hirdetés
csicska-.jpg

Szarvason mindenki név szerint ismeri a csicskákat

A csicskatartók nem csak az idősebb, magányos férfiakra utaznak, legfőbb célpontjuk a hajléktalanok.
Fődi Kitti riportja, Abcúg, Kép: Hajdú D. András - szmo.hu
2019. július 15.


hirdetés

Százötven embert tartanak modern kori rabszolgaságban, csicskaként Szarvason. Az egész város tud róla, mindenki név szerint ismeri a csicskákat, van, aki szökni segít nekik, de a boltból például kitiltották őket, amiért ételt lopnak. Az Ótemplomi Szeretetszolgálat 20 éve próbálja kimenteni ezeket az embereket, de évente csak egy-kettő olyat sikerül, aki nem tér vissza a tartóihoz. A csicskák inkább tűrik, hogy éheztessék vagy verjék őket, mert semmiképp nem akarnak visszakerülni a hajléktalanellátásba. A szarvasi családok az egész Alföldre kiterjedő hálózatot építettek ki, vidéki nagyvárosok hajléktalanszállóiról vadásszák össze az embereket. A rendőrség tehetetlen, Szarvason még soha senkit nem ítéltek el csicskáztatásért. Helyszíni riport.

Csak Szarvason hozzávetőlegesen 150 embert tarthatnak családok modernkori rabszolgasorban, csicskaként. A csicskák ingyen dolgoznak családoknak, akik elszedik az egyéb jövedelmüket, például munkanélküli segélyüket vagy nyugdíjukat, sokszor fűtetlen fészerekben, víz nélküli szobákban adnak nekik szállást, szinte éheztetik őket. Szarvason a munkacélú kihasználás nem a mélyben bújik meg vagy szóbeszéd formájában él, a városban mindenki kapásból tudja, hogy kik a csicskák, meg is nevezik őket. és azt is, hogy melyik családhoz tartoznak. A városban nincs hajléktalan, mert aki valaha az volt, mára biztosan csicska lett belőle. A csicskatartók olyan kiterjedt hálózattal bírnak, ami több száz kilométerre lévő nagyvárosok hajléktalanszállókig nyúlik, ahol a futtatóik szedik össze a mindenüket elvesztett, főként idős hajléktalan férfiakat.

Hiába van benne a Büntető Törvénykönyvben 2013 óta, hogy a munkacélú kihasználás bűncselekménynek, emberkereskedelemnek számít, mégsem tudják könnyűszerrel kimenteni ezeket az embereket a sorsukból, akik inkább élnek ezeknél a kizsákmányoló családoknál, minthogy visszamenjenek az utcára vagy a hajléktalanszállóra.

,,- Pénzt azt nem szoktam kapni, csak szállást kapok, kaját kapok, de pénzt én nem kapok soha.

– Nyugdíja sincs?

– De az van, rokkant nyugdíjam. De én azt nem költöm semmire, mert azt meg se kapom tőlük.

– És ez Önt nem zavarja?

– Dehogynem zavar, nincs nálam egy forint sem, még egy üdítőt se tudok magamnak venni. Ők veszik fel a nyugdíjamat, nem tudom miért. Talán, mert én nem tudnék rá vigyázni.

– De napi háromszor kap enni?

– Hát nem nagyon. Most mit mondjak Önnek? Most kaptam reggelit délben, aztán majd csak este kilenckor kapok vacsorát.

– Mi volt a reggeli?

– Olyan kis vajas kenyér.”

A férfival Szarvas központjában, a belvárosban futunk össze, a ruhái koszosak, kockás inge kigombolva, épp a lovakat készül megetetni egy, a város szélén lévő tanyán. A 42 éves férfi 15 éve csicska ugyanannál a családnál, még a házra is rámutat, hogy hol. Tizenöt évvel ezelőtt a békéscsabai buszállomáson szedték össze, hajléktalan volt. Most a családdal él egy házban, van egy saját szobája, minden nap a tanyán dolgozik, ahol a lovak gondozása a feladata. A férfi azt meséli, hogy néha meg is verik, ha szóvá mer tenni valamit, mégis amikor megkérdezzük tőle, hogy ki ő a családban, hogyan nevezi magát, akkor azt feleli, hogy családtag.

Az viszont mégsem tetszik neki, hogy elveszik a pénzét, ezért egy ideje már gondolkodik azon, hogy otthagyja a családot, de valamiért bizonytalan benne, aminek az okát nekünk se tudta megmondani.

