SZEMPONT
A Rovatból

Így ne legyen öngyilkos a gyereked – és ennyit ér, ha a gyűlölet továbbgyűrűzik

Vagy a tanítványunk. Pisti és Eszter. Így hívták a két fiatalt, aki egymástól pár nap különbséggel lett öngyilkos. Az eddigi öngyilkos tini-lista talán az egész magyar utónév szótárat tartalmazhatná. Legyen ennek vége. Mit tehetünk? Véleménycikk.


Meghalt egy tini. Megint öngyilkos lett egy tinédzser, olvasom, aztán felhívom a vaskúti önkormányzatot, tényleg pár napon belül a második tinédzser ölte meg magát, ezúttal egy tizennégy éves kislány. Mi van?! Azt írják, zaklatták, mindkét esetben, aztán azt, hogy nem, aztán azt, hogy szerelmi bánat, mindkét esetben. Engem nem érdekel, hogy ennek a gyereknek szerelmi bánata volt, zaklatták, vagy verték, nem voltam ott egyik esetben sem, egyet tudok pedagógusként: ennek nem szabadna megtörténnie. Erre van a védőháló. Hogy oda kapaszkodjanak, és ne potyogjanak naponta a tinédzserek. És akkor erről a két tragédiáról eszembe jutott egy sok évvel ezelőtti nap reggele.

Nem emlékszem pontosan, hogy melyik évszak volt, csak azt tudom, hogy egy napsütéses délelőtt. Akkoriban, 2008 körül egy gimnáziumban tanítottam médiát, és a Korhatár Bizottságban dolgoztam. Épp ott voltam azon a reggelen is, fogalmam sincs, milyen filmre milyen karikát terveztünk biggyeszteni éppen, amikor csörgött a telefonom. A barátom, akivel egy irodán osztoztunk, a gimnázium gyermekvédelmi felelőse volt, és a nyugodt, derűs hangulatba

élesen vágott be a zokogó kiáltása a vonal másik végén. „Meghalt, az Orsi meghalt! Én ezt nem hiszem el” – és egy pillanatig én sem értettem, mert nem volt semmi köze a realitáshoz és az aznapi napsütéshez.

Orsi, akinek a nevét most direkt változtattam meg, azon a reggelen szándékosan korán, a napsütésbe bele és a becsöngetést talán tudatosan megelőzve, hogy a híre beérjen az iskolába még aznap, a vonat elé vetette magát. Mire az utolsó gyerek is berobogott, már mindenki tudta, és a mély döbbenet itta be magát a falakba aznapra. A gyermekvédelmis, aki hónapok óta dolgozott a tizenhét éves lánnyal, összerakta, amit nem volt nehéz: bizonytalan családi háttér és ingatag érzelmi biztonság, hiperintelligencia és érzékenység, vonzódás a sötétség, a halál témája iránt, segélykérések, és még megannyi intő jel. A kortársai furcsának találták, talán ki is fejezték.

De nem volt törvényszerű, hogy megölje magát. Én is beszélgettem vele pár héttel előtte, filmekről és színházról dumáltunk, próbáltam segíteni, már akkor ült valami fáradt lemondás az arcán. Ja, tökmindegy, ezek nem értenek, mondta, amikor az osztálytásairól beszélgettünk. És tényleg nem értették, olyan volt, mint egy hetven éves, megfáradt öregasszony. Egy súlyosan korhatáros színházi előadásra akart beülni, kért, hogy szerezzek neki rá jegyet. Máig bűntudatom van, mit tudtam volna még tenni érte. 

Orsi önálló döntést hozott, majdnem – életkorban – felnőttként, de a háttérben ott volt – vagy onnan hiányzott – valaki és valakik, akik nem néztek elégszer a szemébe, és kérdezték meg őszintén érdeklődve, hogy hogy vagy. Valakik, akiknek a szeretetére és elfogadására vágyott, mert mindannyian arra vágyunk.

