hirdetés
IMG_3420-21.jpg

Szász Attila: Jöhet egy magyar horrorfilm?

A Félvilág rendezőjével legújabb filmjéről beszéltünk. Még egy magyar szuperhősös filmet is el tudna képzelni.
Hegedüs Márk interjúja, fotók: Szűcs András - szmo.hu
2016. március 29.


hirdetés

A 2. Magyar Filmhét egyik nagy sikere egy századeleji bűnügyi történetet feldolgozó tévéfilm lett. A Félvilág rendezőjével, Szász Attilával beszélgettünk.

- A Filmhéten 4 díjat kapott a Félvilág, köztük a legjobb operatőr, a legjobb férfi mellékszereplő, a legjobb forgatókönyvíró, valamint a legjobb tv-játékfilm díját. Hogyan élted meg ezt a fogadtatást?

- Bizonyos mértékig meglepett minket, hogy ilyen nagy sikere lett a Félvilágnak. Hasonló élményt éltünk át A berni követ idején is 2014-ben, amikor a kritika, a közönség és a szakma is keblére ölelte a filmet, de úgy voltunk vele, hogy ezt a sikert nehéz lesz megismételni vagy felülmúlni. Ráadásul az új film készítése közben úgy éreztük, hogy ez egy jóval megosztóbb darab lesz. Nem voltunk biztosak benne, hogy a Félvilág is olyan széles közönséget érdekel majd, mint A berni követ, ezért is volt meglepetés, hogy végül ilyen fogadtatásban részesült.

- Miért gondoltátok, hogy megosztóbb lesz a Félvilág? Talán mert műfajilag kevésbé beskatulyázható?

hirdetés

- Úgy képzeltük, hogy a nézők hasonlót várnak majd tőlünk, mint amit A berni követ esetében kaptak, a Félvilág készítésekor mégis sokkal kísérletezőbbek voltunk. Más is lett a két film, A berni követ pergő, feszes, akciódús film volt, az új filmünk pedig egy jóval lassabb, komótosan hömpölygő történet. Nem játszottunk biztonsági játékot, de mivel ez is tévéfilmnek készült, úgy gondoltam, hol máshol lehet kísérletezgetni vagy rizikót vállalni, ha nem egy ilyen viszonylag tét nélküli terepen.

IMG_1538

- Úgy érted, hogy a mozifilmekhez képest tét nélküli egy tévéfilm elkészítése? A "garantált" nézőszám vagy az alacsonyabb költségvetés miatt mondod ezt?

- Inkább azért, mert egy tévéfilmmel szemben jelentősen kisebb elvárásokat támasztanak a nézők. Tévéfilmes költségvetésből senki nem várhatja azt, hogy mozifilmes minőség szülessen. Aztán persze kiderült, hogy ez sem teljesen igaz, hiszen az első teaser megjelenése után azzal kellett szembesülnünk, hogy nagyon is sokan várják a Félvilágot. Azonnal elkezdtek cikkezni róla, mi pedig ekkor értettük meg, hogy A berni követ óta van egy saját közönségünk, akik kíváncsiak arra, hogy mit csinálunk.

"
Az viszont nagyon ledöbbentett minket, amikor rögtön az egyik első kritika a Liza meg a Saul mellett az év egyik legjobb magyar filmjeként emlegette a Félvilágot. Ilyen alkotások mellé kerülni egy tévéfilmmel fantasztikus élmény.

- Pedig a magyar filmekkel szemben különösen kritikusak tudnak lenni a nézők. Mit gondolsz, a ti filmjeitek mivel tűnnek ki?

- Sok oka lehet ennek, talán az a legfontosabb, hogy Köbli Norbert [forgatókönyvíró] és én is amerikai filmeken nőttünk fel, így egyáltalán nem vetjük meg a „mainstream” ízlésvilágot, a közönségbarát filmeket. Ráadásul mindketten azzal az igénnyel készítünk filmeket, hogy a közönséget szólítsuk meg vele, a nézők pedig érzik, hogy nekik szól a film, és nagyon hálásak is ezért.

"
Ezek a filmek élvezetesek, de nem mennek le kutyába, nincsenek lebutítva. Nagyon komplex történeteket és szereplőket ír a Norbi.

- A berni követ és a Félvilág is történelmi környezetben játszódik, ráadásul valós eseményeken alapszanak, mégis eléggé univerzálisak ezek a történetek. Miért vonzódtok így a múlthoz?

