„Ha fölemelem a kezem, elsötétül tőlük az ég” – olyan sok bagoly röppen fel egyszerre az algyői portán
Azt biztosan nem lehet tudni, hogy miért húzódnak be ilyenkor lakott területre, és miért vannak együtt, de hamarosan az egész országban megszámolják őket.
– Ha kimennék oda, és fölemelném a kezem, elsötétülne az ég, annyi bagoly repülne föl egyszerre – mondja Borbélyné Pannika. Ezt nem akarjuk, így is látjuk, milyen sűrűn ülnek az ágakon. Csak a borostyánnal beborított fa lombjába nem látunk bele, Pannika szerint ott is vannak. Jó néhány már attól fölröppent, hogy beléptünk a portára, elmentünk alattuk, a melléképületbe.
– Nem mindegyik ennyire ijedős. Amikor disznót vágtunk, vagy mást csináltunk itt az udvaron hosszabb ideig, volt, hogy egészen közel, a fenyőfa ágán ült némelyik. Nézett minket, de nem látszott, hogy félne tőlünk. Nyilván ez öregebb lehetett.
Borbély Jánosék portája a Csongrád-Csanád megyei Algyőn majdnem egy hold nagyságú. A portán földszintes épületek vannak, a szomszédos házak között is csak egy nagyobb akad, mégis viszonylag szélvédett hely ez.
A közelben máshol nincsenek, pedig egészen nagy, sűrű fenyőfák is toronylanak az utcában, és a faluban is. A baglyok kötődnek ehhez a portához, talán azért, mert a korábbi években is itt töltötték a telet. Nem keresnek más helyet, akkor sem, ha a tömeg miatt a benti fákon nem férnek el, és kiszorulnak az utcára.
Az erdei fülesbagoly (Asio otus) nevével ellentétben nem a sűrű erdőt, inkább a ritkásabb facsoportokat, parkokat, temetőket szereti.
Orbán Zoltán, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szóvivője azt mondja – és erről az algyői portán is meggyőződhettünk –, hogy ahol összegyűlnek, lombhullató fákon ugyanolyan szívesen nappaloznak. Makón is ilyen helyet találtak maguknak évekkel ezelőtt: hol máshol, mint a könyvtár mögött, a Csanád vezér tér kockaházai által körbevett kis területen, szintén nyírfákon.
A bagolycsapatok állhatnak néhány egyedből és több tucat madárból. Túrkevén – amelyet az MME Magyarország bagolyfővárosának nevez – és Kisújszálláson az ezer főt is meghaladja a létszám.
Az egyik oka talán az lehet, hogy a falvak, városok kertjeiben és a település szélén lévő réteken, szántókon mindig van elég egér, mezei pocok. Ha viszont a lakott területek szélén vagy azon kívül, magányos fákon töltenék a nappalt a csupasz ágakon, arra fölfigyelne a parlagi sas, a héja, az egerészölyv, a kerecsen- és a vándorsólyom. Ezek a ragadozók veszélyt jelentenek a réti és erdei fülesbaglyokra. A faluba, városba azonban ezek közül csak a héja látogat be. A többiek messze kerülik az embert.
Az nem kérdés, hogy az ember örülhet-e a baglyok jelenlétének. Egy telelő erdei fülesbagoly naponta két-három, fagyos időben több kisrágcsálót eszik. Száz madár három hónapos telelése alatt 18-54 ezer egeret, pockot fog meg az ember közelében. Nyugodtan lehet számolgatni a meg sem született szaporulatot is, hiszen a kisrágcsálók néhány hetes korukban már ivarérettek.
Kevesebb mérget kell használni a baglyoknak köszönhetően.
– A ház mellett álló nagy fenyőket az udvaron nemrég kivágtuk. Nem a baglyok miatt, hanem azért, mert már nem értünk föl lenyesni a tetőre lógó ágakat, és a fenyők gyökere nem megy mélyre – magyarázza Pannika. – Nem akartuk, hogy egy erősebb szél esetleg rádöntse a tetőre valamelyiket.
A fenyők kivágása nem zavarta meg a baglyok telelő szokását. Találtak maguknak új helyeket a portán, kitartanak. Az óvodások néha eljönnek ide baglyot nézni. Az utcán is megállnak az emberek, veszik elő a telefont. A fotók felkerülnek a közösségi oldalra. Aki hajnalban jár dolgozni, és teheti, erre kanyarodik, hogy lássa, amikor a baglyok visszaérnek az éjszakai vadászatból. Lehet őket számolgatni.
Akinek kérdése van, az az [email protected] emailcímre küldött levélben érdeklődhet. Az adatok ilyen gyűjtés mellett nyilván csak tájékoztató jellegűek, de az azért jellemző, hogy 2020-ban Magyarország 631 településén, 871 helyszínen 16 ezer 82 erdei fülesbaglyot számoltak meg.