A szarvasi Ótemplomi Szeretetszolgálat többször is megpróbálta kimenteni a férfit, de mindig visszacsábították. Az ő története nagyon jól mutatja, hogy mennyire bonyolult helyzetben vannak a csicskák, akik a saját életsorsuk, a hajléktalanellátás, illetve a szociális ellátórendszer áldozatai.

Szarvason nincs hajléktalan, csak csicska

Az Ótemplomi Szeretetszolgálat munkatársaival és a Szarvasi Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetőjével beszélgetünk a szarvasi csicskatartásról és a jelenség okairól. A Szeretetszolgálat eredetileg az evangélikus egyház fenntartásában idősgondozással, szenvedélybeteg ellátással, támogatott lakhatással, házi segítségnyújtással és fogyatékos személyek nappali ellátásval foglalkozik. A tevékenységükön keresztül kerültek kapcsolatba csicskákkal is, ezért már évek óta a Család- és Gyermekjóléti Központ segítségével igyekeznek ezen a téren is tenni valamit.

Tóth Tamásné, a Szarvasi Család- és Gyermekjóléti Központ intézményvezetője már 20 éve foglalkozik a munkacélú kihasználással, ahogy ő fogalmaz Szarvason nincs olyan csicska, akivel ne találkozott volna vagy nem fog találkozni.

Összesen 150 emberről tudnak név és lakcím szerint csak Szarvason, akiket valamilyen formában kihasználnak magyar és roma családok egyaránt.

A csicskáztatás emberkereskedelemnek számít, de a jellege szinte családonként tér el és a legnagyobb végletek között mozog. Néhol a csicskákkal elhitetik, hogy a családhoz tartoznak, a családi házon belül kapnak egy szobát, de ingyen dolgoztatják őket, ha pedig van valamilyen jövedelmük, azt elveszik. Azonban van olyan is, aki fűtés nélküli magtárban alszik, nem kap rendesen enni, előfordul, hogy még testileg is bántalmazzák. Mivel a legtöbb család mezőgazdasággal foglalkozik a környéken, ezért ezeket az embereket legtöbbször a tanyák, állatok gondozásával, mezőgazdasági munkákkal, a háztartás vezetésével, házbontással bízzák meg. A csicskákat nem az udvaron láncra verve kell elképzelni, szabadon mozoghatnak a városban, de a család mindig szemmel tartja őket, ellenőrzik, hogy mikor, hol vannak. Ha pedig megpróbálnának elmenni, akkor a föld alól is előkerítik őket, utána pedig büntetésként meg is verik a őket, hogy többet ne próbálkozzanak meg a szökéssel. Egy családnak – általában attól függően, hogy mekkora a tanyájuk, mennyi állatuk van – több, akár 5-6 csicskája is lehet.

A legtöbb csicska 50 év feletti férfi, akiket különböző ajánlatokkal csábítanak a családok magukhoz. Sokszor lakáshirdetésekre vagy munkára jelentkeznek, de most a leggyakoribb, hogy párkapcsolati hirdetésekre érkeznek az áldozatok. A kihasználók a leggyengébb pontokat keresik, azt kínálják ezeknek az embereknek, ami a legjobban hiányzik az életükből. Először még korrekt feltételeket ígérnek nekik, szállást, ételt, sőt még egy kis fizetést is, de ez a beetetési időszak legfeljebb pár hónapig tart, és elkezdődik a tényleges kihasználás.

A csicska szó a börtönszlengből jön, és a jelentése nem pontosan fedi le a modern rabszolgaság jelenségét. Ugyanis csicska az, akit akarata ellenére dolgoztatnak, tehát jelenleg a magyar jogszabályban nincs is rendes kifejezés azokra az emberekre, akik a modern rabszolgaság áldozatai. Mivel a köznyelv csicskaként emlegeti ezeket az embereket, ezért a cikkben mi is ezt használjuk.

A Szeretetszolgálat szerint Szarvason olyan embereket is találunk csicskasorban, mint az egyik nagy dél-alföldi város piac tulajdonosának fiát vagy egy ismert, bedőlt pénzügyi cég volt igazgatóhelyettesét.

"Mindegyik eset nagyon különböző, de egy közös van bennünk, hogy mindegyiknek volt korábban családja és foglalkozása, de mindent elvesztettek. Ezek az emberek azonban nem a csicskatartók áldozatai, hanem annak a rendszernek és az életútnak az áldozatai, amibe annak idején belekerültek. Mindenki hibás a csicskák helyzeténél” – mondja Tóth Tamásné.

A csicskatartók azonban nem csak az idősebb, magányos férfiakra utaznak, legfőbb célpontjuk a hajléktalanok.

A hajléktalanokat más városok utcáiról, buszállomásairól szedik össze, és munkával, szállással, meleg étel ígéretével csábítják magukhoz.