- Ez a Norbi felől jött. Amikor A vizsgát írta, nagyon beleásta magát ebbe a korszakba, és olyan sztorikat talált, amiket mindenképp meg akart írni. És közben rájött arra, hogy ez az a kor, ahol még lehet magyar hősöket találni. 1956 után már nem nagyon találhatunk egyértelmű megítélésű hősöket, pedig a nézők ilyeneket keresnek a filmekben. Valószínűleg nekünk a történelemben kell keresnünk a hőseinket.

- Mi fogott meg a Mágnás Elza-gyilkosságban? A filmetek csak nagy vonalakban követi a valós eseményeket. Azért változtattátok meg a részleteket, hogy jobban működjön a történet?

- Mire hozzám került a könyv, addigra már ebben a formában létezett a történet. Kiestek fontos személyek, bekerültek fiktív szereplők, és valóban azért, mert így sokkal jobb lett a történet dinamikája. A karakterek közti komplex rendszer egész más így, mintha benne lett volna például a péksegéd, a Rózsi szeretője. Vele kisiklott volna a történet, nem működött volna jól. Most ki sem írtuk a film elején, hogy valós események alapján készült. Ezt felszabadítónak éreztem.

hirdetés

IMG_2546

- Magyarországon nincs nagy hagyománya a műfaji filmnek, mivel az 1960-as évektől kezdve egyre inkább a szerzői, művészfilmes megközelítésű alkotásokat támogatták. De te azt mondtad, hogy inkább külföldi művészeket tekintettél példaképnek.

- Valóban nincs igazán magyar gyökere annak a fajta történetmesélésnek, amit mi szeretünk. Nem arról van szó, hogy nem születtek jó magyar műfaji filmek, de mi nem ezekhez nyúltunk vissza. Emlékszem, hogy a Norbit a Kánikulai délután ihlette A berni követ forgatókönyvének megírására, nekem pedig a München ugrott be, amikor elolvastam. De részünkről ez nem igazán küldetéstudat, nem direkt akarunk műfaji filmeket csinálni, egyszerűen arról van szó, hogy nagyon szeretjük ezt a fajta feszültséggel teli történetmesélést.

"
Szeretünk sírni, izgulni, félni egy film alatt, és úgy vagyok vele, hogy ha én szeretem nézni, akkor remélhetőleg a közönség is.

Persze a titok mindig a forgatókönyv. Tűpontosnak kell lennie minden mondatnak. Ha a motivációk vagy a történet hitelessége meginog, akkor elbukik az egész. Akkor akár a Spielberg is rendezheti, ha a könyv nem áll meg a lábán, kudarc lesz a kész film is.

- Ezt a nézetet a Filmalap is osztja, a részükről is teljesen forgatókönyv-központú megközelítést láthatunk.

- Bizonyos fokig egyetértek a forgatókönyv alapú támogatási rendszerrel. Az, hogy ez az elképzelés hogyan ültethető át a valóságba, nyilván más kérdés. Van azonban valami, ami nem nagyon fejlődik, ez pedig a filmek marketingje.

"
Soha nem mennek el a nézők a magyar filmekre, ha a szakma nem foglalkozik a reklámkampánnyal.

Sok magyar film azért nem jut el a nézőkhöz, mert a magyar filmesek nem szánnak időt és energiát a marketingre. Ezt kéne elsősorban átgondolni, amikor a magyar film népszerűsítése lebeg a szemünk előtt.

- Mi a véleményed a Víkendről? Olvastam egy interjút Mátyássy Áronnal, a film rendezőjével, amiben arról beszélt, hogy a magyar filmesek teljesen lenézik a hollywoodi és a műfaji filmet, illetve meg sem tanítják nekik, hogyan kell ezeket elkészíteni.

- Én nagyon szeretem Áron munkáit és azt gondolom, hogy annak a filmnek a megvalósításával nem sok probléma volt. Talán a forgatókönyv egy csöppet valóban túl volt tekerve, de ezt Áronék is elismerték azóta. Ennek ellenére sokkal több nézőt érdemelt volna – akárcsak a Veszettek. De nagy drukkere vagyok az összes kortársamnak, különösen azoknak, akik műfaji filmben gondolkoznak, nem akarok rosszat nyilatkozni róluk. Ami az oktatás felelősségét illeti, egyelőre nem a Filmművészeti Egyetemen fogják megtanulni az emberek, hogy milyen műfaji panelekből lehet felépíteni egy szórakoztató filmet.

