hirdetés

Steiner Kristóf: „Azzal árthatunk a legtöbbet, ha szándékosan vagyunk bántóak”

Szegedi Éva - szmo.hu
2019. szeptember 30.


hirdetés

– Mi mindennel árthatunk a bennünket körülvevő élőlényeknek?

– Szerintem azzal árthatunk a legtöbbet, ha szándékosan vagyunk bántóak. Én azt is megértem, ha valakinek olyan fontos egy ideológia, hogy egyszerűen képtelen türelmesen kommunikálni valakivel, aki erről markánsan másképpen gondolkodik. Viszont abban szentül hiszek, hogy egymás bántása kizárólag még nagyobb szakadékokat mélyíthet, mint bármilyen hidat építene.

Emellett a fásultság, a minden mindegy attitűddel ártunk még nagyon sokat, mert ha ez van jelen egy ember életében, az majdnem olyan rossz, mintha rombolna. Ilyenkor ugyanis nem él azzal a lehetőséggel, hogy ezt a Földet és ezt az életet együtt egy csodálatos, értékes hellyé varázsolhassuk.

Az is fontos hogy folyamatosan tájékozódjunk és tágítsuk a tudásunkat, mert a tájékozatlanság is romboló erővel hathat.

– Nem túl nehéz ennyi mindenre figyelni? Nap mint nap az ömlik ránk a közösségi oldalakon is az ismerősök posztjaiból is, hogy ha repülőgépre ülünk, borzasztó alakok vagyunk, ha ilyen és olyan ruhát vásárolunk, kizsákmányolók vagyunk. Folyik a bűnvadászat. És ez sokakat szorongással tölt el, van aki már nem mer utazást tervezni.

– Én abban hiszek, hogy a változás nem egyik napról a másikra történik ilyen nagy szinten, és az ökológia és az ember védelmében is kell gondolkodnunk. Még száz százalékos vegánként is azt mondom, hogy ha most holnaptól minden, az állatok használatával kapcsolatos iparág kötelességszerűen, szabályrendszer szerint megszűnne, hirtelen óriási káosz keletkezne és egy csomó ember veszítené el a munkáját. Amikor hosszabb távban gondolkodom, nyilván az a cél, hogy az állatok szabadok legyenek, és az emberek találjanak maguknak olyan munkát, amivel támogatják a bolygót, odáig egy út vezet el.

Én például rengeteget repülök, bár Európán belül, igyekszem vonatozni vagy buszozni. De ha én meg akarom tartani azt az előadást, amelyben a veganizmusról és az ökológiáról beszélek, és ahhoz át kell repülnöm a tengert, megteszem. Mert nem hiszem, hogy többet tettem volna hozzá a közös jóhoz azzal, ha otthon ülök, és leírom, hogy „én most már nem is repülök sehova, olvassátok el.”

Az internet csodás platform, de azért mégiscsak emberek vagyunk, találkoznunk kell, és egymás szemébe kell néznünk.

– Pedig éppen nemrég olvastam arról, hogy például egy elektronikus zenei fesztivál mennyi áramot fogyaszt, mekkora az ökológiai lábnyoma, és mi lenne, ha inkább streamelnék a dj-ket.

– Az a helyzet, hogy eleve a létezésünk és mindennek a létezése, ami csak megszületik erre a bolygóra, az valamifajta rombolással fog járni. Most pont egy barátnőnk kertjében láttuk, hogy a folyondár a gyökereivel az egész keret alánőtte, a többi növénytől szívja el az energiát és mára járólapot kezdi felbontani. Ha egy utat kezdünk építeni, az lerombolja növények és állatok élőhelyét.

Mindenfajta létezés energiát szív el a környezetéből.

Ideális esetben ugyanúgy, ahogyan a növények, mi is energiát adunk. Nem az a cél, hogy megszüntessük az energiaelvonást a környezetünktől, mert az lehetetlen, akkor megszűnnénk létezni, hanem az a cél, hogy azt az energiát, amit elveszünk, lehetőleg visszaadjuk.

