A hűség színtisztán csak döntés kérdése, és pont
Lehet itt dobálózni fajfenntartó ösztönökkel, meg olyanokkal, mint a "Jaj, úgyis kódolva van belénk a hűtlenség" és akár folytathatnánk a "Be voltam rúgva" slágerrel vagy az "Ő kínálkozott fel" örökzölddel. De aztán zárjuk is rövidre gyorsan a " Nekem nem jelentett semmit" stb. kezdetű mondatokkal.
És, ha igazán szeretem az embert, akivel összekötöttem az életemet, akkor nem lépek félre, mert - sallangmentes felsorolás következik - nyilván egyértelmű a "mert szeretem", "nem vagyok olyan" és stb., lássuk mi van még:
Ez már nem fér bele
Vannak olyan párok, akik szerint egy-két kósza numera felett még simán szemet lehet hunyni. Nyilván, mert adott esetben mindkét fél ugyanígy tesz. Nincs is ezzel semmi baj, ha mindez közösen kialkudott megállapodás. Egészségükre, mindenkinek szíve joga eldönteni, kivel és hogyan éli az életét.
Azt gondolom azonban, hogy, ha az egyik féltől teljes hűséget várunk, akkor evidens, hogy mi sem járhatunk el másképpen. Alantas dolog, önös érdekeink okán, sárba döngölni azt az embert, akinek azt állítjuk, hogy szeretjük őt.
Nem lépünk szintet lefelé
Ha a szeretett személy külső-belső tulajdonságai kielégítik minden igényemet, mégis miért vágyakoznék más után? Ha az ember igazán szerelmes, akkor ritkán akad meg a szeme olyan emberen, akiért megérné kockáztatnia a boldogságát. Nyilván, ehhez nem árt már az elején jól választani.
Nem mindenkinek erőssége a titkolózás
Lehet, hogy vannak olyan emberek, akiknek szemrebbenés nélkül megy, de engem speciel megöl a bűntudat, mikor tudom, hogy lódítani készülök. A francnak van szüksége a folytonos lebukás-veszélyre. Ráadásul nem szívesen mondanám a másik ember szemébe, hogy szeretem, mikor mellette még mással is gyűrögetem a lepedőt.
Nem lehet elfelejteni
Meg lehet bocsájtani, de felejteni nem, vagy csak nagyon nehezen. Egy párkapcsolaton belül felépített bizalom, rendkívül törékeny dolog. Sokat melózik rajta az ember, aztán egy szempillantás alatt elillan, ha valaki tévútra téved.
És bár van az úgy, hogy képesek vagyunk megbocsájtani és új esélyt adni, de utána már mindig ott bújkál majd a zöldszemű szörnyeteg. Mert mi van, ha nem oda ment, ahova mondta? Nem azzal, akit én is ismerek? Kinek hiányzik ez?
Nem menő - Egyáltalán nem
Akkor sem, ha ebben az önmagából teljesen kifordult világban úgy is tűnik néhány pillanatra. Sokszor hallani, hogy a férfit cseszegetik a haverjai: Jaj, mekkora balfasz vagy Jóska!" - csak, mert az nem használja ki a kínálkozó lehetőséget. Pedig valójában ők a balfaszok és nem a Jóska. Nem nagy dolog ám, fűvel-fával összefeküdni, menne az sok mindenkinek...
A hűség? Na, az más tészta. Ahhoz már teljes ember kell. Egy olyan ember, aki eldöntötte, hogy ő már pedig hűséges lesz, ha a fene - fenét eszik, akkor is. És még mielőtt belefutna a bevezető szövegben felvázolt helyzetekbe, parancsol magának és kikerüli az összes olyan alkalmat, mikor lehetősége lenne megbotlani.
Amikor valamit nem tud elkerülni, akkor meg önuralmat gyakorol magán. Mert eldöntötte. Az összes többi csak kifogás.
