hirdetés
nasa-laza.jpg

Sosem látott fotó jelent meg arról, ahogy Buzz Aldrin a Holdon vigyorog

50 év után tettek közzé egy digitálisan feljavított képet a Holdra szállásról.
Daily Mail, NASA - szmo.hu
2019. október 04.


hirdetés

Bár eddig is voltak nyilvánosságra hozott fényképek a Holdra szállásról, az akkori technikai lehetőségek miatt nem jelentettek fényképtechnikai csúcspontot a Holdon készült fotók. Andy Saunders, egy lelkes civil azonban fogta az egyik képet - amelyen Buzz Aldrin ácsorog a Holdon a szkafanderében -, és addig dolgozott rajta, hogy sikerült teljesen feljavítania a képet.

Így már nem csak a sötét szkafander látszik, hanem a mögötte megbúvó arc és Aldrin félreérthetetlen mosolya is.

A képet 1969. július 20-án készítette Neil Armstrong asztronauta társáról közvetlenül azután, hogy az leszúrta a Hold talajába az amerikai zászlót.

Saunders a Holdra szállás ötvenedik évfordulója alkalmából hozta nyilvánosságra a képet, amelyen rengeteget dolgozott: pixelrő pixelre haladva kellett hol világosítania, hol sötétítenie a képet, hogy Aldrin láthatóvá váljon.

A férfi azt nyilatkozta a Daily Mailnek, hogy semmihez sem fogható pillanat, amikor egy ennyire híres és ismert képen az ő kezei által bukkan elő a szereplő arca.


KÖVESS MINKET:





hirdetés
regi_etelek1.jpg

Gyerekkorunk kedvenc ételei, amelyeket ma már meg sem tudnánk enni

A Kádár-kor ételei és italai maguk voltak a zsír- és cukorbombák mai leszármazottjaikhoz képest. Összetevők a 60-as években és napjainkban.
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Fortepan/Bauer Sándor - szmo.hu
2019. szeptember 30.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Gyakran halljuk, sőt talán mi magunk is mondtuk már, hogy a régi dolgoknak sokkal jobb íze volt, mint a mai másolatoknak-utódoknak. Sajnos az időgép feltalálásáig várni kell azzal, hogy létrejöhessen egy vakteszt mondjuk jelenlegi és az egykori Krémtúró vagy Márka szőlő egyidejű szerepeltetésével, azonban az összetételeket ma is megvizsgálhatjuk. Cikkünkben

néhány jellemző terméken keresztül azt néztük meg, hogy miként változott az összetétele egyes ételeknek-italoknak 1967 óta.

A krémtúró és a tejszín

Ha már az iménti eszmefuttatásnál megemlítettük gyermekkorunk egyik kedvenc édességét, a krémtúrót, akkor kezdjük is ezzel az összehasonlítást. Bár a tejek esetében senkinek, semmilyen gondja sincsen a zsírosabb típusokkal, a túrónál jól látható, hogy az igazi zsíros variánsok a boltokból is eltűntek. Több helyen is elhangzott már, hogy ennek oka a kereslet szinte teljes megszűnése. Valahogy nem szeretjük már a zsíros túrókat, így a nagy gyárak a tejből lefelezett zsírt inkább olyan termékekben használják, ahol azt valóban keresi is a nép. Visszakanyarodva a Krémtúró példájához:

ma már szinte biztosan csődbe menne az a vállalkozás, aki üzleti tervét az eredetivel megegyező, 20 százalékos zsírtartalmú finomságra építené.

Mivel ma több cég is kínál ilyen néven édessége, ráadásul ezekből csökkentett zsírtartalmú, fitnesz változat is létezik, így megállapíthatjuk, hogy ma a normál Krémtúró zsírtartalma 2,9-5 százalék között mozog.

