hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
Szaftos kávéházi sztorik az előző századfordulón
Eltévedt névjegy, rossz embernek címzett arculütés és szatírába fordult bírósági tárgyalás is szerepel gyűjteményünkben, mely remekül megidézi a kor hangulatát és erkölcsi viszonyait.
Forrás: Budapest romantikája blog, Címkép: 1900. Fortepan/Budapest Főváros Levéltára - szmo.hu
2019. február 22.


hirdetés

Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

A XIX. század végének kávéházi életéről sokan emlékeztek már meg a legkülönbözőbb irományok keretein belül. Nem csoda, hiszen ebben az időszakban az emberek jó részének élete ezekben az intézményekben zajlott. Itt szövődtek barátságok, szerelmek vagy éppen ezekről a helyekről indultak ki világmegváltó gondolatok is. Persze az ilyen központi szerepet betöltő fórumok nem lehettek mentesek a botrányoktól sem, és talán éppen ezek azok az esetek melyek a leginkább megmutatják, hogy milyen erkölcsi értékek mentén éltek az akkori Budapest lakói.

Vajon mit tartottak lenyelhetetlen sértésnek vagy éppen elfogadható elégtételnek. Nézzünk hát néhány szaftos kávéházi botrányt, melyek közül némelyik egy Rejtő könyv lapjain is megállná a helyét.

Amikor még a becsületbíróság döntött

1891-ben történt a város egyik tömött kávéházában, hogy Dr. Weisz Károly orvos a helyiségbe lépve nem csukta be maga mögött az ajtót. Ma valószínűleg észre sem vennénk egy ilyen dolgot, ám akkoriban azonnal ráripakodtak a fiatalemberre. Ő először védekezni próbált mondván, hogy az ajtó már a belépése előtt is nyitva volt, ám magyarázata süket fülekre talált. Sőt egy arcpirító sértést vágtak a fejéhez. Ő ezt nem hagyhatta annyiban és ütésre emelte a kezét, amikor a sértegető mellett két másik férfi is felé indult. Az orvos azonban nem esett kétségbe, hanem több arculütéssel jutalmazta a kötekedőket, míg maga semmilyen ütlegben sem részesült.

1913. Fortepan

Nem sokkal a távozása után a fiú atyja felkereste a három férfit a kávéházban és közölte, hogy Weisz orvosi hivatása mellett tartalékos hadnagyként szolgál és az esetet a sereg becsületbírósága elé vitte. A testület majd eldönti, hogy szükséges-e párbaj formájában is elégtételt kérnie a sértésért.

Még a rendőrt is kinevették

Egy 1895-ös esetben nem a botrány maga, hanem az azt követő bírósági tárgyalás mond el sokat az időszak viszonyairól. Ekkor egy orfeumi primadonna, Reinzi Marietta és lovagjai okoztak botrányt a Monopol kávéházban. A perirat szerint a társaság egy előadás után tért be a helyre és többek között azzal mulattak, hogy csúful elvertek egy detektívet. A bíróságon feljegyezték, hogy a tárgyalóterem széksoraiban annyian voltak (Orfeum látogatók, kikent táncosnők és hasonló alakok), hogy ilyen korábban soha nem fordult elő és úgy mulatták végig az ülést, mintha most is egy frivol kabarét élveznének éppen. Mivel a társaság tagadta az ütleg tényét, így a vád és védelem is tanúkat szólított.

"Igazságügyi palota, központi előcsarnok. A felvétel 1890 után készült." Fortepan/Budapest Főváros Levéltára.

Az első közülük Szigeti Gizella énekesnő volt, aki hosszan és kéjesen taglalta miként teperte a földre és hogyan rugdosta Marietta a detektívet. Az ügyvéd azonban megkérdőjelezte a tanú szavahihetőségét, mivel tudomására jutott, hogy a nő szerelmét a primadonna korábban elcsábította, és azóta többször is botrányos veszekedés tört ki emiatt közöttük. Ekkor az ügyvéd a helyszínre érkező rendőrt szólította, aki hasonlóan írta le a történteket, mint az énekesnő. A vád kérdésére, hogy vajon miért nem tartóztatta le őket ebben az esetben, a poszt úgy válaszolt, hogy megpróbálta, de egyszerűen kinevették.

