez a terve összeomlott Hegedűs szerint. A radikális és szélsőjobboldali erőkkel még megpróbálhat erős tömböt létrehozni, de eljuthat oda is, hogy megpróbálja kivinni az országot az EU-ból. A politikában racionális alapon történnek a dolgok általában, néha viszont az érzelmek irányítanak, és sodródhat oda Orbán, hogy ezt lépné meg pár év múlva, de nem hiszi, hogy ez a következő lépés.

hirdetés


hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET:


hirdetés
SZEMPONT
A Rovatból
hirdetés

„Akik nem megrögzöttek, szépen lassan át fognak állni” – Hogyan lehetne felpörgetni az átoltottságot?

Németh Erzsébet pszichológus szerint 80 százalékra mi is fel fogunk menni, mint az olaszok. „Nem mind futóbolond, aki nem akarja az oltást, csak meg kell találni hozzájuk a megfelelő hangot” – mondja Sík Endre szociológus.

Link másolása

hirdetés

Elakadt az oltási program. Sokszor és sokan mondták már ezt. A védekezés hatékonyságát persze nem ez az egy szám méri. Átoltottság tekintetében a jelenlegi 66 százalékunkkal csupán öt százalékkal maradunk le Ausztriától. Csak ez az egy adat nem is annyira tragikus. Más színben tűnik fel a dolog, ha azt is összehasonlítjuk, hogy a sokkal jobb egészségügyi rendszerrel rendelkező nyugati szomszédunknál az egymillió lakosra jutó eddigi halálos áldozatok száma csupán 1258 fő, míg nálunk 3098. Így nézve, ha a túlélés esélyeit a leamortizált kórházaink csaknem harmadára csökkentik, akkor egy reményünk marad mégis: a megelőzés, azaz az oltás. Ebben a korai felfutás után mégiscsak rosszul állunk.

A megtorpanás szociológiai hátteréről Sík Endre szociológust, a pszichológiai, szociálpszichológiai problémákról pedig Németh Erzsébet pszichológust kérdeztem.

Sík Endre

– Itt állunk a negyedik hullám előtt, az oltakozás meg megrekedt. A lakosság egyharmada nem oltatta be magát. Köztük vannak nyilván azok, akik sosem fogják, de sokan lehetnek olyanok, akik elérhetőek lennének. Mi az oka a megtorpanásnak?

– Jelenleg nagyon bizonytalan mindaz a tudás, amivel nemcsak az orvosi, a genetikai, de a szociológiai is, amivel a témában rendelkezünk. De példamutató volt a tudósok gyors reagálása és az a nemzetközi együttműködés, amivel a járványra reagált a világ. Ha ez lesz a járvány egyetlen pozitív hozadéka, azt ne becsüljük le.

Amit látni lehet, az annyi, hogy miközben mi is küzdöttünk a járvány ellen, a magunk módján, s egy darabig erősek is voltak a pozícióink, küzdöttek mások is. Kicsit más eszközökkel. De ha a lemaradásunk okait keressük, annyi történt csupán, hogy a helyünkre kerültünk.

hirdetés
A hatvanas években volt divatos felosztani az országokat központi, félperifériás és perifériás államokra. Nem történt más, mint megérkeztünk a félperifériára. Ebben nincsen semmi különleges. A kérdés, hogy ez szükségszerű-e. Meg lehet-e ezt változtatni. Természetesen bizonyos konkrét esetekben meg lehet, mint például az átoltottság aránya, igen, meg lehetne. Úgy is, hogy előreszaladunk, sokáig győzünk, aztán szép lassan a helyünkre kerülünk, de úgy is, hogy ezt jobban csináljuk, mint az úgynevezett fejlett országok. Az nem szükségképpen van úgy, hogy mindent jobban csinálnak, ezt például lehet jobban csinálni, de nem csináltuk jobban, csak másképp.