Fortepan/Bauer Sándor

Szintén csökkent egy másik tejtermék, a tejszín zsírszázaléka is. Az összehasonlítás alapjául jelenleg az 1967-es tejszín és kávétejszín szolgál, de újra csak kijelenthetjük, hogy a mai árubőség jócskán rányomja a bélyegét erre az összevetésre is. Mivel a fentebb említett évben valójában csak több helyen, de leginkább egyféle tejszín gyártottak, így kijelenthetjük, hogy akkoriban a sima verzió 30, a kávéízesítő 16 százalékban állt zsírból. Ma 10, 20, 30 sőt egyéb százalékos zsírtartalmú tejszínek közül lehet válogatni, míg a kávétejszín általában 10 százalékos. De időzzünk még egy kicsit a zsíros élvezeteknél...

A kolbász

A húskészítmények legfontosabb jellemzőit ma már komolyan szabályozza a Magyar Élelmiszerkönyv. Ennek megfelelően a füstölt kolbászok víztartalma max. 60, zsírtartalma legfeljebb 35 százalék lehet. Az egyik legnépszerűbb ilyen termék

a Gyulai kolbász, mely ma 47 százalék vizet, 22 százalék zsírt és 4,1 százalék sót tartalmaz. 1967-ben ezek az adatok sorrendben 23, 46 illetve szintén 4,1 százalék volt. Ez azt jelenti, hogy az akkori kolbász szárazabb, de jóval zsírosabb volt mai leszármazottjánál. De, hogy édes maradjon a szánk íze, evezzünk át a cukortartalmak összevetésére.

Fortepan/Magyar Hírek Folyóirat

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:



hirdetés
kabosgyula2.jpg

A legünnepeltebb sztár volt Kabos Gyula, mégis a legszomorúbban alakult az élete

Százezrek imádták a nagy nevettető vicceit, fura beszédét és mozgását, mégis többnyire szegényen és szomorúan élte életét.
Forrás: Budapest romantikája blog - szmo.hu
2019. szeptember 20.



Budapest egy csodás város, tele szívvel és rejtett titkokkal. Vajon milyen lehetett ez a gyönyörű város a XIX. és a XX. században? Elsősorban romantikus...

Az aranykor után letargiába süllyedő Budapest nagy nevettetője, Kabos Gyula soha nem tartotta magát vidám embernek. Bár hadaró beszédén, szerencsétlen megjelenésén dőltek a nevetéstől a színházak és mozik nézői, ő maga súlyos anyagi gondokkal és sikertelen vállalkozásokkal küzdött élete végéig. Pedig abban mindenki egyetértett a 30-as években, hogy nála kiválóbb színészt nem is találhattunk volna a fővárosban és nevével reklámozott filmek sorra nézettségi rekordokat döntögettek.

Az első szerep...

Kabos Gyula egyébként Kann néven látta meg a napvilágot egy zsidó kereskedő hatodik gyermekeként. Ilyen körülmények között nem csoda, hogy az apa nem támogatta a kis Kabos színészi ambícióit, sőt el is verte párszor, amikor éppen színészkedésen vagy színiiskolába járáson kapta. De az atyai pofonok sem tántoríthatták el az ifjú színészpalántát attól, hogy a világot jelentő deszkákra lépjen.

Első bemutatkozása persze balszerencsésre és röhejesre sikerült:

Kabos egyszerű statisztaként szerepelt Fedák Sári egyik szuperprodukciójában a Népszínházban, igen ám, de a legelső színpadra lépésekor rögtön a zenekari árokba esett, így a nagyívű karrier helyett a kórházban kötött ki.

Ez az incidens nem törte kedvét, hanem szorgalmasan járta a különböző színiiskolákat, Rákosi Szidinél, majd Solymosi Eleknél is megfordult, hogy végül Kunszentmártonban horgonyozzon le alkalmazott színészként, ezután több évre Szabadkára, majd Nagyváradra került, ez utóbbi helyen még egy színtársulat vezetésével is megpróbálkozott. Igazgatóként viszont megbukott, így adósságokkal a nyakában kénytelen volt visszaköltözni a fővárosba a háború végén. Már Budapesten született egyetlen fia is szeretett feleségétől, Puhalag Máriától.