– A klímatüntetésről és a különböző tiltakozásokról mit gondolsz?

– A legfontosabb, hogy a bojkottban semmilyen szinten nem hiszek. Lehet bojkottálni dolgokat, de ha nyitva tartjuk a kapukat és kommunikálunk a másik féllel, akkor sokkal többet tudunk meg a világról. A célokkal természetesen egyetértek, valahol kötelességünk megoldani azt, hogy a kormányok elismerjék, a kibocsátott káros anyagokat korlátozni kell, hogy olyan csomagolóanyagokat szabad csak használnunk, amelyek nem terhelik a környezetet, mind egyértelműek.

Viszont ahogyan mondtam, nem szabad, hogy ez agresszív irányba menjen el. Én minden típusú tüntetésben hiszek, sőt, kíváncsi is vagyok rájuk, akár 2 különböző ideológia tüntetésre is elmegyek, mert kíváncsi vagyok arra, hogy ott milyenek az emberek, hogyan gondolkodnak. Keveredtem már Izraelben kormánypárti tüntetésbe, de Palesztinában is az elválasztó fal mellett szervezett tüntetésbe is, és mindkét helyen azokkal az emberekkel, akikkel sikerült beszélgetnem, produktív időt töltöttünk együtt, ám azokkal, akik csak kiabáltak és köveket hajigáltak, nem lehetett beszélgetni.

– Mit tanácsolnál azoknak, akik mostanában kezdtek el a bolygóval, a veganizmussal, klímavédelemmel foglalkozni, akár csak azért, mert halottak a műanyagmentes júliusról vagy az erdőtüzekről, de rettegnek ettől az egésztől?

– Annyira komoly probléma a klímaszorongás, hogy több cikket is írtam róla az utóbbi időben. Nem is azért, mert én erőltettem volna, hanem mert különböző magazinok egymástól függetlenül ezt kérték tőlem, mivel ez aktuális, égető kérdés társadalmunkban.

Édesapám szokta példaként felhozni – ő egy nagyon felelősségteljesen élő ember – hogy az automobilok megjelenése előtt a tudósok kétségbeesett számításokat végeztek, arra, hogy a londoni utcákat olyan szinten borítja el a lovak ürüléke, hogy már tarthatatlanná válik, és nincs hova szállítani. Betegségekről vizionáltak és arról, hogy járhatatlanok lesznek London utcái. Aztán mire ezeket a számításokat sok-sok tudós és sok pénz bevonásával elvégezték és terveket szőttek arra, hogy hova ássák el a lószart, egyszer csak valaki feltalálta az autókat és soha többé nem volt releváns a kérdés.

Nyilván dolgoznak az okos emberek mindenféle megoldásokon, és szívből remélem, hogy valóban lesznek megoldások.

A szorongás azonban semmilyen helyzetben nem jelent megoldást. Egyetlen egy dologgal nem értek egyet a Friday for Future mozgalommal kapcsolatban. Greta Thunberg többször is mondta, hogy azt „azt szeretném, hogy pánikban legyetek”. Én nem akarom, hogy az emberek pánikba essenek. Láttam már embereket pánikban, én is voltam már pánikban, és tudom, hogy olyankor az ember nem tud nemhogy helyesen cselekedni, de még gondolkodni sem.

Úgyhogy felismerve a kihívást, ami előttünk áll, akkor is, ha szinte lehetetlennek tűnik a megoldás, nyugalomban, a tehetségünk és mindehhez a küldetéshez, amit mi hozzá tudunk adni, annak tudatában építsünk kisebb és nagyobb terveket, amelyekbe másokat is bevonunk.


hirdetés
KÖVESS MINKET:




Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
harom-honap-alatt-fitnesz-versenyzo.jpg

Ági három hónap alatt gyúrta ki magát, hogy fitneszmodellként versenyezhessen

Azért vágott bele ebbe az embert próbáló kalandba, mert új kihívásokat keresett, és mert meg akarta mutatni, mire képes az ember kellő akarattal és hozzáállással.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. szeptember 18.


hirdetés

Embert próbáló kalandba fogott egy magyar nő: nulla tapasztalattal, a semmiből kezdett bele a testépítésbe, három hónap múlva pedig már egy fitneszversenyen szerepelt.