A be nem oltottak sokasága egy nagyon összetett csoport. Abban egyetértünk, hogy a bolondokkal nincs mit csinálni. És ebben nem is Magyarország a durva példa, hanem mondjuk az Egyesült Államok, ahol erre intézményesen ráépül a politika. Ez nálunk nincsen meg. Azonban a tudatlanság nagyon is jelen van nálunk. Az iskolázatlanság, a tájékozottság alacsonyabb mértéke. Ezzel együtt a társadalom iránti felelősségvállalás is alacsony szintű. Miközben az a durva individualista mondat, ami Németországban, Franciaországban nagyon erős, és sokakat visszatart az oltakozástól, hogy az én testem, és rendelkezem felette, nálunk nem jellemző, viszont inkább az van, hogy nem törődnek vele. Nekem jó így, kit érdekel, hogy mi lesz. A közérdek semmibevétele. Az bizony Magyarországon, a magyar kultúrában eléggé elterjedt, más vonatkozásban is.

És a harmadik csoport, nemcsak az öregek, de az ország elmaradott, lepusztult részein élő roma és nem roma emberek, akiknek ezermillió egyéb baja van. Rettegni ők is rettegnek, de nincsen intézményes elérésükre mód, nem folyik felvilágosítás, nem fontos senkinek sem, hogy rábeszélje őket, akkor bizony kimaradnak.

– Hogyan érhetnék el őket?

– Sehogy. Nincs meg az az intézményi tudás, az az áttekintés, ami segítségével elérhetik őket, ha bármi baj van. Nemcsak a mostani járvány. Hanem bármi baj. Ha indul a háború, akkor ők nem fogják megtudni, hogy már háború van, csak amikor már ott van az ellenség. Ők sajnos kívül vannak a társadalmon. Alul és kívül. Persze, hogy nem lehet őket elérni. De hát komoly kísérletek nincsenek is erre, hogy elérjék őket. Bár nem vagyok ennek a szakértője, de amennyire ismerem a magyar gazdaság- és társadalompolitikát, az nem a legszegényebbeknek a gyors és hatékony felemelésén dolgozik.

– Mi lehet ennek az oka? Biztos van emögött valami számítás, vagy hagyomány. Vagy ez a félperiféria sajátossága?

– Jó kérdés. Szerintem egyértelműen a félperiféria jellemzője. A periférián egyértelműen nem törődnek vele, pénzük sincs, nem is érdekli őket. Itt azért vannak kísérletek. Ha lassabban is, nem olyan hatékonyan, de azért jutnak olyan javak a közösségi újraelosztásból, melyek valamilyen védelmet biztosítanak a leszakadók számára. Nemcsak járványügyben, egyéb ügyben is. Itt azért ez megtörténik, csak elég esetlegesen, kiszámíthatatlanul. Jó példa erre a sokat vitatott közmunka. Ez biztosan nem egy hatékony dolog, gazdasági értelemben. De másfelől, a semmivel szemben egy minimális megélhetésre mégis jó megoldás, átmenetileg. De ha ez intézményesen kiépül és ez lesz a fő megélhetési mód, ráadásul helyben ennek a gazdasági, sőt politikai hasznát a helyi hatalmasságok kihasználják, akkor ezzel több negatív dolog jár. Ezek igazi félperifériás torzulások. Megvannak a lehetőségek, de azok valahogy elhalnak és torzan működnek.

– Német és angol tudományos körök azt pedzegetik, hogy, amennyiben az átoltottság jól alakul, akkor jövő tavaszra már csak rossz emlék lesz a járvány – náluk. De nálunk, vagy máshol, ahol elakadt az oltási ütem, mi lesz? Lehetséges, hogy a világ kettéválik, egy tiszta, és egy járvánnyal folyamatosan sújtott részre?

– Nem. Ez elképzelhetetlen. Kezdettől fogva azt gondolom, hogy nem lehet “legyőzni” ezt a járványt. Biztos voltam benne, hogy velünk fog maradni, megtanulunk vele együtt élni, ez nem az emberiség vége. Ez morális pánik: “a járvány után már sosem lesz ugyanolyan a világ” – mondják. Hát naná! És akkor mi van?

Egyrészt sosem olyan a világ, mint annak előtte. Egy széleskörű kataklizma után pláne. De azért fog tovább menni az élet. Na ez következik most apránként be. Együtt fogunk élni vele, olyan lesz, mint egy influenza, mindig kapjuk majd az emlékeztető oltásokat, ami fenntartja a védettséget, persze lesznek, akik megtagadják, mert a zsidók csinálják, meg a Bill Gates, és persze lesznek olyan szerencsétlenek is, akik nem jutnak hozzá, mert nem ér el odáig az intézményrendszer.