Lázár Zsolt, az Ótemplomi Evangélikus Egyházközség esperese és a Szeretetszolgálat vezetője szerint Szarvason jelenleg egy hajléktalant sem lehet találni, mert mindenki valamelyik családnál csicska. Azonban nem csak az utcáról kerülnek csicska sorba a hajléktalanok.

"A családok olyan kapcsolati hálóval rendelkeznek, hogy amit a hajléktalanellátással foglalkozó call centerek kiépítették, kutya füle ehhez képest. Felhajtókat küldenek nagy városok hajléktalan szállóira, de képesek a saját emberüket is beküldeni a hajléktalanellátásba, aki aztán kihoz 2-3 embert” – mondja Oncsik János, az Ótemplomi Szeretetszolgálat szenvedélybeteg ellátásának vezetője, aki maga is aktívan részt vesz a csicskák kimentésében.

Nyílt titok a csicskáztatás a városban

A tizenhat ezer fős Szarvas kifejezetten egy gazdag békés megyei városnak számít, kedvelt turisztikai célpont az Alföldön élők körében. A város nagyon tiszta, tele van parkokkal, sétányokkal, a belvárosában pedig többszáz éves polgári lakásokat találhatunk, némelyik műemléknek minősül. Lázár Zsolt esperes a kocsijába ültet minket, és városnézésre invitál, de nem a szokásos turista látványosságokat készül megmutatni, hanem azokat a házakat, ahol biztosan tudja, hogy csicskák vannak. Az esperes szinte minden utcán rámutat egy-egy nagy családi házra, név szerint is megmondja ki ott a csicska, és azt is, hogy hány éve.

Egy darabig még az esperes kíséretében, de később már magunktól járjuk a várost, bemegyünk üzletekbe, közlekedési csomópontokhoz, megállítunk járókelőket és egy megdöbbentő kép kezd kirajzolódni előttünk. A városban mindenki tudja, hogy kik a csicskák, és csak mosolyognak, amikor magyarázni kezdjük, hogy mit is jelent ez a fogalom, hisz ez az ő szemükben egyáltalán nem szorul magyarázatra. A megszólított emberek félnek a csicskatartó családoktól, ezért a kifejezett kérésükre nem írjuk le pontosan, hogy milyen foglalkozási körben dolgoznak.

Először egy közlekedési csomópontra látogatunk el, ahol egy olyan nővel beszélgetünk, aki rendszeresen látja, amikor csicskák érkeznek vagy épp szöknek a városból, de egy kis beszélgetés után már azt is meg tudja mondani, hogy a Szarvasra érkezők közül kiből lesz csicska. Legutóbb egy terhes nőnek segített a szökésben, aki kicsit zavartan jelent meg, azt állította, hogy egy roma családtól szökött meg, de nem volt pénze jegyre, hogy elutazzon. A közlekedési csomóponton dolgozó nő felhívta a rendőrséget, hogy tudnak-e segíteni, de azt mondták, hogy nem, ezért végül a Szeretetszolgálatot hívta, akik elintézték, hogy az Ótemplomi Evangélikus Egyház kifizesse a nő jegyét.

Egy másik alkalommal viszont egy idős asszony érkezett a városba Budapestről, azt mondta, hogy házat szeretne venni, és lenne itt egy család, akiknek van egy eladó.

Addigra már több millió forintot fizetett a családnak lakásért. Az ott dolgozó nő azonnal felvilágosította, hiszen pontosan tudta, hogy melyik csicskatartó családról van szó és miért hívták az idős asszonyt. Rávette, hogy forduljon vissza inkább, mert a pénzét már nem fogja visszakapni, és azt is elmondta, hogy valószínűleg milyen sors várna rá itt.

Amikor megkérdezzük a nőt, hogy ezek a történetek meglepőek, újak voltak-e számára, hogy itt embereket csicska sorban tartanak, nevetve néz ránk: Itt Szarvason? Ugyan már!

A nő onnan ismeri fel a csicskákat, hogy általában valamilyen kis táskával vagy anélkül érkeznek, nagyon alulöltözöttek, koszosak, leggyakrabban idős férfiak.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:





hirdetés
meghalt-egy-hajlaktalan-gyasz-fedelnelkul-otthonnelkul-1.jpg

Meghalt egy hajléktalan, és én egy órán át sírtam, amikor megtudtam

Aznap reggel még a közeli padon ült és olvasott. Megrázott, hogy soha többé nem beszélgethetünk vele.
SzÉ - szmo.hu
2019. augusztus 19.



Meghalt egy ember, aki nem a közeli barátom volt, „csak” egy ismerősöm.