"
Én azt gondolom, hogy nagyon jó dolog egy műfaji filmbe is egyéni látásmódot vinni, de azért nem egy autós üldözés forgatása közben kell feltalálni a spanyolviaszt.

Egyébként is csak véges számú történetet lehet elmesélni, minden egyes új sztori egy már elmesélt történetnek egy új verziója, ezt képletekkel is levezették. Tarantino is végiglopta a filmtörténetet, de egy saját hangnemmel csomagolta újra. Hitchcock Eisensteintől lopott, Hitchcocktól Brian De Palma, De Palmától sokan mások. Mindig jön egy új generáció, ami szétlopja az előzőt, de ad a filmekhez egy saját hangvételt. Ez nem szégyen, szinte minden művészeti ágban ez történik. Egy autós üldözésnél az ember még mindig előveheti a Francia kapcsolatot meg a San Franciscó-i zsarut (Bullitt), ezeknek a hatásmechanizmusát pedig meg lehet tanulni.

- Mit gondolsz, a Saul fia sikere milyen hatással lehet a magyar filmgyártásra?

- Én bizakodó vagyok: azt gondolom, egy Oscar-díj felteszi a magyar filmgyártást a térképre. A román újhullám abból tudott elindulni, hogy Cannes-ban nyert a 4 hónap, 3 hét, 2 nap, majd jött néhány hasonló román film, amire rá lehetett rakni ezt a címkét. Én abban reménykedem, hogy most majd jön még néhány olyan magyar film, amivel elindulhat valami hasonló.

"
De a magyar film biztosan nagyobb figyelmet fog kapni a nemzetközi színtéren.

IMG_4092

- Eddig két nagyjátékfilmet készítettél, valamint egy rövidfilmet még 2004-ben. Ha jól tudom 2002-ig voltál a VOX Magazin főszerkesztője. Mit csinálsz, amikor nem játékfilmet forgatsz?

- Legalább tíz évig voltam filmkritikus, illetve volt egy forgalmazó cégem is néhány évig. Miután felhagytam a filmkritikusi pályával, 2001-2002-től reklámfilmeket kezdtem rendezni. Ez nagyon jó iskolának bizonyult, gyakorlatilag fizetésért tudtam tanulni: drága felszereléssel, nagy stábbal dolgozhattam, ráadásul egy nagyon gyártásbarát szemléletet is ki tudtam alakítani, amit nagyon jól tudtam aztán kamatoztatni a tévéfilmeknél. 15 év reklámfilmezés után az ember nem vesz fel felesleges dolgokat.

Aztán elkészítettem a rövidfilmemet, és azt gondoltam, innen egyenes út vezet a nagyjátékfilmekhez. Volt 3-4 tervünk is, de az MMK, az akkori pénzosztó szerv túl műfajinak találta az ötleteinket. A leghosszabb ideig egy nemzetközi koprodukción dolgoztunk, ez 5-6 évet vett el az életemből, majd az MMK megszűnésével a filmtervnek is végeszakadt. Ezután jutottam el arra a pontra, hogy már nem akartam saját magam írni a filmjeimet. És ekkor lépett be a képbe Norbi egy tévéfilm forgatókönyvével.

- A következő filmedről mit lehet tudni?

- A napokban dönt arról a Filmalap, hogy elkezdhetjük-e előkészíteni. Ha minden jól megy, akár már idén elkezdhetjük forgatni, vagy legrosszabb esetben jövő év első felében. Ugyanaz a csapat csinálná, mint a két tévéfilmet. Ez is történelmi témájú film, 1945-ben játszódik, annyi az újdonság, hogy most nem valós eseményből indultunk ki.

- Szintén bűnügyi film?

- Ez egy romantikus thriller, amit a szinopszistól kezdve együtt fejlesztettünk a Norbival. A fejlesztési szakasz nagyon gyors és sima volt. A Filmalap is nagyon szerette, így gyorsan megszületett a végleges változat. Azt hiszem, ez Norbi eddigi legjobb könyve. Nagyon izgatottak vagyunk.

- Milyen műfajok érdekelnek a jövőben? Valahol azt olvastam, hogy a horrorfilmeket is szereted. El tudsz képzelni egy magyar horrorfilmet?