– Visszatérve a futóbolondokra. Ez sem egy homogén társaság. Vannak a menthetetlenek, a chipekkel, és egyéb hajmeresztő ötletekkel, de vannak olyanok, akik ugyan hajlamosak az összeesküvés-elméletekre, de ezeket a nyilvánvaló sületlenségeket azért nem osztják.

– Ez nagyon így van. Például a New York Timesban egy publicisztikában is szóvá tették, hogy igenis másként kell beszélni azokkal, akik nem oltatják be magukat, de nem is tartoznak az elkötelezett oltásellenes-táborba. Mert az emberekhez sok esetben sem a tudósok, sem a politikusok nem találják meg a megfelelő hangot. Mögöttes érdekeket sejtenek sok esetben az ilyen-olyan magatartások mögött, pedig az egyáltalán nincsen. Nagyon nagy feladat az “átlagemberrel” (ami természetesen nincsen) úgy beszélni, hogy érzékelje, hogy ez az ő problémája, ez róla szól elsősorban. Hogy elhiggye, hogy rá most tényleg figyelnek, tényleg az ő érdeke a fontos az adott politikusnak, tudósnak, és hogy jó lesz ez. Ez nehéz szakma. A kommunikációnak az a könnyű része, amelyik az összeesküvés-elméleteket gyártja. A közösségi média jeleskedik is ebben. De jól beszélni a sokféle “átlagemberhez”, az egy nagyon nehéz feladat.

– Ha lett volna Facebook és internet az ötvenes években, még mindig lenne gyermekbénulás.

– Mondjuk az UFO-hit az internet előtt is szépen elterjedt. De alapvetően igaza van. Lehetett tudni, bár egy ideig nem erről szólt a diskurzus, hogy egy ilyen alapvetően új, a kommunikációt új alapokra helyező technológia kapcsán, hogy annak azért negatív hatásai is vannak. Először mindenki azt ünnepelte, hogy ez demokratizálni fogja a médiát. Hát demokratizálta is. Na de ki mondta, hogy a demokráciát azt csak okos emberek, értelmes dolgokra használják? De a hagyományos médiában is lehet tudni, hogy a nyereségorientált média, az hírt akar. A hír nagyobb eséllyel negatív, mint pozitív. Akkor negatív hírek fognak dominálni a médiában és a média fog maga rossz híreket gyártani. Ezek szükségképpen így vannak. Viszont a példában említett gyermekbénulással kapcsolatban az is igaz, hogy a második világháború után az volt az az időszak világszerte, amikor nagyon megerősödött az állam szerepe,nemcsak a szocialista világban.

Ilyen téren most Kínára érdemes figyelni. Ott ilyen veszély nincsen. Lekapcsolják, megszüntetik ezeket a kommunikációs fórumokat. Vagy ha kell, akkor az embereket zárják be, elhallgattatják esetleg eltüntetik őket.

Arra viszont figyeljünk, hogy ezeket a nagyon negatív dolgokat, amiben egyetértünk, ne próbáljuk úgy orvosolni, hogy az intézkedések okozta károk végül a demokrácia rovására menjenek. Mert lehet, hogy akkor járvány nélkül élnénk de abban a társadalomban, ahol a járványt ilyen módon akadályozzák meg, nem biztos, hogy baromi jó lesz az élet.

Németh Erzsébet

– A szociálpszichológusokat is meglepte ez a dolog. A társadalomnak vannak olyan tagjai, akik ellenségesen viszonyulnak az intézményekhez, a vezetéshez. Alacsony a bizalom az intézményekben. Egy szűkebb csoportnál paranoid jelenségeket is megfigyelhetünk. Ez végképp ritka, voltaképpen ez már kórkép. Tehát, amikor az ember azt gondolja, hogy chipezik, vagy mérgezik, lehallgatják, és még sorolhatnám.