Egy hajléktalan férfi volt, aki a közelben élt, és aki ugyanúgy hozzátartozott a környékünkhöz. mint a többi ember, aki ott lakik, és látásból ismerünk a játszótérről, a parkból vagy a sarki boltból.

Nem találkoztam minden nap ezzel a hajléktalan férfival, és csupán csak alkalmanként beszélgettünk. Mégis megrázott a halála.

A párom időnként elszívott vele egy cigarettát, megtárgyalták az élet dolgait. Kapott tőlünk ruhát, ha szüksége volt rá, egy kis pénzt is. Kék szeméről, tiszta tekintetéről ismertük fel, amikor levágatta a hosszú haját egészen rövidre.

Amikor pünkösd előtt találkoztunk, egy kis ajándékot adtam neki. A kislányom megkérdezte, ki ő. Elmondtam, hogy kedves ismerősünk, akinek nincsen otthona. „Párnája sincsen?” – érdeklődött. „Az sincsen”, válaszoltam. Ezen elgondolkodott. De úgy emlegette azután, mint „a barátunk, akinek nincs hol laknia”.

Ez a hajléktalan férfi szeretett olvasni, gyakran láttuk könyvvel a kezében. Pár hete, amikor a közeli kis téren ült a szemerkélő esőben, egy lombos fa védelmében, krimit olvasott. Bár eredetileg sietni akartam, visszafordultam és beszélgetni kezdtem vele. Megkérdeztem, mit olvas és megbeszéltük, hogy ha legközelebb összefutunk, adok neki néhány könyvet.

Peter Maas Serpicóját olvasta egyébként, amit 40 éve adtak ki az Albatrosz könyvek sorozatban. Erről a könyvről is beszélgettünk egy kicsit, és az egyik megvesztegetési szituációval kapcsolatban zseniális ötlete támadt.

Nem ő volt az egyetlen hajléktalan, akit olvasni láttam. Jó néhány éve például annak voltam szemtanúja a Karinthy Frigyes úton, amikor hajléktalanok egy csoportja üldögélt a fűben egy társuk körül, aki novellát olvasott fel nekik.

Akinek nincsen otthona, annak saját könyvespolca sincsen. És saját kisebb-nagyobb könyvtára sem. Pedig attól, hogy valaki az utcára került még lehet igénye arra, hogy jó könyveket olvashasson.

Ezért arra kértem az ismerőseimet, hogy ajándékozzanak könyvet is a hajléktalanoknak. Jó, vagyis olvasható állapotú köteteket, például olyan könyvet, amiből valamiért kettő volt otthon, olyan regényt, ami nekik nem a kedvencük, de mások szeretik, izgalmas krimit, aminek kapható az új kiadása, így lecserélhetik a saját példányukat egy újabbra. Azt kértem tőlük, hogy adjanak a hajléktalanoknak olyan könyveket, amilyeneket ők is szeretnének ajándékba kapni.

Néhány nappal a beszélgetés után adtam oda a megígért könyveket a hajléktalan férfinak, volt köztük krimi és kortárs irodalom is.

Egy héttel később hazafelé mentünk a párommal, mindkettőnknek jó kedve volt. Befordultunk a sarkon, és azt láttuk, hogy a teret körbekerítették kordonnal. A padon ülő alakra pedig fekete ponyvát terítettek. Csak a jellegzetes vörös mintás hátizsák kandikált ki alóla.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kisstibi3.jpg

"Amit Ön most tesz, az a gyűlölet mértéktelen fogyasztása" – Kiss Tibi válaszolt Tiffán Zsoltnak

A borász a közösségi oldalon írt levelében azt sérelmezte, hogy Tusványosra 'hülyegyerekeket' hívtak meg fellépni.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. augusztus 20.



Tiffán Zsolt a Facebookon tette közzé véleményét arról, hogy mit gondol Tusványosról, a magyar miniszterelnökről és Kiss Tibiék dalairól.

"Az elmúlt napokban rengeteg emberrel beszéltem, akik megerősítettek abban a hitemben, hogy a színpadon évek óta nagyon rosszul alakulnak a dolgok... Tusványos számomra a nemzeti érzület katalizátora! Ajándék és megtiszteltetés a völgyben Együtt lenni a harcostársakkal, a világ és az erdélyi magyarság körében. Magyarország Miniszterelnöke minden évben olyan istápot ad a lelkünknek, amely bőven szabályozza hazaszeretetünket..."

Ezek után azt sérelmezte, hogy a Quimby és Kiss Tibi miért léphetett fel a színpadon, egy szerinte oda nem illő produkcióval. "Mit keresnek ezek itt?" - írta. Szerinte: "Az tehet erről, akinek hagyják, hogy ezeket a hülyegyerekeket meghívja. Na, őt kell nagyon gyorsan kirúgni! Mindenki tudja, kiről beszélek. Akinek pedig nem inge, ne vegye magára!"