Ági a Fókusznak mesélte el, hogyan formálta át teljesen a testét alig negyed év alatt. Mint mondta, azért vágott bele, mert olyan kihívást keresett, ami teljesítményben mérhető és van egy cél, amit el akar érni.

A reklámszakmában dolgozó nő életének sosem volt szerves része a sport, már csak ezért is figyelemre méltó, amit véghez vitt.

Először csak heti egy-két alkalommal járt személyi edzőhöz, aki később rábeszélte a fitneszmodellkedésre. Ezután speciális diétába kezdett, majd megtanult kecsesen pózolni.

A versenyre való felkészülés alatt hétből hét napon két és fél órán keresztül edzett, de a mai napig heti hat napot jár edzőterembe. Bár ez az időszak nagyon jó élmény és nagy kihívás volt számára, mégis úgy döntött, hogy egyszer elég volt.

hirdetés

Ági azt mondta, nem a kinézet volt számára a fontos ebben, hanem az, hogy megmutassa, mire képes az ember és a szervezet, mekkora változást lehet elérni a megfelelő hozzáállással és akarattal.

A Fókusz riportja:


hirdetés
KÖVESS MINKET:




hirdetés
rantott_csirke_unsplash.jpg

Íme a tökéletes rántott csirke receptje: a megszokott hozzávalókon kívül kell hozzá egy kis fizika is

Bárki elkészítheti otthon, csak pár apróságra kell nagyon odafigyelni.
A címkép illusztráció: Unsplash/Gabe Pierce - szmo.hu
2020. szeptember 19.


hirdetés

Ropogós panír, puha bőr és szaftos hús - nagyjából ez a jó rántott csirke titka. De vajon hogyan lehet egy mezei jó rántott csirke helyett tökéletes rántott csirkét készíteni? A Popular Science szerint a megszokott hozzávalókon kívül szükség lesz egy kis fizikára is, hogy minden idők rántott csirkéjét elkészítsük.

Ahány ország, annyi rántott csirke recept: a koreaiak például az édes és fűszeres kocshudzsang szószban kétszer is átsütött csirkére esküsznek, míg a hawaii szakácsok rizslisztbe vagy édesburgonya keményítőbe forgatják a combokat és szárnyakat. Izraelben ehhez képest egy jókora darab kicsontozott rántott csirkemell a kedvenc, amit vékonyra klopfolnak, majd a magyarokhoz hasonlóan lisztben, tojásban és zsemlemorzsában megforgatva sütnek ki.

A lap szerint a tökéletes rántott csirkéhez nyolc egyszerű lépésen át vezet az út. Ezek pedig sorrendben:

1. Fűszerezzük a lisztet!

Adjunk bátran sót és borsot a liszthez. Míg a legtöbb esetben a fűszereket legkorábban a zsemlemorzsához adják, ne habozzunk ízesíteni már a lisztet is. Fontos lépés lehet a liszt sózása ahhoz, hogy a végén kellően lédús és finom legyen a csirkehús.

hirdetés

2. Megfelelő olajat válasszunk!

Lehetőleg semleges ízű és magas füstölési pontú olajban süssük ki a rántott csirkét. Amint az olaj ugyanis eléri a füstölési pontot, elkezd bomlani, és ez hatással lehet a csirke ízére. Mivel a jó rántott csirkét nagyjából 160 fok körüli hőmérsékleten sütik, lehetőleg olyan olajat válasszunk, aminek a füstölési pontja 200 fok felett van. Így marad kellő játékterünk, ha véletlenül túlhevítenénk az olajat.