Ami meglepő, hogy egy világjárvány olyan szakaszában, amikor naponta találkoztunk megbetegedésekkel, súlyos esetekkel, sőt halálozással is, és alig vártuk, hogy végre legyen valami védőoltás, majd lett, de az elején még csak szűken állt rendelkezésünkre. És ekkor, ebben a helyzetben kiderült, hogy tömegek nem akarják beoltani magukat.

Azt gondolom, hogy az, amit a szociálpszichológia vizsgált ezzel kapcsolatban, azt újra meg kell vizsgálni, hiszen annyira tömeges ez a jelenség. Mi lehet ennek az oka? Ez a társadalom mentális egészségét mutatja, hogy ez a bizalom akár egymás,akár magunk iránt, a felelősségtudat meggyengült. Miért, és miért vált ennyire tömegessé?

– De azt nyilván nem feltételezhetjük, hogy ilyen nagy arányban vannak komoly pszichológiai problémákkal rendelkező emberek?

– Ezt az egyharmadot, amelyik nem oltatta be magát, most már megrögzött ellenzőnek kell tekintenünk. Sőt, azt kell mondanom, hogy az ezzel kapcsolatos meggyőző kommunikációra immunissá váltak. Ha kaptak volna oltást, a fertőzésre lennének immunisak. Mivel sok rábeszélés, meggyőzés, könyörgés stb. történt a saját környezetükben az orvosok, vagy a kormányzat részéről, olyan erővel álltak ellent mindennek, hogy mára azt kell mondani, ez a rész homogén.

Persze nem mondhatjuk ilyen tömeges jelenség esetén, hogy minden egyén pszichológiai, vagy pszichiátriai betegséggel küzd. Ez nincs így. Finoman fogalmazva, ez a társadalom mentális egészségének a szintjét mutatja. Az, hogy ilyen tömeges, ennek talán azok az okai, hogy az egész nyugati társadalomban a közös értékek vallása, az intézményekben való bizalom csökkent, illetve a kommunikációs csatornákon tömegesen tudnak terjedni olyan nézetek, amelyek a félelmet, bizalmatlanságot növelik, vagy akár összeesküvés elméleteket terjesztenek.

Az emberek az attitűdjüknek megfelelően gyűjtik az információkat, sőt az algoritmusok is a megfigyelt attitűdnek megfelelően szelektálják az egyes egyéneknek. Mindenesetre ez az egyharmad nagyon sok, ez társadalmi szempontból nem egészséges.

– Ha lett volna közösségi média a gyermekbénulás idején, még mindig létezne a betegség?

– Ha megfelelő mennyiségű oltás lett volna, és kötelezővé teszik az oltást, ugyanúgy, mint a gyermekbénulásnál, akkor nem alakult volna ki ez a fajta rendkívüli és immunis ellenállás. Akkor kialakult volna a meg nem változtathatóság pszichológiája. Ha egy ember lehetőséget kap arra, hogy válasszon, hajlamos a félelmei és a bizonytalansága szerint választani. Viszont, hogy ha időben kötelezővé tesszük az oltást, akkor ezt a magatartását kezdi igazolni, a saját önképének a fenntartása érdekében. Ezért van az, hogy a Sabin-cseppekkel utólag is egyetértenek. Hiszen megkapták, a gyerekeik is megkapták. Közben nem is veszik észre, hogy ez kötelező volt. A harmadik hullám letörésének időszaka tette megrögzötté az ellenállást.

– Az oltást ellenzőknél megfigyelhető egy vakság a saját érvrendszerükkel szemben, sokszor egymásnak ellentmondó érveket is képesek hangoztatni, holott valószínűleg más esetben észrevennék az inkoherenciát.

– Az érvek egy része érzelmi indíttatású, ezek állnak szemben a tudományosan alátámasztott kemény tényekkel. Tudni kell, hogy az emberek a lelküket, szívüket, érzelmeiket megmozgató történésekre sokkal inkább reagálnak, illetve a félelem az emberek viselkedését jobban mozgatja, mint a pozitív hír. Például, ha egy híres ember azt mondja: “megkaptam mind a két oltást, most mégis milyen beteg vagyok”, akkor sokkal jobban terjed, mint egy olyan hír, ami arról szól, hogy statisztikailag milyen elhanyagolható az oltás után megbetegedők aránya. Sőt még inkább elenyésző a komolyabban megbetegedők aránya. Ott van ugyanis egy hús-vér ember, akivel azonosulni tudnak. Ezért érzelmi érvelést kellene használni (most már immunis a társaság, persze).