A zenész, Kiss Tibi szintén a Facebookon válaszolt minderre.

"Tisztelt Tiffán Zsolt!

Ön ugye borász. Alkohol gyártással és annak eladásával foglalkozik. Állítólag jó minőségű terméket hoz létre.

De gondolom Ön is tisztában van vele, mi történik, ha azt mértéktelenül, mohón fogyasztják. Amit Ön most tesz, az a gyűlölet mértéktelen fogyasztása az én alkotásomon keresztül.

Így is lehet használni, de nem erre való igazából. A címet a “nép” ragasztotta rá. Eredetileg “Miért” volt a címe, de nekem mindegy, ilyen a népköltészet. Már megszoktam. Ahogy azt is el kell fogadnom, hogy muníciónak használnak az érdekek és ideológiák harcában. Tetves egy dolog, de ez van. Engem is a “nagyszellem” vezérel. Fogyasszon mértékletesen.

Kicsit tekintsen rá úgy, mintha színházban látná az ellenpontját. A versike a tehetetlen düh megfogalmazása. Ebben senki nem szeret sokáig tocsogni. Olyan, mint egy okádás. Igaz nem a kiváló Tiffán bortól. Inkább valami ihatatlan, tömény lőrétől.

Rosszullétét a túlfogyasztás miatt megértem. Ízlésben, elvi kérdésekben pedig nem kívánok harcolni. Nekem tökmindegy, hogy miben hisz.

Üdv! KissTibi"


KÖVESS MINKET:




hirdetés
bothzoli-0.jpg

Madárpók a játszótéren, aligátorteknős az utcán – idén nyáron is jócskán akadt dolga Both Zoltánnak

Magyarország egyetlen vadállatbefogója részletesen elmeséli, milyen bevetésekben volt része az elmúlt hónapokban.
Both Zoltán írása - szmo.hu
2019. augusztus 19.



Boldog lennék, ha azt mondhatnám, hogy a fokozott figyelemfelkeltések miatt – gondolok itt a közösségi oldalakon való megjelenésekre – javult idén a helyzet, de sajnos nem így van.

Ennek valószínűleg az egyik fő oka még mindig az, hogy – bár valóban egyre nagyobb nyilvánosságot kap az állatmentés és az állatmentő szervezetek munkája, támogatása –

attól, mert lelkesen megosztunk egy-egy gyűlölettel teli posztot, még nem feltétlenül vagyunk állatvédők.

Nem várható el mindenkitől, hogy állatvédő legyen, viszont az, hogy ne ártsunk nekik, igenis elvárható, mert ők is teljes jogú lakosai ennek a bolygónak. Felelősséggel tartozunk értük, akkor is, ha a természetben találkozunk velük és akkor is, ha állattartók leszünk. Lehet, hogy ezek a mondatok keményen hangoznak, de ez az igazság, amin lehet és kell változtatni.

Azt, hogy a gyerekek hogyan álljanak az állatvédelemhez és természetvédelemhez, már gyermekkorban lehet és kell megalapozni. Amikor iskolákban és óvodákban tartok előadásokat a felelős állattartásról és viszek magammal néhány egzotikus állatot (óriáskígyót, kaméleont stb.),

érezhető a különbség, hogy az óvodásokhoz képest az iskolások, bármennyire érdeklődőek, már van némi fenntartás bennük.

Ez lehet szülői ráhatás vagy bármilyen kellemetlen élmény bizonyos állatokkal kapcsolatban. Ha a gyermekek egy más szellemben és tudatosságban nőnek fel, biztos vagyok benne, hogy a következő generáció sokkal alázatosabban fogja óvni és védeni környezetünket.

Hiába a sok hangzatos médiamegjelenés, egyszerűen az emberek még mindig nem hiszik el, hogy ezek a dolgok valóban megtörténhetnek…

Ezen a nyáron történt, hogy egy hölgy autójából, vezetés közben bukkant elő néhány sikló. Az egyébként napi szinten használatos személygépkocsiba költöztek be az erdei siklók, melyek menet közben úgy gondolták, kimenekülnek a mozgó jármű motorteréből. Bármennyire ártalmatlan siklóról beszélünk, rendkívül veszélyes helyzet ez, de szerencsére baleset nem történt.

Amikor a helyszínre érkeztem, már „csak” egy példányt találtam megbújva az akkumulátor mellett. Alig volt látható, éppenhogy megcsillant a bőre a sok kábel között. Sikerült épségben kivenni, és később természetvédelmi területen szabadon is engedtük, mert Magyarországon őshonos, védett fajról beszélünk.