A bíróság végül mindössze két fiatalembert talált bűnösnek könnyű testi sértés(!) cselekményében (a detektívnek eltépték az igazolványát, kidobták az üveg portálablakon, majd hetekig ápolták kórházban) és őket jelképes pénzbírsággal sújtotta. Talán érdemes megemlíteni, hogy a társaság tagjai a kor gazdasági elitjének aranyifjaiból állt össze...

Budapest, Oktogon, Abbázia kávéház terasza. 1917. Fortepan/Magyar Bálint

A csábító palatáblagyáros

1901-ben az Abbázia kávéház adott otthont egy szaftosabb botránynak. Ekkor Sváb Rezső palatáblagyáros pillantott meg az utcán egy csinos, fiatal hölgyet. Az iparos egy névjegyet vett elő és néhány frivol sor kíséretében találkát kért rajta írásban. A papírost egy hordárral küldte ki a hölgynek, ám időközben feltűnt a nő férje, aki csak szivart ment el venni és az iromány az ő kezében landolt.

A miniszteri fogalmazóként dolgozó férj azonnal berontott a kávéházba, arcul ütötte, majd botjával ütlegelte a gyárost. A kávéház közönsége kitörő örömmel és közhelyesléssel fogadta a történteket és senki sem hívott rendőrt.

Tévedések vígjátéka a teraszon

Hasonló okból tört ki botrány 1916-ban, a Teréz-körúti Nippon kávéházban is. Az ügy főszereplői itt Dr. Faith Alfréd, az Automobil Betegszállítási Vállalat vezető orvosa, felesége valamint két úriember (apa és fia) voltak. Az orvos és neje a kávéházzal szembeni épületben laktak és a nő egy napon azzal fogadta férjét, hogy vendéglátóhely teraszáról egy férfi folyamatosan őt fixírozza, ráadásul erkölcstelen mozdulatokkal is kíséri ezt a megbotránkoztató tevékenységet. A férj megtudakolta, hogy melyik asztalról van szó és azonnal átrohant a kávéházhoz. Odaérve az asszony által megjelölt asztalhoz lépett és az ott ülő idősebb férfit kérdezés nélkül felképelte.

Budapest, VI. Andrássy út, a Magyar Állami Operaház épülete (Ybl Miklós, 1884.) a Hajós utca felől, előtérben a Drechsler Kávéház terasza. 1900. Fortepan/GGAABBOO

Ekkor azonban a felesége átkiabált a lakásuk teraszáról, hogy tévedés történt, a megbocsáthatatlan bűnt az aggastyán mellett feszítő angolbajszos ifjú követte el. A férj ekkor elnézést kért az esetről mit sem sejtő férfitól és a fiát is alaposan felpofozta. Az ügynek ebben az esetben sem lett utóélete, de a kávéház közönsége olyan élvezettel nézte végig a történteket, mintha csak egy színházi előadáson ülnének.

Ha szereted a romantikát, a múltat és Budapestet, neked írják a Budapest romantikája blogot.

KÖVESS MINKET:




Polconszaró Györgynek gúnyolták a meg nem értett nemest, pedig sokat köszönhetünk neki
Ő az első pottyantós wc megalkotója. Elismerés helyett ragadványnevet kapott a magyar úr, aki sokat tett a higiéniai körülményeink javulásáért.
Kovács-Tóth Noémi írása, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

Magától értetődő manapság, hogy ha ürítenünk kell, kimegyünk az illemhelyre, majd egy mozdulattal kulturáltan eltüntetjük a nyomainkat. Ugyanakkor mindössze másfél évszázada létezik egyáltalán ez a lehetőség, amit ennyire természetesnek veszünk. Mivel az élet szerves részéről van szó, nem meglepő, hogy már a Biblia is önsegítő kézikönyvként funkcionált a témában: „A táboron kívül legyen egy helyed, hogy kimehess oda. És ásód is legyen a fegyvered mellett, hogy gödröt áss vele, és ha felkelsz, betakarhasd azt, ami elment tőled.”