De nem voltam ott náluk, csak azt láttam belőle, ha néha a közelembe került, hogy az iskolában ez a gyerek a légüres térben lebegett, kereste a fogódzóit, regényt írt, és imádta a vámpírfilmeket, okos volt és csúnyának tartotta magát, és komplex volt és csodálatos,

mint minden kamasz, de nem kapott elég segítséget. Azt végképp nem tudom, megkapta-e otthon, ami minden gyereknek alanyi jogon jár: a feltétel nélküli szeretetet. A feltétel (!) nélkülit. Azt, hogy akkor is szeretlek, ha hülye vagy, ha nem ötöst hozol – amit leszarok –, ha durcás vagy és elviselhetetlen, ha talpig feketébe öltözöl, ha idegesítő vagy, mert nem tudok figyelni rád, és akkor is, ha undorítóan beszélsz velem, mert tudom, hogy ez majd elmúlik, akkor is szeretlek, mert méltó vagy rá és megérdemled. Ez az első pont.

Innen már el lehet indulni. És még innen is tud úgy hatni egy esetleges iskolai zaklatás, hogy a szakadékba löki a gyereket. De ez az alap. A sorban tehát a többedik, de nem kevésbé fajsúlyos pont az iskolai zaklatás.

A bullying mostanra olyan méreteket ölt az általános és középiskolás gyerekek körében, hogy nem lehet mellette elmenni. Az alapja épp a feltétel nélküli elfogadás - a szeretet már nagy elvárás tud lenni minden társunk felé sajnos 2023-ban egy átlag gimiben.... – ellentéte: a gyűlölet.

Néha az oktalan gyűlölet. Ok nélkül lázadó, Rebel Without a Cause, amiről nemcsak James Dean filmje, hanem bármely normálisan működő kamasz az eszünkbe juthat. Ezekben a gyerekekben – mert még gyerekek – rengeteg indulat munkálhat, ahogy hormon is, és frusztráció és félelem és önutálat. És ma nincs könnyű dolguk: az idegrendszerük túl van ingerelve. Egymás által, általunk, a szüleik által, a média, a telefonjaik, a social media által.

És mit csinál a túlingerelt idegrendszer? Azt, amit a túlterhelt gyomor – ezt egy nálam sokkal okosabb pszichológus mondta: hány. Kihányja magából azt ami sok. Hogyan? Mondjuk összeomlás, kitörés formájában, kinek a pszichéje válogatja.

Vannak gyerekek, akik magukat bántják, mások másokat, megint mások másokat és magukat. Az általam nagyra becsült volt kollégám, a gyermekvédelmis nő emelt ki például családból önmagát súlyosan falcoló tinilányt, aki pszichológiát tanult, és életben maradt. Talán másokon segít. Ez persze az érem egyik oldala.

Soha ne történjen nálunk olyan, ami 1999-ben Columbine-ban. De ennél még kevesebbet kívánok: ne történhessen olyan, hogy egy tinédzser öngyilkos gondolatoktól túlhevülve, megfontolt vagy megfontolatlan, végzetes döntést hoz. Hogy véget vessen a szenvedésének. Vagy hogy megmutassa, mit tettek vele, vagy mindkettő. Vagy sok más okból. Ha kívánhatnék, az első, amit kívánnék, hogy egyetlen gyermek se sérülhessen felnőtt által generált okból, de más gyermek által generáltból sem. És itt jön képbe a mi felelősségünk: hogy baromira figyeljünk oda. Az élet védelme a feladatunk, közvetetten is. A gyermeknek joga van az élethez, a méltó körülményekhez, és most nem megyek át unalmas gyerekjog-felsorlásba – nekem nem unalmas –, hanem még annyit leírok, ami lehet, hogy nem mindenki tud.

Dylan Klebold, a Columbine-i egyik tömeggyilkos, aki társával együtt anno 13 személyt meggyilkolt és további 24-et megsebesített, egy jó ideig csak egy nagyon magas, nagyon introverált és nagyon csendes gyerek volt.

17 évig nem volt sorozatgyilkos. Amikor megismerkedett Eric Harris-szel, sok szakember szerint pszichopataként diagnosztizált tettestársával, még csak egy nagyon dühös és szomorú és szuicid hajlamú fiú volt. Volt naplója, okos volt, volt szerelmi bánata – mint bármelyik átlagos tinédzsernek.