- Igen. Leginkább a természetfeletti témák állnak közel hozzám, bár úgy gondolom, az utóbbi években kicsit túltolta ezt a műfajt a filmvilág. De azért van egy-két ilyen ötletünk, ami főleg a cronenbergi/Stephen King-i vonulathoz kapcsolódna. És folyamatosan gondolkodunk más műfajokban is amik, nincsenek Magyarországon.

"
A szuperhősfilm is érdekel, illetve annak egy egyedi, függetlenfilmes válfaja.

De én például egy musicalt is bírnék, amit angol nyelven tudnék elképzelni. Persze mindig az aktuális filmterv a legfontosabb, most ennek drukkolunk. A két tévéfilmünk sikere után szeretnénk addig ütni a vasat, amíg meleg.

IMG_3420

Ha tetszett az interjú, nyomj egy lájkot!


KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
irishman1.jpg

„Nem azt látjuk, hogy jé, Pacino és de Niro együtt!” – Scorsese maffiafilmjében majdnem minden a helyén van

A The Irishmanért nem rajongtak a nagy filmstúdiók, Scorsese azonban nem kötött kompromisszumot. Három és fél órás eposz született Amerikáról, a maffiáról, a bűn és az erény vékony határáról, olyan kérdésekről is, mint hűség, becsület vagy épp az elmúlás.
Malinovszki András - szmo.hu
2019. november 20.


hirdetés

Tudjuk, hogy a botrányok, viták, beszólások általában jót szoktak tenni bármilyen film bemutatója előtt, mégis kicsit sajnálom, hogy a Scorsese vs. Marvel-háború ilyen nagy helyeket foglalt el a sajtóban, mert a The Irishman megérdemelte volna a kizárólagos figyelmet. A kész mű azonban, azt gondolom, elhomályosít minden más körülményt.

Scorsese filmjeit mindig óriási várakozás előzi meg, és ez megsokszorozódik, mikor a szóban forgó filmben újra együtt játszik a két színészlegenda, Robert de Niro és Al Pacino; mikor utóbbi hosszú pályafutásuk során először dolgozik együtt a nagy hírű rendezővel; mikor Harvey Keitellel 50 éves közös pályafutásukat ünneplik; és mikor hosszas győzködés után Joe Pesci is visszatér a vászonra, könnyen lehet, hogy egy gran finaléra.

Scorsese műve több, díjesélyes film szépen egybekomponálva, ráadásul minden részében más és más kerül előtérbe.

hirdetés

Az első egyharmadban a Joe Pesci által megformált Russel Buffalinót ismerhetjük meg. Pesci a Reszkessetek betörők Harryje, a Halálos fegyver Leo Getze vagy a Casino Nicky Santorója után merőben más karaktert játszik: nyoma sincs a nagyszájú, izgága figurának, Buffalino a háttérből profin irányító, hideg eleganciával beszélő és gondolkodó intelligens maffiózó. A hírek szerint a karakter letisztult nyugalma volt a döntő abban, hogy hosszú évek győzködése után végül elvállalja a szerepet. Utolsó jeleneteiben pedig egyszerre megrázó és megható, ugyanakkor kedvesen megmosolyogtató perceket is kapunk tőle.

A második harmad Al Pacinóé és az általa játszott Jimmy Hoffáé: a szakszervezeti vezető ellentmondásos személyiségében lubickoló színész profin hozza a lendületes, erőszakos, kissé nárcisztikus figurát, akinek dühkitörései és finoman komikus konfliktuskezelése mindenképp megérne néhány komolyabb díjat. Bár nem ő a filmtörténelem legszimpatikusabb szereplője, nehéz nem sajnálni, miközben padlógázzal hajt saját végzete felé.

Buffalino és Hoffa szála aztán finoman összefonódik, hogy a film epilógusára az addig is folyamatosan jelen levő Frank Sheeran számvetésének gyönyörű jeleneteiben tobzódjunk.

A vég kicsit olyan, mint egy színházi előadás: bár több helyen le lehetne zárni a történetet, a rendező mégis újra és újra visszatapsolja utolsó szereplőjét, viszont ügyesen elkerüli, hogy túlságosan vontatottá váljon a befejezés.