– Ha azt mondom, amióta felvettem az oltást, sokkal nyugodtabban élem az életem, nem elég erős érzelmi érv?

– Az, hogy nyugodtabb vagyok, nem olyan erős érzelmi töltés, mint az, hogy akár egyetlenegy ember meghalt az oltás ellenére. Ráadás, ha mindezt képekkel is illusztrálják. Viszont be lehetne mutatni olyan eseteket, mint például, amit ma hallottam: egy orvost eljárás alá vontak, mert lebeszélt egy kismamát, hogy beoltassa magát, és a kismama a gyermekével együtt meghalt. Itt bizony be lehetne mutatni a síró rokonokat, nagymamát, férjet, árva testvéreket, hogy milyen szörnyű mindez. Amikor a chip beültetéstől rettegnek, nem elég érv az, hogy én megnyugodtam az oltástól. Ráadásul nem biztos, hogy van még tér és idő a nyomásgyakorlásra. Eldönthetjük azt, hogy különböző csoportoknak fokozatosan kötelezővé tesszük az oltást, bár ennyi idő után a kötelezővé tétel is furcsán hangzik.

De működnek a finom célzások is. Én például megkérdeztem a hallgatóimat az egyetemen, hogy ki az, aki nem oltatta be magát. Szégyenlősen kettő-hárman feltették a kezüket, mire én annyit mondtam: azért vagyok most nagyon zavarban, mert ők azok, akiket meg kell védenünk. Ők veszélyhelyzetben vannak. Hogyan tudjuk megvédeni őket? Négy órát leszünk együtt egy kis teremben. És ha csak egyetlen vírushordozó van, akkor azt ők el fogják kapni. Mit csináljunk? Üljenek egymástól távol. Kinyitjuk az ablakot. Nagy zaj van, de elviseljük a zajt, az ő érdekükben. Mit tehetünk még, hogy megvédjük őket, hiszen magunkat mi már megvédtük. Ezen elgondolkodtak, elcsöndesedtek. Erre nem tudtak mit mondani.

Tehát, csak azt kell mondani, “de mit tehetünk az érdeketekben?” Végül annyit mondtam, sokat nem tudunk tenni, de nagyon megnyugtatna minket és őket is, ha mégis beoltatnák magukat, s a következő órán újra meg fogom kérdezni.

– És történt valami változás?

– Persze. Beoltatták magukat.

– Jó történet.

– Az az érdekes, hogy ha nem akarja az ember szidni, bántani őket, hanem csak annyi történik, hogy felteszi néhány ember a kezét, hihetetlen csönd van, mindenki rájuk néz. De senki egy rossz szót nem mondott. Azért hatott, mert nagyon-nagyon más volt, mint amivel korábban próbálkoztam, szintén sikeresen.

Akkor azt mondtam, hogy ez bizony egy potyautas magatartás. Amikor valaki azt mondta, hogy megvárja, hogy azokkal, akik már beoltatták magukat, lesz-e valami. Erre mondtam, hogy potyautas. Hogy én beállok kísérleti nyúlnak, védeni őt is, és én annyira nem örülök ennek a kísérleti nyúl szerepnek.

Illetve később lehetett volna kemény érveket is mondani, hogy most már pár milliárdan beálltunk kísérleti nyúlnak, most már elég. Számított az is, amikor a lezárásoknál volt különbség azok között, akik be voltak oltva, illetve akik nem. Persze ez már nem meggyőzés. Ez már kényszerítő erő.

Furcsa nekem az, hogy a harmadik hullám idején volt kijárási tilalom, bezárták a boltokat, szolgáltatókat, színházakat. Mindenütt kellett maszk. És az államhatalom intézkedései egészen mélyen érintették a mindennapokat, sőt, sokszor a megélhetést is. Ehhez képest az államok tartózkodnak attól, hogy az oltást kötelezővé tegyék. Furcsa dolog ez.