Szerepálmok

A nagy nevettető rögtön népszerű lett a fővárosi közönség körében, hiszen egyszerűen nem tudták megunni a félszeg pesti kispolgár személyét, amit annyiszor alakított a színpadon és a filmekben egyaránt. De miközben sorra kapta a komikus szerepeket, ő végig valamilyen tragikus, komoly feladatra vágyott. S bármennyire is

nehéz elképzelni, de hihetetlenül nagyot alakított a Bűn és Bűnhődésben a részeg Marmeladovként, a Magyar Színházban.

Kabos Gyula emléktáblája, Budapest, VI., Király utca 76. Wikipédia

Még a kritikusok is kénytelenek voltak elismerni, hogy Kabos vérbeli színész, aki mindenféle szerepben különlegeset nyújt a közönségnek. Kabos után kapkodtak a színházi igazgatók és rendezők, játszott a Dunaparti Színház, az Andrássy úti Színház, a Magyar Színház, a Belvárosi Színház és Vígszínház színpadain, de fellépett a Revü és a Pesti Kabaré, a Budai Színkör, a Városi Színház produkcióiban is, valamint a Fővárosi Operettszínházban.

<
A cikk folytatódik a következő oldalon
>


KÖVESS MINKET:




hirdetés
kikepzotabor_ck.jpg

A csopaki terroristatábor története

Hogy terroristák pihentek az országban a nyolcvanas években azt senki nem cáfolta, de vajon itt is képezték őket?
Forrás: Tó-retró blog, Címkép: Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr - szmo.hu
2019. szeptember 11.



A régi, balatoni nyarak illata Pálma gumimatraccal és bambival, a SZOT üdülők strandján... Ezt mind újraélheted vagy megismerheted a Tó-retro blog írásaiból.

Tábor a térképen

A hetvenes évek derekán, egészen pontosan 1974-ben egy amerikai újságírónő, Dora Winters egy terjedelmes cikket közölt arról, hogy miként támogatja a keleti blokk a terrorizmust. Az egyik amerikai lapban megjelent anyaghoz egy – állítólag az amerikai titkosszolgálat légifelvételei alapján készült – térképet is mellékeltek. Ezen az akkori, európai kommunista blokk olyan bázisait jelölték, ahol nem csak rejtegettek nemzetközi terroristákat, de a kiképzésük is ezeken a helyeken folyt. Az NDK, Románia és Bulgária mellett hazánkban is szerepelt

egy jelölés Lake Balaton, Csopak

felirattal. Annak ellenére, hogy itthon már az 1972-es, müncheni olimpián történt terrortámadás után felreppent a hír, hogy a végrehajtásért felelős Fekete Szeptember tagjai nálunk leltek menedéket, a kiképzőtábor létét mindenki hevesen tagadta.

Az ügy hullámai akkor el is haltak és az igazi bulvár – és politikai – bomba csak 1990-ben robbant, amikor Horváth Balázs, az akkori belügyminiszter – állítólag – érdekes bizonyítékok birtokába jutott. Ezek tartalma szerint az egyik legismertebb nemzetközi terrorista, Ilich Ramirez Sanchez, vagy ismertebb nevén Carlos, a Sakál több éven keresztül Magyarországon tartózkodott.

A szóban forgó bizonyítékok valójában levelek voltak, melyeket a terrorista Kádár Jánosnak írt, és megköszönte bennük a szíves – több éves – vendéglátást, és a Carlos-csoport nevű szervezet működésének támogatását.

A leveleket állítólag egy olyan rendőrtiszt juttatta el a rendszerváltás utáni rendőri vezetőkhöz, akiben hirtelen felébredt a lelkiismeret. Meglepő módon Carlos magyarországi tartózkodását senki sem próbálta meg 1990-ben cáfolni. A korábbi rendőri vezetés akkor arra hivatkozott, hogy hazánkban csak 1982-ben állt fel az Interpol Magyar Nemzeti Irodája, ráadásul a nemzetközi körözéseket ekkor sem kapták meg visszamenőlegesen. A magyar hatóságok így nem tudhattak arról, hogy a nálunk tartózkodó férfi a világ egyik legrettegettebb terroristája.

