hirdetés
hirdetés
hirdetés
 
 
hirdetés
Szabó Simon: Nem álmodoztam soha arról, hogy mondjuk Rómeó vagy Hamlet leszek
Zavarja-e, hogy mindig ugyanazt a figurát kell eljátszania? Milyen volt a közös munka Dobó Katával? Interjú.
Kövesdi Miklós Gábor - szmo.hu
2019. február 15.


hirdetés

Szabó Simon vállaltan autodidakta színész és rendező, mégis sorra kapja a lehetőségeket. Voltak fenntartásai a Kölcsönlakás előtt, de Dobó Kata hamar eloszlatta minden kételyét. Az új film apropóján beszélgettünk.

- Árad belőled valami hihetetlen lazaság, ami úgy tűnik, az egész életedet áthatja. Például sokak álma, hogy színészek legyenek, keményen tanulnak, hajtanak, hogy elérjék, és még így sem biztos, hogy sikerül. Rólad viszont azt olvastam, hogy egyáltalán nem akartál színész lenni, szinte csak úgy mellékesen megtörtént...

- Tulajdonképpen igen. Bár hozzá kell tenni, hogy gyakorlatilag kora tinédzser korom óta foglalkoztam színészettel. De tény és való, hogy nem színi stúdiókon keresztül, nem a tanulás felől közelítettem meg a pályát, hanem inkább csak az érdekelt, milyen jópofa dolog ez, milyen jó lenne szerepelni. Az akkori barátaim jártak válogatásokra, és nem akartam én sem kimaradni. Onnantól kezdve pedig mindig megtalált valamit. Persze jártam én is válogatásokra, és volt, ami nem sikerült, de ez sosem okozott traumát. Úgy voltam vele, hogyha jön, akkor jön, ha nem, akkor nem. Ennyiből tényleg laza volt.

- A pályád során nem volt ebből konfliktusod, nem néztek ki a kollégák?

- Biztos, hogy sokan kívülállóként néznek rám, hiszen a színészet és a rendezés is autodidakta módon jött az életembe. Nem tudom, hogy ez nagyképűség vagy sem, de azért értem el sikereket mindkét területen. Nyilván nem mindenkinek tetszik, hogy valaki évekig tanul, azután nem sikerül, más meg bejön az utcáról és sorba kapja a lehetőségeket.

De soha nem mondta senki a szemembe, hogy nem vagyok színész vagy rendező, és nem is éreztették velem.

- Gondolom, a sikerek mögött azért rengeteg munka van.

- Persze, ez nem úgy megy, hogy kiállok a színpadra, mert éppen úgy tarja kedvem. Ott szöveget kell tanulni, ott próbálni kell, és ugyanez igaz a filmekre is.

- Az első igazán emlékezetes alakításod talán a Moszkva térben Rojál volt. Utána sorra kaptad a hasonló szerepeket. Nem bosszantott, hogy bár sikeres vagy, bekerültél egy skatulyába?

- Megmondom őszintén, én nagyon szeretem ezt a figurát. Örülök, ha jön egy ilyen, és tudok benne lubickolni.

Nem álmodoztam soha arról, hogy mondjuk Rómeó leszek, vagy Hamlet.

Bár szívesen vállalnám, ha arról van szó, de a lényeg, hogy nem voltak szerepálmaim. Persze talán könnyebb is egy ilyen karakterszerepet megformálni, de az is az igazsághoz tartozik, hogy ez a karakter nem rohangál minden utcában. Van rá kereslet, és örülök neki.

- Dobó Katának úgy tűnik koncepciója volt, hogy a színészeket ne a megszokott szerepkörökben mutassa. Ganxsta Zoleeból például egy kedves csapos lett, és te is kiléphettél a nagyszájú vagány szerepkörből.

- Mindazok ellenére, amiket az imént mondtam, Kata filmjében pont az volt a vonzó, hogy ezúttal egy piperkőc lakberendezőt kellett megszemélyesíteni, más vizekre evezhettem, és jól is éreztem magam benne.

- Valahol azt nyilatkoztad korábban, hogy amikor megtudtad, Dobó Kata fogja rendezni a Kölcsönlakást, voltak fenntartásaid. Mit érzel most, a bemutató után?