De érdemes belepillantani az általuk készített felvételekbe, amit iskola folyosóján csináltak még a tömeggyilkosság előtt. Klebold tartja a kamerát, szembe jön pár másik srác és meglökik. Meginog ő, azaz a kamera, és szinte alig reagál, aztán megy tovább és vlogol tovább. Számára ez volt a normalitás. A kirekesztettség volt a normális, az, hogy ha szembejönnek velem, kiröhögnek és felrúgnak vagy fellöknek. Mindez csak gondolatébresztő.

Vajon Pistikét hányszor bántották kamerán kívül? És ő másokat? És ér-e valamit a gyűlölethullám, amit az osztálytársai kapnak? Ér valamit, ha a gyűlölet tovább gyűrűzik?

Olvassátok el a Napsugaram című könyvet, amit Dylan Klebold édesanyja, Susan Klebold írt, tanulságos. Egy anya, aki szerette a gyermekét, és akinek a gyereke mégis egy halom, általa legyilkolt hulla fölött főbe lőtte magát. Sok szempont van még itt, nem fér egy írásba. Tanulság nincs. Látható, hogy jó körülmények között élő gyermekekből is lehet öngyilkos, válhat zaklatás áldozatává, és nehéz körülmények közül is nőhet ki egy Teréz anya.

Egy vámpírfilmtől nem lesz valaki tömeggyilkos, mondatja velem a korhatárbizottságos opponáló énem, és egy rossz szülői húzástól sem ugrik a vonat elé a tini. Viszont van, hogy a lelkének valószínűleg betelik a pohár. Sok, sok, sok inger, a szeretetlenségtől való félelem, a szerethetetlenség érzése – ezek mind közrejátszhatnak. Nem vagyunk mindig velük. Egyet tudunk: beszélgetni, kérdezni, és egymással is elkezdeni beszélgetni róluk, a gyerekeinkről. Tanítsuk meg őket szeretni másokat és magukat. Ja, és egymást sem kéne utálni. Mert ezt látják tőlünk. Akkor mit csodálkozunk? Nézzünk mélyen magunkba mind, akik felelősek vagyunk. Lássuk már meg az elefántot a szobában.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Népszerű
Ajánljuk
Címlapról ajánljuk


SZEMPONT
A Rovatból
Pottyondy Edina: Orbán szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást
Pottyondy Edina új videójában arról beszél, hogy Orbánék egy hónap alatt jutottak olyan mélyre, mint Gyurcsányék két év alatt. Szerinte az ország most olyan lelkes, mint „Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján”, de figyelmeztet, hogy az „orbáni zsírpárnák” könnyen visszatérhetnek.


Pottyondy azzal kezdi új videóját, hogy az új kormányzat három hét alatt megállapodott Ukrajnával a magyar kisebbségi jogok biztosításáról, amivel szerinte többet értek el, „mint Orbán Viktor az elmúlt tíz évben”. Két magyarázatot vázol fel: Magyar Péter már most befolyásosabb szereplő a nemzetközi politikában, vagy „Orbán Viktor mindig is köpött a kárpátaljai magyarokra”.

Szerinte

„Az ország most olyan lelkes, mint Gombóc Artúr a fogyókúrás tábor első napján. Megvan az elhatározás, ez volt a kormányváltás. És hogyha lesz elszámoltatás, meg arányos választási rendszer, akkor megszabadul a magyar társadalom a rá nehezedő kilóktól, vagy inkább tonnáktól.”

Pottyondy szerint a „jojó-effektus” és az „orbáni zsírpárnák” visszatérésének elkerüléséhez életmódváltás szükséges, egy olyan Magyarország, ahol a vállalkozók szótárából kikerülnek az „okosba”; és a „hasitasi nem kér számlát” kifejezések, és ahol nem a korrupt vezetőkre mondják elismerően, hogy

„ejj milyen ügyes ez a zsivány”.

A NER egyik „legsötétebb” rendelkezésének nevezi azt a szabályozást, amely megtiltotta a gyermekotthonoknak, hogy adományt fogadjanak el, és amit Magyar Péterék nemrég eltöröltek.

Az óbudai korrupciós botrányról, melyben az előző héten Fideszes, MSZP-s, DK-s és Momentumos politikusokat tartóztattak le, azt mondja:

Orbán Viktor távozott az ország éléről, „a rendőrség meg az ügyészség pedig eddig érinthetetlennek gondolt embereket talál meg. Milyen furcsa egybeesés. Biztos csak véletlen” - jegyzi meg szarkasztikusan.