Carlos egyik arca a számtalan közül

A tábor

A Carlos-csoport 1978 körül jött létre egy líbiai vagy szíriai központtal, azzal a céllal, hogy a nyugati országokban végrehajtott merényletekkel azok arabellenes politikáját büntessék. Ez pedig a kommunista rendszernek kapóra jött, így a csoportot – több más szélső balos szervezethez hasonlóan – nagy örömmel támogatták.

Az azóta napvilágra került információk szerint Magyarország úgy viszonyult Carloshoz, hogy menedéket és ellátmányt kap, de lehetőleg nálunk semmilyen balhét se csináljon.

Hogy mit jelenthetett az ellátmány, arra jól rávilágít, hogy 1986-ban, amikor Carlos jelenléte már kezdett kellemetlenné válni az országnak, az általa bérelt IBUSZ lakásban olyan fegyverarzenált (többek között robbanóanyagot, sőt rakétákat) foglaltak le, ami egy kisebb hadsereg számára is elegendő lett volna.

Azt tehát, hogy a nyolcvanas évek elején terroristák székeltek az országban, igazán senki sem tagadta, de itteni kiképzésük tényét minden létező fórumon cáfolni próbálták. 1990-ben, a botrány kirobbanásakor szinte nem volt olyan sajtóorgánum, ahol a csopaki, állítólagos kiképzőtábor vezetője ne nyilatkozott volna.

Bertalan László akkoriban mindenkinek elmondta, hogy a csopaki létesítmény egy rendőr-tiszthelyettesi kiképzőtábor, ahol igazából még az adottságok sem megfelelőek arra, hogy terroristákat képezzenek ki. Ráadásul a kiképzőtábor még csak nem is minősült titkos létesítménynek, csupán zárt státusza volt. A telepen megfordult külföldiek – vietnámiak, mozambikiak – csak nyári gyakorlatra érkeztek a táborba. Azt azonban nem cáfolta, hogy Csopakon huzamosabb ideig tartózkodott egy arab férfi, de ő a strandon dolgozott, mint gofriárus.

Csopak, BM kiképzőtábor. 1966. Fortepan/Magyar Rendőr

Ennek ellenére a tábor volt dolgozói és csopaki szemtanúk is határozottan állították, hogy bizony a városban és a tábor környékén is gyakran tűntek fel olyan bronzos bőrű fiatalemberek, akik egyáltalán nem tűntek érdeklődő német turistáknak. Ráadásul Giulio Andreotti, akkori olasz miniszterelnök 1990-es magyarországi látogatása idején hivatalos állásfoglalást kért a kormánytól arról, hogy képeztek-e ki terroristákat a Balatonnál a nyolcvanas években. Valójában az is lehetséges, hogy a tábort egyszerűen rossz helyen keresték. Ugyanis a már említett táborvezető felhívta rá a figyelmet, hogy a környéken van egy másik bázis is, melyet a honvédség üzemeltet és az bizony titkos státuszban szerepel.

Az ügy mindenesetre soha nem jutott tovább a találgatások stádiumánál, és más szaftos botrányok folytán már 1990 végére a feledés homályába merült.

Az akkoriban meglehetősen viharos politikai környezet bőven termelt beszédtémát hétről-hétre. A sajtóban is lekerült a napirendről a terroristaképzések témája, bár 1991-ben még érdeklődtek az illetékeseknél a vizsgálat további fejleményeiről. Ekkor nem cáfolták, hogy folyik az eljárás, ám államtitokra hivatkozva többet nem árultak el.

Ha a múlt században imádtál a Balatonnál nyaralni, neked írták a Tó-retró blogot. Ha pedig szeretnéd megtudni, hogy nyaraltak a szüleid, akkor is.

