A félelmeik egy része jogos, ugyanakkor egy kis odafigyeléssel, erőfeszítéssel ezek a félelmek legyőzhetők. Társkereső coachként dolgozom, és a kliensemnek legalább a fele elborzad attól, hogy online társkereső oldalon találja meg a párját. Íme a 7 leggyakoribb kifogásuk.

1. Az Igazinak magától kell betoppannia az életembe.

Aha. Ez így van a mesékben, a hollywoodi romantikus filmekben. Csakhogy ez itt a nagy magyar büdös valóság, ahol úgy tűnik, hogy lassanként a negyven felé ballagva még mindig nem futottál össze spontán módon a nagy Ő-vel. Vagy ha igen, akkor annak már vége van, és évek teltek el azóta, hogy egyedül vagy. A realitás az, hogy nem mindenki találkozik össze spontán módon élete párjával egy buliban, baráti körben vagy a munkahelyén.

A kérdés az, hogy akarsz-e tovább várni még éveket a spontán találkozásra, a sorsszerűségre, vagy vállalod a felelősséget az életedért, és nekiállsz tudatosan keresni? A döntés mindenképp a tiéd. Lehet várni az isteni beavatkozásra, a karmára, akármire, de megeshet, hogy ez újabb éveket jelent, és közben lassan kifutsz az időből, és nem lehet már gyereked. Vagy választhatod azt is, hogy szembenézel a félelmeiddel, és ezek ellenére tudatosan kezdesz keresni abban a reményben, hogy hamarosan megtalálod a párodat. Lehet, hogy ez nem hangzik romantikusan. De a megismerkedés pillanatától a romantika épp úgy alakul, mintha filmbe illő módon találkoztatok volna.

2. A társkeresőkön csak a lúzerek vannak fenn, akik már nem kellenek senkinek.

Ez így egész egyszerűen nem igaz. A társkeresőkön azok vannak fenn, akik elhatározták, hogy a saját kezükbe veszik az életük irányítását, és nem a vakvéletlenre/sorsra bízzák az életüket. Ők azok, akik felelősséget vállalnak az életükért, és szeretnék elérni a céljaikat.

Valóban vannak köztük nagyon sérült emberek, akik tele vannak frusztrációval, félelemmel, de ilyenekkel az utcán, szórakozóhelyen, baráti körben is simán találkozhatsz. Szerintem egy érett, felnőtt ember el tudja dönteni, hogy akar-e velük ismerkedni vagy sem.

3. Nekem úgyse fog írni senki.

Ez már egy sokkal személyesebb félelem, ami az önbecsülésedről szól. Arról, hogy nem tartod magad elég jó nőnek/férfinak, vonzónak, érdekesnek, talpraesettnek. Az, hogy kinek hányan írnak, nagyrészt attól függ, hogy menyire jó fényképet tett fel magáról, illetve mennyire tartják előnyösnek a fizikai paramétereit (súly, magasság). Ezen valóban sok múlik, de ha a külsőd miatt aggódsz, akkor ezért is sokat tudsz tenni. Hozd ki magadból külsőre is a legtöbbet! Menj el fodrászhoz, csinálj egy jó sminket, öltözz fel szépen, és egy fotóssal készíttess magadról igazán jó képeket!

Egyébként pedig nem az számít, hogy hányan írnak neked. Egy társkereső sikerességét nem az méri, hogy hány levelet kap, hány randija van egy héten, hanem az, hogy megtalálta-e azt az egy embert, aki a társa lesz. Teljesen mindegy, hogy hányan írnak! Ha kevés levelet kapsz, jelentheti azt is, hogy jól szűrtél, és tényleg csak azok keresnek meg, akik potenciális partnereid lehetnek.

4. Én biztos, hogy nem írok senkinek!