Kiabálj, mielőtt kihajítod az ablakon!

Már a Krisztus előtti 3. században létezett ugyan vízvezeték Egyiptomban és Mezopotámiában, ahogyan a rómaiak is ismerték az öblítés fogalmát, a helyi nemeseknél pedig az aranybili volt divatban.

Vajon hányan fohászkodhattak nap mint nap Cloacinához, a szennyvízcsatorna római istennőjéhez?

Meglepő, hogy bár a 10. századi spanyol Granadában megépült a világ első vízöblítéses téglavécéje, valamiért az emberiség megrekedt a higiéniai fejlődésben, és egészen a 19. századig nem történt különösebb előrelépés.

A földbe ásott emésztőgödör és ágytál számított általánosnak, ezen felül a középkori városfalak résein, majd az ablakon való kihajítás dívott. A 16. században létezett egy párizsi rendelet, miszerint köteles mindenki kiabálni, mielőtt az utcára önti az edénykéje tartalmát. Megelőzve egy fontos kérdést, a vécépapír feltalálása előtt botra húzott szivacs töltötte be a tisztálkodási funkciót.

Az ürülék elföldelése több szempontból is jobb ötletnek bizonyult, mint csak úgy otthagyni az utcán. Ezt a szokást egyébként elősegítette az a 17. századi európai hiedelem is, miszerint a székletből démoni lényeket és rontásokat lehet megidézni. A trágyázott termőföld jótékony hatásairól pedig hamar meggyőződtek a földművelő népek. Az áttörés egy szomorú apropónak köszönhető, hiszen a 19. századi angol kolerajárvány után terjedt el végre a tartályos vécé (WC = water closet, azaz vízszekrény).

Zsigmond király oklevele is őrzi Polconszaró György nevét

Ami a hazai toalett-történelmet illeti, vándorló nomád őseink életmódjuknál fogva nem tudtak állandó árnyékszékeket létrehozni maguknak, ezért csak leütötték a kívánt időben és helyen a szúrófegyvereiket, és abba kapaszkodva hozták létre az instant budi-életérzést. Utána legfeljebb annyival javult az életminőség, hogy a magyarok a saját otthonaik végében tették ugyanezt, csak fixen kialakított helyszínen, és a dárdákat karókra cserélve.

Magyarországon az illemhely-kultúra első fontos mérföldköve egy magyar nemesnek, Polconszaró Györgynek köszönhető.

Mielőtt még az a vád érne, hogy milyen közönséges modorban szólok a kedves olvasókhoz, tisztáznám, hogy eme ragadványnevet tartalmazó oklevelet maga Zsigmond király adta ki 1429-ben. Az említett úr tanúként szerepel benne, mint „Georgius Polczonzaro dictus”, tehát Polconszarónak nevezett György. Úgyhogy ha az uralkodó megengedhette magának ezt a stílust, akkor magam is bátorkodom szót ejteni erről a Szatmár megyei nemes úrról, akinek egyébként a kevésbé frappáns Saralyáni a becsületes családneve.

Azért változott a köznyelvben Polconszaróra, mert csúfolódó kortársai nem tudták felmérni találmánya jelentőségét és praktikumát.

Történt ugyanis, hogy Györgynek – valószínűleg némi külföldi ihlet nyomán – eszébe jutott, hogy szolgáival megépítteti a saját pottyantós vécéjét, az országban elsőként. Felvilágosodott emberünk ezt a minimál budit tuningolta fel egy olyan technikai újítással, hogy egy ülőalkalmatosságot csináltatott a lyuk fölé, hogy kényelmesebbé tegye a szükségszerű rutint. Lényegében egy fadeszkáról volt szó, amelyet középen kör alakban kivágtak, de a célnak tökéletesen megfelelt.