KÖVESS MINKET:




hirdetés
divat_szocializmus_ck.jpg

Lódenkabát, mackó és otthonka - így divatoztunk a szocializmus alatt

Aki átélte ezt az időszakot, még jól emlékszik a konfekcióipar silány minőségű egyendarabjaira, az iskolában is viselt mackónadrágokra, iskolaköpenyekre, az idősebb asszonyok otthonkáira, és a munkás szakik fején pompázó micisapkákra.
Jánosi Vali írása az Emelt töri érettségi blogon, Címkép: 1959. Fortepan/Németh Tamás - szmo.hu
2019. szeptember 19.



A történelemkönyvek mindig csak a nagy csatákról, háborúkról és a híres emberek tetteiről szólnak. Pedig az elmúlt korok hétköznapi élete legalább ilyen érdekes. Ez a blog arról szól, ami a történelemkönyvekből kimaradt.

A háború utáni divat

1945 után az emberek többsége a háború előtti ruhatárát használta - már ami megmaradt belőle. Falun még hordták a hagyományos viseletet, a nők a fejkendőt, a többrétegű szoknyát, a férfiak pedig maradtak a csizmanadrág, kalap viselésénél. A falusi nők alsóruházatában a negyvenes években sok helyen még újdonságot jelentett, és egyáltalán nem volt elterjedt a bugyi viselete. Az újítások közé tartozott az is, hogy kezdett visszaszorulni a mezítláb járás, és a nők csizma helyett félcipőt kezdtek hordani, ami a pamutharisnya viseletének elterjedésével járt.

Az elhasználódott ruhák pótlására keveset költöttek, mert a meglévő ruhát igyekeztek nagyon megkímélni. Még jó ideig divat falun, hogy a férjhez menő lányokat ellátják kelengyével, akik ekkor megkapták szinte az egész életükre szóló ruhatárukat.

Falusi emberek 1955. Fortepan

1945-46-ban a legnagyobb probléma az áruhiány: a női lapok kedvelt rovatai az élet újrakezdésének gondjaival foglalkoztak. Tanácsokat adtak a hiánycikkek - élelmiszer, ruházat, ablaküveg - pótlásához, ugyanakkor már 1945 őszén olvashatóak voltak a párizsi divattal foglalkozó rövid írások. A lapok kisebb változtatásokkal a háború előtti szokásokat népszerűsítették, és tanácsokat adtak arra vonatkozóan, hogy az igényes nő miként öltözködjön a napszaknak megfelelően. Még volt délelőtti és délutáni, valamint esti ruha is.

A háború előtti illemszabályok is tovább éltek: illetlen viselkedésnek tartották a családtagok előtt lenge öltözékben mutatkozni, de kihívónak találták a túlságosan mély dekoltázst és a nagyon rövid szoknyát is. A hivatalnokoktól elvárás volt, hogy öltönyben és nyakkendőben jelenjenek meg a munkahelyükön. Ez a szabály azonban már a negyvenes évektől érvényét vesztette, amikor is a "nép egyszerű fiaitól származó" politikusok egyre gyakrabban jelentek meg nyakkendő nélküli kihajtott nyakú ingben, jelezve a "dolgozó tömegekkel" való azonosulásukat.

Munkások 1954. Fortepan

A munkásnők öltözködését a jövedelmi lehetőségeik erősen behatárolták, a divat követése, a divatlapok vásárlása nem volt rájuk jellemző. A ruhatáruk viszonylag szűkös volt, rendszerint egy-két váltás egyszerű szoknya-blúz kombinációból, néhány készruhából ált. A kisgyerekek haját elöl kakastaréjba fésülték, és nagy szalagcsokorral díszítették. A fiúk nyáron kantáros rövid-, télen hosszú nadrágot hordtak, és megkövetelték tőlük, hogy vigyázzanak a ruhájukra. Falun az asszonyok gyakran azon versengtek, ki tudja "szebben járatni" a gyerekét.