Orbán egyébként szerinte „átváltott margitszigeti szatír üzemmódba, az ideje nagy részében rejtőzködik, de néha-néha felbukkan és a frászt hozza az emberre”, és

„szegény leeső farkú kis balfék, csacsi Németh Balázsra bízta az ellenállást” a migráns áradattal szemben.

Pottyondy emlékeztet: a Fidesz egy 2024-ben elfogadott uniós jogszabály ellen tiltakozott, és a négy hete hivatalban lévő Magyar Pétert támadta.

Kitér a „szívecske-gate” néven elhíresült esetre is. A Fidesz tüntetését pedig így értékeli:

„Hát úgy belehergelték magukat az ellenzéki létérzésbe, hogy a kormányalakítás után egy hónappal már ott tartanak, ahova Gyurcsány Ferenc körülbelül két év után jutott el. Vagy le. Volt itt terror, diktatúra, AVH, sztálinozás, nemzethalál, minden.”

Pottyondy szerint a Fidesz kommunikációja egy az egyben átvette a 16 évvel ezelőtti ellenzéki mondásokat, hirtelen fontos lett számukra a jogállam, a civil szervezetek és a demokrácia.

Szerinte „ezt az eszelősen görcsös identitászavart látva felértékelődik az ellenzék elmúlt 16 évének roncsderbije”.

A Fidesz ellenzéki szerepéhez képest az előző ellenzék „maga volt a Forma-1. Huth vergődő Gergőhöz képest az ajtónak rohanó Kunhalmi Ágnes egy Niki Lauda”.

Az Integritás Hatóság elnökének interjúját is kommentálja, aki arról beszélt, hogy az előző kormány miniszterei 2024 tavaszán arra kérték, ne végezze a dolgát, és miután ezt megtagadta, koncepciós ügyekkel, házkutatásokkal és a felesége fenyegetésével próbálták megtörni.

Felteszi a költői kérdést, hogy mennyire hihető, hogy hogy az állami vezetők száz- és ezermilliárdos vagyongyarapodása mellett egyedül a hatóság elnökénél „nem nézték el, hogy elbugázik néhány tízmilliót”.

Végül megemlíti Deák Dániel távozását a Megafontól

„Milyen izgalmas lenne kézbe venni a péniszszakértő őszinte önvallomását” aminek szerinte a „faszhegyező” remek cím lehetne.

Jókívánságát fejezte ki Tordai-Lejkó Gábor bajorországi magyar főkonzul házasságkötése alkalmából „hogy a Fidesz bukása után” egy hónappal végre összeköthette az életét a „jóképű bajor legénnyel”.

Pottyondy Edina új videója:


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk
SZEMPONT
A Rovatból
Török Gábor szerint ez volt a Fidesz egyik legnagyobb hibája Magyar Péterrel szemben a kampányban
A politikai elemző úgy véli, Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője megmutatta, hogy másfajta stratégiát is követhetett volna a Fidesz arra, hogy a Tisza Párt elnökét támadja. A korábbi kormánypárt azonban más taktikát választott, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.
DKA - szmo.hu
2026. június 09.



Török Gábor politikai elemző Facebook-posztban elemezte röviden a Fidesz–KDNP Magyar Péterrel szembeni kommunikációs stratégiáját. Ennek propóját az adta, hogy Rétvári Bence, a KDNP frakcióvezetője a parlament keddi ülésén ismét arra emlékeztette Magyart, hogy korábban a Fidesz oldalán állt.

„16 évből 14 évig Ön velünk volt, Ön is fideszes volt – mondja most már nem először Rétvári Bence a parlamentben Magyar Péternek. Érdekes lett volna, ha ezt a stratégiát alkalmazza a Fidesz-KDNP 2024 után az új politikai szereplővel szemben” – jegyezte meg a politikai elemző.

A Fidesz ehelyett a folyamatos baloldalizást választotta, ami a kampány egyik legnagyobb hibája volt Török Gábor szerint.