Az ismerősei pedig ahelyett, hogy fellelkesültek volna az egyszerű, de nagyszerű ötlettől – amellyel megkönnyítették volna a saját dolgukat is –, inkább megmosolyogták az úri hóbortját, és kigúnyolták őt. A jobb sorsra érdemes, meg nem értett feltalálóról, Polconszaró Györgyről egy jobbágyi kötelességeket rögzítő iratban, az úgynevezett urbáriumban is megemlékeztek, ezért ismerhetjük ma is ezt a tanulságos történetet. Bizony, elsőnek lenni nem mindig hálás szerep… Emlékét szobor vagy utcanév ugyan nem őrzi, de az a sok falusi tanya hátsó kertje igen, ahol máig ugyanilyen módszerrel oldják meg a latrina-kérdést.


KÖVESS MINKET:




10 tévhit, amit az emberek a szexről gondoltak a történelem során
Minek a Viagra, ha ott a verébagy?
Buzzfeed, fotók: Giphy, Wikipedia - szmo.hu
2019. március 05.


hirdetés

A régiek sok mindent - bármiféle tudományosan bebizonyított felfedezésénél - évezredekkel korábban láttak - és persze van, amit nagyon nem. A Buzzfeed összeszedte ezeket a szex-szel kapcsolatos "tényeket".

1. Az erekciót a szelek okozzák.

Egy római doktor, Galen úgy tartotta, hogy a merevedést a péniszt felfújó szellentés okozza. Ennek következtében azt gondolták, minden felfújós étel afrodiziákum.

2. A nők lecsapolják a férfiak életerejét, ha menstruáció alatt szexelnek velük.

Végül is logikus, ilyenkor egy csomó vért veszítenek. Valahonnan vissza kell szerezniük...

3. Ha egy férfi tojást vágott a feleségéhez, ezzel kívánt neki könnyű gyermekszülést.

Ezt zsidók gyakorolták Marokkóban. Biztos azt gondolták, hogy a szó elszáll, a tojás megmarad.

4. Még akkor is pokolra kerülhetsz, ha házasan szexelsz.

A tizenkettedik században egy vélekedés szerint külön kínzóhely volt fenntartva a házaspárok számára, akik egyházi ünnepnapokon és vasárnap szeretkeztek.

5. A nemesség azt gondolta, hogy még a levegőben lévő szexualitás is beszennyezi őket

Jó sokáig tartotta magát az a hiedelem, hogy a szex mocskos dolog. Amikor például a kongói főpap útnak indult, amíg egy adott városban tartózkodott, minden házaspárnak tiltott volt a szex.

6. Ha szexeltél és utána lovagoltál, egy csomó rossz dolog történhet veled.

A szent állatot, a lovat megülő, korábban paráználkodó utas ugyanis tisztátalan. Ezért a ló lehet, hogy elkésik, eltéved, sőt, még ki is lehelheti lelkét - gondolta a tizenkettedik századi ember.

7. Meg akarod tartani az urad? Tegyél egy kis menstruációs vért az ételébe!

Jamaicában a mai napig sok férfi elkerüli a piros ételeket, mint például a paradicsomos spagettit ezen félelem miatt.

8. A maszturbáló nők melle összemehet, gyermeke pedig fogyatékos lehet.

Egy, az 1800-as évek végén írott könyv figyelmeztet annak veszélyeire, hogy jobb, ha a nők nem játszadoznak a nemzőszerveikkel.

9. Sőt, a maszturbáló nőknél megnő az öngyilkosság veszélye is.

Ez ugyanabban a könyvben olvasható. Az író nyilvánvalóan nem volt nagy rajongója az önkielégítésnek.

10. Ha verébagyat eszel, jobb lesz a szexuális életed.

Aphrodité, a szerelem és a szex görög istennője állítólag szintén nagy híve volt az afrodiziákumnak.