A dolgozó emberek divatja

Az 1948-as fordulat után éles váltás következett a divatban is. A "dolgozó nők" igényeinek kielégítésére már nem volt szükség divatszalonokra, egyediségre, szépségre. Az új jelszavak: praktikum, egyszerűség, puritanizmus, uniformizálódás. A divatlapok már nem az egyedi ízlést dicsérték, hanem a konfekcióipar tízezres darabszámban gyártott - rendkívül gyenge minőségű - sorozattermékeit. Ezek a ruhadarabok ráadásul rosszul szabottak, unalmasak, konzervatívak voltak, hiszen a nyugati "kapitalista divat" utánzása ideológiai bűnnek számított. Tehát következetek az elszürkülés évei. Politikai elvárássá vált, hogy a külső megjelenésben is kifejezésre jusson a régi, polgári világgal való szakítás. Ezekben az években mindenki egyforma overallt, munkásruhát, micisapkát, lódenkabátot vagy egyszerű vászonruhát hordott.

A közel egyformán öltözködő tömegben már nem lehetett megkülönböztetni a ruházata alapján senkit. A ruházkodás már nem jelölte senkinek a társadalmi pozícióját. Elvetendő kispolgári szokásnak minősítették a lakkcipő, a kalap és a nyakkendő viseletét, a női ruhákon a fodrot, a mélyebb dekoltázst, az ékszereket, bizsut, sőt még a rúzs, a körömlakk és a smink használatát is. A kor divatideálja a munkás férfi és nő viselete. A ruhák kiválasztásánál az olcsóság és a beszerezhetőség vált meghatározó szemponttá. A választék borzasztóan beszűkült, és folyamatos volt az áruhiány. Az öltözködésben a divat volt az utolsó szempont a választásnál: az emberek azt vették meg, ami éppen kapható volt, és örültek, ha egyáltalán hozzájutottak egy-egy ruhadarabhoz.

Corvin Áruház 1953. Fortepan

A városi férfiak öltözködésének tipikus darabjai a zöld vagy szürke lódenkabát, a micisapka, a nők többsége pedig kartonruhát, szoknyát és flanelblúzt viselt. Az 50-es években továbbra is rendeztek divatbemutatókat, ahol a konfekcióipar termékeit reklámozták. A Ruhaipari Tervező Vállalat kollekcióit nagyüzemekben, ipari városokban mutatták be a dolgozó nőknek, miközben a kifutón pózoló modellek felett Rákosi és Sztálin képei függtek.

A Kádár-korszak divatja

Az 1956-os forradalom utáni fordulatot a divat világában is jól nyomon tudjuk követni. A puritánság, mint kötelező öltözködési ideál fokozatosan veszített a jelentőségéből, a nőiesség, az egyéniség vállalása egyre kevésbé minősült politikai kérdésnek. A lapokban ismét megjelentek az öltözködéssel, divattal foglalkozó rovatok, és már részletes tudósítások jelentek meg a párizsi, londoni divatbemutatókról. A változást jelzi az is, hogy az ötvenes évek második felétől a divatbemutatók a gyárakból átkerültek egy-egy település elegánsabb szállodájába, ahol már nem a munkás nők, hanem a korabeli városi elit nézte végig a legújabb ruhák bemutatóját.

Fortepan

Az újítást a beat nemzedék hozza öltözködés terén: a fiúk hosszú hajat és farmert viselnek, ami gyakran váltja ki a rend éber őreinek a figyelmét. Előfordult, hogy a hosszú hajú fiúkat a rendőrök nyíratták meg. A lányok a szoknya hosszának csökkentésével lázadnak, virágkorát éli az alig combközépig érő miniszoknya. A 60-70-es évek fordulóján jelent meg a trapéznadrág, amihez mindkét nem tagjai vastag talpú lábbeliket viseltek. Ekkor kezdődött a farmer kultusza is, amit csak nagy nehézségek árán, kezdetben kéz alól, külföldről vagy a piacokon (Ecseri, Teleki) lehetett beszerezni, és így igazi presztízs ruhadarabbá vált.