Egyik esetben viszont nem őshonos állat miatt riasztott a közterület-felügyelet egyik embere, mert egy üres kuka aljában tekeredett egy kb. 120 centis kígyó.

Kiderült, hogy Amerikában őshonos királysikló volt, tehát egészen biztosan egy magángyűjtőtől megszökött vagy általa kidobott állatról beszélünk.

Azért itt jegyezném meg, hogy csakúgy, mint a kutyák vagy macskák esetében, itt is van egy eljárási mód... Amikor egy felelőtlen magángyűjtő kidob egy kígyót – és itt most egyéb következményeket nem kezdek el felsorolni, melyekből akár tragikus baleset is történhet – szerencsés esetben közvetlenül riasztanak engem.

Ha esetleg állatmenhelyeket riasztanak, akik sokkal inkább jártasak a kutyák és macskák mentésében, előfordulhat, hogy nem feltétlenül helyesen azonosítják be az állatot.

Sajnos történt ilyen a nyáron, de még időben sikerült „elrendezni” a dolgokat. Szóval értesítenek engem, ezek után állatorvoshoz kell vinni és kideríteni, van-e benne chip. Ezek után karanténba kell helyezni az állatot, ami egy hüllő esetében rendkívül költséges is lehet, hiszen speciálisan felszerelt terráriumra van szükség a megfelelő életkörülmény biztosítása miatt. A hüllők egy bizonyos faja tartási engedélyhez kötött, így lehet legálisan tartani állatot.

Ha ez a valóságban így történne, nem hinném, hogy csak úgy „szélnek eresztenék” ezeket az állatokat, hiszen aki így tesz, bűncselekményt követ el. Mint ahogyan az is, aki az ország területére engedély nélkül hoz be veszélyes állatot.

Ilyen például az aligátorteknős, amely az állatok veszélyességét megkülönböztető rendelet szerint különösen veszélyes csoportba tartozik, és csak állatkertben tartható. Mégis jutott nyárra egy termetes aligátorteknős is, amit Zala megyében láttak sétálni az utcán és amelyet sikerült befogni.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
koznev-torveny.jpg

A köznevelési törvény módosítása minden szülőt és gyereket érinteni fog

Az oktatási rendszer legfontosabb résztvevőit: a pedagógust, a szülőt és a gyermeket ebben a történetben csak díszletként kezelik. Egy magántanuló gyermek édesanyjával beszélgettünk.
Dobó Maitz Petra cikke, címkép: Pixabay - szmo.hu
2019. augusztus 21.



Módosult a köznevelési törvény, aminek leginkább előtérbe hozott elemeit hallván sokan legyintettek: őket ez az egész szerencsére nem érinti.

Országos szinten tízezer gyermek tanul magántanulóként, amely elenyésző arány, a kicsik pedig zömmel három évesen mennek óvodába, mert ez a szokás már évtizedek óta így alakult ki.

Kiss Virággal, egy magántanuló gyermek édesanyjával beszélgetek, akivel egy picit tisztázzuk, mit is jelent az új törvény és megpróbálunk rávilágítani arra is, hogy a módosítás gyakorlatilag ráhatással van minden jelenlegi szereplőjére az oktatásnak.

Kiss Virág: A köznevelési törvény módosítására tett egyéni képviselői indítványból (ezt dr. Semjén Zsolt nyújtotta be 2019. júniusában) egy hónap leforgása alatt törvény lett. Mindezt úgy, hogy igazából szakmai egyeztetés nem előzte meg a törvényjavaslatot sem a pedagógusokkal, sem a szülőkkel.

Fontos a törvényjavaslat benyújtásának időpontja?

Kiss Virág: A tanév végén jártunk. Az időpont erősen kifogásolható, hiszen a szülők, pedagógusok, gyerekek átléptek a nyári szünetbe, az információátadás akadozni kezdett a változtatásokkal kapcsolatban - pedig

a módosítás mindannyiunkat érinteni fogja. A szülők azt fogják megtapasztalni, hogy ezekkel a módosításokkal gyakorlatilag tovább szűkül saját döntési szabadságuk gyermekük nevelését illetően.

Ez mit jelent?