3. Csak szobahőmérsékletű húst süssünk!

Nagyjából 20-30 percig hagyjuk állni a húst szobahőmérsékleten, mielőtt nekilátunk a panírozásnak és a sütésnek. Ezzel megakadályozzuk, hogy a panír jóval előbb készre süljön, mint a hús, vagyis ezzel a trükkel sokkal egyenletesebben tudjuk majd sütni a csirkét.

4. Közvetlenül a sütés előtt panírozzunk!

Ha jóval a serpenyőbe kerülés előtt panírozzuk a csirkét, a liszt könnyen nyúlóssá, gumiszerűvé válhat. Igazítsunk mindent az olajhoz: ha már forrón rotyog, akkor mártsuk a húst előbb a tojás és a tej keverékébe, majd utána a lisztbe. Mielőtt a serpenyőbe kerülne, okvetlenül rázzuk le a felesleges lisztet a csirkéről, hogy ne gyűljön és égjen össze a massza az olajban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
tel_karacsony_hideg_unsplash.jpg

Hogyan vészeljük át a telet a koronavírus-járvány idején? Mire figyeljünk, hogy elkerüljük a fertőzést?

Jön a tél és vele együtt a beltéri programok időszaka. Hogyan lehet megúszni, hogy elkapjuk vagy továbbadjuk a koronavírust?
képünk illusztráció, fotó: Unsplash/freestocks - szmo.hu
2020. szeptember 22.


hirdetés

Amikor márciusban kitört a világjárvány, a tudósok egy része abban bízott, hogy a nyári hónapok beköszöntével visszavonul a vírus. De nem ez történt. Az esetszámok világszerte még inkább emelkedni kezdtek. Az elmúlt időszakban a jó idő miatt legalább arra volt esélye az embereknek, hogy a szabadban kapcsolódjanak ki, találkozzanak a családtagokkal, barátokkal a biztonsági előírások betartása mellett. Ez az előttünk álló télen biztosan sokkal nehezebb lesz, írja a Popular Science.

A szabadban ugyanis sokkal ritkábban történik fertőzés, mint zárt terekben. Márpedig a hideg tél elől mindenki inkább a négy fal közé menekül. A kérdés csak az, hogy ez mennyire biztonságos a pandémia második hulláma idején. Az biztos, hogy a vírus nem fog egyik pillanatról a másikra eltűnni, ráadásul a koronavírushoz hasonló kórokozók alapvetően jobban kedvelik a hűvös időjárást.

Szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy

a száraz, hideg időnek köszönhetően kiszáradnak a nyálkahártyáink, így még jobban ki leszünk téve a fertőzésveszélynek.

hirdetés

Bár az influenza és a Covid-19 bizonyos szempontból hasonlítanak egymásra, semmiképpen sem szabad összekeverni a két vírust.

Az egyik legfontosabb különbség, hogy míg az influenza szezonális, a koronavírus az előzetes várakozásokkal ellentétben egyelőre nem tűnik annak.

További nehézséget okozhat, hogy még semmilyen tapasztalata nincs a virológusoknak azzal kapcsolatban, milyen hatással lehet egymásra a koronavírus, a már említett influenza és a többi légzőszervi betegség. A korábban vizsgált koronavírusok esetében szerencsére nem volt jellemző, hogy felerősítették volna az influenza tüneteit vagy fordítva, azonban most egy eddig ismeretlen vírussal állunk szemben.

Az azonban szinte borítékolható, hogy az egyszerre kitörő influenza-járvány és a mellette terjedő koronavírus várhatóan komoly megterhelést jelent majd a legtöbb egészségügyi rendszernek. Még az olyan fejlett és felkészült országok egészségügyi rendszere is kis híján összeroppant már a tavaszi terhelés alatt, mint az Egyesült Államok, pedig akkor még sehol sem volt az évi szokásos influenza. Szakértők szerint ez is egy újabb indok arra, hogy az idei szezonban minél többen éljenek az influenza elleni védőoltás lehetőségével.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
rozsda_ck.jpg

Kólával a rozsda ellen? Kiderül, hogy tényleg működik-e

Van néhány rozsdás eszköz a háznál, amit sajnálnál kidobni? A kóla elvileg tökéletes a célra. A Házmestermedve blog szerzői kipróbálják, letesztelik és a folyamat végén feltárják, hogy igaz-e ez a neten keringő állítás.
Forrás: Házmestermedve blog - szmo.hu
2020. szeptember 22.


hirdetés

Érdekelnek a lakóközösséggel kapcsolatos sztorik, hírek vagy egyszerűen csak a tanácsok? Akkor a Házmestermedve a TE embered! Lájkold, és nem maradsz le róla!