A 70-es évek második felében elkezdődött a hazai farmergyártás (Trapper farmer), de a márkás farmerek iránti igényeket így sem lehetett kielégíteni. Nagyon keresettek voltak a Cooper, a Wrangler, a Super Riffle márkák, igazán menőnek az számított, aki be tudott szerezni legalább egy ilyen darabot. A hazai kereskedelem pedig mindenféle akciókkal igyekezett a hazai Trappert reklámozni. 1980 márciusában például a Skála Coop szövetkezeti áruházakban Trapper-heteket rendeztek.

Divatbemutató 1961. Fortepan

Az iskolások hétköznapi viselete a mackónadrág, póló, kötött pulóver vagy "mackófölső "volt, a nyakba pedig a legtöbb iskolában kötelező volt felkötni a kisdobosok vagy úttörők kék, piros nyakkendőjét. A diákok elmaradhatatlan egyendarabja volt a nejlonból készült kék iskolaköpeny is. Az ünnepségeken a kisdobos és úttörő egyenruha volt kötelező: fehér, katonás szabású egyening, a vállpántba fűzhető síppal, sötét nadrág vagy szoknya, a derékra csatolható egyenövvel. És persze az elmaradhatatlan kék vagy piros nyakkendő.

A hatvanas években az áruhiány csökkent, az öltözködés színvonala már az egyes családok jövedelmi helyzetétől függött.

Fortepan

Fiatalok 1977. Fortepan

Falun a hagyományos viselet elhagyása az 50-es évek végétől tömegessé vált. A hagyományos viselet készítéséhez szükséges alapanyagok eltűntek a boltokból, és a 25 év alatti fiatalok szinte kivétel nélkül konfekcióruhát hordtak. Az idősebb generáció ragaszkodott még élete végéig a hagyományos viselethez, a középkorúak viszont lassanként letették a népviseletet. Megszokottá vált falun is a lányok nadrágviselete, bár azért "megszólta a falu" azokat, akik elsőként hordtak miniszoknyát vagy trapéznadrágot, ami "se nem szoknya, se nem nadrág, itt a falun csak a sarat törli fel vele".

A gyönyörű népviselet helyett a falusi asszonyok tréningnadrágot, kötött blúzt és különféle színekben, mintákban pompázó nejlon otthonkát kezdtek hordani, bár a fej befedésének szokása még sokáig megmaradt, és a templomokban még évtizedekig lehetett látni fejkendős asszonyokat. A férfiak új, hétköznapi viseletének részévé vált a kopott, munkába már nem hordott munkaruha, ami alá olcsó pamutinget vettek, illetve nagy népszerűségnek örvendett a zöld színű katonai gyakorlóruha is.

Mackó és otthonka. Fortepan

A fiatalok ünnepnapokon világos és mintás anyagú öltönyt viseltek, amihez műbőr kabátot öltöttek. Divatba jöttek a hegyes orrú, kissé magasított sarkú cipők. A 60-as évek fiataljainak jellemző öltözete a bő szárú pantalló, a mintás ing, a magas nyakú garbó és a színes, műszálas pulóver.

Az igényes vonalvezetésű, kivitelezésű, a hazai és nemzetközi divatbemutatókon nagy sikerrel szereplő ruhadarabok a magyar üzletekbe már csak elvétve jutottak el. Az ekkori divatbemutatók színhelyei már a főváros legelegánsabb szállodái, ahol a párt, a kormány, a külkereskedelmi vállalatok és textilgyárak vezetői vettek részt.

Divatbemutató 1982. Fortepan

A 70-es évek divatjának változását jól jelzi, hogy míg 1971-ben farmerban, hosszú hajjal tilos volt belépni a Budai Ifjúsági Park területére, addig 5-10 évvel később már az lett volna mulatságos, ha valaki öltönyben és nyakkendőben akart volna részt venni egy rockkoncerten.

Az Emelt töri érettségi blogon nem csak az írásbeli, hanem a szóbeli érettségihez is találsz segítséget.

KÖVESS MINKET:






Szeretlek Magyarország
Letöltés
x
Töltsd le a Szeretlek Magyarország mobil alkalmazást, hogy elsőként értesülhess a legfrissebb hírekről!
x