- Olyan fenntartásaim voltak, hogy egy olyan rendezőnő, aki még soha nem rendezett filmet, mit tud majd mondani, hozzátenni a dolgokhoz. De hála Istennek már a válogatáson kiderült, hogy Kata pontosan tudta, mit szeretne. Úgyhogy ezeket a fenntartásaimat már akkor eloszlatta.

- Dobó Katával ellentétben te rutinos, sőt díjnyertes rendezőnek számítasz. Sosem éreztél késztetést, hogy beleszólj?

- Globális szinten nem szeretek ilyenkor beleszólni, mert az egy bizonyos idő után zavaró is lehet. De a saját dolgaimba és apróságokba természetesen beleszóltam.

Közösen alakítottuk a történéseket, és Kata ebben abszolút partner volt.

Úgy érzem, megtartottam azt a távolságot, hogy ne érezze úgy, mintha nagyon bele akarnék szólni. Kata szerencsére olyan rendező, aki a színészek gondolatait is figyelembe veszi.

- Neked tetszik a végeredmény?

- Szerintem egy nagyon jó vígjáték készült. Ami a legfontosabb, hogy szórakoztató. Mindig azt mondom, hogy aki látta a darabot, az azért nézze meg, aki viszont nem látta, az azért jöjjön el, és utána megnézheti a színházban is. Annak ellenére, hogy ugyanarról a történetről beszélünk, nagyon eltérő lett a két változat. Elsősorban azoknak ajánlom, akik egy könnyed, szórakoztató mozira szeretnének beülni, akik kissé elfelejtenék a hétköznapi gondokat.

- Élet a Kölcsönlakás után?

- Most elég sűrű az életem. Éppen készülök egy reklámfilm rendezésre. De ami ennél sokkal fontosabb és nagyobb kihívás az a Red Bull Pilvaker, amit én rendezek. Tavaly kimaradt, idén lesz újra, ezúttal a Papp László Sportarénában, ami hatalmas ugrás számunkra. 12500 ember fogja megnézni egy előadás alkalmával.

Nyáron forgattunk egy kisjátékfilmet, amelyet most kezdünk fesztiváloztatni. Ennek Ember a tűzből a címe, szintén én rendeztem. Illetve ha most letesszük a telefont, akkor van még egy órám, és indulok egy új nagyjátékfilm első olvasópróbájára. Az egyik főszerepet fogom játszani benne. Egyelőre az a munkacíme, hogy Pesti balhé, és Lóth Balázs rendezi.


KÖVESS MINKET:




A Zodiákustól a Kennedy-gyilkosságig – a legjobb, valós bűnügyeken alapuló filmek
Még mielőtt a Manson-gyilkosságon borzonganánk, ami Tarantino új filmjében is fontos szerepet kap, nézzünk újra pár klasszikust!
Szajki-Vörös Adél, fotó: YouTube - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

Jó belegondolni, hogy nekünk is van Martfűi rémünk és Viszkisünk - mármint hírhedt bűnözőket ábrázoló filmjeink -, de azért érdemes végigpörgetni az egyetemes film klasszikusait is, melyek mertek bátran az elevenébe mászni megtörtént, komolyabbnál komolyabb bűneseteknek.

Capote (2005)

Truman Capote leghíresebb regénye, a Hidegvérrel a megírása körül forognak Bennett Miller filmjének eseményei. Capote (Philip Seymour Hoffman Oscar-díjat is kapott elképesztően hiteles és érzékeny alakításáért) először csak egy újságcikk miatt utazik el Kansasbe, de aztán regénnyé dagad a jóravaló családapa, felesége és gyermekeik esztelen kiirtásának története, hiszen már elsőre van benne valami teljességgel érthetetlen. A bűnbe sodródást, az áldozatként gyilkossá válás lélektani folyamatát Millernek sikerült olyan érzékletesen bemutatnia mozgóképen, mint az írónak könyvben.

Henry: Egy sorozatgyilkos portréja (1986)

Minden idők egyik legrémisztőbb true crime-filmjének főhősének figuráját az alkotók a sorozatgyilkos Henry Lee Lucasról mintázták, akit tizenegy gyilkosság miatt ítéltek halálra, de állítólag több száz áldozata is lehetett. A film olyan pszichológiai pontossággal ábrázolta az élvezettel ölést, amit sok nézőből felháborodást váltott ki.