KÖVESS MINKET:





Kiderült, hogy egy fiatal férfi volt a böszörményi boszorkány
Arccal lefelé, összekötözött testtel temették el az Árpád-korban élt férfit.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 11.


hirdetés

Egy fiatal, 25 év körüli férfi lehetett a különleges módon eltemetett hajdúböszörményi boszorkány. A csontok vizsgálata sem sérülést, sem betegséget nem mutatott ki.

A sírt Hajdúböszörményben, a Perczel Mór utcában találták meg, benne egy hasra fektetett, összekötözött testtel. A temetés módja alapján a régészek feltételezik, hogy ártónak, vagy boszorkánynak gondolták a kortársai. A különös temetési szokás oka az volt, hogy az élők így akarták biztosítani, hogy az eltemetett személy nem térhessen vissza és ne követhessen el újabb gonoszságokat.

A maradványok vizsgálata befejeződött, és Bálint Marianna régész, a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeum munkatárs a 24.hu-nak elmondta, a

"böszörményi boszorkány" férfi volt, az Árpád-korban (XI. – XIII. század) élt és igen ifjan, 25 éves kora körül halt meg. Csontjain nem látszanak sem betegségre utaló elváltozások, sem külső behatás nyomai. Etnikumhoz nem sikerült kötni, de antropológiai jellegzetességei megegyeznek a környéken akkoriban élőkével."

Halálának oka még rejtély, mert lehetett olyan betegség, vagy gyilkosság, amelynek nem marad nyoma. A temetés módja miatt pedig lehetett valóban "boszorkány", annak ellenére, hogy férfi volt.

Őseink minden átlagtól eltérő megjelenésnek különös jelentőséget tulajdonítottak, de az is gyanús volt, ha valaki gyógynövényekhez értett. Elképzelhető, hogy a böszörményi boszorkányt is valamelyik ok miatt közösítették ki, és gondoskodtak arról, hogy ne térhessen vissza.

A Hajdúsági Múzeum beszámolója ITT olvasható.

Címlapfotó forrása: Hajdúsági Múzeum honlapja


KÖVESS MINKET:





Máig őrzik a Petőfi-fát, a legenda szerint alatta írta a költő A Tisza című versét
Nagyar határában áll a több száz éves tölgy, ott ahol a Kis-Túr sietett a kanyargó Tiszába.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. február 26.


hirdetés

Nagyarban, ebben a kis Szatmár megyei faluban a mai napig áll egy ősöreg fa csonkja, melyet féltő szeretettel óvnak a helyiek, és messze földről is ellátogatnak hozzá a magyar történelmet, irodalmat szeretők.

Ez a pusztulásában is méltóságteljes méretű „Petőfi-fa” sokat látott és sokat szenvedett, de megmaradt törzsét kegyelettel őrzik, hiszen

a legenda szerint a fa lombjai alatt írta Petőfi Sándor A Tisza című versét.

A költő 1846 nyarán járt el a megyébe, Obernyik Károly – későbbi márciusi ifjú – biztatására. Petőfi a szatmárcsekei Kende Lajosnál vendégeskedett akkor, és vele látogatta meg Nagyarban Kende unokatestvérét, Luby Zsigmondot, akivel élete végéig jó barátságban maradt. Ekkor jutott el Kölcsey sírjához is, amely szintén mélyen megérintette.

Petőfi innentől kezdve rendszeres vendég lett a Luby-családnál, Zsigmondnál, és testvérénél, Jánosnál is a nagyari kúriában.

A Tisza című versét 1847. februári dátummal jegyezte, és Pesten keltezte. De a költemény minden sora bizonyítja, hogy a nagyari táj mennyire lenyűgözte. Igazi kuriózum a vers, hiszen Petőfinek köszönhető, hogy a leírással megőrizte a Tisza szabályozása előtti vadregényes vidék képét.