Ugyanis ez a stratégia sokat segített abban, hogy Magyar Péter hiteles szereplővé, egyfajta „kalapáccsá” válhatott az ellenzéki szavazók számára.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
„Kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba” – Az Integritás Hatóság elnöke szerint Tuzsonék le akarták állítani, a feleségét és a gyerekeit is traumatizálták, hogy megtörjön
Biró Ferenc a De! Akcióközösségnek adott interjújában tálalt ki arról, hogyan próbálták elérni az Orbán-kormány tagjai, hogy távozzon. Elmondása szerint az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük, az otthonukban tartott házkutatás után a családja már attól is retteg, ha csengetnek, vagy hivatalos iratot kapnak. Az interjúban a rendszerszintű korrupcióról is részletesen beszélt.


Biró Ferenc, az Integritás Hatóság elnöke a De! Akcióközösség csatornájának adott interjút, amelyben rendkívül súlyos állításokat fogalmazott meg a magyarországi korrupció mértékéről és a kormányzati nyomásgyakorlásról.

Az interjú elején elmondta, a versenypiacról érkezve, egy gyenge pillanatában döntött úgy, hogy megpályázza a pozíciót. „Amikor én megpályáztam a hatóság vezetését 2022-ben, (...) eljutottam az életembe arra a pontra, hogy azt gondoltam, hogy én most már, hát hogy mondjam, tudok annyit erről a témáról, hogy azt én szívesen az ország szolgálatába állítanám” – fogalmazott. Szerinte a kormányzat akkor tévedett, amikor őt kiválasztotta. „Ahol szerintem tévedtek, hogy azt gondolták, hogy akkor majd én vagy megvehető vagyok, vagy megfélemlíthető vagyok, vagy majd nem akarok dolgozni” – jelentette ki. Kinevezése után Brüsszelben is bizonyítania kellett függetlenségét. „Elmentem Brüsszelbe, leültem a bizottsággal tárgyalni, (...) az első másfél óra az arról szólt, hogy így forgattak, hogy »ugye, hogy akkor most téged is az Orbán hozott létre«” – idézte fel.

Állítása szerint korábban a családját, a munkáját és az általa felépített hatóságot is féltette, ezért nem beszélt, de a politikai helyzet megváltozása miatt most már szabadabban nyilatkozik. Hangsúlyozta, hogy komolyan vette a közszolgálati esküjét.

Elmondása szerint 2024 májusában az akkori igazságügyi miniszter, Tuzson Bence és az európai ügyekért felelős miniszter, Bóka János egy találkozón egyértelműen arra utasították, hogy ne végezze a munkáját.

A beszélgetésre azután került sor, hogy a hatóság helyszíni szemlét tartott az Országos Kórházi Főigazgatóságnál (OKFŐ), ami Biró szerint komoly negatív visszhangot váltott ki kormányzati körökben. A minisztériumi találkozó légkörét érzékeltetve elmondta, hogy az asztalon két, lehallgatást megakadályozó eszköz volt.

„Felszólított az igazságügyi miniszter, hogy ne végezzem a munkámat. Ez így úgy hangzott, hogy »ne csináljanak ilyeneket«” – idézte fel a miniszter szavait.

Biró állítása szerint erre ösztönösen úgy reagált, hogy biztosította a minisztert, a hatóság minden rendelkezésére álló eszközzel élni fog. Elmondása szerint a legmegdöbbentőbb az volt, hogy a felszólítás mögött nem volt semmilyen érvrendszer. Amikor visszakérdezett, hogy miért ne végezzék a munkájukat, a miniszter nem volt vitaképes, és nem tudott indoklást adni, ami Biró szerint azt mutatta, hogy „a rendszer elszokott attól, hogy indokolnia kelljen”.

A találkozó után szerinte a kormányzat különböző eszközökkel próbálta ellehetetleníteni a hatóság munkáját, például egy rendelettel nehezítették meg az állami intézményekbe való bejutásukat, és megpróbálták visszatartani az információkat.

Biró Ferenc beszélt az ellene és családja ellen indított nyomásgyakorlásról is. Elmondása szerint a feleségének egy megrendezett autóbalesetet szerveztek, amit egy titkosszolgálati műveletnek tart. Az eset után a helyszínre érkező, a hatóság által megbízott biztonsági vezető megzsarolta a feleségét.