Kiss Virág: Kezdjük a kicsikkel. Az óvodásuk szülei számára az új törvényben az az előírás, hogy immár csak a gyermek négyéves koráig kérhetnek felmentést óvodai nevelés alól. Korábban ez ötéves korig volt elhúzható. Ha tehát egy szülőnek lehetősége van arra, hogy gyermekével otthon maradjon, ezt csak a gyerkőc négyéves koráig teheti meg. Ezirányú kérelmét az Oktatási Hivatal bírálja el. A szülő jogorvoslati kérelemmel fordulhat ugyan bírósághoz, de az csak az eljárási hibákra hivatkozva dobhatja vissza a hivatal döntését. Vagyis a döntés tartalmi részével szemben nem lesz jogorvoslati lehetősége a szülőnek. Ráadásul, amíg az ügymenet tart, a gyereknek már akkor is be kell járnia az óvodába.

A törvénymódosítás leginkább az iskolákat, iskolákat érinti. Mi változik?

Kiss Virág: Bizony, ez már a szélesebb szülői kört érinti, ugyanis változtak a kötelező iskolába lépéssel kapcsolatos jogszabályok. A tankötelezettség törvény által megatározott ideje mostantól alapértelmezetten az az év, amelynek augusztus 31. napjáig a gyermek betölti a hatodik életévét. Iskolahalasztáshoz (amikor a gyermek nem hat, hanem inkább hét évesen kezdte az iskolát) korábban elegendő volt az óvodapedagógus véleménye, hiszen ő ismerte a legjobban a gyermeket, nap mint nap vele volt az intézményben és szakmailag is kompetensnek számít annak eldöntésében, iskolaérett-e.

Ennek mostantól vége. A továbbiakban szintén az Oktatási Hivatal fog dönteni arról, maradhat-e még az óvodában a gyermek.

A döntés ellen fellebbezni közigazgatási bíróságon lehet - eljárási hibára hivatkozva. A döntésre 45 nap áll a bíróság rendelkezésére, és megszületéséig nincs felmentés, tehát be kell járni az iskolába. A bíróság itt sem változtathatja meg az Oktatási Hivatal döntését.

A módosítás hatására óriási tumultus várható 2020-ban, amikor is a 2020/2021-es tanévben egyszerre fognak iskolába menni azok a gyerekek, akik betöltötték a 6. életévüket, illetve azok, akik most, a 2018/2019-es évben töltik a hatot, de még egy évig óvodában maradnak. Kérdés, hogy vajon fel vannak-e erre készülve az intézmények?

Rengeteg iskola szűnt meg, egynémely intézmény pedagógushiánnyal küzd, máshol konganak a tantermek a kihasználatlanságtól. Ez saját tapasztalat, de térjünk rá a magántanulói státusz megszüntetésére:

Kiss Virág: Mintegy tízezer családot érint a magántanulóság eltörlése. A magántanuló gyerekekkel kapcsolatban sok tévképzet él az emberek fejében, talán a legfontosabb, amit hangsúlyozni kell, hogy itt ne egy homogén csoportra gondoljunk. A szülők és családok számtalan ok és élethelyzet miatt választják a magántanulóságot. Kik tartoznak ide?

Többek között a tartósan beteg vagy mozgásképtelen gyermekek, a külföldön élők, élsportoló gyermekek, sajátos nevelési igényű gyermekek, magatartászavarral, tanulási problémákkal küszködő gyermekek, pszichológiai természetű problémákkal küszködők, nyelvi hátránnyal küszködők, beilleszkedési nehézségekkel küszködő gyermekek, de azok is, akiknek a lakóhelyéről nehezen vagy nem megoldható a mindennapos iskolába járás.

A törvénymódosítás értelmében tehát megszűnik a magántanulóság, méghozzá már 2019. szeptember 1-jén! Helyét az ún. egyéni munkarend veszi át, amiről semmiféle információt nem tudnak egyelőre sem a szülők, sem az érinett gyermekek, sem az intézményvezetők. Holott szeptembertől már csak ezt lehet kérvényezni.

Eddig az intézményvezető dönthetett arról, ki kaphatja meg a magántanulói státuszt, az egyéni munkarendnél viszont szintén az Oktatási Hivatal lesz az elbíráló szerv, a már ismertetett metódus alapján.

Pár hét, és megkezdődik a tanév, és eddig nem sok érdemi információt kaptak a magántanulók szülei. Arról is csak hosszas levelezések után érkeztek az első információk, hogy augusztus 31-ig még kérvényezni lehet a magántanulói státuszt az intézményeknél, és az igazgatók ezt saját hatáskörükben megadhatják. A tapasztalat azonban sajnos azt mutatja, hogy ezzel

a jogukkal nem mernek sokan élni, emiatt a szülők kétségbeesetten keresnek a nyári szünetben olyan intézményt, amely befogadná őket.

Hol tudunk tájékozódni a változásokról?