Petőfi Sándor: A Tisza

Akkoriban a természet még érintetlen volt. A kis egyutcás falvak körül sűrű erdők, lápvidékek, mezők terültek el. Ezen a helyen is erdőség volt, de a Tisza szabályozásával az élővilág is megváltozott, és a tölgyesből csak ez a fa maradt meg emlékül.

Az arrafelé kanyaró Tisza, és a Kis-Túr találkozása kis eltéréssel, de még ma is ott van. Egy 1850-es évek közepén – osztrák szakemberek által – készített katonai térképen is beazonosítható a hely, a Tisza, a túlparti malom, a torkolattól látható tarpai templom tornya, minden, ami a híressé vált tölgytől jól látható. Tiszta időben valóban látni lehetett a máramarosi-havasok csúcsát is.

A nagyariak generációi adták át egymásnak a legendát, hogy a faluban a Cseke felőli végen álló, akkor még teljes pompájában díszlő, hatalmas kocsányos tölgy alatt írta a verset Petőfi. Az biztos, hogy a Luby-család által őrzött dokumentumok is igazolják, hogy Petőfi járt ott, és a hozzájuk vezető úton útba esett a fa is, ahol bizonyára megpihent.

Bár akkoriban több hasonló fa is állt arrafelé, ez az óriási lombkoronájú tölgy nagy becsben maradt. Az itt élők pedig igen régóta Petőfi-faként emlegetik, és vigyáznak rá. Már évtizedekkel korábban körbekerítették, virágokkal ültették körbe, és emléktáblát is kihelyeztek.

Az 1961 óta védett, 6,5 méteres törzskerületű, 20 méter magas, 30 méter korona-átmérőjű, több száz éves fa minden óvintézkedés ellenére is elpusztult.

Már régóta beteg volt, egy felelőtlen tűzgyújtástól, majd villámcsapástól, végül egy vihartól is akkora károkat szenvedett, hogy végül 1996-ban kipusztult.

A korábbi községi tanács még időben gondoskodott a fa utódjáról, így az 1980-as évek végén a fa terméséből új fácskát neveltek, amelyet az akkor már gyengélkedő „szülő” mellé ültettek el.

Később az öreg tölgy utolsó makkterméséből a kisújszállási Városvédő Egyesület nevelt egy újabb utódot, amit 1999-ben ültettek ki. Azóta például a Luby-társaság is ültetett egy csemetét a parkba 2014-ben, ez a Dömsödi Petőfi-fa „testvérfája”.

A falu a Petőfi-fa környezetét is szépen rendezte. Faragott fa kapu várja a látogatót, bent részletes leírás található a fáról, és történetéről, valamint a Tisza, és a vidék természeti értékeit is ismertetik. A látogatóknak pedig pihenőhelyet alakítottak ki, hogy ők is leülhessenek és élvezhessék a hely szépségét.

A fától nem messze található a Luby-kastély, amely mára a rózsakertjéről híres. Vele szemben áll a Luby-kúria, egy kis barokk kastély, melyet 1780 körül építtetett Luby János. Ebben szállt meg többször is Petőfi Sándor. Az épületet a 19. század végétől magtárként használták, majd nemrégiben felújították, jelenleg még üresen áll.

Az Árpád-kori Ar nevű helyből jött létre a mai Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található Nagyar, melyet először egy 14. századi oklevelekben említenek. Az itteni területet több család is birtokolta, volt például a Kölcseyek, Matucsinayak, Szántai Petőfiek és Báthoryakra kezében is, később Bethlen és a Rákóczi-család kapta meg. A 19. század elejéig számos gazdája volt, míg végül a Luby-családé lett.

A kocsányos tölgy

Európa egyik uralkodó tölgyfaja, hatalmas gömbszerű koronája akár a 45 métert is elérheti. A törzsén a kéreg mélyen barázdált, levelei jellegzetesek. A virágai hosszú száron, a termése, a makk egy nyélen lógnak, amelynek neve a kocsány, a faj erről kapta a nevét.

A Petőfi-fa


KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x