„Figyelj Judit, te vagy a Feri gyenge pontja, valld be, hogy te csináltad, akkor téged most börtönbe viszünk, ő abbahagyja, amit csinál, és akkor kiengedünk” – idézte a zsarolás szavait.

Az esetet követően, 2024 januárjában egy összehangolt akció keretében ötvenen – a TEK, a Készenléti Rendőrség, a Nemzeti Nyomozó Iroda és a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai – tartottak házkutatást a hatóság irodájában és az otthonában is. Állítása szerint az akció célja az volt, hogy megtörjék és lemondásra kényszerítsék.

Elmondása szerint 15-18 egyenruhás jelent meg a házuknál, amikor a felesége és két gyerekük volt otthon. Mindhármukat a konyhába állították, majd az akció vezetője némi kérdezésködés után a nő fejére olvasta, hogy bűnsegédként gyanúsított. Mivel elvették a telefonját, és nem is akarták visszaadni neki, így még ügyvédet sem tudott hívni.

„Menjenek ezek a picsába, bocsánat, már elnézést. Hogy létezik az, kikérem magamnak, hát menjenek a kurva anyjukba. Szóval hogy létezik? Hogy létezik?”

– háborgott az interjúban Biró.

A történteket rendkívül súlyosnak ítélte meg. „Képzeljék el azt az eltorzult, szemét, mocskos agyat, ami azt gondolja, hogy aki egyébként jót akar tenni az országnak, és meg akarja fogni a korrupciót, annak a feleségét elvisszük és rabosítjuk. Azért, hogy hagyja abba, amit csinál. Milyen ember az ilyen?” – tette fel a kérdést. A házkutatás szerinte traumatizálta a családját, és az elmúlt másfél évben „nagyon-nagyon nehéz” lett az életük.

„Hát annak azért van egy svungja, amikor azt mondják a rendőrök, hogy anya nem biztos, hogy hazajön”

– fogalmazott, hozzátéve, hogy a történtek óta állandó feszültségben élnek. „Traumatizálták a feleségemet. Ha csönget a postás, akkor így összenéz a család, hogy akkor akkor ki jön és mivel. Ha hivatalos iratot kapunk, akkor mindenkinek görcsben áll a gyomra. Ugye ezt hívták régen csengőfrásznak.”

Biró szerint az ellene indított büntetőeljárás, amelyben hűtlen kezeléssel és más bűncselekményekkel gyanúsítják, teljes mértékben koholt vádakon alapul. Úgy véli, az egész egy előre megtervezett akció volt, aminek az volt a célja, hogy eltávolítsák, és egy engedelmesebb vezetőt ültessenek a helyére.

Arra a kérdésre, hogy ki hozhatta meg a döntést egy ilyen szintű támadásról, Biró azt válaszolta, hogy ezt egyértelműen a legfelsőbb politikai körökből kellett elindítani. Rogán Antal szerepével kapcsolatban feltett kérdésre úgy felelt: „Voldemort. Most így nagyon leegyszerűsítve.” Majd hozzátette: „Az, hogy ez felülről volt vezérelve... én azt gondolom, hogy ezt nem lehetett volna megcsinálni, hogyha nincsen hozzákellő politikai akarat”.

Az interjúban Biró Ferenc a rendszerszintű korrupcióról is beszélt. Bár korábban azt nyilatkozta, nem hisz ebben, most elismerte, hogy ez a kijelentése „nem öregedett olyan jól”, és a köznyelvi értelemben vett korrupciót rendszer szinten űzték Magyarországon.

Konzervatív becslése szerint az elmúlt 16 évben a korrupció miatti kár elérhette a 60 ezer milliárd forintot. Szerinte a korrupciós ügyek felderíthetőek. „Ahol füst van, ott általában tűz is van” – jegyezte meg.

Beszélt a pénzmozgásokról is: „Vannak olyan viszonylag magas rangú politikusok, akiknek komoly készpénzelhelyezési gondjaik vannak.” Több konkrét ügyet is megemlített. Szerinte a lélegeztetőgép-beszerzések során a kormányt előre figyelmeztették egy külföldi partneren keresztül, hogy az egyik beszállító „egy köztudott gengszter”, a szerződést mégis megkötötték. A Gondosóra programot egy ezer milliárdos nagyságrendű problémás ügynek nevezte. Az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban elmondta, hogy az egyik évben 12 700 forintba került egy bíró képzése, míg a következő évben már 640 ezer forintba, és több száz főre volt szükség.

A Nemzeti Kommunikációs Hivatal (NKOH) működését egy olyan rendszerként írta le, amely a teljes állami kommunikációs költést egyetlen cégcsoporthoz, a Balásy Gyula nevével fémjelzett vállalkozásokhoz csatornázta be. Balásyt „végrehajtónak” nevezte, és valószínűtlennek tartotta, hogy Orbán Viktor ne tudott volna a rendszerről.

Mészáros Lőrinc felemelkedését pedig „gyalázatosnak” minősítette, de hozzátette, hogy nem az oligarchákkal van a baj, ha azok tisztességesen működnek.

A rendszer csúcsán lévők mentalitásáról pedig azt mondta: „Teljesen elvesztették a kapcsolatukat a realitással. Amikor valakinek ennyi pénze van, amiért nem biztos, hogy olyan nehezen kellett megdolgozni, (...)  akkor 100 millió forint egy táskáért az abszurdum. Teljes realitásvesztés, teljes talajvesztés.”

Biró Ferenc arról is beszélt, hogy miért nem állt ki korábban a nyilvánosság elé. Szerinte akkoriban ez egy „nem megnyerhető harc” lett volna az egész államgépezettel szemben, és a hatóságot is tönkretették volna. Rámutatott, hogy a hivatalos csatornák is bezárultak előtte: „Az, hogy 2025-ben a Magyar Országgyűlésnek a gazdasági bizottsága nem volt kíváncsi az Integritás Hatóság elnökének a beszámolójára, az nagyon sokat elmond.”

Most azért beszél, mert úgy látja, az ország egy történelmi esélyt kapott, és szembe kell néznie a múltjával.

A teljes beszélgetés:

Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk

SZEMPONT
A Rovatból
VDSZ: A Tisza vendégmunkás-rendelete a kínai akkumulátor-beruházásokra nem érvényes
Székely Tamás, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének elnöke szerint a kormány nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni. Ugyanakkor azt nem érti, miért pont az a három ország került tiltólistára, amelyeket megneveztek.


Pénteken jelent meg a kormányrendelet, amely szombattól leállította az új vendégmunkás-tartózkodási engedélyek kiadását, és megtiltotta a tömeges beáramlást a Fülöp-szigetekről, Georgiából (Grúziából) és Örményországból.

Székely Tamás Vegyipari Dolgozók Szakszervezetének (VDSZ) elnöke a Szeretlek Magyarországnak azt mondta, a rendelet egy felemás intézkedés, mivel nem mindenkire vonatkozik. „Az én olvasatom szerint például a kínai és a dél-koreai országokból érkező munkaerőre nem terjed ki” – jelentette ki, hozzátéve, hogy a korlátozások így nem érintik a nagy akkumulátorgyártáshoz kapcsolódó beruházásokat.

„Ez azt jelenti, hogy a CATL esetében, vagy a BYD-nál zajló kínai beruházásoknál ezek a korlátozások nem élnek.”

A kormányzat ezzel a rendelettel szerinte azokat próbálja korlátozni, akik elsősorban ügynökségeken keresztül érkeztek. Csakhogy a BYD és a CATL esetében a Kínából érkező dolgozók nem ügynökségen keresztül jönnek, hanem maguk a gyárak szervezik őket.

A szakszervezeti vezető úgy véli, a kormány a rendelettel szándékosan nem húzta be teljesen a féket. „Én azt látom, hogy a kormányzat nem akarta az épülő vagy a termelést éppen elindító gyárak munkaerőproblémáját fokozni.”

„Itt konkrétan szerintem a BYD és a debreceni beruházásokról van szó, de nemcsak a CATL-ről, hanem például a nyíregyházi Sunwoda is ide sorolható.” Úgy látja, a kormányzat célja az volt, hogy ne akadályozza meg „ezeknek a cégeknek az elindítását és felépítését egyik napról a másikra.”