Kiss Virág: Augusztus elején végre megjelent egy hivatalos állásfoglalás is az okatatas.hu oldalon. Hogy miként lehet kérvényezni szeptembertől az egyéni munkarendet, vagy hogy milyen kritériumok alapján dönt az OH a magántanulóságról, egyelőre homály fedi.

A magántanulóság szigorításának egyébként az volt a kormányzati kommunikációja, hogy sok visszaélés történt vele. Az intézmények a kezelhetetlen, ilyen-olyan problémákkal küszködő gyermekeket mintegy belekényszerítették a magántanulóságba, hiszen eszköztelenek voltak. Most ezeket a gyerekeket akarják visszaültetni az iskolapadba, vagyis az osztályközösségek jó eséllyel fognak találkozni egy-egy olyan gyermekkel, akinek integrációjához, fejlesztéséhez égetően szükség lesz a megfelelő szakemberre (gyógypedagógusra, fejlesztő pedagógusra).

Kérdés, hogy szeptember 2-án rendelkezésre állnak-e ezek a szakemberek, vagy a pedagógusoknak kell ezt a feladatot is ellátniuk. És további kérdéseket vet fel, hogy az egyébként is nagy létszámú osztályközösségekben megtalálják-e a helyüket ezek a gyerekek, ha nem kapnak megfelelő segítséget.

Egy biztos: mindez többletmunkát és feladatot fog róni az oktatásban dolgozókra.

A magántanulóság megszüntetésével természetesen a szülők jogai is csorbulnak. Bármikor, bármelyikünk életében történhet olyan változás, ami miatt a gyermek magántanulóvá válása elkerülhetetlen. Erre most igencsak szűkre szabottak lettek a lehetőségeink. A szülő alapvető joga kell, hogy legyen, hogy gyermeke számára eldönthesse, milye oktatási-nevelési módszert, intézményt szeretne választani. A magántanulóság megszüntetésével ezt a jogot csorbítják.

Hogyan működnek tovább az alternatív iskolák?

Kiss Virág: A fenti jog sérül az alternatív iskolák - kvázi - beszántásával is, hiszen a törvény értelmében csak 30%-kal lehet eltérni a NAT-tól. Ezzel a szabállyal pedig épp az alternatív iskolák alternatív mivoltát veszik el. Ha valamennyi iskola egy menetrend alapján dolgozik, akkor elvárt sablonok mentén oktatják majd az egyformának szánt gyerekeket. Akik alapból nem egyformák, hiszen mindenki más és más személyiség, élettörténet, családi háttér, tudás, érdeklődési kör és megismételhetetlenség. Nem húzható rá egyféle rendszer az összes gyerekre. Ezt jó lenne végre megérteni!

A szülő ismeri a gyermekét, miért csorbítják újra és újra azt a jogát, hogy ő dönthesse el, hogy mi lenne a legjobb a gyermekének? Miért az állam akarja ezt meghatározni?

Igen, vannak olyan gyermekek, akiknek erre a szülei nem képesek, és ahol valóban szükséges az, hogy a közoktatás berkein belül megkapjon egy minimumot a gyermek, mert otthon ez nem történik meg. De ne öntsük már ki a fürdővízzel az össze gyermeket! Ne vegyük egy kalap alá az összes családot! Akinek megvan a lehetősége, tudása, felelőssége arra, hogy a gyermeke oktatásában vagy oktatásának kiválasztásában kompetens szülőként részt tud és akar venni, az hadd tegye meg. Egyelőre épp ezt a dolgot veszi el a módosítás.

És sok egyebet is…

A törvénymódosítás értelmében megszűnik ugyanis a szabad tankönyvválasztás joga, az intézményvezetők kiválasztásakor semmiféle véleményezésnek nem lesz helye, továbbá jóval egyszerűbbé válik az intézményvezetők visszahívása is.

Vagyis épp azok nem szólhatnak bele ezekbe a döntésekbe, akik az oktatási rendszer legfontosabb résztvevői: a pedagógus, a szülő és a gyermek. Úgy tűnik, ők ebben a történetben csak díszletek.

Konkrétan te milyen lépéseket tettél, hogy egyelőre ne boruljon szanaszét az eddigi rutin a gyermekednél?

Kiss Virág: Nálunk az történt, hogy kérvényeztük a magántanulói státuszt egy iskolában, ahol nyitottan fogadták az ügyünket. Bízunk benne, hogy nem lesz akadálya annak, hogy megkapjuk. Ez esetben Bence még egy évig magántanuló lehet. Az Oktatási Hivatal minden - most még magántanulói státuszban lévő - gyermek ügyét egyenként felülbírálja, és 2020-ig eldönti, hogy átkerülhet-e az egyéni munkarendbe.


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x