Kapj el, ha tudsz (2002)

Steven Spielberg ebben a filmjében talán a legkönnyedebb, legjátékosabb és leghumorosabb. A sztori persze adta, hogy így legyen: Frank Abagnale (Leonardo DiCaprio), minden idők egyik legzseniálisabb csalója egyvalamit tudott olyan tökéletesen, mint hamisítani: megszökni az FBI elől. Tom Hanks és DiCapiro kettőse örök kedvencünk ebben a lezseren elegáns filmben, melynek szinte minden képkockáján érződik, hogy a Mester nagy epikus történelmi munkái után csak úgy kirázta a csuklójából.

Kánikulai délután (1975)

Sidney Lumet Oscar-díjas filmjében egy férfi (Al Pacino egyik legnagyobb alakítása) bankot rabol, hogy ki tudja fizetni a szerelme operációját. A sztori igazi klasszik példa a káoszelméletre: az események egymást generálják, míg végül élet-halálról szóló túszdráma és médiacirkusz kerekedik az egészből. A valóságban is megtörtént bankrablás főszereplője, John Wojtowitz egyik inspirációja egyébként A keresztapa volt, az eset pedig a rendőrségi képzés tananyagává vált: ezen a példán keresztül tanítják meg, hogyan kell kezelni a túszejtőket és a pánikoló tömeget.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:



Elrabolt világ-kritika: Hogyan igázhatta le egy ilyen buta faj az emberiséget?
A film, ami elrabol 109 percet a néző életéből.
Balázs Mihály, fotók: YouTube - szmo.hu
2019. március 24.


hirdetés

Rupert Wyatt neve nem sokat mondhat az átlag moziba járónak, pedig ő rendezte a 2011-es A majmok bolygója: Lázadást, amely egy korrekt sci-fi volt - az új Majmok bolygója-sorozat egyik legjobbja. Ha ismerné a rendezőt, talán magasabb elvárásokkal ül be a néző az Elrabolt világra, hiszen hasonló élményt ígér, csak épp itt elnyomó idegenekkel.

A film nyitánya hangulatos, érezni a potenciált a filmben és a történetben: elnyomás, bábállamot irányító idegenek kiléte, nyomasztó, disztópikus hangulat, gazdagok és szegények közti, kiéleződött feszültség - nem tudni, ki az ellenség és ki a barát. A sztoriban megvolt a lehetőség, hogy akár egy jövőben játszódó 1984 is lehetett volna. De készüljünk fel: semmiféle hasonló élményünk nem lesz, és a nyitányban feldobott kérdésekre sem igazán kapunk választ a film végére.

Ha egy filmben gyengécske a történet, az még nem hatalmas probléma, ha valami kárpótol érte: a látvány, a színészi játék, esetleg a mondanivaló, bármi érdekes vagy értékes összetevő. Ám ha szinte minden alkotóelem közepes és még a sztori is unalmas, akkor a 109 perces mozi hosszabbnak tűnik, mint a Titanic. Jelen esetben is így történik: az Elrabolt világ annyira középszerű és érdektelen, hogy az ember egy nap múlva arra sem emlékezik, hogy látta.

A zene ugyanakkor hatásos.

A film zeneszerzőjének, Rob Simonsennek köszönhetően szerencsére azért nem nézhetetlen az Elrabolt világ. A zenei motívumok, témák mind tökéletesen passzolnak egy negatív utópia képeihez. A hangkeverés, kreatív zenehasználat, az idegenek hangjai, a környezeti zajok mind hozzátesznek az élményhez. Növelik a feszültséget, atmoszférateremtőek.

De ennyi. Sajnos nem tudok mást kiemelni. Az operatőr túl sokat használja a kézikamerát, ez inkább zavaró, mint hangulatteremtő eszköz, ami azért kár, mert amikor látjuk azt: a környezet kimondottan színvonalas. Olyan, mintha egy Paul Greengrass-féle Bourne-filmet szeretnének ötvözni egy politikai drámával, csak éppen nagyon nem működik. A vizuális effektek erősen közepesek, bár a készítők nem gazdálkodhattak túl nagy költségvetésből. A történet lassú, a karakterek érdektelenek, sok szereplőt mozgat a film, de senki sem tud igazán kibontakozni, még a főszereplőink sem.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:




Trónok harca 8: Kiszivároghatott, mi történik az első epizódban
Valaki megosztotta, azóta terjed az interneten.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. március 25.


hirdetés

Április 15-én indul a Trónok harca záró évada, amire majdnem két évet kellett várnia a rajongóknak. Vagy egy jó marketingfogás, vagy nagy szívás, ami megesett: úgy tűnik, kiszivárogtak az első epizód részletei. Egy "TheRealFikiDoctor" nevű Reddit-felhasználó posztja állítólag teljesen leírja az első rész tartalmát, posztja pedig gyorsan terjed az interneten.