És ahogy múlik az idő, egyre nehezebb azt mondani, hogy “figyelj,van elég oltás, tessék beoltani magadat, mert nem akarom miattad tovább fenntartani a védelmi intézkedéseket. Nem akarom, hogy a fodrászok éhen haljanak. Nem akarom, hogy a gyerekek, akiknek még nincs lehetőségük az oltásra, megfertőződjenek".

Ezt meg lehetett volna csinálni, de ezt nem csinálták meg. Ez is egy betegségtünet, hogy ezt nem merték meglépni. Számos korlátozást bevezetnek, de az igazán hatékony védekezést nem merik meglépni.

– Mi ennek a kifutása?

- Jóslást kér tőlem, szívesen jósolok. Újabb lezárások nem lesznek. Nem is indokolt, hiszen van elegendő oltóanyag, bárki bármikor beoltathatja magát. Az egész társadalmat egy újabb korlátozással sújtani talán nem szükséges. Kivétel, ha az egészségügyi kapacitások az összeomlás felé közelednek, akkor persze be kell avatkozni.

De olyan lehet, hogy újra megkülönböztetjük a védetteket a nem védettektől. Az még bejöhet. Illetve, fel lehet hatalmazni a munkáltatókat, hogy kötelezzék a munkavállalókat, akik munkájuk során emberekkel érintkeznek arra, hogy felvegyék az oltást. Ilyenek elég sokan vannak. Például ne legyen olyan, hogy egy hatalmas gyárcsarnokban olyan emberek vannak, nem is tudjuk hányan, akik nem oltatták be magukat. Nem beszélve a szolgáltatásokban és a kereskedelemben dolgozókról. Ezek az intézkedések, korlátozások, differenciált korlátozások még növelhetik az átoltottságot.

– Akinek meggyőződése, hogy a beoltottak pár éven belül meg fognak halni, ő ennek ellenére sem fogja felvenni az oltást.

– Így van. Mégsem hiszem azt, hogy általánosan kötelezővé teszik. Egyre nehezebb lesz az oltatlan élete. Egyre kevésbé kap munkát. Egyre kevésbé tudja a különböző szolgáltatásokat igénybe venni, nem mehet színházba, moziba. Sok minden miatt el fog gondolkodni ezen, persze nem azok, akik megrögzöttek.

De ők már annyira rettegnek az oltástól, hogy már emiatt sem szabad ennél erősebb kényszert alkalmazni. A saját identitását védi már az oltás elutasításával. Ő az, aki nem. Egy fél évvel ezelőtt még nem így volt.

– Vannak azért “átállók”, akik egy családi, vagy ismeretségi körben történő tragédia hatására meggondolják magukat, de akkor ez csak elszigetelt jelenség marad?

– Nem. Amiket az előbb elmondtam, azok be fognak következni, és

akik nem megrögzöttek, szépen lassan át fognak állni. Egy nyolcvan százalékra mi is fel fogunk menni, mint az olaszok. Ezt igenis el lehet érni azzal, ha nem dolgozhatsz fodrászként, ha nem dolgozhatsz az üzemcsarnokban, nem lehetsz tanár, nem lehetsz újságíró, és így tovább. Ennek hatására szépen fokozatosan át fognak állni.

Most is vannak első oltást felvevők, napi pár ezer körül. Szerintem ezt fel lehet tornászni, ha kicsit összevonjuk a szemöldökünket, akár munkaadóként. Vagy az összes közalkalmazottnál meg lehet tenni. Az nagyon sok ember. De nem is lehet másként: például egy ügyfélszolgálatosnál. Nem lehet, hogy miközben elintézem az igazolványod megújítását, közben veszélyeztetem az életedet. Lehet terhes például az ügyfél. Erre sok jó érvem lenne, hogy elmondjam, érzelmileg, hogy “nem tudod, hogy egy terhes kismama áll előtted, nem tudod, hogy annak az embernek van-e esetleg valamilyen rosszindulatú daganata, életeket veszélyeztetsz, miközben elintézed mondjuk a jogosítványát”. Tehát érzelmekre kell hatni.

hirdetés
Link másolása
KÖVESS MINKET: