hirdetés
nyit.jpg

Sosem látott régi fotók a Balaton életéről: digitalizálták a BAHART fotóarchívumát

A Közlekedési Múzeum szakemberei rendkívüli képanyagot dolgoztak fel és tettek elérhetővé.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2019. október 07.


hirdetés

A megújuló Közlekedési Múzeum páratlan balatoni képanyagot digitalizált a nyár végére. A fotókon főleg a két világháború közötti kikötőépítések, parti munkák és a balatoni, balatonparti közlekedésben dolgozók társadalmi helyzetét érzékeltető életképek elevenednek meg.

A Múzeum szakemberei a Balatoni Hajózási Zrt.-vel kötött együttműködésnek köszönhetőn dolgozzák fel a BAHART páratlan archívumát. Ennek első lépéseként egy unikális fényképanyag vált most elérhetővé és kutathatóvá.

„A BAHART fényképarchívumának feldolgozása révén egy olyan, eddig kevesek számára elérhető anyagot sikerült most közkinccsé tenni, amely nem csupán a kutatók számára lehet érdekes. A sosem publikált fotók főleg a két háború közötti Balatonról adnak újfajta képet"

– mondta el Vitézy Dávid főigazgató.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>



hirdetés
KÖVESS MINKET:





Címlapról ajánljuk
x


hirdetés
86-87-es-tel-1000x646.jpg

33 évvel ezelőtt olyan hó lepte el az országot, hogy még azóta is emlegetjük

Kemény mínuszok, napokon át tartó folyamatos havazás, befagyott Duna, közlekedési káosz – ilyen volt az 1986-87-es, máig emlékezetes tél.
Szeretlek Magyarország - szmo.hu
2020. január 12.


hirdetés

Pontosan 33 évvel ezelőtt, 1987. január 12-én kezdődött el igazán az a tél, amiről ma már csak álmodhatunk, vagy legalábbis igencsak ritkán tapasztalhatunk.

Valójában már január 10-én havazott az egész országban, de a brutális hómennyiség csak két nappal később érkezett. Ugyanis megszakítás nélkül napokig szakadt a hó mindenhol. Január 12-én reggelre az ország túlnyomó részét már 20-40 cm-es, a magasabban fekvő területeket még ennél is vastagabb hótakaró borította

- írja az Időkép egy korábbi, a '86-'87-es telet felelevenítő cikkében.

Mivel az Észak-Európában évszázados hidegrekordokat megdöntő hideg levegő és a dél-délkelet felől beáramló enyhe levegő keveredése egy önálló kis ciklont hozott létre, nemcsak kemény mínuszok voltak, de heves szélviharok is, amelyek nagy hóakadályokat építettetek, illetve az erős hófúvások is nehezítették a közlekedést.

Aznap reggel Budapesten nem jártak a villamosok és a buszok sem, de autóval is nehéz volt közlekedni a fővárosban. Sok helyen az iskolák is bezártak, mert a diákok nem tudtak eljutni a suliba.

hirdetés

"Kétméteres hótorlaszok is előfordultak, az M7-es autópálya járhatatlan hósivataggá változott. A képen látható buszsofőr épp 12 órája vesztegel az elakadt autóbuszban. A megrekedt gépkocsik százait láthatatlanná tette a hó. Székesfehérvár elzáródott a külvilágtól, és országszerte több száz település vált megközelíthetetlenné. Több helyen nemcsak az utakat kellett kiszabadítani a hó fogságából: a képen látható idős asszony órák óta lapátolja a havat házának faláról. A falvak, városok egy része áram nélkül maradt, a napi földgázfogyasztás pedig a duplájára nőtt"

- mondták be a tévében a Híradóban.

Az is elhangzott, hogy a problémás közlekedés miatt az élelmiszerszállításban is komoly károk és hiányok keletkeztek. Egy tejes autó elakadása miatt például 20 ezer liter tej veszett kárba.

A tej mellett a húst és a kenyeret is csak külön vonatokkal tudták szállítani azokon a helyeken, ahol még nem fagytak le teljesen a váltók. Ahol ez nem volt lehetséges, traktorokkal, szánokkal juttatták el az élelmiszert a lakókhoz.

A szállítás akadozása miatt például a Caola és a Zala Bútorgyár is teljesen leállt. A Zalai Hírlap akkori jelentése szerint azért kényszerültek erre a gyárak, mert nem kaptak meg egy sor fontos alapanyagot, ezért a dolgozók maximum csak az udvart tudták volna takarítani, más munka nem volt.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:





hirdetés
trappista3.png

Ma is egy Kádár-kori hamisítvány a kedvenc sajtunk

A szocialista tejüzemek leleményességének köszönhetjük a trappista sajtot, ami azóta is a legnépszerűbb a hazai piacon.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Hajdú-Bihari Napló, 1968./Arcanum - szmo.hu
2020. január 10.


hirdetés

A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

A magyarok kedvenc sajtját, a trappistát is a szocializmusnak tömegtermelésének köszönhetjük!

Ezt terméket egyébként külföldön nem is ismerik, és persze semmi köze nincs az eredeti francia Trappista sajthoz.

Mi magyarok viszont imádjuk, és ez teszi ki a sajtfogyasztásunk 70%-át is. S bár az íze meg sem közelíti a valódi érlelt sajtokét, használjuk szendvicsbe összetevőként, ráolvasztjuk a pizzára, rakottkrumplira és reszeljük mindenféle tésztára.

De vajon miért lett a trappista a magyarok első számú sajtja? Feltehetően azért, mert generációk nőttek fel ezen a terméken a XX. század végén, ráadásul még ma is igen kedvező áron kapható, a sokoldalú felhasználhatóságáról nem is beszélve. Lássuk csak a trappista magyar sztoriját, amit a szocialista tervgazdaság írt meg az utókor számára.

Az eredeti...

hirdetés

A Trappista sajt története sok-sok száz évvel ezelőtt kezdődött Franciaországban, ahol a trappista szerzetesek szigorú vegetáriánus étrendet követtek, így sajtkészítésre adták a fejüket, a húst ugyanis pótolni kellett valamilyen tartalmas tejkészítménnyel.

Az eredeti Trappista egy nyerstejből készült, több hétig érlelt, minimálisan lyukas, félzsíros sajt, amely karakteres ízvilággal rendelkezik. Ez a receptúra később elterjedt egész Európában az egyház közvetítésének köszönhetően, nálunk pedig a XIX. század végétől kezdték el gyártani, a fejős tehenek széleskörű tenyésztésének köszönhetően.

Ebben az időben egyre olcsóbbá vált a tehéntej, amit fel is dolgoztak az élelmes gazdák, így egyre többféle sajtot állítottak elő Magyarországon is. A sajtkészítés azonban a II. Világháború után vált igazán tömegtermeléssé, amikor a termelőszövetkezetek elkezdték ontani a tejet, a különböző tejipari nagyvállalatok pedig elkezdték feldolgozni azt.

A szocialista tervgazdálkodásra jellemző volt, hogy minden piaci tényezőt félresöpörve hihetetlen célszámokat adott meg, és megpróbálta a lehető leginkább kihasználni a meglévő nyersanyagokat és erőforrásokat. A tejgazdaságokban emiatt már szó sem lehetett a teljes nyerstej sajtcélú felhasználásáról, hiszen szükség volt tejre, iskolatejre, túróra, vajra, joghurtra és túró rudira. Sajtkészítésre bizony nem maradt sok tej!

Természettudományi Közlöny, 1964. április 1./Arcanum

Ekkor jött

a nagy ötlet, hogy a tejtermékek készítése nyomán képződő különböző maradványokat, azaz a lefölözött zsírt és fehérjerészeket is hasznosítsák.

Ezen maradványok préseléséből, ízesítéséből és beoltásából született meg a mi trappistánk, ami ugyan nem lyukas, nem is érlelik hetekig, de legalább a miénk. Mivel

a védjegyoltalom alatt álló Trappistához semmi köze nem volt a magyar sajtnak, ezért nem is használhatták a trappista elnevezést nagy T-betűvel, tulajdonnévként a termékeken.

A tejfeldolgozás során keletkező tejmaradványok sajttá minősítése pedig olyan jól sikerült, hogy a parafinnal bevont tömbök ellátták az egész országot sajttal, sőt még jutott belőlük exportra is.

A trappista a seftelők célkeresztjében

A szocializmusban a tejfeldolgozás és azon belül a sajtkészítés az egyik húzóágazattá nőtte ki magát. A mértékét jól érzékeltetik az egykori 60-as évekbeli volumenszámok: a Zala Megyei Tejipari Vállalat üzemében például naponta 300 mázsa sajt készült, de Veszprémben is rengeteg sajtot állítottak elő, évente 80-100 vagon sajt ment külföldre, és csak a trappistából 50 vagont küldtek fel a fővárosba, hazai fogyasztásra. A nagy sajtsikernek köszönhetően a 70-es évek elejétől a tejipari vállalatok elkezdtek kísérletezni a különböző sajtféleségek előállításával: már nemcsak a hazai fogyasztók kedvencét, a trappistát gyártották, de próbálkoztak camamberttel (Bakony néven), ekkor született a trappista jellegű Tenkes és a Rinya sajt is, valamint a Karaván füstölt sajt és a Medve ömlesztett sajt. A boltokban kapható trappista minősége egyébként nem volt mindig megfelelő, sok vásárlói panasz érkezett az újságokhoz, amelyek a sajtok keménységét, állagát kifogásolták. Legendásan rossz minőségű és rossz hírű volt például a Pécsi Tejüzem trappista sajtja, amit igyekeztek elkerülni a vevők.

Veszprémi Napló, 1963. január 11./Arcanum

De keresletben nem volt hiány, az emberek szívesen adtak pénzt a trappistáért akkor is, csak úgy, mint napjainkban. Ezt használták ki a

1963-ban, a Keszthelyi Sajtüzem dolgozói is, akik Buda Dezső igazgató vezetésével folyamatosan megdézsmálták az üzem trappista-készletét. Végül 1962-ben 2000 darab export sajt hiányát vettek észre az ellenőrök, majd az ennek nyomán indított vizsgálatban üzletszerű sajtsikkasztást fedeztek fel. A csalási sorozatban állítólag több mázsa sajt tűnt el, illetve kötött ki a feketéző piacokon és kis vidéki ÁFÉSZ boltok sajtpultjaiban.

Ráadásul az ellopott sajt mind a magasabb minőségű, export célra gyártott trappisták közül származott. Buda Dezső pedig hamis szállítólevelekkel próbálta igazolni a sajtok eltűnését az üzemből, amihez jóhiszeműen asszisztált a répcei sajtüzem, akik papíron aláírták a hiányzó sajtok átvételét. De persze a keszthelyi export trappisták soha nem érkeztek meg Répcére. Az ügyészség így vádat is emelt a sajtfeketézők ellen, de ez mit sem ártott a magyar trappista hazai népszerűségének.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
szenthedvig-wikipedia.jpg

Már négyévesen férjhez adták, aztán beleszeretett a férjébe, és fellázadtak a szülői tervek ellen

Az egykori magyar királylány és lengyel királynő, Hedvig szerelmi élete nem volt túl szerencsés, de megtérítette egész Litvániát, és híres volt jótékony tetteiről.
Kovács-Tóth Noémi, Címkép: Wikipédia - szmo.hu
2020. január 21.


hirdetés

Nagy Lajos magyar király és a boszniai Kotromanić Erzsébet királyné harmadik leányaként született Anjou Hedvig magyar hercegnő 1373-ban.

A szülők jó előre gondoskodtak a vérvonalról: eljegyezték a mindössze négyéves Hedviget a nyolcéves Habsburg Vilmossal, Lipót osztrák herceg fiával. Az esztergomi érsek még össze is adta a gyerekeket egy ál-szertartás keretein belül Hainburgban.

Nagy Lajos úgy gondolta, hogy majd legkisebb lánya és leendő hites ura veszi át utána a trónt. Amikor azonban a király idő előtt meghalt, ráadásul fiúörökös nélkül, felesége, Erzsébet stratégiát váltott. A lengyel trónra szánta inkább Hedviget – akkoriban a lengyel-magyar kapcsolatok igencsak szorosak voltak –, és a másik lányát, Máriát gondolta magyar utánpótlásként.

Mivel a gyerekek, Hedvig és Vilmos tényleg egymásba szerettek, fellázadtak a szülői tervek megmásítása miatt. Hedvig 1384-ben Lengyelország királynője lett, és maradt is eme felelős pozícióban egészen 1399-ben bekövetkezett haláláig.

Vilmos próbálta elérni, hogy a gyerekkori szertartást felnőttként is minősítsék érvényes házasságnak, és együtt ülhessenek a lengyel trónra. Az egyház végül nem legalizálta a gyerek-frigyet, hiába gondolt egymásra férjként és feleségként az ifjú gerlepár.

hirdetés

A lengyelek nem akarták Vilmost a trónra, ezért a hősszerelmes hiába lovagolt ki Hedvig elé Krakkóban, megakadályozták a nagy találkozást a helyi hatalmasok. Konkrétan attól tartottak, hogy elrabolja a királynőjüket, úgyhogy a lengyelek elkergették őt a városfaltól. Utána pedig azt hazudták a tinédzser Hedvignek, hogy Vilmos végleg szakított vele, csak hogy megtörjék őt lelkileg.

Soha többé nem is láthatták egymást a szerelmesek.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:






hirdetés
773px-5_Prohibition_Disposal9_cropped.jpg

„A sátán fészke” – üvöltötte a nő, majd szétverte a kocsmát – 20 évvel később bevezették az USA-ban a szesztilalmat

Egy kocsma szétverésével kezdődött, és az amerikai törvényhozás története talán legbalszerencsésebb döntésébe torkollott.
Göbölyös N. László, fotók: Flickr - szmo.hu
2020. január 14.


hirdetés

A történet 1899. június 5-én kezdődött. A 183 cm magas, széles vállú Carrie Amelia Nation magához vette a fejszét és berohant Kiowa város egyetlen szalonjába, a Dobson’s Bar and Saloonba. A kis kansasi ivóban békésen poharazók közül senki sem sejtette, hogy milyen szándékok vezérlik az asszonyt és a tulajdonos, Lou Dobson is csak annyit tudott mondani: „Szolgálhatok valamivel?” – mielőtt a feldühödött amazon elkezdte ripityára zúzni a berendezést, az asztalokat, székeket, biliárdokat és az italos polcokat. A vendégek rémült menekülése közben Carrie Nation percek alatt szétrombolta a helyiséget, amelyet üvöltve titulált „a pokol tornácának, a sátán fészkének”. Amikor végzett, diadalmasan feje fölé emelte a fejszét és kijelentette: „Ma Kansas, holnap egész Amerika.”

Nation asszony (1846-1911), aki első kocsmaromboló akcióját állítólag „isteni sugallatra” követte el, nevét Carry A Nation-re változtatta, hogy az önmagában is jelkép legyen. („Tarts meg egy nemzetet”). Később lapokat indított, fellépéseket is szervezet az alkoholfogyasztás ellen. Ebben a szellemben 1901-ben még William McKinley elnök meggyilkolását is üdvözölte, mert zugivónak tartotta.

A Dobson-bár szétverésével indult meg az a keresztes hadjárat, amelynek eredménye két évtizeddel később az egész világon „prohibíció” néven vált ismertté. Ivók tízezrei estek áldozatul a „mértékletesség” mozgalmának – Carrie asszony a következő években egymaga 49-et dúlt fel - míg 1920. január 7-én, több mint két éven át tartó törvényhozási vitát követően az Egyesült Államok alkotmányának 18. módosító cikkelyével, más néven a Volstead-törvénnyel, amelyet az előterjesztő Andrew Volsteadről, a Képviselőház igazságügyi bizottságának elnökéről neveztek el - életbe lépett a szesztilalom.

Pedig a mértékletesség mozgalma, ez a főleg nőkből álló antialkoholista, moralista csoport nagyon is valós problémát akart megoldani, hiszen ők szenvedtek a legtöbbet az iszákos apáktól, férjektől. Magának Carry Nationnek is két alkoholista férj jutott életében.

A 19. század végén, a 20. század elején az alkoholizmus volt a legsúlyosabb szenvedélybetegség Amerikában. És a legelterjedtebb is. Amerika és az ital úgy összetartozott, mint cowboy és lova. Az évi átlagfogyasztás minden felnőttre 7 gallon, azaz 28 liter alkohol volt. Skót whisky, bourbon, rum, gin, sör, orosz tengerészek által Kaliforniába bevitt vodka, a moonshine-nak, holdfénynek nevezett félelmetesen erős, az Appalache völgyében illegálisan desztillált szesz – minden jó volt a kiszáradt torkoknak. Ám amíg az ipari forradalom előtt a szétszórt gazdaságokban dolgozó emberek, ha berúgtak, nagy kárt nem okoztak (Mint ahogy Mark Twain írta: ha egy paraszt berúgott, legfeljebb annyi történt, hogy arccal beleesett a trágyába), a nagyvárosok, gyárak létrejötte után egy egész közösséget veszélyeztetett a szalagon részegen dolgozó munkás vagy a pohár fenekére nézegető villamoskalauz. Az amerikai értelmiség körében valóságos „divat” volt iszákosnak lenni: köztudott, hogy Jack Londont, vagy F. Scott Fitzgeraldot az ital vitte sírba, de állandó társa volt később Ernest Hemingway-nek, Henry Millernek vagy William Faulknernek is. A megoldás azonban nem a prohibíció volt.

hirdetés

Ezzel elkezdődött az ország történelmében az az évtized, amelyet erőszak, korrupció, szervezett bűnözés jellemzett, valamint olyan tömeges és nagyfokú italozás, amilyent Amerika korábban soha nem látott. Jóformán még meg sem száradt a tinta Woodrow Wilson elnök aláírásán, a törvény éreztetni kezdte katasztrofális hatását. Ömleni kezdett az illegális szesz. 1922-ben New York-ban például kétszer annyi ivó működött, természetesen titokban, mint a törvényt megelőző években.

A „speakeasy”-nek (beszélj halkan) becézett lebujokban mindenféle italt lehetett kapni. E hálózat egyetlen igazi pozitívuma a jazz terjedése és az egyes városok sajátos zenei stílusának kialakulása volt… A nagyvárosokban a korábbi jelentéktelen, főleg lopásokból, zsarolásokból, prostitúcióból és piti szerencsejátékból élő olasz, ír bandák kihasználták a nagy lehetőséget. Maffiákba tömörültek, és a szervezett bűnözés egyre nagyobb hálózatokat hozott létre.

Jellemző, hogy az alvilág királyává vált Al Capone, aki kezdő korában templomok perselyeinek kifosztására szakosodott, az illegális szeszpiac ellenőrzéséből évi 100 millió dollárra tudta felkerekíteni jövedelmét. Csak viszonyításul: akkoriban 5000 dollárért szép kertes villát lehetett vásárolni. Hihetetlen gazdagságra tettek szert a bootleggerek, akik nevüket onnan kapták, hogy kezdetben a csizmaszárba rejtve forgalmazták az italt. (Azóta a „bootleg” általános kifejezéssé vált minden illegális termékre, így nevezik például a „kalózkiadásban” megjelent lemezeket, könyveket, filmeket is.). Hamarosan már korrumpálni tudták a politikusokat, a bírákat, a rendőrséget. 1929-ben az FBI szerint ezeknek az intézményeknek a kétharmada a gengszterek szolgálatában állt. A hatalmas pénzeket hozó területek felosztásáért véres versengések folytak. A legemlékezetesebb az 1929. február 14-én Chicagóban lezajlott összecsapás volt az ír Bugs Moran és Al Capone bandája között. A Bálint-napi vérengzés néven feljegyzett eset nyomán Moran hét emberét gyilkolták meg. E leszámolást többször megfilmesítették, bekerült fekete humorként Billy Wilder Van, aki forrón szereti (Some Like It Hot, 1958) című filmjébe is.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


hirdetés
KÖVESS MINKET:








Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!