Az addig inkább történetmesélő, a háttérben szorgosan dolgozó és az ellenséges felek közötti békebíró szerepét betöltő ír ekkor válik igazi főszereplővé, akit Robert de Niro játéka olyannyira közel tud hozni, hogy bizonyos jeleneteknél akkor is érzünk szánalmat és sajnálatot iránta, ha tudjuk, hogy több embert gyilkolt és bántalmazott, mint ahány filmes díja van a komplett stábnak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
69706491_2328177307512697_2134114827851792384_n.jpg

„Sokszor a szülőket is meglepi az, ami a gyerekükben rejlik“ – Takács Zoltán „Jappán” a GyeRecről

Milyen kihívások elé állítanak egy zenei producert a gyerekek? Mi van, ha a szülő jobban akarja? És egyáltalán, mi az a GyeRec?
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. november 19.


hirdetés

Leányfalu varázslatos hely, ahol például az óvodából az egyik apukáról kiderülhet, hogy Magyarország egyik legsikeresebb zenei producere. Takács Zoltán "Jappánnal" és feleségével, Erikával a gyerekek hoztak össze, valahol természetes, hogy a gyerekekről beszélgettünk.

- Kérlek, először is, mutatkozzatok be.

Jappán - Őt úgy hívják, hogy Brouwer Erika Anikó, engem pedig úgy, hogy Takács Zoltán, bár valószínűleg többen ismernek a művésznevemen, én vagyok Jappán. Huszon ixedik éve foglalkozom hangfelvételekkel, zenével. Van saját stúdióm is, de igazából vándor producerként járom a világot, és ahol szükség van rám, ott segítek. Olyan zenekarokkal és énekesekkel dolgoztam, mint a Heaven Street Seven, Supernem, 30Y, Ivan & The Parazol, Odett, Óriás, Magashegyi Underground, Roy & Ádám, sorolhatnám napestig.

hirdetés

Erikával hetedik éve vagyunk együtt, és van egy mindjárt hatéves kisfiunk. A családunkban magától értetődő a zene szeretete. Nagyon sokat hallgatunk együtt zenét, Ábel is ismeri a dalokat, az előadókat. Várható volt, hogy előbb-utóbb elkezdünk majd felvételeket készíteni vele. Ebből jött Erika ötlete, hogy csináljuk ezt üzletszerűen. Ábellel és a barátaival annyira jól sikerültek a felvételek, hogy úgy éreztük, másokat is érdekelne egy ilyen lehetőség.

Erika - A cím viszont, a GyeRec Jappi ötlete volt és szerintem zseniális.

Jappán - A vállalkozás alapötlete akkor is Erikáé, és igaza volt, mert tényleg nagyon tetszik az embereknek. Épp tegnap beszélgettünk róla, milyen durva, hogy a gyerekek kreativitásán nincsen még semmiféle szűrő.

Nem viszonyulnak semmihez, hanem ahogy épp kijön belőlük, megcsinálják.

Van, amikor zenében, van, hogy szövegben, de minden gyereknek nagyon konkrét elképzelése van, mit szeretne. Vagy előfordul, hogy nem tudja, de munka közben mégis csak kijön belőle.

- Gyerekekkel dolgozni egészen más, mint amihez zenei producerként hozzászokhattál.

Jappán - Erika félig holland, talán ennek köszönhető, hogy ennyire nyitott, kreatív, és nagyon sok mindenhez teljesen másként áll hozzá, mint egy átlag magyar. Ami pedig külön hasznos a GyeRec esetében, hogy nagyon könnyen szót ért a gyerekekkel.

Ami engem illet, annak idején, 16 éves koromig tagja voltam egy gyerek színjátszó és pantomim csoportnak, aztán ott fogtak felügyelő tanárnak, úgyhogy gyakorlatilag a tanulmányaim végéig heti rendszerességgel foglalkoztam húsz-harminc gyerekkel. Aztán amikor abbahagytam az egyetemet a rock n’ roll miatt, akkor ez megszakadt.

Erika - Egyébként azért Jappán a neve, mert japán szakra járt.

Jappán - Igen, ez úgy volt, hogy

egyszer beültem a Heaven Street Seven buszába, mint Takács Zoli, és úgy szálltam ki, mint Jappán.

A srácok neveztek el.

Kicsit előreszaladtunk, már beszéltünk a GyeRecről, de azért mondjátok el, hogy pontosan miről is van szó. Magukban tehetséget érző gyerekeket karoltok fel? Vagy, ha valaki kitalálja, hogy nagymamának meglepetésként felénekli a Jaj de jó a habos sütemény című dalt, akkor ezt nálatok megteheti?

Erika - Gyakorlatilag mindkettő. Én ajándéknak találtam ki, hogy az anyukák örüljenek, meglegyen nekik a gyerekük hangfelvétele mutogatható formában. De amikor a gyerekek eljöttek a stúdióba, akkor döbbentünk rá, hogy ez nekik élmény is. Egy tök jó program. Kitaláltuk a hangszersimogatót is, mert nagyon sok gyerek nálunk lát először közelről hangszert.

Egy kisfiú például azután kezdett zongorázni, hogy nálunk kipróbálta a szintetizátort.

hirdetés

Azért is van erre szükség, hogy a gyerekek oldódjanak.

Jappán - Ha valaki besétál hozzánk, és szembe jön egy ember nagyságú basszusgitár erősítő, akkor nem feltétlenül azt mondja, hogy milyen jópofa, hanem azt látja, hogy ott van egy nagy vasszörny. Úgyhogy kezébe adjuk a dobverőt, vagy kezébe adunk egy gitárt, és azt csinál, amit akar. Ehhez persze összegyűjtöttünk egy kevésbé értékes hangszerállományt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
elsa.png

„Egy balerinába oltott szuperhőst látunk” – a Jégvarázs szintet lépett a második részre

Elvarázsolt erdő, röfögő tűzgekkó, testvéri szeretet. November 21-én Magyarországon is bemutatják a népszerű Disney-film, a Jégvarázs második részét.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. november 20.


hirdetés

6 évvel az első rész után november 21-én Magyarországon is bemutatják a népszerű Disney-film, a Jégvarázs második részét.

Évek teltek el, mióta Elsa magányosan, erejét nem ismerve tengődött a világtól elzártan. Már idősebb és kiegyensúlyozottabb. Anna és Kristoff kapcsolata szintet lép. Olaf izgatottsággal vegyes félelemmel tekint a körülötte lévő állandó változásokra, és tart egy kicsit a felnőtté válástól. Egy valami viszont örök. A testvéri szeretet, és az, hogy bármi történjék is, ők ott lesznek egymásnak.

A mese egy visszaemlékezéssel kezdődik. Látjuk a kicsi Elsát és Annát lefekvés előtt, épp egy mesét hallgatnak egy elvarázsolt erdőről, és az azt uraló felbőszült, ősi szellemekről. Ezt az erdőt egyszer majd meg kell menteni, de előtte mars az ágyba!

hirdetés

Az őszi tájak gyönyörűek.

A valóságost meghazudtoló és felülmúló légi felvételek dinamikája magával ragadó, sokszor viszont a látvány egyszerűen súlyosabb, mint a konkrét cselekmény. Az embernek néha az az érzése, hogy a Jégvarázs 2-ben egy folyamatosan meghiúsuló lánykérésen és egy burkolt környezetvédelmi propagandán kívül nem történik semmi.

Az első rész Oscar-díjas zenéinek színvonalát a mostani betétdalok nem ütik meg, nem annyira fülbemászóak, mint a „Legyen hó”. A magyar fordításban ráadásul elég esetlenre sikerültek a szövegek, és az énekhang is sokkal szintetikusabb, mint az eredeti, angol változatban. Az „Into the Unknown” című dalt, az új rész főcímdalát egy szirénhang teszi különlegessé, ami a filmben is fel-felcsendül, az ismeretlenbe, új kalandba csábítva Elsa-t.

Elsa ebben a részben már jócskán meghaladja a Disney-hercegnőség korlátait, egy balerinába oltott szuperhőst látunk, aki vízilovakon vágtázik befagyott ősi folyók felé, és úgy olyan bravúrosan bánik erejével, mint egy veterán mutáns az X-menből. De aki amiatt aggódott volna, hogy szerelmi élete esetleg furcsa fordulatot vesz, fellélegezhet. Elsa továbbra is tökéletesen egyedül van, teljesen leköti mások megmentése, és hogy tartsa a gyertyát testvére kapcsolatában.

Az LMBT+ mozgalmak előre törésével az animációs filmek karaktereinek szexuális orientációját nagyobb érdeklődés övezi, mint valaha. Már az első Jégvarázs után felröppentek a pletykák, hogy Elsa lesz az első leszbikus Disney-hercegnő.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:






hirdetés
The-Crown-S3-portaits-cover-2_imshz1-1000x563.jpg

Még mindig jó nézni a történelemleckébe áztatott királyi szappanoperát

Hiába cserélték le az egész szereplőgárdát, a The Crown a tőle megszokott magas minőségben kínálja a harmadik évadban is azt, amit eddig: történelemleckét, családi drámát és ezúttal Erzsébet királynő könnyeit is – igaz, csak egy cseppet.
Polák Zsóka; Netflix - szmo.hu
2019. november 21.


hirdetés

A Netflix tudta, hogy jó lóra tett, amikor bejelentette: hatrészes, rengeteg pénzt felemésztő gigaprodukcióba kezd Erzsébet királynő uralkodásáról. Az angol arisztokrácia életébe betekintő kosztümös sorozatokat egyébként is zabálja a nép, és ki lehetne izgalmasabb szereplő, ha nem a több mint hat évtizede uralkodó királynő, aki a XX. és XXI. század történelmi nagyjainak nagy részével teázott már?

hirdetés

A Netflix jól átgondolt koncepció szerint hat évadban dolgozza fel a hat évtizedet, amelyekben két évadonta lecserélik a teljes szereplőgárdát. Claire Foy Erzsébete minden várakozást felülmúlt, nem meglepő módon nyerte sorra a díjakat, az őt követő Olivia Colmannek úgy is fel kellett kötnie a gatyáját, hogy friss Oscar-díjasként az egyik legjobb brit színésznőnek tartják.

A harmadik évadra egy „kész” uralkodót kapunk – bár az első két évad jól megmutatta, hogy a Buckingham-palota miféle uralkodógyár -, a magánéleti problémáit Fülöppel már hosszasan kivesézte az első két évad, most inkább gyermekei, testvére, valamint a monarchia aktuális állapota kerül terítékre. A harmadik évad 1964 és 1977 közöttt játszódik, Churchill halála és Harold Wilson lemondása zárja keretbe.

A kicsivel több mint egy évtizedet itt is hasonlóan mutatják be, ahogy eddig: mindegyik részt egy adott bel-vagy külpolitikai esemény, családi fordulópont köré szervezik: megidézik az 1966-os aberfani tragédiát, ahol 116 gyerek lelte halálát a leomló iskola romjai alatt, a királyi családdal együtt nézhetjük végig a Holdra szállást, de Károly herceg beiktatására is elkalauzol minket a sorozat. A The Crown még mindig egy jól kivitelezett, élvezhető történelemlecke, amely a brit monarchiát érintő történésekbe enged betekintést, fűszerezve mindezt azzal, amiről a történelemkönyvek egyáltalán nem írnak:

mi minden lehet Erzsébet rezzenéstelen arca, a palota sosem látott falai és a szűkszavúan megírt hivatalos közlemények mögött.

Ez ugyanis a sorozat egyik legizgalmasabb pontja: oda láthatunk be, ahova senki, onnan kapunk személyes történeteket, ahonnan egy kósza pletyka sem juthat ki, márpedig a királyi szappanoperára igencsak vevők a nézők. Abból pedig itt sincs hiány: továbbra is mély vívódásokat, intrikákat és komoly traumákat rejtenek a palota falai.

Bár Erzsébet a közös állandó mindegyik részben – és nagyon jól találják el az alkotók az arányt, hogyan legyen meg a háttérben maradva is központi szereplő -, az egyes részek a család egy-egy tagját követik. A család egyik legizgalmasabb tagja, Margit hercegnő két részt is kap, pont mikor már hiányolnánk az évad másik feléből, a fináléban újra visszatér, hogy elmeséljék a brit bulvárlapok címlapja mögötti történetet. Történetesen azt, miért múlatta az időt a tengerparton fiatal szeretőjével a férje helyett. Bár Vanessa Kirby tökéletes Margit hercegnő volt, azért

Helena Bonham Carterrel sem lehet igazán mellélőni, a színésznő tökéletes lazasággal és profizmussal jeleníti meg a bohém hercegnőt, de a műszempillák és szipkák mögött rejlő, mellőzött másodszülöttként szenvedő testvér vívódásait is.