Sok rajongó egyébként úgy gondolja, a szivárogtatásban nincs semmi meglepő, volt már több hasonló eset az HBO-nál a Trónok harca kapcsán, ahogy például az eggyel korábbi évad esetében is.

A rajongók többsége nem boldog a hírtől, sokan kiakadtak a közösségi médiában, és arról posztolnak, hogy mindenáron el akarják kerülni a spoilereket.

A korábbi hasonló esetek tapasztalatai miatt nem valószínű, hogy az HBO kommentálja majd a bejegyzést - írja a hvg.hu.


KÖVESS MINKET:




Mi-kritika: A Tűnj el! rendezője elkészítette az év horrorfilmjét
Jordan Peele filmjében mindenki talál magának valamit, amit szerethet, amin gondolkodhat, ami sokkolhatja.
Balázs Mihály, fotók: YouTube - szmo.hu
2019. március 22.


hirdetés

A tavalyi Oscaron a legjobb eredeti forgatókönyv díját bezsebelő Jordan Peele rendező-író legújabb groteszk horrorélménye a Mi. A tavalyelőtti Tűnj el! című filmjével elért győzelme után Peele valószínűleg a stúdiótól szabad kezet kapott, így olyan filmet készíthetett, amilyet csak szeretett volna, ő pedig maradt a jól ismert úton és egy igazán szórakoztató, elgondolkodtató, bizarr és nagyon különleges szerzői thriller-horror-drámát rakott le az asztalra.

A film története a szokványos horror/thriller zsáner alapokra építkezik: egy családi nyaralás pokollá válik egy elszigetelt helyen. Ugyan nem egy elhagyatott kunyhóban játszódik a cselekmény, de majdnem: egy vidéki nyaralóba utazik le a família, s majd aztán itt kénytelenek szembeszállni támadóiikkal és önmagukkal. A cselekmény központjában a karaktereik és az ő döntéseik állnak, a személyiségfejlődésükkel együtt a történet is velük fejlődik, átalakul. A bezárt, klausztrofób helyszín kinyílik, már-már „road movie” lesz és így tovább – ahogy halad előre a cselekmény, úgy folyamatosan nyílnak ki a film előtt is az utak. Egy-egy visszaemlékezés strukturálisan megtöri az eseményeket, ezzel próbálják a nézőket kizökkenteni a konstans feszültségből. Ezek a felbukkanó múltbéli bűnök pedig még a tapasztalt horrorrajongók számára is tartogatnak meglepetéseket.

A Mi nem kellemes meglepetés, mert az a rendező előző munkája volt - ez már az elvárt szint volt Jordan Peeletől és csapatától, amit magasan meg is ugrott. Fantasztikus szereplőgárda állt a rendelkezésére. A főszereplő, az anya, azaz Lupita Nyong’o annyira erőteljes, emlékezetes alakítást nyújt, hogy meg lennék lepve, ha nem jelölnék Oscarra év végén. Az apát alakító Winston Duke a „comic relief”, vagyis az a karakter, aki humorral oldja a feszültséget, hiszen majdnem minden horrorfilmben szükség van egy ilyen szereplőre. A film e téren még túl is teljesít és már-már a vígjáték zsánerébe is bele-bele kóstol Winston Dukenak köszönhetően - de nem zavaró módon, sőt, akár külön filmben is megnézném ezt a karaktert. A gyerekszínészeket sem kell félteni, mindenki a száz százalékot nyújt. Egyszerűen nincs kifogásolható elem, minden szereplő/mellékszereplő tökéletes választás. Ezzel is bizonyíthatják az alkotók, hogy a Tűnj el! castingja nem véletlenül sikerült annyira jól tavaly.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon


KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x