Ezt főleg lányok szokták mondani, mert attól félnek, hogy a férfiak azt gondolják majd róluk, hogy rájuk akarnak akaszkodni. A társkereső tréningjeim során mindig megkérdezem erről a férfi résztvevőket, és eddig még egy se akadt, aki azt mondta volna, hogy ez nagyon gáz. Sőt, hosszan fejtegették, hogy mennyire örülnek annak, ha egy lány rájuk ír. Lányok! Azért vagytok fenn a társkereső oldalakon, sőt azért fizettek, hogy minél előbb találjatok egy társat. Miért nehezítitek a helyzeteteket egy 19. századi álszemérmes erkölcsi hülyeséggel? Szerintem egy lány is nyugodtan írhat egy fiúnak, és el lehet viselni a visszautasítást, ha a pasi másként gondolja.

5. Nem tudom, ki van a másik oldalon, és biztosan be fog csapni.

Ez így van. Az ismerkedés kezdetén fogalmad sincs, hogy ki van a másik oldalon. Könnyen lehet, hogy a másik ember még nős, és csak kalandokat keres, az is lehet, hogy a magát 190 centisnek és 70 kilósnak állító társkereső valójában 150 centi és 100 kiló. De ez az első találkozón úgyis ki fog derülni. Az is megtörténhet, hogy a másik egy igazi pszichopata vagy bántalmazó. Ha érett, felnőtt ember vagy némi emberismeret birtokában, akkor ezt is ki fogod szűrni.

Igen, tényleg lehetnek, sőt biztos vagyok benne, hogy lesznek is rossz tapasztalataid, béna, elfuserált randijaid. Ez sajnos a csomag része. Kell hozzá egy jó adag kudarctűrő képesség. Amikor vezetni tanultál, az se ment elsőre tökéletesen, ugye? Most sok békával kell találkoznod, mire az egyik királyfivá változik.

6. Borzasztóan rettegek a vakrandiktól. Mi van, ha nem fogok tetszeni?

Nos, ez is benne van a pakliban. Találkozol egy vonzó ismeretlennel, aki a randi végén azt mondja neked: “Sajnálom, de nem téged kereslek”. Ez valóban fájdalmas, mert el kell búcsúznod a reményeidtől, és az is valószínű, hogy megtépázza majd az önbecsülésedet. Amit tehetsz: hazamész, kisírod magad, és másnap kezded elölről az egészet.

Érdemes tudatosítani magadban, hogy amit a másik mond, az igaz: nem olyat keres, amilyen te vagy. Nem azt mondta, hogy értéktelen, szerencsétlen és ronda vagy! Valaki mást keres. Attól te még igenis értékes, vonzó, érdekes nő/férfi vagy, csak neki másmilyen az ízlése. Menj tovább, és keresd meg azt, akinek pont te tetszel!

7. Mit mondjak, ha nekem nem tetszik a másik?

Sokan félnek attól, hogy visszautasítsák a másikat, mert attól tartanak, hogy azzal megbántják őt. Persze, nem mindegy, hogyan csinálod a visszautasítást, de akiben ez a félelem felmerül, az nem szokott durva lenni. A legnagyobb hiba, amit ilyenkor el szoktak követni, hogy nem mondják meg, hogy nem akarnak még egyszer találkozni, hanem hitegetni kezdik a másikat, de rendre kisiklanak a találkozás elől.

Ez sokkal rosszabb, mintha egyenes lennél, mert a másik még esetleg napokig, hetekig reménykedik a folytatásban, felépíti a saját légvárait. Sokkal fájdalmasabb ezektől hetek múlva elbúcsúzni, mint ott és akkor a randi végén. Igen, szomorú lesz, ha visszautasítod, de túl fogja élni, te pedig ki fogod bírni, ha egy majdnem ismeretlen ember megharagszik rád.

Azt gondolom, hogy a fenti félelmek egy részének tényleg van alapja. A kérdés, hogy ezeket a félelmeket kifogásnak használod-e arra, hogy megmenekülj az életedért való felelősségvállalás elől, vagy inkább szembenézel ezekkel a félelmekkel, tudatosan átverekszed magad rajtuk, és felelős felnőtt emberként elkezdesz társat keresni.