Szintén szép részt kap Fülöp herceg, akinél talán a leglátványosabb a változás: míg az első két évadban egy sokszor kifejezetten unszimpatikus, nyafka herceget látunk, a Tobias Menzies által megformált herceg már egy higgadt, sorsát elfogadó szereplő, akinek komoly dilemmát okoz a kapuzárási pánik. Ez a Holdra szálló űrhajósok képében vágja őt leginkább szíven, kifejezetten ütősre sikeredett a rész, amelyben a Neil Armstrongékkal találkozó herceg szinte gyermeki lelkesedéssel vár tőlük választ az őt foglalkoztató egzisztenciális kérdésekre, hogy aztán rájöjjön: hiába jártak a Holdon, nincsenek válaszaik.

A legizgalmasabb karakter azonban nem más, mint Károly herceg, akinek szerepében Josh O’Connor jóformán ellopja a showt mindenki más elől. Erzsébet elsőszülött fiát és nem éppen ideális gyermekkorát már a második évadban is láthattuk, most azonban kicsit jobban górcső alá kerül a közvélemény által sem feltétlenül túlrajongott trónörökös. A királyi család többi tagjától merőben különböző fiút a walesi hónapjai idejében ismerjük meg,

hirdetés

ahol azonnal az egyik legemberibb karakterré válik, aki mentes a királyi maníroktól, mégis ez a tulajdonsága okozza azt, hogy a család leginkább kívülálló tagjaként ábrázolják

– és bár Margit hercegnőt szokták a legkirívóbb karakternek emlegetni, Károly tehetetlensége miatt még szomorúbb, ahogy sakkfiguraként használják a kissé mulya, ám szeretnivaló karaktert. Ezt hangsúlyozza az is, ahogy kapcsolatát jelenlegi feleségével, Camillával bemutatják, akit fiatalkorában némi nagyanyai befolyás és palotai ármánykodás után elszakítanak tőle. Amiatt azonban marad némi hiányérzet, hogy míg az előző évadban kendőzetlenül mutatták be apjával való viszonyát, a harmadik évadban jóformán egy szót sem vált Fülöp herceggel. Hasonlóan kesztyűs kézzel bántak a palotában élő alkalmazottakkal, akik eddig nagyobb teret kaptak, itt szinte egyikükhöz sem rendelnek megjegyezhető arcot vagy történetet.

A legégetőbb kérdés maradjon a végére:

Olivia Colman kifejezetten jó Erzsébet királynő.

Bár az összehasonlítgatás elkerülhetetlen, felesleges Claire Foy-hoz hasonlítani, mert teljesen más jellegű alakítást kapunk tőle: a fiatal és üde hercegnőből egy tiszteletet parancsoló középkorú hölgy lett, aki lassan megindul a „nénisedés” útján. Colman jól jeleníti meg azt az Erzsébetet, aki már nem egy bakfis kezdő királynő, akinek már minden érzelmét el kell rejtenie mélyen magában, mert – ahogy Margit hercegnő frappánsan össze is foglalja a zárórészben –

ha a világ akár egy repedést is lát a monarchia arcán, azt rögtön szakadéknak fogja látni.

Ez pedig visszafogott játékot igényel, amelyet Colman jól hoz, és sikeresen át is lényegül a királynővé.

Ahogy a sorozat a kiemelkedő színészi játékban is hozza a kötelező magas minőséget, úgy a látványra is szokás szerint nem lehet panasz: a The Crown már az első két évaddal is bebetonozta magát a legszebb sorozatok közé, a látványról továbbra is csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Most is szemet gyönyörködtető díszletek között pompás fényképezésben látjuk viszont a királyi drámát, bár a Netflix költ is arra rendesen, hogy ne a sarki díszletkölcsönzőből aggassa rá a királyi palástot Erzsébetre.

Queen of our hearts. Olivia Colman photographed by @gregwilliamsphotography.

56k Likes, 413 Comments - The Crown (@thecrownnetflix) on Instagram: "Queen of our hearts. Olivia Colman photographed by @gregwilliamsphotography."

A The Crown harmadik évada hozza azt, amit egy ilyen magas minőségű sorozattól elvárunk, pedig az előző évadok igencsak magasra tették azt a bizonyos lécet. A színészváltást is megfelelően oldotta meg, bár mire megszoknánk őket, jöhet is az egy generációval későbbi Erzsébet, akit még rejtély, hogy ki fog alakítani. Az viszont már biztos, hogy a jövő ősszel érkező negyedik évadra is igazi nagyágyúval készülnek: Margaret Thatcherként Gillian Anderson fog összefeszülni Erzsébettel, és a Diana-szálhoz is elérkezik a történet a negyedik évadban, őt Emma Corrin alakítja majd.


KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!