A VDSZ elnöke  ugyanakkor értetlenül áll a korlátozások alá kerülő országok listája előtt. „Arra azért kíváncsi lennék, hogy milyen megfontolásból választották ki ezt a három országot” – vetette fel. „Lehet, hogy valami sorsolás alapján történt, ezt nem tudom megmondani.”

A döntést azért is furcsállja, mert a munkáltatók a grúz és a kirgiz munkavállalókkal szemben éppen a fülöp-szigetiekről nyilatkoznak a legpozitívabban. „Azt mondják, hogy nagyon precízen dolgoznak és megbízhatóak.”

Az tény, hogy a különböző nemzetiségű munkások társadalmi láthatósága között  különbség van. „A fülöp-szigetiek esetében sok esetben látjuk őket az utcán és egyéb területeken is. Ami viszont a kínai munkaerőt illeti: ők elsősorban az iparon belül, kevésbé látható területeken dolgoznak.” A láthatóbb munkakörökben, például futárként, főleg fülöp-szigeteki és indiai munkavállalók dolgoznak, de utóbbiak az üzemekben is jelen vannak.

Székely Tamás szerinte a mostani egy első, viszonylag logikus lépés volt a kormány részéről, próbáltak gyors intézkedéssel valamit tenni, „ami ebből a szempontból valószínűleg helyes.” Pozitívumként értékelte, hogy a kormány nem egy mindent elsöprő megoldást, „fűnyíróelvet” választott. Másrészt úgy gondolja, lesznek még következő lépések is, mert a mostani, három országra vonatkozó korlátozás nem elégséges a munkanélküli magyarok helyzetbe hozására.

A probléma ugyanakkor bonyolult. Magyarországon súlyos munkaerőhiány van, ami a szakképzettség szintjétől függetlenül jelentkezik. „Nemcsak képzett, hanem képzetlen munkaerőből is hiány van” – fogalmazott Székely. „Például azokon a területeken, ahol ezek a vendégmunkások operátori tevékenységet végeznek, hiányzik a magyar munkaerő.” Éppen ezért a munkáltatók ragaszkodnak a külföldi munkaerőhöz.

A szakszervezeti vezető is úgy látja, hogy hirtelen eltűnésük komoly problémát okozna. Nélkülük komoly bajba kerülne a gazdaság, „akkor leáll a magyar ipar, ami amúgy is elég rossz helyzetben van.”

A munkáltatók „ezért hördültek fel, amikor arról volt szó, hogy június 1-jétől teljes mértékben megszüntetik a vendégmunkások bejövetelét.”

Ugyanakkor Székely Tamás szerint a munkáltatóknak vannak más szempontjaik is. „A vendégmunkások a magyar munkavállalókkal szemben könnyebben túlóráztathatóak, nem dumálnak vissza.”

Azt az érvet sem tartja teljesen igaznak, hogy a nagyberuházásoknál speciális szakképzettségre van szükség „Ezt mondják, igen. Azért nálunk is vannak mérnökök, és valószínűleg azokat a mérnököket, akik Magyarországon vannak, jobban el lehetne helyezni.” Úgy látja, a probléma inkább az elvándorlásban gyökerezik. „Azt látjuk, hogy a magyar mérnökök nem Magyarországon keresik a boldogulásukat, hanem külföldön.”

A további lépések előtt Székely Tamás szerint egyeztetésre lenne szükség. „Először le kéne ülni a szociális partnerekkel, munkáltatókkal, szakszervezetekkel, és végig kellene gondolni egy teljes foglalkoztatási stratégiát a jövőre nézve.”

Szerinte egy ilyen stratégiának több területet kellene átfognia. „Ebben a foglalkoztatáspolitikának és az oktatáspolitikának közös stratégiát kell alkotnia annak érdekében, hogy a magyar gazdaság hosszabb távon stabilan működjön.” Meggyőződése, hogy a kormányzat részéről van egyeztetési szándék, és bízik benne, hogy hamarosan az ipari szereplőkkel is megkezdődnek a tárgyalások.  A VDSZ felkészült erre. „Konkrét elképzeléseink vannak” - jelentette ki.


Link másolása
KÖVESS MINKET:

Ajánljuk