A legjobb háztartásban és a kedvenc eszközeinkkel is előfordulhat, hogy felüti a fejét a rozsda. Így jártam én is az ősrégi habverőmmel, becsületes nevén kézi mixerem keverőkarjával, miután voltam olyan meggondolatlan, hogy bedobtam tisztulni a mosogatógépbe. A program lejárta végén a kajamaradék valóban eltűnt, de vele együtt a szépen csillogó eszközöm is, és cserébe itt hagyott maga helyett egy rozsdás vacakot. Persze, így nem lehet használni a konyhában, ezért feltúrtam a netet, segítséget kértem tapasztalt háziasszonyoktól, és több helyről is visszajött az az információ, hogy márpedig a kóla milyen csodás megoldás a problémámra.

Gondoltam, hiszi a piszi, nekem a saját szememmel kell látnom ezt az első hallásra hajmeresztő ötletet. Így történt, hogy belevágtam ebbe a tesztbe. Nem kis izgalommal és lelkesedéssel álltam neki a folyamatnak, és igyekeztem munkára bírni a picit hisztis fényképezőgépemet is, hogy ti is követhessétek az eseményeket ebben az összefoglaló cikkben.

Fájt a szívem a botmixerem keverőjéért, ezért úgy voltam vele, hogy jobb lesz előbb egy kevésbé szívemhez nőtt itthoni eszközön kezdeni a kísérletezést, és majd csak később beledobni a kólába az én kis kedvencemet. Úgy határoztam, hogy itt nem lesz könnyített pálya, tessék rendesen megdolgozni az elismerésért kis pofám, és egy ezer éves "beleette már magát a rozsda" feladatot kapott a kóla.

Találtam is egy igazán rozsdás spaklit a szerszámos ládában, ami meg is felelt az első számú kísérleti alanynak. Hogy lássátok, tényleg csúnyán rozsdás volt, a teszt elején lefotóztam mindkét oldalát, illetve megmutatom az ominózus tesztkiváló keverőt is. (Utóbbira semmi pénzért nem fókuszált volna jobban a gép, de a lényeg így is látszik...)

Nem kívánt különösebb előkészületeket a folyamat, már ha azt nem vesszük bonyodalomnak, hogy fel kellett forgatnom a házat, hogy milyen edénybe úsztassam a spaklit, mert olyan kellett, amibe pont belefér, de nem kell hozzá 8 liter üdítő, hogy ellepje, illetve tudom is nélkülözni az edényt a kívánt ideig. A választásom végül egy letört fülű tejforraló edénykére esett.

hirdetés

Nyakon öntöttem hát a célszerszámot kólával. Attól tartva, hogy szó éri a ház elejét, vagy azért hiúsul meg a tesztem, mert nem a tuti löttyöt használtam, az eredeti Coca Colával dolgoztam.

Miután a habzás elült és megbizonyosodtam róla, hogy nem csap belém a villám, amiért "étellel játszom", magára hagytam a spaklit, hogy mint egy kellemes pezsgőfürdőben kiáztathassa fáradt csontjait, rozsdáit. Már-már irigylésre méltó sorsa van, nem?

24 óra elteltével gondoltam, ránézek, hogy mi újság a kóla mélyén. Amikor megragadtam a nyelet, fejben lejátszódott bennem a Tom és Jerry azon részlete, amikor valami bűzös szmötyiben kevergetnek valamit kanállal, hogy aztán, amikor kihúzzák belőle, döbbenjenek rá, hogy feloldódott benne a kanál fele.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:







Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!